Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-16 / 294. szám
-*VV^l ftVuNAAj». J 1.. hogy manapság már a földrengések sem az igaziak. Manapság már egy valamirevaló földrengést nálunk már csak a műszerek mutatnak ki, nem úgy, mint más országokban, ahol még az óra is leesik a falról, vagy ismét más országokban, ahol még a házak is összedülnek egy-egy közepes földrengéstől. De- hát nálunk jó ideje, nem volt földrengés, ha volt is, azt is csak a műszerek jelezték a tudósoknak, s nem a gyanútlan járó-kelő embereknek — vagy a járókelők számára. Bele is nyugodtam ebbe, hiszen nem nehéz belenyugodni olyasmibe, ami jó: utóvégre egy földrengés • nélküli Magyarország is tud még gondot okozni saját magának, anélkül, hogy rengjen a föld a gond okozóinak a lábai alatt- Ám a minap a televízió híradójában, melyben a makacs és kitartó riporter visszatért az emlékezetes budapesti irodaházhoz, hogy választ kérjen és kapjon a nézők számára is, mitől történt ott a baj, szóval ennél a híradórészletaél valósággal felugrottam a kényelmes fotelemből, Ügy éreztem ugyanis, hogy megrendült alattam a fold. Nem nagyon, minek felesleges és oktalan pánikot kelteni, nem annyira, hogy akár a földrengést jelző műszerek jelezhették volna bár, csak annyira, hogy: az én műszereim jelezték: megmozdult alattam a talaj. A gyanakodás talajai Mert hogyan lehet ^v huppantam vissza a karosszékembe a képernyő elé hogy hosszú ideje nem volt földrengés nálunk Magyarországon, s most egyszerre csak van. Mégpedig olyan, hogy azt egyetlen járókelő, 'egyetlen televíziónéző, s egyetlen más ház sem vette észre, csak éppen ez az egy, amelyről a riport készült A riport alanya ugyanis azt fejtegette, nyomatékéül a valóban bonyolult és felelősségteljes vizsgálatnak, hogy még a földrengéseket jelző intézetet is megkérdezték: nem volt e akkor véletlenül földrengés? Volt Nem mondta a riport alanya: ez az oka, hogy egy épülő irodaház felső szintje beszakadt Miért is mondta volna? Mondom én a néző: ejnye, hogy mik vannak? Jön egy kis földrengés és egy épülő ház felső emelete máris leszakad. A legkisebb földrengéstől Is. Ilyenek a mai házak. Az irodaházak- Nem mindegyike persze. Csak azok ilyenek, amelyek leszakadnak, mert * többiek nem szakadtak le e legkisebb földrengéstől Szép tehát az élet és jól megy nálunk minden, mert lám, csak es az egy épülő irodaház szakadt be és es is csak hatmillió forint kár. Legfeljebb. Amint & főmérnök mondtat & másik aí- portalany, Na már most, ha án, a gyanűtlas néző, sädt sas Imént büntettek meg. mert hatvan forintért selejtet csináltam, ott ülök a televízió képernyője előtt, s ezt mind így együtt végighallgatom, akkor nem tudok szabadulni a gondolattól: el akarják itt kenni a dolgot? ' Pedig biztos vagyok benne, hogy news akarják. Nyilatkozott ebben az ügyben a miniszterhelyettes, nyomon kísérj a fejleményeket a televízió és a legkevesebb okom nekem . van itt a távolból, a számomra ismeretlen szakembereket megvádolni. De a dolgok optikája, e két felelős riportalany nyilatkozatai nyomán, mégis mintha kissé bagatelizálná az ügyel Az ügyet? A felelősséget! S Itt és ennyiben országos ügy ez a vizsgálat- El tudom képzelni, hogy a vizsgálat — a hatás kedvéért túlzók — önmaga annyiba kerülhet, mint a tényleges kár értéke —, és mégis következetességre van szükség a felelősség megállapításáért. Azt is él tudom képzelni, hogy végül a dolgok olyan összejátszását állapítja meg a bizottság — mert ezt is el tudom képzelni —, hogy a felelősség mértéke minimális lesz. Mindent él tudok képzelni, csak egyet nem: hogy a felelősig, vagy a felelősökig ne jusson el a vizsgálat, s hogy ne történjen az ügy mértéke és értéke szerint felelősségrevonás. A munkást — teljes joggal! —- megbüntetik, ha selejtet gyárt, ha hanyagságával, felületességével kárt okoz. Megkapja a magáét a kárt okozó gépkocsivezető, a traktoros, az állatgondozó a szövetkezetben, a butaságot gépelő gépírónő. Mindenki a mérték szerint! Kétségem nincs, hogy ha lesznek felelősök, akkor meg is kapják a magukét a felelősségük arányában. A televízió riportjában elhangzott két megjegyzés. a földrengés és a lebecsült hatmilliós összeg „házassága” miatt, csak aziránt támadhatott kétség a televízió nézőben —, hogy lesznek-e felelősök. Mert ugye egy kétszáznál is több millió forintos beruházásnál hatmillió, az igazán nem pénz, különösen, ha , még egy földrengés is közrejátszott a gondban. Nem pénz. nem pénz, de nálam földrengés se volt, és mégis úgy kellett kérnem kölcsön egy százast] hogy alapvető gondjaimat megoldjam — jutott eszembe mindez a képernyő előtt, hogy aztán a tv- híradó múltán megtekintsem Jókai Anna drámáját, melynek ez volt a címe: Tartozik és követel. fa szeressen a szén. Beszélgetés VisnyevsT’W? oro^cseTiorrat ÍíWJW«A*iAAAA/WWWVWV\AAAAAAA/VVVJVV vVvWWWWWW.VWXVWV^V Aíekszandr Visnyevszkij, a Szocialista Munka Hőse, Lenin-díjas. A Szovjetunióban és külföldön közismert híres szívműtéteiről. Akadémikus, a Szovjet Orvos- tudományi Akadémia Visnyevszkij Sebészeti Intézetének igazgatója, a Szovjet Hadsereg fősebésze, 300 tudományos mű szerzője, & Nemzetközi Sebészegyesület tagja, egész sor állam orvostudományi társaságainak dísztagja ... Napi orvosi praxis, kiterjedt közéleti tevékenység, külföldi utazások, széleskörű levelezés, találkozók... Ez már bőségesen elegendő ahhoz, hogy zsúfolásig megtöltse a napnak mind a 24 óráját. De ez még távolról sem minden. Aíekszandr Visnyevszkij 67 éves kora, ellenére rendszeresen sportol. És aztán még itt vannak a hobbyk, a színház, az idegen nyelvek, « vadászat ..« =— Valóban lehetséges ep? Ennyire elfoglalt embernek ennyi különféle kedvtelése? Nem hat zavarólag » hobbyknak es & bősége, nem vonja el életének fő művétől? — Egyáltalán nem. SiSis azt mondanám, hogy még segíti is: kikapcsolódást jelent, pihenteti az agyat Ebben a vonatkozásban az emberi potenciál igen nagy. Tudja-e ön, hogy a természet 14 milliárd idegséjtben rejlő óriási, lehetőségekkel ajándékozott meg' bennünket? Az ember - élete folyamán ennek »készletnek csupán 4 százalékát használja fel! Méghozzá intenzív tevékenység közepette. Megszokott tevékenység esetén viszont mindössze 2 százalékot Következésképpen az ember intellektuális energiájának kolosszális tartaléka felhasználatlan marad. Más dolog az idő. Itt az ember nem képes sem elmozdítani, sem lerombolni az időakadályt. Az emberi lehetőségek és vágyak valódi korlátja az idő... — Es ön mégis oly rengeteg mindent tud elhelyezni ebben a nagyon Is kimért 24 órában! .— Egyáltalán nem hiszem, hogy mindazt elveszem az időtől, amit adni képes. Bizonyára nekem is rengeteg elveszett órám , van. Ügy látszik, mindennek az a titka, hogy pontosan meg tudjuk szervezni szabad időnket. Olykor, hasznos elemezni, vajon mire fordítjuk *» rendelkezésünkre álló keretet, mennyi idő megy _ el haszontalan dolgokra. Egyébként meg kell jegyeznem, hogy az xdőfecsérlést tartom a pazarlás legrosszabb fajtájának. Természetesen az időbeosztásra nem lehet semmiféle egyetemesen felhasználható receptet adni. Tudott dolog:, ami az egyik ember számára hasznos, nem hasznos a másiknak. Csak egyet mondhatok:*azzal kell kezdeni, hogy megszokjuk a korai felkelést. Az önfegyelem is nagyon fontos dolog. Ha valamit kitűzünk magunk elé, okvetlenül hajtsuk is végre. Tanuljuk meg beosztani az erőnket. Itt jegyzem meg, hogy a nap kihisználá- sa gyakorlat dolga. Ma még csak kevés dolgot tudunk elvégezni, holnap valamicskével többet holnapután még többet. így aztán a napok fokozatosan mintegy „kitágulnak”, noha ugyanazt a 24 órát tartalmazzák ... Egy dolgot mmaeueaetra szeretí ZELK ZOLTÁN: Ha n^ár, ha tél... «ék hangsúlyozni: a probléma nem az időhiányban rejlik, hanem abban, hogy nem tudjuk az időt ésszerűen és gazdaságoson felhasználni, természetesen anélkül, hogy ez egészségünk rovására menne... — Há már ató egéswségúd" fordult a szó, szabadjon megkérdeznem: hogyan vélekedik arról az orvosi ajánlásról, hogy 8 őrs munka, 8 óra pihenés, 8 óra alvás? ön megtartja, vagy megsért! ezt & sémát? Ez utóbb! esetben a három kategória közül melyiknek a javára? — őszintén szólva sohasem tartottam magam szigorúan ehhez a sémához. Valahogy nem megy. Szórakozás közben az ember nem gondol az "alvásra, munkájában elmerülve pedig eszébe sem jut a szórakozás. így hát be kell vallanom: megsértem. Hogy milyen irányban? Hm... bizony minden irányban... I — Még egy kérdés; kedvtelések természetéről, önnek igen sok hobbyja van, s valamennyinek valószínűleg megvan a maga története. Mi a véleménye, hogyan alakul ki az embernek egyik vagy másik hobbyja? — Ez különféleképpen történik. Az állatok iránt érzett szeretetet például a szülői házból hoztam magammal. Alighanem az apámtól örököltem. Amikor gyerek voltam, apám gyakran hozott nekem hol egy kiskutyát, hol tengeri sünt, vagy valamilyen más állatkát. Az élővilág iránti szeretetemet egész életemre megőriztem. — Ügy tudom, hogy kedvtelései között különleges helyet foglal el a sport Vajon ez azzal kapcsolatos, hogy ön, mint orvos tudja, milyen nagy hasznára válik a sport az egészségnek, milyen szerepe van az elet meghosz- szabbításában? — Ha az ember szeret valamit, ritkán elemzi, hogy miért Szeretek sportolni. Igen. a sport fürgévé, egészségessé tesz, erőt önt belénk. Ezenkívül remekül edzi az akaraterőt is. Megtanít temünket arra, hogy összeszedettek, célratörők legyünk, márpedig ez — bizonyára egyetért velem —az élet minden területén nagyon szükséges, még ha távol is esik a sporttól — Találóan mondta valamelyik költő: „Korunk átka ez a sietség”. Mi a véleménye, vajon nem vezet-e ez a sietség — a „mindent és semmit” elv alapján —•, az érdeklődés felületességére? — Minden az embertől függ. Lenin is kigúnyolta azokat a kontár értelmiségieket, akik mindenbe belekezdenek és semmit sem visznek végig. Ha maga az ember sekélyes, felszínes, akkor csupán a felszíni jelenségek iránt fog érdeklődni, kedvtelései inkább a kívülállóknak szólnak, hogy mindenki lássa, milyen sokoldalú és nem pedig őt magát, saját belső örömét szolgálják. Az ilyen „kedvtelések” fabatkát sem érnek, semmivel sem teszik az embert gazdagabbá. Az igazi kedvtelések mélyebbre hatolnak, hozzásegítik az embert szellemi felemelkedéséhez, következésképpen mennél több van belőlük, annál gazdagabb az ember, annál mélyebb a természete, annál érdekesebb, mint személyiség; hiszen az egész mindig több, mint Összetevőinek bármelyike. — S végül az utolsó kérdés, de ez most már a sebészorvosnak, az emberi szív egyik legnagyobb ismerőjének szól Az ennyire zsúfolt napi program, mint az öné, nem hat-e kedvezőtlenül * a szív munkájára, az egészségre? Nem túlságosan terheli meg az emberi szívet, ha valaki ilyen sűrűvé teszi a napját, ennyi mindent végez egy nap alatt? — Nos, nem fogok, kőn- törfalazni. Az emberi szív kényes eszköz, vigyázni kell rá. De elzárni az élet sokrétűségétől. „üvegbúra alatt” tartani, óvni izgalmaktól, kedvtelésektől, szenvedélyektől túlzás lenne. Éljen, szeressen csak a szív, lelje kedvét mindenben, reagáljon mindenre, ami szép! Vajon nem ebben rejlik az ifjúság titka? L. AHmamedova .(APN—KS) Dél van, becsukom a szemem, mert csak hunyt szemmel látom én lábhoz futó patakom, grundom, utcám, világom, a fénnyel fürtös éjszakát, a ki nem alvó lángot; ha lelakatolt téli ég, ha holdjasincsen nyár volt, mi ablakunk alatt az ág, viselt lombot vagy zúzmarát, mindig besütötte azt * szobát! HÉRA ZOLTÁN: Ágyam a szakadéknál Jössz, majd jössz — ágyam a szakadéknál Gyere a lekaszált lócsapáson. Jobbról az ugar, balról a kutak, borúba« varjak, derűben seregélyék — ott lassíts, ott kanyarodj Látod majd — kaprok, karmolt árnyékok, vadászó karmok. Macskák játszanak tigrist, ölik a kóbor uföt. Ahol/lapulnak, ahol kúsznak, másodszor éti' kanyarodj. s jöhetsz amarról A folyó fái havaznak. A pilléktől jobbra, s aztán már egyenesé. Ahol a rezeda inog, ahol ásít a farkastorok, ott állj meg, ott kopogj. Vagy gyéré magasból Balról a zápor, jobbról az ég, lent az öntözött gyíkok — Halálos, ott érkezz, óit láss, oda rogyj. SIMON' LAJOS: Ä kertek alatti űt Hej, pedig követelte ifjú gyomrom az ételt, pedig a naptüzétől villámot szórt a szemem, pedig már veszett ebként vágytam a korsó vízre, pedig mint édes anya-öl hívott a szalmazsákos ágy, : pedig úgy vágytam lópokróc alá bújni, mint rabok szabad ég alá. Pedig rövídebb volt a kertek alatti út, de én ott tántorogtam haza, ahol a porosarcú / asszonyok, ahol a batyubakötött csecsemők sírtak-rftak, ahol a fáradtságot titkoló férfiak bandukoltak. Mindig azon au úton, hej, csak azon az úton. És most is százezernyi kertek alatti út hozná közelebb hozzám céljaim otthon-melegét, de én egyre se lépek, én meg nem előzök senkit, én együtt akarok hazaérni az országúton mindenkivel! <ÁAAA/VWNAAAAA/tAAAA/VWUkAAAA*
