Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
Lehner könnyed, fensőbb- séges mosollyal kibontotta a varázslatos palackot és a világfi unottan elegáns modorában megkínált bennünket. — Parancsoljatok, Coca- Cola. Párizsban vettem a .. vagy Bécsben? Már nem ie tudom. Kóstoljátok csak nyugodtan, igazán semmiség. Odakint minden utolsó kis lebujbán lehet kapni. Persze, nálunk? Na, erről jobb nem beszélni. Van nektek fogalmatok, hogy hogy el vagyunk zárva mindentől? Újsághír 1973. XII. hó 9- én: „A várható nagy karácsonyi forgalomra való tekintettel üzembe helyezték a Budapest—New York telefonvonal negyedik kábelét” Lehner Tiborral legutoljára Frankfurtban találkoztam, a Locomotív bárban. A pult előtt ült, két oldalán hivatásos partnernőivel, vedelte a Camparit, kicipelt a porta elé, megmutatta vadonatúj, hófehér Mercedesét, kétpercenként hátba ütöge- tett és fennhangon elkiál- totta magát: — Látod, kisfiam, ez a* élet. Tudod, hogy milyen nagy ember vagyok? Ezt már nem sikerült megtudnom, mert elaludt a bárpultra támaszkodva. Polácsik Gyula lakatos: — Kétszer voltam Olaszországban. Az idén nyáron rövid ideig, csak öt napra De három évvel ezelőtt két hétig nyaraltam Pierro barátomnál. Igazán remek volt. A haver Milánóban lakik, sok érdekes helyre elvitt, sok minden megmutatott. Igazán remekül éreztem magam. Kát, hogy az idén nem volt idő beugrani hozzá, Motorral szaladgáltuk be Olaszországnak egy részét, kempingekben aludtunk. Igaz, kicsit drága volt. Saját sátrunkban aludtunk, de így is elkértek egy éjszakára ötszáz lírát. Juhász József előadó: — Nézze, nem titok senki előtt, hogy a fiatalok közül sokan hallgatják a Tinédzser-partit. Én is meghallgatom néha. Egy-egy jó szám után aztán el van eresztve az „ideológiai” rendesen. így aztán, amikor kimegy az ember, óhatatlanul motoszkál benne valami olyasmi, hegy a nagy ígéret f illái Are érkezett, vagy mit tudom én hová. Amikor Ausztriában és Olaszországban jártam, villanyszerelő volt s foglalkozásom. Ösz- szehaconlítását csináltam az ottan. és az én keresetem nir Ött. Kétségeién, hogy -u ottaniam vezettek. De hát nem ehet megmérni kereseteimen és autóarakban az ember életét. Ha azt moni- ják, légy háromszáz forinttal löhbet adnak egy mask műhe!> ben, még oda sem megy el könnyen az ember a régi munkahelyéről... Az igazi nagy okosokkal mindig gőzfürdőben találkoztam. Valami furcsa véletlen folytán, az állig langyos vízbe merülök, a gőzkamra fapadjain üldögélők párába burkolt bölcselkedöi között hallgattam el a szuperokoskodásokat. • Pocakos, őszülő hajú úr a pecíikűrösfotelben: — Na. ne röhögtessen uram. Még hogy minket is ’kezdenek számon tartani Nyugaton? Ezt honnan ve- szí? Higgye el, nekem uram. hogy Nvygaton azt sem tud1973. december 34., hétfő Ledőlt egy bálvány ják, mit jelent er, a szó: Magyarország. Ha valaki véletlenül kimondja, egy jobb életű kapitalista állampolgár rögtön az étlaphoz nyúl, mert valami újdonságot gyanít. Részlet a párizsi Le Monde cikksorozatából: „A város kellős közepén egy üvegből és acélból készült Intercontinental szálloda emelkedik, nemsokára egy Hilton szálló néz vele szembe. Az utcákon reklámok özöne, sok nyugati cikket is reklámoznak, az utak mentén Schell- és BP-ben- zinikutak; Budapesten vagyunk, a szocialista Magyar- ország fővárosában.” Current History (USA) 1973. 5. szám: „... a lakosság tisztában van azzal, hogy az életszínvonal az utóbbi öt évben jelentősen emelkedett. Ügy vélik, az élet kevésbé kényelmes ugyan, mint Nyugaton, de még mindig sokkal jobb, mint Magyarországon korábban volt. Csaknem általános a vélemény, hogy az ország jó irányba — Amikor visszajönnek egy-egy nyugati útról, általában jobban dolgoznak és egyszerre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szak- szervezetnek, az üzemi demokráciának. És ezt a munkások mondják és csinálják, ez a nagyszerű az egészben. Hasonlítsunk ? Tessék válogatni a vélemények között: — Azért gondolkozzunk már egy kicsit. Amikor az angolok a polgári forradalmat csinálták, mi még a törökökkel kergetőztümk szél- tében-hosszáhan. — Miért kellett nekünk évekkel ezelőtt mindenáron azt hangoztatni, hogy utolérjük a kapitalizmust. A nagybátyám hazajött, hogy megoperáltassa magát teljesen privát költségen, mert a repülőúttal, meg az egész hóbelevanccal együtt olcsóbba került az egész, mint odakint Ezt akarjuk utolérni? — De meg tudta fizetni a repülőúttal együtt a műtétet könnyedén? — Egy jó havi keresetéből tud venni egy használt kocsit a kinti munkás. Több mint egy óráig nézegettem őket Ezek után állíthatom, hogy hármuk közül (nem sorrendben) az egyik Eva, a másik Beáta és valamelyikük mellett üldögél Andrea... (Foto: Puskás Anikó) halad. Kellner Ferenc művezető: — Hat évig voltam Kanadában. Egy régi ismerősömnél laktam, aki most a General Motorsban beállítóla- katos. öt dollár nyolc cent az órabére. Hogy jól él-e? Jól. Szerintem Kanadában még magasabb az életszínvonal, mint az USA-ban. Ha annyira jó ott, akkor miért nem maradtam odakint, mi? Azért, mert én itthon akarok jól élni. Ezt el Is mondják a többiek is, akik voltak szétnézni a világban, csak akkor azt is mondják el, hogyan dolgoznak odakint az emberék. Erről szeretünk élfeledkezni. Az első, ami szembetűnt, amikor hazajöttem Kanadából, hogy mi a fenének kell annyit tanácskozni, meg értekezletet tartani. A végén nem marad idő dolgozni. / — Mondta valaki, hogy nem így van? — Majd ha gyereked lesz, megtudod, mit jelent az, kéthónaponként magánklinikára járni vele, ha akármi baja van. — Csak legalább utazni lehetne, de olyan kevés embernek adatik meg, hogy megnézze, mi is van odakint valójában. Heves megyéből tíz évvel ezelőtt, 1963-ban 600 turista látogatott külföldre. Ebből 534 nyugati államokba. A kinnmaradottak aránya 1,4 százalék volt Az idén a megyei rendőrkapitányság 39 ezer útlevelet adott ki. A nyugati államokat 4100, Jugoszláviát 12 ezer turista kereste féL A kinnmaradottak aránya ■nem érte el a 0,28 század százalékot. Szigethy András Gyöngyösön szinte mindenki ismeri ezt a'három nevet: Éva, Beáta, Andrea... Ám, ha valaki mégsem emlékezne, hogy miért idézzük a lányneveket, az sétáljon el egyszer a Mérges úti lakótelepre. S amikor az utcán találkozik a három gügyörészo, már majdnem hiztos léptekkel sétáló apróságokkal, csak egyetlen dolog marad rejtély előtte: melyik közülük az Andrea, az Éva, vagy a Beáta...? — Nem nehéz megkülönböztetni őket egymástól — magyarázza az ikrek édesanyja. — Ö Éva, a legidősebb, s aki egy kicsit „elüt” a másik kettőtől. Beáta és Andrea már jobban hasonlítanak egymásra, mégis meg lehet őket különböztetni. így igaz. De csak egyetlen percig, mert mihelyt a három apró örökmozgó vissza- szalad hozzánk á szoba másik sarkából, számomra máris három egyforma „tojás” valamennyi... S épp úgy gurulnak, mint egy tojSs. Elevenek, életerősek, vidámak és hangosak, mint bármely 22 hónapos társuk a világon. Sőt, néha elevenebbek, nem kis dolgot adva ezzel a mamának és a nagymamának... — Bizony, mert ők már nagylányok. Ez akkor tűnik ki a legjobban, amikor az evésre kerül a sor. Mindegyik saját maga akar már enni, s ez még nem minden alkalommal megy simán és ruhalocsolás nélkül. És a csínytevéseknél is nagylányok már: a két „kisebbik” rendkívül szeret rámolni, pakolgatni. Écike már valamivel rand- szeretőbb. Ha érzi, hogy nagy a szobában a rumli, kitipeg a konyhába és \ bejelenti ‘ az eseményt, „Mama, jújjúj- júj... ’ A mama által idézett „jújjúj-júj”-ra rögtön felfigyelnek az apróságok. Bár most semmi ók a szidásra, végig jók voltak, mégis megszeppenek. Csali a nyulacskáról szóló mese, a hinta-palintás képeskönyv és a cumi vidítja fel őket Meg a sok-sok játékmaci, kutyus, elefánt és a három csokimikulás. Ám ezek csak addig, amíg ki nem derük hogy még nem szabad megenni. A hír lesújtó, a tiltást követő koncert pedig a magas C három szólamán hangzik. Nem csoda, a legújabb ajándék a legkedvesebb már az ő számukra is. — A karácsonyi még kedvesebb lesz. Egy nagybabát kapna. — Egyet? — Az egyet itt úgy kell érteni, hogy egyet-egyet. Nem lehet kivételt tenni, mindenből három kell és hajszálra egyforma... Lám, ez a fura helyzet: őket alig-lehet megkülönböztetni egymástól, mert hajszálra egyformák — ők viszont már most felfedezik, ha például két játékbaba egy hajszálnyim is eltér egymástól.« (szilvás) •VVVVVVVAAAAA^VVVSAA^VW^^^AAAAAAAAAAAAAAAAA^\A^)AAAAAA««SAAAAA^A^VVNAA<VNAAA^VVVVVVVVV%AAAAAAA^VVVV »aaaaa<\<vvvvvaaaaaaaaa/vvwvvvvv — A másik. Túl sokan irányítják nálunk a munkát Én is irányító vagyok; művezető. De nem nyakkendős művezető. Egy művezető ne kössön nyakkendőt, és ne viseljen fehér nyloninget. Én még mindig- overallban járok, mert tudom, hogy nagyon nagy szükség van rá, hogy megfogjam a vasat Pataki Ferenc, az Apci > Qualitál üzemi partbizott- ? ságának titkára: \ — Megmondom őszintén, < voltak néha kételyeim, ami- s kor kiment egy-egy mun- > kás, hogy visszajön-e? Ez < talán a magatartásuk miatt | alakult ki bennem. Azoknál s az embereknél támadt ben- ? nem fel a kétkedés, akik > mindenért hőbörögtek. Hogy < ez nem jó, meg az nem jó, > így rossz, úgy rossz. Mind < visszajöttek. Négy év óta ? járnak munkások ki turis- s taként a nyugati államok- > ban, senki nem maradt kint s közülük. Számomr a is ta- $ nulságosak voltak ezek a s kiutazások. Tudomásul kell < venni, hogy azok az embe- > rek, akik itthon szólnak va- < lami ellen, hogy nem jól esi- > náljuk, azoknak sokszor iga- s zuk van. És ezek az embe- \ rek nem a rendszer, még s csak nem is a gyár ellensé- ? gei. Egyszerűen szólnak a s hibák ellen, mert itt ebben ? a gyárban akarnak élni és S dolgozni, ha lehet, minél t jobban. * 19. Aki látott már háborút, az tudja, milyen óriási anyagi feltételekkel lehet csak érvényt szerezni a katonai akaratnak. Az emberek főképp a patetizmus oldaláról nézik a háborúzást, hősi rohamokat jegyez fel a krónika, a személyes önfeláldozás példáiról, tanítanak az iskolákban. De ki beszél a lovak istrángjáról, a szekerek vasalásáról, a katonák szuronyáról, bakancsáról, patröntáskájáról, pró- funtjáról, a lőporról, a golyóbisról? Mindebben semmi poézis, de éppen a dologi feltételekhez kell ez a szürke hangyamunka, amely nélkül manapság nem létezhet semmiféle hősi roham. A nagysallói ütközet előtt példáuál biztosak voltunk afelől, hogy igen gyenge a honvédek tüzérsége. Mindössze néhány ágyú felett rendelkeztek. Kikényszeri tettük az összecsapást, mert a csapatok számában élvezett túlerőnkhöz tüzérségi túlerő is társult. Nagyot néztünk, amikor az ütközet kezdetekor sokkal több hanvédágyú ontotta ránk a tüzet, mint amennyire számítottunk. Később tudtuk meg, hogyan válhatott ez lehetségessé. Görgey még Vácon szorongatott bennünket, amikor sürgette a hadfelszerelés vezetőit, hogy ágyút, ágyút. Alig két héttel később már felvonultatták Nagysallő mellett azokat a lövegeket, amelyeket frissen öntöttek Nagyváradon. Tizenhat-tizenhét éves fiúk hozták az ágyúkat Váradról, s ők is ott maradtak kezelőnek az ütközetben. Azután a kezünkbe került néhány ezek közül a nagyváradi ágyúk közül. Dísztelen csövükön mindössze ez a felirat állt: „Ne bántsd a magyart!” A felirat Lahner György kívánságára került a löveg- csövekre. Lahner György, a lázadó kormány hadfelszerelési és elosztási felügyelője Nagyváradtól irányította a honvédsereg fegyverzettel és lőszerrel való ellátását. Ezért a rettenetesen nehéz munkájáért lett tábornok. De hogyan lett a magyarok hadfelszerelésének szervezője, irányítója? Ő is a korosabb tábornokok közé tartozik: ötvennégy éves Német neve ellenére öntudatos magyar, noha Nyitrán, ebben a vegyes nemzetiségű városban született. Mint annyian a perbe fogottak közül, még serdülő fejjel, tizenhét éves korában lépett hadapródnak a hadseregbe. Ugyanannál az egységnél — a Hieronymus Col- loredo Mansfeld gyalogezrednél szolgált, ennek zászlóalját parancsnokolta őrnagyként Komáromban, amikor elkövetkeztek 1848 kezdő eseményei, összes lázadónak nyilvánitott bajtársához hasonlóan ő is legfelső akaratból került zászlóaljéval együtt a magyar hadügyminiszter hatáskörébe. A bánáti—bácskai hadszíntérre vezényelték és harcba vetették. Bátor és hozzáértő viselkedéséért felfigyelt rá Mészáros Lázár hadügyminisztériuma. Budára rendelték a verbászá táborból és kinevezték fegyverzeti felügyelőnek. Ügy mondják, rátermett embernek csak alkalom kell, hogy felnőhessen magasabb feladataihoz. Lahner Györgynek nem kellett felnőnie. Attól a pillanattól, ahogy megkezdte szervező tevékenységét, úgy végezte dolgát, mintha előtte nagyszabású körülmények között évtizedekig gyakorolta volna. Valóban alig érthető, hogyan sikerülhetett megszerveznie az egyik napról a másikra felállított honvédsereg ellátását. És ez a sereg nem csupán babusgatta fegyverzetét, nem csupán tisztogatta ruházatát, de örökösen csatázott, menetelt, ezer kilométernyi utakat tett meg, vonulását száz és száz ütközet tarkította. Vagyis a sereg egyszeri szerelése csali épp az induláshoz volt elegendő. Fegyvere naponta fogyott, mint a kenyér, vagy a széna. Még a mi gyárakkal sűrűn teletűzdelt Csehországunk- ban, Morvaországunkban sem lett volna könnyű gondoskodni ilyen tömegű fegyverzetről és lőszerről. Hát még itt, az iparilag csakugyan. sivár országban, mit jelenthetett a feladat Lahner Györgynek. Gyártóeszközök; szakemberek, nyersanyag: megannyi idegtépő hiány. Sürgetés a seregek felől, a szélrózsa minden irányából: megannyi idegtépő követelés. S Lahner György bírta Idegekkel. A posztján maradt a legvégső pillanatig. Szolnok, Szeged, Debrecen, Nagyvárad küldte a honvédeknek a puskát, a szuronyt, a lőport, az ágyút, a hadiszekereket. Mi elfoglaltuk az ország iparilag valamit érő északi területeit, de Lahner György a kézműves parasztvárosokban folytatta a lőpor- és fegyvergyártást Utolsó készleteivel az es** délyi Radnán tartózkodott, amikor vette Görgey üzenetét: siessen Világosra. Töprengés nélkül indult. Katona volt, engedelmeskedett. A legvégső pillanatig. Míg útban volt Világos felé, Schlick tábornok zsákmánya lett a Radnán hátrahagyott minden érték. Lahner szintén a mi zsákmányunk. Amikor kérdezték tőle, mi oka lehetett ekkora fanatizmusra, csodálkozott. — Miért oly nehéz megérteniük az uraknak, hogy hazám ügyének árulója semmiképp nem lehettem? (Folytatjuk.)
