Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-01 / 281. szám
Százötvenezer volt feszültség « tanári katedrán Az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat Szentkirály utcai telepén kétszázötven nagyfeszültségű generátor a dörz selelctromosság elvén működik, segítségé sei többféle kísérletet lehet bemutat r: ■ (MTI Foto) 'fai U-ajánlatunk: 21.55: Elátkozol iák Obsz NSZK film Ennek a kegyetlen történetnek -a hősei elátkozottak, mert vakok saját sorsukkal, saját jellemükkel, saját helyzetükkel, saját rokonaikkal szemben. Nemcsak amolyan színvakság ez. hogy nem ismerik fel. a zöldet, a vöröset, vagy éppen összetévesztik azokat. A hitük vak, valahogyan úgy, hogy azt hiszik: ez a gazdasági hatalmában valóban túlméretezett család, a báró Essenbeck-família elég erős ahhoz, hogy a családon belül folyó küzdelmet a családi piramis csúcsáért, az ott való megmaradásért a születési rang és sorrend dönti el, döntheti el. Önkéntelenül Shakespeare III. Richard j ára gondolunk, amikor ezt a testet és szellemet megsemmisítő folyamatot végignézzük. Pedig a mozgató rugók itt egészen másképp működnek, bár kétségtelen, hogy a hatalomért, a családi és birodalmi, sőt a birodalmon túli hatalomért folyik itt is a harc. Semmi kétségünk, hogy az Essenbeck-família sorsát bemutató képsorok a Krupp-birodalom belső arcát és erkölcsi tönkremenetelét kívánja bemutatni. A gyilkosságok sorozatát Friedrich Bruckmann indítja el a Reichstag felgyújtásának éjszakáján. • Megöli a családfőt, Joachimot és úgy, hogy a gyilkossággal annak fiát, Herbertet vádolhassák, így szerzi meg a hatalmat a vagyon fölött. Sophie-val egviitt, aki Joachim lánya és ■ Martinnak, a beteges hajlamú fiúnak az anyja. Kons• itin, Joachim másik fia-legény, ő Röhmre tett. ■stantin a hosszú kések akáján Rőhmm'el együtt hal meg, ugyancsak Fried-, rich Bruckmann szeme lát• ára, mert a gyilkos úgy érezte, ez a férfi még megakadályozhatja, hogy ő legyen a családi birodalom feje. Pedig ő nem is Bssenbeck, egy mérnök kívülről. De Sophie kitartó szerelme és hűsége mindenre ráveszi. Azaz, hogy... ilyen „idilli környezetben” játszódnék ez a gyilkosságsorozat, ha nem lenne ott minden lép^s mögött a rokon Aschenbach, az SS-Hauptstűrmführer, aki ,a náci államgépezet legbelső csoportjához tartozik és saját elgondolása szerint szól bele az ágyúgyáros família sorsába. Félmondatokkal, felizgatásokkal elindít cselekvéseket, .imiknek a végcélját és , szálait inkább csak ő maga ismeri: áldozatai és figurái előtt csak anyíra fedi fel kártyáit, hogy azok vakon Ingyenéi az ő elképzeléseiben. Av 'v-ich célja az ágyú- ... _ -érzésé a nácik s./ jm: és így jut ei Martinig, őt hagyja életben. Öt teszi a család fejévé, mert a mozgatható bábu a legfontosabb egy'hatalmi gépezetben, amely nemcsak egy nép telküíiüim $#73, december l„ szombat jes és maradéktalan leigázására tör, de a világot is a lábai aiá akarja teperni. Luchino Visconti nem a történet nagyon is valóságos meséjével rettenti meg a nézőt. Nem azzal, hogy a gyilkosságok sorozatát a maguk képi ágyában, ágyazatában tárja a néző elé, hanem azzal, ahogyan a képekben, a nagyon is pedánsan fogalmazott mondatokban közöl. Az SS-egyenruhában és egyenruhával született egy hatalom, amely nem felel semmiért. senkiért, csak a felsőbb parancsot hajtja végre, azokat a célokat tartja szentnek, amelyeket a felső, vakító és vak vezetés kitűzött számára. Meg kell hódítani mindent, az eszmék, az emberélet, a jogok és törvények, az évezredeken át fenntartott és elfogadott emberi tisztesség mit sem számítanak, Martin nem vétkes azért, mert miatta egy zsidó kislány felakasztja magát, hiszen a kislány nem ária. Az eset arra jó, hogy a beteges férfit ijesztgessék vele. Friedrich ölhet, mert ezt sugallja neki a hatalom. Sophie reménykedhet abban, hogy tervei megvalósulnak, mert Aschenbach mos rogva ígér és nem is veszi \ hol és mekkora taktikai hibát vét, • amikor nem figyel fel arra, hogy Aschenbach már nem; őt és szeretőjét, Friecfrichet; futtatja. Martin ugyan ' a filmben megdicsőül minden; őrületével együtt, azt tehet, ; amit akar, megbecsteleníti és j megöli anyját és annak fér- 1 jét-szeretőjét is, de Aschen-' bach már a meggyilkolt! Konstantin fiát kerülgeti, • hogy a gyűlölet erejével állít- j sa céljai szolgálatába. És mindenütt ott a csizma,; a parancs vak végrehajtása. ; Mindenütt emberek jelennek ; meg, arc nélkül, sötétben, si-; sakosan és géppisztolyosan,; szétvetett lábakkal és döngő | léptekkel, mert valahol, valaki azt a parancsot adta, 1 hogy meg kell jelenni és cse- ! iekedni. Mit és miért? Nem: rá tartozik, ő csak eszköz, 1 akinek az a , feladata, hogy vakon öljön. Nincs küszöb-' jog, nincs mérce, nincs embe-j ri erkölcs és mérték. Ha a kisí virág utamba áll — idézi He- < gelt Aschenbach — le kell; ^taposnom azt. És az arcán a 5 finoman rejtett vigyor azt$ tessékeli még ki a gondolatai; közül a ráncai közé: És ak-J kor mi van? A világ megy< tovább. Fel sem merül itt azí aggály, hogy az emberi mél-5 tóság azt diktálná — szere-< tétről nem is beszélve — hogy az egyik ember a másik < tisztességét legalább annyira^ becsülje, hogy okok nélkül és< meglepetésszerűen ne küldjék < a halálba. Visconti nemcsak Martint; rajzolja olyanra, amilyen. 5 Gazdagon és árnyaltan felfe-j di a többi jellemtelenségét, 5 bűneit is, hogy rászolgáltak a < töltő büntetésre. Mégis Mar■ a n ••'■■««■»ftóbb, aki féke ■ A gyűlöletével bemo • zol mindent, mert megteheti.! Lehetne az ő bosszúja né-< mább, vagy szemérmesebb is. mert anyjának és Friedrich Bruckmannak a kivégzése az ő kezébe lett letéve, de ahogyan végrehajtja és amivel a családi kivégzést bevezeti, az erkölcsi íörtelem és iszonyatot ébreszt. És Visconti az iszonyatot, a valóság és az igazság iszonyatát akarja. És azt a gondolatot, hogy ezek az elátkozottak nem önmagukért buktak el, de így és csakis így azért válhattak áldozatokká, mert a mindenütt fertőző hatalmi őrület és vaksága, gőgje, féktelensége felrobbantott minden emberi mértéket és értéket, amiért élni érdemes. Külön kellene írni .Visconti szín-dramaturgiájáról, amelyet a két operatőr, Armando Nanuzzi és Pasquale de Santis valósítottak meg. Kitűnő színészek, világhírű jellemalakítók működtek közre: Dirk Bogarde, Ingrid Thulin, Helmut Griem, Helmut Berger, Florinda Balkan, Charlotte Rampling,. Umberto Orsini, René Kolidehoff, Albert Schönhals és Remud Verleg. Herbert mondja a filmben: visszajött, hogy emlékezzenek minderre. A film valóban nagy mementó. Farkas András Tiszta égbolt Magyarul beszélő szovjet film a televízió Grigorij Csuhraj műveit bemutató Éjszakai előadás sorozatából. Az 1960-ban készült filmet 1961 őszén mutatták be Magyarországon igen nagy sikerrel. Csuhraj filmjét — amelynek forgatókönyvét Da- nyíl Hrabrovickij irta — őszinte humanizmus hatja á « a háborúról szóló tőidé minden képe ihletett kői hevületet sugároz. A torié v.í az emberi, a kombnr .Icta hitről szól. Arról a hatalmas erkölcsi erőről, amely a szörnyű pusztításban milliókat jellemzett és segített győzelemre. Aljosa Asztahov hadirepülő, a Szovjetunió hőse és gyereklányszerelme, Szása a főszereplő. Kibontakozó szerelmüknek Asztahov eltűnése vet véget. A hír szerint elesett. .De Szása vár, és igaza van. A háború után a fiú hazatér a 'fogságból. Csakhogy akkor a bizalmatlanság mindent átható légkör"-e kerül, kitüntetésétől me- ak, a pártból kizárják, mondván: a németek vajon miért nem lőtték agyon & kommunista tisztet? Nyilvánvalóan — együttműködött a nácikkal! S Asztahov szívósan, össke- szorított ajakkal végzi munkáját vár, komoran hallgat. Már nem pilóta, hanem segédmunkás. Szívszorító ez a belső küzdelem, amit Jevge- nyij Urbanszkij megjelenít a nézők előtt a vásznon. Ám a lélektelen, de lélekölő bizalmatlanságkorszak véget ér. A film egyik utolsó jelenetében Asztahov kilép a pártbizottság kapuján, kinyitja ökölbe zárt kezét, s benne van újra a Szovjetunió Hőse kitüntetés arany csillagja. Asztahov megrendültén all ón a néző megrendültén áll fel helyéről ... Szását Nyina Drobisevo alakítja (magyar hangja: Doniján Edit), Ürbaiiszkijé: Bitskey Tibor. Nemi A lehetőségek korát éljük. Olyan társadalmi rendbetv &i ^en> a szabad, a lehetséges mind többször adódik. — Anyuci! Vegyél nekem egy szép babé" — Veszel-:, csillagom! Hogyne vennék, csak jo uíalány iegv. J A nagj obbacskák persze, komolyabb óhajokkal jelentkeznek. — Apu! Én gépészmérnök, orvos, külügyi- ember szeletnek lenni. ks erre az óhajra igenként „ráhajt’ a gyerek, a szülő, ■T Eredmény: Gyermekeink nagy többsége előbb-zá lesz. amivé lenni szeretne. — M r:dja! Jól van ez így? Jjl! Nagyon is jól. Ml akartuk, hogy így legyen N fiatal pár arcáról sugárzik 3 boldogság —- Minek örültök? Megjött az autónk., teher színű, bordó belsővel. Pontosan, ahogyan reméltük. — Három éve még a lakással küszködtétek ha jól emlékszem? Ja igen. A iakᣠSzép két szobás lakásunk van. Apáéknak volt ugyanis egy öreg Skodájuk, és azzal pótolták az új kocsit.. Szóval, nálunk — ha nem is kolbászból fonják a kerítést —, de az emberek előbb-utóbb elérik azt. amit a Karnak Kacifántos öreg a beszélgető partnerem. — Mondja! Tényleg jól van ez így? — Miért ne lenne jól? Azért élünk, dolgozunk, hogy mi társadalmunkban szebben, kulturáltabban, boldogabban éljenek az emberek. Teljesüljenek vágyaik! — Hallgasson ide! Nekem van két unokám. A nagyobbik a fiú. Ezeket a gyerekeket én bolondulásig szeretem és azok a legboldogabb óráit, amelyeket velük töltök — Na és? — De értse meg végre! Ezek — és általában a mi fiatalságunk — nem ismerik azt a szót, hogy ,,nem”. Tudja, nekem túl nehéz gyermekkorom volt. A mi házunknál két sző volt forgandó. A nem. meg a nincs! Ezt a.világot én már emlegetni sem merem az unokáimnak. De hogy mi, a szülők, a nagyszülők -- ha az utolsót adjuk is —, mindig csak „igent” mondjunk . .. — Mire gondol? — Nem vezet ez jóra! Egyszer mondtam a Pisti unokámnak. hozy nem mehet moziba, másnap a menyem nem szól hozzám. Vakargatja a fejét. — Tudja! Akaratgyenge Ifjúságod, nevelünk. Küzdelem nélkül érnek el mindert. Ruhát, nyaralást, motort., a nagyobb f'úk — uram bocsa’ —. még a lányokat 'is... Elhallgat, majd kérdez. — Mit gondol? Ez a mások véleménye is? Vállat rántok. — Nem tudom i Leghelyesebb lesz talán, ha megkérdezzük tőlük... ■ vVAWWWW A/AWAWWVWWWWVW,-. VAVVW>/V'.'VWvVVV',V.'V\W/,VA'.%' W\ V. Amikor a rendőrállomásra kerültem, Munro felügyelő mellé osztottak be, tőle tanultam meg a legfontosabb dolgokat. Társaságában voltam akkor is, amikor 'Cora Simmons-t bevezették. Látásból már ismertem, fiatal rendőr lány volt. Aki egyszer megnézte, nem felejthette el. Fekete hajú, tejfehér bőrű, élénk szemű lány volt, majd kicsattant az egészségtől. — Cora Simmons vagyok — mutatkozott be. — Ez pedig Korelski nyomozó — mutatott be 'Munro engem is a lánynak. — Mit tehetünk az érdeledben? — Valaki minden éjjel zaklat telefonon. Mindenféle szörnyűségeket beszél. — Miket? — Sejthetik. Nem szívesen ismételném el. — Ilyesmi sajnos, gyakran előfordul, Cora, mindenféle ember van a világon. Többször zaklatta má.r? — Tizenkétszer, mindig ügy éjféltájban. — Tudja az ön nevét? — Igen. — Kivel él? — Egyedül, férjem két évvel ezelőtt meghalt. — Felismerte a hangot? e— Nem. Feltehetőleg zsebkendőt tart a szája előtt. De azt hiszem, férfi. Nem venném fel a kagylót, de a nővérem gyermeket vár, és aggódom érte. Mindig azt hiszem, tőle kapok értesítést, — Ne aggódjon, Cora. A rendőrség a postával együttműködve fényt szokott deríteni ezekre az esetekre. Elcsípjük a szemtelen gazfickót! Amikor Com kiment, Munro feltárcsázta a postát. George O’Harát .a telefon* GEORGE LANE: Zaklatás szolgálat emberét kérte. Bediktálta neki Cora telefonszámát, és megkérte, figyeljék meg, ki, honnan hívja fel éjjel fül tizenkettő és fél egy között a lányt. Az esetet azonnal rám is bízta. Másnap George O'Hara felhívott telefonon. — Korelski? Sajnos, nem sikerüli megtudnunk semmit. Az illető éjjel 11.45-kor telefonált a lánynak ■ egy nyilvános telefonfülkéből m Jesop utcából, — Ma este ismét megfigyelik a lány telefonját? — kérdeztem, — Természetesen Amikor Munro visszaér^ kezett, beszámoltam neki a siralmas eredményről. — Nyilvános telefonfülkéből? — ráncolta a felügyelő a homlokát. — Estére lesbe állítjuk egyik emberünket a Jesop utcai fülkénél. Másnap ismét jelentkezett George. — Az ismeretlen ismét nyilvános telefonfülkéből hívta fel a lányt — közölte velem —. de ezúttal egy másik utcából. A következő néhány nap ismét eredménytelenül múlt el. Az ismeretlen telefonáló minden éjjel felhívta Corát, de mindig a város más-más részében levő telefonfülkéből. — Nem állíthatunk rendőrt minden egyes telefon fülke mellé — mondta'Munro felügyelő. — Jelentsd Gorának, hogy nem tudunk az ügy végére járni. A jövőben éjszaka ne vegye fel a kagylót, nővérének üzenje meg, hogy a gyermek születéséről táviratban értesítse. — Azt hiszi, az ismeretlen mániákus abbahagyja a lány zaklatását, ha Cora nem veszi fel a kagylót? — kérdeztem. — Egészen biztos, hogy új módszerekhez folyamodik. — Magam is tudom ezt, Korelski, de nincs mit tennünk. Hívd fel a lányt, és add át neki az üzenetemet Én azonban úgy éreztem, nem hagyhatom ennyiben a dolgot. Amikor Munro elment, felhívtam George O’Harát a postán. — Valami eszembe jutott, George. Nem lehetne éjjel egy órára a város valamennyi nyilvános telefon- fülkéjét kikapcsolni? — Megőrültél, Korelski? kérdezte George. — T.uSzalay István dód. mekkora vesztesége lenne ebből a postának? — De lehet? — Lehet. — Tudod, mire gondolok — folytattam a meggyőzést — Az ismeretlen egészen biztos nem bírja ki, hogy ne zaklassa Corát. Vgy megszokta már, hogy nem less képes lemondani róla. És, mivel a nyilvános telefon- fülkéből nem bír telefonálni, kénytelen lesz saját készülékét használni. — Az ötlet nem rossz — mondta George. — Jój, van, estére kikapcsoljuk valamennyi nyilvános telefonfülkét. — Nagyszerű barát vagy, George. Előre is köszönöm. Másnap korán reggel felhívott. Próbálkozásunkat végre siker koronázta. Megtalálták azt a telefonszámot, amelyről az ismeretlen felhívta Corát. Szerettem volna a lánynyal személyesen közölni az örömhírt. Gépkocsin eléje mentem, és megvártam. Amikor meglátott, felragyogott az arca, megsejtetté, hogy jó hírt hozok. i— Elfogták? — Igen. Estére nyugodtan alhat, Cora. Kedves mosollyal jutalmazott. Amikor elváltam tőle, egyenesen Rendallhoz, a rendőrfőnökhöz siettem. Megkértem, hogy együtt ellenőrizzük a kapott telefonszámot. Rendall azonban azt mondta, egyedül is elintézhetem, csak menjek, tartóztassam le az illetőt. — Jobban szeretném, ha ön tenné — mondtam neki halkan. — Miért? — Mert az ismeretlen zak.-. látó Munro felügyelő —vás JWaoiOBs _ /
