Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-16 / 12. szám
Egy esztendő a közügy szolgálatában Szorosabb a kapcsolat a választok és a tanácstagok kézőft F A legutóbbi tanácsválasztások óta közel egy esztendő telt el. Milyen munkát végeztek ez alatt az idő alatt a tanácstagok? Miképpen tettek eleget a választók által rájuk ruházott kötelezettségeknek? Mennyire segítette munkájukat az új tanácstörvény? Erről beszélgetett munkatársunkkal dr, Pápay Gyula, a Heves megyei tanács vb-titkára. —• A közügy szolgálatával megbízott tanácstagok egyik kötelessége, hogy időről-időre beszámoljanak választóiknak . ' munkájukról. Mi az általános helyzet ezzel kapcsolatban, s van-e változás ezen a területen? — Az elmúlt évek tanácstagválasztásai, a jelölő gyűlések tapasztalatai egyértelműen jelzik a választópolgárok fokozott igényeit a tanácstagok munkájával szemben. Ilyen igény például az, hogy a tanácstagok tartsanak szoros kapcsolatot a választóikkal, tájékoztassák őket a tanács munkájának egészéről, s adjanak számot arról is, hogy miként tesznek eleget a tanácstörvényben előírt kötelezettségeiknek, hogyan képviselik a nagyobb közösség, s ezen belül a választópolgárok érdekeit. A lakossággal való kapcsolattartás igen eredményes formája a tanácstagi beszámoló. Ebben az utóbbi időben több tartalmi és szervezeti változás is történt. A beszámolók egyre felelősségteljesebbek; a városi és községi tanácstagok döntő többsége a tájékoztatás és a lakossági vélemények megismerésének fontos eszközeként tekintik a tanácstagi beszámolókat. Az eddigi tapasztalatok szerint élénkebb eszmecserék alakulnak ki e rendezvényeken, s a felmerült ügyekben a tanácstagok lelkiismeréte-.. sen megteszik a szükséges intézkedéseket. Ami a szervezeti változást illeti; közismert. hogy 1971-ben és 1973-ban járási tanácstag D- kat már nem választottak. Az új tanácstörvény életbe lépése óta a községekben és a városokban a helyi tanácstagok közvetlenül a lakosságnak, a megyei tanáesTízmilHő a föld alá Tovább folytatják az egri pincerendszer feltárását és megerősítését Közismert, hogy Eger alatt valóságos pincerendszer húzódik. A tuiába faragott kőfolyosók labirintusa szinte teljesen behálózza a történelmi város területét, kiterjedését mind a mai napig nem ismerjük. A pince- rendszer komoly gondot jelent a városfeilesztés és városrendezés szempontjából. Érthetően, hiszen komolyabb építkezésekhez hozzáfogni anélkül nem lehet, hogy ne ismerjük, mi rejtőzik a mélyben, a föld alatt. Ezért határozta el a város vezetése, hogy fel kell térképezni és megerősíteni az Eger alatt húzódó pincerendszert, a föld alatti üregeket. Évek óta tartanak a feltárási és megerősítési munkálatok. s már eddig is komoly eredményeket értek el. Közel 200 kilométernyi kőfolyosót tártak és térképeztek fel. Ez évben is folytót’ák a föld alatti pince- és üreg- rendsT-oj- feltárási és megerősítés* mur'k^’s'git. Idén a Dózsa G-iöroy tír. az Almi- gyar, a Vörösmarty, a Kovács János utcák, valami”! az Organ is tér alatt húz*d pincerendszerek megerősítő sét végzik el E munkálatok r^ 10 m'llió forintot fordít a Marosi tanács. tagok pedig az őkét megválasztó helyi tanácsoknak számolnak be tevékenységükről. Ez a szervezeti változás a munka tartalmi színvonalát is javította, hiszen a beszámolók így nem keresztezik egymást, minden tanácstag felelőssége — a beszámolás keretében is — ott érvényesül, ahol a választása történt. — A megyei tanácstagok új beszámolási rendje nem szűkítí-e a lakossági kapcsolatokat? — Első hallásra valóba« így tűnhet, azonban erről nincs szó. A megyei tanácstagok többsége ugyanis egyben helyi tanácstag, ily módon a lakosságnak közvetlenül is beszámol. Ezek alkalmával, de a mindennapi életben az egyéb találkozások során is olyan szoros kapcsolatot alakítanak ki a lakossággal, amely nélkülözhetetlen a helyi és a megyei tanácstagi tevékenységhez. Azoknak a megyei tanácstagoknak, akik nem tagjai a helyi tanácsoknak, ugyancsak bő lehetőségük nyílik — munkakörükből is adódóan — a lakossággal való ’közvetlen találkozásra. Ezzel a lehetőséggel élnek is, —■ A városi tanácsok több megyei tanácstagot választottak. Mindegyikük külön-külön számol be? — Nem, illetve: általában nem. A törvény ugyan mindegyik tanácstagot személy szerint kötelezi a választói — jelen esetben a tanácsok — előtti beszámolásra, azonban ez a gyakorlatban (Egerben hat, Gyöngyösön négy, Hatvanban három megyei tanácstag tevékenykedik) nem lenne célszerű, sok formális vonással járna. Az egy-egy várost képviselő megyei tanácstagok munkája nehezen választható szét. A megyei tanács még 1971-ben, megelőzve az országos gyakorlatot, létrehozta tanácstagjainak városi, csoportjait, s így — a városi tanácsok döntései alapján — a csoportok együttesen számolnak be. Ez a gyakorlat bevált. Azért fogalmaztam úgy, hogy általá- ,ban nem, mert ha egy-egy megyei tanácstagnak külön is van jelenteni való ja a rábízott feladatról, azt természetesen meg is teszi. — Olyan megyei tanácstagok is vannak, akiket több községi tanács választott. Gk hogyan tesznek elegei beszámolási kötelezettségüknek? — Korábban volt olyan megyei tanácstag, aki három, sőt négy községet képviselt Ilyen esetekben bizony nem volt könnyű dolga. Az 1973. évi választóé óta azonban ez megszűnt. A megyei tanács úgy alakította ki a területi beosztást, hogy a községeket képviselő 72 megyei tanácstag közül 49-et egy-egy, 23-at pedig két-két községi tanács választ Ez már nem jelent olyan nagy megterhelést A lényeg az, hogy rendszeresen adjanak számot a tevékenységükről a választó helyi tanácsok mindegyikének. — Milyen segítséget kapnak a tanácstagok a beszámolók megtartása- . hoz? — A legnagyobb segítség, s egyben alap is a beszámoláshoz a végzett tanácstagi munka. A választópolgárok kellően értékelni tudják a tanácstagok tevékenységét. A beszámolókhoz a népfront- szervektől és a tanácsi apparátustól általában megfelelő szervezési segítséget kapnak, s olyan anyagodat is bocsátanak a rendelkezésükre, amelyekből a hglyi tanács tevékenységének egészéről, a főbb célkitűzések megvalósításáról, a problémákról, a gondokról is tájékoztatni tudják a választókat. A tanácstagi beszámolók egyre inkább a hasznos véleménycserék színhelyeivé válnak, s ez így helyes. Amilyen fontos, hölgy az állampolgárok megfelélő információkat kapjanak a helyi város-, Illetve község- politika alakulásáról, olyan fontos az is, hogy a tanácstagi beszámoló a választók véleménynyilvánításának széles fóruma legyen. Ebben pedig a segítséget a tanáqsfegóknak maguk a választók adhatják, s egyre inkább adják is. Mi történik azokkal a közérdekű javaslatokkal, amelyek a beszámolók során elhangzanak? — A tanácstagok felelősségtudatát jelzi, hogy nagyon lelkiismeretesen foglalkoznak a felmerült kérdésekkel. Az esetek többségében a tanácsüléseken elmondják a beszámolókon elhangzott javaslatokat, s ennek alapján a végrehajtó bizottságok, illetve a szakigazgatási szervek megteszik a szükséges intézkedéseket. Erről a tanácstagot természetesen értesítik' is. A megyei tanács tagjai például 1973-ban közel hatvan közérdekű javaslatot küldtek meg intézkedés végett a megyei tanács szakigazgatási szerveihez, a helyi tanácstagok pedig sok száz állam- polgári véleményt, javaslatot továbbítottak. Jelentős tartalmi változás, hogy ma már egyre több esetben nemcsak az igényeket fogalmazzák meg a választók, hanem azt is, hogy mit javasolnak azok legjobb megoldására és — milyen társadalmi hozzájárulást ajánlanak fel a megvalósítás érdekében. Ez is nagyon jelentős. — Végül: bár a tanácstagi beszámolók még nem fejeződtek be, mégis milyen tapasztalatokat fogalmazhatunk meg a tanácsválasztás utáni első beszámolókkal kapcsolatban?-— Tapasztalataink most még sem számszerűségben, sem a tartalmat illetően nem véglegesek, de bizonyos mértékig már tájékoztatást adnak. Ezek szerint például Egerben a városi tanácstagok majdnem mindegyike beszámolt. A rendezvényeken több mint kétezren vettek részt, s a felszólalók száma meghaladta a 350-et. Hatvanban a többség szintén beszámolt, ahol a részvételben és a választók észrevételeiben, megjegyzéseiben a korábbi évekhez hasonló szint alakult ki. Gyöngyösön bizonyos csökkenés tapasztalható a résztvevők számában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanácsoknak, a népfrontszerveknek, de maguknak a tanácstagoknak is szélesebb körű tevékenységet kelj kifejteni a' beszámolók jobb szervezése, előkészítése érdekében, mert azt _ a kört, amelyek előtt a tanácstagok beszámoltak, még szűknek tartjuk. A községekben is körülbelül azonos a helyzet; eddig a tanácstagok 90—92 százaléka számolt be. összességében az elmúlt esztendő tanácstagi munkáját az aktivitás, a választókkal kialakított jobb, tartalmasabb kapcsolat jellemzi. Kátai Gábor Élénk, szenvedélyes hangulatú légkör alakult ki a napokban a Dél-Heves megyei tsz-szövetség küldöttközgyűlésén. A termelőszövetkezetekben dolgozó asszonyokról, lányokról volt szó, pontosabban arról, hogy milyen szerep jut nekik a közös gazdaságok vezetésében, a különböző bizottságok munkájában. Már maguk a számok vitára, észrevételre sarkalltak mindenkit. Mert igaz, hogy a szövetkezetek zömében erős a törekvés arra, hogy a nők jobban hallathassák hangjukat, jobban .élhessenek demokratikus jogaikkal, mégis azt lehet általánosságban elmondani, hogy a munkában betöltött szerepükhöz képest kevesen vesznek részt az önkormányzati fórumok tevékenységében. Nem egy termelőszövetkezetben csupán egy-egy nőtag- ja van a 13—15 főt számláló vezetőségnek és néhány közös gazdaságban hasonló a helyzet az ellenőrző, vagy döntőbizottságban. S ha hozzátesszük, hogy általában a szövetkezetekben dolgozóknak a fele nő, akkor bizony magától adódik a következtetés, hogy van még bőségesen tenniv°'ó A felad- hát világos — azonban e^obre lépni teNők vezetői posztokon Ne a statisztika ránt sem könnyű. Mind a nő- bizottság előterjesztése, mind a felszólalók hangsúlyozták, hogy egy sor akadályozó tényező is van. Ilyen példáyl a nők általános és szakmai képzettsége. A termelőszövetkezetekben meglehetősen kevés még a női szakmunkás, felsőbb végzettségű pádig még kevesebb. Ahhoz viszont, hogy a nők magasabp szinten képviselhessék érdekeiket, hatékonyabban beleszólhassanak a szövetkezet ügyeibe, magasabb szintű képzettség is szükséges. Igék ám, csakhogy a legtöbb nó- dolgozóra a munka utón még egyéb sor, családi feladat ijs hárul: gyermeknevelés, mosás, főzés, takarítás, s lehetne még sorolni a kísebb-naj- gyobb tennivalókat. Mindezek annyi időt, energiát leikötnek, hogy alig vagy egyálj. talán nem jut idő a tanulásra. Az egyik termelőszövetf kezeti elnök például elmondotta. hogy még egyhetes tanfolyamokra is igen nehéz a nődolgozókat elküldeni, hi} szén akkor ki végzi a házi teendőket. Távlatilag igen fontos feladat tehát a nők „felszabadítása” a házi munka alól, ehhez viszont több gyermekintézmény, több üzemi konyha, több falusi szolgáltatóház szükségeltetik. Bizonyos régi, elavult szemléleti maradványok is nehezítik a női vezetők helyzetét. Elhangzott a küldött- gyűlésen, hogy a legtöbb községben éppen a nők közül igen sokan „ferde szemmel” néznek a női vezetőre. Gyakran elhangzanak olyan vélemények, hogy inkább a családdal törődnél, ahelyett, hogy bizottsági ülésre járnál, de még olyan is, sajnos, hogy inkább a templomba járnál a „vezetősködés” helyett. S különösen olyan helyeken nehéz a helyzet, ahol csupán egy-egy nőt vonnak be a szövetkezeti vezetésbe, hiszen egyedül nehéz megküzdeni az elavult nézetekkel szemben. Az érveket, észrevételeket figyelembe • véve higgadt, tárgyilagos álláspont alakult ki: mindenhol fokozott j&áis jászok Végtelennek tűnő, sötét labirintusok, fúrók, szelepek sivítása pislákoló lámpák fénye mellett megvillanó arcok, suhogó csákányütések miatt erőfeszítéseket kell termi azért, hogy a nők a munkában betöltött szerepüknek megfelelően képviseltessék magukat a vezetésben is. Ugyanakkor e munka nem lehet kampányszerű, nem lehet és nem is szabad csupán a statisztika kedvéért olyan nődolgozókat delegálni a különböző demokratikus fórumokba, akik nem tudják — ma még — méltó szinten képviselni a nők, de az egész szövetkezet érdekeit Éppen ezért igen fontos minden szövetkezetben a nevelés, a felkészítés. S különösen lényeges, hogy ne csupán az idősebbek között keressék a vezetésre alkalmasakat, hanem bátrabban támaszkodjanak a fiatalokra. A fiatalok nap, mint nap bizonyítják, hogy alkalmasak a munkára, ebből következik, hogy alkalmasak a vezetésre is. Ha nem ma. akkor holnap. Ahhoz azonban, hogy vezetővé vál hassanak nevelni, támogatni és nem utolsósorban biztatni kell őket. Kaposi Levente alatt omló szénfalak hosz- szán kígyózó szállítószalagok, elektromos jelzőcsengők figyelmeztető hangja, szénporos arcú, villogó szemű bányászok harca ez a szénért, mélyen a föld alatt. Itt, ahol a munka harc, ahol az értelem, az akarat és az erő győz a természet felett, ahol az egymás iránti felelősség valósággá vált, itt nem kímélik egymástól az emberi szót. Kaponta meg-megújuló akarattal alászállnak a föld gyomrába, hogy apró kis lámpák mellett leküzdve a föld roppant erőit, hogy felhozzák a fekete gyémántot, hogy hatalmas erőmüvek, elektromos energiává alakítsák majd át, s eljuttassák otthonainkba a fényt. Tisztelet és köszönet érte Jó szerencsét! felvételeink az egercsehi bányában készültek 200 méterrel a föld felszíne alatt, a kettes számú frontfejtésen. (Foto: Perl Márton.) Mzwwg @ 1974. január 1&, szerda
