Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-21 / 272. szám

Bárhogyan is magyarázzuk Kósa Ferenc új filmjét, any- riyi bizonyom, hogy döbbene­tes élménnyel távozunk a inoZfból. A k '«4 groteszkbe najló drámai történet felka­var gondolkodásra, sőt yi; töblr számvetésre .késztet A film Komim ntsía fórra dalmaiok . hsegs/trájkjanak megrendítő történetét ábra zoija A színhely: Magyaror­szág ugyii; börtöne. Az idő 1929 Csakhogy a cím ellent­mond ennet; a megnatározott évszámnak, « arra enged kö­vetkeztetni. hogy az alkotók — Csőén Sándor és Kosa Fe- ' re ne — időtlennek tekiníik a történetet, legalábbis annak tanulságát. S ebben- van is valami A történet alapja a való­ságból táplálkozik. 1929-ben valóban voi c Magyarország egyik börtöneben éhség­sztrájk, a bebörtönzött kom­munisták így tiltakoztak fog-, vatartásuk, valamint az em­bertelen bánásmód ellen. Ez az éhségsztrájk aztán ter­jedni kezdeti egyik börtön­től a másikig A sztrájk tehát hiteles. De ilyen megszelídült börtönről, mint amilyet ez a film mutat be, ilyenről nem tud az em­lékezet. Kósa ugyanis nagy­szerűen keveri a valós és valótlan szituációkat. Az ó börtönében békés egyetértés uralkodik a rabok és tartó­ik között, karácsonykor aján­dékot kapnak az elítéltek, zengve szól a dalárda, a ma­gasból szállingózó műhó idé­zi fel a hangulatot, az igaz­gató pedig a békességről és a humanizmusról szónokol „szentbeszédében' Máskén* telnek itt a hétköznapok is. A börtön lakói barkácsolnál!, festegetnek, régészeti ásatá­sokat. végeznek, s aki rászol­gál, még ál kaim i szeretőt is kap' Nem kell különösebben M\CS IDŐ Magyar film magvarázni. hogy mindez ' ősink látszat és kon tr ászt­liatás. a börtön békés hangu­lata es emberségesnek látszó módszerei mögött ugrásra készen all a terror, a kegyet­lenség. Csak alkalom kell hozzá, s előtérbe lép Babella íegyőr, a cinikus törtető, aki már fasiszta módszerekkel dolgozik. Az alkalom pedig a három kommunista elitéit éhségsztrájkja. A történet két szálon fut. Az egyik a három kommu­nista elítélt önfeláldozó har­ca. Sokoldalúan ábrázolja a film ennek a három ember­nek a börtönben elfoglalt' he­lyét, a többiekhez való viszo­nyát, helytállásukat, de ugyanakkor az ügynek ártó befeléfordulásukat is. Vilá­gos és egyértelmű itt a mon­danivaló. amelyet szuggesztív erővel sugall a film: még a legreménytelenebbnek látszó körülmények között is tenni kell valamit, mert csak a cselekvés élteti az embert. A három kommunista igaz­ságában nem kételkedünk, mégsem tudunk maradékta­lanul együtt gondolkodni ezek­kel az önfeláldozó emberek­kel. Nem, mert a film al­kotói nem avatnak be ben­nünket a hősök múltjába, történetébe. Jóformán sem­mit sem tudunk róluk, csak azt az egyet, hogy kommu­nisták. Pedig, hogy néhány perc alatt is ki lehet bomla­ni 'egy minidrámát, azt ép­pen Kósa bizonyította, ami­kor elénk tárta a sajátos mo­rion lázadó, köziörvényes történetét. Ez az elítélt, aki emberölésért üli az „életfogv- tigot”, időnként lenyel egy Napirenden — az anyanyelvű nevelés megújítása A Jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben no­vember 19-én es 20-án két­napos országos tanácskozást rendeztek. A hazai társinté­zetek tanáraival, valamint a Pozsonyi Pedagógusképző Intézet szakembereivel meg­vitatták az anyanyelvi neve­lés új tantárgypedagógiai módszereit. Az első napi ta­nácskozásra meghívták He­ves és Szolnok megye altalá­nos iskoláinak alsó tagoza­tos szakfelügyelőit is, mivel az első nap témája az altalá­nos iskolai anyanyelvi ne­velés megújításának kérdése I volt. Andrási Béla igazgató 1 megnyitó beszédében körvo­nalazta a jászberényi kísér- ; letek módszereit és eredmé- I nyeit. Elmondotta, hogy az ; intézet 1959-től rendszeresen foglalkozik az anyanyelvi ok­tatás, az olvasástanítás, tan­tárgypedagógiai kérdéseivel. Az intézetben folyó tudomá- ! nyos munka eredményeiről ; és tapasztalatairól már két! tanulmánykötet látott nap-! Világot, a harmadik kidolgo- ! zására a közelmúltban ka-1 pott megbízást az intézet, há- I rom tanára. Ez a mű az I anyanyelvi tantárgypedagógia I alapmetodikáját es az anya nyelvi nevelés megújításának > kérdéseit foglalja magában. ' A tanítóképzőben zártlán­cú tv-rendszer segíti a peda- j gógusképzést, ezt a hűtőgép- ; gyár ajándékozta az intézet­nek, azért, hogy tökéletesít- < hesse munkáját., Az appará­tust a kétnapos konferen­cián Is felhasználták: a „há­zi televízióban” bemutató ta- . nitást tekintettek meg, és kollektíván tanulmányozták az anyanyelvi okatás új for­máit és módszereit. Mint a bemutatóból kiderült, ezek az újonnan életbe lépett tan­terv keretei között is ered­ményesen alkalmazhatok, se­gítik a nevelésközpontú szemlélet kialakítását, a ha­tékonyabb anyanyelvi kép­zést. A résztvevők ezután megvitatták a látottakat. ^ A termékeny , vitát két előadás vezette be. Fábián Zoltán intézeti igaz :n •■oelyettes Az anyanyelvi tarhárgypedagó­gia alapkérdései címmel tar­tott nagy érdeklődéssel kísért előadást, Nagy József, a nyelvi és irodalmi szakcso­port vezetője ismertette az anyanyelvi nevelés megújí­tásának szükségességét a tan­tárgyi munka integrációja útján. Kedden a tanácskozás má­sodik napján a felsőoktatási intézmények metodikai kér­déseit tanulmányozták. Min- taszemináriumon, bemutató tanításon vettek részt. Endrész Sándor kanalat — mert tenni kell valamit; —, aztán rabkór­házba kerül, ahol a homályos ablaküvegen keresztül lega­lább néhány pillantást vet­het a kinti világra. • A fő témát a másik szálon boncoljak az alkotók. A börtön igazgatója. Ud- várdy, mint már említettük, különös ember. Szép szóval beszél az elítéltekhez, bejár a kommunisták cellájába es őszintén elkeseredik, hogy nem tudja meggyőzni őket. ö tehát a hatalom gyakor­lásának liberális módozatát képviseli. Nem így ellenlá­basa. Babella főfelügyelő, aki viszont a keménykéz politi­káját hirdeti, ami nála egyet jelent, a k e gy ellen keó csek­kel. Udvardv és Babella persze ugyanazt a hatalmat képvise­li, csak mils eszközökkel. A hatalom gyakorlásának két tormája csap tehát össze eb­ben az új magyar filmben, bemutatva annak bonyolult mechanizmusát és a vele szemben feltörő ellenállás módozatait és egyben re­ménytelenségét is. Ebbe a ha­talmi harcba robban bele a három kommunista éhség- sztrájkja, amellyel bebör­tönzésük jogtalansága ellen tiltakoznak, de lényegét és hatását tekintve az egész rendszert, veszik célba. Érdekes módon ötvözi a film a dráma és a groteszk elemeket, így mutatva meg az álhumanizmus tarthatat­lanságát. s a liberális állás­pont bukását. Az új igazgató Babella lesz ugyan, de a be­fejező képsorok már sejtetni engedik, hogy valahol meg­bomlott a terror rendje. Nem vitás, hogy amit • helytállásról és a hatalom gyakorlásának módozatairól mond a film, az bizonyos át­tételekkel túlhaladja a meg­jelölt évszámot. Ezért is el­gondolkodtató ez a film, amely egyben izgalmas és szép alkotás. Kósa Ferenc a rendező és szinte egyenrangú társa Sára Sándor operatőr, • színdramaturgia legtelje­sebb kihasználásával, sok ké­pi ötlettel vetítette elénk ezt a különös világot Egy-egy képsorra, jelenetre, vagy arc­ra sokáig emlékezünk. A sze­replők közül elsősorban a iőfegyőrt alakító Szilágyi Ti­bor nyújtott remek alakí­tást. Meggyőző volt az egyik kommunistát alakító Juhász Jácint, a céltalanul kitörő Madaras József, az igazgatót alakító Lohinszky Loránd, és az életfogytigos szerepében Konyorcsik János. Márkus/ László y Az Egri Zeneiskola eumi hangversenyéről Az Egri Zeneiskola — húszéves fennállását ünne­pelve — hétfőn este, az in­tézmény Bartók-termében ünnepi hangversenyt adott. A bensőséges alkalom nemcsak a zeneiskola sző­kébb baráti körét." mozgatta meg, hanem az érdeklődők nagyobb és szélesebb réte­gét is vonzotla. Ez a meg­lepetés a rendezőket is za­varba hozta, mert a vi­szonylag kicsiny teremben csak nagy nehezen tudta el­helyezni a közönséget. Ez a váratlannak tűnő közönség­siker jelzi az egri zenetaná­rok művészi és szakmai te­kintélyét a városban és a megyében. Az esemény kapcsán most nem kívánunk annak rész­letes elemzésébe menni, hogy a bemutatott számok mennyiben adtak hu képet arról a művészi és pedagó­giai munkáról, ami az in­tézet falai között és azon kívül, az egri koncertesemé­nyeken az egri zenetanárok működése nyomán tapasztal­ható. Annyi azonban bizo­nyos, hogy ez a fiatal és lel­kes tanári együttes ezen az estén is megmutatta ké­pességeit, azt az elmélyült művészi igényt és tudatossá­got, atnely a kamarazeneied­hez szükséges. Telemann, Tartini, Beethoven, Haydn, Schumann, Arutjunjan. Schubert, Weber és Malcolm MOKIO KITA; ELŐJÁTÉK Ws*. uuvemóer TI- Meíüa Morin Kim. uépszetű Japán író, mintegy másfél évtizede tűnt fel hazája Irodalmi életében. Ere­deti foglalkozása: orvos. Ma már teljesen az írásnak szenteli éle­tét. Ír regényeket, színdarabokat, de legnagyobb sikereit elbeszé­léseivel aratja. A. férfi lassan felállt, le­rázta magáról a sarat, meg­törölte derekát. Ügy gon­dolta. hogy most már be le­het feje/ni a játékot. Végig- simított arcán és megtapo­gatta fejét. Tekintete a fel­nőtt fölényét és parancsoló akaratát fejezte ki. — Elég ebből a hülye­ségből, nézzünk a dolgunk után. De a kis legénynek ez egyáltalán nem tetszett. — Neee — húzta el szá­ját. — Folytassuk! — Nem, én befejeztem — mondta szigorúan a férfi. — Nem jálszhatom a végtelen­ségig. — A békaporontyok mi­att? Evei ni mégy őket? — Igen — mondta a férfi. — Sok meg a dolgom. — De mi lesz a ligettel ? Megbeszéltük. ameddig el nem foglaljuk . — Nem fontos. Hidd el, nem fontos a liget. — Akkor — mondta íe- nyege «.óén a *íiú — vasárnap nem megyek porontyokat fogni. — Ahogy gondolod — fe­lelte a férfi/ — Ha, íüm aka­rod, nem keii... Ha akarta volna, akkor sem tudta volna letagadni, hogy belsejében megingott valami. Agglegény volt, munkanélküli ,és bátyja csa­ládjával élt. De testvérének három gyermeke, bár szíve­sen. játszottak vele, lekezel­te Lelke mélyén mégis nagyravágyó terveket érlelt — kutatómunkát folytatott ehető békákat próbált te­nyészteni. A férfi, akinek zsebpénze ritkán volt, béka­tenyésztéssel kísérletezett: bátyja gyermekeivel a vá­rosszéli tóból kihalászott bé­kaporontyokat hordókba eresztette és figyelte, hogyan fejlődnek a kétéltűek. Mind­ezt persze túlzás kutató­munkának nevezni, hiszen nem volt más gyermeki idő­töltésnél. szórakozásnál. Már maga a szó: békaporontyok, olyan komolytalan és sem anyja. sem bátyja, sem menyasszonya nem rokon­szenvezett foglalatosságával. Maguk között úgy beszéltek róla. mint valami csodabo­gárról. A férfit nagyon bántotta, hogy bátyjának gyermekei, akiket szeretett, és akikkel gyakran járt a tóhoz, nem hallgatnak rá. — ‘Meglátod, ha nem me­gyek veled, alig fogsz vala­mit — mondta a fiú. — Uhüm . ..-- Kétszer mnt >«. annyit fogok, — igen. ez Igaz. — Én szeretek neked se­gíteni — érvelt a fiú —. lia bevesszük a ligetet, harmin­cat •fogok ne­ked. meglátod. A férfi kö­zömbösen in­gatta a fejét. — Hozok há­lót is — foly­tatta a fiú — és akkor öt- venet is .. . — Nem bá­nom — vála­szon lassan' a férfi.. — Elfog­lalhatjuk a li­getet, — Igazán ? Tényleg? —• önvendezett a fiú. — Addig ha­lászunk. amíg nem lesz ötven — érted? — Igen . . —- És óvatiiT san visszük — hangsúlyozta gesztikulálva ° férfi - Nehogy elpiK/ janak. mint a múltkor ... — Értem, bácsi... — vá­gott a szavába a fiú °s nyomban hangot váltott Parancsnok, küldhetjük a haiáir ászán lakat művei hangzottak itt fel. míg egv-egy ária szolalt meg Pergolesitől es Hándeltől. A műveket nyilván úgy válo­gatták össze a műsor szer­kesztői. hogy az egyes szó­listák egyénisége is szót kért. Mezei László trombita-, Hoppál Endréne hegedűjáté­ka más-más I empera nen- tum megnyílva ulása volt. Almádi Julianna a G-dúr szonátában fg> kez-ct Bee­thoven gondola linak h l tol- mácsolója lenni. Atztalos Lóránd a Haydn -szoná tába n a tőle megszokott precizitás­sal és lendülettel adta a mű tartalmát. Farkas fstuán az Arutjunján-számmal nem véletlenül kapott nagy tap­sot : a távoli reminiszcen­ciákkal teli,, zene fűszeressé* ge külön íze v«lf a hang­versenynek. ' Kerékgyártó Är- pddné zongorajátékára már nem első ízbe» reagáltunk: az Asz-dúr impromptu, a Schubert-ni úzslka közefáll egyéniségéhez. Papj> Jánps Weber F-dúr lagottversenüét kitűnően adta eife. Az Egri Vonósnégyes — Radnóti Tibor. Lévai Zsolt, Szabó József, Farkas István — ez alkalomra Schumann a-nioll vonósnégyesének IV. tételével készült. A részlet így* önmagában állva, ez a borongós, a kedélyhullámzás mély rezgéseit megszólaltató muzsika a hangverseny leg­— Jól van — mondta megadassa! a férfi. — Igen. a halálraszantak csapata. Más kiút nincs. — Ki viszi őket harcba? — kérdezte az unokaöccse. — Kodzima alhadnagy! — mondta élesen a férfi. — Parancsára! — Együtt indulunk. — Igenis. A fiú meska adta akár ügyesen, felpattant, megra- félig eíkorhadt fa-' darabot és rajtállasba _he- lyezte magát. A férfi ked- v ét’] ériül ’ megfogta’ if' 'bom­ba” másik v^gét. Terveve (Foto: Puskás Anikó) értékesebb perceit jelentet­te. Az Egri Fúvósötös' — Asz­talos Loránd, Miklovitz László. Szepesi György, Papp János. Bocsa József — Malcolm Három matróztán­cát adta elő, azzal a hu­morral és zenei lelemény­n.vel. amely a szerző vidám­ságából fakad. Kovács Ilona két áriája, az egyik Handel-operaból. a másik .Pergolesi egyik szín­padi művéből felhívja a fi­gyelmet arra a művészneve­lő munkára, ami itt Eger­ben folyik. Kovács Ilona kér évvel ezelőtt végzett Eger­ben és máris sokatígérőén, az egyéniséget is felcsillan-, loan énekelt. Az orgánum értékes, fényei már csillog­nak jtl-ott, temperamentu ma átüt áz énekelt témákon. A Betegsége miatt távol­levő Halmai Katalin helyett js vállalta a zongorajátékot Vtncze Teréz. Asztalos Ló- ránddai a G-dúr szonáta előadásában önfeledt mu­zsikálással vett részt. Ami­kort a pocii um láz felszakad nála. adja egyéniségét es hozza azt, amit tud: a ze­nében gondolkodást és az érzelmeknek, a hangulatok­nak azt a sodrását, dinami­káját, amely a koncertha- táshoz szükséges. Az est. során zongorán kí­sért Gáspár Mária. (farkas) rátapadt a nedves, korhadt fára. amelyet belepett a nyirkos föld. A fiú megindult. Ruga­nyosán, egyre gyorsabban lépkedett, aztán mind sza­porábban taposta a vete­ményeskert palántáit A ro­ham, az roham! A férfi esetlenül rúgta ki maga alól lábait, fejét behúzta, mintha ez nem játék, ha­nem igazi csata lenne. Ügyetlenül szaladt, mindun­talan belesüppedve a porha­nyóé földbe. Nem sokkal később —ke­zükben a korhadt tuskóval, csataszavakat üvöltve — el­érték a tölgyfaligetet. A ki­csi, férfiasán kemény és harcias kiáltást hallatott, a nagy, valami jajgatásfélét.., ir Néhány évvel később meg­kezdődött az igazi háború. Egyre terjedt, szélesedett egészen az abszurdumig — a kis háborútól a nagy há­borúig. Először a fiú. aztán a fér­fi került a harctérre. A fia­tal az első önkéntes iskolás- csoportokkal ment a frontra és a2 idegen ország déli ré­szén esett el. A férfit a háború befeje­zése előtt hívták be. Egyik helyről a másikra dobálták hadtestét, végül őt is meg­találta a halál. ' És mindez annyira benne volt az ő regi háborúikban. JfeVai Iván (ordítás*

Next

/
Oldalképek
Tartalom