Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-18 / 295. szám

Kiállítás a Megyei Könyvtárban Vasárnap délelőtt nyitot­ták meg Egerben a Megyei Könyvtár és a Heves me­gyei Nyomdaipari Vállalat együttműködésével készült. A kis magyar könyvtörténet és az 500 éves magyar könyv­nyomtatás című kiállítást, amelyek forgatókönyvét Ritkái István, fotóit Molnár István készítette. A grafika és a rendezés Csont István munkája. Megnyitó beszédet Szántó Tibor Munkácsy-díjas könyv­művész mondott. Megemlé­kezett a magyar könyvnyom­tatás születésének körülmé­nyeiről. Beszélt Hess And­rás tevékenységéről, akinek gondozásában látott napvi­lágot 1473. pünkösdjén az első magyar könyv. Utalt azoknak a tevékenységére is, akik évszázadok során sokat tettek a könyvnyomtatás fejlődéséért. A felszabadulás óta eltelt időszakról szólva hangsú­lyozta, hogy a magyar könyvművészet 1945 úján' nemzeti üggyé vált, hogy a nemzetközi könyvészeti ver­senyeken mindig az elsők közt szerepelünk­A kiállítás, amely érzék­letes keresztmetszetét nyújt­ja a magyar könyvnyomtatás fél évszázados történetének, minden bizonyai sok érdek­lődőt vonz majd a Megyei Könyvtárba. A vállalat Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat A történet tulajdonképpen azzal kezdő­dik, hogy a Társadalombiz­tosítási Tanács gyöngyösi al­bizottságához májusban egy kérvény érkezett, melyben rendkívüli segélyt kért egy család. A ludas! Kovács­gyermekek két felnőtt test­vére küldte a kérvényt A vállalat két dolgozója, tagja ennek a bizottságnak. A csa­lád története mellett nem tudtak szó nélkül elmenni. Mozgalmat indítottak az ár­vák megsegítésére. Heteken keresztül tartott ez a munka. Erről beszélget­tek a szocialista brigádok tagjai, napirendre került a Kovács-gyermekek sorsa nemcsak a központi irodá­ban, nem a legkisebb telep­helyen is. A nők ruhákat válogattak odahaza, hogy a kinőtt ruhákból a legjobba­kat elküldjék a gyerekeknek. A ruhanemű mellett, me­lyet azóta már elküldték, gyűlt szépen a pénz is, Hu- szonkétezer forint Gyermekbútor, ágynemű, ruhanemű az árváknak Segítőkészségből kitűnőre vizsgáztak A napokban Jászberényben jártak, ahol egyenesen a gyártó vállalattól vásároltak a kisebbek részére gyermek­szobabútort. A jászberényi­ek azzal is segítettek,, meg­hallván miről van szó, hogy a kétágyas garnitúrához négy ágyat biztosítottak. A régi, használt bútorok helyére az egyik szobába így színes szekrények kerülnek, eme­letes ágyak. S az ágyakra új takarók, plédek. A szekrény­be új ágynemű, fehérnemű, türülköző. lepetések felett. Igyekeznek szép ünnepeket biztosítani a Kovács-árváknak. A 22 ezer forint nagy pénz, ám a család gondjai­nak enyhítésére csak egy csepp még a tengerben. Ezért hívták fel a vállalat dolgo­zói a szerkesztőség figyelmét is Kovácsékra, remélve, hogy egy cikk nyomán megmoz­dulnak mások is a gyerme­kek segítésére. Íme. mit jelent, ha egy­két ember az akták betűi mögött észreveszi az emberi tragédiákat is. Ettől már csak egy lépés volt az őszinte se­gíteni akarásig, a tettekig. Köszönet érte. — deák — ★ Hétfőn reggel a Mátravi- déki Fémművek szakszerve­zete közölte szerkesztősé­günkkel, hogy a szocialista brigádok gyűjtést indítottak a Kovács-gyermekek segíté­sére. Mai ^•ajánlatunk 21.25: Elindult szeptemberben Darvas József szerzői est­je- Néhány napja értesül­tünk a tragikus hírről: 62. életévében elhunyt Darvas József író. A bérescsalád sarja igen nagy nehézségek árán hódította meg a mű­veltség előle es millió sors­társa előtt elzárt birodal­mát, míg sok nélkülözés után végx'e átvehette tanítói diplomáját. Állást . azonban sehol sem talált. A harmin­cas évek elején megjelent első verseiben, novelláiban már marxista hangot üt meg (többször letartóztatják emiatt), s ettől kezdve tu­datos harcosa a baloldali mozgalomnak. A népbíráló mozgalmának egyik legje- lenősebb alakjává nőtt. A kétszeres Kossuth-díjas író a felszabadulás után többször volt miniszter, mű­vészi és közéleti tevékeny­ségével mindig a nép ügyét igyekezett szolgálni. A te­levízió dicséretes gyorsaság­gal tűzte műsorára a négy esztendővel ezelőtt készült szerzői estet, most már saj­nos, mint emlékműsort. Az adásban részleteket látha­tunk az író 1942-ben, a Ma­dách Színházban bemutatott Szakadék című drámájának filmváltozatából • (1956-ban ezért a művéért kapott elő­ször Kossuth-díjat), a Zrí­nyi, A hajnali tűz, Térké­pen nem található és Ré­szeg eső című drámákból. A műsor címe is az életműre utal; Darvas József 1940-ben irta meg ezen a címen ön­életrajzi regényét, amelyben diákkorának meghatározott jelentőségű élményeit idéz­te fel. A főbb szerepekben Sinkovits Imrét, Bessenyei Ferencet, Latinovits Zoltánt, Molnár Tibort Szirtes Ádá- mot, Páger Antalt, Básti Lajost és Bihari Józsefet lát­hatjuk. A történelemkönyvek pont­ról pontra rögzítik a szovjet állam megalakulásának kö­rülményeit. Aki kíváncsi ar­ra, hogy mi történt mond­juk i920-ban, az fellapozza a történelemkönyv megfelelő oldalait, elolvassa a tudó­sok megállapításait erről az esztendőről, illetőleg arról a korról, és máris mindent tud. Legalábbis azt hiszi: Anélkül, hogy a történe­lem tudományát a legkisebb mértékben degradálni és ká­rára az irodalmat különösen Is felmagasztalni óhajtanám, mégis azt kell mondanom, hogy a teljes megismerés felé vezető úton a történe­lemkönyv csak maga az „út”. A tájék azonban, az út han­gulata, varázsa, az út em­berközelségű valósága: az irodalom. Keveset tudnánk a kor emberéről, keveset ér­tenénk meg a kor nagyszerű­ségéből, és semmit sem érte­nénk meg a húszas évek és a ma összefüggéseiből, ha nem segítene ebben az iro­dalom a történelem mellett. Az a sok színű kaleidosz­kóp, az a sziporkázóan szel­lemes, véres és végzetes, tra­gikus és burleszkségig könnyet fakasztóan nevette­tő korszak, amikor a szovjet állam már visszafordíthatat­lanul elindult népei holnapja felé, de amikor még ott mun. káltak benne a kiforratlan­ság, az útkeresés, a belső és külső ellenállás, — az iroda­lom eszközei nélkül feltár- hatatlan korszak maradt vol­na a ma embere számára. Anarchisták, bolsevikok, mensevikek, eszerek, kadét- tok, vrangelisták, kolcsakis- ták, trockisták, machnoisták, baloldaliak a baloldalnál, jobboldaliak a jobboldalnál és baloldaliak a jobboldalnál, — vajúdott a forradalom, hogy megszülje a szovjet ha­zát Es egy ilyent csodás kor­szakban, amikor a tragédia édestestvére volt a komédiá­nak, a hősiesség a gyávaság­nak, az igazság a látszólagos igazságtalanságnak — min­den elképzelhető. Még az is, hogy A. professzor a frontra megy. Naum Korzsavin színdarabjából Szász Péter írt és rendezet! egy remek­be sikerüli zenés játékot, ex- pressziv erővel, remek sze­replőgárdával és nagyon jó színészmozgatással Voltaképpen nincs is törté­nete ennek a történetnek: az Anastasia szálló hol a bolse­vikoké, hol a fehéreké, hol az anarchistáké, s e változó „hol” közepette felvonulnak a kor remekbe sikerült figu­rái, típusai. E típusok adják voltaképpen ennek az izig- vérig televíziós játéknak a történését. Az ogyesszai kis zsidótól a petrográdi matró­zokig, a fehértisztből „dezer­tált” bőrkabátosig, a nagy­ságos kisasszonyból lett ko­misszáron át a moszkvai professzorig és az anarchis­ta rablóvezértől egészen a szélsőségesen balos ezredpa­rancsnokig típusok, alkatok, figurák, nagy kavalkádja az egész képernyő. Humor, de­rű, rezignáció, véletlenek egybeesése: játék ez arról a korról, amikor minden lehe­tett. Nem hiszitek ezt a sok véletlent? — teszi fel a kér­dést az író, s aztán vállat ránt. Ne higgyétek! Az egész forradalom hihető, s benne pont néhány ember ilyen vé­letlen találkozása, az nem? Minden hihető és minden helyén van ebben a játék­ban — a színészek játéka is. Elsősorban Harsányi Gáboré, Kálmán Györgyé és Páger Antalé. Bomyi Gyula képei. Kör­mendi Vilmos zenéje és Bo­gár Richard koreográfiája el­ismerésre méltó ráérzése volt a kornak és kifejezése is egyben, értelmezése a ma embere számára, Gyurkó Géza Hogyan költsék el a pénzt a leghasznosabban? Ezt egy bizottság tagjai döntötték el, akik többször Is felkeresték a családot, megbeszélték ve­lük, mi hiányzik a legjob­ban, s maguk is felmérték, „hol szorít a cipő”. Most már el is költötték a két legnagyobbat egyetértés­ben a pénz nagyobb részét. Keresnek egy háromajtós szekrényt is, a másik szoba bútorozásának kiegészítésé­hez. Az öt legkisebb új csizmá­kat kapott. Erre is jutott a pénzből. A vállalat dolgozói ezzel nem érzik teljesítettnek azt, amit vállaltak. A KISZ- fiatalok védnökséget vállal­tak az idei karácsonyi meg­Fejér István fotókiállítása Fejér Ist­ván nevét, eredeti tehet­ségre valló alkotásait is­merik a fotó­művészet egri kedvelői. Két alkalommal jelentkezett már önálló kiállítással, s nemegyszer szerepelt or­szágos tárla­tokon is. tljabb kiál­lítását saját maga nyitot­ta meg va­sárnap dél­előtt a Me­gyei Művelő­dési Központ­ban, arra tö­rekedve. hogy érzékeltesse tisztelendő alkotói szán­dékát. az egy­másért is élés nemes indu­latát­A változa­tos, színes anyagot, m-v ír másod: '• ig tekinth ’tik meg az ér deklődők. NAPlf \ n' > Hozzá hasonlóan, a ropo* > gósan egészséges ember be­> nyomását keltette a hetedik­> nek elővezetett Gáspár And- ? rás. Még mindig a régi zö­< mök, jó bordába szőtt pa­> rasztlegény tartását őrizte, < akinek testi szívósságát to­ll vább sűrítette a huszárszol- i gálát. Csupa rugalmas izom­> zat, rövid derék, görbe lá­> bak. Erről a katonatípusról £ azonnal megmondják bárhol < a birodalomban, hogy Ma­> gyarországon ringott a böl­< csője. ;• Miközben figyeltem a gépi- es felsorakoztatást, néha-né- l ha i. főőrségi épület erkélyé­> re pillantottam. Szeretteim > volna tudni, mit gondol Ho­> winger tábornok, a vár pa- • rancsnoka. Könnyen lehet, nem gondolt semmire Csak , a parancsra, amit végre kell | hajtania. A végrehajtásra, & ami részéről igazán olcsó ár magas beosztásáért, ö tábor­nok maradt. Nem úgy, mint a végítéletre sorakozó vád­lottak. Ez is egy fajtája a győzelemnek. Legyen hát bol­dog, aki beéri ennyi vek Nagysándor József követ­kezett. Akár Párizs barrikád- jairól is érkezhetett volna. Mindig ilyennek képzeltem a csupa ideg, önfegyelmezett­ségükbe belesápadó forradal­márokat Nem álmodozó, nem teátrális, ahogy a buta met­szetek mutatják a zászlót pá­tosszal megragadó harcost Nagysándor József a foszfor légies fényével lángol: izzá­sa is olyan, mint a foszforé — önmagától gerjed hője, mi­helyt szabad levegő éri. Ismét egy huszárral növe­kedett a magyar generálisok sora. Schweidel József, a bé­csi negyedik huszárezred volt őrnagya: a virtus, a fenegye- rekeskedés semmi jelét sem mutatta, ötvenhárom eszten­dejéhez illően, minden lépé­sét megfontolva, hátratett kézzel tartott Nagysándor mellé. Halk, szelíd ember. Arcáról ezek a nehéz pillana­tok sem űzték el teljesen a vele született, finom derűt. Azt a derűt, amely nem em­beri teremtmény: tudatunk nélkül viseljük, a természet akaratából. Kevés olyan, meg­nyerő arcú emberrel találkoz­ni, mint Schweidel József. Egyáltalán, válogatottan jó arcú férfiak léptek az udvar­ra a főőrségi épületből. Aljas lennék, ha szándékosan az el­lenük valló jeleket kerestem volna vonásaikban, ám az ilyen vizsgálódási hajlam sem lenne alaptalan. Annyi ször­nyűséget írtak róluk össze az ausztriai és a csehországi új­ságok, hogy szentül hiszik bi­rodalmunk milliói: csupa go­nosztevő, külsőre is rettenetes haramia lázadt fel a torvé- myesrmd eilen. ......... H a láthatnák őket szemtől szembe! Knézich Károlyt pél­dául. Ügy hatott, amikor meg­jelent fogiára előtt, mint va­lami szultáni herceg. Olaj­barna bőre, mélyfekete haja és szakálla csupa nemesség. De nem szelíd nemesség. Egyedül belőle éreztem kisu­gározni a büszke ragadozó elektromosságát. Félelmetes látvány volt, lefegyverezve is. Az a hadvezértípus, ame­lyik elől csak szaladni lehet, vagy behódolni neki Saját honfitársai, a horvát grani- csárok a megmondhatói, mit művelt velük ez az ember a tápióbicskei csatában. Bátyja szintén tábornok, a mi olda­lunkon. őszintén remélem, legalább olyan eszményi ka­tona, mint negyvenegy éves öccse. A páncélozol arcú, kreol Knézich Károlynak merő el­lentéte volt a tizenegyediknek érkező, gróf Leiningen-Wes- tenburg Károly. Megjelenése alapján, sokkal inkább sorol­ható Apolló, mint Mars kör­nyezetébe. Finom, poétikus lényéhez sehogy nem illett az egyenruha. Mindössze har­mincegy éves. Az egész lá­zadás ideje alatt mást sem tett, csak egyfolytában meg­hazudtolta külsejét, amelyhez sokkal inkább illett volna a szalonok enteriőrje, mint a lőporfüstös csataterek vére, szennye, hősiessége. Örült, kiszámíthatatlan, hazárdjáté- kos élet: jött ez a német fia­talember, ez a hesseni szüle­tésű gróf. angol királyi her­cegek rokona, és ide áll ma­gyar tábornokként bírái elé, az aradi vár udvarára. Vonakodva, a helyzet és a környezet iránti, egyszerű megvetéssel tűrte Dessewffy Arisztidesz a foglár nógatá­sát. Mégis várni lehetett, hát­ha rászól kísérőjére a ma­gas termetű, lomha abaúji nemes: „Hé. foglár, ismerj il­lemet!”. Nyolc évszázad orv­tudatát viselte magán m a szuverén birtokos. Nem nagy úr, de úr. A számunkra min­dig titokzatos, érthetetlen, kissé különc magyar nemesek közül való. Amolyan laza konoksággal állt be a sorba. Mint aki megtanulta, a gör­csös ellenállásba hamarabb bele lehet pusztulni, mint a tartózkodó, végveszély esetén kitérő vagy megalkuvó dac­ba. Láttam rajta, ő gyűlöl bennünket a legmélyebben. A sors szeszélye, hogy ennek ellenére előttünk kellett le­tennie a fegyvert. Akkora szégyennek tekintheti ezt, hogy talán szívesen hal meg. Lázár Vilmos, a tizenhar­madik elővezetett, délcegen mérte lépteivel a rövid utat az épülettől a kijelölt helyéig. Mint a diszkoszvető. Feszes atillája alatt alig fért el a délceg katonatermet. S külö­nös, ez a férfiszobornak min­tázott katona, ártatlan szelíd- ségű arcot viselt. Szakálla is, bajusza is lágy. Ügy hatott rám, mint aki cselekvés he­lyett szemlélődésre született. Pedig bizony kijutott neki a cselekvésből. Ö az egyetlen, aki nem tábornok a tizennégy vádlott közül. Alezredes volt a lázadás utolsó előtti napjá­ig — az utolsó napon léptet­te elő ezredessé a lengyel Bem. Egy dandárt vezényelt, tehát volt beosztása szerint, dandártábornoknak számít. Van-e, aki irigyelné tőle a tábornoki rangot... ? Utolsónak érkezett a sor jobb szélére Damjanich Já­nos. Két foglár támogatta, tö­rött lába miatt. Majdnem összeroskadtak robusztus tes­tének súlya alatt. De, amikor a sor szélére ért, elhesseget­te támogatóit, s nyugodtan állt a lábán. (Folytatjuk.) Kis magyar könyvtörténet tjP * * I A *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom