Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

Verd a Steios

Eszperantó-kiállítás az egri űttörőházban

Az eszperantó hasznáról ínár vitázni st kell, mindenki belátja, hogy milyen hasznos, milyen jó az, ha különböző népek gyermekei ismernek egy közös nyelvet is. Mindnyájan kerültünk már olyan helyzetbe, amikor szerettük volna megértetni magunkat, de barátságos mosolyon kívül semmit se tudtunk egymással közölni. És hiába tud az ember angolul, németül, ha olyan emberrel akad össze, aki csak oroszul, vagy franciául beszél.

Valanukor a középkorban a latin nyelv Európában talán betöltötte a közös nyelv szerepét. Azóta sok idő telt el, a világ kitágult, gépek röpítik az embert egyik kontinensről a másikra. A technika fejlődik, csak mi topogunk anyanyelvűnk édes börtönébe zárva. Nem tudunk a másik emberhez közelebb kerülni mert nem értjük egymás nyelvét

Az eszperantó nagyon könnyen ' megtanulható nyelv. Szókincsének nagy részét már ismeri is mindenki, aki elvégezte a középiskolát és belefogott néhány idegen nyelv tanulásába. Tele vagyunk törmelék szavakkal, amelyek megmaradtak az orosz, angol, francia, német nyelv tanulásából. Mert hányszor elkezdtük? Ezt a törmeléket fogta szellemes, könnyű nyelvtani

vázba a múlt század" 80-as éveiben Zamenhof varsói szemorvos, amikor megalkotta az eszperantót, a „reménykedők” nyelvét. A reményét, hogy valamikor talán megérti egymást ember és ember. Ez a remény sokáig naivnak tűnt, az azóta eltelt 80 esztendő alatt háborúk állították szembe a népeket, és forradalmak az embereket, akik amúgy remekül megértették egymást, hiszen egy anyanyelvűk volt, de ez nem gátolja meg őket abban, hogy könyörtelenül lepuffantsák egymást, ha a bankád különböző oldalain álltak. Az eszperantónak nem kedvezett ez az idő. Volt, hogy kommunistának, volt, hogy kozmopolitának kiáltották ki az eszperantis- tát és mindenképpen gátoltált a mozgalom fejlődését.

Szerencsére ez már a múlté. A szocialista országokban mindenütt támogatják az, eszperantót, elismerte az UNESCO, mint tárgyalási nyelvet, van Egyetemes Eszperantó Szövetség (székhelye: Rotterdam). Havonta

több, mint 100 irodalmi, szakmai és tudományos újság jelenik meg a világ minden táján. A mozgalomnak 82 országban van szervezete, tanítják sok iskolában, Budapesten, az ELTÉ-n eszperantó tanárképzés is folyik.

Az egri úttörőházban levő kiállításon (amelyet az Egri

Mnyészklub nyílik Pécsett

ÍCépzőmüvészeti aukció segít

A Pécsett élő nagyszámú művész régi kívánsága teljesül: művészklub nyílik jövőre a városban. A mecsek- aljí „Fészek” a belvárosban levő úgynevezett Ele- fántos - házban kap helyet. A

Mai 4r$jánlafiink;

20,05: Dorottya

Vagyis a dámák diadala a farsangon. A címhez maga a költő, Csokonai Vitéz Mihály, illesztette a műfaji megjelölést: „furcsa vitézi

versezet”. Az adás előtti napon — november 17-én — ünnepeljük a magyar felvilágosodás legnagyobb lírikusa születésének 200. évfordulóját. A sokoldalú költőegyéniségnek igencsak keserű sors jutott osztályrészül: iskoláiból eltanácsolják, álláshoz ‘nem jut, alig néhány versét tudja csak megjelentetni, szerelmében csalódik, barátja kevés, ellensége sok! Művészetét nem értik, nem értékelik, élete nyúlfarknyi: alig múlt 31 éves, amikor meghalt. Halála után Kölcsey is támadja, s a barátjának számító Kazinczy is ki akarja javítani Csokonai „hibás” verseit. Még életében. — már közismert poétaként — is az járta róla, hogy „Csokonai félresikerült tehetség”... Irodalmunkban ő írta az első eposzparódiát (a Békaegérharc-ot), s az első vígeposzt is — a Dorottyái, amelyet most a rendező, Horváth Jenő dolgozott át televízióra. A komikus eposz 1799 telén született, s arról a vészterhes küzdelemről számol be, amit a pártában maradt vénlányok — a 65 éves Dorottyával az élen. — folytattak Karnevál és a többi farsangi ifjú ellen, akiket a végveszélytől már csak Vénusz istennő beavatkozása ment meg.

A címszerepet Gobbi Hilda. a többi szerepeket Ná- ray Teri, Ladomerszky Margit, Simon Erzsi, Sinkó László alakítják. A költő: Sin- hovits Imre.

műemléki épületet kfvtíl-be- lül teljesen felújítják és ennek során alakítják ki a művészek találkozóhelyét. A klub létrehozásához a pécsi —baranyai képzőművészek eredeti módon járulnak hozzá. Felajánlották egy vagy több alkotásukat a tanácsnak, amely aukciót szervez a képekből, szobrokból, szőnyegekből, kerámiákból, kisplasztikákból. Előzőleg a képző- és iparművészeti lektorátus dönt a felajánlott művekről, az aukcióra tehát kizárólag zsűrizett alkotások kerülnek majd, november 26. és december 1. között a József Attila művelődési ház mutatja be a képzőművészeti anyagot. Az aukción bárki vásárolhat, intézmények és magánosok egyaránt, s természetesen nemcsak Pécsről, de az ország egész területéről Az aukció bevételét teljes egészében a pécsi művészklub berendezésére, felszerelésére fordítják.

(MTI)

„Verda Stelo” Eszperantó csoport rendezett), sok érdekes dolgot tudhatunk meg az eszperantó mozgalomról, annak egri múltjáról. Erről tanúskodik Dancza János érdekes anyaga, többek közt a

20-as évektől való eszperantó nyelvű szovjet levelek. Láthatunk a világ minden tójáról újságokat, folyóiratokat, könyveket, képeslapokat, leveleket. Szemléltető példákon mutatják be, hogy milyen egyszerű az eszperantó nyelvtana, milyen logikus a szóképzése. Eszembe jut, hogy Ausztriában hány vasúti állomáson láttam a kis, zöld csillagos felírást: „Eszperantista! Ha

problémád van, fordulj hozzánk, segítünk!” És alatta a helyi eszperantó kör címe. Mert az eszperantisták testvéreknek érzik egymást. A közös anyanyelv nagy dolog. Főként idegenben érzi az ember, milyen jó, ha anyanyelvét meghallja valahol. De az önként választott testvéri nyelv talán még nagyobb dolog.

Az eszperantisták megszállott' emberek. Ez bennük a szép, ezért jó megnézni ezt a kiállítást, ezért reménykedik az ember: talán hamarosan minden iskolában tanítani fogják, és a világ minden pontján lehet majd találni embereket, akiknek felcsillan a szemük, ha meglátják rajtad az eszperantisták zöld csillagos jelvényét.

Z. Hering Margit

Huszonöt éves a Párttörténeti intézet

Negyedszázaddal ezelőtt, 1948. november 20-án, alapították meg a Párttörténeti Intézet elődjét, a Magyar Munkásmozgalmi Intézetet.

A munkásmozgalom-történet viszonylag új tudományág, mégis tekintélyes múltra tekinthet vissza, szinte egyidős a munkásosztállyal, a szociálissá mozgalommal. Már az első munkászervezke- dések vezetői közül többen hazánkban is rögzítették emlékeiket, tapasztalataikat — tanulságul az utókornak. Később a történészek is mindinkább figyelemmel kísérték az új, feltörekvő társadalmi osztály küzdelmeit — politikai felfogásuknak megfelelően különböző szempontból.

1918—19-ben, kiváltképpen a Tanácsköztársaság idején, a munkásmozgalom történetének kutatása is fellendülőben volt. A két világháború közötti ellenforradalmi korszak azonban nem kedvezett az ilyen irányú kutatásoknak, Akik alkalmasak lettek volna rá, többnyire maguk is elnyomottak, üldözöttek voltak. A felszabadulással ezen a területen is újkorszak kezdődött. A munkásosztály a nemzet vezető erejévé, a fordulat évével uralkodó osztállyá vált, története iránt is mindinkább fokozódott az érdeklődés,

A Munkásmozgalmi Intézet megalakulásával a történet- tudománynak ez a fontos ágazata országos jellegű szervezeti bázist kapott. Bizonyos megalapozó munkára már az intézet fennállásának első éveiben sor került, de a tulajdonképpeni tudományos munka csak 1957-ben indulhatott meg. Ma már a Párttörténeti Intézet megbecsült tudományos műhely, amelynek munkája a magyar történettudomány fontos alkotóeleme.

A szakemberek, pártmunkások, írók, újságírók, de a munkásmozgalom múltja iránt érdeklődő közönség is, érintkezésbe került az intézet -— és a vele összeköttetésben levő, különböző tudományos intézményekben dolgozó kutatók — munkájával. Több sorozat keretében — az intézet 14 vaskos kötetben bocsátotta közre a magyar munkásmozgalom történetének fontos . dokumentumait, majd az 1848-tól szinte napjainkig terjedő időszakot felölelve. Számosán ismerik a Magyar Munkásmozgalom Története Válogatott Dokumentumaidnak, csakúgy, mint a népi demokratikus periódus párthatározatának köteteit. Sokan, az intézet különböző kiadva - nyaiból ismerkedtek meg a magyar, sőt — bizonyos mértékben — a nemzetközi munkásmozgalom történetével. A magyar forradalmi munkás- mozgalom története című köteteit a legkülönbözőbb oktatási intézményekben használják. Hasonló a helyzet a ’„válogatott írások” (Szabó Ervin, Alpári Gyula, Kun Béla, Landler Jenő stb.) köteteivel is.

A magyar munkásmozgalom történetének sok fontos eseményéről, problémájáról készült monografikus munka, így a szocialista mozgalom kezdeteiről, a szociáldemokrata párt megalakulásáról, az agrárszocialista mozgalmakról, a szakszervezeti mozgalom kialakulásáról, a század- forduló szocialista mozgalmáról, az 1918-as, „őszirózsás forradalom”-ról. a Magyar Tanácsköztársaságról, a komA Debreceni Csokonai Gimnázium Iskolamúzeuma már nemzetközi hírű. Az itt összegyűjtött szemléltető eszközök segítik a történelem és m ás tantárgyak tanítását. A múzeum több mint 800 szemléltető eszközökkel rendelkezik. E pozdorja lemezre készült domborműmásolatok az iskolamúzeum legújabb darabjai,

i (MTI Foto — Balogh P. László)

VvVV>M/V\AAA/WNrtA/VWWVWVNM/W\AMAA^\>AMAAAV^AAAMMW\AAMAAAAArtAAAMAAMAMAAMA/SAAA/WWVAAAAAAAAAAAAA/WWWWSAAAAAAA.

o.

Foster nyugodt lelki ismerettel nézte a férfit, akit majd meg fog ölni. Minden olyan ismerős volt rajta: barna bőrkabátja, szürke, tollas kalapja, méregdrága, de ízléstelen kockás nadrágja. Látszott rajta, hogy szeret feltűnően öltözködni, de ízlése nincsen.

Foster azonban nem emiatt akarta megölni, összeszorította a száját, és elgondolkozva nézte revolverének csö- yét. Annyi oka volt erre a gyilkosságra, hojy azt egykét mondatban aflfcha lehetne

összefoglalni. Magában nevetett egyet, és tovább nézte áldozatát. A férfi nyugodt volt. semmi jel nem mutatta, hogy néhány perc múlva vége az életének. Negyvenéves lehetett, és csak a figyelmes szemlélő fedezhette volna fel rajta az apró ráncokat, bőrének petyhüdtségét. Arckifejezése elárulta róla, hogy mindig az eszére hallgatott, sohasem a szívére.

öcska gazfickó — gondolta magában Foster, s egy pillanatra elfogta a vágy, hogy azonnal végezzen vele. Tudta

azonban, hogy egy emelettel lejjebb még dolgozik a takarítónő, meg kell várni, amíg eltávozik. Gondolatban még egyszer végigfutott az elmúlt napok eseményein, azon, hogyan vásárolta meg a fegyvert és a töltényeket, hol rejtette revolverét. Eleinte egy kicsit félt, most azonban már csak elégedettséget érez.

Tekintetével ismét megkereste áldozatát. Az emberek általában önvédelemből vagy véletlen baleset folytán követnek el gyilkosságot, többször előre megfontolt szándékkal, is, és a rendőrség a legtöbb esetben elfogja a tettest. Ez azonban tökéletes gyilkosság lesz.

Foster felemelte a revolvert, megcélozta vele áldozatának fejét. Ismét kísértést érzett, hogy azonnal elsüsse, de nyugtatgatni kezdte magát. Még egyszer felsorolta áldozatának minden hibáját: kegyetlenségét, érzéketlenségét. Emlékezett arra, amiko” a barna bőrkabátos ember a háború idején gyáván megszökött a hadszíntérről, otthagyva sebesült barátját, akin talán*még lehetett volna segíteni. jS később, a háború után, amikor kereskedélmi utazó volt és vonzó külsejével ékeaszólásávai» rávette

az embereket — elsősorban a nőket — arra, hogy egy sereg haszontalan holmit vásároljanak tőié. És hány nőt becsapott! Fel sem tudná sorolni

És Irene! Ha minden más bűnét el is nézné, ezt az egyet nem bocsáthatja meg neki. Irene egy öregedő házaspár egyetlen gyermeke volt, óriási vagyon várt rá. S ez a férfi udvarolni kezdett neki, elcsábította, és később feleségül vette. Az ünnepélyes esküvő után Irene szüleinek házába költöztek. Itt élt több éven át zavartalan kényelemben, egy szalmaszálat sem tett odébb, hagyta, hogy fiatal felesége kiszolgálja, mindent a helyébe vigyen.

Aztán ismét nők után futkosott, feleségét magára hagyta, önző volt, csak önmagával törődött. Nem érdemli meg. hogy életben maradjon.

Vagy mégis? Foster előtt felrémiétt egy másik kép, amikor ez a férfi szaladt, szaladt egy mezőn, vidáman nevetett, együtt szaladt egy kisgyerekkel, együtt iürüdtek a tóban. A gyermek hihetetlenül imádta az apját, ezt a szép embert, és ő, hogy fiának érzelmeit meg ne sértse, ha nem is érzett iránta semmit, legalább mímelte a ssemunisták két világháború kő' zötti •küzdelméről, a magyar antifasiszta, ellenállási mozgalomról. Számos mű vizsgálja olyan, nagy jelentőségű, történelemformáló események hazai visszhangját, mint a Párizsi Kommün vagy — kiváltképpen — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom.

Az utóbbi évekbem örvendetesen fellendült a népi demokratikus időszak kutatása is. Monográfiák jelentek meg a felszabadulásról, a népi demokratikus rendszer létrejöttéről. írások készültek az 1956-os ellenforradalmi támadás okairól és tanulságairól Számos tanulmány foglalkozik a magyar kcvmmuniste 'mozgalom megújhodásával, a Magyar -Szocialista Munkás- ‘ párt tevékenységével.

A Párttörténeti Intézetnék nagy része van az utóbbi években — gondoljunk a .kimagasló történeti évfordulókra — fellendülő helytörténeti munkálatokban is. Az intézet könyvtárát és archívumát viszonylag, nagy számban keresik fel vidéki kutatók, akik nem egyszer konzultációs és lektori segítséget is igénybe vésznek. Örvendetes jelenség, hogy számos megyében jelen- tek, illetve jelennek meg szán* vonalas forráskiadványok,

különböző fontos eseményeket tárgyaló, helytörténete: dolgozatok.

A" Párttörténeti Intézetbe» jelenleg is sokoldalú tudományos munka folyik Készül a XíX. század hetvenes-nyolcvanas éveinek pártalakító küzd elmeiről szóló monográfiája, s számos szerző foglal* kozik a magyar szociáldamok* rata párt történetének különböző időszakaival. Tovább folytatódik a szakszervezett mozgalom történetének feldolgozása.

Az intézet — a maga feladatkörének megfelelően — bekapcsolódott a magyar munkásosztály rétegződésének, életviszonyainak, s minden politikai "vetületénék kutatásába; a történeti fejlődést kívánja ebben a tekintetben is felvázolni. Új téma a szomszédos országok munkásrnoz galma és a magyar munkásmozgalom közötti kapcsolatok elemzése.

Rövidesen — kisebb terjedő-q lémben — életrajzi munka jelenik meg olyan személyiségekről, mint pl. Kun Béla, Szabó Ervin, Landler Jenő, Kunfi Zsigmond, Szamuely Tibor, Rajk László, Kun Bé Iáról és Károlyi Mihályról terjedelmesebb életrajzi mü is készül.

A Párttörténeti Intézet kollektívája, és mindazok a történészek, akik országszerte a magyar munkásmozgalom történetével foglalkoznak, úgy tartják, . hogy terve* megvalósulása nemcsak teljesebbé, szakszerűbbé, hanem sokoldalúan felhasználhatób- bá, a jelen küzdelmeiben job* ban hasznos! thatóbbá is tesz! a munkásmozgalom történetét.

Erényi Tibor- W. '^-A^'.'^.'.V. V-.^AVWWVAAAÄ»

retetet. Ketten játszottak * parkban, futkostak a fa körül, bújócskáztak.

Talán emiatt meg ke gyei mezhetne neki. De minek? Irene és á gyermek már régen külföldre költöztek, elüldözte őket a férfi kibírhatatlan önzése. Valahol a világban új életet kezdtek, és Foster nagyon jói tudta, hogy a barna bőrkabátos férfi előbb-utóbb csak felkeresné őket, visszakönyörögné magát, és élne továbbra is a nyakukon.

Gondolataiból éles ajtócsa- pódás rezzentette fel.

A takarítónő eltávozott, Egyedül volt a házban.. .• elérkezett a pillanat.

Foster még egyszer utoljára szemügyre vette áldozatát, az embert, akit meg fog ölni. Hirtelen sajnálni kezdte, s arra gondolt, hogy végeredményben ő is csak emberi lény, volt, ha gyáva, ha durva, ha önző, ha hiú is, de végül is magára maradt.

— Az ördögbe is, még az hiányzik, hogy sajnáljam — kiáltott, fel, és meghúzta a ravaszt. A golyó átfúrta a fejét, épp úgy, ahogy tervezte.

Amikor a rendőrség megtalálta Fostert, megállapította, hogy pillanatnyi elmeza varában öngyilkosságot követett Ä