Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-13 / 291. szám

A Honkongi paróka Szakonyi Károly új komédiája Egerben / Szakonyi Karoly elérkezett az irodalomba addig, amikor már — önmagával hasonlít­ják össze. Az író, aki önma­ga mércéje lett! Tisztességes titulus, a Parnasszus csúcsáig is elég lehet. És ha még hoz­závesszük. hogy Szakonyi a napi politikáig — nem a „na­pipolitikáig!” — lehatoló, azt felhasználó, sőt arról szóló, annak gondjait és céljait megformáló íróként lett ön­maga mértéke a fintorgók ellenében is, csak az örven- dés lehet osztályrésze min­den olvasójának, nézőjének. Szakonyi színpada groteszk, de emberközpontú, kemény szatírájú, mégis embert sze­rető színpad. így ismertük meg az Adás- hiba szerzőjeként is, amely­ben a kispolgár felől, az egyesből érkezett el az álta­lánoshoz, a kispolgáriság ál­talános lélektanának vizsgá­latához. Nem tükröt, képer­nyőt tartott — bocsána't a ki­fejezésért —: a pofánk elé, hogy dülledt szemű csámcso- gással mutassuk meg önma­gunkat, hogyan is képzelik el közülünk elég sokan manap­ság a részvételt a világ dol­gaiban. A képernyőn és azon keresztül.! De mi van, ha adáshiba van? Erről szólt az Adáshiba. A Honkongi paróka, Sza­konyi új — ahogyan maga alcímezte — „szabálytalan komédiája két részben” ért­hetően fűtötte fel a várako­zást: mit tud mondani és mit tud megmutatni új szög­ből, torztükrében az író. Nagy dologra készült, na­gyobbra, mint az Adáshiba volt, tanú erre nem is az ég, s a minden istenek, hanem Shakespeare is, miután Mach- bet-jéből választott mot­tót a 6zerző. „Ne menjünk to­vább ebben a dologban: — A minap is kitüntetett; arany — Megbecsüléssel vesz körül a nép — Friss ragyogását mutogatni keU, nem — El­herdálni." A dolog világos. Az Adás­hiba főszereplője szürke kis középszer volt, egy a milliók közül, a Honkongi paróka hőse, Sas Béni pedig azok közül való, akik a milliókból emelkedtek ki, hogy a mil­liókért legyenek. Világos az is, hogy ez a Sas Béni nem lesz a millióké, már, ami az emberek számát, legfeljebb a milliókért, már ami a forin­tokat jelenti. Szakonyi Ká­roly a kispolgárt és a ki6pol- gáriságot ím új közegben, a vezetők körében vizsgálja. S a műfaj törvénye, hogy egy szabálytalan komédiában, e komédia hősei aligha lesznek hősök, inkább figurák, akik­től el kell rettenni, s akik- ■:ík torz vonásait önmagunk- oan felfedezni kell és szük­séges is, mégha kellemetlen is néha. Izgalmas, érdekes, komi­kus és tragikomikus téma ez, ízzig-vérig mai, s alapkon­cepciójában mindig is ízzig- vérig „mai” volt, ha a kor kívánalmainak megfelelően felelt a feltett kérdésre a válaszoló: a szerző. A Horf- kongi parókában egyértelmű és elkötelezett a válasz: író és néző, színész és díszleüer- vező együtt ítéL Ponttjífeib- ban: elitéi! És a Honkongi paróka mégsem tetszett. Nagyokat nevettem, még körül is néz­tem, te jó ég, mit szólnak majd, ha esetleg ezt írom, amit most írok: hogy nem '-‘szett. Tipikusan mai „iro- almi” geg: a kritikus nevet és a kritikus ir. Leírja és kiírja azt, amit jól megneve­tett. Igen: irodalmi és poli­tikai geg. Valahogy a kon­fliktus megszerkesztése, az • rsz történés és cselekvéssor ?m tűnik másnak, mint ka- ■.arétréfákból, napi lapok karcolataiból és napi hírek­ből összeállított feljegyzés sornak, amelyet részeiben felhasználva gondosan kipi­eijiwwäß 1973. december 13, csütörtök Pált a szerző, ha egy-egy „aktuális” megjegyzést, té­mát beiktatott a szövegbe, vagy a cselekménybe. Mind Igaz, amit leír. Mind meg is történt, történik és sajnos még történni is fog és együtt mégsem hat a valóság erejével. Igaz a nyugati ki­küldetés utáni vágy? Igaz, de mégsem így és ennyire, hogy egy egész réteg vizsgá­latának és az egész dráma végkonfliktusának ez lehes­sen az alapja. Igaz, hogy egyes vezetők, kisebbek és nagyobbak, szeretőt tartanait nem is hímségük éhsége, mint inkább valami státusz­szimbólum miatt? Igaz, de mégsem így, ily naivnak tű­nő módon. Igaz, hogy haza­cipelik a repít? Igaz. Igaz, hogy a feleségek egy része nagyobb szájú és kimódol- tabb, mint egykori úri nagy­ságáink? Igaz hát, mint aho­gyan a telek utáni hajtás, a felsőbb vezetőkkel valószer- I vusz-komasóg koslátása, egy­kori melóstársak lenézése is mind-mind igaz: valós és sajnálatos jelensége korunk­nak. És mégsem igaz. Túl sok ez így együtt, még egy szatírában is, mintsem hogy hiteles dráma legyen, s kevés ahljoz, hogy tegy-két órás kabaréműsor töltessék el a színpadon a napi aktua­litásokat megcélzándóan. A „Honkongi paróka”, amely Sas Béni feleségének kobak­ját ékíti, s amelyet így — hongkongi paróka — is ír­hatunk, lévén paróka is, szimbólum is, de komédia cím is egyben mögötte ma­radt az Adáshiba mélységé­nek, gondolatiságának — és igazságának is. Az általános­tól, sőt az általánosítástól indult el Szakonyi Károly az egyes felé, az egyetlen em­ber, az igazgató Sas Béni fe­lé, hogy így mutassa meg benne és rajta keresztül mindazokat, akik a mutogat­ni valók. Ám valahol, fele- úton belekavarodva a jó mondások, a szellemes csip­kelődések, a kabaréjelenetek szövevényébe, elakadt a tel­jes értékű szatíra nem éppen rózsalugassal borított or- szágútján. Mindezek ellenére — úgy gondolom —, aki megnézi, jól fog szórakozni és egyné­melyüknek még fájni is fog a „paróka” szorítása, sőt még — uram bocsá’ — olyanok is lesznek, akik tiltakozva hör­rennek majd fel a darab el­len. Illés István ötletekben gazdag rendezése, a színész­vezetés határozottsága és fe­gyelmezettsége, a rendkívül ötletes, könnyeden mozgatha­tó ék ezért könnyed levegőt is árasztó színpadkép, (Szé­kely László munkája) meg­felelő keretet és lehetőséget is adott a színészek számá­ra, hogy hozzátegyék gondo­lataikat a szerző gondolatai­hoz, hogy élettel töltsék meg azokat a figurákat, amelyek színpadi életre vágyva sóvá­rogtak már a szövegkönyv­ben. Sallós Gábor Sas Bénije egy markánsan megrohadt alak még szánakozásra sem méltó markánsan ábrázolt figurája volt az előadásnak. Mara, Sas Béni felesége, kel­lő tökéletességgel formálta meg az úriasszonnyé kopott elvtársnőt, hiteles és gondo­san megszerkesztett alakja a valóság atmoszféráját vitte a színpadra. Máthé Éva jó ér­zéssel emlékezhet mindig majd vissza Mara alakjára, Ancsika, Sas Béni szeretője, Mdthé Éta alakításában buta kis nőstény, aki kellően raf- fináltnak hiszi magát, hogy révbe jusson Sas Béni olda­lán. Butaságára mi sem jel­lemzőbb, mint hogy éppen ebben a Sas Béniben és „-vei* véli a „rév”-et felfe­dezni. Csapó Jánóé és Kul­csár Imre valós színpadi munkásként tesz-vesz a szín­padon, amikor kell, s így az­tán valóban munkások a ko­média keretein belül. Re­mekbe sikerült két figura, akiket ugyan vékonyka szál kö>t Sas Bénihez, egykori munkatársukhoz, s így köz­vetlenül a darab cselekmé­nyéhez is. Mégis az 5 kis külön világuk, drámájuk a drámán belül, megjegyzéseik és véleményeik, emberi ki­csinyességük és osztályos bölcsességük, mégha egy kis­sé „deus ex machina”-szerű is — a jóízű és jogos opti­mizmus elhintői, Markaly Gábor Zombortja. aki mindig el akart mondani valami lényeges igazságot, de ehhez soha. 6em eléje, sem lehetősége és ideje 6em volt. kevés szóval, de jó hangsúllyal megrajzolt alak, Somló Ferenc, Nádassy An­na, Dariday Róbert, Péva Ibolya, Héczey Éva és Len- key Edith játszották a darab többi szereplőit — sikerrel. t, Gyurkó Géza Száz éve született Valerij Brjuszov Brjuszov, a francia isko­la Baudelaire és Verlaine szépségeszményétől induló intellektuel költő, éppen száz éve, 1873. december 13-án született Moszkvában. A különleges megjelenésű, démonikus tekintetű fiatal­ember huszonegy éves ko­rában tűnt fel az irodalom­ban az „Orosz szimbolisták” c- gyűjteményes kötettel, amely hatalmas vihart ka­vart. Ettől kezdve egymás után jelennek meg kötetei. Nevezetesebbek a Chefs d’Oeuvre (Remekművek), Vrbi et orbi (A városnak és a világnak) és a Stefonosz (Koszorú). Ehrenburg találóah mond­ja Brjuszovról: „ha nem is született költőnek, költővé lett.” Hatalmas akaraterő szunnyadt benne, kivitel e- les műveltséggel rendelke­zett igazi tudós költő, poé­ta doctus volt s ez egyben tragédiája is, mert nem tud­ta kikerülni az intellektuá­lis költészet veszélyeit, a klasszikus formát abszoluti­zálta sokszor az izgalmas gondolat rovására is. Jól példázza ezt a „Szonett a formához” c. verse. A kapcsolat ravasz és bonthatatlan: N Virág is illat együtt született; Szemlélni a gyémántfenyt sem lehet, Amíg határt nem nyert foglalatban. Nagy hatással volt rá az 1905-ös orosz forradalom, amelyet lelkesen üdvözölt. A két forradalom között bontakoztatta ki Brjuszov szerkesztés tehetségét. Irányította a Mérleg és az Orosz Gondolat című heti­lapok. irodalmi mellékletét, sőt Gorkij folyóiratának a Letopisznak is munkatársa lett. A világháború alatt a költő is végigjárta a kérész­életű lelkesedés és a gyors kiábrándulás közismert kál­váriáját. Az Októberi Forra­dalomhoz — az elsők között — csatlakozott, s verseivel is nagyban támogatta októ­ber ügyét. Több új verscik­lust alkotott a forradalom­ról és Leninről. Egyik köl­teménye „A kőműves” a forradalmárok népszerű da­lává vált. 1920-ban Brjuszov belépett a pártba, s egyre nagyobb lfendületettel vett részt a közéletben. Élete utolsó éveiben —■ 1924-ben váratlanul tüdő- gyulladás végzett vele — sokrétű munkásságot foly­tat, ontja a verseket. az Irodalmi Művészeti Főisko­la rektora, előadásokat tart a moszkvai egyetómen és a színészképző főiskolán, fá­radhatatlanul szervez, könyvtárakat vezet Alkotói és irodalomszer­vező tevékenysége nem me­rült ki az elmondottakkal. Jeles műfordítóként is fi­nom érzékű kritikusként is ismerték, sőt drámát, esszét és regényt is írt Legjobb regénye „A tüzes angyal”, a középkorból veszi témáját Sok nyelven beszélt és ol­vasott, s kitűnő történész hírében állott Brjuszov elsősorban mé­gis költő volt, szimbolista, Szigetváron csatornázás közben találtak rá egy őt méter hosszú és jél méter széles farönkre, amely, valamikor az Óváros kapujá­nak volt egy darabja. Zágon Gyula nyugdíjas, szigetvári rajztanár, történelmünk nagyjainak arcképeit faragja ki e ritka bamas-feke- tére „érett” fából. A sorozatból eddig !9 portré, többek között a hadvezér Zrínyi, a költő Zrínyi, Kanizsát Dorottya, Tinódi Lantos Sebestyén, Dózsa György, Janus Pannonius, Mátyás király, Bocskai István. Szulej- mán szultán és az első magyar nyomdász, Hess András képmását ábrázoló mű készült eL (MTI Foto, Bajkor József) áld szélsőséges dekadens verseket éppúgy alkotott, mint klasszikus hangulatot árasztó költeményeket Nem mondható kirobbanó tehet­ségnek, művei néha hidegek, kevés bennük a név, az iga­zi szenvedély. Verseit főleg értelmével szerezte, korai zsengéiben még magas az érzelmi fűtöttség, sorjádz- nak a fantáziadús költői ké­pek, vibrál a fiatalos, játé­kos képzelet későbbi lírájá­ban fokozatosan a virtuóz formák rabja lesz. A belső feszülő tartalom, az érzel­mek őszinte láza gyakran hiányzik verseiből, kezdeti gazdag szárnyalása is alább­hagy. Tökéletes verselése, csengő jambusai és ana- pesztusai, sziporkázó költői alakzatai sokszor öncélúvá váltak. A szép, elegáns for­ma olykor rideg keretté merevedett, racionalizmusa ugyan gazdagította gondol­kodását, de elhervasztotta fiatalkori költészetének friss elevenségét Lírája mindezek ellenére fontos láncszemmé vált a sokszínű szovjet-orosz köl­tészet fejlődésének útján, bár maga igazi remekmű nélkül égett kj, érdemeit és jelentőségét méltatva a leg­találóbban Gorkij nyilatko­zott róla, azt írván Brju- szovról: „a legkulturáltabb író Oroszországban”. Dr. Hekli József Mai ív-ajánlatunk: 21.10: Színházi album A havonta jelentkező adás folytatja azt a kezdeményezést, hogy meghív és bemutat a né­zőknek egy-egy színészt. tly- módon lehetőségünk van — sze­repein kívül — még jobban megismerkedni a művésszel. Ezúttal Huszti Péter a vendég, s ő maga beszél eddigi pálya­futásáról. Részleteket láthatunk a/, adásban az Othello — fel­újításból (Madách Színház), s riportot készítenek a munka­társak a címszereplővel. Besse­nyei Ferenccel. Ezen túl a kri­tikus is hozzáteszi a saját véle­ményét az * oly sokszor és sok­féle felfogásban játszott Sha- k espea re - rém ékről. Ezt debütáló íróval készített interjú követi — Benedek Ka­talinnal beszélget, a riporter, ab­ból az alkalomból, hogy bemu­tatták az írónő első színpadi művét a József Attila Színház­ban. A mű címe. Alattunk a város. Az évad egyik ki emelkedő színházi esem én síéről — cseme­géjéről is szó került: a Katona József Színházban állították színre Friedrich Dürrenmatt: Play Strindberg című játékát, amelyben — a címnek megfelelő következetességgel — a világ­hírű író játszik. Az izgalmas darabban ráadásul mindenki játszik — a nézőt.is beleértve. A^A^^V^V^AA^\AAA^^V^V^<^^^^^^^>A^A^^V^^AAAA/^V^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/\AAAAAAAAAA<WAAAAAA/WSAAA/N/W\/V>AAAAAAAAAAAAAAAA/V >AAAAAAV\A<VSAAAWAAAAAAAAAA<\^ GERENCSÉR M* 9. Olasz földön szol­gált, Lombardiában. Tizen­három évig volt közhuszár, majd apránként lépkedett előre a tiszthelyettesi létrán. Kétségtelenül rászolgálhatott a tiszti sarzsira, ha minden katonaiskola nélkül hadna­gyi kinevezést kapott tábor­nokától. Innen már a vára­kozási idő is előre vitte. Szá zadparancsnok -volt kapi tá nyi rangban, amikor elérke­zett az ominózus 1848. A lázadók oldalán aztán megmutatta, hogy nem téve désből hittek rátermettsé ben. Először a horvá'.o’ adott ízelítőt vakmerőség ről a Drávánál. Aztán Per- czel Mór hadtestében muto­gatta félelmetes kardját. Ki­tűnt az ozorai hadműveletek­ben, ráadásul a ravaszságá­ról is bizonyságot tett, ami­kor elfogták a mi Roth-had- testünket Nagy híre lett ennek, Kossuth magasztalta az országgyűlésben a hőstet­tet, amikor éppen a karza­ton tartózkodott Gáspár And­rás. A lélektani érzékéről hí­res Kossuth azon nyomban, az országgyűlés előtt kine­vezte őrnaggyá. Nevét, sze­mélyét ettől kezdve külónö6 nimbusz övezte. Amire iparkodott is rá­szolgálni. Ahány csatában részt vett, annyiszor győ­zött. 1849 januárjára már az ezredességig vitte, s csakha­mar kinevezték a hetedik hadtest parancsnokává, egy- x szersmind tábornokká. Bi­zony ebben a magas stalum- ban sem vallott szégyent. Először a mi híres Schlick tá­bornokunkat szégyenitette meg a hatvani csatában, majd folytatta diadalait az isaszegi, a nagysallói ütkö­zetekben. Aztán jött a füg­getlenségi nyilatkozat és Gáspár András okosan félre állt. Katonai képzetlenségem el­lenére is látom, hogy Gáspár rengeteget ártott hadsere­günknek. Többet, mint jóné- hány halálra ítélt tábornok­társa. Mi a magyarázata hát TJfaynau őkegyelmessége nagylelkűségének? Minden bá nnyal kérkedni óhajtott l<y igiasságával a táborszer- n<iy. Bizonyságot tett amel­lett, hogy korántsem a kato­nai talentumot nehezménye­zi a lázadó tábornokoknál. Sőt, elismeréssel illeti a had- vezéri tehetséget. Ellenben megmaradni cselekvőleg a lázadó kormány oldalán a függetlenségi nyilatkozat után, az egészen más. Az mar felségárulás. Mintha mondaná Haynarj táborszernagy úr őkegyel­messége: lám, lám, ti balga tábornokok! Kellett nektek fumigálni az osztrák fennha­tóságát? Hát bűnhődjetek. És irigyeljétek az okos Gás­pár Andrást. Mindebből kézenfekvő szá­momra,, hogy politikai tár­gyalás folyt le az aradi vár­ban, hadbírósági perrendtar­tással, gyorsított eljárással. ★ Igen, a politika. A mi bo­nyolult, sőt zavaros osztrák politikánk. A mi türelmetlen, kizárólagosan birodalmi poli­tikánk. Bevallom, érzelmeim­től, nem egészen- idegen. Ösz­töneimmel én. a jelentéktelen birodalmi alattvaló is hajlok a türelmetlenségre. De elfog a szédülés, ha az eszemre hallgatok. Pedig az ész, bizony az ész csep­pet sem elhanyagolható kom­ponens. Méghozzá minőségi komponens. Jelentéktelen alattvaló létemre sem mond­hatok le elsőrendű fontossá­gáról. Az etikai komponenst, amely szintén előbbrevaló a hatalomvágynál, már nem Is merem szóba hozni. ★ Mondom, szédülök, ha tár­gyilagos értelemmel próbá­lok a politika örvénylő zűr­zavarába pillantani. Hol is kezdődött? Ha majdnem elviselhetet­len a külső zűrzavar, leg­alább magamban próbáljak rendet teremteni, hogy há­nyadán is állunk ezzel a lá­zadással és felségsértéssel, amely tudvalevőleg a ma­gyarok bűne ellenünk. Láza­dásukkal a birodalom, fel­ségárulásukkal, a dinasztia ellen vétettek föbenjáróan. Szeretnék meggyőződni ar­ról, hogy valóban így van. Szeretnék elérkezni ahhoz a logikai végösszeghez, amely kedvez a szívemnek és az értelmem számára is meg­nyugtató. tgy tehát a készen kapott kijelentések lusta elfogadása helyett rákényszerítem ma­gamra a gyötrő türelemjáté­kot, és megpróbálom kirakni az elmúlt másfél esztendő ’ mozaikját, úgy, ahogy pilla­natnyilag látom. Emlékezetem szerint apol- gáriasodás elemi erejű igé­nyei tették időszerűvé a ma­gyar kérdést. Ezeket az igé­nyeket senki nem vonhatta kétségbe, hiszen Ausztriában és az örökös tartományokban már szépen kibontakoztak az európaibb állapotok. Abban sem találok, semmi felhábo­rítót, hogy a magyar veze­tők nem óhajtották magukat alávetni a bécsi kormány- szerveknek, hiszen a közös uralkodó tiszteletben tartása mellett közjogilag teljesen szabályosan a külön magyar alkotmány előírásaihoz alkal­mazkodtak. Mi osztrákok, so­ha nem értettük ezt a messze századokba visszanyúló ma­gyar alkotmányt Csak any- nyit tudtunk, hogy minden­kori császárunk, akit ma­gyar királlyá is megkoronáz­tak, kötelezte magát a külön magyar alkotmány elismeré­sére. Másképp föl sem éke­sítették volna a hajdani ma­gyar uralkodók felségjelvé­nyeivel, Tíem csodálkozhatunk hát, amikor V. Ferdinand csá­szárunk aláírta a pozsonyi országgyűlésem hozott tör­vényeket, s mint alattvalóit, kinevezte a magyar kor­mány tagjait. Azt hittük, szent a béke, következik a boldog aranykor. Ehelyett lázongások következtek a Dráva mentén, a Bácskában, a Bánátban, Erdélyben. So­kan örvendezték ennék a kesea;ű fordulatnak, de én azok közsé tartoztam, akik bizonyosra vették, hogy fel­séges uralkodónk az általa kinevezett törvényes -magyar kormány védelmére siet. Döbbentem tapasztaltam a várható lépés ellenkezőjét Fékezés, fenyítés hélyett bá­torítást kaptak a lázadók, Annál fenyegetőbb han­gokkal telt meg a birodalmi főváros a magyarok ellem, amikor elhatározták kétszáz­ezer honvéd fegyverbe állí­tását Arról, hogy a tobor­zás a magyar kormány lété­re törő rácok, szerbek, hor- vátok, románok megfékezé­sét szolgálja, szó sem hal­latszott ......£FoíyiatjukÍ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom