Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-03 / 28. szám

25 éves a „Mazowsze” együttes i g népszerűsíti a lengyel népi művészetet a világ színpadain. Az ország különböző vidé­keit képviselő gyönyörű, népviselet mindenütt bámulatot kelt. mindenekelőtt azonban az együttes tagjainak — táncosainak, énekeseinek, zenészeinek —, remek művészete váltja ki a közönség tetszését. A jubiláló Mazowsze eddig ezer külföldi előadást tar­tott — több mint 3 millió néző előtt Elég-e a nyelvet álmunkban megtanulni ? Elektronikus bíró? Mi újat ajánl az idegen nyelvek alvás Idején történd ta­nulásának módszere? —-vErre a kérdésre felel Szvetlána Melnyik, aki a Maurice Thorez moszkvai pedagógiai in­tézetben az idegen nyelvek tanszékét vezeti: Az idegen nyelvet tanulni kívánók között még nem­régiben igen népszerű volt ez a módszer. A hatvanas évek vége felé az orvosok azonban korlátozni kezdték a módszer felhasználását. Azzal mágyarázták, hogy bizonyos károsodások érték azokat a tanulókat, akik ezzel a mód­szerrel tanultak. A Szovjetunióban a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az álom néhány fázisa (például a félálom állapota, az első 20—30 perc álom és a felébredés előtti szakasz), felhasználható szóbeli információbevitelére az emlékezetbe, anélkül, hogy a tanuló egészsége károsodnék. Tehát a hípnopédíát csupán az álom meghatározott sza­kaszaiban lehet alkalmazni. ' ' Azt jelenti-e ez, hogy amíg az ember alszik, megta­nulhat idegen nyelven beszélni? Természetesen nem. A hipnopédia önmagában nem biztosítja a nyelv gyakorlati tudását — á beszéd, az olvasás és a megértés készségét. í A mítosz, hogy álomban szupergyorsasággal lehet nyel- •ü.v;: vet tanulni, már így megszűntnek tekinthető. As elektronika egyre job­ban behatol az élet minden területére. Egyesek azt jó­solják, nincs messze az az idő, amikor az ítéleteket is számítógép fogja hozni. Leg­alábbis erre a következtetés­re jutott a nyugat-németor­szági jogászok nemrégen Münchenben ülésezett kong­resszusa. A jogászok arra hivatkoz­nak. hogy a bűncselekmé­nyeket gyakran azonos séma szerint követik eL Az elektronikus számító­gép kitűnően rendszerezi és elraktározza ezt az infor­mációhalmazt. A gép me­móriaegységében könnyen megtalálja a bűncselekmény hasonmását és... meghozza u ítéletek Interjú Karinthy Ferenccel Nagy sikerű drámák, re­mekbe szabott elbeszélések teszik emlékezetessé Ka­rinthy Ferenc írói munkás­ságának utóbbi évtizedét. „Bösendorfer” című egyfel- vonásosa világsikert aratott: csaknem negyven országban játszották. Másik színpadi műve, a „Gőz”, hasonló szé­riához közeledik, mind az európai, mind az amerikai színházak sorra műsorra tű­zik. Az író hazai népszerűsé­gét bizonyítja, hogy vala­mennyi megjetlent kötete he-, tek alatt „eltűnt” a könyves­boltokból, a decemberben ki­adott „Leányfalu és vidéke” című novellas kötetét például egy hét alatt elkapkodták. „Hosszú weekend” című új drámáját márciusban mutat­ja be a Madách Színház, a Szépirodalmi Kiadó még eb­ben az évben megjelenteti „Európa Amerikában” című elbeszélésgyűjteményét, s ha­marosan ismét kiadják leg­többet dicsért és kritizált re­gényét, az „Epepét”. Közben rengeteget utazott, kétszer járt az Egyesült Álla­mokban, a múlt év végén pe­dig az őshazába, a vogulok- hoz és az ősztyákokhoz láto­gatott Karinthy ugyanis megmaradt nyelvésznek is, és ezzel a legutóbbi útjával régi álma teljesült — Harminc éve, hogy nem Járt nyelvész az őshazában —■ mondja. — Csodálatos ta­lálkozás volt, amiben az volt a legizgalmasabb, hogy sze­gényes vogul és osztyák tu- dásimmai mennyire tudom megértetni magam. Nagysze­rű érzés volt felfedezni a ro­kon hangzású szavakat az ugor nyelvcsalád kis lélek­számú közösségének nyelvé­ben. Utazásomról az Űj Írás­ban számolok majd be. A szovj etu ni óbell utazást űjabb út követte: január 25-én az USÁ-ba repült. Egy nemzetközi Irodalmi díj oda­ítélésében kapott jelentős szerepet, zsűritag lesz. — Minek tulajdonítja drá­máinak külföldi sikerét? — Köztudott, hogy a ma­gyar íróknak — éppen a nyelvi sajátosság miatt — na­gyon nehéz a dolguk a nem­zetközi piacon. Sokkal jobbat, vagy érdekesebbet kell ír­nunk, mint angol, német, francia, orosz, vagy olasz nyelvű kollegáinknak. Ugyan­akkor az Is igaz, hogy a ma­gyar irodalom csak akkor lesz versenyképes, ha nem utá­nozza a divatot, hanem ahogy Illyés Gyula megfogal­mazta: a magunk problémái­ról kell beszélnünk, — világ­szinten. Meggyőződésem, hogy akár a Lágymányoson, akár Afrikában fúrunk le a földbe, a fúrási pont közös. Az a fontos, hogy nagyon mélyre fúrjunk le, nem sza­bad a felszíni réteg kiásásá­val megelégedni. Hogy felfi­gyeljenek ránk, ahhoz per­sze szerencse is kell, őszintén mondom, nem számítottam ilyen hangos nemzetköri si­kerre. — Prőzairónak, vagy drá­maírónak vallja magát? — Elsősorban prózaírónak. Nem véletlen, hogy drámáim­nak túlnyomó többsége prózai munkámból született. A pró­zai mű sikere attól függ, hogy tetsrik-e vagy nem, ki­adják-e vagy nem. A színpa­di siker ennél sokkal össze­tettebb: melyik színház mu­tatja be, ki rendezi, kik játsz- szák, ki a díszlet- és jelmez- tervező. S még ott a közön­ség: minden este, ahányszor játsszák a darabot, le kell győzni. Ez egyben viszont a varázsa Is a drámaírásnak, a sikert tapsban, előadása iám­ban is mérik. — Prózai, vagy színpadi munkáinak a témája legtöbb esetben a jelen, illetve a kö­zelmúlt. Mi ennek a magya­rázata? — Nagyon egyszerű: csak a mai élet érdekel. Ügy ér­zem, kötelességein, hogy a máról beszéljek. — Az Epepe, mintha ki­lógna a Karinthy-képből? — Én is azt hiszem, nem tudok mást mondani, bennem volt ez a regény, mert nem­csak a jelen, a jövő is izgat — „Szorgalmas" írónak tartja magát? — Ez nézőpont kérdése. So­kak szerint nagyon termé­keny vagyok. Pedig erről szó sincs. Nagyon lassan dolgo­zom, általában naponta 20— 30 sort de ezt következetesen, konokul végrehajtom. Más­különben nyári és téli idősza­kom van. Télen kizárólag délután és éjszaka dolgozom, későn kelek. Nyár elején Leányfalura költözöm, .itt már hajnalban fenn vagyok és asztalhoz ülök. A nap to­vábbi részét focizással, feje­léssel, lábtenisszel, úszással töltöm. Élvezem az életet, ját­szótársaim 10—20 éves fiúk. A sport egyébként is hozzá­tartozik életemhez, nem tu­dok létezni nélküle. Életfilo­zófiám: élni az életet, minél lazábban. — Korábban több írása is megjelent a Magyar Nemzet hasábjain, az „Epepe" folyta­tásokban került a lapba, — Tíz évig „nyelveltem” az újságban, s ma is a lap munkatársa vagyok. Nagy fájdalmam, hogy az újság­írás és az irodalom elszakadt egymástól. Apám idejében ragyogóbbnál ragyogóbb re­gények jelentek meg folyta­tásokban az újságokban. Igaz, akkor az irodalmat nem tar­tották el, a megélhetés bizto­sítása az írók dolga volt. Szá­momra öröm, hogy az írók­nak nem kell gürcölniük á megélhetésért, de úgy érzem, több írót „tart el” az állam, mint ahány író van. Az a kü­lönös helyzet alakult ki, hogy legtöbbén lenézik az újságok­ban közölt folytatásos regé­nyeket, szerzőik „gyanússá” válnak, mintha kizárólag a pénzre utaznának. Boldog lennék, ha sikerülne felélesz­teni álmából Kosztolányiék hagyományát, mindenki nyerne vele: az újság, az Iro­dalom, s legfőképpen az olva­sóközönség. — Mint nyelvész: hogy lát­ja a magyar nyelv változá­sát? Gyakran hallani, a fiata­lok elcsúfítják a nyelvet... — A fiatalok mindig „el­csúfítják” a nyelvet. Mégsem féltem a magyar nyelvet, mert hallatlanul nagy az ön­tisztulási készsége. A nyelv örökösen változik, s ez nem baj. Még a hivatali nyelvtől sem kell félni, mert időtlen idők óta nyekerek és magyar­talan: az élő nyelvet nem ké­pes megfertőzni. Pethes Sándor WSAAA^AA ^ mikor a há2a»társak váltósa­tog életükből húsz egyné- | hány évet már „lehúztak” egymás > mellett •— vannak, akik teljes i egyetértésben, mások örökös cívó- ■ dások közepette, veszekedésekkel mérgezve egymást és önmagukat > —, hozzáfognak környezetük apró- i lékos tanulmányozásához. Az £ egyik házassági tanácsadó pszi­chológusa szerint az otthon „mik­roklímája” döntő mértékben befo­lyásolja § házastársak lelki egyen­súlyát, Ahhoz, hogy a családi bé­kesség és boldogság tartós legyen, nem . árt időnként átrendezni a lakást, ami szükségszerűen pozi­tív változást eredményez. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fekhe­lyeket nem célszerű íz ablakhoz tenni. Egyeseket ugyanis a sors azzal a rossz szokással áldott meg. hogy amint megszólal a vekker, kiugranak az ágyból, és ha az ab­lak az adott pillanatban éppen nyitva van, a teljes ébredés máraz utcán, vagy a kórházban éri utol az „áldozatot”. Hogy elkerüljük az egyhangú­ságot., ki kell cserélni a bútorokat is. Megállapítást nyert például, hogy a modem lakásokban az öreg ágvak nyikorgása felébreszti az élénk fantáziájú szomszédot. A sok szintes lakóházak kényel­mét tanulmányozó tudós-férjek azon a véleményen vannak, hogy egy ágy átlagéletkora húsz év. Ez­után potom pénzen el kell adni, vagy odaajándékozni valakinek. Ügyszintén fel kell újítani a lakás többi helyiségének berendezését is. Ez ugyanis a család költségvetését egyensúlyban tartja, Illetve adós­sággal terhelj. Az üzletemberek azt. tanácsolják a fogyasztóknak, hogy minél többet vásároljanak hitelbe, mlvelhogv a hitel a tartós inflációs viszonyok között jelen­tős tökét eredményez... E lli és Jusztusz már huszon­négy éve házasok. „Nézzék csak ezt a mintaházaspárt —■ MAKTTI LAKNI TÜKÖR mondogatták nemegyszer a ház lakói. — Békésen megférnek ket­ten abban a parányi lakásban, és még csak nem is igénylik az újat..Valóban,- Elüt és Jusz- tuszt egyáltalán nem foglalkoztat­ta környezetük megváltoztatása. Miért vegyenek új ágyat, amikor a régi még nem nyikorog? Feles­leges volna kidobni az öreg asz­talt és a székeket is, ha korukat elrejtheti a festék. És minek von­szolnák el a szemetes kukába a kiszáradt fikuszt, amikor annak is megvan a maga funkciója: este az ágaira lehet, akasztani a nyak­kendőt, az inget, a harisnyát stb... A házaspár lakásában mégis volt valami, ami a férfit fölöttébb idegesítette: egy lábakon álló, kö­rülbelül egy méter magas tükör, amit még a felesége örökölt, — Meg kéne már szabadulni et­től az öreg kacattól — mondotta gyakran Jusztusz. — Miért? — kérdezte csodálkoz­va a felesége. — Ez az egyetlen értékes darab a lakásunkban. Manapság Ilyen rokokó-tükör tel­jesen ritkaságszámba megy. Miért utálod annyira? A férj homlokát ráncolta. — Túl sok időt rabol el tőled. — Időt... tőlem ? Hogy érted ezt? —• El kell ismerned, hogy minél idősebb leszel, annál többet állsz a tükör előtt. — Bezzeg, amikor összeháza­sodtunk, és megkaptuk ezt a tük­röt, nem igv beszéltél. Akkor azt ígérted nekem, hogy még öregen, V ' " í v- iríi. I masaim1 I csúnyán !s szeretni fogsz —dur­cáskodott a felesége. — öregszel, igaz, de azért még mindig szép vagy... A rokokő-tükör előtt folytatott beszélgetés ezzel abbamaradt Egyébként, a családi békesség ked­véért Elli engedett férje akaratá­nak. Jusztusz lecipelte a tükröt az udvarra, kért a házfelügyelőtől egy kézikocsit,, rátette a tükröt és ki­húzta az utcára. Az üzlet ahova igyekezett, egy kilométernyire volt a házuktól. Fél évszázaddal ezelőtt egy ilyen kis kiruccanás jelenték­telen apróságnak számított volna. De 1974-ben egy kézikocsit von­szoló férfi már sokkal nehezebb helvzetben van, és többszörös ve­szélynek teszi ki magát Autók ro­bogtak el mellette, s a kipufogó­gázzal „dúsított” levegőben alig kapott lélegzetet. A forgalomirá­nyító rendőrök — a közlekedési szabályok megsértése miatt — négy alkalommal figyelmeztették Jusztuszt. Forgalmi dugó szándékos okozásáért kétszer kapott szigorú megrovást. A gépkocsivezetők megelégedtek a folyamatos dudá­lással ... Jusztusz már félúton tartott, amikor elhatározta, hogy kifújja magát.. Nagyot sóhajtott, majd a kézikocsival lehúzódott a járda mellé. Emiatt azután újabb for­galmi fennakadást idézett elő. Pillanatok alatt körülállták a gya­logosok, s nézegetni kezdték ma­gukat a tükörben. Egy fiatal hölgy elöhalászta retiküljéből kozmeti­kai felszerelését, átfurakodott a tömegen, s a tükörhöz hajolva rú- zsozni kezdte magát A másik — utat törve magának —, haját tu- pírozta; egy harmadik — szinte belebújva a tükörbe levált műszempilláját igyekezett vissza­ragasztani, a negyedik megcsava­rodott harisnyáját igazgatta. H amarosan égy váOas ftekő csatlakozott a tömeghez. Félretolta a hölgyeket előadta, hogy megivott tíz üveg sört, és haladéktalanul be kell jutnia ab­ba a bizonyos helyiségbe. A nők — mintha a föld nyelte volna el őket —, eltűntek, az ittas férfi pe­dig odaállt a tükör elé. Abban a hitben volt, hogy megtalálta a „Férfiak” feliratú ajtót, csak a ve­le szemben álló alak eltakarja a bejáratot Mereven nézte a. tük­röt, majd megtörölte szemét es üvöltözni kezdett — Miféle figura ez itt? Csak áll, és nem takarodik el az útból! — Nézze meg magát jobban! — mondta dühösen Jusztusz. A „sö­röshordó” közelebb hajolt a tükör­höz, majd mormogott valamit a bajusza alatt: — Mi az őrdög! De hisz ez a legjobb haverom, nagyrabecsült gyerekkori barátom ... Furcsa, hogy megváltoztál mióta utoljára találkoztunk. Borostás az ábráza- tod, a szemed olyan piros, akár a nyűié. Ne vágj itt pofákat ne­kem! Hallod? Figyelmeztetlek...! Mit vigyorogsz? Látom, még nem ismersz úgy istenigazábóL Na, tű­nés innen! — és nagyot rúgott a tükörbe. Az üvegdarabok — mint a grónátszilánkok —, szerterepül­tek. A tömeg gomba módra szapo­rodott. Utolsónak a rendőrautó ér­kezett. A csendháborítót betessé­kelték a kocsiba... Hazafelé Jusztuszt már csak kétszer figyelmeztették. Amikor sötét házuk udvarára ért, egy pil­lanatra leült a lépcsőre és magá­ba mélyedt. Először életében hi­ányzott neki a rokokó-tükör —■ szeretett volna szembenézni ön­magával. Hirtelen mellette termett egy „született csendháborító”: hosszú hajú fiatalember, akit elő- reugró állal és az emberekhez va­ló közeledés fantasztikus • képessé­gével ajándékozott meg a sora. ~ Fáradtnak látszik — szólítot­ta meg a jövevény. Egy kis szív­erősítő bizonyára jót tenne... — Bizonyára — sóhajtotta Jusz­tusz, A fiű a zsebébe nyúlt, előhúzott egy papírba csomagolt, félliteres üveget és odasúgta: — Nem akarja megvenni? Kris­tálytiszta, megbízható szer. Egy húszasért odaadom. Jusztusz elővette a pénztárcáját, s az üveg .máris a zsebében volt — Ha finomnak találja, itt a! te­lefonszámom — mondta bizalom­gerjesztőén az idegen. O tthon Jusztusz magyarázko­dásba kezdett: —■ A szakértők szerint rokokó­tükröd legfőbb értéke — a kereté. Az üveg ugyanis torzít, több he­lyen teljesen homályos, így azután beleegyeztem, hogy kidobják. Ha-, zahoztam viszont ezt a nagyszerű keretet De úgy döntöttem, hogy nem rakunk bele új tükröt. így üresen jobban illik a szoba össz­hangjához. Két hónap múlva lesz az ezüstlakodalmunk, akkorra be­levágatjuk a te kinagyított fény­képedet. Elli szeme könnyben úszott Odament férjéhez és kedvesen át­ölelte. Most már tökéletesen osz­tozott hitvese véleményében, mik szerint „megteszi” nekik egy kis zsebtükör is. Hiszen, ha látni akarja magát tetőtől talpig, lemegy az utcára és megáll egy kirakat üvege előtt... — Erre innunk kell — mondta Jusztusz, és előhúzta zsebéből a becsomagolt üveget. A poharakat színültig töltötte az átlátszóan tiszta folyadékkal, és visszanyer­ve jó kedélyáilapotát, poharát magasra emelte. — Hol vetted ezt az üveget, drá­gám? Hiszen ez egyszerű csapvíz —, csodálkozott Elli. — Az az érzésem, hogy a fickó átvert. Na. de most alaposan ellá­tom a baját! I usztusz a telefonhoz ugrott és tárcsázta a cédvúára írt számot, A vonal másik végén csengő női hang szólalt meg: — Halló! Szivattyútelep... (Fordította: Kádas Géziné) K*V*s*VW>íA/WWWs/V<ta^AAAAAAAAAAA/VvVVSAAA/wVWV/!AAAAA^

Next

/
Oldalképek
Tartalom