Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-09 / 6. szám
Vizsg án A kollokvium latin eredetű szó, beszélgetést jelent, kötetlen csevegést egy-egy témáról. Az egyetemisták, főiskolások azonban egészen másképp értelmezik, s nem mindannyiuk számára idéz kifejezetten kellemes emlék- képeket, mert vizsgázni nem éppen idegnyugtató dolog, hiszen a tét nem kevés. így vélekedik a negyedéves, magyar—történelem szakos Tóth Éva, akivel a legizgalmasabb percekben, vizsga közben találkoztunk az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nyelvészeti tanszékének egyik előadótermében. A, beszélgetés egy része már lezajlott. Hátra volt még a második menet, a gyakorlati tétel. Egy bizonytalan kézmozdulat sejtette, hogy jól jönne oFrtuna segítsége, de hát a szerencse szeszélyes istennője fukarkodik pártfogásával. Húzhatott volna testhezállóbb feladatot is. Erről árulkodott tekintete. Töprengésre azonban nem futotta az Nevetnem kell ? időből, inert dr. Raisz Rózsa adjunktus, a vizsgáztató tanán- válaszra várt. Évának egy megadott szöveg stílusjegyeiből kellett megállapítania azt, hogy melyik században írhatta a szerző. A költő, a, nyelvújító, az irodalomszervező Kazinczy aligha sejtette, hogy milyen meleg perceket okoz majd századok múltán egy epigrammája. A vizsga közepesre sikerült. de vajon elégedett-e Éva? Erről már kinn, a szurkolótábor gyűrűjében beszélgetünk, — Körülbelül ezt vártam. Igaz, jól jött volna a négyes is, ,de hát így alakult. A következő kollokvium majd jobban sikerül. — Nem kis erőpróba volt. hiszen először oktattuk — az új tanterv előírásai alapján — az irodalmi nyelvünk és előzményei című tárgyat. Nincs tankönyv, nincs jegyzet, a hallgatók csak az előadások anyagára, és a szakirodalomra alapozhattak — tájékoztat Raisz Rózsa, majd így folytatja: — A mai nap jól alakult, legtöbben sikerrel vették az akadályokat. Különösen jól szerepeltek a fiúk, ügyesen, könnyen megbirkóztak a gyakorlati feladatokkal. A kedvező helyzetkép aligha vigasztalja azt, aki még sorára vár. Kozári József az évfolyam utolsó vizsgázója, neki drukkol, érte izgul mindenki, aki már túl van az erőpróbán. Ügy látszik, el is kel a biztatás, mert a több órás várakozás bizony próbára tette az idegeket. — Közepest, vagy négyest szeretnék, de ki tudja, hogy alakul. Sok múlik a gyakorlati tetelen. Ha Mikes Kelemen-szöveget húznák... — latolgatja esélyeit, s közben egyre az ajtót figyeli. A többiek nyugodtak, jó- kedvűek. Persze, könnyű a kibicnek. Vagy mégse? — Nem bizony — mert hátra van még két vizsga és egy szigorlat egyetemes történelemből. Kezdődhet a tanulás, az izgalom — mondja Fekete Mária. Szerencsére csak félévenként van kollokvium ... (pécsi) A vb-ülés napirendjén Ügyészi szemmel a termelőszövetkezetekben Új műsorral készül az adácsi stúdiószínpad Erőszakosan marltolja a . karomat, mintha tudná, hogy legszívesebben elmenekülnék tőle. Pohos hasa reng, egész teste vibrál a nevetéstől. Torkából gurgu- lázva buggyan ki, elsöprően, tolakodóan tör elő vidámsága. Időnként érthetetlen, összefüggéstelen mondatfoszlányokat erőltet ki magából, miközben én fanyar arccal, fogolyként hallgatom, a várom, mikor Lesz vége ennek a lidércnek. Csak nagy sokára fárad bele saját maga szórakoztatásába. amihez feltehetően azzal a szándékkal fogott, hogy engem is elszórakoztasson. Magabiztos felsőbbrendűség tudatával mér végig, annyira még méltat, hogy megkérdi: hát nem értetted meg a poént? Majd csalódottan — legnagyobb örömömre — faképnél hagy. Engem mindig így kísért a rossz viccmesélő lidérce, valahányszor olyan televíziós adast látok, melyben — mint iskolai mutatópálcával — a film zajához hozzá „heve rt’’, teljesen mesterségesen beillesztett nevetéssel jelzik számomra: elérkezett a vidámság pillanata. Ez történt velem legutóbb A buszon című angol tv-filmso- rozat Az új kalauz című epizódjának szemlélésekor. Ebben az esetben nem voltam elég fürge, s csak né- < hány képváltás megtekintései után értem el a kapcsológombot. hogy elnémítsam < „bűvös” dobosomat. Legkö-; zelebb azonban minden bi- • zonnyal frissebb leszek. Mert arra még talán mutatnék hajlandóságot, hogy ■ elviseltem ideig-óráig más ; bárgyús-gait, de abból hogy bárgyú vigyorgását belém; erőszakolja — abból egyszerűen nem kérek! —gh (Erdélyi János tudósítónktól.) Az adáesl József Attila Művelődési Ház „Stúdiószínpad 72" csoportja megtartotta évnyitó összejövetelét. Értékelték az elmúlt évi munkát és kidolgozták az idei próba- és felkészülési, valamint szereplési tervet. A csoport tavalyi 16 fellépését kétezren tekintették meg. Az idén is közéleti témákat dolgoznak fel. Legközelebb februárban lépnek fel 3—60—73 című darabjukkal, majd bemutatják a „Bölcs pásztorfiú” című dramatizációt Szálkái Péter előkészítésében ... A csoport nemrég meghívást kapott Vas és Pest megyébe, valamint Szolnokra, ahol hamarosan bemutatják műsorukat. IMMÁRON fél évtized telt el azóta, hogy életbe lépett az új termelőszövetkezeti kódex, amelynek rendelkezései a korábbi jogszabályoknál hatékonyabb anyagi és eljárásjogi garanciákat kívántak nyújtani a szövetkezeti tagoknak jogaik, kötelességeik érvényesítéséhez, a szövetkezeten belüli jogviták eldöntéséhez. Az elmúlt esztendő második félévében az ügyészség Heves megyében is megvizsgálta, hogy az új szövetkezeti törvény hogyan hat a szövetkezetek belső életére, mennyiben fejlődik a szövetkezeti életben a törvényesség rendje. Az érdekes vizsgálat, amely a megyei tanács végrehajtó bizottságának napirendjére is került, egyértelműen megállapította, hogy az új szövetkezeti törvény életbe lépésevei, illetőleg azzal, hogy a különböző jogi viták eldöntésében új fórumrendszer alakult ki — a vezetőség bizottsága helyett például szövetkezeti döntőbizottság —, a jogviták tartalmában és tendenciájában a szövetkezet és a tag alapvető céljaiban minőségi változás történt, Amíg a korábbi években például a viták nagy része például abban merült ki, hogy a tag ki akart lépni a szövetkezetből, » a szövetkezet pedig minden eszközt, gyakran a nem törvényest is megpróbálta felhasználni e szándék megakadályozására — addig ma merőben más a helyzet. A tagjság és a vezetőség közötti viták tartalma új viszonyokat tükröz abban is például, hogy ma már ném kilépni akar a tag. hanem ellenkezőleg, azt sérelmezi, hogy törölni akarják a tagság névsorából. A VIZSGALAT azt Is megállapította, hogy kár a munkaügyi viták, illetve a tagsági viták többségében ' a törvényesség dominál, addig egy sor kérdésben azé 14 még törvénysértéssel, téves jog- magyarázattal, vagy jogalkalmazással is találkozott a vizsgálat. Ami az eljárást illeti, ezekben a legfőbb hiányosság, hogy a szövetkezetek jelentős részében a döntőbizottságok nem tartják be a 30 napos ügyintézési halatidőt. összegyűjtik „rakásra” az ügyeket, eltelik néhány hónap és csak azutan és együtt tárgyalják azokat, sőt, még arra is volt példa, hogy azért halasztották el a döntés meghozatalát, mert így az érintett tagot kizárhatták jogos igénye érvényesítésének lehetőségéből. Az is igaz, hogy ma már nem lehet találkozni olyan intézkedésekkel a szövetkezet otn, amelyekkel akadályozni kívánják a szövetkezeti tagot abban, ha ki akar lépni. A baj azonban ott van, hogy a tagot a nyilvántartásból való törlés előtt a vezetőség meg sem hallgatja, ülésére tneg sem hívja. « Gondot jelent az olyan probléma is, hogy például a nyugdíjasokkal szemben hoznak hátrányos intézkedéseket a szövetkezetekben, vagy hogy bár az alapszabály nem ad erre lehetőséget, különböző címen anyagi juttatásokat kapnak vezetők, tagok egyaránt. Igen gyakori a törvénysértés a termelőszövetkezetekben a szerződések módosításánál. Számos esetben előfordult, hogy jogsértően, egyoldalúan változtatták meg a munkaszerződésben foglalt feltételeket, s a dolgozót például beleegyezése nélkül más munkakörbe helyezték. AZT IS MEGÁLLAPÍTOTTA az ügyészségi vizsgálat, hogy bár a jogilag képzetlen döntőbizottságok számára segítséget nyújtanak a szövetkezeti jogtanácsosok, de tevékenységük nem egy esetben túlment a megengedett kereteken: befolyásolták a döntőbizottságot, megsértették az eljárási szabályokat. Kétségtelen, hogy az 1970-es évben végzett vizsgálat óta jelentős mértékben emelkedett a szövetkezetekben az ügyintézés színvonala és az is megállapítható, hogy a szövetkezetek döntőbizottságainál általában biztosított az ügyek intézésének törvényessége. A szövetkezeti vezetőknél viszont még mindig jelentős számban tapasztalható törvénysértés, s ezért megfelelően kiterjesztett jogpropaganda keretében szükség lenne egyrészt a szövetkezeti vezetőket, másrészről a tagságot is tájékoztatni azokról a jogszabályokról, amelyek részükre a jogokat és a kötelességeket egyaránt biztosítják és előírják. A szövetkezetekből ma már nem kilépni, oda belépni kívánnak leginkább, s a legkevésbé sem örül senki annak, ha törölni akarják a tagok névsorából — állapítottuk meg elöljáróban. Ez a szövetkezeti gazdálkodás vonzóerején, a termelőszövetkezeti tagság életszínvonala emelkedésén túl annak is köszönhető, hogy a szövetkezetek belső jogi élete is jelentős fejlődésen ment keresztül, DE A FEJLŐDÉSBEN « téren sem szabad megállni! Gyurkó Géza Fehér éjszakák Nagy, furcsa pétervári hazak, bennük különös lények élnek. Álmodozók. Egyikük arról ábrándozik, hogy átalakítja itt. a földön az életet, a másik a technikát akarja forradalmasítani és van olyan is, aki egyszerűen csak saját képzelt világában él. Nem érdekli őt * sivár valóság, hiszen az emberek rosszak,' lusták, semmirekellők, elvhajhászok.. A világ szegényes és jelentéktelen. De egyszer, egy Ilyen jelentéktelen óráért a mi álmodozónk is szívesen odaadná a magányos életének színes ábrándjait. Ma este 30 órakor az Orosz klasszikusok sorozatban a Dosztojevszkij Fehér éjszakák című regényéből készült szovjet filmből ezt megtudhatjuk. ae&NctéR mt íwMá j*U. január 9., szerda 29. Lúgoson is tarthatatlanná vált a heiyzet, ezért Karán- sebesre vezette tovább hadosztálya maradékait. Megint kiújult a kétségbeesett dilemma, hogy mitévők legyenek. Tiszti gyűlést hívott egybe Lázát'. A tisztek egy része csak a feltétel nélküli kapitulációt látta lehetségesnek, másik része a szabad elvonulásban reménykedett. Újabb sürgető parancs Bern Józseftől: tovább, Erdélybe, a hátszegi gyülekezőhöz! De jött herceg Lichtenstein tábornagy írásos felszólítása is: adják meg magukat, garantálja a büntetlenséget. Nem volt más választás. Lázár Vilmos összetört hadosztálya Karánsebesnél a herceg lábaihoz rakta fegyvereit. Utoljára a levert honvédcsapatok közül. Mire az utolsó katona is ott állt fegyvertelenül a Lázár-had i osztályból a mi csapataink négyszögében, augusztus 19- én késő este, addigra a mi tábori csendőreink már százával kísérték börtönbe itt Aradon a honvédtíszteket. Ha egy tolvaj szegi meg adott szavát, az rendjén való. De mit véljek magunkról? Nehéz volt osztráknak lenni az elmúlt másfél évben. Ezután sem leszköny- nyű. Sokáig időszerűtlenné tettük a lelkiismeretet. Akkor hát milyen jogcímen uralkodunk. Hitvány, aljas, barbár szállóige az ókori mondás, hogy jaj a legyőzőiteknek. Miként aljas a hatalomvágy is, amely beéri ennyivel. ★ Jóllehet hevenyészve, de leírtam mindazt, amit megtudhattam azon férfiakról, akiket szeptembertől kezdődően felelősségre vont az osztrák hadsereg különleges hadbírósága Arad várában. Anélkül, hogy korábban sejtettem volna a győzelmek esetén bekövetkezendő ítélkezés módját és szigorúságát, a zűrzavar első jeleitől mindvégig aggódó érdeklődéssel kísértem a fejleményeket. Ily módon — magam is a harctereket, megjárt katona lévén — sok részletismeret birtokába jutottam. Ezeket egymáshoz illesztve próbáltam kialakítara önnön tisztánlátásom érdekében az összképet. Mivel engem bosszúvágy nem vezérel, de annál inkább szeretném szolgálni tisztességes odaadással hazámat, Ausztriát, iparkodtam és ezután is iparkodni fogok a hazaszeretettel azonosítható emberség igénye szerint vélekedni. Csak azt jegyeztem föl a bűnhődé&re szánt magyar vezérekről, amit valóban tudok. Nincs kizárva, hogy sok mindent rpsszul tudok. Nem áll módomban ellenőrizni értesüléseim hitelességét. A lényeges tévedéseket mégis valószínűtlennek tartom, mert az érintett sorsok, tények, események itt gyűrűznek a jelen köztudatában. Ez a köztudat helyi értékű megnyilatkozásaiban lehet gonosz, lehet naiv, lehet képtelen, de összességében mérvadóvá tisztul. Mint mindig, ezúttal is kevésbé téved a mában, mint a tudós gondolkozók a jövőben. A köztudatnál már kényesebb és veszélyesebb dolog a közérzet. Ez a lappangó elemi erő. amelynek igazi természetét csak akkor ismerhetjük meg, ha cselekvésben tör ki. Ami az én közérzetemet illeti, magam sem tudom, hányadán állok vele. Ügy veszem észre, hogy nyomorult kedélyállapotomból, a reám nehezedő hangulatok örvényléséből két erő magasodik föléin: a szégyen és a félelem. A szégyent értem, de a félelemre nincs semmi okom. Mármint a ráció szerint. Mégis félek, pedig százak és százak vigyázzák biztonságomat csőre töltött fegyverekkel, er- dőnyi szuronnyal. Nem értem hát, miért is félek. Épp így nem értem, honnan van bennem ez a makacs, rögeszmés rettenet, hogy én is az utolsó óráimat élem. Mintha siralomházban virrasatanék, mintha egyike lennék a tizenhárom kivégzendőnek. Ugyanakkor megmozdul bennem a császári tiszt, az aradi vár osztrák főtörzsorvosa: tessék mosakodni, borotválkozni, előírásosan felöltözködni, mert kezdődik a szolgálat. Itt a reggel. ★ Howiger tábornok tegnap délután kihirdetett napiparancsa tette kötelességemmé, hogy szemtanúja legyek az ítéletek végrehajtásának. Elmúlt a rémségés nap. Az iszony csendjében hallgatunk. Félórával ezelőtt érkezett vissza a várba egy szakasz ásóval felszerelt katona. ök temették el sötétedés után a kivégzetteket. Akiket agyonlőttek, azokat a sáncárokba hántolták. Az akasztottak sírját a bitófák tövében ásták meg. Reggel, amikor a főőrséggel szembeni gyülekező térre mentem, már ott találtam felsorakozva a Wocher-gyalogezred első zászlóalját. Szabályos négyszögekben várakozott egymás mellett a négy század, arccal a főőrségi épület kapuja felé. A zászlóalj tisztjeinek gyalogos sorfala előtt ismerősök, Tichy őrnagy ült merev«« lomha lova nyergében. Nyirkos hideg volt, sötétszürke az ég, a nehéz esőfelhőktől. Mindez túlságosan illett az alkalomhoz. Vártuk Emst tőrzshadbí- rót, de helyette Schück hadbíró százados érkezett meg. Ellenben közénk lépett Howiger tábornök várparancsnok. Tisztelegtünk neki, mire ő tartózkodóan érintette meg ujjával csákója szélét és nyomban távolabb húzódott tőlünk, jelezvén, hogy csak a passzív szemlélő szerepére tart igényt, Schück hadbíró századot! a tér közepére állt irataival. Utasította Wochengruber íő- törzsfoglárt, hogy vezettesse elő a golyó által lövég-í zendő elítélteket. Ezen kívül alig haBat-. szőtt néhány szó a kömet» ceremónia alatt. Teljes némaságban kísérték elő a porkolábok Kiss Ernőt. Polgári ruhát viselt. Kezén, lábán megvasalva. A bilincseiről csüngő láncot egy porkoláb tartotta. Egyenesen állt, nem nézett senkire. Teljesen ápolt volt. Dús haja simára fésülve, sápadt arca megborotválva, szép bajusza szabályosra igazítva, Mögötte a pap, imába mely edve. Másodiknak Dessewffy Arisztideszt, harmadiknak Schwei del Józsefet, majd Lázár Vilmost kísérték. az udvarra. Mindegyikük polgári ruhában, láncra vérve. (Foil/tat jukj L A naffll pillanat.. (Foto: Puskás Anikó)
