Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-16 / 39. szám
PÓKHÁLÓ Kemény, határozott fogalmam» es közéleti érdeklődés — ez jellemzi Galgóczi Erzsébet íröl munkásságát. Ez az alapállás csendül ki Pókháló című kisregényéből is, amelyből ő maga irt filmet. Sietek kimondani: Izgalmas, jó film született, olyan alkotás, amely nemcsak vállalja társadalmi feladatát, hanem be is tölti azt. A színhely egy falu, mégpedig egy mai falu, annak egyre jobban fejlődő termelőszövetkezete, amelyben lényegében jól élnek az emberek. A film azt az állapotot rögzíti, amikor a körülmények már megváltoztak, de az emberek gondolkodása még magán viseli a régi, be- idegzett. megszokásokat. Az elnök határozott, jó vezető, akit szeretnek és becsülnek is az emberek, és mégis egy adott pillanatban egy mesterségesen előállított szituációban, amikor legjobban kellene maga mögött éreznie az emberek bizalmát, majdnem egyedül marad. A film szemléletesen ábrázolja azt a helyzetet, amikor minden visszájára fordul, amikor megindul a suttogás, miszerint valami baj van az elnökkel. S ilyenkor bizony légüres térbe kerül még a legrátermettebb vezető is, különösen akkor, ha kezdetben maga sem tudja, honnan fúj a szél, vagy más szóval, ki szövögeti köréje a rágalmazás pókhálóját. Mert nem vitás, hogy az érdekek és az elvek kusza szövevényében valaki olyan pókhálót sző az elnök köré, amelyből csaknem lehetetlen kitömi. Mi történik tulajdonképpen ebben a termelőszövetkezetben ? Lényegében semmi különös, ha csak az nem, hogy az elnök és munkásmúltú helyettese ragaszkodnak elveikhez, komolyan veszik a szövetkezeti demokráciát, még akkor is, ha ezzel kihívják maguk ellen az egyik járási vezető haragját,' aki aztán a fejedelmi többes alapállásából kezdi szövögetni azt a bizonyos hálót. Az az érdekes ebben a tűmben, hogy fő alakjai léUj magyar film nyegében rendes emberek. mégis ellentétbe kerülnek egymással. Az elnök a maga jó ítélőképességével, vagy a helyettese még l'orrófejőségével is » mai vezető típusát képviseli. Meg az agronó- must sem ítélhetjük el egyértelműen azért., mert egy valóban élő gyakorlat és egy rosszul értelmezett igény alapján igyekszik „kedveskedni” a vezetőknek, így ápolva a kapcsolatokat, amely végső soron a tsz érdekeit szolgálja. Mindössze 120 kiló halról van szó, ennyivel akarta „megkenni" az illetékeseket az agronómus. Nem nagy érték ez egy több milliós szövetkezetben, csakhogy mint fentebb már említettem, a film az elvek oldaláról közelíti ezt a mai problémát, s elítéli ezt a múltból átmentett magatartást. S bár az elnök csupán figyelmeztetéssel kívánja rendezni az ügyet, végül tudomásul veszi a vezetőség határozatát, ■s elbocsátja az agronómust. Eddig minden rendben is lenne, csakhogy az agronó- mus a szóban forgó járási vezető egyik kedves embere, s így megindul a társadalmi köntösbe rejtőzködő egyéni akció, amelynek célja, mint később kiderül, az elnök leváltása. S mint ilyenkor lenni szokott, minden összejön: ellenőrzés, leltározás, egy rosszindulatú cikk a megyei lapban, s az elnöknek máris védekeznie, magyarázkodnia kell. Az egyéni érdekből intézkedő járási vezető a végén természetesen lelepleződik, de addig csaknem tönkretett néhány embert, s felbolygatta egy község nyugalmát. A fentiekből is kiderül, hogy Galgóczi Erzsébet filmje napjaink morális kérdésével foglalkozik, miközben a vezetők és vezetettek kapcsolatát, a demokratizmus alapjait boncolgatja. Bár filmjének egészét a realitás, a jó helyzetismeret jellemzi, néhány részletmegoldásával mégis vitázni kell. Az egyik vitapontot a hiányérzet diktálja. Aart'ól van szó. hogy a forgatókönyv elvetette a regény néhány szálát, s így az elnök jellemzése jóval szegényebb lett. Hiányoznak belőle a személyes motivációk, az a családi háromszög, amely a regényben kissé bizonytalanná tette az elnök magatartását. Mert így e kissé zűrös szerelmi háttér nélkül már nehezebben sebezhető ez a nagyszerű ember, akinek egyetlen „bűne”, hogy nem szolgálja és hem szívleli a kiskirályokat. Szólni kell'néhány szót a befejezésről is. mert úgy érzem, ezen a ponton nem az életszerűség, hanem a mindenáron való drámacsinálár, érvényesült. Nem vitatom, hogy az egyéni érdeket közösségi álarcba bújtató kiskirályok leleplezése nem megy egyik napról a másikra, de az is igaz, hogy tevékenységük ma már nem vezet feltétlenül tragédiához. A film befejező képsoraiban már szinte a gyilkosságtól vissza nem riadó ellenségként áll egymással szemben az agrónómus és a tsz-elnök- helyettés. Ezt a drámát nem alapozta meg a történet. Mihályfi Imre számos tv- rendezés után készítette el első játékfilmjét, amely hibáival 'együtt is jelentős állomása filmművészetünknek. Rendezői munkájában igazi dráma feszül, az új vívja harcát a régi, rnegcsontoso- dott emberi magatartások ellen. A film ereje nemcsak vitathatatlan igazságában, hanem az igazság bátor és szókimondó vállalásában is rejlik. A rendező jól választotta meg munkatársait. Zsombolyai János most is mozgalmasan fényképezett, a színészek pedig meggyőző erővel formálták meg szerepeiket. Első helyen Avar István remekbe szabott elnökalakítását kell említeni, de jól szolgálta az író és rendezői elképzeléseket Madaras József, Koncz Gábor, Horváth Sándor, Káldy Nóra és Ungvári László játéka is. Márkusz László Á MOKÉP szerint J\a»y filmsikerekkel indul uz 19 Tl-es év A MOKEP gyors felmérése szerint nagy filmsikerekkel indult az 1974-es év. Rég volt példa arra. hogy egyszerre több film fut telt házak előtt, es gyakori a mozi- pénztárak előtt kígyózó hosz- szu sor. A nagy sikerek közül is ki kell emelni a Stanislaw Lem müvéből készült színes, tudományos-fantasztikus szovjet filmet, a Sola- rist. A világhírű Tarkovsz- klj rendezte alkotás sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy a művészhólózBt filmszínházai jóval az országos átlagot meghaladó érdeklődés mellett vetítik. Nagy siker a jugoszláviai partizán- harcokról készített izgalmas, lenyűgöző látványt nyújtó Sutjeska. amelyet a bemutató óta, alig egy hónap alatt csaknem 150 000-en láttak. Nem könnyű jegyet szerezni A rendőrség megköszöni című politikai színezetű olasz —“■NSZK bűnügyi filmhez se. Beváltotta alkotóinak reményét a nemrég elhunyt Keleti Márton utolsó játékfilmje, a Csínom Palkó is: rövid néhány hét alatt mintegy félmillióan nézték meg s ez azt ígéri, hogy a film rövidesen a leglátogatottabb magyar filmek egyike lesz. látók és mtnsika Gyöngyösön Február 15-én a gyöngyösi zeneiskolában került sor a magyar rádió „Ki nyer ma?” Játék és muzsika tíz .percben című adására. A zsúfolásig megtelt zeneiskola nagytermében sorsolás alapján Sándor Anmimária könyvtáros válaszolt a műsorvezető Zsoldos Péter által feltett kérdésekre. A versenyző minden zenei kérdésre hibátlan választ adott. így többek között felismerte Liszt. Esz- dúr és Mozart g-motl zongoraversenyét, Bartók Béla „Allegro barbaro”-ját, valamint Berlioz Rákóczi indulóját, így a játékot megnyerte. A műsor ötödik kérdésére Kótai Jánosné szintén helyes választ adott. Harangi Imre Ödönke Lehet, hogy ez a keresztneve, lehet, hogy csak így becézik, már nem is emlékszem. Aki beszélt róla, mindig csak így emlegette: Ödönke. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy Ödönként hivatalosan, becézve, vagy csúfolva szóld ják-e így. Minket Ödönke, mint jellem érdekel. — Miért nem fordult a köz vertlen feletteséhez? — Kihez? Ödön kéhez? — Miért? Milyen ember ez az Ödönke? Legyint, mint akinek mindenből elege van es Ödönkérőt beszél: — Tudja, Ödönke már jócskán betöltötte a harmincat és mint afféle nőtlen legényem bér, kizárólag a hivatalával, az ott dolgozó emberekkel törődik. Ödönkének bizony hosz- szű volt az útja. amíg eljutott a csoportvezetőségig. Ödönke ugyanis nem egy észkombájn ... — Akkor hogyan? — Né is kérdezze! ödönke nálunk egy külön szánt, ödönke mindennap azzal ébredt és azzal feküdt, hogy hogyan lehetne belőle csoportvezető. Most már az! Már kinevezése pillanatában megcélozta önmagában az osztály- vezető-helyettesi beosztást. Természetes, hogy ilyenkor közbeszól az ember. — Ne is haragudjon! Az önmagában véve még nem baj, hogyha valakinek tisztességes vágyai, szándékai vannak ... J Szavamba vág. — Ha maga tűddé, hogyan lett ödőnkéből csoport ve- zető! Addig hízelgett, udvariaskodobt, nyalt, amíg... — Értem. Szóval, ödönke egy karrierista? — Istenemre, eltalálta! Ö a megtestesítője. Róla kellene mintázni egy ilyen Szobrot. Unom már ezt az ödönke-ligyet és mindent elkövetek, hogy másra tereljem a szót, de ő... — Ide figyeljen! Ödönke ki nem állhatta a Lacit, Hogy Is mondjam; utálták egymást. Egyszer véletlenül észrevette, hogy az osztályvezető beszállt a Laci Wartburgjába. Azóta „szia Lacikám" van, „édes barátom", és amit akar. A hányinger fogja el az embert. Es Ödönke utánoz. Tegnapelőtt már ugyanolyan ingben jött a hivatalba, mint az osztályvezető kartárs. Még a beszédét is utánozza, pontosan úgy mórikálja magát. Áttért a Symphóniára, mert a nagyfőnökünk is azt szív. Meghűl az emberben a vér. — Nézze csak! Annyi rosszat elmondott már erről as Delünkéről. Talán a munkája? Hangosan felnevet. — Méghogy a munkája! Értse meg! Ödönke nem dolgozik. ödönke helyezkedik. Ödönke utánoz, Ödönke felfelé mindenkinek a kedvében jár, nyal, szívességet tesz. Értse meg, Ödönke osztályvezető-helyettes akar lenni! Utánajártam. Ödönkéről még tizenöt embernek ugyanez a véleménye. Ödönke tehát kiesett a közvélemény rostáján. Könnyűnek találtatott. Es ezek után ugye, szívből kívánjuk személyes ismeretség hiányában is. hogy ödönkéből sohase legyen osztályvezető-helyettes. Mert he szaporítsuk, inkább gyomláljuk magunk közül az Ödönké- ket.,, Szalay István Magyar zenei siker külföldön Balassa magyar Sándor, a fiatal zeneszerző-generáció egyik reprezentánsa, nemcsak hazánkban aratott nagy sikert Requiem Kassák Lajosért című alkotásával; müve elnyerte a zeneszerzők nemzetközi fórumának nagydiját. A Kassák-requiemel február végén Helsinkiben adjak elő, finn együttesek és szólisták közreműködésével, Ferencsik János vezényletével, majd ősszel Lengyelországban mutatják be Balassa Sándor kompozícióját. /WZWWWMWlWWVI £züts lászló 5. Ahogy anya és fia ánk nézett, abból lemérhettük, hol tart a falu a rémületben. Az öregasszony megragadta Flór! karját. — Jaj, édeseim! Mi lesz itt' velem? — Mi lenne. Tóth néni?! mondtuk neki. — Egyet féljen, amíg minket lát — Na ugye! — mondta leki a fia is. — Ha vészé- vesse válna maradnia, majd átjön hozzánk. Ebben persze, több volt az aggodalom, mint a vigasz. ifirti. február lé., szombat Mi magunk sem valami nagy biztonságérzettel gondoltunk az elkövetkezendőkre. Ahogy a bakhátak közt gyülemlett a víz, hajnalra akár Tóth néni udvarát is elérhette. Ha meg tüzet fog a gaz... Igaz, a közeli nádtetők ereszéről estére már csöpögni fog a szennyes lé. Bennem azonban egeszen másfajta riadalom bujkált. Gyorsan felhúztam a csizmát, aztán az ablakba álltam. Hátam mögött Flóri kapkodta magára a munkaruhát, szótlanul. Ügy feszült köztünk ' a hallgatás, mint egy dróthuzal. Meg kellet! lazítani. — Rosszkor jött ez nektek mondtam anélkül, hogy hátra néztem volna. — Mikor jött volna jót? — hallottam a hátam mogul. A dróthuzal csak nem lazult közöttünk. Álltam az ablakban, de semmit sem láttam abból, amit az ablak elém tárt. Zsuzsát láttam, amint egy hosszú, üres folyosón közeledik felém. Léptei a fülemben kongtak. s végüL már csaknem kiszakították a dobhártyámat. Akkor hideg és éles hangját hallottam. „Nem szabad találkoznunk többé!” Riadtan engedelmeskedtem, mint egy gyerek. — Küldd vissza az aszonyt! — mondtam. — Miért küldeném? Flóri hangja közönyös volt. s mégis könyörtelen. Jó. hogy háttai álltam neki. Nem láthatta, hogy szinte véresre harapom a számat. — Küldd vissza! — mondtam — Mit kezdesz itt vele? Most egyhamar nem lesz megállásunk! Flóri hallgatott. Nem bírtam tovább, megfordultam. — Kész vagyok! — mondta. — Mehetünk... A faluban már rikácsolt a hangszóró Mindenki őrizze meg a nyugalmát! Ha a rendelkezéseket betartjuk, semmi baj sem történhet”. De ki tudta akkor megőrizni a nyugalmát? Tódultak az emberek a falu végére, hiába mondtuk nekik, hogy úgysem mehetnek a fúrótorony' közelébe. • Egy paraszt mégis a szőlőtőkék közé keveredett, az újszülött „gejzírrel" mit sem törődve. Annál nagyobb figyelemmel vizsgál- gatta a tőkékek. Rákiáltottam: — Jöjjön onnan, hé! Változatlan egykedvűseg- gel közeledett. Amikor hozzánk ért, akkor ismertük fel benne a Zöld Mező elnökét. Elsiratta előttünk a szüretet. — Szüretelnek még maguk erről — vigasztalta Flóri. — Előbb segítettek volna permetezni. ne most! —, mondta a paraszt keserű humorral Hármasban mentünk a U- balegelőn. Akkor mar ott állt a tröszt kocsija, egy mentőautó pedig a töröttlábűval épp akkor kanyarodott ki az útra. Igyekeztünk volna a többiekhez, de Zsuzsába ütköztünk. Abban a félelmetes morajlásban, ami a környék levegőjét szünet nélkül betöltötte, még _ tétován jár- tunk-KeitunK. csak Flóri bizonyult magabiztosnak, mint mindig. • Előrelátóan meg-; bízta az asszonyát, hogy vásároljon hideg élelmet, vagy ; két-három napra valót, ad-! dig alighanem hideg élelem- ; re szorul az egész falu.; Mintha kirándulni készültünk volna. Természetesen, engem sem ; akart kihagyni a dologból.; De én leintettem. Nem szere- \ tem. ha mások gondoskod- J nak rólam. És éppen Flóri ! felesége! Zsuzsa mégis visszalbr- _ dúlt. Máig sem hiszem, hogy < nem szántszándékkal esi- _ nálta. Azért csinálta, hogy ; négyszemközt maradhassunk. < Úgy rendezte. hogy vissza < kelljen fordulnia. A férje; addigra már a • többiek közt; állt. Zsuzsa meg énelóttem, < az én köpenyegemben. — Majdnem elfeledkeztem '• róla! — mond tu. Biztos voltam benne, hogy ; hazudik. Dehogyis feledkezett el róla. Engedte lesegíte-", ni a köpenyt. Annyi év után először kerültem ilyen köze! hozzá. A haja most a természetesnél is feketébb volt. A homlokára hulló tincsek így még jobban kiemelték vilá goszöld szemét. (Folytatjuk) \ 22.15: Körhinta Magyar film a televízió Fábri Zoltán életművét bemutató sorozatának legújabb darabjaként. Az 1955-ben készült film a magyar filmtörténet kiemelkedő szépségű darabja. Az úgynevezett „budapesti tizenkettő” harmadik helyére rangsorolták a kritikusok. (A budapesti ■ tizenkettő az államosított magyar filmgyártás legjobb tizenkét filmjét tartalmazza.) Fábri filmje Sarkadi Imre Kútban című novellájából készült, a forgatókönyvet Fábri Zoltán és Nádast László készítették. A lírai érzelmedet, féktelen indulatokat és szenvedélyeket láttató film a magyar falu forrongó, átalakuló életét mutatja be, két fiatal. Mari és Máté szerelmének történetével. A szövetkezetből kilépett Pataki István egyéni gazdatársának, Farkas Sándornak ígéri a lányát, ám a lány fellázad az ősi törvény ellen, ellentmond apjának és Bíró Mátét válasz ja. Fábri filmje az új. az igazt érzések győzelmét ábrázolja a régi, az embertelen fölött. A főszerepekben — a film után nem sokkal tragikusan elhunyt — Sós Imrét, (Bíró Máté), valamint Törő- csik Marit — aki akkor még főiskolás volt —. (Mari), Barsi Bélát (Pataki István), Kiss Manyit (Patakiné) és Áriámét fFarkas Sándor) láthatjuk. (KS)
