Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

A szemléletformáló akarat forrása A könyv, legyen az saép- i rod almi, szakmai, vagy tu­dományos mű. téí évezredes története során mindig embe­ri igényeket elégített ki. Eri a feladatát a XX. században meg inkább betölti. Korunk­ban, amikor a tudományos- technikai forradalom újabb és újabb eredményeit csodál­juk, fokozott méreteket ölt a nyomtaton szó iránti igény. Megnőtt az érdeklődés .a tu­domány eredményeit bemu­tató művek iránt. Hogy mennyire így van ez, azt a könyvesboltok polcain nap nap után megjelenő újabb népszerű tudományos és szakkönyvek sokasága bizo­nyítja. Az ember meg akar­ja üsnverní a csillagászat, az űrkutatás, a biológia, a köz­gazdaság. vagy topén a szervátültetés eredményeit. És ez természetes dolog, mi­után szemünk lattára válik törvényszerűve. hogy a ma kutatása a holnap technoló­giája. A hozzáértés, a szak­tudás. a felgyorsult időben örvendetesen közüggyé váit és egyben a termelés fejlesz­tésének kulcsa is lett. Aki szakirodalommal foglalkozik, annak ismernie kell azokat a gyakorlati igényeket, ame­lyeket a holnap, sőt a hol­napután kíván. így válik érthetővé a ma Kiskunfélegyházán nyíló és már nagy hagyományokkal bíró mezőgazdasági könyv­hónap jelentősége. Február­ban 17. alkalommal rendezik meg a szakkönyvek, és szak­lapok ünnepi fórumát. A mezőgazdasági könyvhónap a hetvenes években szimboli­kussá vált. Beletartozik a nyomtatott betű, a haladó irodalom termékei iránt ál­talában felkeltett érdeklődés, valamint a szakkönyvek, a szaklapok és a közlemények tanulmányozásának igénye is. A két feladat szorosan összefonódik, miután az ol­vasás, a művelődés, ezen belül a szakmai önképzés életszükségletté válik. Tuda­tos és valóságos ez a törek­vés. amelyben a könyv, a fo­lyóirat. nemkülönben az élő szobán, vagy a rádió és tele­vízió hullámain elhangzó hasznos előadás egyre fonto­sabb technikai segédletként szerepel. Nagy a jelentősége eiinek azért, mert korunkban olyan gyorsan fejlődik a tu­domány, hogy aki nem tart lépést vele, az óhatatlanul is lemarad. I,emarad a szó szo­ros értelmében mindennapi munkájában és ezen keresz­tül anyagi boldogulásában. Az agrárterület az utóbbi évtizedben jócskán kibővült. Nem pusztán az egyszerűség kedvéért beszélünk élelmi­szer-gazdaságról, hanem azért mert ez fejezik ki tényleges helyzetét Fokoza­tosan'"kialakult a termékelő- állítás egységes rendszere, amely a szántóföldtől a kony­haasztalig folyamatos lánco­latot alkot. Megyénkben is egyre-másra hódítanak teret a speciális termelési rendsze­rek. Ezekben a biológiai, ké­miai, technikai és emberi té­nyezők gondosan kiszámított A szakszervezeti népművelők feladatai Elkészült az SZMT kultu­rális, agitáció« és propagan­da bizottságának idei, első _ fél évi munkaterve, amely kiterjed a szakszervezeti ne* velőraunka valamennyi terü­letére. Felmérést készít a bizott­ság a szakszervezeti közmű­velődés helyzetéről, megvizs­20.C0 : Uraim, beszéljenek! A tv-játékot Gyárfás End­re írta, s a mú Puskás Ti­vadarnak ailit emléket Pus­kás Tivadar kalandos életet élt: volt aranyásó és meg­alapította az első hazai uta­zási irodát. Olajkutató Er­délyben kísérletezett a vil­lany autóval, a kormányoz­ható léghajóval, a lolyam- sxabályozás korszerű módjai­val. Edisonnal dolgozott együtt, s így vagyonos em­ber válhatott volna belőle, ám ő inkább hazajött Ma- gyarorszá ;t a, vállalta a küz­delmet. A tv-játék mégsem kalandos életrajzi játék, pe­dig a feltaláló életéből ex is kerekedhetett volna, hanem Puskás TI- yd:. drámai küz­dőim kora i. ima.a-1’ttsagá- va; és s• ■ 1 í,i magával. A főszerepben Banffy Györgyöt, a többi szerepek­ben pedig Medgyesi Máriát, Sinkó Lászlót, Sztankay Ist­vánt, Nagy Attilát és Agár­di Gábort, láthatjuk. gálják az SZMT gyöngyösi oktatási központjának tevé­kenységét, összegezik a szakszervezeti káder- és tö­megoktatás múlt évi tapasz­talatait, megszabva a soron következő legfontosabb fel­adatokat is. Felülvizsgálja a bizottság a szocialista brigádok kulturá­lis vállalásait, napirendre tűzik ugyanakkor a kulturá­lis és sportcélokra fordítható vállalati alapok képzésének és felhasználásának vizsgála­tát is. Megtárgyalja a testü­let az V. ötéves terv előké­szítésével kapcsolatos nép­művelési elképzeléseket. Fel­mérést végeznek a bejáró dolgozók oktatási, művelődé­si helyzetéről. Intézkedési tervet dolgoznak ki a fel- szabadulásunk 30. évfordu­lójával kapcsolatos szakszer­vezeti feladatokra. kölcsönhatása segíti elő a több és olcsóbb termékek biztonságos előállítását. A bú­za, a kukorica és a cukorré­pa terméseredményekben ez a hatás világosan megmutat­kozik. A termelési rendszerek a számok erejével bizonyít­ják, hogy milyen hatalmas tartalék rejlik a műveletek tervszerű, szervezett és össze­hangolt végrehajtásában. A korszerűsödő, emelkedő színvonalú gazdálkodós az élelmiszer-gazdaság egész Területén egyre képzettebb, rátermettebb embereket igé­nyel. Olyanokat, akik a technikát nemcsak kiszol­gálják, hanem irányítani is képesek. A naprakész szak­tudás tehát ezért válik nél­külözhetetlenné. A termelé­kenység fokozása, a közgaz­dasági gondolkodás megho­nosodása és vele együtt a tu­datformálás ma már el sem képzelhető szalckönyvek nél­kül A szakkönyvek épp olyan munkaeszközök, mint a traktorok, a vetögépek, vagy a kombájnok. Ezt az új, modem szemléletet kell 'meggyökereztetni üzemeink­ben, elsősorban pedig a ve­zetők körében. Egy-egy kol­lektíva példamutatása köz­vélemény-formáló erejű a szakirodalom használatában is. Mentus* Károly DOZSA-SZOBOR (MTI- foto: Tormái Andor — KS) Iskolai pályád muzeális értékű tárgyuk gyűjtésére A hasznos anyagok gyűjté­se közben talált múzeumi ér­tékű tárgyak megmentésére az iskolások körében ismét meghirdeti együttes pályáza­tát a Magyar Úttörők Szö­vetsége, a Központi Múzeu­mi Igazgatóség és a MÉH. Muzeális értékűnek minő­sítik a gyűjtés során előke­rült nevezetes történelmi ese­ményekkel, kiemelkedő sze­mélyiségek életével, tevé­kenységével kapcsolatos tár­gyakat, írásos dokumentu­mokat, régi újságokat, röp­lapokat, plakátokat, fényké­peket; különös tekintettel a haladó mozgalmak, a mun­kásmozgalom, valamint a felszabadulás országos és helyi vonatkozású emlékeire. A pályázók jelentkezhetnek régi kiadású vagy más bib­liográfiai szempontból érté­kes nyomdatermékekkel, ré­gi viseleti darabokkal, egyen­ruhákkal, jelvényekkel, zász­lókkal, céhemlékekkel, ag­rár- illetve ipartörténeti ér­dekességé valamint népi és művészi értékű használati eszközökkel, dísztárgyakkal is. A szakemberek által legér­tékesebbnek ítélt muzeális tárgyak gyűjtőit jutalomtábo­rozással, könyvajándékokkal és az ország valamennyi mú­zeumába egy évre érvényes díjtalan belépővel jutalmaz­zák. Hangverseny Gyöngyösön Barokk és reneszánsz művek Kis város, kis együttesek: tréfálkozhatnánk kedvünkre, ha nem kellene mellé tenni még egy kifejezést — kis közönség. De az utóbbi meg­határozás viszonylagos. Már magában véve a gyöngyöst zeneiskola lennének sző­kébb mérete is meghatározza a részt vevő hallgatók szá­mát. De az egymást követő kamarazenei estek azt is bi­zonyítják, hogy kialakult már egy zenekedvelő mag a városban, amelyik örömmel és nagy hálával fogadja a színvonalas koncerteket. És még az olyan ínyencségnek számító hangversenyt is, amelyen — két órán át — csak barokk és reneszánsz dalok, zeneművek hangza­nak fel. Az igazi meglepetést az a magas színvonal keltette mindenekelőtt, amelyen az öttagú Zenekar és a négy-, illetve öttagú kórus szólt, •zenélt, dalolt, előadott és át­élt, olykor kedvesen és ke­délyesen. máskor szomorká­sán. hogy újból hangot vált­son és már huncut összeka- csintással szólaltasson meg valami jó humorú diákdalt az évszázadokkal ezelőtti időkből. A másik meglepetést pedig az kelthette a kevésbé tájé­kozott közönség soraiban, hogy e régi kornak mi Íven sok és kiváló műve porosodott ed­dig kihasználatlanul, milyen színgazdag és témabő ter­més született akkoriban. Há­la a régi kódexeknek, pe­nész szagú fóliánsoknak, a tűnő idő átmentette ezeket az apró műveket, amelyek olyan értékesek, szépek és gyönyörködtetőek, mint az igazgyöngy. Olyan ritkák is ma már, hiszen kis részük maradt fenn írásban Csak dicsérni lehet az Ars renata ének- és a Camerata hungarista zeneegyüttest, hogy ezeknek a dallamoknak a felélesztésére vállalkoztak. Maga a szándék azonban ke­vés lenne, kell ahhoz olyan művészi színvonal is, ami­vel mind a két együttes büszkélkedhet. Múltjuk az években mérve nem nagy. Mindössze ne- gyedfél éves. De mór több lemezük megjelent, jártak külhonban is, és ez is érde­kességük; az énekesek olyan régi olasz . dalokat szólaltat­tak meg Itáliában, amelyek az ő előadásukban számított ősbemutatónak. Műsorukban Európa különböző népeinek ismert és ismeretlen szerzői sorakoznak, olyan bőségben, hogy szinte már Soltnak is tűnik. De a magyar muzsika is méltó helyet kap a hang­versenyükön. A kamarazenekar hangsze­res összetétele sem szokvá­nyos, Három blockflőte, egy fagott és egy lant teszi aa együttest Ezzel a felállás­sal biztosítják a korhű hang- szerelést, zenei hangzást, Kü­lönösen meggyőző volt az együttes vezetőjének, Czidra Lászlónak a játéka, amely­ben a virtuóz biztonság is kiviláglott a színes előadás­mód mellett. Az éneknégyes, illetve az alkalmanként egy személlyel bővülő, tehát ötössé növeke­dő kórus mindent tudott, amit csak tudni lehet hang­zásban, díszítésben, zenei­ségben, kitűnő előadásmód­ban. Az énekesek hanganya­ga is nagyon jó. Kár, hogy a szoprán időnként az egyült- éneklés erényét áthágta. Szólót énekelt Lugosi Me­linda. Szép hangjával meg­nyerte a közönséget, de még inkább csak előad, semmint légkört teremtene. Az akadékoskodásnak tűnő észrevételeket azért fogal­maztuk meg, mert egy ilyen koncert, ilyen előadókkal igényli a még jobbra, még teljesebbre való törekvés elősegítését a kritikai jelle­gű vélemény kimondásával. Mindent összevetve: me­részség nélkül állíthatjuk, hogy a kamaraestek eddig jól szolgálták a céljukat; a város zenekedvelő közönsé­gének művészi igényét kielé­gíteni, és ezzel együtt újabb zenére figyelő embereket is megnyerni ennek a nemes és nagyon sok örömet adó művészetnek, a zenének. (C. Molnár F.) AAiVNAAAAVVAVéVSAAAVVSVAAVVVSAAAA\ő/VV%AAyVVSAVúNAőAAVAAAAAA/^AAAAAAAASAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA<AAAAAAAAAAAAAA^AAAA/V», líhii. február K péntek \ Tan la és én jelen voltunk, amikor Torrey kesztyűjét Pritchard arcába dobta, és kihívta párbajra — Tréfálsz — mondta Prit­chard, és megslmogatta az arcát. — Soha nem voltam komo­lyabb. Elcsábítottad a meny­asszonyomat, ellopni az or­rom elől. Ezt nem úszhatod meg szárazon, elégtételt kö­vetelek! — Soha nem voltam a menyasszonyod — mérgelő­dött Tania. — De, bizony az voltál. De erről most nem vitázunk! Pritchard, elfogadod a kihí­vást? —i De hiszen a párbajt mát régen betiltották! — Ezt is tudom, ennek el­lenére ragaszkodom hozzá, hogy megvívjunk. Ha csak nem vagy utolsó; gyáva fé­cno • w m • Pritchard elsápadt: — Jól van, esztelen! Leg­alább annyi elégtételem lesz, hogy lelövöm azt a klepa fü­ledet! — Ez azt jelenti, hogy pisztollyal akarsz megvívni? — Igen. Vágj’ van ellene valami kifogásod? — Nincs. — Akkor mondd meg. hol, hány órakor vívunk meg. — Holnap hajnalban, az eukaliptuszok parkjában. De szükségünk van egy segédre. Kínén, vállalod? — Nem vagyok hajlandó ebben az ostobaságban részt venni — ráztam meg a fe­jem. — Hát te, Tania? — Megőrültél? — Nincs szükségünk se­gédre — döntött Pritchard. —Én ilyen ostobaságot még életemben nem látta" — ingatta fejét Tania. — K felnőtt ember a XX. század­ban párbajozni akar! — Tahiénak igaza van — moad tam én is. — Allan — mondta Tania Pritchardnak, amikor végre Torrey eltávozott —. nem lett volna szabad megenged­ned, hogy egy senkiházi így kihozzon a sodrából! — Ki nem állhatom —- lob­bant fel Pritchard- — Alig várom a holnapi napot! — Allan — szóltam közbe én is —, alig három hónapja ismerlek, nincs jogom bele­szólni az életedbe. De úgy tetszik, egy nagyon lényeges dologról megfeledkeztél. Ha megölöd Torreyt ebben az ostoba párbajban, gyilkossá­gért elítélnek, ée életed vé­géig a börtönben maradsz. — Eszem ágában sincs megölni. Csak a fülét lövöm át, Ha nem tudnád, remek cállövő vagyok. — Mégsem helyeslem .. — Bízzátok csak rám! ■ • ■ a Hajnalban hűvös volt a le­vegő. Úgy döntöttem, mégis elmegyek Priteharddal, Tor­rey már várt bennünket. — Nicsak! — nevetett. —• Mégis lesz párbajsegédünk, itt van Kinen is! — Eltaláltad öregem. És .ast siessetek, minél előbb fejezzük be ezt az ostoba ko­médiát. A párhajozók fegyvert vá­lasztottak, háttal, álltak egy­másnak, én pedig számolni kezdtem. Torrey és Pritchard lépésről lépésre távolodtak egymástól. Torrey nevetgélt, Pritchard elszánt arccal né­zett maga elé. Amikor tízig számoltam, ők ketten gyorsan megfordul­tak és egyszerre lőttek. Tor­rey arcán csodálkozó fintor jelent meg, a földre zuhant. Odaszaladtam hozzá, és meg­fogtam a pulzusát. — Halott! — kiáltottam oda Pritchardnak.. — Halott? De hiszen ez le­hetetlen! Oldalt céloztam. — Ügy látszik, mégsem vagy olyan jó céllövő, mint hitted. Szíven találtad. — Nem akartam megölni, Kínén, esküszöm mindenre, nem akartam! — Hogy mit akartál, és mit tettél, az két teljesen kü­lönböző dolog. Pritchard. Elő­re megfontolt szándékból tör­ténő gyilkosság miatt fognak ítélkezni feletted. — Mit tegyek — kapott a fejéhez kétségbeesetten. — Senkinek nem szabad megmondanunk, hogy mi tör­tént. még Taniának sem! Majd azt mondjuk neki, hogy Torrey megijedt, és éjszaka el­szökött a városból. Egy da­rabig azonban, a biztonság kedvéért ne találkozz Tania- val. — És mit teszünk a holt­testtel? — Bízd rám! — De miért segítesz? — Barátok vagyaink, vagy nem? Most menj szépen ha­za, nyugodj meg. Csak egyről ne feledkezz meg, teremts elő pénzt, jó sok pénzt Egy cso­mó embernek fizetnem kell, hogy elhallgattassam őket..­— Adok pénzt, amennyi csak kell, csak segíts rajtanal w m * ■ 1 Néztem utána, amint tótéi volodott az úton. Torrey fel­állt, leporolta magát, levette vörös festékkel bekent ingét, és vigyorgott: — Jól. megijesztettük, mif — kérdezte. — Ez várható volt mondtam. — Mit gondolsz, mennyi pénzt tudunk kipréselni be­lőle? — Legalább húszezer dol­lárt, — Háromfelé elosztva sem megvetendő összeg. Hamaro­san kereshetjük az újabb ál­dozatot. — Hogyan is élnénk meg, te, Tania és én, ha nem vol­nának Pritchardhoz hasonló naív emberek •— nevetettem el magam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom