Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-16 / 39. szám
A településfejIesziést segítő társadalmi munkáról A Minisztertanács tárgyalta I Az elmúlt években jelentős eredmények születtek a város- és községfejlesztést segítő önzetlen, anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett egyéni és kollektív társadalmi munkában. A lakosság nagy aktivitással és eredményesen vesz részt a városok és községek építésében, szépítésében. A társadalmi munka elősegítette a tanácsok előtt álló feladatok megoldását, a lakosság igényeinek és szükségleteinek gyorsabb ütemű kielégítését Egyetlen adat: amíg 1958- ban országos átlagban egy lakosra 6,7 forint értékű társadalmi munka jutott, ez az összeg 1970-re már lakosonként 80 forintra emelkedett. Országszerte új utak, járdák, vízvezeték-, csatornahálózatok, óvodák és iskolák, játszóterek épültek a közös ösz- szefogás eredményeként. Elterjedt az egy üzem — egy iskola, a virágos falu, a tisztasági — fásítási hetek, az ifjúság a városért — a város az ifjúságért mozgalom. Az elért eredmények mellett azonban még több helyen tapasztalható a megfelelő előkészítés, szervezés hiánya. Előfordul, hogy az érintett szervek nem megfelelően működnek együtt, rosszul népszerűsítik e mozgalmat. Helyenként a társadalmi munka fogalmának értelmezése is zavarokat okok. A Minisztertanács leszögezte, hogy a társadalmi munka a lakosság, a vállalatok, az állami gazdaságok, a szövetkezetek, az intézmények és más szervezetek dolgozói által kifejtett olyan közhasznú fizikai vagy szellemi tevékenység, amelyet az egyének vagy a kollektívák önként, munkaidőn kívül és díjazás nélkül, valamilyen közösségi célkitűzés megvalósítása érdekében végeznek. Mindez növeli a város- vagy községfejlesztési alapot, csökkentheti a felújítási, karbantartási költségeket, szolgálhatja a város vagy község szépítését, tisztán tartását, környezetvédelmét. Kívánatos, hogy a település- fejlesztési célkitűzéseknek, feladatoknak egy része valósuljon meg társadalmi úton, vagyis amikor a tanács biztosítja a szükséges anyagot, a kivitelezést pedig társadalmi munkában végzik. Természetesen még hasonló adottságú településeken is eltérőek a konkrét célok, feladatok, ezért a tennivalókat helyileg célszerű meghatározni, s az eddig jól bevált szervező, népszerűsítő, értékelő formákat alkalmazni. A helyi tanácsok gazdálkodásában a hosszabb távra történő tervezés lehetőséget nyújt a társadalmi munka hosszabb távú tervezésére is. Ilyen esetekben is arra kell törekedni, hogy a felajánlások összhangban legyenek a tanácsi testületek által el fogadott célkitűzésekkel és a lakosság igényeivel. Napjainkban a közös tervezés leg jobb formái a falugyűlések lehetnek. Itt a lakosság igényeit közvetlenül ismerő tanácstagok, lakóbizottságok sokat tehetnek a társadalmi munka további sikere érdekében. A kiemelkedő eredményt elért állampolgárok, szervezetek, illetve települések társadalmi munkájának elismerésére nagy figyelmet kell fordítani, a legjobbaknak okleveleket, jelvényeket, vándorzászlót — a településeknek pedig fejlesztésialáp- kiegészítést lehet biztosítani. A társadalmi munka nyilvános értékelését, a legjobbak jutalmazását évente április 4-éhez, hazánk felszabadulásának évfordulójához kötődve végzik a helyi tanácsi és társadalmi szervek. % A Jogalkotási program eredményeiről A Magyar Népköztársaság Alkotmánya értelmében hazánkban a társadalmi viszonyok szélesebb köreit rendező, az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit érintő, az államélet, a gazdasági élet fontos térülőiéit átfogóan szabályozó rendelkezéseket törvénybe kell foglalni. A törvények, ti r vény erejű rendeletek — tehát egy-egy területen az f [viszonyokat szabályozó jogi normák — előkészítése é megalkotása a mostani v asztási ciklusban először titénik hosszú távú jogko- ikációs program alapján. 1971—74 közötti időszak alkotási feladatairól 1971. í márjában a Miniszterta- acs határozatot hozott. Az óta élteit három év ta- asztalatai és eredményei szólják, hogy helyesnek '.'zonyult a jogalkotási „műhelymunka” programozása hosszabb távra. A végrehajtott feladatok k'ízül a legkiemelkedőbb a Magyar. Népköztársaság alkotmányának átfogó módosítása ‘ és egységes megszövegezése volt 1972-ben. Az országgyűlés az 1949-ben kihirdetett alkotmányunk rendelkezéseit összhangba hozta társadalmunk jelenlegi helyzetével és az új feladatokkal, ennek megfelelően hatályos alkotmányunk szabályozza a termelési viszonyokat, államunk alapvető funkcióit, politikai rendszerünk alapintézményeit, az állampolgári jogokat és kötelességeket. Az elmúlt három évben új törvény született: a tanácsokról, a bíróságokról, a Magyar Népköz- társaság ügyészségéről, a büntető eljárásról, a népgazdasági tervezésről, a szövetkezetekről, a statisztikáról, az ifjúságról, az egészségügyről. Törvényerejű rendelet módosította (illetőleg kiegészítette) a Büntető Törvénykönyvet, a polgári per- rendtartás korábbi szabályait és több olyan jogszabályt, amely a szövetkezetek tevékenységére vonatkozik. Üj ltvr. született egyebek között a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról, a diplomáciai vagy egyéb mantesKéssül az utolsó tengerjáró hajó eég esetében szükséges eljárásról, a tervszerű deviza- gazdálkodásról és a hajózásról. Folyamatban van a jogalkotási program alapján új jogszabályok előkészítése például a társadalmi bíróságokról, a külkereskedelmi tevékenységről. Ezenkívül — mint ismeretes — rövidesen módosítása kerül a családjogi törvény, amelynek előzetes társadalmi vitája széles körben foglalkoztatta a közvéleményt, hiszen ez a jogi munka időben találkozik a népesedéspolitikai célkitűzésekkel is. Ä most folyamatban levő — 1974. végéig megvalósuló — program csak a főbb jogalkotási feladatokat tartalmazza, ugyanakkor fontosak azok az egyéb magasszintű jogszabályok is, amelyeket a programhoz kapcsolódóan kellett 1971. óta előkészíteni. Ez utóbbiak közé tartozik példóuál. a Minisztertanács tagjainak és az államtitkároknak a jogállásáról és felelősségéről 1973- ban megalkótott törvény, továbbá számos törvényerejű rendelet, egyebek között a tanácsi szervek hatásköréről. az ingatlan-nyilvántartásról, oktatási rendszerünk továbbfejlesztéséről. Emellett a Minisztertanács számos átfogó rendeletet alkotott, több fontos jogterületet önállóan szabályozott: ilyenek például a lakásügy, a telek-, lakás- és üdülőtulajdon, a népesedéspolitika, a családi pótlék, különféle adók szabályozása. URH hírhó'ózati rendszerek Salgótarjánból Másfél év» _ épült fel Salgótarján egyik legkorszerűbb üzeme, a BRG Rádiótechnikai Gyáregysége. A javarészt nőket foglalkoztató üzemben URH-működő, úgynevezett hírhálózati rendszereket, rádiótelefonokat és átjátszó állomásokat készítenek. Hazánkban ezeket a berendezéseket használja a taxi, a MÁV, a mentők és a vízügy, de a megrendelők sorában megtalálhatók a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok is. Termékeik 65—70 százalékát exportálják. Legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió, de szállítanak Bulgáriába és NDK- ba is. (MTI-foto: Bajkor József) A munkások javasolták, kérték Tapasztalatok a hevesi MEZŐGÉP-nél Ä MUNKA ÓRAIBAN, termelési tanácskozásokon ez is, az is elhangzik a dolgozóktól. Kinek-kinek van egy- egy észrevétele, javaslata, kérése, amellyel magán, legközelebbi társain, brigádján, műhelyén, üzemén szeretne lendíteni. Vajon van-e kellő súlyuk a szavaknak? Hallgatnak-e rájuk, vagy csak meghallgatják azokat? Kérdéseinkre az Egri MEZŐGÉP Vállalat hevesi Gyáregységében kerestünk választ. A témáról pedig Vékony János szb-titkárral beszélgettünk. — Elöljáróban, csak any- nyit: úgy érzem, hogy az elhangzottaknak általában van foganatja nálunk is — mondta a szakszervezeti vezető. — Ha nem is mindig azonnal, de lehetőségeinkből telhetőén a legrövidebb időn belül igyekszünk teljesíteni a jogos kívánságokat. Aztán példákat is hozott. Néhány konkrét esetet a tavalyi évről. Említette, hogy — egyebek mellett — korábbi panaszok, „petíciók” alapján, az elmúlt esztendőben sikerült végre önálló fürdőhöz, öltözőhöz juttatni a gyáregység festőit, akik mindaddig meglehetősen sanyarú körülmények között voltak. Később pedig arról beszélt, hogy — bár még ma sem teljesen elégedettek a helyzettel — másutt sokakat felháborított a hiányos munkaszervezés, ami olykor tökéletlen anyag- és szerszámellátásban mutatkozott meg. S emiatt jogosan reklamáltak az emberek, hiszen számukra objektív akadályok voltak ezek, egyáltalán nem tehettek róluk, a 16—20 fős csapatban mégis 15 százalékos keresetcsökkenést okoztak. Nyilvánvalóan jogos volt a felvetés, s természetesen — utólag — korrigálták az elszámolást. Egyidejűleg persze megkeresték a hibaforrást is, pontosabban azokat, akiknek valamilyen közük volt a történtekhez, s az ismétlődések elkerülésére kellő intézkedést tettek. Kétségtelenül, van azóta változás, javulás, de érzik Hevesen, hogy: még többet keil tenni. A MUNKARUHA, kiváltképpen pedig a védőruha, védőfelszerelés is nemegyszer felszólalásra inspirálta több munkatársunkat — folytatta Vékony János. — Az ezekkel kapcsolatos megjegyzéseknek, kéréseknek azonban nem mindig volt reális alapjuk. Többnyire félreértésekből adódtak: nem voltak tisztában avval, hogy tulajdonképpen hol mi jár, s mi nem. Nyilvánvalóan felvilágosítottuk utóbb erről a dolgozókat, ha pedig a kívánság valóban helyénvaló volt: természetesen teljesítettük. .. Női dolgozóink már régebben „sürgették” az üzemorvosi rendelés bevezetését, ami egyébként valóban kívánatos volt. Éppen az idén aztán sikerült ezt az óhajt is kielégítenünk. Utóbb oz üzemétkeztetés ellen emeltek jó néhányszor kifogást. Ismét igazuk volt az embereknek, s így felbontottuk a . távoli, tarnamérai ÁFÉSZ-szal kötött egyezségünket s március elsejétől már a helyi állami gazdaságból rendeljük az ebédet. Remélhetően: az előzőnél sokkal nagyobb megelégedésre. Több munkatársunk tapasztalata, véleménye alapján az egyes műhelyek, A Magyar Hajó- Ss Darugyár Angyalföldi Gyáregységében építik a 19. és egyben utolsó szovjet megrendelésre készülő 1500 tonnás tengerjáró hajót. Mint ismeretes, a Gazdasági Bizottság döntése alapján az MHD megszünteti a tengerjáró hajók gyártását, helyette nagy teherbírású úszó- éarukat építenek. ».épünkön: építik az 1500 tonnás tengerjáró hajót. (MTI-fOíO) Hipp-hopp, üres marad a székük Mintha ő találta volna fel a puskaport és a spanyolviaszt; mintha minden jó, ami ebben az országban történik, az ő és csakis az ő érdeme lenne. Saját magát és az általa vezetett kis kócerájt mindenek- fölöttinek tartja és nem mulaszt el egyetlen kínálkozó alkalmat sem, hogy ezt fölényesen és fontoskodva, mindenkinek a tudtára ne adja. Pitiáner dolgokról — mert ö teszi — úgy beszél, mintha már csak ez hiányzón: volna a‘világ megváltáshoz. Kijelentései kinyilav- koztatások, véleményét úgy tolmácsolja, mintha az a megváltoztathatatlan, az egyetemes igazság lenne. Miért teszi mindezt? Miért tünteti fel nagyobb jelentőségűnek a dolgokat és saját személyét? Nem önzetlenül és. nem minden érdek nélkül! Ö, aki képtelen arra, hogy tehetségével, munkájával vétesse észre magát, szavakkal és kinyilatkoztatásokkal tolakszik a reflektor- fénybjii hogy oü fontosabbnak, nagyobbnak lássák. Hivatkozik a fplsőbb összeköttetésekre, befolyásos, tekintélyes személyek barátságára, akik maximálisan nagyra értékelik az ő munkáját, tehetségét. önmagát túlértékelő Ijnteltsége visszatetszést vált ki a szerényen munkálkodó kollektívában. De mindezt szóvá nemigen teszik. Miért is tennék? Hiszen ő emel fizetést, ő ad jutalmat, ő minősít, ő segíthet, hogy valaki valamihez — például egy külföldi kiküldetéshez — hozzájusson, Mindezek ellenére is akadnak, akik szóvá teszik, vannak, akik a fontoskodás, a nagyképűség viaszbálványát nem tisztelve igyekszenek azt talapzatán megingatni. Es mi történik ezek után? Nem, nem az, amire jó néhányan gondolnak: Ha nem is mindig, de legtöbbször mégis ez történik — Mikszáth szavaival élve: — „Hipp-hopp, üres marad a székük, ahol elébb még feszengtek, fontoskodtak.” „. ^ . .(papa) üzemrészek fűtése sem megfelelő, amit egyébként így látunk mi is. Olyannyira, hogy már tervezzük is a jobb megoldást, mint hasonlókép- pen több munkavédelmi, biztonságtechnikai, egészség- ügyi hiányosság megszüntetését. Mint megtudtuk még: a gyáregység dolgozói tavaly a szocialista versenymozgalom és az újítások területén sem találtak még mindent egészen rendben. Válaszul a gyár vezetői azóta ajánlásokkal adnak valóban hasznosítható ötleteket a. ver-, . senyvállalásokhoz, kötelező feladatokat jelölnek' meg a szabadon választható célkitűzések mellé, hogy igazán értékes eredmények születhessenek. amiket részrehajlás. elfogultság nélkül lehet értékelni. S határozottabban kézbe vették az újítómozgal- mat is, a korábbinál jobban, ügyelnek arra, hogy a jó és elfogadott ötleteket mielőbb megvalósítsák, ami — érthetően — sokkal nagyobb kedvet ad a további próbálkozásokhoz. Az szb-titkár egyébként művezető is a gyáregységben, s ennélfogva kétszeresen hozzá fordulnak a munkatársai különböző ügyeikkel. Szakszervezeti tisztségét és gazdasági beosztitsát ugyan nem könnyű „egyeztetni”, ám iparkodik mind- úntalan a legelfogadhatób- ban reagálni a felvetésekre, kérésekre. Mint tisztségviselő és mint művezető is egyaránt vallja, hogy körülötte , más is „lehet okos”. Értelme- f sen, ügyesen bármikor „beleszólhatnak” a munkájába, sőt: egyenesen szívesen veszi, ha hozzáértően segítenek neki a különböző problémák megszüntetésében. Ügy érzi, hogy az ilyen magatartás csak használhat 3 „mundérnak” — s ezt a felfogást igyekszik megértetni társaival is. ' Vájom van-e kellő súlyuk a szavaknak. Hallgatnak-e rájuk, vagy csak meghallgatják azokat? — kérdeztük a napokban a hevesi ME- ZÖGÉP-nél. A KAPOTT VÁLASZOK alapján hinnünk kell, hogy figyelnek az elhangzottakra, józanul, komolyan mérlegelik a megjegyzéseket, javaslatokat, kéréseket, s a jogos esetekben jó szándékkal próbálnak segíteni. Ami így is van rendjén! Gyóni Gyula jiémmO 1974, február 16,, szombat
