Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-01 / 281. szám

Népesedés és gazdasági fejlődés Jövőnket tormálő következtetések A Minisztertanács 1973. október 11-i határozata az átfogó népesedéspolitikai in­tézkedésekről az egész tár­sadalom előtt nyilvánvalóvá tette a kérdés fontosságát. A határozatba foglaltak leg­nagyobb részét egyetértéssel fogadta a közvélemény, né­hány pont azonban, így el­sősorban a művi terhesség­megszakítás jelenlegi rend­szerének felülvizsgálata, nem talált azonnal megértésre. Azt kérdezik: miért szói a társadalom abba, ami ma­gánügy? Valóban, mibeszól­hat bele a társadalom, mi­be kell beleszólnia a népe­sedési helyzettel kapcsolat­ban? Százéves rekord Csaknem száz esztendeje, 1876—1880 között hazánk ezer lakosára 46 élveszüle- tett jutott. Ez volt a 're­kord. Azóta folytonos a csök­kenés; ezt az árat fizetnénk a gazdasági haladásért? Nem a múlthoz hasonlítva, ha­nem a jövendő igényeihez mérve alacsony országunk­ban a népszaporodás! A rég­múlt, az elmaradott agrár­ország, nem összehasonlítási alap. Ám az már figyelmez­tető törvényszerűség, hogy a népesség „eltartóképességé­nek” — azaz az aktív kere­sők és az eltartottak ará­nyának — megvannak a maga objektív határai. Népességünk számszerű fenntartásához legalább 16 ezrelékes élveszületésre, a lassú gyarapodáshoz 17 ez­relékesre lenne szükség. Ar­ra, hogy évente a jelenlegi 150 ezer gyermek helyett leg­kevesebb 170 ezer szüles­sék. Azaz az átlagos gyér- mekszám családonként a sta­tisztika nyelvén kifejezve — & mostani 1,87 helyett — 2,4 —-2,5-re, a valóságban há­romra növekedjék. Helyett, írtuk két ízben is, mert a népszaporulat semmi más­sal nem pótolható. Hamis okoskodás az, hogy a mun­kaerő várható csökkenését ellensúlyozza a technikai ha­ladás. (Gondoljunk például a munkaidő — egész nép­gazdaságot érintő — csökke­nésére.) A nemzeti jövede­lem folyamatos ést egyenle­tes emelkedéséhez á munka­erő-utánpótlás folyamatos­sága is elengedhetetlen. Nem nökérdés Tévedés lenne a népese­dést a nőkérdésre korlátoz­ni. Ügy igaz, ahogy mond­ják: a népesedésben min­dennek szerepe van. Az or­szág gazdasági fejlettségé­nek éppúgy, mint az élet- színvonalnak, a szociálpoli­tikának, a társadalmi köz­szellemnek, a nők, a gyer­mekek tiszteletének, megbe­csülésének, az egészségügyi ismeretterjesztésnek, egészen odáig, hogy — önkényesen kiemelve egy példát — a mai, 53—55 négyzetméterei lakások nem kínálnak túl kedvező lehetőséget — az ideálisnak tekintett — há­rom gyermek felnevelésé­hez ... Húsz év alatt' hatszor emelték a családi pótlékot — 1953-ban 718 millió forintot fizettek ki ilyen címen, ta­valy 3,5 milliárdot —, da sok másfajta segítség elle­nére is tény, hogy az állam jelenleg a gyermeknevelés költségeinek mintegy negye­dét viseli. A cél az anyagi terhek fele-fele alapon tör­ténő megosztása, szülők és az állam között, de ehhez csak a nemzeti jövedelem növekedése teremthet ala­pot. Hiszen csupán a gyer­mekgondozási segély 1974. január 1-től való felemelése —- 800 forintra az első, 900 forintra a második, 1000 fo­rintra a harmadik és min­den további gyermek után .— évente mintegy 600—650 millió forint állami többlet- kiadást igényeL Szívesen vállai! kiadások Mindaz, amit az állam a közös pénztárból ilyen céiok.7 ra fizet, a szívesen vállalt kiadások közé tartozik. A párt X. kongresszusa félre­érthetetlenül leszögezte: „A családi jövedelmek közötti különbség csökkentéséi szol­gálják társadalmunk szociál­politikai intézkedései, me­lyeknek fő célja továbbra is az, hogy a többgyermekes családok és az égyedül álló anyák fokozottabb támoga­tásban részesüljenek.” Er­kölcsi indítékok éppúgy er­re sarkallnak, mint gazda­ságiak. Az október végén Gyulán rendezett országos népese­déspolitikai tanácskozáson joggal mutattak rá; a nő, amikor gyermeket szül, leg­nemesebb hivatását teljesíti; a társadalom reprodukálásá­ról gondoskodik. E hivatása teljesítéséért messzemenő tiszteletet,, támogatást kell élveznie. A nő és a férfi közötti hagyományos mun­kamegosztás — családon be­lüli és kívüli dolgokban egyaránt — halaszthatatlan modernizálásával éppúgy, mint az üdültetésnél, a la­kásépítésnél és a lakásbérlő kijelölésénél... azaz nem­csak össztársadalmi erőfe­szítésekre van szükség, ha­nem a települések, a mun­kahelyek tanúsította nagyfo­kú törődésre' is. Népszerűek manapság az ezredfordulót, a kétezredik esztendő világát kémlelő, előrejelző írások. Ez a jövő sok tekintetben már ma el­dől; a most születők 2000- ben 26—27 évesek lesznek. Mekkorának bizonyul majd ez a korcsoport, miként vál­tozik majd a népesség, ben­ne a munkaképes 'korúak száma, aránya? Sorozatunk­ban azért kíséreltük meg a szembenézést a tényekkel, hogy kimondatlanul is ké- zenfekvőek legyenek a jö­vőt, a jövőnket formáló kö­vetkeztetések. Mészáros Ottó fősére a Szovjetunió faál Dunaújv árosba egymillió tonna vas­érc - érkezett a. Szovjetunióból az idén- A MAHART és a szovjet hajózás vontál folyamatosan szállítják a vasércet a Dunai Vas­mű üzemi kikötő jébe, ahol darukkal rakják át az ércet önürítős vasúti kocsikba. De cember elején haladják túl az idei egymiiliomodili tonnát. (MTI-foto — Szilágyi Pál) Páitfaggyűlésekiől lelenfmk Kommunista molnárok gondja és feladata Kis létszámú, ráadásul jó­részt nyugdíjasokat, idősebb dolgozókat egyesítő, am en­nek ellenére is eléggé dol­gos alapszervezet a selypi Zsófia malom kommunistáié. Legalábbis . ez derült ki a Tímár András párttitkár ál­tal tartott — egyébkén! 'rendkívül rövid és szerény ■—, vezetőségi beszámolóból, még inkább pedig a patró- nus nagyközségi pártbizott­ság véleményéből, illetve a tagság hozzászólásaiból. Segítik a termelést, ami­nek hatása különösen most, a XI. félévben érződik, ami­kor teljesítményeikkel a selypiek szinte teljesen elfe­lejtetik a vállalattal koráb­bi, gyengébb eredményeiket, s a „lisztkihozatal” erőteljes javításával a testvérüzemek számára is kedvezőbb hely­zetet teremtenek. Feladatai­kat' iparkodnak mindunta­lan komolyan venni, mert érzik a roppant felelősséget, amely „súlyponti” malmuk­ra, a megye legjelentősebb ilyen — és országosan is a legnagyobbak közé tartozó —, termelőegységére neheze­dik. Munkaversenyükben ki­lenc szocialista brigád se­rénykedik, vállalván a nem éppen könnyű három mű­szakot, s ha szükség van rá, a társadalmi munkát is. Célkitűzéseinek elérésében támogatják a szakszerveze­tet, a Vöröskeresztet több párttag önkéntes véradó —, s mint a vezetőségi tagok személyenkénti értékelésé­ből, egyebek mellett kitűnt: sikeres például a könyvter­jesztés is, a Kossuth kiadó­nak aligha lehet panasza rá­juk. Emellett napirenden tartják a politikai oktatást, a ^tavalyi és az idei évben egyaránt indítottak tanfolya­Az autó kerekei átbak- kannak a fő vasútvonal sín­jén, a szihalmi vasútállo­más mellett, s úgy tűnik, máris Mezőszemerén va­gyunk. Autóval valóban ha­mar eléri az utas a szeme­rei faluszélét, de aki mond­juk Miskolc, vagy Budapest felé akar utazni, s gyalo­gosan vág neki 'Szemeréről a szihalmi vasútállomásnak, az bizony bandukolhat egy órát is. Olyan öt-hat kilo­méter a távolság, s szinte ugyanilyen messze van a másik legközelebbi vasútál­lomás is a községtől, a fü- zesabony—debreceni vona­lon, az egerfarmosi megálló. Közúton sem sokkal ked­vezőbb a helyzet, mivel csak Szihataion keresztül lehet bejutni a külvilágból Sze­merére, s persze az út má­sik végéről Egerfarmosról. Onnan tovább földút vezet Mezőtárkányba. Ha Farmos és Tárkány között megépül (álítólag már van ilyen terv!) az a néhány kilométeres ösz- szekötő út, mindjárt élén- kebb közlekedési kapcsolatai lesznek Szemerének, Far- nossal és Tárkánnyal együtt. • • • „Eldugott falu.” Egyelőre eléggé ráillik Me'.ősiémerére ez a jelző. Igaz, hogy ez — mármint a jelző — nem túl­ságosan érdekes. Az inkábo, amit ez a körülmény — a nagyobb közlekedési áram­körön kívüliség — jelent. Különösen néhány évvel ez­előtt volt nehéz helyzetben Szemere Farmossal együtt: szinte járhatatlan volt az ügyetlen közútja is. Gyakran miatt nehezen jutott el a mindennapi kenyér, s az egyéb, nélkülözhetetlen na­pi áru is a község boltjai­ba. Igaz, a szemereiek azt mondják volt ennek más 3«* M. mert mióta Szihai- moft ti luxcxeU fogyasztási Mezőszemerén élni... tizenkét asszony —■ élükön Kelemerűiével, akit most üdültet éppen a szövetkezet — kezdeményezését -felkarol­szÖvetkezetben (ehhez a kör­zethez tartozik 'Szemere is) felépült a sütőüzem, nincsen probléma sem a szállítással, sem a minőséggel. — Mivel van? — Hát van azért egy és más gondunk ma is —mond­ja a tanácselnök. — Első­nek említeném a helyi mun­kalehetőség jobb megterem­tését. A termelőszövetkezet földterülete nem olyan nagy, hogy mindenkit^ eltarthat, foglalkoztathat. * A helyzet különösen megváltozott — ennek a folyamatnak még csak a kezdetén vagyunk —- a gépesítés, az iparszerű technológiák fokozatos el­terjedésével: egyre keve­sebb niunkaerőre van szük­ség. Bár ez évben létesült egy korszerű takarmány­üzem. is a termelőszövetke­zetben, ahol többen jutottak állandó munkahelyhez, de más területekről meg a gép legalább ennyi embert fel­szabadított. 6—700 az eljá­ró dolgozó, — Mit lehetne tenni? — Csakis valamilyen ipar idetelepítése segíthet raj­tunk. És ez néhány hónap­ja — tizenkét, korábban Me­zőkövesdre járó szemerai asszony jóvoltából — már nemcsak álmodozás... 0 9« „Tizenkét varrónő azon tanakodék ...” Valahogy így lehetne kezdeni egy nép. mondában elbeszelve, hogy hogyan települt egy kis ipar máris Mezőszemerére. — Kelemen Ferencné, varrodánk vezetője kezde­ményezte itthon a mi bizta­tásunkra, hogy próbálják meg a község vezetői Sze­Az asszonyok két hónap alatt elsajátították a varrást, s~a régiek új jelentkezőket tanítanak... (Foto: Perl Márton) merén is telepíteni a „Szoli­daritás” Ktsz-t — mondja a ripsz-ropsz tanulóműhellyé és varrodává átalakított egy­kori, íaluszéli „sportház”- ban Papp Zoltánná részleg­vezető-helyettes. ö is an­nak a tizenkét asszonynak egyike, - akik a budapesti kisipari szövetkezet mezőkö­vesdi részlegéhez jártak — elég sok fáradsággal — na­ponta dolgozni. — Mindig mondogattuk egymásnak, hogy milyen jó lenne itthon egy ilyen mun­kahely ... És lett. Igaz, egyelőre 25- en dolgozhatnak üzemi vi­szonyok között a varrodá­ban, ,15-en pedig a kötődé­ben, de ■ az otthoni bedolgo­zókkal együtt — akik saját varrógépükön végzik a munkát — máris közel 70 asszony jutott állandó kere­sethez. Lánykaruhákat varr­nak, kesztyűket, kis kötött holmikat készítenek, s ha­vonta 1500—2000 forint kö­rül jön ki az átlagkereset. A ta a községi pártszervezet és a tanács. Ma egyikük sem jár már Mezőkövesdre, mindnyájan a szemerei részlegnél dolgoznak. Ök ta­nították be a többi asszonyt is a gépeken... ® « # — A. nagyobb gond tehát megoldódik lassan? — Nagyon kedvezőek a kilátások. Ugyanis a pesti ktsz vezetői közölték ve­lünk, hogy másfél millió fo­rintot azonnal beruháznak, ha helyet biztosítunk: építe­nek egy száz férőhelyes var­rodát ... — Mi az akadálya? — Reméljük, hogy nem lesz, s hogy hozzájárul a megyei tanács is. Jó lenne legalább még két-három- száz asszonynak munkale­hetőséget biztosítani, hely­ben ... Egyebekről beszélgetve a varrodában, az iskolában, a faluban kitűnt; kellene egy melegkonyhás vendéglő is a községben. Egyre több azok­nak a száma, aki küzemi ét­kezés céljára igénybevennék. Egy hónapja megnyílt az öregek napközije is, aztán itt a varroda a perspektí­vákkal. Az óvoda, az iskolai napközi, vagy a bölcsőde konyhája nem tud _ és nem is illik a „profiljába” — megbirkózni a közétkez­tetési feladatokkal, A tanácselnök örömmel beszélt arról is, hogy a köz­ség valamennyi utcájában az egyik oldalon már elkészül­tek a járdáit. Az elmúlt na­pokban kezdték meg a jár­daépítést a másik oldalon is. Terveik között szerepel — kedvező víznyerési lehetősé­gek mellett — a község víz­műhálózatának kiépítése is. Az elmúlt években ugyanis bővizű kutakat fúrtak, s a vizsgálatok után kiderült- minden tekintetben kitűnő a víz. Eljövőben egy. fiatal ta­nárnővel váltottunk szót. Égerbe sietett. Egyébként Fü­zesabonyból jár be naoonta a szemerei iskolába, ö így fogalmazott: _ Szerintem nem ross? Mez őszemerén élni. Szép is kólánk van, de ha még egy tantermet is sikerül hozzá­építeni, szinte városi színvo­nalúvá válik, — Miért nem lakik hely ben? _ Nem hagyom ott a fü­zesabonyi klubot, ahol sok jó program van. Ez még Szemerén hiányzik. De ha lesz megfelelő, korszerű kul- túrház, itt is megvalósítha tó... A gyorsuló idő tehát nem kerülte el az eldugott falut sem. A régi tervek és álmok megvalósulóban vannak, bel­ső igénytől indíttatva az egy­re táguló külső lehetősége­ken keresztül. falud! Sándor mókát, amelyek — bár a lá­togatottságukkal még nem elégedettek —, kétségtelenül hasznosnak bizonyulnak. Taggyűléseiket havonta tartják — eredményeiket azonban rontja, hogy gyak­ran még megfelelő helyisé­get is alig találnak hozzá vagy közismert létszám­gondjaik miatt több kom­munista egyszerűen képtelen otthagyni a műszakját s ebbe szinte már a gyűlés elejére belefáradnak. Más­kor persze önhibából is adó­dik távolmaradás, sőt oly­annyira, hogy most már a beszámoló taggyűlésen kel­lett határozatot hozni a fe­gyelem megszilárdítására. Nem dolgoznak éppen rosszul a bizalmiak de mint elhangzott a taggyűlésen és érzik is ezt a selypiek: sok­kal időszerűbb lenne már a malomban a pártcsoportos rendszer. Gyorsabb, közvet­lenebb lehetne így az infor­mációk átadása, egy-egy te­rületen hatékonyabbá válna a munka. Ami pedig a párt­építést illeti: rendkívül ör­vendetes, hogy aé idén két fizikai nődolgozó felvételé­vel is javították az üzemi kommunisták, ezen belül pedig a nők számarányát —, de bizony igazán szétnézhet­nének még a malomban, * különösen a fiatalabbak kö­zül találhatnának újabb, al­kalmas jelentkezőket. Többen is aggodalmaskod­tak az, ősi szakma bizonyos sorvadása, általános elöre­gedése miatt. Az elaggó •üzem rekonstrukcióját, a korábbi mostoha viszonyok — többnyire a gyenge bére­zés — miatt elpártolt, s más pályára lépett molnárok mi­előbbi felkutatását, vissza­hívását, az egészségesebb szakmunkásképzést sürget­ték. Az ipar fellendítéséhez nyilvánvalóan elenyésző a 'selypiek munkája, törekvé­se, a programnak azonban mégis, kétségtelenül hasznos részévé válhat, különösen ha továbbra is jól, vagy még jobban együttműködik az alapszervezet és az üzem gazdasági vezetősége, s a kommunisták kellő támoga­tást kapnak a koordinációs kötelezettségű, vállalati párt­vezetőktől, a nagyközségi pártbizottságtól is. Ilyenekről és hasonlóakról esett szó az éves beszámoló taggyűlésen, amely — a megfogalmazott fontos .fel­adatok és majd a megvaló­sításukat szolgáló, az eddi­ginél sokkal igényesebb munkaterv miatt —, minden bizonnyal újabb jelentőt határkövet jelent az alap szervezet életében. (gyóni) WpfyMfgff A ■riwEiiOfttttfi lg 1973, december L, szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom