Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-12 / 239. szám

i Tornából felmentve...?! i*eii€fel<*í nyomán, kát lentin ni iwkoiálean Diákéveimre emlékezve mindig fülempen csengenek délceg járású testnevelőnk, Banga tanár úr szavai, ame­lyekkel rendre elhessegette magától a felmentésért kun- csorgó eminens tanulókat: Bp testben ép lélek. Hajító­fát nem ér a tudományod, édes fiam, ha gyámoltalan, satnya maradsz. Elfúj a szél, elvisz az első komolyabb be­tegség .,. Nem is igen volt óráin potyázó, szimuláns. Róttuk a köröket a sportte­lepen mindahányan. Póznát, kötelet másztunk, vívókar­dot forgattunk 6 ha kellett, messzire röpítettük a ge­relyt, a diszkoszt. Világbaj­nokok, olimpiai győztesek kerültek ki a Bethlen Gim­náziumból. De aki nem vit­te ennyire, az is hálával emlegeti mostanáig a „mes­tert”, sodorta bár az élet Venezuelába, avagy az isko­la anyavárosának közvetlen közelébe. — Ép testben ép lélek. Így igaz. S bár hamarabb döbbentünk volna a régi közmondás alapigazságára! Nem ott tartanánk. ahol most vagyunk. Edzettebb, egészségesebb lenne a sze­münk előtt felnövekvő fia­talság — mondja Vladár Mi­hály. a hatvani 1-es számú általános iskola igazgatója. Az ismeretes, szeptember elsejével hatályba lépett mi­niszteri rendelkezésre tere­lődik beszélgetésünk. Esze­rint általános iskolákban, kö­zépfokú tanintézetekben az eddigi kettőről háromra emelkedett a heti kötelező tornaórák száma. Kísért-e a múlt? Szöknek-e a gyerekek a megnövekedett tésti igény- bevétel elől? Az iskola pe­dig lépést tud-e tartani a fokozott igényekkel? — Az átállás nem keltett rossz visszhangot sem a gyermekekben, sem a szü­lőkben. Jellemző, hogy kö­zel nyolcszáz tanulónk közül csupán nyolc a tornából fel­mentett. A papák, mamák pedig néhány esetben azt kifogásolták csupán, hogy helyszűke miatt egy-egy ta­nulócsoportnak kéthetenként kora délután kell bejönnie testnevelési foglalkozásra — válaszolt kérdéseinkre az igazgató. Majd így folytatta: Sokkal nagyobb gond a tár­gyi feltételek biztosítása. Szabó Lajos személyében egy főállású szakos nevelőnk van, aki elég sok túlórában tanít, de még így is el kell fogad­nia Csanády Gyula igazga- tóhelvettesünk segítségét. . . Éppen vége a tornaórá­nak a VI. c.-ben, amikor ki­érünk az udvarra. Drabos Zsuzsanna. Bárányt Ildikó. Juhász Mária és Simon Ildi a játékszereket szedik össze. A fiúk közű] Juhász Gabi Sünde rög már csak a közel­ben, többi társa futott a mosdóba, osztályterembe. — Jó-e, hogy most már többet játszhattok? — Én nagyon örülök neki, csak édesanyám mondogatja mindig odahaza, hogy a OäMMit 1973. október 13.^ BfeSUek sport helyett a magyaron járjon az eszem — vágja rá a vékonydongájú, szőke cse­mete. — S milyen tapasztalato­kat szűrt le az első hónap végeztével Szabó tanár úr? — Fokozott megterhelé­sünket, a betáblázott dél- előttöket, délutánokat fe­ledteti a gyerekek játékos kedve, s fokozódó teljesít­ménye, állóképessége. Húsz éve itt tanítok, s óráimat rendszerint futás vezeti ' be. A tíz-tizenkét esztendős gyerekek 700—800 métert tesznek meg. Figyeltem, könnyedség, dinamizmus dolgában már most ott tart valamennyi, mint tavaly, vagy azelőtt, november de­rekán. S a megemelt óra az ügyességi számokban szin­tén jótékonyan hat diákja­inkra. Csak az esős ősztől és a téltől félek. Az vissza­vet bennünket. Ha csak olyan hosszú'hideg nem kö­szönt ránk, hogy érdemes lesz korcsolyapályát, nyitni az udvaron. Sokban pótolná a tomateremhiányt... Per­sze a végcél: korszerű csar­nok. A legnagyobb létszámú iskola vagyunk a városban: A Bajza József Gimnázi­umban első hallásra meg­ijedünk Ambruzs Endre igazgató szavaitól, amikor arról beszél, hogy 667 nö­vendékük közül 52 folya­modott felmentésért. Ennyi­en húzódoznának a testkul­túrától? Ennyien utasítanák vissza azt a fokozott figyel­met, gondoskodást. amely­ben oktatás] politikánk á mai fiatalokat részesíti? — Ezek egyelőre folya­modványok, s egyébként sem valamiféle ellenkezést, vonakodást jelentenek — nyugtat meg az igazgató. — Négy olyan diákot tartunk számon, akiknél tökéletesen indokolt a felmentés, még­pedig véglegesen. A többi gyógytornára, illetve köny- nyített testnevelési órákra pályázik, egészségügyi ok­ból. Szívgyengeség, csípőfi­cam. ortopédia. " Sorsukról iskolaorvosunk, dr. Répást Károly dönt. Ö szűrt ki a közeli napokban, kinél indo­kolt ez a kedvezmény? An­nak kell ugyanis tekinte­nünk, mert a gyógytorná­szokkal külön tanrend sze­rint foglalkozik két taná­runk, Kákái János es Rigó János. — Hogyan győzik pályá­val, teremmel az emelt óra­számot? — A nyáron közel száz­ezer forintot költöttünk tor- ' na termünk korszerűsítésére, az iskolával szomszédos kór­ház igazgatósága pedig en­gedélyezte, hogy különböző dobószámokban a kastély udvarán gyakoroljanak di­ákjaink. Persze, mindez nem zárja ki, hogy a rossz idő beálltával, amikor udvarunk is sártengerré változik, sok­szor ne két tanulócsoport­nak kelljen közös foglalko­zást tartani a tornacsarnok­ban' Aztán egy harmadik tanári státusz szintén elkel­ne nálunk Itt az egészségügyi s-'V . ./.épiskola harmao találjuk a sportteleppé n. kított iskolaudvaron. A job­bára 16 éves leányok a 110 Bene József egri kiállításáról Bene József, kolozsvári fes­tőművész önálló kiállítása az Egri Kisgalériában jelentős művészi esemény és komoly siker. Negyvenöt alkotás so­rakozik itt fel, hogy ízelítőt adjon egy egységes világ- szemléletről, a hetvenévesen is fiatalosan gondolkodó és dolgozó Bene Józsefről. A művész legfontosabb közlendőit önmagáról és a világról az emberi test meg­jelenítésében fogalmazza meg'. Az emberi test a köz­ponti magja ennek a piktúrá1 nak akkor is, ha az alkotó képzelet elvontabb régiókat közelít meg, mitológiát éleszt és teremt, elvont fogalmakat, távoli asszociációkat hoz kö­zeibe vagy rokonit a rajzola­tokkal és a színekkel. Kezdjük talán ezzel! A föld tündére ott guggol-lebeg az elemek között, a valóságos asszonyi test azonban olyan hátteret kap. amitől az egész kép egy kissé távolabb kerül tőlünk, képzeletünket kuta­tásra sarkallja, vajon hon­nan és miért jött ez az idea a festő lelkivilágába és miért éppen ezt a vizek mélységét érzékeltető távlatot nyitotta a rezzenéstelen arc és a nem egészen nyugvó test mögé? Vagy itt van a Dal című kompozíció: a ritmus kimoz­dulásának a pillanatát, hely­zetét érzékelteti a testi ábrá­zolás közérthető, majdnem közönséges jegyeivel. S ettől lesz az egész kép mitológiai, mdntahogy a Mithosz című kép is — a női alak szár­nyassal — elvezethet a gö­rög mitológiába, vagy a biblia- történetek kedvelt nő­alakjaihoz is. Ugyanide tartozik az Álom, az Emlék (homályos nőalak lovakkal) és a Mese című kompozíció is, ahol a ló a csillagokkal meseszerű időt­lenséget áraszt. Ugyanígy a Csend című kép is a nagy testű állatokkal. Hogy a mű­vész teremtő fantáziája miért éppen ezeket a mitoló­giai arányú állatokat tartja alkalmasnak a csend érzékel­tetésére. a néző előtt talány, de a mű egésze hatásos. A mítoszok világából a népballadák tájaira is elvisz a festő. A Pásztor és a három lehajtott fejű juh, a Lányok berbéccsel, az Elmúlt idők­ről, a Menyasszonyi ajándék, a Kapuban, a Pomóna, a Ko­sok. a Piros madár leíró, el­beszélő stílusa már átvezet az emberi test ünnepléséhez. A Moldovai lány is idesora­kozik, az Ajándékkal együtt. A népviseietes nőkről ké­szült alkotásoknál érdekes megfigyelni, mennyire nem akarnak ezek a figurák a lé­tezésükön kívül semmit sem bizonyítani. Gömbölyded fe­jükön, karót nyelő tartásban, főkötővel-kendővel vagy anélkül néznek szembe ve­lünk, vagy oldalt állnak és valószínűtlenül nagy sze­meikkel, statikus tartásukkal, a színek tarka ragyogásában léteznek, vannak. Nem tesz­nek se ' mit, a megörökítés pillanat.; úgy következett be náluk, hogy nekik csak a látványt kell adniuk, mert ez a művész örömét. alkotói mámorát idézte fel és örökí­tette meg. Nincs itt semmi szükség az egyéniesítésre, a jellem jegyeinek kimunkálá­sára, az anatómia sem számít különösképpen, mert itt a művész mesél, mondókákat rögzít arról az időtlen jelen­ről, amely benne él. A testek, színek és formák csali eszkö­zök a művész lelkiállapotá­nak a kivetítésére. Mintha a föld manóit és szellemeit kel­lene idevárnumk erre a tár­latra, hiszen annyi csemegét festett nekik a festő. A tárlat legigazibb anyag* az aktsorozat. Akvarellben és erkausztikában egyaránt. A női test önöm vonalait, kü­lönböző testhelyzetben es környezetben, de mindig ne­mes költészettel közelíti meg a művész. Semmi fölösieges körítés, semmi mozdulat, vagy ábrázolás, amely zavar­ná a megformált test szépsé­gét és a szépség élvezetét. A Kettős akt, a Pihenő akt, az Ülő akt épp úgy, mint a töb­biek, az életörömöt és a férfi bensőséges líráját tolmácsol­ják. A Sirató és a Bánat mintha elütne az általános képtől és a művész szemléletét Bene József azért nem érzéketlen a táj szépségei iránt. sem. A Szamos partján, a Nyárád mentén, a Legelésző lovak, a Kútnak a Győri tájkép jelzik, hogy1 az élete csúcsán álló művész mekkora fogékony­sággal és beleérzéssel élte le eddigi pályáját. * Az egri közönség szemmel látható figyelemmel és ér­deklődéssel fordult a kolozs­vári művész felé. Vásárlásai­val bizonyította, hogy ez a nemes piktúra, a stílus, az életöröm visszhangra talált. Farkas András Ma i tv-ajánlatunk: 21.30: Othello Gyulaházán (Foto: Szabó Lajos) centiméter magasra tett ug róléccel kísérleteznek. Kókai tanár úr osztogatja nekik tanácsait. Az az ember, aki maga is ebben az intézet­ben maturált, a főiskola el- végeztével pedig itt kezdte a tanítást. Harminc éve már ennek. — S a három évtized alatt mit változtak a diá­kok? — A fiúk öt centit nőttek, de véznábbak, mint az én időmben. A lányok pedig felszedtek 8—10 kilót. Nem jó ez így. Időben jött a párt- határozat, illetve a minisz­teri intézkedés! Kerek Katalin, piros tri­kóban, éppen most veri le a lécet. Tanára hozzánk hívja. — Kati, az általánosban, négy esztendeje, mennyit vittél át? — Száztízet... Kókai János összeráncolja homlokát. Igen, a felesle­ges tíz kilogramm ... Majd a megemelt óraszámmal együtt járó új elveket sum­mázza. * **15 * Eddig túlzottan elmódsze- rezték az órákat. Eztán a játékosság, a mozgatás sok­színűsége kap hangsúlyt. Hogy a foglalkozások fel­üdítsék, s arányosan fejlesz- szék a fiatalokat. Moldvay Győző /WWV\AA^vVVVWvVWs/VWWVVVvV\AAVAA\AVVVWvWWWS/W ‘>/WVWVVvWvVvyAVVVVVVVWWVWWWVWWVV vVúWWWWWWWVWNAAAWAAA Tévéfilm, a Rendezte: Zsurzs Éva című sorozatból. Közel hét éve mutatta be a televízió Gádor Béla először újságban, kisregényként meg­jelent művét, amelyet Szűcs Andor, Litványi Károly \ és Katona Márta szerencsés kézzel írt tévére. A cím - mindent elmond: egy vidéki társulat az Ot­hello bemutatására készül. Igenám, csakhogy a közönség eddig operetteket kért és ka­pott, s g társulat egy ember­ként meg van győződve ar­ról, hogy egyetlen jegyet sem fognak tudni eladni. A Pest­ről frissiben érkezett ifjú ti­tán rendező azonban nem enged. Klasszikusokat keü játszani az embereknek — mondja. S ezzel megindul a lavina.. . Mindenki biztos abban — a rendezőn kívül —, hogy üres széksorok előtt fog­nak játszani. Ám a bemutató napján már felárral sem le­het jegyet kapni, a közönség megostromolja a pénztára­kat, a nézőtéren egy gombos­tűt sem lehet leejteni. Hon­nan ez a nagy érdeklődés? Hát onnan, hogy a városban elterjedt, a pletyka: Barnaky (Othello alakítója) az utolsó felvonásban valóban meg fogja fojtani Desdemonát alakító feleségét. S amíg idáig eljutnak, remek paró­diát láthatunk, a színészek nagy kedvvel alakítják sze- rejeiket. A főszerepekben Básti Lajost, Törőcsik Marit, Feleki Kamillt, Bilicsi Tiva­dart, Dómján Editet, Schwetz Andrást, Ladomerszkv Mar- gitot, Egri Istvánt, Kemény Lászlót, Verebélyi Ivánt és Zolnay Zsuzsát láthatjuk. BRANIMLR SCEPANOVIC:* Be j alázottak Mehettek volna moziba is: jó amerikai filmet pergetnek; beülhetnének a közeli kávé­házba, ahol mindig akad egy­két ismerős. De nem mozdul­tak el hazulról még estefelé sem: mint rendesen, aznap is a csodavárás tartotta őket veszteg az ablakban: hátha elmegy valahova lAárkó, a szobatársuk, és kettesben ma­radnak. .. Pedig az ötödig emeleti ab­lakukból nemigen volt mit látniuk. A szemközti járdán a téli szél cibálta fák alatt korzózókat legfeljebb ha láb- ujhegyre állva nézhették. A szürke égboltot meg már ha­lálosan únták, amint egyhan­gú körhintahajóként hajtotta rajta lomha felhőit a szél. Iván, az ifjú férj, szórako­zottan simogatta még nála is csodaváróbb kis felesége ha­ját, Sanja egy mosollyal sem méltányolta: ákombákomokat rajzolt a belehelt ablaktáb­lára, oly egykedvűen, hogy arcán a szenvtelen vonások már nem leplezhették sokáig a hangulat feszültségét. Csakhamar meg is szólalt: •— Nem költözünk mi oda be soha! — Ujja megtorpant az ablaküvegen s arcát élő vádként emelte Iván felé. — Mar megint kezded? —• mondta szándékosan kurtán a férfi. — Kezdem? Magad is tu­dod, hogy folytatom! — Oktalanul. Hisz ezzel nem segitsz a dolgon... De ha kedved van, elmehetünk hozzá. — Inkább beszéld rá Már­kát, hogy tűnjön el egy fél­órára. — Csak nem fogom kérni?! — Semmi belátás nincs benne... Ej, ez a tél is! Sose tavaszodik, ki. .. Hogy leg­alább a parkba kimehet­nénk. . . — Légy türelmes, nem tarthat örökké a tél... Sjepanouic a szerb próza kö- nemzedékének legerősebb jja Számos müve jelent meg. Ír színmüveket, és tv-)átékokat is. Lektor, egy tóvárosi kiadónál. — Sajnos, a fiatalságunk sem — mosolyodott el Sanja, de pillái már könnyet dajkál­tak. Iván megfogta a kezét és .engesztelőén mondta: — Kérlek menjünk el n> minkóhoz. Sanja kelletlenül vette a télikabátját, s az ajtóból tün­tetőén végiemért« Márkot, Az azonban még a köszönésükre sem reagált: keresztrejtvényt fejtett,- ágyban, mert ha éj­szakai műszakra megy, egész délután ott hever az iker­ágyon. Különben is úgy vél­te: nem ő tehet arról, hogy Iván megengedte magának ezt a luxust, mármint a nő­sülést, erre a közös albérleti szobára. Vad szél kapta szembe őket, amint kiléptek a ház­ból. Érdes hóport sodort a járdán, a sarkokon csigákat csavarintott és kíméletlenül arcukba pergette. Szem elé kapott karral védekeztek a szüntelen támadás ellen. — Majd meglátod, más lesz ám, ha átköltözünk! Sanja hálásan simult Hoz­zá, ha nem is volt olyan nai­van derűlátó, mint a férje. Lehet, hogy most is csak ví­gasztalásnak szánta. .. De hogy meghagyja hitében, ha mégsem puszta vigasz, meg­szólalt: — De ugye nem fogod el­hanyagolni a tanulmányai­dat? Hivatal után leülsz szé­pen és tanulsz. Jó? — Persze. De ha beköltö­zünk, kiveszem az évi sza­badságomat és jó darabig ki sem mozdulunk a lakásból! — Bepótoljuk az elmulasz­tottakat? — kajánkodott San­ja. — De be ám! Van mit pó­tolnunk. Mióta is tart ez az öröklét? — Hetvenkilenc napja! — vágta rá egyből Sanja, és fel­pillantott a neonlámpákig ör­vénylő hótölcsérre. — El se hiszem! — Ejnye, elfelejtettünk vi­rágot venni! — mondta Iván. — Inkább narancsot ve­gyünk neki. . — Igazad van, betegnek jobb is... — Beteg, beteg.., Majd meglátod, sose hal meg! Ne­kem az áz érzésem. Mintha minden látogatásunkkor jobb és jobb színben volna... — Ugyan. Hisz a napokban ts orvost kellett hívnunk hoz­zá! Emlékszel, milyen zavar­ban volt a doki, nem tudta, hogyan közölje velünk a vizs­gálat eredményét. Nyilván súlyos lehet az állapota... — Tapintatos volt, az igaz, mert azt hitte, rokonai va­gyunk. — No hallod: úgy is visel­kedtünk. Őszintének hatott.,. 'Belekacagtak a hóesésbe, aztán Iván beugrott naran­csért a sarki boltba. Utána vidáman fordultak be a ház­ba, ahol a sóvárgott lakás várt rájuk. Maminkó derűsen fogadta őket. S amint felkönyökölt ágyában. Sanja megigazítot­ta a fejealját. — Remek színben vagy ma,' maminkó — jegyezte meg Iván —, és mintha a szobád is derűsebb volna, mint, múltkor. — Ugye nem neheztelsz ránk, hogy tegnap nem láto­gattunk meg? Iván — mond­ta Sanja meggyőzően — túl­órázott. — Már hogy neheztelnék? Hisz a munka előbbrevaló, kislányom. Én örülök, ha lát­lak benneteket. Talán attól gyógyulok... Szép, hogy így törődtök velem — mondta maminkó. — Köszönöm, Iván — hálálkodott az átnyújtott narancsért. Hallgattak. (Folytatjukj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom