Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

Nemcsak a lelkes lokálpatrióta vallja elégedetten, hanem az idegen, a vendég is önkéntelenül kifejezésre juttatja — a Heves megyeieket méltán bizsergető — véleményét, miszerint ez a vidék: „egy valóságos kis M agyarország f* S talán nincs is sok túlzás ebben, hiszen e tájon va­lóban, úgyszólván mindent megtalál az ember. Hegyek, dombok, síkságok, folyók, tavak váltakoznak itt- Kitű­nő szőlők teremnek, borok érnek a mezőgazdaság annyi más terméke mellett, mind korszerűbb állattenyésztéssel találkozhatni már szinte a legkisebb községben is. Az iparnak csaknem minden ágát képviselik az üzemek: bányásznak olajat, ércet, szenet, ásványokat, gyártanak meszel, cementet, téglát, üveget és még seregnyi építő­anyagot, jelentős a fafeldolgozás, az élelmiszerek, ruhá­zati cikkek készítése. Számottevő a kohó- és gépipar, a műszertechnika, kiváltképpen pedig a villamosenergia­termelés, hogy nagy hirtelenjében csak néhányat em­lítsünk. Szembetűnő az élénk közlekedés, a pezsgő keres­kedelmi élet »— sok üzlet, áruház már a fővárosiakkal vetekszik — meglehetősen nagy az idegenforgalom. Re­mek kirándulóhelyeink, üdülőtelepeink, gyógyvizeink, patinás műemlékeink ezreket, tízezreket vonzanak. A táj szépsége régi, a vidék gazdagsága azonban in­kább utóbbi évtizedeink törekvéseinek, fáradhatatlan munkánknak az eredménye. A valamikor többnyire me­zőgazdaságáról ismert megye ma jobbára ipari arculatú, s ennek milliárdos, sok millió forintos termelési értékű korszerű nagyüzemek kölcsönöznek mind markánsabb külsőt. A termelésre jellemző, hogy növekedése rendkí­vül erőteljes, s ebben az évben is — várhatóan — meg­haladja az országos átlagot. Csupán a megyei központú vállalatok, szövetkezetek közel iálencmilliárd forint ér­tékű árut értékesítenek az esztendő végéig, s ha a me­zőgazdasági üzemek talán nem is érik el tavalyi bruttó árbevételüket, termelési értékük a hárommüliard körül mozog. Nem kívánjuk azonban e helyütt most számadatok- í kai fárasztani a Kedves Olvasót, s bár egész oldal áll rendelkezésünkre, nem vállalkozhatunk megyénk teljes bemutatására, a megyei dolgozók munkájának részlete­sebb ismertetésére sem. Csupán néhány „villanással” szeretnénk érzékeltetni hétköznapjainkat, s körvonalaz­ni azt a helyet, amelyet megyénk az ország életében be­tölt. S amikor ezt tesszük: reméljük, hogy azoknak is ér- i dekes, hasznos olvasmányt sikerül nyújtanunk, akik He- [ vés megyében élnek, s szűkebb hazánkról egyébként so- ▼ kát. tudnak­i _ ___ __________ „ T úl az egymllliárd forinton Az trtflbfbi néhány hónap« ban, különösen hétvégeiken, a vásárló háziasszonyok megelégedve távoztak élel- miszarüzleteinkböl. A bus­es hentesárukat felsorakozta­tó pultokra jutott elég tőke­hús. Combból, karéjból, tor­jából, válogathattak. Bár a fogyasztói igények nagyon megnövekedtek, kol­bászból, hurkából, sajtból, és egyéb töltelékáruból mé­gis igyekeztek kielégíteni egész évben a kívánságokat. Mindez a Heves megyei Ál­lat forgalmi és Húsipari Vál­lalat kollektívájának ered­ményes munkáját dicséri, amelynek híre és jelentősé­ge, jó ideje túlnőtt a megye­határon, Kedvező eredmé­nyekkel zárják az idei esz­tendőt, hiszen év végéig — a vállalat történetében elő­ször — a termelési tervük meghaladja az egymiüiárd forintot! De lássuk, mit tett a vál­lalat a lakosság ellátásáért? A két műszak bevezetése eredményesnek bizonyult. Sít igazolják a számok. Kü­lönösebb beruházás nélkül, jobb üzemszervezéssel az idén 220 ezer sertést vágtak. Még két évvel ezelőtt ennek csak alig egynegyedét. Cson­tos tőkehúsból 43 ezer má­zsát, húskészítményekből 47 300 mázsát, szállítottak az üzletekbe. Megközelítően 80-féle terméket hoztak for­galomba, ezek közül tízféle szalonnát. Különösen az an­gol, a kolozsvári és a csá­szárszalonna vált népszerű­vé a fogyasztók körében. 1973-ban új termékkel is jelentkeztek. A dunai, sü­megi, gubacsi, mecseki, ser- tésjava, húskészítményekkel és a somogyi szalonnással. Ezek amellett, hogy igen íz­letesek és kedvelték, olcsók is. A vállalat nemcsak a Heves megyei fogyasztók asztalára juttatta el az idén termékeit, hanem Budapest­re is. A főváros ellátásához például 17 ezer mázsa tőke­hússal és több mint ezer mázsa húskészítjnénnyel já­rult hozzá. A szomszédos borsodi és nógrádi iparvidé­kek jobb ellátását pedig ezer mázsa tőkehússal segítette elő. És ha a vállalat jövő évi tervei között lapozunk, fő célkitűzésként olvashatjuk, hogy 1974-ben négy-hat szá­zalékkal kívánják tovább növelni, a különböző hús- készítmények forgalmazását, a lakosság még jobb ellátá­sáért. Korszerű csomagolóeszközök Sírokból A Mátra vidéki Fémművek ter­melési értéke az idén várhatóan eléri a 885 millif forintot Egy­re nagyobb jelentőségűek a kül­földi üzletkötései, de gyártmá­nyéival naponta találkoznak a házai vásárlók is. Mint arról Hajas János termelés! Igazgató tájékoztatott, belföldi megren­delésekre ebben az esztendőben több mint 620 mllliő forint érté­kű csomagolóeszközt, kerékpárt-, illetve motorláncot készítenek. Élelmiszert, fogkrémet, borot­vakrémet, gyógyszereket. tölte­nek az itt készített tubusokba. Ezeket az egész országba Innen szállítják, s olyan mennyiség­ben, hogy nem szorulunk Im­portra. Az Idén például 280 mil­lió alumíníumtubus kerül le a gyártószalagokról. Szintén apró dolog, pedig nagy szükség van rá: a forgalomba kérülő tengernyi sörös- és üdí­tőitalos palackot a fémművek ltoronadugóiva! zárják le. Az idén másfél milliárd készül eb­ből. De lehet folytatni a sort a H- kőrösüvegekhez használt mene­tes zárókupakokkal, vagy az újabban egyre kedveltebb aero- aolpalackokkal. Ezek a fúvókás palackok tartalmazzák a test­ápoló szereket, hajlakkokat, s a rovarirtó folyadékok különböző fajtáit. Felhasználásuk igen nagy lehetőségeit mutatja, hogy a jö­vőben például élelmiszerek cso­magolására alkalmas kettős fa­lu aerosolpalackok gyártását Is tervezik. A vállalat termelésének három­negyed részét teszi ki a felsorolt fém csomagolóeszközök gyártá­si,Iíi1?,ezek mell«tt a láncüzem különféle Ipari meghajtó lán­cok és kerékpárláncok gyártását végzi; innen a belföldi megren- delések mellett főleg tőkés or­szágokba szállítanak sokat. A háztartásokban, a polcokon,' ott sorakoznak a különböző, fű­szereket tartalmazó dobozok; a lakkokat, falfestékeket, zománc- festékeket tartalmazó fémdobo- zok szintén megtalálhatók min­den lakásban. Feladójuk szintén a Mátra vidéki Fémművek siroki es füzesabonyi gyára. Dinnye­és paradicsomrekord a heyesi homokon K! ne Ismerné a hevesi sárga- és görögdinnyét? Izét zamatét messze földön em­legetik. Nem véletlenül, hi­szen évtizedek óta ennek a tájnak egyik fő terméke. A hevesi homokhát, a Bort, Csány és Kál környéki „homokvúág” az idén jócs­kán bővelkedett dinnyere­kordokban. Megyénk legna­gyobb „éléskamrája” — SZÖVTERMÉK hűtőtárolóiba — 74 vagon sárga- és 710 vagon görögdinnye került Ez azt bizonyítja, hogy az idén Magyarország görög­dinnye-termelésének csak­nem egyharmadát Heves megye adta. í Hasonló a helyzet a má­sik jellegzetes hevesi ter­mékkel. a paradicsommal is. Négyezer vagonnal termel­tek a gazdaságok, melynek zöme a Hatvani Konzerv­gyár ellátására került De mennyi jutott egyéb zöldség- és gyümölcsfélék­ből egész éven át a házi­asszonyok kosaraiba? A SZÖVTERMÉK az idén re­kordesztendőt zárt. Kétezer nyolcszáz vagon zöldséget és gyümölcsöt értékesítettek a piacokon, illetve az üzeletek- ben. És amire még nem volt példa, túlteljesítették a He­ves megyei fogyasztói igé­nyeket. A tudatos gazdaság- politikai célkitűzéseknek ele­get téve 1500 vagon zöldség­gyümölcsfélét értékesítettek megyénkben, amely kétszáz vagonnal több volt a tavalyi­nál. Heves megyén kívül Bu­dapestre, Borsod-Abaúj- Zemplén és Nógrád megyék­be. a Dunántúlon pedig Ko­márom és Fejér megyékbe jutott el rendszeresen nap mint nap a hevesi fejes ká­poszta, a paradicsom, zöld­paprika, uborka, a sárga- és görögdinnye, valamint őszi­barack mintegy ezer vagon­nal­Hogy év közben elégedet­ten távoztak a vásárlók a piacokról, az üzletekből, azt a vállalat kimagasló ered­ményei bizonyítják. Miként jutottak el idáig? Egyszerű a magyarázat: körültekintő piackutatással és a terme­lő üzemekkel kialakult gyü­mölcsöző partneri kapcsolat­tal. Mindezt 1974-ben is szem előtt tartják. Az automat’ka nagyüzeme a VILATI Nem is olyan régen — mindössze néhány évvel ez­előtt —, az egyik tanácsi vállalatunknál, mondhatni, inkább csali amolyan „mel- léktevénységként” kezdtek foglalkozni az au tematikával, amely azonban utóbb — mint ismeretes — annyira megerősödött, hogy határo­zott profilt adott a „kis vi­déki cégnek.” Később pedig önálló üzem születésének vetette meg az alapjait. S azóta korszerű gyár, ország- világ előtt ismert modem nagyüzem öregbíti az egyko­ri egri műhely hírét, folytat­ja nemes törekvéseit mind nagyobb sikerrel. Nos, igen; a VILATI-ról van szó. Pontosabban: a Vil­lamos Automatika Intézet Irányítástechnikai Berende­zések Gyáráról, amely — amellett, hogy napjainkban termékeinek, már közel 80 százalékát exportálja — je­lentős szerepet vállal hazai programunkból, legfontosabb beruházásainak mind ered­ményesebb megvalósításából is. Villamos készülékeit, elektromos vezérlőberende­zéseit a Tiszai Vegyi Kom­binátban, a Borsodi Brcelő- készítő Műnél, a Székesfe­hérvári Könnyűfémműnél, a Csepel Vas- és Fémművek földgáztüzelésre átállított üze­meiben, a Bocsi Sörgyárban, vagy — hogy „szűkebb ha­zánkra” is hivatkozzunk —, a Kiskörei Vízlépcsőnél egy­aránt megtalálhatjuk. Emel­lett olyan régi, márkás cé­gekkel teremtettek az egriek állandó kapcsolatot, mint például a 'Mosonmagyaróvá­ri Gépgyár s a Ganz- MÁVAG, hogy csak néhá­nyat említsünk. Amikor egy-egy lucema- vagy gabonaszárítót, takar­mánykeverőt, almamanipu­látort vásárolnak mezőgaz­dasági üzemeink, vagy ép­penséggel megcsodálunk egy karcsú testű, fürge motor­vonatot — hirtelenjében ta­lán eszünkbe sem jut, hogy valamilyen formában ben­nük van az egriek munkája is. Pedig így igaz. Sőt: a szerepük: nem is kevés! Jóleső érzés mindezt hal­lani, tapasztalni Egernek és a megyének egyik számotte­vő ipari üzeméről, egyben pedig talán a legimpozán- sabbnak is nevezhető gyárá­ról. Még örvendetesebb azonban arról értesülni, hogy — miután a VILATI 1971. óta a hazai számító­gépprogramnak is részese, fontos láncszeme, gyártóbá­zisa — a napjainkban 750 embert foglalkoztató s 300 millió forint értéket termelő gazdasági szervezet a jövő­ben tovább fejlődik. S en­nek során, remélhetően mind nagyobb számú bel­földi megrendelőben is ér­deklődést kelt munkája iránt, egyre többet tesz az ország asztalára­Egri borok — 19 megyébe Egri bikavér 1 Debrőí hársle­velűi Egerszbláti olaszrizling! Egri muskotály l Gyöngyösi tramini, és még sorolhatnánk az ízléses csomagolású, kiváló izü és zamatú borokat. Heves megye hegy- és domb­oldalainak lankáin terem vala­mennyi. a száraz, meleg vesz- szőérlelő nyár, a napfényes ősz kitűnő borokat érlelt az idén is. Ezek a borok nemcsak a kül­földi piacokon kedveltek, ha­nem Magyarország szinte va­lamennyi tájegységén. Budapes­ten kívül az ország valameny- nyi megyéjében megkóstolták az idén is az egri borokat. Az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság karácsonyig egyéb termékei mellett másfél millió palack bikavért és nyolcszáz­ezer palack egerszóláti olasz- rlzlinget szállított a hazai élel­miszerüzletekbe és a vendéglá­tóipart egységekbe. Ez rekord­nak számít a két aranyérmes borfajtából. A pincegazdaságnál a régi ha­gyományokat ápolva, az idén is elsősorban a minőség javításá­ra fordították a fő figyelmet. Ezt szolgálta az olasz gyártmá­nyú kékszőlő-feldolgozó auto­mata teljes üzembe helyezése. Az egri. borok népszerűsítését segítették elő a mintaboltok, amellyel a. megyeszékhelyen és Gyöngyösön kívül Heves me­gye határain túl Szentesen, Debrecenben, Miskolcon, Balas­sagyarmaton és Szolnokon te hozzájárultak a jó hírnév öreg­bítéséhez. Nagy jelentőségű volt a pin­cegazdaságnak az a törekvése, hogy a hagyományos borfaj­ták mellett literes üvegekbe ol­csóbb, jó minőségű borokat is palackoztak. A Durbints sógor, a mátraalji fehér, a hevesi ezer­• • *y * y • , Itt ; V W&m ► ■ ' ' pl4 yó, a zőldszüvánt -** egész éven át eljutottak Magyarország 19 megyéjébe. Az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság az idén 270 ezer hektó fehér és vörös bort tett a hazai fogyasztók asztalára. Es jövőre sem terveznek keve­sebbet. A bor ellátáson kívül ka­rácsony előtt megkezdték a Márka üdítő italok gyártását. Jövőre 12 millió palack szén­savval dúsított szőlőlével, na­rancs, citrom, ananász és man­darin ízű üdítő itallal járul­nak hozzá a hazai ellátáshoz. 37 millió 860 ezer d óda az hzó gyöngyösi gyárából A termelésről beszélni aü Izzó gyöngyösi gyárában — csak nagy számokban lehet. Íme a példa: a gépüzemben az idén 40 millió forint értékű berendezést készítettek; a fél­vezetőgyár dolgozói pedig 37 millió 800 ezer diódát és 17 millió különféle típusú tran­zisztort gyártottak. — Mennyit • kap ezekből a hazai ipar? — Köztudott, hogy a gyön­gyösi gyáregység termékeinek jelentős része külföldi meg­rendelésre készül. Számtalan országban keresik az itt gyár­tott berendezéseket, vagy a diódákat, tranzisztorokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hazai igényeket nem elégítjük ki. Gondoljunk csak arra, hogy a félvezetőkre a híradástechnika valamennyi ágában szükség van, így a mi termékeinkre is — mond­ta Petrahai Ferenc vállalati fődiszpécser. — Mit ad hát Magyaror­szágnak az Izzó gyöngyösi gyára ? — Ebben az évben például 28 millió forint értékű vá­kuumtechnikai berendezést gyártottunk hazai megrende­lésre. Ezek között a termékek között ampullázógépek, vá­kuumszivattyúk vannak túl­súlyban. Gyártottunk továbbá különféle fokozat nélküli haj­tóműveket, fénycsőbeforrasz- tó automatákat, transzformá­torokat, valamint a higany­gőz- és fémgőzlámpákhoz elő­téteket. Ezek mellett az Izzó­hoz tartozó mintegy 20 gyár­egység részére is készítünk különféle termelőben idézé­seket. Csak ez nyolcmillió fo­rintot tesz ki... — A félvezetőgyári termé­kek jelentős része hazai fel- használásra kerüL A diódák, a tranzisztorok legfőbb vásár­lói itthon a Videoton, a Bu­dapesti Telefongyár, vagy a Beloiannisz Híradástechnikai Vállalat, tehát a híradástech­nikai iparág vezető cégei. Kapcsolataink egyre bővül­nek, hiszen nem csak az em­lített vállalatok használják fel a különféle készítménye­ikhez a nálunk gyártott mini­atűr félvezetőket. — Ez tehát a jövő? — Hazai szempontból igen. A jelenlegi kapacitásunkkal ugyanis gond nélkül ki tudjuk elégíteni a hazai igényeket. És később? A gyöngyösi' gyáregység tíz évvel ezelőtt kezdte meg a munkáját. Az­óta a félvezetőgyátás terüle­tén évente 50 —70—100 száza­lékkal emelkedett a termelés. A gépgyártásnál is jó, 10—17 százalékos az évi felfutás. És a fejlődés nem állhat meg... Irta: Gyónj Gyula Hekeli Sándor Mentusz Károly Szilvás István Foto: Perl Márton Az ország villamosenergia-lgényét csaknem negyed részben a visontai Gagarin Hőerőmű teljesíti. AIp níi Le fi ff Igfr 1973» december 24^ hétfő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom