Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-21 / 43. szám
Kiközösítelek Tavaszváró erdei múzeum A fiatalasszonyon. H. F- nén, két esztendővel ezelőtt Jelentkeztek a súlyos betegség első tünetei. Akkor még boldog volt a családi élete, szülei, húga, gyermeke és férje társaságában. Nem emelt kifogást senki házfelügyelői munkája ellen sem. amelyet az egyik hatvani lakótelepen végzett szerény fizetségért, meg a lakásért, ami illetményét egészítette ki. Kórház, orvosi kezelés, betegállomány. Otthon gyógyszerek. hogv leküzd ie a kórt. Tehát szinte szobafogság. Amit később nehéz csapások tettek még terhesebbé. Előbb húgát vesztette el tragikus hirtelenséggel H. F.-né. majd édesapját kísérte ki a temetőbe. Nem sokkal ezután házfelügyelői munkakörét is át kellett adnia egy helyébe lépő egészséges asszonynak. Maradt tehát a tenger fájdalom mellé a férj szerény fűtői jövedelme, amiből négy embernek kell megélnie! 6s ekkor kezdődött a pletyka, a mendemonda, az előbb leplezett, majd nyílt rágalmazás.. •k —- Tönkrementem, nem bírom tovább! Ezt hajtogatja. s arca zsebkendőbe temetve. — Hónapok óta senki át nem lépi a küszöbünket, mert elterjesztették rólam, hogy ragályt, fertőzést hordozok. Hovatovább úgy kezelnek, mint a leprásokat. S hiába az igazolás a gyógyintézettől, miszerint belső szervi betegség okozza arcomon. kezemen a piros foltokat, s ez a betegség érintésre nem terjed, a bélyeg visszavonhatatlanul rajtam van, lehetetlenné teszi létezésemet ... De még ha csak én szenvedném az igazta- lanságot! Ám ott a kisfiam, Ferike. A lakótelep gyerekei néhány hónapja őt is kiközösítették. Most itt ül velem, a négy fal között, s szemében, szavaiban naponta fogalmazódik meg a kérdés: anyukám, miért nem akarnak velem játszani a kispajtások? Miért nem mehetek közéjük? Milyen csúnya betegséged van neked? Hatesztendős, kívánja a mozgást, mint a fiatal csikók, mégse futkározhat a többivel. Nem labdázhat velük. Nem kergetőzhet. Nem sziv$iüts £ászló •' hatja a friss, egészséges levegőt. Nem érezheti a gyermekség nagy-nagy szabadságát. Látnia kellene, amikor a függönyön át kitekint az utcára...! Nem, ezt nem lehet sokáig elviselni. Kezemben a kórházi záró jelentés, pontos diagnózissal. gyógyszerjavallattal. S egy másik papír, amelyet a budapesti bőrklinika pecsétje hitelesít. Azért még ellenőriztetem az asszony igazát. a latin szavakkal tűzdelt jelentés minden sorát. — A papírok, a gyógyszerek egy nyelven beszélnek. S’ e nyelv szerint H. F.-nét valóban le kellett százalékol- ni. Fizikai munkát nem végezhet. Betegsége azonban nem ragályos — mondja a szakorvos. — De hát mit lehet ilyenkor tenni? Amikor megindult a lavina. Amikor egyre nagyobb körben gyűrűzik a rágalom. Amikor a tudatlanság, tájékozatlanság és a számító rosszindulat egyre mélyebbre tapossa az áldozatot, akit az élet szeszélye úgyis alaposan próbára tett. Mit lehet ilyenkor tenni? Járja végig az orvos a lakótelep házait, s tartson egészség- ügyi felvilágosító előadást? Magyarázza el, hogy százféle kiütéssel járó betegség létezik, ami nem ragályos, amivel bátran elvegyülhet környezetében a beteg? Jó, talán meghallgatják. De a gyanút nem irtja ki e lel- kekből az ember soha többé. Bennük marad, ott fészkel. s árulkodón leiül a homlokokra, a tekintetekbe ... Legalább az asszony életbe vetett hitére lennének tekintettel ezek a „jószomszédok”. S a gyermek gyermekségére. sérülékeny lelkéÉletbe vetett hit. A kíméleten kívül ez is kell, hogy anyagilag ne váljék lehetetlenné a kis család. Sajnos, e tekintetben nem sok biztató nyomra bukkantunk. Az Ingatlankezelő Vállalat, amely H. F.-né megbetegedésekor még azzal biztatta őt, hogy másodállásban férjének juttatja a házfelügyelőséget, most hátat fordított neki. A szakszervezet nem hogy kiállt volna mellette, de még alkalmi segélyben sem részesítette a két esztendeje kínlódó beteget. Meg Erre meg azt mondja, i.ogy jobban teszem, ha nem törődöm vele. Ez mar szeget ütött a fejembe. De csak ittam a teámat. Egyszerre pukkanást hallok a hátam mögül. Olyat, mintha egy léggömb pukkant volna szét. Egy óriási léggömb. Megfordulok, hat látom, hogy vízsugár helyett lángnyelvek csapnak elő a csőből, meggyűlt a gáz. Később mondták, hogy alighanem eer kis kavlcsdarab ütődhetett a cső falának, az szikrát vetett, s a gáz attól fogott tü'/''1. B‘kVetkezett, amivé" kezdettől fogva számolhattunk. A fúrótorony egyetlen hatalmas égő fáklya lett. Ma mar tudom, hogy Zsuzsa e pillanatban szállásunk ablakában állt, háta mögött Flórtval, Felelnie kellett OSMäM mm, február 2L, csütörtök volna a kérdésre, amit feltettek neki. De a látványtól elállt a szava. „Igen, ismertem” — mondta, amikor .magához tért. És megfordult. De Flóri akkor már nem volt sehol. Ott futott el mellettem. Engem észre sem vett, rohant egyenesen a főmérnökhöz. — Hová rohan? — néztem Csigává. — Most már aztán igazán semmi tennivalónk a toronynál. — Gondolod, hogy itt hagyjuk tábortűznek? — mondta Csiga a tapasztalt szaki fölényével, s aztán szép komótosan megindult Flórián nyomában. összesereglett ott akkor mindenki. A kiskatónak még leálltak a csatornaásással, de maradtak a helyükön. Teljesen világos volt már, s a fáklya vörösbe hajló, narancsszínű lánggá! lobogott. A falu jó része fenn virrasztóit egész éjszaka, s a kora hajnali órán már megint tódultak az emberek a faluvégi-e, riadozni, vélelehet értem a szörnyű kétségbeesést? Igen. El kell ítélnünk a környezet ridegségét, a mendemondának telülő lakótelepiek oktalan, sértő magatartását? Igen, igen, igen. Honnan mégis a reménysugár? A hatvani általános iskolák alsó tagozatos szakfelügyelőjével beszélgetünk Tekintete elborul, arcára kiül a részvét, a megértés. De mindjárt odafészkeli magát a segítés szelleme. — Mielőbb a dolog végére járok! Beszélek Ferike nevelőivel, s megpróbáljuk az iskola oldaláról helyrebillenteni a család egyensúlyát. Egy-egy megértő, jó óvónő, tanító csodákra képes. Hiszem, hogy megváltozik a kisgyermek körül a világ. Mert megváltoztatják a pajtások, akik nem néznek rá többé irtózatfal, hazulról hozott előítélettel, félelemmel... Ha pedig ezt a csatát megnyerjük, talán a felnőttek is magukhoz térnek. Mert magukhoz kell térniük! Az emberségről nem elég papolni, azt élni kell. Persze szükségesek a példák, de hát miért ne nyújtaná ezt a szép példát, ezt a nemes gesztust a hatvani Münnich Bérenc lakótelep .?* ★ Tisztaság, rend a kis családi otthonban, a házfelügyelői lakásban. A férj nemrég jött meg a munkából. Fáradt, gondterhelt. Három ember sorsát hordozza. A nagymama szófián, szája sarkában keserű ránc. A fiatalasszony, alig harminc évével, gyógyszerek között matat, s az elmaradhatatlan fehér zsebkendőt nyomkodja könnyes szemeihez. És Ferike? Rab madár. Befogott fecske. Addig verdes repülni vágyó szárnyaival börtönében, amíg aláhull egyszer. Ne hagyjuk sorsára! E társadalom annyi csodáját toldjük meg újabbal. Olyan csodával, amit megértésből, szívjóságból gyúrnak. Moldvay Győző ményt cserélni, rémhíreket szülni. És én milyen kívülről néztem ezt az egészet! Gyurka maradt csak mellettem, Kicsi, így hívtuk a surmó legénykét. Arra figyeltem föl, hogy lopva engem leseget a gyerek. — Na, Kicsi! — szóltam hozzá. — Láttál-e már ekkora gyertyát? — Még nem! — mondta. — Maga se, igaz? — Hát, hogy őszinte legyek .... Nem folytattam. Csak álltunk, s néztük a tüzet. Látványnak szép volt, én meg akkor még nem tudtam. mivel is jár az ilyesmi tulajdonképpen. Törődtem én akkor már egyáltalán az égő gázzal? Ügy éreztem, bennem legalább olyan tűz ég, s legalább olyan mélyről tör elő. Gyurka megszólalt mellettem. — Visszautazik az asz- szony. A nyolc-húszassal visszautazik. Rácsodálkoztam. Miért mondja ezt nekem? Lehet, hogy ez a Ids kamasz jobban ráérez a dolgokra, mint a beszáradt, megesontosodott férfiak? Lehet, hogy Kicsi látja az én tüzemet is? — Honnan tudod? —kérdeztem. — Hallottam! — mondta. — Az ablakon át halottam, amikor Flórián szaki azt mondta neki: Ha akar, menjen. akár azonnal mehet. — Jól van! — mondtam Kicsinek.. — Derek legeny vagy! Es otthagytam A Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kezeli a Szilvásvárad melletti természetvédelmi területen felépített erdei múzeumot. A gazdaság dolgozói takarítják, rendezik a múzeumi építményeket, régi használati eszközöket, hogy tavasszal ismét fogadhassák a látogatókat. Képünkön: a múzeumban felállított ősi kovácsműhely. (MTl-fato: Erezi K. Gyula) Március I —15: elsősök beiratása Orvosi vizsgálat Előkészítő foglalkozások A közeli napokban országszerte megkezdődik az általános iskolák leendő első osztályosainak beiskoláztatása. A következő tanévben — az előzetes számítások szerint —. 151 200 kisfiú és kislány kezdi meg tanulmányait, 13 600-zal több, mint az elmúlt tanévben. Ar, érvényben levő rendelkezések értelmében az általános iskola első osztályába azokat a gyermekeket kell felvenni, akik hatodik életévüket a felvétel évének szeptember első napjáig be- betöltik. Beiratásukat a március 1. és 15-e közötti időszakban. a tanácsok által meghatározott napokon tartják. A szülő, avagy a gyermek neveléséért felelős más személy, gondviselő kötelessége, hogy tanköteles gyermeket beírassa. A tanköteles korba lépő kisfiúkat és kislányokat a lakás szerint körzetileg illetékes általános Iskolába kell bejelenteni, illetve beíratni. A beírás pontos idejéről a szülők írásos értesítést kapnak, vagy pedig a tanácsok falragaszokon, az igazgatók az iskolák kapuin, hirdetőtábláin elhelyezett közleményen tudatják annak rendjét. A szeptemberben első osztályba lépő gyermekeknek kötelező orvosi vizsgálaton kell részt venniük. Budapesten és egyés vidéki városokban — ahol ehhez a feltételek biztosítottak —, kísérleti jelleggel az orvosi vizsgálatot kiegészítik lélektani-pedagógiai vizsgálódással is, hogy megállapítsák: a gyermek képes-e megfelelni az iskolában reá váró követelményeknek. Azokat a gyermekeket, akik szellemileg ugyan ppek, de fejlődésükben időlegesen lemaradtak — az érintett szülők egyetértésével —, kisebb' tanulólétszámú, 12—15 személyes osztályokba helyezik. Itt az első osztályos tantervi anyagot a lehetséges legkedvezőbb feltételek között tanítják. Az a cél, hogy korszerű módszerekkel, szinte az egyes tanulókhoz mért foglalkozások eredményeként a gyermekek fejlődésbeli hátrányait mielőbb pótolhassák, s tanulmányaikat a normál tanuló létszámú osztályokban folytathassák. Akik nem járhattak óvodába. azoknak a gyermekeknek is megkönnyítik, biztosítják az átmenetet az általános iskola eiső osztályába: részükre úgynevezett általános iskolára előkészítő foglalkozásokat szerveznek. " WW /'—WVW'A/WWVWWWW'AVAW, De magamban vitatkozva hagytam ott. Hadd menjen, mi közöm hozzá? Igaz, akkor lehet, hogy soha többé •nem látom! Na és? Az élet úgysem nyújtja kétszer ugyanazt a pillanatot. De hátha éppen az a pláne, hogy most még egyszer felkínálja? Azóta sok minden változott. Csakhogy ebben van a dolog nehézsége is! Közben emberek közé keveredtem, a legelőre merészkedő. fennhangon vitatkozó emberek közé. Hogy mi mindent mondtak azok ott, atyaúristen! Látták, hogy az olajmunkások közül való vagyok hát félig-meddig nekem címezték a mondandójukat. Azt mondja egy postás: gőzzel kell a szuszt a földbe fojtani, nemegyszer látta Romániában, hogy gőzzel oltották el a kigyulladt gázt. A fenéket, mondta egy gépkocsivezető, fel kellene robbantani a kutat, hogy be- temetődjön, akár ő is vállalja a robbantást. eleget csinált ilyesmit a katonaságnál. A kétféle vita, ami bennem folyt, meg ami körülöttem. úgy összekavarodott, úgy kavargóit az agyamban, ahogyan a föld mélye fortyoghatott a fúrótorony alatt. Mentettem volna én is magamat, de nem akadt józan gondolatom, amit a bennem feszülő érzés ki ne dobott volna az agyamból, lángolva, sisteregve. Kiszabé dúlt a pokol bennem is. Azt hiszem, az emberek megrökönyödve néztek utánam. í'aképnél hagytam őket, g futottam a szállásunkra. Nem törődtem már azzal hogy megláthatnak, hogy« Flóri megláthatja, hogy bu-5 tán elárulhatom magamat, i hogy mindent elronthatok.. Az öregasszony udvara már« vízben állt — azzal sem tö-? rödtem, átgázoltam a vízen.? Bedobbantam a konyhába.? mint akit kergetnek. Tóth* néni éppen tüzet rakott, most már nyugodtan rakha-« tott. Csak odaköszöntem ne- < ki, s mentem a szobánkba. Ki is fordultam mindjárt. — Elment? — Kicsoda? — állt fel azí öregasszony, s aztán csak ^ rám feledkezett. Feldúlt le-< hetett az arcom nagyon. Elrohantam. Tudtam, hogy a busz féli nyolckor indul, ahhoz pedig! már nem sok idő van hátra. 1 Persze, hogy a vendéglőnél! a busz az orrom előtt hagyta! ott a megállót. Futottam < utána, de nem várt be. Én< azért csak futottam. Az országút erdők mentén kanyarog, a ligetes kis erdőket rétek váltogatják, meg szántóföldek, szőlők, a földeken már sárgult a kukorica, a nap melegen sütött. Alighanem, a kiskatonák hamar megizzadnak a csator- naásásbah! De csak le kell vezetni a vizet, hiszen nem hagyhatják olt az égő gázoszlopot tábortűznek. A busznak már porát se láttam. (Folytatjuk-) 20 10: Színházi album Az e havi adás is gazdag válogatást tár a nézők elé színházi életünk aktuális eseményeiből. Elsőként rövid helyszíni közvetítést sugároznak a Nemzeti Színház Hölderlin-előadásáról, majd egy interjút a címszereplő Avar Istvánnal. Ezt a Katona József Színház Ibsen —Miller: A nép ellensége című művéből vett részletek, s a rendező Szinetár Miklóssal készített riport követi. Madách Színház Névtelen levelek című előadásának néhány részlete után, Illés Endre írót kérdezik. Érdekesnek ígérkezik az az interjú is, aminek alanya Abody Béla — mint színigazgató —; a Vidám Színpad nemrégiben mutatta be Peter Hack NDK-beli drámaíró Polly Amerikában című zenés játékát, ami a Koldusopera főszereplőjének további életét mutatja be szatirikusán, stílusparódiától sem visszariadva. Abody Béla a darabról és a Vidám Színpad terveiről beszél. Január 24- én állította színre Horvai István Csehov Cseresnyéskertjét a Vígszínházban, a darabról Nagy Péter kritikus beszél és Illusztrálja mondandóját az előadás részleteivel. Az adásban megemlékeznek Erdélyi Mihályról, abból az alkalomból, hogy 40 esztendővel ezelőtt alakult meg a Józsefvárosi Színház. A színházat Erdélyi Mihály alapította, hosszú ideig igazgatója is volt, s operetteket is írt színháza számára, ahová a legnevesebb színészeket Is meghívta. Ez volt a bázisa a külvárosi színházhálózat létrehozásának. Az adásban Erdélyi Mihály is szerepek
