Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-02 / 257. szám
Döntés és aktivitás A pártalapszervezetek ” 'bájáról szóló értékelésekben szinte refrénként fordul elő a kritikai megállapítás : az alapszervezetek legfelső fórumain, a taggyűléseken ritkán hoznak határozatokat, s ha mégis, többnyire személlyi kérdésekben. Az egyik járási pártbizottságon nemrég talán némi túlzással, de találóan így jellemezték a helyzetet: a párt- demokráciát a tagságnak a döntésekhez való jogát szinte- csak a vezetőségnek megválasztására szűkíti le. Régi tapasztalat, hogy ^' a taggyűléseken akkor aktív a tagság, ha oda döntésre érett, döntésre váró kérdések kerülnek. De hozzátehetjük ehhez: ahol nemcsak személyi, hanem egyéb kérdéseket is a taggyűlés elé visznek döntés végett, ott nemcsak a_ taggyűlésen aktívak a párttagok, hanem azt megelőzően, a döntések előkészítésében is. Ilyenkor ugyanis a taggyűlést megelőzi a sokoldalú tájékoztatás, az eszmecsere, a vita az eldöntésre váró kérdésekről a pártcsoportokban, *>. vezetőségben. útra vezethetik a cselekvés módját keresőket. Mindezek együttvéve szükségesek a felelős állásfoglaláshoz, ahhoz, hogy a kommunista érdemben, alkotó módon vegyen részt a döntésekben. Nem serkenti tevékeny részvételre, termékeny vitára a párttagságot az olyan „döntés”, amely mechanikusan határozattá avatja a taggyűlési beszámolót a vitával együtt, anélkül, hőgy figyelembe venné a kritikai észrevételeket, az eltérő véleményeket. A helyes gyakorlat itt az lenne, ha minden érdemi észrevételt külön-külön szavazásra bocsátanának, vagyis a taggyűlés döntene abban, mely javaslatot köteles a vezetőség figyelembe venni. Vannak olyan alapszervezetek, amelyek taggyűlésein a beszámoló és a vita után olvassák fel a határozati javaslatot. A következmény: a tagság mechanikusan megszavazza azt, anélkül, hogy érdemben és a beszámolóval Ahhoz persze, hogy a tagság részt vegyen a döntések előkészítésében, nem elegendő ismertetni, mely kérdésekben kell majd állást foglalni a taggyűléseken. Az alapszervezeí vezetőségének kötelessége megadni a tagságnak mindazokat az ismereteket, információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a pártkollektíva érdemben állást foglalhasson. De az aktivitáshoz hozzátartozik az is, hogy maguk a pártcsoportok — és a kommunisták egyenként is — igyekezzenek tájékozódni, ismereteket gyűjteni, kiegészíteni a kapott információkat a saját tapasztalataikkal. De legalább ennyire fontos az is, hogy egyéni tapasztalataikat ellenőrizzék, vessék össze az általánossal, nehogy egyedi jelenségeket emeljenek az átalánosságok rangjára. A kivételes esetekre alapozott következtetések ugyanis tévegyütt, azzal összefüggésben folytatott volna róla vitát, s a taggyűlés ily módon értékelné: helyes-e a határozati javaslat, nem szorul-e kiegészítésre. Az is előfordul, hogy olyan határozatot hoznak, amelyről már az elfogadáskor tudni, hogy nem valósítják meg. Máskor meg olyan kérdésekben sem terjesztenék a tagság elé határozati javaslatot, amelyekben nemcsak hogy indokolt lenne a tagság döntése, hanem annak elmaradása súlyosan sérti a pártdemokráciát, Mindezek & mulasztások nemcsak a taggyűlésen éreztetik káros hatásukat, hanem a taggyűlések után is. A helyenként észlelhető passzivitás, értetlenség, bizonytalanság, tájékozatlanság nem ritkán abból ered, hogy kirekesztették a párttagságot a döntésekből, vagy nem tájékoztatták a vezetőség határozatairól, tevékenységéről, elmulasztották megadni a cselekvéshez nelkülözhetetlen információkat, útmutatásokat. Nemcsak a pártdemokrácia szenved ilyenkor csorbát, hanem bizonytalanná válik a végrehajtás is, hiányzik a cselekvéshez szükséges egyetértés, egység, s még azon sem lehet csodálkozni, ha ilyen esetekben lanyhul a párttagság fegyelme is. A pái’tdemokráciának elemi feltétele tehát, hogy az alapszervezetek taggyűlései minden fontos kérdésben megalapozott, reális, végrehajtható, a feladatokat félreérthetetlenül, határidővel és felelősökkel rögzítő határozatokat hozzanak. Helyes lenne, ha ezek nem szorítkoznának csupán személyi kérdésekre, a pártmunkára, a gazdasági munka szervezésének, ellenőrzésének problémáira, hanem elvi állásfoglalásokat is tartálmaznának olyan lényeges kérdésekről, amelyekről az adott közösségben vitatkoznak, amelyekben félreértés, bizonytalanság tapasztalható. A párt politikájának eredményes végrehajtását segíti, ha a kommunisták az alkotó viták után a részkérdésekben v is azonos nézeteket vallanak. A folyosó helyett a taggyűlések legyenek a fórumai e vitáknak is. Persze nem arról van szó, hogy minden részletkérdést érintő nézetkülönbségben állást foglaljanak a taggyűlések, de kívánatos, hogy e párttestületeket mind nagyobb mértékben tegyük az ideológiai, politikai viták, az egységes nézetek kialakításának fórumaivá. A/ita, döntés, végrenaj- ” tás — nagyon jól ismerjük a pártélet e három alapvető mozzanatát. Ha bármelyikből Is kirekesztjük az alapszervezet tagjait, az passzivitáshoz, bizonytalansághoz, közönyhöz vezet. Ha viszont mindegyikben támaszkodunk rá, aktív tettre- kész lesz a párttagság, és nem marad papíron egyetlen határozat sem. Faragó Jenő Uj gabonatároló a mezőtalvi » A Mezőfalvi Állami Gazdaság tápüzemében évente 2500 vagon különféle állattáp készül. A tápgyártáshoz szükséges termény tárolása sokáig gond volt. Most 700 vagonon fém silót vásároltak a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalattól. Az új tárolók szomszédságában nagy teljesítményű szovjet szárítóberendezést is üzembe helyeztek Képünkön; az új gabonatároló. (NlTI-foto Jászai Csaba felv. — KS) Féisj'Jeíek a zsiBipíoroii^’hól Alattunk a Tisza, negyvea méter mélységben nyaldossák hullámai a vízlépcső betonját. Hideg októberi szél cikázik át a tájon, fodrozva a vizet. Ilyenkor reggel még csendes a vidék. Az ősziesre fordult idő különben is beszorítja a csarnokba a szerelőket itt, Kiskörén. Szemben a vízlépcső túlsó felén időnként fény villan, több száz méterre innen vattaruhás hegesztők dolgoznak. A vízlépcső tetején áll ® Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság zsiliptornya. Szürke betonfalai T betűre emlékeztetnek. Szám szerint 93 csigalépcső vezet fel az emeletre. A kör alakú, üveggel bélelt helyiségben kellemes meleg van. Kitekintve teljes valóságban tárulkozik ki előttünk a Tisza, messze einyújtózó hullámterével. Fentről parányinak tűnik a zsilip, pedig az acélkapuk mögött a felduzzasztott mederben a víz az átlagosnál magasabb. Dudaszót hoz a szél, a távolból előtűnő usztályt. jelezve. Az úszó jármű lassan, méltóságteljesen közeleg a zsilip fesé. Óránkra pillantunk. Reggel fél hét van. A vezénylőtorony emeleti szobájának közepén hosszú asztal áll, melynek tetején kapcsolótábla van. A zöldre festett táblán váltakozva fehér, piros, barna, kék és sárga fényjelek gyúlnak ki. Odébb az automata vízszintmérő pontosan mutatja a Tisza vízállását. A csendben hirtelen megszólal az URH-rádió. — Itt Sas... Sas... Sas... jelentkezem, vétel! — Az imént érkezett uszály parancsnoka jelez lentről a vezénylőtoronynak. Kis falu. kevés pénz Azért nem hagy ák masukat a kökényesiek...! Haditanácsnak is beillik as a beszélgetés, amely hirtelen kerekedett körülöttünk, amikor betoppantunk a n agy k 5 kény esi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöki irodájába Rö«d idő alatt sor került itt minden oiyan problémára, ami a közös gazdaságot, rajta keresztül pedig az egész falut érinti. — A legfontosabb őszí feladatokon nagyjából túljutottunk már — mondja érdeklődésünkre Bóna Ferenc elnök. —* Hetvenöt hektáron felszedtük a cukorrépát, csupán a szállítása van hátra. Sok dicsekednivalónk ezzel a termékkel nincs, mert mindössze 250 mázsával, fizetett hektáranként. De ha figyelembe vesszük a mostoha időjárást, még ennek is őrülnünk kell. Betakarítottunk viszont negyven vagon kukoricát, májusi morzsoltban számolva. Ebből huszonegy vagonnyit leadtunk közös vállalkozásunknak, a SER- KÖVmek, öt vagont a terményforgalmi vállalatnak, a többit pedig megtartottuk magunknak. Az őszi szántásnak a felénél tartunk. Samu István, Fodor József, Zsíros István, Jancsó Gabor a „Dulrak” nyergében nyújtott műszakot lát el, hogy november második felében az utolsó hektárral is végezzen. . Ahogyan egyébként számoljuk az eddigi eredményeket, esztendő végével meg lesz a tervezett, huszonhárommillió forinton felüli. bruttó termelési értékünk. Ehhez természetesen sokban hozzásegít.bennünket a baromfitenyészet, ahol Tóth Tiborné, Fodor Józsefivé és Kovács Józsefné viszik a prímet. Kipróbált, lelkiismeretes tagjaink ők, s hozzák” társaikkal a ter- Soett negyvenkét vagon fjgsckész csirkék Tenyészetünk egyébként könnyít a nyolcszáz lelkes falu húsellátásán is! Ebben az évben például már tizenötezer előnevelt csirke ment ki a háztáji gazdaságokba, onnan meg részint a levesesfazékba, részben pedig piacra... ★ Kis falu, kevés pénz. Lehet azonban tenni így is sok mindent azért, hogy előbbre lépjen a település, kulturáltabb legyen a lakosság élete. Nagykökényesen ilyen tekintetben kétféle dolog jön most számításba. Javítják a közvilágítást. A Klapka, Bem és József Attila utcákat pedig íelsalakozzák. Az utóbbi nem olcsó mulatság. EzeröJ.száz köbméter salakot kell a tanácsnak ide fuvaroztatnia a lVlátravidéki Erőműtől. S / ha már út épül, a két oldalát illik vízlevezető csatornával ellátni. S itt kapcsolódik a feladat megoldásába a három utca lakossága, meg az egész tanácsi testület. Nincs olyan ház, ahonnan ne kerültek volna ki dolgos kezű, a közért áldozni kész emberek. Egyik az árkot ásta portája előtt, a másik a bejáróhoz szolgáló vízáteresztő csöveket fektette le. Ennél a munkánál egyébként segítkezett a helyi termelőszövetkezet is, amely a szállítás gondjainak nagyobbik felét vette le a polgárok válláról. Ilyenformán, ahogyan hirtelen számolni kezdünk Pólyák Jánosnéval, közel százezer forintra tehető annak a társadalmi munkának, illetve anyagi áldozatvállalásnak az értéke, ami$ utcáik korsaerúb'pé tétele végett az itt lakók teljesítenek. Üröm az örömben: a Petőfi utca környékéről egyre több panasz fut be a tanácshoz amiatt, hogy fiatal, az 1950-es években épített házak repedeznek, roskadoznak. Mint mondják, a házak tövében elvezető maka- dam túlzott igénybevétele, a gépmonstrumok által okozott talajrezgés idézi elő az elemi csapással felérő károsodásokat. M edgy esi Máriáékat, a Petőfi utca 21-ben, már a teljes összeomlás fenyegeti. Jószerint napokon belül költözködniük kell! De hová? Verjenek sátrat a szabad ég alatt? Mert lakasl bizony nem kapnak, hiába kilincselik végig a falut. Akadna pedig üres ház, üres szoba* nem is egy. A Táncsics utcában kettő, a Dózsában ugyanennyi. S ott áll kihasználatlanul a Bem utca 10. is. Bármelyiknek a falai között meghúzódna s Medgyesí csaiad átmeneti időre. Addig, míg a renoválást elvégzik. Csak persze ehhez meg pénz kellene! S a KRM, amely némüeg felelős az úttest elhanyagoltságáért, illetve a meg nem engedett terhelésért, nagyon nehezen akarja magát kártérítésre szánni. Aznap, hogy Nagy- kökényesen jártunk, talán a harmadik bírósági tárgyalás folyt ez ügyben... ★ Végül hadd idézze kökényest krónikánk azt a közvetlen hangulatú találkozást, amelyben & Dóze$ utca 27, szám alatti családi házban volt részünk. Százesztendős ■néniké, özvegy Laczik Józsefné, született Úti Rozalia sietett itt elénk, hogy kinyissa a konyhaajtót, s elmondja kéretlen-kedvesen mindazt, ami szívét nyomja. Hogy rosszul bánna véle negyven éve elhunyt férjének unokaöccse? Nem, ezt nem állítja. Főznek, mosnak rá. Hagyják kezere az ötszáz forintos- öregségi segélyt is. Meg rádiózásra, televízióhoz invitálják esténként. Csakhát százévesen befelé fordul már az ember. S túlontúl érzékeny a környezet minden rezdülésére. Különösképpen ha oly friss szellemmel áldott, mint Róza néni. Mi bántja leginkább? Hogy nem veszik hasznát a háznál. Pár éve még ő főzött, ő gondozta a takaros ház baromfiállományát, s eljárt boltba, szomszédotok — Nem is számolok többet egy-ket esztendőnél... — motyogja csendesen. —S hogy ezalatt Andrisék kislánya, -Ilonka, férjhez megy. Tizenhét éves. Nagyon benne van már az időben... (?) Az udvarról még visszatekintünk a konyhára. Látni, Róza néni visszatelepszik az ablak alatt álló asztalhoz, felveszi imént félretólt újságját, a Szabad Földet, s olvasgatni kezd. Szemüveg nélkül Merthogy borúsabb napokon elkelne ugyan az okú lár. De hát azt csak Hatvanban csinálnak. Az pedig nagyon messzire esik Kökényestől. Moldva^ Győző A kapcsolótábla mellől a fekete hajú, bordó köpenyes férfi azonnal válaszol. — Érkezését vettük, megkezdjük a duzzasztást... Lakatos Sándor kezelő megnyomja a sárga gombot és a művelet megkezdődik. A műszer skálája mozgásba jön, másodpercenként mutatja a zsilipkamrában emelkedő víz szintjét. A különböző színű lámpák egymás után sorra kigyulladnak, jelezve a manővert. —• Háromnegyed órát kell várnia az uszálynak, míg mesterségesen megemeljük a vizet — mondja a kezelő. Cigarettára gyújt, de tekintete egy pillanatra sem siklik le a tábláról. Fiatal ember, 23 éves. Villanyszerelő a szakmája, de az előtte levő automata irányítása több a villanyszerelésnél. Bonyolultabb, érdekesebb is, viszont nagyobb szakértelmet követel. Tanfolyamon tanulta a pontos kezelést. Eltelik egy fél óra, a műszer mutatja az emelkedést a nyolcvanöt méter hosszú zsilipben. — Mar nem sok van hátra, leszólok a parancsnoknak, hogy lassan készüljön fel az. indulásra. Az éterben ismét felcsendül az ismerős hang. — Itt Sas... Sas,.. Sas... jelentkezem, vétel! A kezelő arról érdeklődik, mit szállítanak, milyen árukkal van megtöltve a vízi jármű. Az adatokat gyorsan bejegyzi egy naplóba. Eszerint a MAHART uszálya várakozik indulásra. A zsilipen való átkelésért, az áru minőségének megfelelően, tonnánként 12 fillért fizetnek. — Ma ez az első ví?* iár- mű, amely átmegy a zsilipen-A' isi S SS&: >J • , •. Iá __.■ H orváth Sándor kezelő fénygombokkal irányítja « duzzasztást manővert. (Fotó: Perl Márton) — jegyzi meg csendesen Lakatos Sándor. — Naponta Hány Hajót bocsátanak át? A kezelő a naplóban lapoz. — Ez változó, nem lehet így pontosan meghatározni. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy a legkisebb motorcsónaktól a több száz tonnás teherhajókig mind átsegítjük a zsilipen. — Mióta működik a ve- zénylötorony? — Május 5-én úszott át az első hajó irányításunk mellett. A MAHART „Horizont” nevű uszálya volt, amely követ szállított. Ismét a műszerre pillantunk. Lassan vége a háromnegyed órás manővernek. A vízszintmérő skálája megállapodik. Már nem leng ki, mutatja, hogy optimális a magasság. A kapcsolótablan kék fénygomb gyullad és a zsilipkapu lassan kinyílik Az uszály parancsnokát a part melletti piros fényjellel értesítik, hogy elindulhat. A víz sordrása nagy, felületén meghimbálódzik a kő súlyától terhes hajó. Aztán elindul a zsilipen át, Szolnok irányába. Mentusz Károly 197*. november 2„ péntek
