Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-11 / 289. szám

VANJflMlJlNAK nein sok (Mn» van a s;y er ekei bői. A családi puz falai. ame’.,v egy­koron talán b latyaknak is készültek, mimi i >r.*sekkel is a farkas rí'up legyőzésére ki­bírhatatlan fégkjüri ölel im­máron kőről kibírhatatlan embere:.ke.. ti a emsin ke­ménység! . amei.y* a század­forduló és minő .ioiman ka­pitalizálódó orosz világ es valósága edzett Itönyörtelen- né Vapyusinbuu s ameiy „családi hadserußkehf' pro bálta kordában tartanfa Va nyusin-hóz minden tagját. — óniő. hidegen számító, rossz- indulatú:ya ostoba és ostooan rosszindulatú embereket ne­velt. Az ajtók, a családtagok ajtajai az. ebédlőre nyílnak a földszinten az. emeleten is, az ebédlőre, árrá az. ebédlő­re, ahol a falon ott füg;. az ikon. előtte ott eg az örök­mécses és alatta, valami kis szentélyfélében ott kucorog az üvegnyi szenteltvíz is Minden centrális, közép­pontú: apa-középpontú. De az a világ, «mely egy kereskedő család felett húzza meg a vészharangot, s amely elsősorban a Vanyusin félék­kel bánik el olyan könyörte­lenséggel, ahogyan» Vanyusin bánt el másokkal — már a Kraszavin féléké. Akikben még a „kereskedöbecsület“ sincs már meg. Kétségtelen, hogy Vanyusinnak buknia kell, mint ahogyan az is tör­ténelmi szükségszerűség, hogy a mélységesen rohadt társa­dalomnak teljes egészében! el Kel! tűnnie a történelem színpadáról. Najgyonov televízióra al­kalmazott színműve — %U- hályfi Imre feszes, tömör, a cselekmény dramaiságára összpontosított rendezésében — egyszerre két tanulságot is szolgáltat. Az egyik: a magyar televíziónéző számára n szomszéd népek, így a szov­jet, az orosz irodalom is ki­meríthetetlen kincsestárat je­lent. Najgyonov, a nálunk kevésbé ismert: Gorkij-kortá­ra színmüve is ezt igazolja. A másik tanulság sem kevés­bé fontos, bőven van még mit mondani és lehet is mit mondani a századforduló Oroszországéról. A ma for­radalmaihoz tanúságnak és tanulságnak is hasznos egy clyan kor felelevenítése, ami­kor a ma , még csak utópia volt, vagy legalábbis annak tűnt, s ameiy kor ma mese, történelem; de ugyanakkor a társadalomtudományok szá­mára hiteles dokumentum is. „Vanyusin gyermekei" jó, os érdekes előadás volt, figu­rái. szereplői egyszerű eszkö­zökké! rajzolták meg hőseik portréit. Solti Bertalan, Tí­már Béla, Szacsvay László és az anyát alakító Tábori Nó- a i melkedett ki laz együt­tesből. OTSZEMKOZT — Székely Kva; Vitray Tamás es, a ka- — folyt'beszélgetés a sport ürügyén. A munkáról, a hivatásról, az emberi be­ceűletről, a becsület embert voltáról es arról, hogy célok és tettek nélkül nem lehet élni. Általában és lényegé­ben a sportról, az úszásról volt szó. Az anya beszélt te­hát leánykoráról és saját sportjának múltjáról, aztán leányáról és annak sport jö­vőjéről. Voltaképpen azonban mégis egy elkötelezett ember szólt az elkötelezettségről hittel, szívvel, aeszonyiság- gal; mélységes szubjektivi­tással. Talán nem ízléses dolog, sőt, emellett még talán eről- tetettaek is tűnhet holmi rangsorolás —, mindenesetre ,e szellemes, emberséges ri­portsorozat egyik kiemelkedő­en tiszta gyöngyszeme volt ez az ötszemközti beszélgetés Székely lávával. Gyurkó Géza Harminchárom mű a mezőgazdasági könyvhónapra 1974 februrájában 17. alka­lommal rendezik meg az or- szágoH mezőgazdasági könyv- hónapot. A megnyitó Kis­kunfélegyházán lesz, a szá­mos városban, községben ki­állításokat, ankét.okat, szak­író-olvasó találkozókat ren­deznek — ezekből egyébként az idén már 800-at szervez­tek. A mezőgazdasági könyvhó- napia — amely egyben az élelmiszer- és fagazdálkodá­si könyvek és szaklapok hó­napja Is — hat kiadó válla­lat 83 művet jelentet meg több mint 150 ezer példány­ban. A legtöbb könyv a ker­tészeti. állattenyésztési és gépesítési témáikkal foglalko­zik. x A könyvhónap jó alkalom arra is, hogy a szakkönyvek­kel gyarapítsák a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok, üzemek kézi könyvtárait. A könyv­hónapot előkészítő bizottság állásfoglalása szerint a jö­vőben bővíteni kell a könyvtárosok és az ifjúság í'észére szervezett vetélkedő­ket és pályázatkiírásokat is. (MTI) PIGNON November végén nyílt meg á Műcsarnok termeiben Eduard Pignon, francia festő­művész kiállítása. Pignon 1905-ben született egy kis francia bányászfaluban, ahol családja már 300 éve lakott. Az őseitől örökölt bányász­szakmában kezdett el dolgoz­ná, ám vágyakozása a képző­művészet ij-ánt egyre erősö­dött, s ezért a kétkezi, mun­ka mellett esti tanfolyamo­kon festeni tanult, Első je­lentkezései. a harmincas évekre tehetők, s ekkor ke­letkeztek budapesti tárlatán kiállított legrégebbi képei is. Az első teremben látható műveket, mintegy húsz év al­kotásaiból válogatták. A Ha­lott munkás című 1936-os képe hlég a kubizmust pró­bálgató művészt mutatja, míg az ugyanebben a terem­ben kiállított „A nagy Osten­de'' című alkotásán már az expresszionizmus jegyeit fi­gyelhetjük meg. Ez az alko­tás 1952-ben készült. Az első terem összhatása így érthe­tően igen vegyes. Az alkotó- pálya kezdetén álló művész stüusbizonytalansága mellett érződik a nagy alkotó-barát, Picasso erős hatása, de felfe­dezhetünk Chagall befolyást is. A domináló szín a szürke. Az alkotó érzelmei csak kis­sé visszafogottan kerülnek a *#* Áf 1 rf C? Vt rf T -Kakaó-bár" címmel tartottak előadást vasárnap az egri í HUJ OS naz gyermekszínházban az úttörő bérleteseknek. A Hámán Ka­tó Üttp.röház színháztermében háromszáz gyerek tapsolt Ma ijláth Jeyö. CáJffy János, Kel­ly bohóc és Tajnai Margit műsorának. i . (Foto: Szántó György) vászonra. Munkástémáj azon­ban már itt egyértelműen mutatják pártos hovatartozá­sát, materialista, kommunista világnézetét. A második teremben már jellegzetes Pignon alkotáso­kat láthat a néző. Expresszív stílusú képein már harsog­nak a színek, a felfokozott mozdulatokkal segíti monda­nivalójának mind tökélete­sebb megközelítését. Alkotá­sait leginkább Guttuso, a nemrég hazánkban is nagy kiállítással jelentkező olasz les ló humanizmusával es Pi­casso Guernicájának expresz- $/.ion izmosával rokoníthat- luk. Hazai alkotóink közül talán Kokas Ignác alkotás­módja hasonló, amelyre az is mutat, hogy őt kereste fel Pi grton alkotóműhelyében magyarországi tartózkodása idején. A második terem egyik fő lémája a kakasviadal. (Vörös kakasok viadala, Fekete és fehér kakasok viadala stb.) A viadalok mozgalmasságát és lendületét aknázza ki a művész vásznain. Már ebben a terembeú találkozunk ara­tási képekkel is. Ezek voltak számomra a legkevésbé meg­győzőek: színviláguk egyál­talán nem idézi a magyar tájakon közismert égő arany, vörös, sárga aratási színeket. Feketék adják Itt is az alap­tónust. Avagy a háború el­len festett sorozatába illenek ezek a- képek, s a halál ara­tását jelképezik? Ennek a gondolatnak egy. másik fest­mény „Gabcmat&tynetSké «fr» me mond ellent — hisz ezets a képen 1« a fekete uralko­dik. A harmadik teremben afc­vareilek és rajzok láthatók. Itt kiemelkednek aktjai, me­lyek vázlatosságukban is bu­ja érzikiséggel telítettek. A kakasokról, háborús témák­ról készült ax var felijei fris­sek. Élénk színeikkel, lendü­letes komponáltságukkal na­gyon megkapó, hiteles alko­tások. A negyedik teremben ke­rül a néző előtt igazán helyé­re Pignon. itt mutatkozik - meg igazi nagysága, itt mu­tatkozik meg tisztán és vilá­gosan humánuma, ember- és békeszeretete mailett egyéni expresszív stílusa is. A to­rom nagyméretű oiajképef* nek fő témája a háború. Üt­közetek, harcosok kerültek Pignon ezen vásznaira, hir­detni a háborúellenességet,» békevágyat. (A háború urai, Ütközet, Kék ütközet, Hat- cos feje stb.) Pignon művé­szetének végső cél , amint ezt ő maga, A valóság kere­sése című könyvében megír­ta, az, hogy művészetében új arculatra leljen, korunk ar­culatára. S ezt úgy próbálja elérni, hogy közben „annak módját keresi, hogy azt, aki festményét szemléli, hogyan legye a mozgásban levő mű lényegi részesévé... ” (Mou­lin). CUIKAN BÁLINT Mai h-ajánlatiinlí: 20.45 Tartozik és követel A kétrészes színmű közve­títése a Thalia Stúdió előa­dásában, felvételről. 1971 őszén mutatták be a fiatal írónő második dráma: vál­lalkozását, a Tartozik és kö- vetel-t. Ez is. miként az első színpadi mü ,— A lejünk fe­löl a tetőt. —. regényből ké­szült, s a prózai mű színpadi változata. A kél éve szinre- került dráma meglehetősen eltérő fogadtatásban része­sült. Voltak, akik a regény­hez merték és egyértelműén elmarasztalták, s voltak, akik éppen a regényhez képest fe­deztek fel a műben új, drá­mai erejű színeket. Hogy mi az igazság, azt a tévéadás után ki-ki maga döntheti majd el, s kiváltképpen azok lesznek szerencsés hely­zetben, aksk a regényt is Olvasták. A törtévet; két el­lentétes jellemű, indíttatású és mentalitású fiatal szűk al­bérleti szobában zárt harca egymásért és a körülmények eilen. S amire a rossz körül­ményeken változtatni tudná­nak — elhidegülnek egymás­tól. Veszekedések es kibékü­lések, szemrehányások es vá­daskodások, viharos érzelmek töltik meg a színpadot, ugyanezért a néző. aki maga is gyakorin „együtlélő” — feleség vagy férj —, 'szinte szakértőként nézheti végig az előtte játszódó házastársi civódást és szerelmet. A drámát Kőváry Katalin állította színpadra, a fősze­repet Monori Lili (Ildikó) és Végvári Tamás (Miklós) ala­kítják. fk. AAAAA/AAAÓ/VVVW) A 'Vk/V'^WA ‘ M V\ - V' VWVWWW 7. Hajlandóságom csupán annyi, hogy emberi mér­tékkel szemléljem őket, és az elvakult gyűlölet he­lyett felnőtt mérlegeléssel próbáljam megérteni a biro­dalomra veszélyes tetteik í* ujMM 3973. december HL, kedd okát. Damjanich János a ve­szélyesek közül is az egyik legveszélyesebb volt. Sum- más véleményünk szerint go­nosztevő. Nevét nyilván e pillanatban is szent borza- dállyal emlegetik Ausztriá­ban. Én hasztalan keresem rajta az elvetemült rosszem­ber jegyeit. Ellenkezőleg. Bárhogy kerülgetem a pateti- kus jelzőket, ki kell monda­nom róla, hogy rendkívüli jelenség. Soha nem fogom őt elfelej­teni, amint ott üldögélt a priccsen, kerésetlen méltó­sággal, s ahogy nagyúri egy­szerűséggel szivarozott. Magatartása mellett a kül­sejére is értettem, hofJV rend­kívüli. Nem tudok szabadul­ni a gondolattársítástól, ímely az antik világ katona­hőseit juttatja eszembe Dam­ian ich láttán. Ez a magyar tábornok eleven ókori hős. • A hajitódárdák, nehéz paj­zsok, a széles kétélű kardok világába való herkulesi ter­mete. Aki a fejét látja en­nek az embernek, megérti, miért engedd) meskedlek ne­ki a honvédek babonás tisz­telettel még akkor is, ha minden idegszálukkal futni szerettek volna előlünk a vesztésre álló csatából. Ógö­rög szakálla, Atiusza zordon- ná teszi, eleven barna szeme meg szelíddé; nagy fénylő homlokáról megingathatat- lanság olvasható le. Egész arcából mégis a nemes met­szésű, erőről és harmóniáról1 tanúskodó orra az, amiért az antik férfiakra emlékeztet Damjanich János az aradi vár parancsnoka volt, mielőtt kapitulált Görgey felszólítá­sára, illetve a cári generáli­soktól kapott büntetlenség! garanciára. Nem gondolta, hogy a várkapuk önkéntes megnyitása után egy hónap­pal már a különleges hadbí­róság előtt fog állni ugyan­abban a várban, amelyben neki volt joga büntetést osz­togatni. Megvizsgáltam öeteg lábát, arra voltam kiváncsi, nincs-e rajta püffedtség a szoros kö­tés alatt. Óvatosan meg­nyomkodtam a sérült bokát. — Ohó, ne ijesztgessen, fő­orvos úr! — szisszent fel. S mindjárt másról beszélt: — Jobban van Lenkey? Vagy csakugyan elpusztul sze­gény? A szabályzat szerint szigo­rúan tilos volt másról szót váltani a rabbal, mint ami hatáskörömbe tartozik. Nyil­ván tudta ezt Damjanich is. De nyugtalanította, hogy semmi hírt nem hallott a teljesen elkülönített Lenkéy Jánosról. Jelen volt Wochengruber főtörzsfoglár, még inkjúbb el kellett., engednem a fülem mellett Damjanich kérdését. ö azonban, válasz nélkül is folytatta öblös, zengő hang­ján: —i Persze, maguk azt hi­szik, hogy Lenkey a rette­géstől örült meg. Hat nem attól, erről én kezeskedem. Tudják, mi okozta a meg-' hasonlását? Az, uraim, ami­be mindannyian beieörül- hetnénk Osztrákok is, ma­gyarok is. Báró Haynau épp­úgy, mint Kossuth Lajos. A főtörzsfoglár szenvttile- nül közbe szólt: — Nincs felhatalmazásunk meghallgatni önt, százados úr. — Nekem pedig nincs szándékomban marasztalni önt — válaszolt neki majd­nem kedvesen Damjanich — Ügy is levelet szeretnél: írni a feleségemnek. Engem, viszont égetően ér­dekelt Damjanich vélemé­nye LenkeyrőL Ha úgy tet­szik. szolgálati ügyben. Pró­báltam megértetni Wochen- gi-uber fő törzsi ogl árral: — A vizsgálat elsőrendű érdek,e, hogy minél tisztáb­ban láthasson Lenkey száza­dos ügyében. Remélhetőleg az igazság hasznára válik, ha Damjanich százados úr megtisztel bennünket véle­ményével. — Csakis a főorvos úr fe­lelősségére — mondta a íő­törzsfoglár, és megint visz- szavonult az észrevétlfenség­be. Én pedig engedve katona- orvosi zárkózottságomból. , kérleltem Dámjanáchct: — Légyen, a segítségemre. Lenkey János betegsége sú­lyos gondot okoz nekem. Csak a betegség biztos tüne­teit tudom megállapítani, de a keletkezés okaival nem vagyok tisztában. — Nem mindegy az, fő­orvos úr? Nevetséges a ma­ga gondja. Azért akarja meg­gyógyítani Lenkeyt, hogy egészségesen végezhessék ki? Számára megváltás az őrü­let. — Rosszul jert engem, szá­zados úr. — A nyavalyát — legyin­tett komoran Damjanich. —• Értek én mindene A hadbí­róság nem akar abba beletö­rődni, hogy kicsússzon a markából lenkey. Azt sze­retnék hallani, hogy kutya baja. Én hiszem az őrüle­tét. Mégpedig a következő­kért. Felettesei lehetetlen­né tették, hogy megmarad­jon hűségben a császár zász­laja alatt. Büntetéssel, gya­núval, megalázással kény­szerítették ellenszegülésre. S ha nem fogadja el a kény­szert, akkor már tavaly ta­vasszal, Kelet-Galíciában hadbíróság elé állítják. A haza főbb, mint a. császár. a szabadság több. mint a* üres fegyelem. Ebbe a több­letbe kényszert tették bele Lenkeyt, amikor közénk állt Ebben tartott ki, ezért harcolt igazi kato­naként. És ugyanezért nyil­vánították főbenjáró bűnös­nek. így őrlődött fel a ször­nyű kettősségben. Tűnődő volt és megbékélt Ügy fújta a szávarfüstöt., mintha jó ebéd után szí csa­tázott volna. Mondandóját válasz nélkül hagytam, él­lenben megkérdeztem tőlet — Nincs valami kívánsá­ga, százados úr? Gyönyörű, hullámon saaH kállát a mellének támasz­totta, úgy mondta: — Szabadítsa meg önök­től az isten az én szomorú hazámat, főorvos úr... * Mint a vár főorvosa. a parancsnoki törzs vezető tisztjei közé tartozom. Késó délután szükkörű tájékozta­tóra rendeltek Ernst törzs­hadbíró hivatalálja. Egyso­ros vonalban álltufik, és mindannyian sejtettük, hogy rendkívüli bejelentés elébe nézünk. Vigyázzt vezényelt a rangidős ezredes, amikor be­lépett Ho'"’ ' r párán - ■. séretében. iA'oiytatjuk) I #

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom