Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-12 / 239. szám
KOSSUTH S.20 Zongorám üvek. 9.00 Krúdy: Hét bagoly. (Vége.) 9.25 Operettrészletek. 10.05 Iskolarádió. 10.30 Édes anyanyelvűnk. 10.35 Sztravinszkij: a tűzmadár. Szvit, 11.00 Változó világtérkép. 11.10 Áriák. 11.49 Kritikusok fóruma. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Tánczene. 13.20 Verbunkosok. 13.45 Kiport. 14.00 Csicseri bolt, 14.25 Nyitnikék. 15.10 Zenekari muzsika. 15.44 Magyarán szólva . . . 16.05 így élünk mi — elváltak. 17.20 A muzsikus válaszol. 17.50 Munkásstúdió. 18.10 A pályaőr. Rádiómonológ. 19~40 Nóták. 19.51 Erkel: Hunyadi László. (3 felvonásos opera.) Közben: 20.46 Láttuk, hallottuk. Közben: 22.20 Meditáció. 23.16 Nóták. 0.10 Kórusok. PETŐFI 8.05 Kórusok. 8.30 Nóták. 9.03 Ezeregy délelőtt. 12.00 Zenekari muzsika. 12.50 Áriák. 13.40 Virágkedvelőknek. Kettőtől — liatig ... Zenés délután. 18.20 Beethoven: c-moll zongoraverseny. 18.59 Népdalesokor. 19.39 Lanzarette, a vulkánoziget. 20.25 Fúvószene. 20.35 Riport. 20.45 örökzöld dallamok. 21.39 Katedra. 21.59 Kárpáti József orgonaestje. 22.30 Könnyűzene! Könnyűzene? II. 23.15 Zenekari muzsika. Szolnoki Rádió Alföldi krónika. Mucsi Sándor operett- részleteket énekel. Kérik-e a véleményüket? Nótacsokor. Építők és építkezések. Beat-parádé. Kulturális figyeld. MAGYAR 8.05 Iskola-tv. 17.45 Hírek. 17.50 Sakk-matt. 18.10 Dúdoló. I. 10.40 öt perc meteorológia, 18.45 Az ivási szokásokról. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 BMH — Pesti tavaszok. (1848, 1919, 1945.) 21.30 Négy kerékkel, okosan. 22.30 Tv-híradó. — 3L EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4 és este 7 órakor Andrej Rubljov Kétrészes szovjet, film a nagy orosz ikonfestőről. EGRI BRODY (Telefon: 14-07.) 12-én délután 3 órakor Zártkörű filmklub Este fél 6 és fél 8 órakor Pisztolypárbaj Színes angol westernfilm. GYÖNGYÖSI PUSKIN Lázadás a buszon GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fél 4 órakor A Koppányi aga testamentuma Fél 6 és fél 8 órakor A munkásosztály a paradicsomba megy HATVANT VÖRÖS CSILLAG A betörés HATVANI KOSSUTH Mr. Tibbs nyomoz HEVES Az Androméda törzs FÜZESABONY Zahar Berkut PÉTERVÁSÁRA Melody 1 | szinthez f Egerben: este 7 órakor: SYBILL (Bérletszünet) X «fr ORVOSI E üSYiLET Gyurkó Géza: A libanoni cédrusoktól az Akabai-öbölig Byblost El isten alapította Minden nép a jelene, de talán még inkább jövője és egyben persze önmaga igazolására. lelkesen és fáradságot. nem kímélve gyűjti és óvja múltját. — ha ad önmagára. A bejrúti Nemzeti Múzeum kincsei éppenúgy ezt példázzák, mint azok a törő bástya tövében. Megállni látszik itt az idő, s ha mozdul, oly korokról suttog a vakolatot soha nem látott vastag falak repedésem fu- volázva, amikor El isten neve és a leszálló alkony bíbor színe, amelyet a bíborcsigák szívtak be kagylóikba, — félelmet keltett az isten szolgái és ellenségei szívében egyaránt. gondosan őrzi ama kor levegőjét, amikor emírje Toscanát támogatta még Velencével szemben, egyszóval, amikor kelet még részt kért Európa politikájának formálásában. Éppen úgy, mint most! Különben is e városok és a mellettük, bennük feltárt monumentális romok mindig is meditációra késztetik az Baalbeck csodálatos romjai az Anti-Libanon tövében. kitartó és meg nem szűnó ásatások, amelyek Tyrben, az ókori Tyrusban, Hadriánus császár egykori városában folynak, mind mélyebbre hatolva a talaj és az elmúlt évezredek titkaiba. És egyáltalán nem tartom profánnak, még kevésbé holmi szentség- törésnek, hogy a libanoniak múltjuk feltárt értékeit nagyszerűen kamatoztatják az idegenforgalomban, sőt a műtárgy-kereskedelemben is. Ez a vidék az északi Tripoli - tói (nem azonos a líbiai és a második világháború nyomán ismertebb Tripolival) le a déli Tvrig, úgyszólván minden méterében ősi és egyben bibliai is, A vallásalapító Jézus megjárta igéinek hirdetése közben Saidát, azaz Szi- dont és természetesen Ty- rost is, amely az egy- : kori római tartomány kiemelkedően híres székhelye volt. A valós és a legendákban élt próféták és természetesen maguk az istenek egykor oly idillikus nyugalommal jór- tak-keltek a Libanon-hegy- ség lábainál, romboltak, vagy építettek a késői korok ar- chelógusai és turistái legjobb kedvére, hogy alattomban arra gyanakodik a rosszmájú ember: vajon nem a libanoni . turistaminisztérium megbízásából dolgoztak ezek az egykori istenek holmi előrelátó távlati tervgazdálkodás tervei alapján? Byblost El isten alapította például — a monda szerint — időszámításunk előtt háromezer évvel. — azaz éppen ötezer esztendeje. Akkor még nem tudhatta!?) ez az isten, hogy voltaképpen a kaukázusi réz, meg a libanoni cédrus kedvéért alapította ezt a várost, bár az is lehet, hogy a város alapította „maga képére” El őistenségét. A csendes kis kikötő, amelynek évezredes kőfal védte öblében most halászok kötögetik, inkább csak a szájtáti idegenek kedvéért a soha nem használt hálóikat, nyugodtan ringatja tükrét a 'víznek a magasba De vigyázz, turista, ki, ha majd az újra békében ismét arra jársz, át ne add magad csak Byblos varázsának. Mert varázslatot, tart számodra az egykori Szidon is, a Bibilia szerint a viíág legrégibb városa, legalábbis itt, a Kánaán földjén. A történészek ugyan Tyroszra esküsznek, az archeológusok meg a már említett Byblosra, de hát mint már írtam egy helyütt, ez a vidék soha sem volt a teljes és közös megértés helye. Szidon, amely lovagvárával és XVI. századbeli sikátoraival, embert. Az idő és az ember viszonyában az emberi múlandóság próbálkozik kishí- tűvé tenni a ma szemlélőjét, mígnem felcsillan a meghunyászkodni akaró értelem mélyén a felismerés: mindaz, ami maradandó és mindaz, ami maradandót jelent az ember számára, azt az ember teremtette, — az istenek helyett is. Baalbeck hatalmas, város nagyságú romjainál, a gigantikus oszlopsorok tövében viszont már az ember nagyságán leheti tűnődni. Nem azon, hogyan és miként; Toltak képesék az ezer és kétezer tonnás kök olossz ásókat harminc, negyven méter magasba emelni és egyáltalán hogyan voltak képesek a meglehetősen távoli hegyekből idáig elvonszolni az építőköveket, amelyek ház nagyságúak egyenként is. Végtére is ez technikai kérdés. A tűnődés sokkal inkább annak szól. hogy az Anti-Libanon és a Libanon között elhúzódó fennsík, a Baa.1 síkja, e templomcsodák megálmodóinak és kivitelezőinek a fővárosától, Rómától, légvonalban is vagy másfél ezer kilométerre terül el. Hog5' időszámításunk előtt k-H-há- romezer évvel itt vonultak a Kaukázusból Marokkó felé a karavánok, hogy Afrika nyugati csücskéből itt vezetett el az út Ázsia keleti feléig, ezer és tízezer kilométereken át Mindennek ötezer esztendeje. Baal szentélye, Jupiter temploma ma is áll és egykedvűen tűri, hogy káráló amerikai öregasszonyok, paradicsommadár kalapokban fényképezzék egymást oszlopai tövében, hogy méltóság- teljes léptű néger törzsfőnök harsogó színű köntösében és halk szavú fekete asszonyával lépkedje maga is ámulva köveit, hogy franciák és lengyelek, németek, olaszok és magyarok bámulják meg földrengésekkel is megbíró falait Talán harmincfaita náció nyüzsög itt a világ minden tája felől, ugyanannyi nyelv, szokás, szín és hangulat, — csali egy a közös: Baalbeck fenséges nyugalma és az ég kékje. Voltaképpen semmi sem változott ötezer év alatt. Az emberek itt egymást megcsodálni vannak és nem megölni. (Következik: Bcit-el-Dine tanulsága) «5* a ** A \ -.1 \i 4TTO Úttörőcsapat, Páter-vására: írásotokat a fegyveres erők napjára rendezett műsorról, sajnos, már későn érkezett szerkesztőségünkhöz. Ilyen hosszú idővel az események után már nem tudjuk közölni. Molnár Lajos, VerpeLét: Érdekes levelét a termelőszövetkezet m ankáíatain ak fokozott gépesít l séről megkaptuk. es lapunk ..Postánkból" című rovatában közöltük is. Kérjük, írjon máskor is. Többeknek: Kérjük kedves levélíróinkat, hogy címük mellett tüntessék fel községük postai irányítószámát is, a válaszadás megkönnyítéséért Figyelmességüket előre is köszönjük. Kirják László, Hatvan: Köszönjük, hogy felhívta figyelmünket a hibákra. Az első elírás abból adódott, hogy a megyei szövetség vétett a sorsolás kiírásánál, a második esetben a nyomda ördöge tréfált meg bennünket, amikor Petöfibánya került közlésre Rózsaszentmár- ton helyett. A harmadik esetben munkatársunk tévedett, s felhívtuk erre figyelmét Kérjük, keressen fel bennünket, máskor is soraival. B. Mihályné, Gyöngyös: Amennyiben nem tudnak . megegyezni békésen a telekfelosztásban, valóban csak polgári peres eljárással lehet az ügyet lezárni. Javasoljuk, a peres eljáráshoz szerezzék be azokat az iratokat, amelyekkel bizonyítani tudják, . hogy annak idején a patak- ' part miatti kiesést osztotlnak nyilvánították. A polgári peres eljárás előtt kíséreljék meg, hogy a tanács előtt megegyeznek a telekhasználatban. v vVyV*^VWW>^^^A(^AÁAV\AAAAA A egri bűbájos Egerben: 19 órától szombat reggel í ?*áie a Bajcsy-Zsilinszky utcai rend -tőben. (Telefon: 11-10) Rendelés gyermekek :e- szére is. Gyöngyösön: 19 órától szombat reggel ? óráig, a Jókai utca 11 szám alatti rendelőben ' (Telelőn; U7-J3I, Élt valamikor a rengeteg erdőségekkel borított Biikk- hegység tövében, az Egér- patak völgyében szunnyadó ősi városban egy gyönyörű boszorkány, akit a köznép Szépasszonynak hívott. Különös- történetéről ' emlékezem ma, ezen a szép ' őszi napon, amikor ott forr. habzik már az új bor a homályos, borgőzös pincék mélyén. Lágyhajlású dombok szőlőskertjei koszorúzták akkor is a várost, belőlük patakokban ömlött a nehéz, sárii, tüzes egri bor a szőlősgazdák hordóiba. A legjobb, legzamatosabb bor az Eger határán elterülő, a boszorkányról elnevezett völgyet körülölelő- hegyen termett. Amikor az ősz aranyosbarnára festette a vidéket és a tőkék már érett fürtöktől roskadoztak, hangos kiáltozás, nótaszó verte fel a ker- ■' tek csendjén: szüreteltek. Ilyenkor feltárultak a mész- tufahegy oldalába ■ vájt borospincék lelakatolt kapui és a pihcék mélyén vidám, jókedvű emberek kóstolgatták a hegy levét. De a mulatozó emberek virágos kedvét időről időre titokzatosl ijesztő események árnyékolták. Fiatal legény egyedül soha nem kereshette fel ezeket a pincéket, mert élve nem kerül többé elő. Harmadnapra ott találták életelenül a sötét pince nyiroktól csillogó földjére borulva. Sokan azt mondták: a forrásban levő bár gyilkos gőze ölte meg. De látnoki szemű anyókák tudták — és amikor a litánia után a nagytemplomból hazafele tipegtek a melegvíz pariján, egymás fiilébe súgták —. hogy gonosz, földöntúli lény okozza a legények végzetét. Amikor a pincében égy fiú magára maradt, a homályból egy ragyogó női., alak lépett elő. Szépségé tündökölt a. legény bámuló szeme előtt a mécses gyenge femjében. A kezében serleget tartott és borral kínálta meg az ifjút, aki azután a nehéz bortól és a szerelemtől megittasulva élettelenül roskadt össze. Az anyókák azt is tudták, hogy vénségesen vén ez a szép boszorkány és szépségé, fiatalsága akkor újul meg, amikor egy legényt' sikerült bubájával megölnie. Ilyenkeszkenőjét szorongatta, a másik keze meg megbújt egy fiatal legény hatalmas markában. Így lépegettek Jóskával — mert így hívták a fiút — egymás mellett, szép rangosán, egymás kezét lábéivá a főutcán végig. Tudta is már mindenki, hogy nemsokára egy pár lesz belőlük. Egy őszi délután — már alkonyodott erősen — Marika felgyürt rokolyában még kor a gonosz lelek elrabolja a haldokló ifjútól fiatalságát. Óvták is a legényeket: ke- ■rüljék el az elátkozott völgyet. De hiába volt az öregek intő szava, a legénykék csak nem okosodtak. Az lett a módi, az volt „legény a talpán”, akt elment a völgybe megmérkőzni a borral és a szerelemmel. De nem is kellett attól félnie a Szép- asszonytwk, hogy megöregszik, mert ezeken a viadalokon mindig ő győzött.. A gyilkos völgy pedig szedte áldozatait, sok ifjú lelte halálát a szép bűbájos karjaiban ... Élt akkorban Egerben egy kis pisze, szőke varkocsos kislány: Marika. Hát ez a kis písza még csak akkora volt mint egy babszem, de a vasárnapi szagos mise után már ott nyikorgóit mellette egy nagy. fényes csizma. A leány egyik kesébe« csipkés ott állt térdig a meleg vízben és sulykolta, csapkodta a szennyes ruhát. Alakját sűrű felhőbe burkolta a meleg víz gőze és a sulykolófa nyomán hófehér hibfod- rok kavarogtak a csillogó vízen a mosott ruha körül. Egy legény vetődött arra és odakiáltott: — Marika! Már a Jóska is lement a völgybe, a Szépasszonyhoz! Márt kiugrott a vízből. Még a csizmácskáját sem rántotta fel, úgy, ahogy volt, rohant, repült, tceresz- tül a városon a boszorkány völgyéig. Mezítelen lába csattogott a macslcaköveken, ruháját cibálta az esti szél, haja is kibomlott, de ő csak rohant, rohant a völgy felé. Lelkendezve ért Jóskáék pincéjéig, ahonnan fény szűrődött ki. Felrántotta az ajtót és meglátta mátkáját: a pince közepén állt, Ms remit bámult egy nő alakjára. A nő. vagyis a boszorkány,' egy kád szélén ült — amelyben forrt, habzott az új bor — és mosolyogva nyújtott egy borral teli kupát a fiúnak. A leány nem habozott, a szép boszorkányhoz ugrott és olyan erővel, amilyent csak a kétségbeesés adhat, akkorát taszított rajta, hogy az a borral teli kádba zuhant. Haragosan fortyogott, habzott a bor és a boszorkány csak nagy sokára tudott belőle kimászni. De már nem az a szépséges, fiatal nő jött ki onnan. Mintha a haragosán habzó újbor lemosta volna róla a szépséget és a fiatalságot, csúf, vén banya kecmergett ki a dézsából. A varázslat megtört, egy fiatal leány tiszta, igaz, féltő szerelme megtörte a gonosz mágiái. A boszorkány többé már nem ronthatott meg senkit, s örökre elvesztetté szépséges ifjúságát. A banya ekkor felragadott egy sarokban álló fűzfaseprőt, felkapott rá, mint egy paripára és visítva, huss. kirepült a nyitott pinceajtón. Az ámuló fiatalok még sokáig ott látták az alkonyati égen versenyt repülni a széllel, amíg egyszer csak eltűnt egy nagy, sötét felhő mögött... Régen történt. A legöregebbek sem emlékeznek már a szépséges boszorkányra, aki borral csalogatta a város fiataljait. Csak mesélő kedvű öreganyókák emlegetik még néha. Azt is tudják, hogy a boszorkány időnként még ma is visszajár, mert olyan bűbáj lakik az egri borban, amely a legerősebb legényt is a földre teríti. Ilyenkor nem a szél súg a völgy felett, hanem a boszorkány nyargal arra a szelek szárnyán. Es erősebb a szél zúgásnál kísérteties, gúnyos kavargásti, amely megborzongat minden arra tévedő halandó embert. Lékai Viola cNMimO im október 12* péntek