Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

Miért gazdaságos — miért nem ? Az egri helyijárat hibáiért - nemcsak a Voláné a felelősség C rvek és ellenérvek so- ™ rakoztathatók fel amellett, hogy egy-egy ter­mék gyártása kifizetődik-e vagy sem, s ha nem, akkor vajon miért, milyen okok miatt kellett gazdaságtalan­nak minősíteni —, hogy konkrét példát mondjunk — a hazai traktorgyártást? S éppen a traktorgyártás példá­ja — s az e körül i úló sok­éves vita — bizonyítja, hogy az esetek többségében feles­leges hosszan tartó és apró­lékos elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni: a felhasználók, a vásárlók viszonylag gyor­san és bizony kíméletlenül közük az ítéletet. Ez történt többek között a magyar mag­netofongyártással is, amely­nek termékei nem tudták fel­venni a versenyt a Grundig- licenc alapján gyártott len­gyel készülékekkel és sorol- I hatnák tucatnyi más példát I is annak illusztrálására, hogy I van amit nem szabad gyárta- [ ni, mert nem éri meg. Vagy, ! mert nem tudjuk gyártani, s ! itt nem annyira a műszaki felkészületlenségre, a tapasz- talanságból adódó hozzá nem értésre, hanem inkább a szer- , vezetlen termelési körülmé- j nyekre gondolunk. Ebbő! a szempontból éles külön őségét kell tenni gazda- Béi tálán és gazdaságtalan termékek között. Az ipari tárcák a közelmúltban alapos vizsgálatot végeztek a kihasz­nálatlan gyártási kapacitások körül, s ennek során többé- írevésbé megbízható kép ala­kult ki a gazdaságos termé­kekről, illetve azokról, ame­lyek gazdaságtalanok ugyan, de műszaki, beruházási s fő­leg üzem- és munkaszervezé­si intézkedésekkel gazdasá­gossá tehetők. Ez az utóbbi termékcsoport jelenti ma az egyik legnagyobb gondot. Itt nem kivédhetetlen külső té­nyezők — például a csökkenő piaci kereslet, vagy a magas világpiaci árak stb., — miatt kell veszteségesen dolgozni, hanem túlnyomórészt a vál­lalati gazdálkodás belső prob­lémái miatt. Mert, igaz, ugyan, hogy a gazdaságos termésstruktúra kialakítását esetenként megnehezítik a szűkös beruházási lehetősé­gek, a soványka' fejlesztési alapok, az ezeknek is csak sok-sok kötöttséggel való fel- használása, de az is igaz, hogy az esetek nagy részében már elemi munkaszervezési fela­datok elvégzésével is jelentős gazdaságossági eredményeket lehetne produkálni. S ez nem annyira idő- és pénzigényes munka, csupán elhatározás, hozzáértés és némi gondolko­dás kérdése. A gazdaságtalan termékek visszaszorítása központi prog­ram. Kormányhatározat s az ennek nyomán kidolgozott végrehajtási utasítások írják elő a tennivalókat, ám, a gyakorlati munka még a kez­det kezdetén tart csak. A Könnyűipari Minisztérium­ban ezzel kapcsolatban meg­jegyzik: „szervezés-fejleszté­si programot dolgoztunk ki és megindítottuk annak vég­rehajtását. Az előkészületi szakasz feladatainak a köny- nyűipar eleget tett, de az el­telt egy év alatt jelentős for­dulat még nem volt elérhe­tő”. Nemcsak a könnyűiparban, másutt sem! A gazdaságosság javítását célzó vállalati prog­ramok, ahol egyáltalán ké­szítettek ilyeneket — bár „he­lyes irányúak”, de sokszor tűi általánosak, nélkülözik a konkrét intézkedéseket, a kö­vetelményeknek csak részben felelnek meg. Arra persze nincs külön határozat, hogy az úgynevezett „előkészületi . szakaszban” mit kell tenni. A Nébújságterjesztés hajrájában A füzesabonyi járás teljesítette lapterjesztési tervét Két héttel ezelőtti lapszámunkban tájékoztattuk olva­sóinkat arról, hogy lapunk előfizetőinek száma októberben mintegy kétezerrel gyarapodott. Azt mondtuk akkor: a két­ezer új előfizető már azt bizonyítja, hogy jó néhány helyen mozgásba jött a gépezet” a kommunisták, az aktivisták, a ■tanácstagok meggyőző szavai nyomán jó úton halad a me- g-yei párt végrehajtó bizottság augusztus 28.-i határozatá­nak megvalósítása. Ez a pártdokumentum ugyanis azt tűzte célul, hogy a Népújság megjelenése 25. évfordulója tisztele­tére szélesítsük a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapjának olvasótáborát, hogy ezáltal is nagyobb nyilvánossá­got biztosíthassunk a párt és kormány határozatainak, hogy negyei lapunkkal is egyre több tájékoztatást nyújthassunk a f iegye lakosságának, hogy tágabb képet formáljunk az or­szág és a világ hírei mellett szűkebb hazánk Heves megye mindennapjairól, a hétköznapok és az ünnepek örömeiről, gondjairól, a helyi politikáról, céljainkról, tennivalóinkról. Most, a postától kapott tájékoztatás alapján szinte ugyan­azt mondhatjuk, amit két héttel ezelőtt: ,jó néhány helyen mozgásba jött a gépezet”. Azzal a kiegészítéssel, hogy sok helyen jelentős és szép eredményeket, sikereket hozott ez a „mozgás”, míg máshol — sajnos — alig történt valami, vagy nem történt semmi. A füzesabonyi járás teljesítette lapterjesztési tervét, több mint 800 új előfizetőt szerveztek lapunknak. A füzesabonyi járást 43,3 százalékos teljesítéssel a gyöngyösi, 30,5 százalékossal a hevesi, 30,2 százalékkal pe­dig az' egri járás követi. A füzesabonyi járás szép eredmé­nyéhez nagyban hozzájárult Poroszló 150, Sarud 134, Ká­polna 120.. Aldebrö, Feldebrö, Mezőtárkány 100 százalékos teljesítésével. Az egri járásban Fedémes 111, Váraszó 100 százalékos teljesítéssel érte el a legjobb eredményt, de jó munka folyt Andornaktályán, Kerecsenden, Szilvásváradon is. A gyöngyösi járásban Gyöngyöspata ért el nagyszerű si­kert: a tervezett 50 helyett. 74 új olvasót (158 százalék) szer­veztek a Népújságnak. Szűcsi teljesítette fejlesztési tervét, és Csány * is 39 előfizetővel gyarapította olvasótáborunkat a a tervezett 40 helyett. A hevesi járásban az erkiek 103, a he­vesiek 73, a tenkiek 70 százaléknál tartanak az új előfize­tők gyűjtésében. A járások eredményeit nagyban hátráltatják az olyan községek, ahol jóformán semmi nem történt még a határo­zat megvalósításáért. A városoknál a helyzet a következő a november 15.-i jelentés alapján: Eger 46,5, Hatvan 40,8. Gyöngyös 20,5 szá­zalékra teljesítette a Népújság példányszámának fejles'(é: tervét. A Népszabadság terjesztésében ugyancsak a füzesabonyi járás (90 százalék), a városok közül Hatvan (65,9 százalék) ért el legjobb eredményt. A megyei lap terjesztésében a hajrához érkeztünk. Ké­résünk továbbra is: tegyenek meg mindent a pártszerveze­tek. a tanácsi- és tömegszervezetek, az aktivisták, hogy de­cember 1-től minél több család asztalán legyen ott a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja, a negyed évszázados jubileumára készülő Népújság, Csak éppen felötlik az em­berben, hogy az előkészületi szakasz általában a konkrét munkára való felkészülést je­lentené. Ez pedig nehezen képzelhető el a tennivalók reális felmérése, s az ehhez kapcsolódó intézkedések na­gyon is konkrét meghatáro­zása nélkül. Igaz: nem könnyű a válla­latok dolga, hiszen hosszú évekig elhanyagolt, sőt, gyak­ran ismeretlen gazdasági fel­adatokat kell megoldaniuk a gazdaságosabb termelés érde­kében. íme egy rövid kis lis­ta a nehézipari vállalatoknál tervezett — az üzem- és munkaszervezéssel szorosan összefüggő — programok ál­talánosítható elemeiből: a termelőgépek kihasználásá­nak rendszeres ellenőrzése; a teljesítőképesség és az üze­meltetési költségek összefüg­gésének elemzése, a gépi ál­lásidők csökkentése és napra kész nyilvántartása; az üze­mek közötti kooperáció javí­tása; az ütemesebb alap­anyag- és csomagolóanyag­ellátás; kísérleti üzem létre­hozása az alkalmazkodóké­pesség növelése érdekében; a létszám igényes termelés kor­látozása; tervszerű piackuta­tás és propaganda. Megannyi szervezési fela­dat, s közöttük sok olyan is, amellyel bizony a vállalatok többsége egyedül nem birkóz­hat meg. Mert hiába hatá­rozzák el például az üteme­sebb termelést, és ennek ér­dekében az alkatrészellátás javítását, ha közben krónikus anyaghiánnyal bajlódnak. Vagy hiába fáradoznak a munkaerő-gazdálkodás re­formján, ha közben — éppen az állandósult létszámhiány miatt — minduntalan szük­ségmegoldásokhoz kell folya­modniuk. A termelés gazdaságossá­ga tehát nemcsak vál­lalati belügy. Sok múlik a gazdasági környzeten, a vál­lalati gazdálkodás feltételein is. Nagyon jó lenne azonban, ha már csak ezeknek a felté­teleknek a javításában kelle­ne a további tennivalókat megjelölni. Egyelőre sajnos, ott tartunk, hogy a gazdasá­gosság javítását szolgáló bel­ső tartalékok jószerével még mindig ismeretlenek, s a vál­lalatok meglehetősen ködös programokkal próbálják le­tudni mindazt, amit a gazda­ságos termékszerkezet-kiala­kítást szorgalmazó határoza­tok előírnak a számukra. Vértes Csaba AZ ELTELT esztendők alatt' megszoktuk, s — ha olykor szidjuk is, meg kell vallani, hogy: — megszeret­tük az autóbuszos helyijára­tot Egerben. Mondhatni, ma már úgy hozzátartozik a vá­roshoz, mint a főutcai kor­zó, az öreg Líceum, annyira részévé vált hétköznapjaink­nak, hogy életünket itt, ta­lán el sem tudnánk már képzelni nélküle. Kétségtelen, hogy sokat is fejlődött, hogy népszerűbbé, népszerűvé váljon. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy valamikor mindössze néhány járat — s ez is csak a leg­fontosabb útvonalon — szol­gálta a gyorsabb, kényelme­sebb közlekedést. Mekkora öröm volt, amikor már gya­koribbak lettek s eljutottak a város más részeibe is, az­tán pedig mit jelentett a legutóbbi intézkedés. Amióta Eger „tengelyén”, a MEZQ- GÉP-től a Finomszerelvény- gyárig és visszafelé már húsz percenként, sőt a hét­köznapi „csúcsidőben” tíz- pércenként igénybeveheti az utas a kocsikat! Legalábbis: elvileg. Vitathatatlan a Volán 4. számú Vállalatának segítő szándéka, hiszen csupán az új, Skoda autóbuszok be­szerzésével Egeméi sokkal nagyobb városokat előzött meg, nem beszélve arról az 5,4 millió forintos anyagi ál­dozatról, amelybe a hat új gépkocsi került. A helyi közlekedésnek, sajnos — meg kell ezt is vallani — mégsem' örven­deztünk igazán, mert gaz­dája legjobb igyekezete el­lenére sem felel meg min­den esetben a mai követel­ményeknek. Az egyébként fürge Skodák is lelassulnak például a „korszerűsített” pénzkezelés, egyrészt az uta­sokkal, másrészt pedig a rosszul konstruált perselyek­kel való kínlódás miatt. A fizető utasok nagy része ugyanis, a jóelőre kiadott, s azóta is hangsúlyozott felhí­vás ellenére sem akar, vagy tud egy- és kétforintossal fizetni, a viteldíj pontos „bekaszírozására”, megőrzé­sére hivatott perselyek pe­dig állandó oldalbavágás nélkül képtelenek elnyelni a pénzt. S az ilyenféle idő- veszteségek sajnos nyomot hagynak az egész menetidőn, amelynek pontos betartását emellett, ráadásul még a város közismerten szűk út­vonalai. más állandó vagy alkalmi forgalmi akadályai tovább nehezítik. MINDENNAPOS a bosszú­ság a további felszállókat al-üdályozó, fegyelmezetlen utasok miatt is. Gyakoriak a túlzsúfolt és a közvetlenül utánuk már szinte üresen érkező autóbuszok, amelyek részint egy-egy járatkimara­dás, másrészt az utasok vá­logatós kedvének „eredmé­nyei.” Sok a pontatlanság, a korábbi indítás, vagy ép­pen a késés. Az utasok szá­zai körében okozott jogos felháborodást a Líceum előt­ti egyik megálló közelmúlt­ban történő áthelyezése. Mert így még a színháztól is jóval távolabbról kell gya­logolnia annak, aki a belvá­rosi munkahelyekre, üzletek­be, a postára, vagy éppen­séggel a főutcai kórházba, a Ráckapu tér felé igyekszik. S noha az utas talán az új megállótól, a Minaret mellől is megközelítheti az említett helyeket, mindenképpen rossz, hogy a megyeszékhely centrumában nincs állomá­sa a helyijáratnak. Miként okkal és joggal panaszkod­nak a esebokszári negyed la­kói is városrészük távoli megállóira. AZ ILYEN és hasonló ész­revételekről — s tapasztala­tokról, amelynek gyakorló utasként e sorok írója is részese — a napokban Ba­logh Tiborral, a Volán 4. számú Vállalat igazgatójával 1 beszélgettünk. Mint elmond­ta: a jelzések, a személyes meggyőződés alapján az ese­tek nagy részét maguk is is­merik. S mindjárt hozzátet­te, hogy: természetesen már tettek, tesznek is egyet-mást a hibák kijavításáért. A forgalomirányítás tökéletesí­tésére törekszenek, az eddi­ginél többet törődnek az in­dításokkal, a menetidő be­tartásával, s a rendre, az al­kalmi megfigyelőkön kívül hívatásos ellenőrök is ügyel­nek néhány hete. Ha sike­rül. a város központjában, a Líceum mellett — a kör­nyezethez minden tekintet­ben alkalmazkodó — pavi­lont létesítenek, ahol szak­ember ügyel állandóan a já­ratokra, figyeli az érkezé­sek, indulások pontosságát, s szükség esetén, URH készü­lékének segítségével akár rásegítő kocsi beállításáról is intézkedik. Emellett pedig, a hónap elején —. hogy ne kelljen mindenkinek a pá­lyaudvari pénztárig gyalo­golni — berlelek árusításá­val foglalkozik. Rövid időn belül gondos­kodnak a vállalatnak egyéb­ként roppant hasznos szolgá­latot jelentő perselyek kicse­rélésétől. hogy a megfele­lőbb pénzgyűjtő!: használa­tával is gyorsítsák-a közleke­dést. Ez utóbbi azonban, nyilvánvalóan nemcsak ra.,- tuk múlik. Feltétlenül szül: ség tenne már a régóta jc vasolt lépcsőzetes inunki- kezdés bevezetésére is. hi­szen ha a Finomszerelvény- gyár vagy a déli ipartelep üzemei továbbra is húzódoz­nak ez elől, csak kevésbé javulhat a helyzet. A helyi­járatok a műszakváltások idején munkás járatokká válnak, s más utasokat akarva, akaratlanul kiszorí­tanak a közlekedésből. S a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése mellett rendkí­vül nagy segítség lenne, ha például a főutcái üzletek a nap csendesebb időszakában — a hajnali vagy a késő éj­szakai órákban — rakodná­nak, mint más városokban. Nem beszélve arról, hogy hasonlóképpen a szemét- gyűjtő „Kukával” ugyanígy szívesebben találkoznának a helyijáratok a jelenleginél megfelelőbb időpontban. A VÁROS tengelyén köz­lekedő 10 gépkocsit éppen a napokban egészítették ki egy tizenegyedikkel, s így az autóbuszok oda és vissza már összesen 1200 utast szál­líthatnak a legforgalmasabb vonalon. Ami egyenletesebb utazási igény mellett, tulaj­donképpen elegendő is len­ne. Egerben azonban sajnos változóak, hullámzóak az igények, amelyeket roppant nehéz mindenki kedvére ki­elégíteni. Mindenesetre: vál­tozatlanul megpróbál a vál­lalat jobban alkalmazkodni a mindennapi követelmé­nyekhez. A városközpontból ma még hiányzó helyijáral-meg- álló, vagy történetesen a Csebokszári lakótelep sok kellemetlenséget okozó ki­szolgálása — nem a vállala­ton múlik. Ha például enge­délyeznék, hogy a Líceum helyett a Dobó téren állhas­sanak ezután meg az autó­buszok — amire egyébként igazán módot lehetne terem­teni — a Volán csak örül­ne a lehetőségnek. Miként örömmel bejárnának gépko­csijai az északi városr 'szae is. ha ott végre megfelelő utak lennének a szilks ges fordulóval. Annál is iriKebb. mert napjainkban éppen ez utóbbiak hiánya miatt fut­nak az autóbuszok sokszor üresen Felnémetig, ami nyil­vánvalóan csak tetéz; (. Vo­lán amúgy is jelentős fi­zetését. (Jellemző, ho._y az egri helyijáratú gépkocsik, ■mindent összevetve, .tegye i- részbe-n sincsenek kih~~r>iái­vá, ami az országos átlagnál tíz százalékkal rosszabb!) F.Z TEHÁT « helyzet. amellyel — immár n elő­ször — nem véletlen i’ fog­lalkoztunk lapunkban ismét ilyen részletesen. A helyijá­rat ugyanis sokezer embert érint és érdekel a megye­székhelyen, s ennélfogva nem lehet elégszer hangsú­lyozni az előforduló hiányos­ságok mielőbbi javításának fontosságát. . Mint kiderült: a felelősség nemcsak a Vo­láné, másoknak is segíteni kell az ügyben. S megértőb­ben, lelkiismeretesebben, na­gyobb akarattal mint eddig. Gyóni Gyula Néwm & 197.3. november 18., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom