Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-21 / 43. szám

Brigádvezetők — biciklin Valahányszor termelő- ” szövetkezeti brigád- vezetővel kerülök össze — s •rre az újságírói munka so­rán elég gyakran kerül sor — mindig a bejáró munká­sok jutnak eszembe. Lehet, hogy nem szerencsés ez a képzettársítás, de azért va­lami van benne. A bejáró munkások naponta több órát töltenek el az utazással, azért, hogy bejussanak mun­kahelyükre s a munka után hazatérjenek otthonukba. Nem is lehet vita azon, hogy az utazással töltött „holt idő” nem csupán ki­esést jelent az otthoni élet­ből, a szórakozásból, a mű­velődésből, hanem nagyon fárasztó is. Nos ez a „holt idő” a szövetkezeti brigád­vezetőknél is megvan. Igaz, hogy nem a munkaidő előtt vagy után, hanem munka­idő közben. A brigádveze­tők többsége naponta jó né­hány órát tölt el azzal, hogy az egyik tanyáról a másik­ra karikázzon biciklivel, vagy motorkerékpáron, vagy a több ezer hektárnyi föld­terület egyik végéből eljus­son a másikba. Számtalan brigádvezetővel beszélget­tünk arról, hogy naponta hány kilométert utazik. A legtöbben art j választ ad­ták, hogy úgy negyven-öt- van kilométert, de akadtak olyanok is, akik inkább a nyolcvan-száz kilométerre szavaztak. S ha hozzátesz­(TudósítónktóL) A kishatármenti árucsere­forgalma öt esztendeje sze­repel a Szolnok—Békés me­gyei Élelmiszer és Vegyiáru. Nagykereskedelmi Vállalat­nál Kezdetben Jugoszlávia határmenti városainak ke­reskedelmi vállalataival alakítottak ki termékeny kapcsolatot, jelenleg pedig már négy ország tartozik a partnerei közé. Az eddigi ta­pasztalatok azt igazolják, hogy az ilyenfajta kereske­delmi kezdeményezéssel je­lentősen bővíthető az áruvá­laszték, szűkíthető a hiány­cikkek listája, ezen túlme­nően a hazai élelmiszer- és vegyipar is ösztönözhető gyártmányfejlesztésének bő­vítésére. A vállalat a Konsume; Il­letve a szövetkezeti Hunga- rocop külkereskedelmi cé­gek közreműködésével ta­valy például csaknem ötven­millió forint értékű export­import forgalmat bonyolított le. Gyakorlatilag az or­szág kishatármenti forgal­mának 55—60 százalékát fi­nanszírozta, illetve finanszí­rozza ma is a rugalmasan dolgozó kereskedelmi nagy- vállalat. A korábbi partne­rek közül első. helyen em­líthető Lengyelország. Noha ezzel a baráti or­szággal közvetlen határ­menti kapcsolat nincs, még­is szívesen kapcsolódott be a magyar kereskedelmi szerv munkájába. A lengyel part­ner kiváló minőségű burgo- nyapelyhet ajánlott íel el­adásra, s mivel ez a készít­mény nálunk keresett cikk, tavaly már 17 millió forint értékűt vásároltak meg a szolnokiak. A nagy tételek­ben érkező burgonyapehely raktározására, csomagolásá­ra azonban a vállalat nem volt képes, ezért jó partneri keresett és talált. A Heves megyei Mezőgazdasági és Termékértékesítő Szövetke­zeti Vállalattal kötöttek egy­szerű társulási együttműkö­dést. Az egri szövetkezet tá­rolja és csomagolja ízléses tasakokba a háziasszonyok munkáját nagyban meg­könnyítő burgonyakészít­ményt. Ezt a terméket egyéb­ként az egész országban for­galmazzák. A budapesti FŰSZERT például egymil­lió dobozzal rendelt belőle Mint Csikós Sándor, a vál­szük, hogy az említett kilo­métereket nem aszfalt- vagy betonúton kell megtenniük, hanem többnyire poros, gö­röngyös vagy éppen sáros földutakon, akkor bizony nyugodtan ki lehet jelente­ni, hogy ez eléggé fárasztó mulatság. Emlékszem, egy riport készítése során azátá- nyi termelőszövetkezet ál­lattenyésztési brigádvezető­jével beszélgettünk. Elmond­ta, hogy nyáron semmi kü­lönösebb probléma nincs, de amikor bejön az őszi időjá­rás, akkor nem irigylésre méitó a helyzete. A tanyá­kat, akár esik, akár fúj, mindennap le kell látogat­nia, nem egy esetben éjsza­ka is. Jó néhányszor előfor­dult már, hogy motorkerék­párját egy fa alá kellett tá­masztania — a sár miatt —, aztán gyalog kellett eljutni a tanyáig, meg vissza. Bár — tette hozzá — olyan ru­tinja van már a sárban, ká- tyús terepen való motoro­zásban, hogy talán még egy hivatásos versenyzőt is meg­szégyenítene a terepverseny­zésben. ■k brigádvezetők tehát " napi munkaidejüknek meglehetősen jelentős részét — s ez a tíz-tizenkét órás munkaidőt figyelembe véve nem jelentéktelen — hosz- szadalmas és fárasztó uta­zással töltik. Többnyire már motorkerékpáron, <je vannak olyanok is, akik biciklin. Halat igazgatója elmondot­ta, az Expressz burgonyapü­ré és -fánk sikere elsősor­ban annak köszönhető, hogy az egri partner szövetkezet kifogástalan minőségben cso­magolja és adja piacra. A precíz munka garancia ar­ra, hogy az idén tovább nö­veljék a burgonyapehely behozatalát és növeljék az 'árukínálatot. Ez a törekvé­sük a háziasszonyok számá­ra is ajánlatos, mivel a len­gyel importárut csaknem fe­le annyi áron, dobozon­ként 8 forint hatvan fillér­ért hozhatják forgalomba, mint a hasonló francia, olasz vagy svéd importot. Endrész Sándor Van-e, lesz-e elegendő hú­sunk? Ezt a kérdést gyakran felteszik, de kevésbé fordíta­nak gondot arra a talán még izgalmasabb kérdésre: hon­nan lesz, honnan lehet ele­gendő húsunk? Járjunk hát utána. Néz­zünk szét Gyöngyös környé­kén a termelőszövetkezetek­ben. 1. AB ASÄR: Itt aztán sem­mi szívderítő dolgot nem hallunk. Olyan a határ, hogy az állattenyésztés csak el­enyésző mértékben található meg a közös gazdaság felada­tai között. Az utóbbi három évben lóból ötven körül tartottak, de csupán a szükséges mun­kák elvégzésére. A juhállomány pedig öt­száz és hatszáz között inga­dozik. Az anyajuhok az állo­mány közel kétharmadát ad­ják. Nem tudnának mit kez­deni a hegyi legelőkkel és a kisebb, felhagyott részekkel a juhok nélkül. Az abasáriak szíve azonban a szőlőért do­bog és dobban meg minde­nekelőtt. 2. ADACS: Jelentős szarvasmarha- és sertéste­nyésztéssel rendelkezik. A tehenészet mellett az itatá­sos borjú-, illetve növendék- marha-nevelés és a hízómarha-tartása érdemel figyelmet. A tartás ha­gyományos módon tör­ténik, a takarmányozáshoz és az állatok gondozásához a kötött tartási módra jellem­ző eljárást alakított ki. Éven­te hatszázötven körül mozog a szarvasmarhák száma. Az ingadozás alig számottevő. Érdekes megfigyelni, hogy a sertésnevelésben milyen vonások a jellemzők. Az egy fialásra eső szaporulat enyhén csökken, ugyanakkor Különösebben ne*» is rek­lamálnak ezért — úgy ér­zik, hogy munkájuk szerves része ez a néhány óra is —, de az bizonyos, hogy az eső­ben, sárban, hóban való utazgatás maradandó „emlé­keket” hagy a csontokban, ízületekben. S hogy miért írunk erről? Egyszerű megadni a választ: mert valahogy a brigádve­zetőkkel való törődés elma­radt a mezőgazdaság fejlő­dési üteme mögött. A kor­szerű technika korában egy kissé anakronisztikusán hat az effajta közlekedési mód. A szövetkezetek milliókért vásárolnak gépeket, korsze­rű eszközöket, egy-egy álla­ti férőhely költsége 50—100 ezer forint között alakul. Ugyanakkor a brigádvezető biciklin jár. Nem kímélve sem idejét, sem egészségét. A Bábolnai Állami Gaz- " daságban már meg­szokott a kép: a kukorica­földek között, aszfaltozott úton, a GAZ terepjáróval jár­nak a termelés közvetlen irányítói, s URH-készülé- kekkel irányítják a munkát. Persze, erre azt jehet mon­dani, hogy nem minden üzem Bábolna. Ez így igaz. De az is igaz, hogy a ma mezőgazdasági üzemeinek többsége már megengedhet­né magának azt a „luxust”, hogy terepjáró gépkocsira ültesse a brigádvezetőket. Kaposi Levente |ó hírek Lőrinciből Nagy sikere van Lőrinci­ben a „Falu a szocializmus útján” című fotókiállításnak, amelyet Varga Antal, a köz­ségi pártszervezet titkára nyitott meg az új iskola elő­csarnokában. Nemcsak az intézet tanulói nézegetik na­ponta a képeket, hanem sű­rűn térnek be ide a község lakói, kötöttük a Petőfi Ter­melőszövetkezet tagjai. A közös gazdaság portá­járól egyébként néhány jó hírt hallottunk. A szövetke­zet közel húsz hektáron meg­kezdi a mák vetését, tizen­négy hízóbikát pedig most készítenek elő exportszállí­tásra. A mákbóü, kedvező idő esetén, 350 ezer forint bevé­telre számít a Petőfi Tsz, de 300 ezer forint körül van a legközelebb átvételre kerülő hizóbikák ára is. nő az elhullás százaléka az egészen fiatal állatok köré­ben. így 1971-ben 25, egy évvel később már 27 százalé­kot tett ki a korán elpusztult • malacok aránya. A hizlalás ideje 120 nap, az elért súly pedig 90—105 kilogramm. Szépen megy le­felé az ,egy kilo sertéshús előállítására fordított költség. 3. APC: Három terület ad munkát, a sertések és a szarvasmarhák mellett a juhtenyésztés is. A magyar tarka fajta eb­ben a gazdaságban évi átlag­ban nem ad valami sok tejet. Az istálló-átlag alig néhány liter. Az okát keresve, elju­tunk 1972-höz, amikor befe­jeződött a tbc-mentesítés. A szaporulat viszont jó: száz tehénre évente nyolcvan borjú. Gazdaságos a juhtenyész­tés. Elsősorban a tejesbárá nyok adják a jövedelmet, ; gyapjú inkább másodlag* terméknek számít. A sertés a közös vállalat gondozásában növekszik, a tsz-nek saját sertése már alig volt az utóbbi három évben. 4. CSANY: Amíg 1971 — 72-ben több mint ezer sej­tést tartottak, tavaly már te' jesen felszámolták ezt a te nyésztési ágazatot. Most szarvasmarha és a juh kerü előtérbe. Ennek" figyelemé vételével az új, 365 férőbe lyes tehéntelep kialakítás jelentette a legfőbb tenniva­lót. A juhok száma az 1971-es 636-ról a következő évre több mint a kétszeresére (Folytatás az 1. oldalról) Tágas, világos, tiszta, kel­lemes helyiség a kiskörei, elektromos központ, a kap­csoló- vagy más néven: ve­zénylőterem. Olyannyira, hogy az idegen egyenesen ideális munkahelynek ne­vezné — ha az ügyeletesek, mosolyogva fel nem világo­sítanák az első látásra egyébként valóban fölöttébb vonzó szobába sűrűsödő megannyi feladatról: — Tulajdonképpen egy áramelosztó a mi szolgálati helyünk — magyarázza Za- kar Ferenc, a parabolikus műszerfai előtt — A detki, 120 kilovoltos alállomásról kapjuk az energiát, amit aztán bonyolult berendezé­sünk segítségével tovább adunk az ÉMÁSZ-nak, illet­ve a TITÁSZ-nak. Jászkisér —Jászberénybe, Átány—He­vesbe, Fegyvernek—Abád- szálókra, Kunhegyesre, Po­roszló—Mezőkövesdre, Tisza- derzs—Tiszaörvényre, Tisza- süly—Szolnokra "ágaznak innen a távvezetékek, aho­gyan előttünk, a szerelvény- lapon is jól láthatók. A munka nagy figyelmet, kö­rültekintést igényel, minden nőtt, majd tavaly még to­vább fokozódott. Az anyaju­hok aránya az ötven száza­léknak felel meg nagyjából. 5. GYÖNGVÖSHALASZ: A termelési értéknek egy- harmadát az állattenyésztés nyújtja. A sertéstenyészállo­mány tavaly alakult ki, a 70 —80 koca után évente 900— 950 hízott sertést tudnak ér­tékesíteni. A saját nevelésű borjúkat a Mikó-féle kötetlen tartás szerint hizlalják két éve már. Olyan erőteljes mértékben nőnek így a hítömarhák, hogy az eredménnyel nagyon elégedettek. Még az is hoz­zájárul az örömükhöz, hogy az ilyen módon hizlalt álla­tok között több az exportra alkalmas, mint korábban volt. 6. NAGYFÜGED: Régi ha­gyományok élnek tovább a községben ma is az állat- enyésztés kedvelésében, főbb mint hébszáz szarvas- urarhát számoltak tavaly, amiből minden negyedik hí­zó volt, a tehenek száma pe­dig meghaladta a harmadtól százat. A tartási rendszer ugyan nem mondható nagyon kor­szerűnek, de az eredmény ó, alacsony az önköltség és azdaságos a termelés. Miután a sertéstenyésztés­en a közös vállalat útján rdekeltek, két évvel ezelőtt elszámolták ezt az ágazatot. \ meglevő épületekbe tavaly oaromfit telepítettek. 7. GYÖNGYÖS: Változott itt is az állattenyésztési ága­zat. ' Egészen kis létszámra csökkentették a sertósaho­kis hibára azonnal reagál­nunk kell, külön oen egész vidékek ellátásában zavar lenne. Erőmű — születő elektro­mos üzem — fölé épült a vezénylőterem, s ennélfog­va, az épületben lefelé ha­ladva még érdekesebb, izgal­masabb a kép. „Benne” já­runk a Tiszában, néhány lé­pés, aztán a vízszint alá „süllyedünk". A több emeletes mélység­ben — ahová a nagyobb él­mény kedvéért egy kis sétá­ra invitált bennünket Macz- kó László, a Tiszai Erőmű Vállalat helyi kirendeltségé­nek munkatársa — már hosszú hónapok óta tart a nagy vállalkozás. Roppant gépeket szerelnek, közöttük a francia—magyar együtt­működéssel készített, s ha­zánkban páratlan csőturbi­nákat. Gyakran füstben, gáz­ban, szivárgó vízben, igazán teljes embert, kemény férfit követelő munkahelyeken. „Arasznyi” résen jutunk az első szívócsőbe, amelynek még elzárt végeihez óriási nyomással feszül a folyó. Mindössze 28 megawattos lesz az erőmű — mégis ha­talmasak a méretek: azem­mányt, mert a közös vállalat révén folytatják a sertéshiz­lalást. A markazi Mátravöl- gye Tsz-szel hoztak létre kö­zösen egy évenként mintegy tízezer sertés kibocsátására alkalmas, zárt rendszerű te­lepet. A tehenészetnek lényegé­ben hagyománya sincs, ezért a szövetkezet erre nem fordít súlyt. Viszont évek óta egé­szen jelentős mennyiségű csirkét visznek piacra. Kide­rült, egészen jó jövedelmet lehet biztosítani a barom­fiakból a régebbi gazdasági épületek hasznosításával. 8. ISTÁLLÓK, TELEPEK: Furcsa, ellentmondásnak tű­nő tényeket kell megemlíte­nünk az állattenyésztéssel kapcsolatban. A legtöbb tsz- ben ugyanis a gazdasági épü­letek nem tartoznak a leg­modernebbek közé. Nemcsak azért, mert elég régen épí­tették ezeket, hanem azért is, mert az újabbakban sem alkalmazzák a legkorszerűbb eljárásokat. A takarmányo­zás és a trágyázás a legtöbb esetben az „ősi” módon, kézi erővel történik. Ennek elle­nére az eredmények általá­ban kielégítőek. Sokan vitatják azt is, hogy a legfiatalabb telepek eléggé modernek-e? Főként a tele­pítési módjuk ad alkalmat a vélemények különbözőségé­nek kifejtésére. 9. GÉPEK. EMBEREK: A kettősség itt sem mellékes körülmény. Néhány gazda­ságnak az a gondja, hogy a meglévő 'takarmánykészítő­berendezését nem tudja a teljes» mértékben ki hasz­bér valósággal eltörpül az indulást váró járókerék mel­lett s lépten, nyomon őszin­te csodálattal bámul min­dent. Mint a generálkivitelező­nél, a fővállalkozó Ganz-MÁ- VAG szerelésvezetőségénél megtudtuk: az erőmű szá­mos segédberendezése már rég’ túl van a próbákon, s a főegységek munkáival is meglehetősen előrehaladtak. Az. első blokk beépítésével 96—97 százalékban végeztek, s a gép üzempróbáit az el­képzelések szerint március elsején szeretnék megkezde­ni. A második „készültségi foka” mintegy 80 százalé­kos, de április 4-én már minden bizonnyal megjárat­hatják azt is. Az idei har­madik negyedévben pedig sor kerül a másik kettőre. A feladatokon hat-hét vállalat hozzávetőlegesen 100 embe­re dolgozik, s valamennyien bíznak abban, hogy vállal­kozásuk teljes sikerrel jár: ha most még kapja is, né­hány hónap múlva már csak adja az áramot Kisköre, a hazai erőművek sorában. (gyóni) nálni. Ugyanakkor mások kénytelenek a takarmányt idegen gazdasággal elkészít­tetni. A szállítási kiadás így vá­lik jelentős tényezővé az önköltségek alakulásában. A gondok gondja azonban maga az ember. A fiatalokat nem vonzza a vasvilla, amit ugyancsak meg kell markolni az istállókban, akár etetni kell, akár trágyázni. Az is­tállók környékén találhatók tehát a legöregebb tsz-tagok. A fiatalok a zártrendszerű, jól gépesített telepekre kí­váncsiak. 10. ÖSSZEGEZÉS: A szá­mok ugyan tájékoztatnak bennünket, de nem szabad -mindenben rájuk bízni ma­gunkat. Inkább a jelenségek alakulása, a dolgok irányulá- ,sa, tendenciája a fontos. Megállapíthatjuk tehát, hogy a tsz-ek egyre jobban szorgalmazzák az állattar­tást és -tenyésztést, de ezek­nek korszerű körülményeit, módszereit kialakítani nem megy gyorsan es költséggel is jár, az állami segítség fi­gyelembevételével együtt. Viszont azt már a szakembe­rek felismerték, hogy a még hasznosabb mód csak az le­het, ha a gazdaság igyekszik bizonyos mértékben „zárttá” tenni önmagát. Ez alatt azt értjük, hogy a szántóföldön megtermelt növényeket az állattenyésztésben hasznosít­ja. A példák is bizonyítják, hogy nincs messze az idő. amikor mindennapi húsnak- valónkat a tsz-ek, a mező- gazdasági üzemek hiánytala­nul és fennakadás nélkül tudják szállítani. CL Molnár Ferenc Bővül a kishatármenti árucsere-forgalom Kitűnő partner a Heves megyei MÉK Vállalat Mindennapi húsnakvalónk »«..as ember valósággal eltörpül az indulást váró járókerék mellett...* (Foto: Perl Márton)

Next

/
Oldalképek
Tartalom