Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
Miért gazdaságos — miért nem ? Az egri helyijárat hibáiért - nemcsak a Voláné a felelősség C rvek és ellenérvek so- ™ rakoztathatók fel amellett, hogy egy-egy termék gyártása kifizetődik-e vagy sem, s ha nem, akkor vajon miért, milyen okok miatt kellett gazdaságtalannak minősíteni —, hogy konkrét példát mondjunk — a hazai traktorgyártást? S éppen a traktorgyártás példája — s az e körül i úló sokéves vita — bizonyítja, hogy az esetek többségében felesleges hosszan tartó és aprólékos elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni: a felhasználók, a vásárlók viszonylag gyorsan és bizony kíméletlenül közük az ítéletet. Ez történt többek között a magyar magnetofongyártással is, amelynek termékei nem tudták felvenni a versenyt a Grundig- licenc alapján gyártott lengyel készülékekkel és sorol- I hatnák tucatnyi más példát I is annak illusztrálására, hogy I van amit nem szabad gyárta- [ ni, mert nem éri meg. Vagy, ! mert nem tudjuk gyártani, s ! itt nem annyira a műszaki felkészületlenségre, a tapasz- talanságból adódó hozzá nem értésre, hanem inkább a szer- , vezetlen termelési körülmé- j nyekre gondolunk. Ebbő! a szempontból éles külön őségét kell tenni gazda- Béi tálán és gazdaságtalan termékek között. Az ipari tárcák a közelmúltban alapos vizsgálatot végeztek a kihasználatlan gyártási kapacitások körül, s ennek során többé- írevésbé megbízható kép alakult ki a gazdaságos termékekről, illetve azokról, amelyek gazdaságtalanok ugyan, de műszaki, beruházási s főleg üzem- és munkaszervezési intézkedésekkel gazdaságossá tehetők. Ez az utóbbi termékcsoport jelenti ma az egyik legnagyobb gondot. Itt nem kivédhetetlen külső tényezők — például a csökkenő piaci kereslet, vagy a magas világpiaci árak stb., — miatt kell veszteségesen dolgozni, hanem túlnyomórészt a vállalati gazdálkodás belső problémái miatt. Mert, igaz, ugyan, hogy a gazdaságos termésstruktúra kialakítását esetenként megnehezítik a szűkös beruházási lehetőségek, a soványka' fejlesztési alapok, az ezeknek is csak sok-sok kötöttséggel való fel- használása, de az is igaz, hogy az esetek nagy részében már elemi munkaszervezési feladatok elvégzésével is jelentős gazdaságossági eredményeket lehetne produkálni. S ez nem annyira idő- és pénzigényes munka, csupán elhatározás, hozzáértés és némi gondolkodás kérdése. A gazdaságtalan termékek visszaszorítása központi program. Kormányhatározat s az ennek nyomán kidolgozott végrehajtási utasítások írják elő a tennivalókat, ám, a gyakorlati munka még a kezdet kezdetén tart csak. A Könnyűipari Minisztériumban ezzel kapcsolatban megjegyzik: „szervezés-fejlesztési programot dolgoztunk ki és megindítottuk annak végrehajtását. Az előkészületi szakasz feladatainak a köny- nyűipar eleget tett, de az eltelt egy év alatt jelentős fordulat még nem volt elérhető”. Nemcsak a könnyűiparban, másutt sem! A gazdaságosság javítását célzó vállalati programok, ahol egyáltalán készítettek ilyeneket — bár „helyes irányúak”, de sokszor tűi általánosak, nélkülözik a konkrét intézkedéseket, a követelményeknek csak részben felelnek meg. Arra persze nincs külön határozat, hogy az úgynevezett „előkészületi . szakaszban” mit kell tenni. A Nébújságterjesztés hajrájában A füzesabonyi járás teljesítette lapterjesztési tervét Két héttel ezelőtti lapszámunkban tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy lapunk előfizetőinek száma októberben mintegy kétezerrel gyarapodott. Azt mondtuk akkor: a kétezer új előfizető már azt bizonyítja, hogy jó néhány helyen mozgásba jött a gépezet” a kommunisták, az aktivisták, a ■tanácstagok meggyőző szavai nyomán jó úton halad a me- g-yei párt végrehajtó bizottság augusztus 28.-i határozatának megvalósítása. Ez a pártdokumentum ugyanis azt tűzte célul, hogy a Népújság megjelenése 25. évfordulója tiszteletére szélesítsük a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapjának olvasótáborát, hogy ezáltal is nagyobb nyilvánosságot biztosíthassunk a párt és kormány határozatainak, hogy negyei lapunkkal is egyre több tájékoztatást nyújthassunk a f iegye lakosságának, hogy tágabb képet formáljunk az ország és a világ hírei mellett szűkebb hazánk Heves megye mindennapjairól, a hétköznapok és az ünnepek örömeiről, gondjairól, a helyi politikáról, céljainkról, tennivalóinkról. Most, a postától kapott tájékoztatás alapján szinte ugyanazt mondhatjuk, amit két héttel ezelőtt: ,jó néhány helyen mozgásba jött a gépezet”. Azzal a kiegészítéssel, hogy sok helyen jelentős és szép eredményeket, sikereket hozott ez a „mozgás”, míg máshol — sajnos — alig történt valami, vagy nem történt semmi. A füzesabonyi járás teljesítette lapterjesztési tervét, több mint 800 új előfizetőt szerveztek lapunknak. A füzesabonyi járást 43,3 százalékos teljesítéssel a gyöngyösi, 30,5 százalékossal a hevesi, 30,2 százalékkal pedig az' egri járás követi. A füzesabonyi járás szép eredményéhez nagyban hozzájárult Poroszló 150, Sarud 134, Kápolna 120.. Aldebrö, Feldebrö, Mezőtárkány 100 százalékos teljesítésével. Az egri járásban Fedémes 111, Váraszó 100 százalékos teljesítéssel érte el a legjobb eredményt, de jó munka folyt Andornaktályán, Kerecsenden, Szilvásváradon is. A gyöngyösi járásban Gyöngyöspata ért el nagyszerű sikert: a tervezett 50 helyett. 74 új olvasót (158 százalék) szerveztek a Népújságnak. Szűcsi teljesítette fejlesztési tervét, és Csány * is 39 előfizetővel gyarapította olvasótáborunkat a a tervezett 40 helyett. A hevesi járásban az erkiek 103, a hevesiek 73, a tenkiek 70 százaléknál tartanak az új előfizetők gyűjtésében. A járások eredményeit nagyban hátráltatják az olyan községek, ahol jóformán semmi nem történt még a határozat megvalósításáért. A városoknál a helyzet a következő a november 15.-i jelentés alapján: Eger 46,5, Hatvan 40,8. Gyöngyös 20,5 százalékra teljesítette a Népújság példányszámának fejles'(é: tervét. A Népszabadság terjesztésében ugyancsak a füzesabonyi járás (90 százalék), a városok közül Hatvan (65,9 százalék) ért el legjobb eredményt. A megyei lap terjesztésében a hajrához érkeztünk. Kérésünk továbbra is: tegyenek meg mindent a pártszervezetek. a tanácsi- és tömegszervezetek, az aktivisták, hogy december 1-től minél több család asztalán legyen ott a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja, a negyed évszázados jubileumára készülő Népújság, Csak éppen felötlik az emberben, hogy az előkészületi szakasz általában a konkrét munkára való felkészülést jelentené. Ez pedig nehezen képzelhető el a tennivalók reális felmérése, s az ehhez kapcsolódó intézkedések nagyon is konkrét meghatározása nélkül. Igaz: nem könnyű a vállalatok dolga, hiszen hosszú évekig elhanyagolt, sőt, gyakran ismeretlen gazdasági feladatokat kell megoldaniuk a gazdaságosabb termelés érdekében. íme egy rövid kis lista a nehézipari vállalatoknál tervezett — az üzem- és munkaszervezéssel szorosan összefüggő — programok általánosítható elemeiből: a termelőgépek kihasználásának rendszeres ellenőrzése; a teljesítőképesség és az üzemeltetési költségek összefüggésének elemzése, a gépi állásidők csökkentése és napra kész nyilvántartása; az üzemek közötti kooperáció javítása; az ütemesebb alapanyag- és csomagolóanyagellátás; kísérleti üzem létrehozása az alkalmazkodóképesség növelése érdekében; a létszám igényes termelés korlátozása; tervszerű piackutatás és propaganda. Megannyi szervezési feladat, s közöttük sok olyan is, amellyel bizony a vállalatok többsége egyedül nem birkózhat meg. Mert hiába határozzák el például az ütemesebb termelést, és ennek érdekében az alkatrészellátás javítását, ha közben krónikus anyaghiánnyal bajlódnak. Vagy hiába fáradoznak a munkaerő-gazdálkodás reformján, ha közben — éppen az állandósult létszámhiány miatt — minduntalan szükségmegoldásokhoz kell folyamodniuk. A termelés gazdaságossága tehát nemcsak vállalati belügy. Sok múlik a gazdasági környzeten, a vállalati gazdálkodás feltételein is. Nagyon jó lenne azonban, ha már csak ezeknek a feltételeknek a javításában kellene a további tennivalókat megjelölni. Egyelőre sajnos, ott tartunk, hogy a gazdaságosság javítását szolgáló belső tartalékok jószerével még mindig ismeretlenek, s a vállalatok meglehetősen ködös programokkal próbálják letudni mindazt, amit a gazdaságos termékszerkezet-kialakítást szorgalmazó határozatok előírnak a számukra. Vértes Csaba AZ ELTELT esztendők alatt' megszoktuk, s — ha olykor szidjuk is, meg kell vallani, hogy: — megszerettük az autóbuszos helyijáratot Egerben. Mondhatni, ma már úgy hozzátartozik a városhoz, mint a főutcai korzó, az öreg Líceum, annyira részévé vált hétköznapjainknak, hogy életünket itt, talán el sem tudnánk már képzelni nélküle. Kétségtelen, hogy sokat is fejlődött, hogy népszerűbbé, népszerűvé váljon. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy valamikor mindössze néhány járat — s ez is csak a legfontosabb útvonalon — szolgálta a gyorsabb, kényelmesebb közlekedést. Mekkora öröm volt, amikor már gyakoribbak lettek s eljutottak a város más részeibe is, aztán pedig mit jelentett a legutóbbi intézkedés. Amióta Eger „tengelyén”, a MEZQ- GÉP-től a Finomszerelvény- gyárig és visszafelé már húsz percenként, sőt a hétköznapi „csúcsidőben” tíz- pércenként igénybeveheti az utas a kocsikat! Legalábbis: elvileg. Vitathatatlan a Volán 4. számú Vállalatának segítő szándéka, hiszen csupán az új, Skoda autóbuszok beszerzésével Egeméi sokkal nagyobb városokat előzött meg, nem beszélve arról az 5,4 millió forintos anyagi áldozatról, amelybe a hat új gépkocsi került. A helyi közlekedésnek, sajnos — meg kell ezt is vallani — mégsem' örvendeztünk igazán, mert gazdája legjobb igyekezete ellenére sem felel meg minden esetben a mai követelményeknek. Az egyébként fürge Skodák is lelassulnak például a „korszerűsített” pénzkezelés, egyrészt az utasokkal, másrészt pedig a rosszul konstruált perselyekkel való kínlódás miatt. A fizető utasok nagy része ugyanis, a jóelőre kiadott, s azóta is hangsúlyozott felhívás ellenére sem akar, vagy tud egy- és kétforintossal fizetni, a viteldíj pontos „bekaszírozására”, megőrzésére hivatott perselyek pedig állandó oldalbavágás nélkül képtelenek elnyelni a pénzt. S az ilyenféle idő- veszteségek sajnos nyomot hagynak az egész menetidőn, amelynek pontos betartását emellett, ráadásul még a város közismerten szűk útvonalai. más állandó vagy alkalmi forgalmi akadályai tovább nehezítik. MINDENNAPOS a bosszúság a további felszállókat al-üdályozó, fegyelmezetlen utasok miatt is. Gyakoriak a túlzsúfolt és a közvetlenül utánuk már szinte üresen érkező autóbuszok, amelyek részint egy-egy járatkimaradás, másrészt az utasok válogatós kedvének „eredményei.” Sok a pontatlanság, a korábbi indítás, vagy éppen a késés. Az utasok százai körében okozott jogos felháborodást a Líceum előtti egyik megálló közelmúltban történő áthelyezése. Mert így még a színháztól is jóval távolabbról kell gyalogolnia annak, aki a belvárosi munkahelyekre, üzletekbe, a postára, vagy éppenséggel a főutcai kórházba, a Ráckapu tér felé igyekszik. S noha az utas talán az új megállótól, a Minaret mellől is megközelítheti az említett helyeket, mindenképpen rossz, hogy a megyeszékhely centrumában nincs állomása a helyijáratnak. Miként okkal és joggal panaszkodnak a esebokszári negyed lakói is városrészük távoli megállóira. AZ ILYEN és hasonló észrevételekről — s tapasztalatokról, amelynek gyakorló utasként e sorok írója is részese — a napokban Balogh Tiborral, a Volán 4. számú Vállalat igazgatójával 1 beszélgettünk. Mint elmondta: a jelzések, a személyes meggyőződés alapján az esetek nagy részét maguk is ismerik. S mindjárt hozzátette, hogy: természetesen már tettek, tesznek is egyet-mást a hibák kijavításáért. A forgalomirányítás tökéletesítésére törekszenek, az eddiginél többet törődnek az indításokkal, a menetidő betartásával, s a rendre, az alkalmi megfigyelőkön kívül hívatásos ellenőrök is ügyelnek néhány hete. Ha sikerül. a város központjában, a Líceum mellett — a környezethez minden tekintetben alkalmazkodó — pavilont létesítenek, ahol szakember ügyel állandóan a járatokra, figyeli az érkezések, indulások pontosságát, s szükség esetén, URH készülékének segítségével akár rásegítő kocsi beállításáról is intézkedik. Emellett pedig, a hónap elején —. hogy ne kelljen mindenkinek a pályaudvari pénztárig gyalogolni — berlelek árusításával foglalkozik. Rövid időn belül gondoskodnak a vállalatnak egyébként roppant hasznos szolgálatot jelentő perselyek kicserélésétől. hogy a megfelelőbb pénzgyűjtő!: használatával is gyorsítsák-a közlekedést. Ez utóbbi azonban, nyilvánvalóan nemcsak ra.,- tuk múlik. Feltétlenül szül: ség tenne már a régóta jc vasolt lépcsőzetes inunki- kezdés bevezetésére is. hiszen ha a Finomszerelvény- gyár vagy a déli ipartelep üzemei továbbra is húzódoznak ez elől, csak kevésbé javulhat a helyzet. A helyijáratok a műszakváltások idején munkás járatokká válnak, s más utasokat akarva, akaratlanul kiszorítanak a közlekedésből. S a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése mellett rendkívül nagy segítség lenne, ha például a főutcái üzletek a nap csendesebb időszakában — a hajnali vagy a késő éjszakai órákban — rakodnának, mint más városokban. Nem beszélve arról, hogy hasonlóképpen a szemét- gyűjtő „Kukával” ugyanígy szívesebben találkoznának a helyijáratok a jelenleginél megfelelőbb időpontban. A VÁROS tengelyén közlekedő 10 gépkocsit éppen a napokban egészítették ki egy tizenegyedikkel, s így az autóbuszok oda és vissza már összesen 1200 utast szállíthatnak a legforgalmasabb vonalon. Ami egyenletesebb utazási igény mellett, tulajdonképpen elegendő is lenne. Egerben azonban sajnos változóak, hullámzóak az igények, amelyeket roppant nehéz mindenki kedvére kielégíteni. Mindenesetre: változatlanul megpróbál a vállalat jobban alkalmazkodni a mindennapi követelményekhez. A városközpontból ma még hiányzó helyijáral-meg- álló, vagy történetesen a Csebokszári lakótelep sok kellemetlenséget okozó kiszolgálása — nem a vállalaton múlik. Ha például engedélyeznék, hogy a Líceum helyett a Dobó téren állhassanak ezután meg az autóbuszok — amire egyébként igazán módot lehetne teremteni — a Volán csak örülne a lehetőségnek. Miként örömmel bejárnának gépkocsijai az északi városr 'szae is. ha ott végre megfelelő utak lennének a szilks ges fordulóval. Annál is iriKebb. mert napjainkban éppen ez utóbbiak hiánya miatt futnak az autóbuszok sokszor üresen Felnémetig, ami nyilvánvalóan csak tetéz; (. Volán amúgy is jelentős fizetését. (Jellemző, ho._y az egri helyijáratú gépkocsik, ■mindent összevetve, .tegye i- részbe-n sincsenek kih~~r>iáivá, ami az országos átlagnál tíz százalékkal rosszabb!) F.Z TEHÁT « helyzet. amellyel — immár n először — nem véletlen i’ foglalkoztunk lapunkban ismét ilyen részletesen. A helyijárat ugyanis sokezer embert érint és érdekel a megyeszékhelyen, s ennélfogva nem lehet elégszer hangsúlyozni az előforduló hiányosságok mielőbbi javításának fontosságát. . Mint kiderült: a felelősség nemcsak a Voláné, másoknak is segíteni kell az ügyben. S megértőbben, lelkiismeretesebben, nagyobb akarattal mint eddig. Gyóni Gyula Néwm & 197.3. november 18., vasárnap