Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-20 / 42. szám
Szorosabbá kell formálni a család és az iskola kapcsolatát Interjú a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkárával A Pedagógusok Szakszervezetének közelmúltban megválasztott főtitkára, dr. Vok- san József pedagógusokat, diákokat és szülőket egyaránt érdeklő témákról nyilatkozott, — Az oktatásügyi párthatározat végrehajtásának időszakában milyen feladatok hárulnak a Pedagógusok Szak- szervezetére? — A határozat nyomán, mint ismeretes, számos állami intézkedés született. Szakszervezetünk feladatának tartotta, hogy részt vegyen az új intézkedések előkészítésében, s természetesen felelősséget érez a végrehajtás munkájáért is. A pedagógusok általában kedvezően ítélik meg a tanévkezdéskor életbe léptetett rendelkezéseket, — A határozat ismertetésére részletes irányelveket dolgoztunk ki, és arra serkentettük helyi szervezeteinket, hogy tudatos és állandó harcot folytassanak a pedagógiai elmaradottság, konzervativizmus ellen. Szeretnénk korszerűen értelmezni a pedagógusok szocialista érdekvédelmét is. A közvéleményt is olyanná kell tehát formálnunk, amely a nevelésügyet, a pedagógusok munkáját méltóképpen értékeli, sőt, szeretettel segíti, annál is inkább, mert világosan látja, hogy a társadalom fejlődése egyúttal nevelési erőfeszítések eredménye is. Példaként említem: évek óta tervszerű a munkaerő-gazdálkodásunk. Mégsem vagyunk képesek valamennyi iskolába elegendő pedagógust biztosítani. Ezen csak úgy tudunk változtatni, ha a pedagóguspályán dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülését, élet- és munkakörülményeiket javítjuk. — -Mllyenue* 1*lj* » csalid, a társadalom és az iskola ' kapcsolatát? — A család belső szerkezete most alakul át. A gyerekek többségét olyan családban nevelik, ahol a szülők mindegyike dolgozik. Így átalakul a családi nevelésről vallott eddigi felfogás is. A szülőknek alig van arra idejük, hogy foglalkozzanak gyermekeikkel, persze, ezzel együtt nem csökkenhet felelősségük. Sőt, minden korábbinál szorosabbá kell formálni a család és az iskola kapcsolatát, céljait, követelményeit. Megváltozik tehát a család és az iskola között a munkamegosztás is a nevelésben. Az iskolának egyre több olyan feladatot kell magára vállalnia, amelyet korábban a család végzett el. Ilyennek tartom a gyermekek életrendjének kialakítását, szabadságidejük megszervezését, sőt, az egész napjukról történő gondoskodást, a művelődés és a sport jelentőségének, lehetőségeinek növelését is. — E kérdés másik oldala, hogy az iskola csak a családdal együtt, a családi neveléssel összhangban képes jól nevelni. Mozgalmat kell kezdeményeznünk azért, hogy a szülői felelősség — amely megfelel a szocialista társadalom érdekeinek — a társadalmi közerkölcs szerves részévé, közvéleménnyé, az emberek kötelező cselekvési normájává váljék. sürgetjük azonban az évi bérfejlesztésre szánt összegek maradéktalan felhasználását, valamint a reális igények mielőbbi megvalósítását, például a kitüntetések számának növelését, a jutalmazási lehetősegek bővítését, a munkaidő és az óraszámok csökkentésével együtt a munkaköri kötelezettségek szabályozását, a lakáshelyzet lényeges javítását. — Az iskolák közvetlen fenntartói a helyi, illetve a területi tanácsok. Az irányításban történt változás a pedagógusok élet- es munkakörülményeinek javítása szempontjából is nagy jelentőségű. Mód nyílik arra. hogy a helyi és a területi tanácsok — mint munkaadók — fokozottabban törődjenek a területük fejlődésére oly nagy hatással levő pedagógusok élet- és munkakörülményeivel, annak javításával. Az irányítás decentralizálása különösen fontossá teszi a helyi és területi szak- szervezeti testületéinek munkáját, illetve annak megélénkülését. Nekik kell elősegíteniük, hogy a tanácsok mind több olyan intézkedést hozzanak, amely növeli a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülését. (MTI) Blctskó János egri kiállításáról Blasfcó János festőművész önálló, gazdag anyagot felvonulható kiállítása a Megyei Művelődési Központ nagytermében látható ezekben a derűs februári napokban. A kiállítás anyaga a művész határozott egyéniségét bizonyítja, életszemléletének megfontoltságát, elképzeléseinek művészi hitelét tükrözi. Eddigi részvételei egri és egyéb hazai kiállításokon már sejtették ezt az érlelődést, a sajátos, egyé- nített absztrakciókban ezt az értékes magaslatot, de a művészi látás ilyen egyöntetűsége, mint a most kiállított harminchét képen, eleddig nem volt ilyen meggyőző erejű. A közönség érthetően azonnal válaszol a tárlaton látható alkotásokra. Hogyan is ne, hiszen a témák és azok kifejezései szokatlanok, még ma is, pedig a gyorsan váltó divatszériákban már annyi mindent megszokhattunk. Sokan bizonyára magukban még élesebben kérdezik a festőtől és maguktól, hogyan lehet megfesteni például a főiskola épületének élményét, és főképpen hogyan lehet ezt a késő-barokk, inkább copf-stílusú, csupa hajlékony vonallal díszített épületről az élményt színes négyzetek egymás mellé rakásával, kevés görbe vonallal megjeleníteni? Vagy téma lehet egyáltalán egy festő számára ez, hogy „Azépíté— Hosyan értéken a peda gógusok élet- és munkakörülményeinek alakulását, s a javításukra tett intézkedéseket? — A párthatározat méltán hangsúlyozza, hogy fokozni kell a pedagógusok anyagierkölcsi megbecsülését, amely még most sincs arányban a társadalomban betöltött szerepükkel. Azt is jól tudjuk, hogy a nemzeti jövedelem, az. ország anyag! ereje véges, tehát igényeinket a reális lehetőségek között kell megfogalmaznunk. Jogosan indonéz csónak tíz méteres. gazdatLan indonéz csónakot talált. A csónakot kihalászták es a Közlekedési Múzeumnak ajándékozták. (MTI-foto: Fényes Tamás felvétele — KS) I8.3S: Rólad van szó! Fiatalok önismereti műsora. Az adás témája: milyen a tizenévesek helyzete a csalóban, van-e „szavuk” odahaza. A szerkesztők szeretnék, ha a nézők is reagálnának a felvetett kérdésekre, amelyet egy szolnoki néző levele alapján állítottak a műsor középpontjába. A vita alapja voltaképpen az, hogy igen sok olyan felnőtt — $züts László Ritka műtárggyal gazdago , főtt a Közlekedési Múzeum \ gyűjteménye. A Petőfi ten- ( gerjáró hajó legénysége, egy i trópusi vihar után, a nyílt < tengeren mahagóniból vájt, s OäMMi mi. február 30., szerda Előadás után egy kis olcsó bisztróban vacsoráztunk. Együtt a többiekkel. Még a cukrászdába is együtt ültünk be. De mindjárt az első konyak után mondtam Zsuzsának, hogy én öt percen belül lelépek, ha velem akar tartani, jöjjön. Negyedóra múlva egy táncos helyen voltunk. Záróra után mentünk haza a szállodába. A többiek már az igazak álmát aludtak. Szó nélkül követtem Zsuzsái a szobájába. Ne haragudjon, hogy így részletezem a dolgot, de az az éjszaka az én történetem sarka. Másnap reggel még nem tudtam ezt. másnap reggel még tele voltam a Zsuzsával töltött éjszaka diadalérzetével. Ma már tudom, hogy sem azelőtt, sem azóta senkinél nem éreztem azt a tökéletes együvétartozást. Én a viszonyaimban olyan üres maradtam, mint egy kitöltetlen kérdőív. Szeretkeztem, de nem szerettem. Engem se szerettek, csak használtak. Érti ? Csak használtak. Egyedül Zsuzsa szeretett. Egyedül Zsuzsát szerettem. S lám, milyen könnyelmű a fiatalság! Elvált asszony volt a kollégium szakácsnője, kétszer is elvált. Nekem legalábbis azt mondta, hogy a kislánya a második házasságából született. Sok mindent mondott az nekem. Hogy jobb, ha a lányokkal nem kezdek, abból csak baj lehet; hogy viszont őhozzá nyugodtan kijárhatok a kollégiumból, arra senki se jön rá; s hogy ő már nem tapasztalatlan baba. Be is bizonyította egy párszor. No, ezt csak azért mondtam el, mert emiatt az asz- szony miatt csaptak ki a kollégiumból. Amikor már csomagoltam, a folyosón ősz szetalálkoztam Zsuzsával Beszélni szerettem volna vele, de visszautasított. „Nem elsősorban apa — van, aki családjában inkább uralkodik, mint kér, s ennek pregnáns kifejeződése az a bizonyára 6okak által hallott és megszenvedett mondat, hogy „Amíg az én kenyeremet eszed, addig én parancsolok!” A fiatalok természetesen ennek etikai vonatkozásait is fölvetik, nem beszélve arról az ellentmondásról, hogy ma már egyre több szülő szeretné, ha gyermeke továbbtanulna, a lehetőségek is bővültek e téren, s így a fiatal, néha már nem is tizenéves, sokkalta később jut önálló keresethez, s némi „szóhoz” a családban, mint például szavazati joghoz. Az is felemlíthető, hogy szavuk még nincs, de katonák már voltak. Az adásban ezúttal is színészek segítségéve! exponálják á fenti problémát, méghozzá több változatban — ezzel is szeretnék arra ösztönözni a műsor nézőit, hogy segítsenek továbbgondolni a problémát. zabad találkoznunk többé!" — mondta. Es most ott guggolt az asztal mögött, két kezében a két rongybabával. — Neki nem vinnél? — emelkedett fel az asztal mögül. Zsebre gyűrtem a kenyeret, szalonnát. — Ügy se nyúlna hozzá! — mondtam. i— Jöjjön, fiam! — hívott az öregasszony. — Keressen magának valami szerszámot! Én nem találom a sötétben. Flórinak volt egy elemlámpája, azért bementem a szobába. Zsuzsa már kirakodott a bőröndjéből, női ruhaneművel volt tele az asztal, a szoba meg a kölnije illatával. És akkor ott látom a könyvet a bőröndön. A Paul Geraldy könyvét, a Te meg Érni Ismeri? Irtó jó szerelmes versek vannak benne. Még a kollégiumból maradt nálam a kötet, ott adta kölcsön valaki, azóta is velem van Tóth néni öreg almáriumán tartottam, a kalendáriumok között. Zsuzsa hát igen hamar felfedezte. Szét volt nyitva annál a versnél, ami, emlékszem, neki is mindig tetszett. Ha ismeri a könyvet, biztos emlékszik rá. „Jaj. úgy szeretlek! Ügy szeretlek! Hallod? Bolond vagyok. Bolond.” No de, hngv folytassam, az öregasszony odakint várt rám, a konyhában meg tovább táncolt a királyfi, Hamupipőkével fii, két rongyszetre gondolva”, vagy a másik: „Az iskolákra emlékezve?” Vagy miként kell érteni a Holdig című kompozíciót, amelynek a formái és színei egyébként kellemesen, megnyugtatóan derűre hangolják az embert? Mindezt azért emelem így ki és fel, mint kérdést, amire választ várok a képektől, aztán magamtól és mások élményétől, mert az alkotások háromnegyed része a megszerkesztett, négyzetekkel körúlhatárolt-tarkított absztrakt világból származik,, ahonnan a való világ szolgai ábrázolása csaknem steril módon kiűzetett. Ügy tűnik, hogy a festő az eszmélés első éveitől kezdve, egy határozott és elhatárolt rendben, rendszerben élt, érzett, gondolkodott. Közvetlen környezetének élményt adó szuggesztivitása ebben a belső és határozott rendbe tört be és tör be naponta. A festő mindennap újraéli az őt körülvevő világot, míg egyszer, egy adott pillanatban a sok-sok élmény hatására ecsetje megmozdul és megörökíti azt az általánosat, amely benne hosszú Időn keresztül érlelődött. Nem a környezet egy meghatározott részletének visszaidézésére tör elsősorban, hanem azt az állapotot, azt az állandósult képiét akarja visszaadni magából, mely csak benne létezik, amelyért az élményeket egyáltalán elraktározta. Ebben az élménysorozatban a fénynek, a napnak, a négyzetnek, mint formának és tartalomnak külön jelentősége van. Zárt ez a világ és belülről zárt. úgy, hogy a művész a látott külső formák és a felfogható színek közé ki sem lép, megmarad a szigorú geometriai fegyelemnél, az egymásnak ugró színösszetételeknél, hogy aztán egy külső nézőpontról láttasson mindent, ami számára fontos a világból. A művész elmélkedik, végiggondol egy sor jelenséget, eljut meggyőződéséig, hogy ezt le kell kottáznia — bocsánat! — festenie és ezt a meggyőződését, hogy az élményt kell lefesteni és nem az élményadó környezetet, juttatja őt a művészt az eredményhez. A katalóguson kívül szereplő Viszonylatok című kom pozícióra hivatkozom, mint a fenti fejtegetés egyik nagyon szép és nagyon értékes adujára. A komorabb tónusú tájban, mint egy mesz- sziről világító reflektor fényében egy másik táj jelenik meg, feszültség támad, baba mögül az. a zöldes szempár egy pillanatra rám- vetette a tekintetét. Zsuzsa arcát soha nem kellett látni ahhoz, hogy az ember tudja: mi ült ki az arcára — a beszédes cicaszemek mindig mindent elárultak. Tudtam, hogy a rongybabák mögött rám mosolygott. Most először. És az a tekintet velem maradt egész éjszaka. Pedig, ahogy mondtam, az ellenségemnek sem kívánnám azt az éjszakát. Éjfélkor riadóztatták a legközelebbi laktanya műszaki alakulatát, de pirkadt már, amikor a kiskatonák felváltottak bennünket. Addigra a víz gyalogléptekkel haladt a házak felé, locs-pocsban dolgoztunk a libalegelőn. S még jó ötven méter hiányzott, hogy csatornánkat a másikba köthessük. És persze, az országút átvágása. Mégis, aki akart, most pihenhetett egyet. Én akartam. Úgysem ért már az étn munkám egy fabatkát sem. Mondták, hogy ne széled- jünk szét, a katonákkal tábori konyha is jött, mindjárt hoznak forró teát. De bizony, senkit 6em nagyon csábított a tea, az emberek inkább éhesek voltak. Különben Is, mire a szomszéd faluból ideérnek a teával, addigra ki-ki a magáéból is tarisznyázhat Akinek nem volt üres a tarisznyája. *z hát a szállására sietett. az igen is, meg nem Is ellentetek, a színek egymásra nyomulásának ereje izgatottá teszik a nézőt, mert nemcsak sejti, de tudja, hogy itt korántsem a valaha látott táj visszajátszása a fontos, inkább az a cél, hogy a festő a belső tér, a lélek szépségeit tegye elénk. Vagy itt van a Törékeny egyensúly! Mindenki érzi a sarkára állított négyzeten, hogy Itt a zsonglőrhelyzet egy idegállapotot takar. Vagy a Zene című olajfestmény. Nem a - kottavonalak párhuzamosa az érdekes itt elsősorban, hiszen sehol egy hangjegy, a vonalak pedig tucatszám futnak párhuzamosságukban, hanem az a néhány fel-felbillenő görbe, azok is szabályosak, ahogyan kinőnek, viszonylagos súlyosságukkal a képből és a vonalakból. Vagy belül van-e az elhihetőség határán az Árnyék és a csend, mint egymásba fonódó, vagy egymást keresztező témák? Feltétlen, mert a festő összhangot teremt a feszes formák és a pontosan, jellegzetesen egymás mellé rakott színek között. „Minden emlékké válik” — mondja az egyik kép aláírása és érzem a színekben, hogy az emlék ilyen színben és formában raktározódott el a művészben. A fogalmak és élmények, az elmélkedések eme zárt és fegyelmezett világában itt- ott megjelenik egy-egy női arc, egy korsó, hogy az emberi jelenlétet érzékeltessék. A Fények a lakótelepen látványegyüttese, a komorba hajló színek belső világítása csak megerősíti bennünk azt a véleményt, hogy egy jelentős művészi pálya érkezett fordulópontjához. És ehhez még egy újabb adalék, talán a kiállítás negyedét kitevő tájképek világából A bakonyi részletek, a Hideg tavasz, a Hűvös tájak élménye, mintha teljességgel hátat fordítanának az ablakos-négyzetes szerkesztési fegyelemnek. Aradó romantikával beszélik el mit lehet érzelemben és szeretet- ben elkapni, visszahagyni a táj. a természet, a szépség megélésekor. A Bakonyi búzaföldek érett sárgája lobog, a Bakonyi táj kereszttel már egy másik, zordabb élmény szülötte, míg a Bakonyi erdővonulatok mintha mitológiai állatok úsztatása lenne valahol, a levegőégben. Így, ilyen tömören és gazdagon még nem vallott magáról képeivel Blaskó János. Farkas András Akadtak az apostolok között is, akiknek üres volt. No, Flórián ezek előtt most megjátszhatta a kollektív érzésű brigadérost. — Gyertek csak! — mondta nekik. — Adok én ha- rapnivalót a tea mellé mindenkinek... Te nem jössz? — kérdi tőlem. — Nekem nem kell! — fordultam el Mindig idegesített, valahányszor atyáskodni akart felettünk. Most meg egyenesen kihívónak éreztem, hogy engem külön is felszólított. — Könnyen beszél — ütötte el a dolgot Borostás. — ö már az éjszaka gondoskodott magáról. Puskás is dühített a fel csegésével. Flórt még azt gondolja, az éjszaka meglógtam a munkából. Indultam, hogy valamelyik szélső házban lemosakodjam. Nem akartam velük tartani. Alig telt el fél óra, az apostolok kezdtek visszaszállingózni. De igen fancsali képet vágott mindegyik. Akkor már ott volt a tea is, én kértem belőle egy csajkával. Mondom Csigának, hogy talán torkukon akadt a falat, azért szótlanok annyira. Csak dünnyögött rá. Valami olyasfélét, hogy „savanyú a szőlő”. Akkor én ezt nem értettem, — Hát Flórt? — kérdeztem azián. (Folytatjuk.)
