Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

A brigádok munkájának eredményeként A párttagfelvételről — egy év múltán Több mint egy esztendeje mar a Politikai Bizottság 1972. november 21-i határo­zatának szellemében végzik a pártszervezeteinkben a tagfelvételi munkát. A tag­felvételek szabályozására született átmeneti intézkedé­sek ez idő alatt egy sor te­rületen pozitív hatást váltot­tak ki. Kedvező változások következtek be a párttagság összetételében. Az ezzel kap­csolatos nevelőmunka tuda- tosabbá és tervszerűbbé vált De jótékonyan hatott a hatá­rozat a párt belső életére és fegyelmére is: megjelenése óta fokozódott a párttagság aktivitása, a pártrendezvé- nyek látogatottsága, a párt- megbizatások teljesítése. A tagfelvételüket kérőkkel szemben támasztott fokozott követelmények növelték a párttagság tekintélyét. AZ ÖSSZETÉTEL ALAKULÄSA Hosszú idő után a múlt esztendőben megállt a fizikai munkakörben dolgozó párt­tagok arányának csökkenése, sőt, valamelyest emelkedett is a munkások aránya pár­tunkban. A legutóbbi adatok szerint a párttagságon belül a fizikai dolgozók aránya (az ilyen foglalkozásból nyug­díjba mentekkel együtt) 44,8 százalékot tesz ki. A határo­zat megszületése óta felvett új párttagok több mint he.t- ven százaléka a fizikai dol­gozók soraiból került ki. Ez tette lehetővé, hogy noha az elmúlt évben is jó néhány kommunista munkás került szellemi pályára, irányító munkakörbe, mégse csökken­jen a párttagok között a munkások aránya. Tanulságos. hogy ezzel párhuzamosan a szellemi dolgozók aránya is növeke­dett — sőt még mindig gyor­sabban, mint a fizikai dolgo­zóké — a csökkenés tehát úgynevezett egyéb kategóriá­ba soroltaknál következett be. örvendetes, hogy a szel­lemi dolgozók közül elsősor­ban az értelmiségiek száma gyarapodott pártunkban. Pártszervezeteink megértet­ték, hogy a fizikai munká­sok arányának növelése mel­lett elsősorban a magasan képzett szakemberek, az al­kotó értelmiség felvételére kell nagyobb gondot fordíta­ni és ezzel hozzájárulni a párt összetételének minőségi javításához. A határozat céljainak meg­felelően tovább emelkedett a párttagságon belül a nők aránya, s jelenleg már meg­haladja a 26 százalékot. En­nek értékét növeli, hogy ez a javulás elsősorban a mun­kásnők fokozottabb felvéte­lének következménye. Ugyan­csak pozitív jelenség a fiata­lok magas aránya: az újon­nan felvettek több mint 60 százaléka harminc éven alu­li volt, s ennek eredménye­ként ma már ez a korosztály alkotja a párttagság egynyol- cadát. Törekvéseinknek megfele­lően — a múlt évben csök­kent az új tagok felvételé­nek üteme. A párt taglétszá­ma 1,9 százalékkal emelke­dett, s ez azt bizonyítja, hogy a mennyiségi növekedés he­lyett a minőségi fejlesztés került a pártszervezetek és alapszervezetek munkájának előterébe. NEM STATISZTIKAI KÉKDÉS Az ismertetett tények alap­ján levonható az a következ­tetés, hogy a pártszervezetek és a párttagok többsége meg­értette a tagfelvételi politika lényegét, s a múlt év elején jelentkezett félreértések zö­mét sikerült eloszlatni. Az értelmezés azonban még min­dig nem teljesen egységes. Ebben a munkában is ta­pasztalható volt helyenként a formalizmus. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a párt politikai, szervezeti erősítésének feladatát vala­miféle statisztikai kérdésnek fogták feL Egyes helyeken olyannyira „óvatosak” vol­tak, hogy szellemi dolgozó­kat alig vettek fel a pártba, M erre adódó lehetőségeket nem használták ki. A járási a* városi pártbizottságok ál­talában viszonylag jelentős mértékben „túlteljesítették” a fizikai dolgozók kívánatos­nak tekintett arányát. Ez a túlteljesítés egyáltalán nem kedvező, mivel az ilyen gya­korlat fékezi a párttagságra méltó, a kommunisták sorait erősítő értelmiségiek, alkal­mazottak és tanulók felvéte­lét. Elgondolkoztató az is, hogy az 1973. évi felvételek csak­nem egyharmada az eszten­dő utolsó két hónapjában következett be. Emiatt félő, hogy ebben az időszakban a számszerű célok teljesítése, vagy megközelítése érdeké­ben néhol a párttagságra még nem érett embereket is fel­vettek. A jövőben kerülni kell az ilyen felvételi „haj­rákat” és egyenletes tagfel­vételi munkát kell kialakíta­ni, mert a kampányszerüség ezen a területen különösen káros, ezért megengedhetet­len. A Politikai Bizottság dön­tése értelmében a tagfelvéte­li munkában 1974-ben válto­zatlanul az eddig szabályozó intézkedések érvényesek, s a pártba történő felvétel el­vei, követelményei is válto­zatlanok. Tehát a. pártba je­lentkezők elé továbbra is a korábbinál magasabb köve­telményeket állítunk, sze­mély szerint alkalmazva eze­ket a fizikai, illetve a szelle­mi dolgozók megítélésénél. Továbbra is a minőség javí­tása a cél, s nem a mennyi­ség növelése. A fizikai dol­gozók körében folytatott ne­velőmunka során ezután is a nagyüzemekben dolgozó szakmunkásokra, a munkás­nőkre és a fiatalokra kell összpontosítani a figyelmet. Ugyanakkor kellő gondot szükséges szentelni az erre alkalmas értelmiségiek céltu­datos párttaggá nevelésének, nem várva csupán a spontán jelentkezőkre. Az egyeteme­ken és a főiskolákon a tava­lyinál erőteljesebb felvételi munkát látunk célszerűnek és indokoltnak. MEGVÁLUNK A PARTBA NEM VALÓKTÓL * A Politikai Bizottság hatá­rozata arra is kötelezte a pártszervezeteket, hogy a párttagság aktivitásának és fegyelmének javítása érde­kében folytassanak beszélge­téseket az egyes párttagok­kal. Akik a szervezeti sza­bályzat által rögzített köve­telményeknek önhibájukból tartósan nem teszhek eleget, azokat töröljék vagy java­solják nékik a kilépést, anél­kül, hogy ez az egzisztenciá­lis helyzetüket érintené. Az eljárás nem jelenthet felül­vizsgálatot, ugyanakkor biz­tosítja a párt folyamatos tisz­tulását. A határozatnák ez a része biztosítja a lenini elvek ér­vényesülését. A pártnak ak­tív, a szervezeti életben részt vevő politikájáért harcolni kész tagokra van szüksége. Nem elég, hogy valaki belép a pártba és tagdíjat fizet, te­vékenységével is hitet kell tennie meggyőződése mellett. A beszélgetések eredmé­nyeképpen 1972-höz viszo nyitva 112 százalékkal növe­kedett tavaly a kilépők és 22 százalékkal a töröltek szá­ma. E folyamatot kedvező­nek értékeljük, hiszen ezál­tal fokozatosan kikerülnek a pártból azok, akik nem ütik meg az élcsapathoz való tar­tozás mértékét, akik nem hajlandók .munkát végezni a pártban. Távozásukkal a párt nem veszít erejéből. A közös megegyezéssel történő elvá­lás egyúttal azt is jelenti, hogy meg tudjuk tartani eze­ket a pártba besodródott, de egyébként becsületes embe­reket, a pártot körülvevő szimpatizánsok körében, és adott esetben mozgósítani is tudjuk őket a párt előtt álló célok megvalósítására. A tagfelvételi elvek követ­kezetes érvényesítése és a pártba nem valóktól történő megválás ugyanannak a fo­lyamatnak a két oldalát jelen­ti. E folyamat eredményeként pártunk tovább erősödik, s még alkalmasabbá válik ve­zető szerepének betöltésére. Barát Károly az MSZMP KB alosztályvezetője l é­ÜJ típusú munkaruhák A Munkavédelmi Tudomá­nyos Kutatóintézet, olyan munkaruhát tervezett, amely­nek alapanyagát vákuumos eljárással alumínium péteggel vonták be. A Szovjetunióból szállított csillogó felületű vé­dőruha visszaveri a hősugár­zást. A szakemberek ajánlá­sa nyomán az új ruhákat már több olaj- és gázfeldolgozó üzemben használják, mert jól véd a váratlan lángkitörés, vagy tűz esetén. Kemencéik és kazánok mellett is kitűnően használható, s a mentők és tűzoltók is viselhetik. Képünkön a kemence kö­zelében csak az új munkaru­hákban viselhető el a hőség. (MTI Foto: Csikós Gábor felvétele — KS) Együttes ülésén értékelte az üzemi párt-végrehajtó- és a szakszervezett bizottság a szocialista munkaversemy 1973. éves eredményeit, s a versennyel kapcsolatot to­vábbi feladatokat megyénk egyik legnagyobb vállalatá­ra, a Mátra vidéki Fémmű- vekben. Mint a megtárgyalt és az elfogadott jelentés hangsú­lyozza: 1973-ban mennyiségi­leg és minőségileg isi tovább fejlődött a versenyrmozgalom a vállalatnál. Az elmúlt év­ben 97 brigád tett értékes vállalást, illetve tűzte ki cé­lul a magasabb brigádfokozat elérését. A vállalásokból, valamint a végzett munka eredményeiből az is megállapítható továb­bá, hogy a brigádok jól ér­telmezik a Központi Bizott­ság 1971. d-ecemberi, — a szo­cialista munkaverseny-moz- galom továbbfejlesztését cél­zó — határozatát, valamint az 1007/1972-es kormányhatá­rozatot is, amelyek alapvető feladatként szabják meg, hogy csak konkrétan értékel­hető vállalások fogadhatók el és a vállalásoknak szorosan kapcsolódniuk kell a terme­lés mennyiségének növelésé­hez, a minőség javításához, valamint á vállalat előtt ál­ló politikai feladatok konk­rét végrehajtásához. Ugyancsak feladatként ha­tározták meg az említett or­szágos döntésekben továbbá azt is, hogy a vállalati gazda­sági vezetők munkaköri köte­lességébe tartozik a mozga­lom segítése, szervezése. A vállalat gazdasági, poli­tikai vezetői mindezekre időben felhívták a gyár dol­gozóinak figyelmét, s rend­szeresen figyelemmel kísér­ték, mi s mennyi valósul meg munkán keresztül a cél­kitűzésekből. Az eredmények egyértel­műen azt bizonyítják: a si.ro- ki, a füzesabonyi brigádok igen eredményesen dolgoztak 1973-ban. Munkájukká ugyanis közel 11 millió törte­tőt takarítottak meg 1973 -beül. Közös volt a munka, íjy közös a siker is, de néhány üzem kollektívája különöse i sokat tett a tervek, célkitű­zések végrehajtásáért. Ezek közé tartozik a tubusgyáregy­ség is. Az év eleji 2 500 000 forintos vállalását nem ke­vesebb mint .kétmillió forint­tal teljesítette túl. A teljesí­tés döntő többségét a terme­lési terv túlteljesítésével ér­ték el. A versenyben részt vevő 24 üzemi brigádból is kiemelkedően jól dolgozott a „Nguyen Van Troi”, a „Zója” és a „Kállai Éva” szocialista brigád. A doboz-, valamint a láncüzem igen eredményesen gazdálkodott az anyaggal, va­lamint a bérrel, az ÜFO bri­gádjai felújításból nem ke­vesebb, mint 2 100 000 forin­tos megtakarítást értek el. Kiemelkedően jól dolgoztak továbbá a GYEF, valamint a szerszámüzem brigádjai is. De korántsem csak a ter­melőmunkában álltak helyt a vállalatok dolgozói. Igen sokan tanulnak a brigádtagok közül, több szociális intéz­ményt támogatnak, társadal­mi munkaakció eredménye­ként az elmúlt évben is 247 ezer forintot utaltak át a testvéri vietnami nép meg­segítésére nyitott csekkszám­lára. A tanácskozáson meghatá­rozták az 1974. évi vállalások­kal kapcsolatos legfontosabb feladatokat is. Növelni kell a termelékenységet, csökkente­ni a selejtet, szélesíteni a DH-munkarendszert, javítani kell a minőséget, csökkenteni az állásidőt. A tervek között szerepel továbbá a fiatalok, az új dolgozók beilleszkedé­sének segítése, az ipari, tanu­lók szakmunkásversenyének, valamint a kiváló főműveze­tő és művezetőverseny bein­dítása is. —k— — Még nem voltam 1G éves, amikor Klein Mór nyomdájának az ajtaját be­nyitottam Karcagom Már el­ső nap odaállítottak a betű­szekrények elé. Nyolc-tíz so­ros híranyagot szedtem ki kézzel, ami a Karcagi Hírlap­ban meg is jelent. Az ősz hajú, hatvanéves Kocsis Pál, Pali bácsi emlé­kezik. Utolsó munkanapján a legelső nap eseményeit idéz­geti. Emlegeti szakmájának kezdetét, elindulását azon a pályán, amely most íme vég­ső állomásához érkezett. Azt mondják: azok az em­berek, akik őszinte lelkese­déssel szólnak szakmájukról, megszépülnek. A szerelemhez hasonlít, ahogyan az orvos beszól a sikerült műtétről, a zenész a hangversenyéről, a színész az alakításáról. Vég­telen oszlopot lehetne alkotni azokból a szép szavakból, amelyek a mesterség szerete- téből fakadnak. A nyomdász is ilyen. A könyv, az újság, a folyó­irat szükségességével min­denki tisztában van. A kívül­állók, olvasók számára eset­leg a külalak vagy az írás tartalma a szembeöt­lő, de a nyomdász szá­mára elsősorban mind­egyik egy csokor betűvirág, amely- rendszeres, hibátlan, mondhatni szeplőtlen tiszta­sággal kell hogy az olvasó elé, .,z olvasó kezébe kerüljön. — Féléves koromban ki­tört az első világháború. Vit­ték apámat is, szegény, olyan betegen került haza, hogy alig élt valamit a háború után. Édesanyám, özvegyen, bibliai létszámú családot ne­velt. Heten voltunk testvé­rek, s közöttük én a legkiseb­bik. Szakmát tanultunk vala­mennyien. Gyerekfővel lett nyomdász, a szakmában öregedett meg. — Édesapám azt mondta: „Te fiam, mindig szegény ember leszel, ezért jó, hogy a születésnapodat, mag a »so­OLőnwiníg, napodat egyszerre ünnepel­heted”. Ez a jóslat bevált, va­gyont nem sikerült gyűjteni. Igaz, pár esztendeig „nyom­da-tulajdonos” voltam. 1939- ben csendes társ lettem egy kis nyomdában, a túrkevei Gyáni Lajos barátom mellett. Nem sok hasznom származott belőle. 1940-ben mestervizsgát tett Debrecenben. 1945 végén összepakolta a családot, s fe­lesége szülővárosába, Egerbe jött. Itt is a nyomdász mes­terséget folytatta. Igaz, há­rom és fél évig nem lépte át a nyomda küszöbét. 1953-ban bérkérdés miatt vitája tá­madt az igazgatóval. Jogos járandóságát követelte, nem kapott se pénzt, se igazat, er­re vita nélkül hátat fordított a gépeknek, betűszekrények­nek. A Belspedhez ment, ahol lóhajtó volt és rakodó. Aztán üzentek neki, elmentek érte, visszahívták. Amióta a Népújság napilap lett, ő a címszedője. — Égy délutánom sem volt szabad, kivéve a vasárnapot, de szerettem, amit csináltam. Én nemcsak címeket szed­tem, az egész újságot .,be­tördeltem” mikor a szükség így parancsolta. Akik az újságot készítik, azok a nyomdásztársadalom­ban a rohamcsapat nevet is viselhetnék. Percekhez kötött ritmusú munka ez, fokozott figyelmet, határozottságot, szakmai tudást igényel. Vál­tozatos, izgalmas munka, mert nincs két egyforma lap­szám; mindennap más for­mát, tördelést kíván a tarta­lom szerint. Szép, mert a fe­lelősség sokszorozott, a mun­kával nem lehet késni, mert akkor nem kerül idejében a pobUü kezűbe a mannapi lapküldemény, a mindenna­pos, szürke virág; és szép, mert az időn és a munkán aratott siker tudata megerő­síti az embert. Sajátos jegyei vannak a lapkészítő nyomdászoknak. A munkából származó fegye­lem, rendszeretet kihat a magánéletükre. Tudatos, cél­ratörő emberek. Különleges kollegalitás alakul lei az itte­niek között. Egymás kezére dolgoznak, ismerik egymást, nem „csak úgy”, hanem az apró, az önkéntelen mozdula­tig, egészen a szemrebbené­sig. Szeretik, megbecsülik egy­mást. Mindannyian és mindig bábáskodnak a friss lapszám születésénél, s bármennyire is a matematika hidegségével kell gazdálkodniuk a per- vekkel — mert nem lehet „el­rontani”, de újracsinálni sem. Erre nincs idő. Talán éppen ezért alakul ki a szinte csa­ládias hangulat a szedőgépek, a tördelőasztal, a rotációs gép körül. Kocsis Pali bácsi ennek a családnak volt tapasztalt, megbízható tagja évtizedeken át. A betűszekrények előtt bekötött szemmel kiismerte magát. Ám nemcsak a kezére bízta a munkáját, még az utánnéző oldallevonatot is tüzetesen átböngészte, nem csúszott-e a címbetűk közé hiba a többszöri javítás, meg­mozgatás után. Szemüvege — amit csak munka közben használt — fürge, nyugtalan mozdulatai miatt mindig elő­recsúszott az orrán. Korát jócskán meghazudtoló agili­tással dolgozott, nevetett — mert két másodperc alatt tré­fára, viccre is telt ebből a Szívügye voTí a munka. S nála a munka pontossággal párosult. •>— Mit nem szeretett szed­ni? — Az unalmas, közhelyes, semmitmondó címeket. Szíve­sebben szedtem az olyanokat, amelyek megfogták és nem eresztették az embert, ame­lyek színié kényszerítettek engem is, hogy elolvassam a cikket, riportot. — Mit tart legfontosabb­nak az életében? — Tíz gyermeket neveltünk fel a feleségemmel becsület­tel, emberséggel. Tanult szak­mája van mindegyiknek. Köztük van kiváló dolgozó jelvényes és kétszeres kiváló katona. Szabolcs fiam nyom­dász, pár méterre tőlem ko­pogtatja a szedőgép taszter­jét, a Linotyp klaviatúráját. Franciska is nyomdász szak­mát választott, könyvkötő. A gyerekek a maguk lábún áll­nak, maguk intézik sorsukat, dolgaikat. Én életemben nem szégyelltem semmi munkát, amiért pénzt adtak. Vállal­tam külön munkákat is, csak­hogy több és nagyobb kenye­ret tehessek az asztalra. — Nyugdíjastervek? — Nem akarok semmi kö­töttséget, ezért állást se válla­lok. Persze, ha szólnak, hogy jöjjek, segítsek valami mun­kában, szükség van rám, ar­ra mindenkor készen állok ... Az a dédelgetett tervem, hogy kertészkedem. Van egy kis kert, a Diófakút utcai laká­sunk mellett. Én itt zöldséget, gyümölcsöt akarok termelni. És szeretnék mind többet len­ni az unokákkal, ök sincse­nek már olyan kevesen — öten vannak — Csütörtök az utolsó munkanapja. Hogyan búcsú­zik a nyomdától, munkájától? — Ügy veszek köszönést a társaktól, mint máskor. Mun­ka után, ha idejében készen leszünk és valami még nyit­va lesz, beülünk, iszunk vala­mit ... No és persze, elolva­som, ezt a riportot, ami ró­lam szól. Tudom előre, elér- zékenyülök. De azért kisze­dem az utolsó címet. Mit szánt neki? Ólomvirág... Ezt arisztonból szedem. Karcsú, kecses betűk. Olyanok való­ban, mint a virágok... Pataky Dezső MBnuUanC% 1974, február L„ péntek Közel 11 millió forintos megtakarítás a Kätrsviä&i Fémosüvskiien

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom