Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
M hogy az embert nem a barátjáról, hanem a meghívójáról ismerni meg. Minél díszesebb, drágább, csicsásabb meghívót küld, annál emberebb az ember. Ez nyilvánvaló! Aztán arról is szó van, hogy az embert az üdvözlő lapjairól ismerni meg. Az elmúlt karácsony, újév tájon, meg más esetekben is, ha üdvözöl az ember, annál emberebb, minél, szebb, drágább, díszesebb, csicsásabb az üdvözlő kártyája. Ez is nyilvánvaló. S ha erről van szó, ha egy emberről van szó, akkor hogyne lenne arról szó, hogy mennyire vállalatabb egy olyan vállalat, szövetkezetebb egy olyan szövetkezet, amelynek meghívóját szájtátva bámulja meg a napsugár is. — Mennyiért vállalja? — kérdi a szövetkezeti elnök. — Nekem ezért Signore, legalább száz arany dukát dukál — válaszolja magálól értetődő természetességgel Leonardo da Vinci, aki amellett, hogy filmszerepet vállalt a televízióban, s amellett, hogy megfestette az Utolsó vacsorát, elvállalta a Szanálj jobban Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlése meghívójának elkészítését is. Száz arany du'kátért Meg is kapta És én is megkaptam a meghívót. A meghívó is, meg a meghívó eme ötletének kiagyalója is megerte a pénzét Mindeddig ez persze tréfa — is. Nem olcsó tréfa! Mert nálunk, amikor oly fontosnak tűnik az ésszerű takarékosság az élet minden területén, rongy helyett csodás ünnepi meghívókat rázunk és gyártatunk S ezek, hogyha ízlésesek, akkor az áruk miatt, ha meg ráadásul még ízléstelenek is — sebből van a több! — akkor meg művészi értéktelenségük miatt nyitják ki a bicskát az ember zsebében. Termeszete&en a drága nyelű, művésszel terveztetett bicskát. Nos szóval, akkor térjünk vissza inkább abba a korba, amikor cukros papírasukra olajfestékkel, nagy betűkkel mázolták oda, hogy ..NAGYÜLÉs. DéluTán, mejre MEGHÍVUNK MINDENKIT!”? Papírfecnikkel invitáljunk kisebb, vagy nagyobb közösség valóban jeles ünnepségére, fontos értekezletére megbecsült embereket? Hiszen való igaz, hogy embert, vállalatot még a meghívói is, az üdvözlő kártyái is fémjeleznek, avagy nem. A példa kézenfekvő, ezért is került sor most e néhány gondolat papírra vetésére: karácsony, újév, szövetkezett közgyűlés. Köszöntők, jókívánságok, meghívók. De aztán jönnek a vállalati termelési tanácskozások, aztán megint jönnek valamik, hogy valakiknek írni keil üdvözlő lapot és meghívót. És a példák azt igazolják, hogy évről évre mind vadabb burjánzással, kivagyisággal készülnék — az állam pénzén legtöbbször — a meghívást lényegtelenné tévő, harsogőan sznob meghívók, a jókívánságot teljesen hatodrangúvá degradáló drága mívű üdvözlő lapok, amelyek éppen annyira nélkülözik a célnak és a szándéknak megfelelő szerénységet, mint a megrendelőik. Igen örvendetes, hogy igény van, s mind nagyobb e területen is a szebb, a jobb, a kifejezőbb iránt, hogy sokan vélik ügy: a kölcsönös tisztelet alapja az ízléses meghívó, a mértéktartó, de nem szegényes üdvözlő- kártya is. Közízlésünk fejlődésének egyik kellemes jele ez, amelyet támogatni továbbra is illő és okos dolog. De á hivalkodó pöffeszkedesnek, különösen az állam, a köz pénzén már semmi helye sincs. A magános, ha a sajat zsebéből £izeti,/legfeljebb(?) önmagáról ad művészi, vagy művészietlen bizonyítványt és igazolást egyben, feltűnési viszketegségét nem a munkában, vagy nem csak abban, hanem a drága és ezért így felesleges köszöntőkben próbálja kiélni. De a „magános”, aki az állam, vagy a szövetkezet, a vállalat, vagy a testület forintjaiból játssza meg magát, az nemcsak pöfíeszke- dő fickó, de pazarló ember is. Hogy minek szót ejteni néhány száz, vagy esetleg néhány ezer forintos ügyről, hiszen általában ennyibe kerül egy-egy alkalmi „nagyon-meghívó”, vagy fontoskodó üdvözlő lap? Nos, e sorok írójának is van tudomása arról, hogy fordult mór elő eset, amikor nem is néhány ezer forintba került az a meghívó, amit az állam zsebéből fizettek ki, de valóban mégsem ezek a viszonylag kis számú esetek az igazan érdekesek. A száz és az ezer forintok tömegei az érdekesek. Az a dömping, amely egymás licitálasában lepleződik le, meg abban, hogy maholnap egy gyári vizelde avatására fametszettel díszített pergamenten hívják meg a tisztelt avató közönséget. S ezek a felesleges meghívók, s azok a felesleges üdvözlő lapok, s a mindezekre fordított felesleges forintok: gondolom — milliókat téko- zolnak ki a mi zsebünkből, hogy pillanatok alatt ezek a milliók papírkosárba masírozzanak. Jól megy nekünk? Tehetjük! Ilyen gazdag ország vagyunk.,. Ultiba a Kékesen Mi a csoda van már megint ezzel a Kékessel? Hát nem a legjobb műsor közben mondja jel a szolgálatot? — dühösködnek a nézők ezrei — sőt százezrei —, mert mindig az a legjobb műsor, amelyik valamilyen hiba következtében megszakad. De miért szakad meg az adás? Az utóbbi időben miért „esik ki” oly gyakran a kekesi adó? Ezt kérdezik olvasóink, s erre kértünk választ fent az ország tetején. Lánc-láncmikrolánc... 1014 méter plusz kilenc emelet, ennyi a magasság, ahonnan az erkélyről nézve megpillantottuk a Magas- Tátra ködbevesző hosípkáit A Kékesen ragyogó napsütés, valamint Tóth Imre, az adóállomás vezetője fogadott, Bevezetésül megmutatta a hatalmas parabola-antennákat, amelyeknek egy része a budapesti Széchenyí-hegy irányából „füleli” a műsort, többségük pedig körbe-kör- be továbbítja azt, öt megyét is érintő országrésznyi terület felé. Megnéztük természetesen az állomás berendezését, műszereit is, de ezek leírásától tekintsen el az olvasó, hiszen a krónikás is csupán azt jegyezte fel róluk, hogy igencsak bonyolultak és veszélyesek is, mivel hogy 15 ezer voltos feszültségű áram is kering itt a vezetékekben. Helyette a tárgyra tértünk: — Miért „esik ki” olyan gyakran a kékesi adó? — Mielőtt a kérdésre válaszolnék, elmondom, hogy mi itt valamennyien nemcsak az állomás dolgozói, hanem egyben a tévé nézői is vagyunk. Odahaza — Gyöngyösön és a környékén — ugyancsak „kiesik” a Kékes, s ilyenkor mi is bosz- szankodunk ugyan, de gondolatban azokkal a kollégákkal vagyunk, akik fent a toronyban műszereik segítségével lázas sietséggel keresik a hibát, s igyekszenek helyreállítani az adást. Közbevetem: — A néző jogosan panaszkodik. — Persze hogy jogósap. Azt már tudják a nézők, hogy ha a stúdióban, vagy a Széchenyi-hegyi adóban akad el a közvetítés, akkor a képernyőn megjelenik a felirat: Műszaki hiba. Ilyen esetben tulaj(ionképpen leállítják a műsort, így a nézőket nem éri veszteség. Persze, ha mashoi van a hiba, akkor már baj van, mert a nézők csak kihagyással kapják a műsort. Ilyenkor „emlegetik” a Kékest. Pedig nem mindig nálunk van a hiba. — Akkor hol? — Nagyon egyszerűen fogalmazva a budapesti stúdióból a Széchenyi-hegyi nagy adó kapja a képet és a hangot, innen több állomáson keresztül, tehát egy mikrolánc közvetítésével érkezik ide a Kékesre. Ha most a lánc valamelyik állomásában hiba történik, akkor mi már nem kapunk képet és hangot sem, Így nem is tudjuk továbbítani azi. Jozsa György adékezelő technikus ellenőrzi a bejövő és kimenő képet. ' (Foto: Perl Márton) — Meg lehet aUapitarü, hol a hiba? — Pillanatok alatt. Az állomások ugyanis nemcsak tovább sugározzak a műsort, hanem visszaadják azt a budapesti diszpécserszolgálatnak, ahol figyelik az adást, s pontosan tudják, hol „szalmát meg” a lánc. Ha nincs hiba, akkor mi kapjuk a műsort és továbbítjuk is azt sajat körzetünknek. — Milyen nagy ez a körzet? — A mi adásunkat veszik Heves megye egész területén, Nógrád egy részén — Salgótarjánban is —, Borsod egy jelentős területén — például Ózd körzetében —, Szolnok megyében és végül Hajdú megye egy kis részén. — Itt a toronyban észre- veszik-e, ha az adójuk nem továbbítja a műsort? — Nyomban észrevesszük — válaszolja az állomás vezető mérnöke, s már kapcsolja is a két monitort, amelynek egyikén a láncról érkező bejövő kép, míg a másikon a Kékesről kimenő kép látható. Aztán folytatja: — Ezenkívül állomásunk körzetében néhány megye- székhelyen figyelőszolgálat működik, ahonnét azonnal jeleznek, ha észreveszik a hibát. — Most beszéljünk arról az esetről, amikor valóban a kékesi adó „esik ki”. — Pontosan jegyezzük ezeket az adásszüneteket. Naplónk adatai bizonyítják, hogy az elmúlt év utolsó negyed- éveben az ezer órás műsoridőből öt óra es 14 perc esett ki. — Ez bizony nagyon sok. — Valóban, az utolsó negyedév lényegesen rosszabb volt az évi átlagnál. De el kell mondanom, hogy ezért a hosszú kiesésért nem mi vagyunk a felelősek. A kiesésnek, vagy ahogyan mi nevezzük, a totális hibának, két alapvető eredete van. A leggyakoribb a legegyszerűbb is egyben: nem kapunk aramat. Csodálkozásunkat látva ismét a naplóból bizonyít. — Az említett negyedévben pontosan öt órát szünetelt a kékesi adó az áramszolgáltatás zavarai miatt. Feljegyeztünk egy-két perces, öt-tíz perces, de több órás Kimaradást i&> Mondok egy fnss esetet: január lóén délután 3 órától szünetelt az adás, mert nem kaptunk áramot. A másik hibaforrás már a mi számlánkat terheli, ez az úgynevezett műszaki hiba. De amiatt mindössze 14 percet szünetéit az adás az elmúlt negyedévben. Ha jól számolok, akkor a műsoridőnek ez mindössze kétszáz század százaléka. — A nézők az öt órát sokallják és nem a 14 percet, noha adott esetben az is bosszantó. — Mi is sokallják. De sajnos, semmit nem tehetünk, tudjuk, hogy elavult a Mátra vezetékrendszere, s így elég gyakori a feszültségkimaraA hiba nem az Ön készülékében van — Hogyan javítják ki a hibákat? — Az attól függ. Vegyük azt az esetet, amikor se hangot, se képet nem ad a készülék. Ha áramhiány okozza a kimaradást, akkor nem tehetünk mást, mint azt, hogy felvesszük a telefont és felhívjuk az ÉMÁSZ-t, ahonnét gyosan kapjuk a választ: ők is tudják, csinálják ... Ha pedig a közvetítőláncban van a hiba, akkor azonnal belép a hibás állomás lartalékadója. Előfordul, hogy az ilyen átállásokat észre sem veszi a néző, de legtöbb esetben egy percbe telik, amíg üzemképes lesz a tartalék. — Ha a Kékesen van a hiba? — Szabályzatunk előírja, hogy két percen belül el kell hárítani azt. Ez természetesen nem az áramhiányra, hanem a saját műszaki hibáinkra vonatkozik. Mi tartjuk a megszabott határidőt. Nekünk is van egy tartalék- adónk, amely teljesen egyenértékű ezzel, ami most is működik. — És ha a tartalék is elromlik? — Ilyen 1970-ben történt utoljára. Akkor 15 percet állt a közvetítés. — Szeretnénk hallani arról is: mi okozza a műszaki hibáií? — Sok minden. Ez a berendezés, amit itt látnak, több ezer alkatrészből áll. Van közöttük olyan, amelyiknek értéke nem több 20 —30 fillérnél, de akad olyan is, amelyik több százezer forintot ér. Ha a sokféle alkatrész közül csak egyetlen is elromlik —, mondjuk kiolvad egy biztosíték — máris hiba van, s „kieshet” a Kékes. Ha csak nehány pillanatra is. Aztán itt van az időjárás. Tavasszal és ősszel a széltől, nyáron a villámcsapásoktól, míg most télen a zúzmarától rettegünk. — Mit csinál az állomás- vezető odahaza, ha „kiesik” a kékesi adó? — Megmondom őszül ten. Két percig türelemmel várok, aztán kikapcsolom a készüléket, s előveszek egy könyvet, mert tudom, hogy odafönt nincs áram. Mitől „szellemes** \ a Kép? — Gyakran a kepek minősége is vitatható. — Sok mindentől függ az is. A budapesti stúdió berendezéseitől éppenúgy, mint a közvetítő állomástól, vagy például attól is, hogy menynyi zúzmara rakodott le az antennákra. A zúzmara ugyanis szellemképet okoz, a feszültség ingadozása nyomán pedig pislog a képernyő. Január 16-án este fél tíz előtt néhány perccel a labdarúgómérkőzés második félidejében például öt másodpercig homályos volt a kép. De zavarhatja a vetett a szomszéd hibás rádiója, vagy egyszerűen egy rossz kupesoló is. — Néhány szót a jövőről. — A Kékes bejáratánál már állnak az új oszlopok, ezek huzaljain érkezik majd az áram az adóállomáshoz. Az új vezetékrendszert ez év végére ígérik. Ha belép, nyilvánvalóan csökkenti az áramszolgáltatás zavarait. Ami pedig az adóállomást illeti: ismeretes, hogy több oldalú és hosszadalmas vita titán az ötödik ötéves tervben felépül az új kékesi adu, amely amellett, hogy megjavítja a műszaki feltételeket, sugározza majd a tv második programját is, a rádiósok pedig foghatják az urh adásaik Befejezésül elkészült néhány felvétel is, miközben konstatáltuk, hogy az adás biztonságát, a képek minőségét az automatikával működő berendezések mellett az emberek — mérnökök, műszakiak és technikusok — lelkiismerete és tudása is vigyázza. Nagy kár, hogy az emberek igyezetéhez nem társul a biztonságos áramszolgáltatás, vagy esetleg egy áramfejlesztő aggregátor. A többi adóállomásnál — amelyek ket- oldalról is kapnak áramot —< ugyanis minimális a kiesés. Az elmúlt év negyedik negyedéveben a miskolci adó 16 percet, a tokaji adó pedig mindössze 3 másodpercet szünetelt aramhiány miatt A Kékesen öt óra tizennégy percet „esett ki” az adás. Árammal vagy áram nélkül — a nézők oldaláról nézve teljesen mindegy, hi- bzen az eredmény ugyanaz: Kékes Ráesett”, dühösködnek az emberek, egy országrésznyi terület lakói. ' Joggal ! Még csak udvarias elnézést sem kér tőlük a képernyő. Pedig ők is befizetik az előfizetési díjat.^ Markcsz Lssaate
