Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-16 / 294. szám

HSfflzaap] tűnődéseit Szabó Mihály főgázé, ezer. a héten mindennap hajnali háromnegyed ötkor kelt így van ez mindig, ha nappali műszakos. Leballag a Hóhér­partról, ott épített lakást a Gárdonyi-ház közelében, át­vág a várfalak tövében a vasúti sorompónál a síneken, leereszkedik a- meredek Mek- csey utcán, aztán a Szarvas téren autóbuszra száll. Min­dig autóbusszal utazik, mert nem rövid a táv lakása, meg a Hajtómű és Festőberende­zések Gyára között A gyár, ahova immár kilencedik esz­tendeje, megszokott fogazó­gépei mellé bejár, egy mé­terrel sem került közelebb. Sokat tűnődő, csendes, gon­dolkozó típus. Ha a gyárka­pun beér, nem az öltöző felé tart. Le sem vetkőzik, megy a gépeihez, szót vált ablézá- val, tudakolja, rendben volt- e minden az éjjel és átveszi a műszakot Járatban hagyja a gépeket és csak ezután öl­ti magára a kék munkaruhát Nem szereti a csarnokban a csendet. Kihaltnak tűnik min­den; itt akkor van igazán élet amikor valamennyi gép zug, morog, sivít, a vas nyög a vídiák alatt — az igen! .. Szabó Mihály három-négy gépet gondoz. Kétszáz dara­bos szériákban dolgozik, vap, hogy két napig se kell átállí­tani a gépeket Ma azonban nem volt elégedett, mert már a műszak elején két gépen is cserélni kellett a marófeje­ket Az ilyesmi gyakori do­log, de nem annyira mérge­sítő, mint mikor a jó géppel állni, várakozni kell. Mond­juk átállítja a gépeket új szériára, s aztán még két óra múlva sem indíthat mert nincs anyag. Vagy a szerszám . „lerobban” és nincs helyette másik. Az ilyesmi nagyon ide­gesítő, Ha az ember dolgoz­ni akar, mert dolgozni sze­ret, munka meg nincs. Olykor a fogazógépeken ab­bahagyott munkája fölött töp­reng, vagy a másnapira gon­dol. Ha valami új könyvet vesz a kezébe, belső nyugta- ' lanságtól " hajtva, mindjárt beleolvas, belelapoz, s aztán ha egy-^egy könyvnek a vé­gére ér, még elgondolkozot- tabban jön-megy. Azoknak az irodalmilag megformált ala­koknak a sorsán, jellemala­kulásán töpreng, akiket az elolvasott könyvekből ismert meg. Egyikét-másikát össze­hasonlítja magával, s a kör­nyezetében élő munkásokkal, Mihez kezdene vajon egy jó író például az ő életével, kezdhet­ne-e egyáltalán valamit, okul­hatnának-e mások az ő élettör­ténetén? Hiszen, ami azt il­leti, talán nincs is neki élet- története, legalábbis nem ki- . rívóbb amazokénál, akikkel együtt dolgozik. Ahányat csak ismer közülük, valamennyien munkás- vagy parasztcsalád­ban sírták vagy nevették el magukat először. Az egyiket olcsóbb gyerekkocsiban, a másikat összetákolt paraszti bölcsőben, vagy uram, bocsa, dagasztóteknőben ringatták. Miben is egyezik vagy külön­bözik ő a maga korabeli, har­mincon túliaktól? Komló fa­lujában született, nődögéit, s járta végig az iskola nyolc esztendejét, üldögélve az ösz- sze-vtssza farigcsált meg firkált fapadokban. Se­gédmunkásnak került Mis­kolcra, majd beletanult a hegesztőségbe. Kitöltve a ka­tonaidőt, Egerbe jött, dolgo­zott és közben szakmunkás­bizonyítványt szerzett. Egy évig esztergált Itt a gvárban, aztán a fogazóba került, ahol nyolcadik esztendejét nyűví a gépek mellett. Sokáig kóstol­gatta az albérleti életet, s amikor megnősült, még so­káig albérleteskedett úgy, hogy csak hét végén járt ha­za a családjához, Kömlőre. Kislánya hétéves, s ötödik esztendeje élnek saját házuk­ban. Aztán mlkerekedhetne ki az életéhez kötődő, többi dolog­ból? Abból, hogy egy olyan 15 tagú kollektíva tagja, amely a szocialista címnek hatszoros tulajdonosa és két­Monológ a munkapad mellett. (Foto; Puskás Anikó.) 10 73« december 14.» vasárnap­szer már elnyerte az arany­koszorút is. Ne hiányozzon a lajstromból az scan, hiszen cseppet se mellékes tényező, hogy párttag és munkásőr is. Éppen ez évben kapta meg a jelvényes kiváló dolgozói ki­tüntetési De ez sem valami nagy ügy. Mások is vitték ennyire, sőt többre. Jól esett az a kitüntetés, de anélkül is dolgozna rendesen, mint az ez ember, aki azért dolgozik, mert nála a munka örömfor- rás. Sokféle ember van itt kő­rös-körül, nagy ez a csarnok. És, ha a teljes gyárat vesz- szük? Sok ember van, akinek mestersége sincs. Olvasni se mindegyikük szeret, különö­sen a fiatalok közül, Az idő­sebbek keze alatt kicserélőd­tek a régi gépek, a munkada­rabok is sokat változtak, de hogy mennyit változtak ők, maguk... ? Reggel jönnek, délután mennek, vasárnap — ha szezonja van — futball­meccsekre, horgászni járnak, a fiatalok kitáncolják a lel­kűket És aztán itt vannak a sze­rencselovagok. A „fócerók”. Elmentek, mert máshol pár forinttal többet kapnak. A „fócerok” közül már nem egy megkérdezte: érdemes marad­ni és dolgozni egy helyen? Ha a pénzt nézi az ember, nem nagyon érdemes. Tizen­három forintos • órabérei azért nem lehet annyira fé- nyeskedni. De van valami, ami a pénznél többet ér. S ez az a kollektíva, ahová és amihez kötődik az ember. Itt van például a brigád. Csalá­dias kötelék, barátság fűzi össze ezt a garnitúrát. És nemcsak a gépek mellett, ha­nem kívül a gyárkapun, sőt italban is, fehér asztalnál, vagy a vízparton, összetar­tás van, ha gyárlátogatásra, tapasztalatcserére, színházba, vagy moziba mennek. És ak­kor is, ha kiruccanásról van szó Tiszafüredre, ahol a gyár­nak remek hétvégi háza van. Jő ez így, elég ennyi az embernek és- az országnak? Még valamivel több kellene. Több a könyvekben is. Vala­mi változás, valami nagy ne- kiiramodás. Nemrég egy értekezleten, kemény felszólalást tett Sza­bó Mihály. Őszinte kifaka- dást azok ellen, akik ügyes­kedéssel, spekulációkkal jut­nak könnyen a nagy pénzek­hez, míg a munkásnak ke­ményen meg kell dolgozni a tíz filléres órabéremeiésért is. Aztán az írókat, a költőket vonta kérdőre. Miért nem ír­nak valóságosan a mai mun­kásról Igen, igen, nem mindenki hitvány, de nem is hős. Nem lehet mindenki tervezőmér­nök sem, tudós sem, tanár is csak megszámlálva. Ki áll­na évről évre a gépek mellé, ki végezné ugyanazt _ a megszokott műveletet, mint tegnap, tegnapelőtt vagy hol­nap és holnapután? Talán ép­pen ez a legnagyobb, legtöbb, hogy ezek az emberek nem lódulnak ki a helyükből; hogy holnap újrakezdik, amit teg­nap abbahagytak. Ehhez ta­lán nem kell erőfeszítés, hő­sies kitartás? Hát, igen, az ember teljesíti kötelességét. Talán nem. is kel! ezért rög­tön fényképész elé cipelni vagy riportot írni róla az új­ságban. Ha kötelességén fe­lül is ad, magáért és & töb­biekért adja. Adna többet is, ha a gép>ek fordulatsebessé­ge, a marófejek roppant for­gácsoló ereje a végtelenségig fokozható lenne, ha az öntö­déből sosem kerülne ki selejt, vagy ha az ember frissesége olykor nem lankadna. Hát igen, kifogás és ment­ség mindig kerül, de bele- törődhet-e ebbe? Beletörőd­het-e az ember valaha is? Bent a gyárban mások is így éreznek. Sokan járnak esti technikumba, középisko­lába. Szabó Mihály is közöt­tük van. Nincs ebben semmi rendkívüli. Nincs abban sem­mi különös, ha a gyári melós is többet akar tudni. Persze, nem mindenki töri magát. Vannak egészen közönyös gyári fickók is. Szabó Mihályt ezek mostanában jobban iz­gatják, mint akár a „fócerok”. Szemük van, de a maguk ki­csi, marókra fogható életén kívül egyebet alig látnak. Nem, sehogyan se érti ezeket a melósokat. Ha író vagy új­ságíró lehetne, ezt az érthe- tetlenséget .csomózná ki, hogy az emberek megelőzhessék áz ilyen betegséget. Délutánonként, mikor' a busztól hazafelé bandukol, so­kat töpreng a gyárt dolgokon. Ha tudná a módját, kiválasz­tana egy passzív meg egy ak­tív szálát a gyárban, s fel­derítené, mi tette az egyiket önmaga körül keringő pillé­vé, a másikat meg ennek nap­jává. Épkézláb tanulság csak a kettőnek az összevetéséből kapható. Ki érthetné meg a molekulát az atomok nél­kül... ? Paía&y Dezső Genfi konferenciák - európai remények L Hatvan nap alatt a CICG kerül NÉGY ÉS FÉL esztendővel a budapesti felhívás, egy év­vel az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferen­cia helsinki előkészítő tár­gyalásainak megkezdése, és kereken két hónappal a hel­sinkit követő második tár­gyalási szakasz megindulá­sa (1973. szebt. 17—18.) után a Genf „des Nations” ne­gyedének egyik vadonatúj palotájában, a CICG körfo­lyosóin minden munkanap kezdetén, délelőttönként tíz óra körül a megszokott kép fogadja a, látogatót: Diplomaták és szakértők kisebb-nagyobb csoportjai jönnek elegáns, szögletes fe­kete táskákkal a főbejárat fotocellás, önműködő üveg­kapuján át és sietnek a tár­gyalótermek felé. Egy pillan­tás az előcsarnok informáci­ós tábláira, itt közlik a tár­gyaló felekkel, melyik te­remben ülésezik az 1-es, a 10-es, vagy a 11-es albizott­ság. A földszinti termek és az emeletre futó mozgólépcső előtt diszkréten és udvari­as érdeklődéssel kalauzolja, vagy csak figyeli az érke­zőket a polgári ruhás őr. Újságírók számára — ha a delegátusokkal jönnek — udvariasan int, hogy a ter­mek felé tilos az út, az ülé­sek zártak. PRIVEE, ez a felirat jelzi a teljes titoktar­tást, bár a teljesség függö­nyén időnként apróbb rése­ket szakít a kíváncsiság, a szemfülesség, néha a csen­des, kitartó figyelem is. S talán az újságírók kedvé­ért rendezték úgy, hogy a földszinti termek egyikébe a körfolyosóról és a félémé­iért! büfé bárpultja mellől is belátni az üvegajtón át Harminchárom európai or­szág, valamint Kanada és az USA küldöttei tárgyalnak odabenn, immár hatvan napja, a helsinki ajánlások végérvényes szövegbe önté­sén. Az elkészült okmányok majd a harmadik szakasz elé kerülnek — ismét Hel­sinkiben. Addig még van- mit for­málni a szövegeken, mond­ják a folyosói beszélgetése­ken a bennfentesek, főleg a nyugati tudósítók. KÖZBEN, ha a közel-ke­leti „menetrend” fel nem borul, az arab—izraeli bé- ketárgyajásokra is megte­szik a szükséges előkészüle­teket Minden bizonnyal a Place des Nations impo­záns méretű ENSZ-palotá- jában, hivatalos nevén: A Nemzetek Palotájába!! tart­ják. Ugyanott értekezik a GATT, annak számos albi­zottsága; a szovjet és ameri­kai missziók épületeiben fel­váltva tárgyalnak a SALT, a hadászati fegyverzet csök­kentését célzó konferencia partnerei, s várható, hogy egy kis szünet után a leszed relési konferencia is foly­tatja munkáját... — Konferenciák futószala­gon, mondja Erwin K. Ba- umgarten, az ENSZ európai központjának sajtófőnöke, a Palais des Nation? tájékoz­tatási hivatalának igazga­tója. Negyedik emeleti Iro­dájának ablakából csodála­tos kilátás nyílik a Genfi tóra, a túlsó part hegylán­caira, s a csúcsok közt is kimagasló Mont Blanc fe­héren csillogó havas. ormai­ra. Ezt a várost a természet is • nemzetközi találkozók számára teremtette. Akit a véletlen vagy a szolgálat Geníbe visz, gyor­san megtanul rövidítések­ben gondolkodni és beszél­ni, hiszen lépten-nyomon ilyesmikbe botlik: ONU, az ENSZ francia, ITU, a Nem­zetközi Távközlési Unió an­gol rövidítése, a már emlí­tett CICG, a Genfi Nemzet­közi Konferenciák Központ­ja, a CSCE pedig a Helsin­kiben kezdett nagy európai konferencia betűneve, hogy a többiről (GATT, EFTA, WHO, stb.) ne is szóljunk. A nemzetközi városrész palotái ma már éppúgy hoz­zátartoznak a jellegzetes genfi városképhez, mint a világhírű óráscégek, az Omega, a Patek Philippe, a Rado, a Grübli aranytól- ezüsttől roskadó, csillogó ki­rakatai (csak az Omega tíz nagy üzletet hirdet a belvá­rosban), vagy a nem kevés­bé világhírű bankházak, mint az Union de Banques Suisses előkelő épületei, a Trade Development Bank, a First National City Bank, az Algemene Nederlande tó­parti öles fény reklámjai, a Reformáció emlékműve az egyetemi park falánál, Dur- four tábornok lovasszobra a Place de Neuve-ön, vagy J. J. Rousseau magányos bronzszobra a Mont Blanc híd és a Bergues híd közti csöppnyi sziget fái alatt, a virágóra, az angolpark bejáratánál, a zsibvásár a vöröskereszt alapító Henri Dunant nevét viselő avenu teljes hosszában, Christian Dior üzletei a Rue de Rhone környékén... EZ A MÜLTJÄRA büszke város számontartja, hogy írásos történelme megelő­zd időszámításunkat: Julius Caesar erre vonultában fel­jegyzéseket készített itt, s & Gall háborúról* cimű köny­vében közzé is t“tte a genfi megfigyeléseit. Számontart- ják itt azt is, hogy a világ mely részén pusztított leg­utóbb természeti katasztró­fa, vagy háború, hol kell a gyors segítség (Nemzetközi Vöröskereszt), s hol, hány százalékkal emelkedtek, es­tek az értéktőzsdék, pénz­tőzsdék árfolyamai. Emlék­művet emeltek a szigorú és puritán Kálvin Jánosnak, de mellé emelték Fare!!, és Bezé az angol Knox alakját, a né­gyes főcsoport mellett pedig helyet kapott Fred Guillau­me és Coligny éppúgy, mint Cromwell vagy a magyar Bocskay... A Petit Palais híres kép­tárában Renoir és Picasso, a Montmartre festőinek mű­vei nyűgözik le a látogatót, az Etnográfiai Múzeumban az Afrika művészete tárlat, a Victoria Hallban Vivaldit és Bartókot, majd Chicago blues koncertjét hirdetik, az ABC filmszínházban Ing­mar Bergman Kiáltás és sut- íogás-a a Corso moziban a so­kat támadott Utolsó tangd Párizsban című sexfilm, a Pussy Cat Saloon . műsorán a Crazy Horse show csábít­ja a látogatót, a Szent Pé­ter katedrálisban Mozart hangversenyt • hirdetnek,, a belváros egyik leghíresebb könyvesboltjában pedig Gi­na Lollobrigida személyesen kínálta és dedikálté Itália mia című fényképalbumát... S hogy egy magyar vonat­kozású hírt se felejtsek ki a felsorolásból: magyar könyvkiállítás nyüt Géni­ben, s mint a Neue Zürcher Zeitung írja, a magyar könyv ízléses kiállítású, ma­gas művészi értékű, gazdag választékú, — Évente több mint két­ezer nemzetközi ülés, érte­kezlet zajlik le nálunk, rész­ben itt a Nemzetek Palo­tájában, részben a CICG, vagy az Egészségügyi Világ- szervezet (a WHO) székhá­zában, jegyzi meg a holland származású ENSZ sajtófő­nök, s mellékesen hozzáfű­zi, hogy a magyar diploma­ták minden nemzetközi fó­rumon elismerésre méltó munkát végeznek. Búcsúzom, s vissza a CICG palotába, kezdődik a délutáni ülés. N Bertalan Lajos (Következik: Zárt ajtók mögött nyílt si­sakkal.) Hűségnyilatkozat BIZTOSAN hallották már erről a gyakori megnyilatko­zásról. A barátaim azt mondták, amikor egy közeli eset kap­csán szóba került, hogy jellegzetes és „üldözésre érdemes’’ szokásról van szó, amelynek formái változnak ugyan, de lé­nyege ugyanaz. Vegyünk hát elő egy cikoamyás példát, ™ kell túl sokat kutatni utána. A középkorú férfi gondosan megfésülködött, megigazít tóttá nyakkendőjét, és bekopogtatott újdonsült főnöke ajta­ján. „Kedves főosztályvezető elvtárs! Engedd meg, hogy szerénységem is kifejezze őszinte örömét és tiszteletét abból az alkalomból, hogy évtizedek gyötrelmei után végre méltó ember került közéletünk e fontos és nagy felelősséggel járó posztjára. Gratulálok. Otthon sokat beszélgettünk rólad, és képzeld, a feleségemnek is az volt a véleménye, hogy ki­válóbb embert, aligha találtak volna erre a beosztásra. Mondtam is neki: tudod, szívem, most végre megnyugszom, kiegyensúlyozott körülmények között fogok élni. Jó kedvvel, felszabadultan adhatom majd képességeim legjavát. Elvégre r.em mindegy, hogy ki áll a kormányrúdnál, nem igaz? Ne vedd udvarlásnak, kérlek, de mindig arra vágytam, hogy egy ilyen ember oldalán dolgozhassak a közösségért. Még egyszer gratulálok, és bocsáss meg, hogy zavartalak. Bár­mire szükséged van, csak szólj.--Biztosíthatlak: mindig és mindenben melletted leszek, számíthatsz rám”. A „dicső” férfiú hajlongva hátrált ki az irodából, és titokban megsímogatta a párnázott ajtót Az eset nem a múlt században játszódott le, nem a felszabadulás előtt, még csak nem is a múlt évben. A módszer egy kicsit — vagy na­gyon? — utat keres magának életünkben. Tudom, a hű­ségnyilatkozatot régebben talpnyalásnak hívták, enyhébben szólva helyezkedésnek, irónikusan pedig bölcs előrelátás­nak. Irodalma olyan gazdag, hogy szinte félve nyúlok eh­hez a témához. Aggodalmamat azonban legyűri az az iz­galom, amelyet mai és javarészt közéleti változatai idéz­nek elő. Ügy érzem, beszélnünk kel! róla. Ismereteim szerint mindig is két feltétel kellett ahhoz, hogy éljen és terjedjen ez a dicséretesnek éppen nem mondható szokás. Az egvik az,' hogy legyenek emberek, akik. aem kereséseikkel és a nuuikájukkal, hanem símug lékony, hízelgő modorukkal, elvtelen dőrgölődzésükteel, ha úgy tetszik udvarlásukkal akarnak talpon maradni, vagy előrejutni. (Ezek rendszerint nem a tehetségesebbek). A másik, hogy legyenek emberek, akik elviselik, eltűrik a hajbókolást, s később hiúságuk annyira kifejeződik, hogy már el is várják azt. S ha a társadalmi közeg olyan, hogy bár nem táplálja, ei is ítéli, de mégis elnézi e gyakorlatot, akk;or szocialista viszonyok között is terjedhet a hűség­nyilatkozat-kultusz, a talpnyalás. Érdemes hát önvizsgála­tot tartanunk. Igyekszünk-e kiirtani ezt a régről átszivár- gott nyavalyát? Teszünk-e valamit ellene? Miért termelő­dik újra bennünk? Elvárjuk-e, hogy közvetlen munkatár­saink hűségnyilatkozatokra pazarolják energiájukat, vagy megelégszünk azzal, ha tisztességesen, becsülettel dolgoz­nak? Miből ítéljük meg az embereket? És meddig hisszük, hogy a szavak, a nyilatkozatok, a hűségeskük fejezik ki az együttműködés szándékát, és nem a cselekedetek? EGY IGAZGATÓ beiktatása után. két évvel panaszolta, hogy az első napokban a műszaki és az irodai gárda min­den tagja külön-külön bement hozzá, és támogatásáról biz­tosította. Csak egy ember mulasztotta el a hűségnyilatko­zatot, s az éppen a helyettese volt. Az nem tűnt föl neki, hogy a munkások közül senki sem kopogtatott be hozzá ilyen szándékkal, s az sem, hogy bár bizalmatlansággal vette körül a helyettesét, mégis ő támogatta a legőszin­tébben és leghatásosabban a törekvéseit. Megkérdeztem egy politikai vezetőt: vannak-e a tar­solyában hasonló tapasztalatok? Sokáig beszélgettünk. Először a táviratokra emlékezett. Sokat kapott, amikor be­iktatták. Tudta, hogy a jókívánságok között vannak őszin­tén, barátiak, elvtársiak is. Tudta, hogy sokat a titkárnők küldtek, ez a megbízatásuk, főnökük talán nem is tudott róla. És meggyőződése szerint voltak számító hűségnyilat­kozatok 'elég nad^ számban Ez később be is igazolódott. Csaknem mindig valamiféle érdek fűződik a hűség­nyilatkozathoz. És rendszerint nem a vállalat, a gyár, az intézmény, a közösség érdeke. Mégis vannak, akik eltűrik, sőt. élvezik. Pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy ha valaki azt mondia* „Tudod, veled mindig egyetértettünk, még akkor is, amikor nem volt egészen igazad” ^kkor számítani Le­het rá. előbb-utóbb benyűitiák a „számlát”. Jó vo’na lemondani a hüsérnivilatkozatokról! Mert ki­facsar emberi ie'lemeket és értékeket, és a szép szavalt mindig kevesebbet mondanak a tetteknél. ____________ Jivcr* Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom