Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-28 / 278. szám

Pártszervezetek a heruftázásoMrl v Az állattenyésztés nagyon fontos ágazat Sarad és cg fiásprogram a z év vége felé közeled­vén, 'a vállalatoknál mindinkább kialakul • pontos kép az idei beruhá zások teljesítéséről. Ezt az értékelést a pártszervezetek is számításba vehetik — és számításba is veszik —, ami­kor a beszámoló taggyűlése­ken a termelés pártirányítá­sával, más szóval saját gaz­daságszervező, irányító, segí­tő és ellenőrző tevékenysé­gükkel foglalkoznak. Hiszen a beruházások megvalósulá­sának segítése e tevékenység­nek igen fontos eleme, oldala. A tapasztalatok arról ta­núskodnak, hogy a Központi Bizottság 1972. novemberi határozatának megfelelően a pártszervezetek az utóbbi időben eredményesebben fog­lalkoznak a beruházásokkal. Ennek is része volt abban, hogy az idén erősödött a be­ruházási fegyelem, az elő­irányzatok pontosabban, tervszerűbben válnak valóra. E tapasztalatok megerősítik, hogy a jó beruházási tevé­kenységnek alapvető feltéte­le az e területre vonatkozó párt- és állami határozatok következetes végrehajtása, E munka tartalmát és módszereit több lényeges té­nyező határozza meg. így mindenekelőtt az, hogy a pártszervezetek politikai jel­legű tevékenységet folytat­nak, tehát e területen is po­litikai eszközöket alkalmaz­nak. Ugyanilyen fontos elv, bogy álláspontjuk kialakí­tásakor mindig a népgazda­ság érdekeit rangsorolják az első helyre. Ez az elv a munka módszereit is befolyá­solja.. Ezért nem marasztal­hatok el azok a pártszerve­zetek, amelyek az idén ese­tenként operatív módon is beavatkoztak a beruházási tevékenységbe. Ha ez hosz- szabb távon nem is állandó­sítható, de most több helyep szükségessé vált, mert egyes esetekben csak így lehetett módosítani a túlméretezett, költséges tervcélokat, kon­centrálni az anyagi eszközö­ket, meggyorsítani az új lé­tesítmények elkészülését. A beruházás jellege, a konkrét munkaterület sajá­tosságai ugyancsak nagymér­tékben befolyásolják a párt­munka tartalmát és formáit. Ezért helyes — és természe­tes —, hogy a beruházási te­vékenység kérdéseit másként közelíti meg például a terve­zőintézet pártszervezete, mint a kivitelező építésveze­tőségé, vagy másként foglal­koznak az állami nagyberu­házásokkal és megint más­ként a vállalati eszközökből létesülőkkel. A konkrét hely­iét konkrét elemzésnek leni­ni követelménye itt is fon­tos feltétele a munka ered­ményességének. Különösen fontos ez olyan­kor, amikor eltérő érdekeket kell egyeztetni, illetve rang­sorolni. A több gyáregységre, telephelyre kiterjedő vállala­tok üzemei között a fejlesztés konkrét céljainak meghatá­rozásakor gyakorta támadnak nézeteltérések. Érthető, ha az egyes üzemek csak a saját gondjaikkal törődve szeret­nének a beruházásokból megfelelően részesedni. Még­se» érthetünk egyet azokkal a pártszervezetekkel, ame­lyek ilyenkor — szem előtt tévesztve az összvállalati, népgazdasági érdekeket — csupán a saját üzemük kor­szerűsítéséért hadakoznak. Joggal várható el, hogy ké­pesek legyenek felülemelked­ni a valóságos vagy vélt he­lyi érdekeken és az összesség szemszögéből is mérlegeljék a helyzetet. Például, kezde­ményezhetik annak felméré­séi, hogy egy adott cél elér­hető-e beruházás nélkül, s ha igen, mit tehetnek, mit tegye­nek ezért a kommunisták. Nem ritka az sem, hogy a tervezők, a beruházók és a kivitelezők érdekei ütköznek össze egy-egy beruházás megvalósításakor. Olyan is előfordul, hogy az egyik vagy másik fél megszegi a közös megállapodást, s ezzel veszé­lyezteti a partnerek érdekéit, esetleg a népgazdasági célo- ...... . kát is. Némelykor a helyzet egészen elmérgesedik. Ilyen­kor az érintett pártszervek akkor járnak .el helyesen, ha nem a „részkérdésekben” akarnak minijén áron igazsá­got tenni, nem bonyolódnak bele a vitatkozó partnerek pro és kontra érveinek vizs­gálatába, nem hagyják magu­kat eszközként felhasználni a részigazságok bizonyítására, hanem az érintett vezetőket a megfelelő kapcsolatok' visz- szaállítására, a szocialista vállalatvezetőkhöz méltó ma­gatartásra intik. A beruházásokkal kapcso­latos pártmunka eredményei végső soron a beruházások­ban öltenek testet, azok meg­valósulásán mérhetők. Tehát nem azon, hogy hányszor tűzték e témát napirendre, hány értekezletet tartottak e tárgyban, hanem, hogy mi­lyen hatékonysággal folyik a munka. Ezért az érintett pártszervek politikai feleiős- . séggel tartoznak. Talán nem teljesen fexesle- s ges ugyanakkor arra is utal­ni, hogy a pártszervek fele­lőssége nem azonos jellegű és mértékű a gazdasági vezető­kével. A pártszervezetek fel­adata elsősorban az ellenőr­zés, valamint az ennek alap­ján leszűrt következtetések elfogadtatása az illetékes ve­zetőkkel. Ennek során meg­különböztetett figyelmet ér­demel a tervszerűség, a taka­rékosság, a beruházásokon dolgozó szervek, vállalatok munkájának koordinációja, az együttműködési készség fejlesztése, az őszinte, köl­csönös, megértő tájékoztatás, a dolgozók folyamatos mun­ka- és anyagellátása, a kor­szerű szervezési módszerek alkalmazása. A pártszervek tevékeny­sége természetesen nem helyettesítheti és nem is nélkülözheti a többi társadalmi és állami szerv irányító, segítő, ellenőrző munkáját. A jól összehangolt, tervszerű politikai és gazda­sági munka, a komplex intéz­kedések, a megfelelő irányí­tási, szervezési és gazdálko­dási módok együttesen növel­hetik tovább beruházásaink hatékonyságát. Koszorús Ferenc az MSZMP KB munkatársa A Dunai Vasmű új üzeme A könnyűszerkezetes prog­ram megvalósulását a Dunai Vasmű is segíti. Saját fej­lesztési alapból mintegy 120 millió forintos beruházással új horganyzó üzemet építet­tek, ahol 12 méteres szerke­zeti elemeket is tudnak hor­ganyozni. (MTI-foto: Jászai Csabai Öt, hat, de talán még két, három évvel ezelőtt is hihe­tetlen mesének tűnt volna, ha valaki azt próbálja ■ bi­zonygatni, hogy. a termelő- szövetkezet pertárs^ csak úgy engedte be az állattenyésztő telepre, ha gondosan fertőtle­níti a lábbelijét a látogató, ha jódos vízben kezet mos. A sarudi termelőszövetke­zet portása még fehér kö­penyt is ad ránk, mielőtt be­lépnénk a tehenészeti telep­re, sőt nevünk pontosan be­kerül a kis füzetbe, ahol min­den ideérkező megtalálható név és cím szerint. Bend van. — A nagy járvány Szá­munkra is tanulságos volt — mondja Demeter Aildrás, a közös gazdaság főállatte­nyésztője. — Tavaly október­ben vezettük be a szigorú óvintézkedést, mivel • a szomszédban kezdődött el megyénkben a járvány. Te­lepünkön 10 millió forintban lehetett mérni az állatok ér­tékét. Bár a száj- és köröm? fájás nálunk is felütötte a fejét, de, a telepen nem volt elhullás. Az óvintézkedések, a különböző kiesések ' egy­millió-hatszázezer forintos kárt okoztak. — Visszaesett-e a tenyész­tői kedv a falúban? —■ Azt hiszem, az állatte­nyésztés valóban jó úton ha­lad Sarudon. Amikor ide ke­rültem 11 éve, akkor 520 te­hén volt a faluban. Ma a ter­melőszövetkezetben 440 te­hén, 70 vemhes üsző van. Eb­ben az évben a háztájiban 40 darabbal emelkedett a lét­szám s e?zel elérte a 310-et. Tudok olyan helyről ahol két-három tehén is van egy háznál. A szarvasmarha-tar­tási kedv növelésére hozott intézkedések valóban kedve­zően hatnak. Az úgynevezett régi békeidőben mintegy 7— 800 tehenet tarthattak ná­lunk. Ezt valami misztikus világcsúcsnak tartották ki­mondatlanul is az emberek. — Létszám tekintetében jól haladunk. Kétségtelen, hogy még komoly szelektációs munkát kell végezni. A tej­termelésünk nem kielégítő. Található nálunk 750 literes évi átlagtól kezdve 3800 li­ter tejet adó tehénig minden fajta tejhozam. Az üzemi át­lagot 2200 liternek lehet te­kinteni, Ez azonban kevés. A jelenlegi — a réginél jóval kedvezőbb árviszony között is 2500 literes átlagnál kifi­zetődő, a tej termelése. — A szarvasmarha-hizlalás terén újítást vezettünk be. Érdemes ezen a térten nagyon nagy figyelmet fordítani mindenre, mert a vágómarha exportkereslete igen nagy. A belföldi és exportértékesítés között pedig nagy különbség Van. Darabonként mintegy négyezer forint. A hizlalás­ban az úgynevezett Mikó-féle rendszert alkalmazzuk. No de ez csak szakembereknek mond valamit, az viszont már mindenkinek, hogy naponta 1 kiló hetven dekás súlygyara­podást tudunk elérni ezzei a módszerrel. Egy kilogramm hús előállítási költsége, ta­karmánnyal és a szükséges munkadíjjai együtt a régi módszerrel 25 forint 10 fillér­be kerül, a Mikó-rendszerrel 18 Ét 40 fillérbe. Végeztünk egy megfigyelést is. Amíg a hagyományos hizlalási rend­szerben naponta kétszer kap­nak enni a jószágok, az új rendszerben, ahol az állatok tetszés, szerinti időben ehet­nek, naponta 14-1-16 alkalom­mal is táplálkoznak. — Az állattenyésztés ter­melőszövetkezetünknek na­gyon fontos ágazata, az idén 11 millió forintra rúg a bevé­tele. Épül az új húsfeldolgozó üzem a vágóhíd mellett, amelyet márciusban adtak át. A húsfeldolgozóban a kör­nyező termelőszövetkezetek sertésállományára is alapo­zunk. Évente mintegy 10 ezer sertést dolgoznak majd fel nálunk, s reméljük, a húsfel­dolgozó munkába állása újabb lendületet ad «nemcsak a mi, de a közeli falvak ál­lattenyésztésének. közvetve pedig az egész húsprogram nak is. Sz—y Közel nyolemilliárd forint haszon újításokból és találmány okból f A kohó- és gépipari vál­lalatoknál befejezésükhöz közelednek az újító-feltalá­ló tanácskozások. Ezeken a megbeszéléseken készítik elő az ágazat jövő év ‘elején tartandó országos tanácsko­zását az újítómozgalornról. Jó alap erre a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a vasasszakszervezet most ké­szült értékelése a kohó- és gépipari vállalatok 25 éves újító-feltaláló tevékenységé­ről. A tárca vállalatainál ne­gyedszázad alatt 423 339 újí­tást és 2351 találmányt hasz­nosítottak: gazdasági, ered­ményük 7 milliard 848 mil­lió forint volt. Egy javaslat haszna átlagosan 26 028, míg a kifizetett díjak átlaga 1806 forint, vagyis az újítá­sok, találmányok eredmé­nyének 6,9 százaléka. A találmányok száma, gazdasági eredménye és dí­jazása egyenletesen nőtt. Az újításoknál a fejlődés hul­lámzó, különösen a javasla­tok száma reagált érzéke­nyen az idevágó jogszabá­lyok módosítására es a gaz­dasági fejlődés hatásaira. Amíg a találmányok számá­nak növekedése 1968 után sem torpant meg — sőt az utóbbi, két évben újabb len­dületet kapott — addig az újítások száma a felére esett vissza, , jórészt azért, mert az újítási díjak a nye­reségrészesedést terhelik. Az anyagi ösztönzés korlátáit jelzi, hogy 1966-ban az újító m újítással megtakarított A KISZ Érdemérem tulajdonosa Önéletrajz két dátum minden 100 forint után 9,1 forinttal részesedett, 1972- ben ez az összeg csak 6 fo­rint volt. Az összehasonlítás a találmányoknál sem ked­vező, de a találmány hatal­mas népgazdasági jelentősé­ge és a feltaláló nagy ósz- szegű részesedése miatt ke­vésbé befolyásolja a .részt­vevők aktivitását. A talál­mányoknál 1949 óta az át­lagos megtakarítás 132 ezer forintról csaknem 2 miiiió forintra, díjazásuk pedig több mint hüszonhétszeresé- re, 5 ezer forintról 136 ezer forintra nőtt. ' Egy-egy afágazat előtér­be kerülése, központi fej­lesztése az újításokban is fellendülést hoz. A műszer­ipar újítási részesedési ará­nya az utóbbi másfélszere­sére nőtt. A kohó- és gépipari tár­ca különböző eszközökkel segítette a mozgalom fejlő dését. Irányelveket adtak ki áz újítások és találmányok vállalati iparjogvédelméről, a tájékoztatást javítottak az Utóbbi években megrende­zett Patentinform találmá­nyi kiállítások. A szakszer­vezet az újítási felelősöket továbbképezi, ösztönzi a vál­lalatokat a részletes újítási feladattervek kidolgozáiára. Alihoz azonban, hogy ne csak az újítások hatékony-1 sága, hanem száma is újra I emelkedjék — a tárca veze j tőinek véleménye szerint - j nem elegendőek a miniszté- J rium és a vasaaszakszerve- J ®etek erőfeszítései, (MTIj 1959-ben angyalföldi let­tan, a Villamosipari Tech­nikum diákja. Akkoriban már sok minden érdekelt, de legjobban a verseket, az iro­dalmat kedveltem. Ez nem jelentett valami óriási előnyt egy szaktechnikumban, ahol az órák többsége a villamos­ságtan legtöbbször bonyolult összefüggéseivel foglalkozott. Egyet azonban elértein az irodalmárkodásommal: a KISZ-alapszervezet vezetői felfigyeltek rám, s megbíz­tak a kultúrfelelősi felada­tok ellátásával, a progra­mok szervezésével,’ összeállí­tásával. Ez volt az életem­ben az első „eljegyzés”. És az /a szerelem, amely az iro­dalmi színpadi tevékeny­séghez, ezzel együtt az if­júsági mozgalomhoz fűz, a mai napig is tart! Említettem, hogy akkori­ban sók minden érdekelt. Egyebek -között a sport is. A Honvéd-ifi kosarazó! kö­zé küzdöttem tél magam, s minden reményem meg volt arra, hogy még feljebb, ta­lán a legjobbak közé kerül­jek. A terveimet azonban szétzúzta egy komoly sérü­lés. Az aktív játéktól el kel­lett búcsúznom. Nagyon fájt az orvosi döntés, _ amelyre gyógyírt csupán áz ifjúsági mozgalomtól kantam. Bevá­lasztottak a Budapesti Ifjú­sági Sportbizottság tagja; közé* 5,» -----------------------­.Ezt a kis epizódot azért említettem. meg, mert újra csak a kulturális érdeklődé­semet erősítették az esemé­nyek. Amikor később kato­na lettem, , az alakulatnál megszerveztem az első iro­dalmi színpadot. A katona­fiatalok helyőrségi fesztivál ján átütő sikert arattunk. Azóta — akárhol is dolgoz­tam, éltein —.minden KISZ- fiatalt az irodalom, az ama­tőr színpadi művészet sze­retteiére neveltem. Kit, mint a kis együttes tagját, kit pe­dig, mint a produkció, az összeállítás nézőjét, kritiku­sát. Az Izzó gyöngyösi gyárá­ba kerülve, azonnal a vasas szinjátszócsoporttáL való kapcsolatteremtés lehetősé­geit kerestem. Sokat szere­peltem, Voltam pozitív hős, játszottam világfit, akit a sors kegyetlenül megnevelt. Emellett szerveztem, műsort próbáltam, s őszintén, elke­seredtem, amikor — pedig a vasas színpadok országos találkozóján jól szerepeltünk —• A tanítónő című darabot, mint az együttes hattyúdalát utoljára játszottuk el. Mi más következhetett ezek után? Üjra a szerve­zés a KlSZ-fiatalok között. És nem sokkal később egy ütőképes irodalmi színpadi gárda képviselte az Izzó gyöngyösi gyárát. Mindenhol szót kértünk, ahol csak le­hetett, e ahol szívesein go­gadtak bennünket. Ott vol­tunk a Szóljatok, szép sza­vak ... című irodalmi ver­senyben, műsort írtunk Nürnberg és Vietnam, ké­sőbb Márciusi szél címmel. Legutóbb a Nagyfa galeri tagjai által elmondott „szö­veget'’ vittük színpadra úgy, hogy az ugyancsak vegyes korú nézősereg megdöbbent a kemény szembeállítástól... Ez a mi formánk, s ez lett a mozgalmi munkám sok­sok területe — az üzemi KISZ-vb, majd a bizottság tagjaként dolgoztam, s dol­gozom ma is — közül a leg­kedvesebb. Sokan mondták már: hogyan fér össze- a szakmámmal a színpadi te­vékenység? Délelőtt még a félvezetőgyári programcso­port vezetője vagyok, este műsorszerkesztő, -rendező. Senki sem hiszi, hogy mi­lyen jól kiegészíti egymást ez a két dolog: dolgozni a munkámért, dolgozni ® fia­talokért... Tudom, hogy mire gondol­tak. Harmincéves vagyok, nős, egy 8 éves kislány apja. Meddig találhatom még meg a hangot az ifjúmun­kásokkal, akik hovatovább 10—15 évvel fiatalabbak ná­lam. Én — ettől függetlenül bízom abban, hogy még egy-két évig „győzöm” .ez­zel a lendületteL 1973-at írunk. Tizennégy év utas m-cst Jutotta» el az (Foto: Perl Márton) ifjúsági munkámban a csúcs­ra: a KISZ központi bizott­sága a KISZ Érdeméremmel ismerte el az eddigi tevé­kenységemet. örültem a ki­tüntetésnek, mert hozzásegít ahhoz, hogy ezt az egy-két évet a mai kedvve] és lel­kesedéssel . dolgozzam végig .ifjúsági vezetőként Aztán lépek egyet. Marad a moz­galmi mimka, a fiatalos lendület, csak a feladat vál­tozik: a hároméves tagság után komoly teendőkkel vár­nak rám a párt-munkában,, Elmondta: Farkas János Jegyezte: Szilvás István Mmüm Q november 2£,t szera*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom