Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-20 / 42. szám
Mozgás és stabilitás vezető beosztásba emelkedett legjobbjai és később a népi hatalom rendszerében felsőbb képzettséget szerző gyermekeikből lett vezetők bebizonyították vezető posztra való alkalmasságukat. — Hozzáértő rátermettségük, az új, a korszerű irányítási módszerek minden igényét kielégíti, most és a jövőben is alkalmasak a legkülönféie vezető beosztások betöltésére. MINDENNEK NEM MOND ellent az, hogy akad kevés kivétel, és nem csorbítja az eredményesen dolgozó vezetők érdemeit, hogy vannak olyan vezetők, akik nem tudtak lépést tartani a követelményekkel, képtelenek feladataik ellátására. .Ezekről szólva mondta Pullai Árpád: „Ügyünk és az egyén érdeke azt kívánja, hogy minden vezető addig maradjon a helyen, amíg feladatait megfelelően el tudja látni, utána pedig kerüljön képességeinek megfelelő, más beosztásba. A közvélemény jogos rosszallását váltja ki és végső soron a szocializmus ügyének árt, ha az ilyen kádereket — gyakran rosszul értelmezett emberségből — hasonló vezető beosztásokba helyezik, holott tudható, hogy feladataikat az új helyen sem képesek jól ellátni. Ez valójában alhumanizmus, amit félre kell tenni. A döntő a közérdek érvenyesitése. Ezt elvszer űen, de körültekintő gondossággal — a személyre, emberi körülményére, jövendő munkájára való tekintettel — kell elvégezni, alárendelve az egyén érdekét a közösség érdekeinek. Emberileg is ez a helyes intézkedés, mert megoldja az egyén konfliktusát az élettel, saját lelkiismeretével, a közösséggel, s visszaadja önbecsülését, önbizalmát**. Sajnos akadtak a vezetők között, ha elvétve is olyanok, akik visszaéltek a bizalommal, amit a párttól, a néptől kaptak, olyanok, akik megszegték a szocialista er köles szabályait, megsértet ték a vezetőkre kötelező nor mákat, akik elfelejtkeztek arról, honnét jöttek és mit vállaltak, olyanok, akik munkájukkal, magatartásukkal ártottak a szocializmus ügyének és a párt, az ügy iránti bizalmat ingatták meg több emberben. Egyszóval: megbuktak, könnyűnek találtattak! S talán még kevesebb lenne ezeknek a száma, ha kevesebb lett volna az elnézés, a rosszul értelmezett tekintélyvédés, és több az időbeni, határozott, elvtársi, baráti figyelmeztetés, felelősségre vonás. Előrehaladásunkban, a párt politikájának megvalósításában a kommunisták mellett különösen fontos szerep jut a vezető beosztású dolgozóknak. A part vezető szerepének további szilárdításához, a párt politikájának folyamatos végrehajtásához eszmeileg szilárd, politikailag megbízható, magasan képzett, szocialista emberi, erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező vezetők kellenek. ENNEK PEDIG egyik feltétele az is, hogy a más munkakörbe kerülő vezetők természetes cserélődése közéletünk megszokott gyakorlatává váljék, hogy megszokja ezt a közvélemény is, és így, ha bármilyen poszton vezetőcserére kerül sor, nem találgatnak, nem kombinálnak, nem tekintik „bukott kádernek” azokat, akiket nem ez a jelző illet, hanem in- i kább az, hogy a tisztelet, az elismerés, a köszönet hangján szóljanak róluk. ONTO?(ÍS W1A PS HOT-WAP W rttorjrIÁM: Mwnrv wt-stk- ÜT LEG A LADE HAT MÉTER SZL. i-b LEUxLN M 17 OUU-SZEK La AZONNAL: MUNKÁBAN A HEVES MEGYEI MENTŐK 01 MÁJUS ELSEJÉN NYIT AZ EGRI CENTRUMÍ?) Változatos témák, mindenkit érintő kérdések szerepeltek a megyei tanács végrehajtó bizottsága ülésének napirendién it> Papp János Víz, ami van és még sincs A mőnosbéli bosszúságok r meg a harmincas évek végén történt. Ausztriából egy szerelőcsoport érkezett a budapesti Láng Gyárba, és az osztrák munkások itt-tartózkodásuk alatt összebarátkoztak magyar kollégáikkal. Amikor eljött a búcsúzás ideje, az egyik osztrák szerelő megjegyezte: «... a bennünket felváltó szerelőcsoportban lesz egy köztiszteletben álló nagy ember is”. Az érdeklődő a kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az a bizonyos nagy ember négy éven keresztül Grác polgár- mestere volt. Az történt ugyanis, hogy ez a szerelő régen es aktívan tevekenyke- ciett a munkásmozgalomban es amikor a Szociáldemokrata Párt az egyik választáson győzött, pártja őt ültette a polgármesteri székbe. A következő választáson egy másik párt került ki győztesen és természetesen az adta a polgármestert is. így aztán a volt polgármester annak rendje és módja szerint visszament szakmajába és azóta is kazánokat szerel. De ez akkor is nagy ember, mert már polgármester is volt! Miért mondtam el ezt a kis történetet? Nem másért, mint azért, mert nálunk most, a 70-es évek közepén sem tartanak ott sokan, mint az az osztrák szerelő a 30-as évék végén, aki társát, a volt polgármestert nagy embernek tartotta. Nálunk valahogy az alakult ki a közvéleményben, hogy ha valahol vezetőcserére kerül sor, ha valamilyen tisztségben, vezető állásban változás van, rögtön találgatnak, kombinálnak, a más munkakörbe helyezett vezetőket „bukott kádereknek” tekinEZ PEDIG nem másért, mint azért van, mert egyesek úgy értelmezik, hogy ha valakit valahol „kiemeltek”, valamilyen gazdasági, közéleti, vagy politikai 6zerv vezetésével megbíztak, annak már élete végéig abban a tisztségben van a helye. Akik így vélekednek, lényegében azt vallják, hogy a vezetés stabilitása egyet jelent a mozdulatlansággal, és kizárnak minden ésszerű, tervszerű cserélődést. Akik így vélekednek, figyelmen kívül hagyják, hogy a vezetés frissítése, változása a társadalom, a szocializmus építésének ügyét szolgálja. Természetesen a kapkodás, a vezetők gyakori cserélgetése inkább kárt okozna, mint hasznot hozna a társadalomnak és az egyénnek is. Értelmetlen dolog lenne és a gazdasági, a közéleti, vagy a politikai szerv, intézmény látná kárát — közvetlenül _ a gyakori vezetőváltozásnak, közvetve pedig az egész közösség. Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára mondta a Központi Bizottság legutóbbi ülésén: „Nem lenne hasznos, ha egy képességeit éppen kibontakoztató, tapasztalt és eredményesen dolgozó vezetőt csupán azért cserélnének le, mert számára az előírt mandátum lejárt. Az effajta cserélődés, az ideiglenesség érzetét kelthetné a vezetésben és lehetetlenné tenné a képességek kiaknázását, a hosszabb távú elképzelések kialakítását és megvalósítását. U gyanígy káros lenne, ha a vezetésben a mindenáron való stabilitásra törekednénk. A vezetés felfrissítése, szintvonalának emelése, valamint a megszokottság, a maradi- ság elleni küzdelem megköveteli az ésszerű mértékben, tudatosan szervezett cserélődést. Hiba lenne, ha a politikai vonal stabilitásán a vezetésben helyet foglaló személyek stabilitását értenénk. E kettő nem azonos. A vezetés stabil, a politika folyamatos, egyes személyek azonban cserélődnek”. A társadalom fejlődéséneK egészében végbement változásokban, a közel 30 év sikereiben nagy részük van a vezetőknek, akik a különböző területeken és beosztásokban eredményesen dolgoznak, feladataikat jól oldják meg, lépest tartanak a növekvő követelményekkel. A volt munkások, paismtí** Üzenet érkezett szerkesztőségünkbe a napokban: a mőnosbéli szénosztályozóinál egészségügyi, szociális, munkavédelmi hiányosságok egész sora zavarja a dolgozók közérzetét, okoz már hosszú ideje újra meg újra mind elviselhetetlenebb bosszúságokat. S hogy mennyire így igaz,’ az ipartelepen már az első megszólított munkás bizonyítja: — Itt van például a víz —■ beszéli — ami nem hogy ivásra, jószerével még mosakodásra is alkalmatlan. Félünk tőle. Érdemes megnézni! Az üzemi „felolvasó” — melegedő, ebédlő és amolyan kultúrszoba egyben — ahol a „szemlét” kezdjük: áporodott levegőjű, füstös helyiség, inkább a vasúti, rideg várótermekre emlékeztet. A falicsap alatti fémkagyló pedig barnás, a víznek színe van, s kellemetlen, rozsdaszagú. Valóban érthető, ha a dolgozók még a kezüket sem szívesen mossák benne! — Ivóvízért az állomás melletti szolgálati lakáshoz járunk, vagy a vasúti csaphoz — mondják többerf is —, de az sem sokkal jobb. Csak bele kell nézni a kannába —r biztatnak — s már elmegy az ember kedve tőle! Aztán kinn, a fűrészműhelyben, merő kíváncsiságból valóban felemelünk egy éppen kéznél levő kannát, amit nemrég töltöttek meg. A körülállók egyike az ujjá- val végigtörli az edény nyakának belsejét, s mutatja is a vöröses, nyálkás lerakódást: — Ilyen ... Aztán a másik: — S miért lenne jobb? — kérdi. — Hiszen az egész telepet közismerten egy regi, mocsaras vidéken alakították ki. Talajvíz van itt, megrozsdásodik, tönkremegy a vtó«tok. ha nem túl regi is, Akkora az átszivárgás, hogy szinte hihetetlen! Még a nagyapám, vagy az apám mesélte, pontosan nem emlékszem már rá, hogy melyik: valamikor, jó messzire innét megfestették a vizet, s ezt később, itt a vasúti csapnál is észre lehetett venni. Két esztendeje épült az üzemi fürdő, amelynek előterében a lábunk alá mutatva magyarázzák, hogy a sárgásbarna mozaiklapon eredetileg fehér alapon voltak a fekete pöttyök... A különben hószínnel érkezett porcelán mosdókagylóból szinte alig látni már valamit a rengeteg kosztól, s a zuhanyozóhelyiség eredetileg szürke válaszfalai egyenesen téglavörösek a vasas víztől, akár a padló. A nagy szárazság pedig arra vall, hogy időtlen idők óta nem tisztálkodott itt senki... A piszkos, büdös öltöző sarkában hitvány kis hideg kályha. Csoda, hogy ide még azért be-bejámak a dolgozók. Az udvaron — egy szintén elárvult csap mellett — beszélik, hogy sajnos. baj van a munka- és védőruhaellátással is. Nem egy' példa volt arra, hogy a kiutaláson szereplő holmiból legfeljebb a kapcát (!) kapta meg a dolgozó, aki egyébként valami húszforintos költséggel utazott be ezért az egeresein központba. Az efféle kiadásoktól ugyan egy idő óta —, hogy egyszerre hozzák ki a telepre több dolgozó ruházatát is — már megkímélik az embereket, de a bosszúság szinte változatlan: ezért, vagy azért ma sincs minden, ami kellene. — Jogosak a panaszok — mondja teljesen elismerően az üzemvezető, Bartha Lajos —u iparkodunk is se-. T.arrmk 1. oldalán az olvasó rövid kommünikével találkozhat, „hivatalosan” számolunk be a megyei tanács végrehajtó bizottságának tegnapi. keddi ülésének napirendjeiről. Már a hivatalos szöveg is igazolja, hogy az ülésen részt vevő újságíró olyan napirendekről adhat számot, amelyek érdekességüknél, fonosságuknál fogva jóformán mindenkit érintenek a megyében, s éppen ezért ezek valóban jogos érdeklődésre is tarthatnak számot. Nincs könnyű dolga az újságírónak, hiszen viszonylag szűk területen, négy ilyen fontos napirendről kell beszámolnia az olvasóknak, ugyanakkor mégis élvezetes beszámolnia, hiszen önmaga is a megye és a megyeszékhelylakója, ésavb-ülésen elhangzottak mint egyszerű állampolgárt is érintik. De vegyük sorba a napirendeket és legalábbis nagy vonalakban számoljunk be róluk. Vízben szegény megye Kevesen gondolnák, hogy a Tiszáig elnyúló Heves megye az ország élővizekben legszegényebb megyéi közé tartozik, olyannyira, hogy az élő vízfolyások vízkészlete már a hatvanas évek elejére teljes mértékben le lett kötve. Így öntözésfejlesztésre gíteni, ahol tudunk. A vasúttal, a tanáccsal közös beruházásban a bánya már hozzálátott a jó vizű vezetékrendszer kiépítéséhez, sőt lényegében már csak a bekötés van hátra. A munkák azonban félbeszakadtak. Ügy tudom, hogy az időjárás nem kedvez a folytatásnak. Különben éppen most járt kinn egy bizottság nálunk a Borsodi Szénbányák központjától, s szóba került ez a probléma is. Noha az üzemi orvost — többen — még nem is látták a telepen, amint mondják: a KÖJÁL többször járt már itt, ismeri a helyzetet. Nem új a helyi tanácsnál, az egercsehi bányánál sem a téma, s most már tudnak róla a Borsodi Szénbányák Vállalat központjában is. Mindez azonban még kevés. Sokkal határozottabban kellene segíteni, hiszen száztíz emberről — sőt a vasútállomásról, az ott élők. dolgozók, és megfordulók érdekéről is — van szó. Már ami a vizet illeti. S az osz- tályozónál mielőbb rendet kell tenni másutt is: nemcsak jó vízre, hanem általában nagyobb tisztaságra, egészségesebb körülményekre van szükség. S nem lehet félvállról kezelni a munka- és védőruha-ellátást. Ahogy mondták: feltétlenül javítani akarnak a helyzeten. S reméljük, hogy írásunk után: még inkább így lesz. Elgondolkodtató azonban, hogy mindezzel miért kellett idáig várni? Évek óta hogyan nem tűnt fel az illetékes vezetőknek a sok hiányosság, miért hagyták ilyen körülmények között a dolgozókat? Hisszük, hogy az intézkedések során — ez utóbbiak okát is megtalálják, 6 nem mulasztják el a felelősségre •vonást. Gyom Gyula mír töl>b mint egy évtized? csak igen jelentős, az országos átlagnál nagyobb összegű beruházással, víztárolók építésével volt és van lehetőség. Az öntözési célokra felépült 17 szövetkezeti víztároló 11000 hektárt öntöz- hei, mégis mindez a megye összes mezőgazdasági művelési területének csak 4 százaléka. Es ha hozzávesszük ehhez, hogy Heves megyében — a zöldségfélék, a szőlő, a gyümölcs —, az úgynevezett belterjes kultúrák aránya magasabb, mint az országos átlag, akkor máris nyilvánvalóvá válik, hogy a vízben szegény megyében további jelentős erőfeszítésekre van szükség az öntözés fejlesztésére. A megye 97 termelőszövetkezetéből 62-ben van kisebb- nagyobb mértékű öntözési lehetőség, de ezek közül is mindössze 12-be koncentrálódik az öntözött terület 54 százaléka. A továbbfejlesztés lehetőségei a kiskörei vízlépcső megépítésével adottak és remélhetőleg eredményt hoznak a tekintetben is a tárgyalások, hogy a hevesi hátságon mielőbb hétezer hektár öntözése váljék lehetővé. A távlati tervek szerint a századfordulóig Kisköre, Tiszanána, Poroszló, Heves, Erdőtelek térségében egyébként 24 000 hektár ön- tözötelep létesítésére nyílik lehetőség. A közeljövő beruházásai közé tartozik e gondok gyors enyhítésére a néhány éven belül megvalósuló 700 hektáros gyöngyös —nagyrédei, majd a 3800 hektáros tiszanánai öntözőfürt. Mindezek a beruházások és a számos kisebb-na- gyobb a „helyi erőforrásokra” és az azok jobb kihasználására irányuló tervek megvalósítása lehetőségét nyújtanak arra, hogy Heves m?gye a jelenleginél gazdagabb legyen vízben. Hat méter a legkeskenyebb Mármint: út. A Közúti Igazgatóság tájékoztatása szerint ugyanis az a tíz évre szóló program, amely szerint Heves megyében ne legyen hat méternél keslve- nyebb út, ebben az esztendőben veszi kezdetét. Ez az elképzelés és ennek megvalósítása egyébként egybeesik Heves megye közútjainak további korszerűsítésével, amelynek során például — egybeesőén a Bélapátfalvi Cementgyár rekonstrukciójával — 1975-re befejeződik a 25-ös út Egerig terjedő aszfaltozása, s ugyancsak jelentős felújítást végeznek ebben az esztendőben, illetőleg a jövő évben többek között a Gyöngyös—Párád—Eger, a Hatvan—Selyp, a Gyöngyös —Verpelét—Eger, a Kistere- nye—Tarnalelesz, az Eger- szólát—Verpelét, a Detk— Nagy fügéd közötti utakon. Mindent egybevetve, Heves megye úthálózata minőségét tekintve jobb az országos átlagnál, az állandó burkolatú utak az egész hálózat 80 százalékát teszik ki. A távlati tervek szerint a már említett utakon kívül — és természetesen a megépítendő autópályán kívül is — további és jelentős állami és tanácsi beruházásokkal fejlődik rangos szintűvé Heves megye úthálózata. Másfél százan 350 ezerért Érdekes volt az a tájékoztató jelentés is, amely a Heves megyei mentő szervezet munkájáról adott szamot, bemutatva a inasiel ff* r meatőszoigálaii d.. „ j.* ' v-' dozatos és teljes embert Kívánó munkáját. Egy so. gondról is számot adóit a jelentés, amelyből kiueru. , hogy 17 000-szer kellett az elmúlt esztendőben. ,.az»a- nal” kivonulniuk a mentoa- nek, — s ezek között a gondok’között természetesen a legjellemzőbb a mentok indokolatlan riasztása. A másfél száz mentőszolgalau dolgozónak, hogy jól szolgaija a 350 000 Heves megyei la- kost — meg az útjain áthaladó „idegeneket” is persze __ megfelelő egészségügyi f elszerelés áll immár a rendelkezésére. Valamennyi mentőkocsi például vákuum- hordággyal rendelkezik, amely segítségével úgy rögzíthető a súlyos sérült is, hogy minimális megterhelést jelentsen számára a szállítás. Valamennyi gépkocsiban rendszeresítve van a mester- séges lélegeztetéshez szükséges valamennyi korszerű eszköz. Az egri és gyöngyösi mentőállomás korszerű fektetővel is rendelkezik. A gond a már említetten kívül más területen is jelentkezik elsősorban a szakképzett ápolók alacsony aranyában, hiszen a fiatalok részére nem éppen csábító a mentőmunka szolgálati fegyelme, a szabad idő korlátozottsága és a nem eppen magas kezdő fizetés. Mégis minden nehézség e\lene.'® másfél száz dolgozó kozott 60 tagú törzsgárdával ^rendelkező megyei mentőszolgálat látja el feladatát. Centrumban a Centrum De, hogy az egri Centrum valóban a vásárlók „centrumába” is kerüljön, ahhoz a tervek szerint legalább jó két hónapot kell várni, mert az áruház üzembe helyezésére csak május 1-én kerül sor. Bízunk benne, hogy ez így is lesz. Az egri szövetkezeti ÁBC-áruházat a jöv; hónap közepén nyitják. Az ugyancsak egri, de még csak tervezett lakberendezési áruház és- önkiszolgáló étterem a Felszabadulás téren az; autóbusz-pályaudvar mellett a jövő év utolsó napján kerül átadásra — s teszi hozzá az újságíró: úgy legyen! Ez év végén az egri Csebokszári lakótelep ABC-áruháza is tető alá kerül. Ezt az áruházat egyébként a megye fogyasztási szövetkezetei közös Ö6Z- szefogással építik. És természetesen átadás előtt van és április közepén talán már étkezhetünk és a turisták lakhatnak is a Vadászkürt éttermében, illetve turista- szállóján. Gyöngyösön a jövő év novemberének végére tervezik az új ÁBC-áruház átadasat, 1975. november 30. az átadási ideje a mátrafüredi szállodának és a parádi motel- bisztrónak egyaránt. A hevesieknek új ÁBC-áruhazuk- ra 1975. december 31-ig kell várniuk, de a beruházás előkészítése megnyugtató módón, a terv szerint halad. Hát ennyit sikerült megtudnia az újságírónak tegnap délelőtt a megyei tanács végrehajtó bizottsága ülésén. . . _, Gyurko Géza fHmisös€) 1974, február szeráa.
