Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-10 / 237. szám
J ariuffc Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Művészeti díjasaink Bárdos Sándorné A Gárdonyi Géza Színház Moliére ötfelvonásos vígjátékéval, a Tarlufíe-fel nyitotta meg az idei egri színházi évadot. Moliére az utóbbi években atka vendége volt az egri színháznak, így felfokozott érdeklődés előzte meg ezt a bemutatót. A várakozást és annak igényét még csak tokozta, hogy a vígjáték rendezésére, mint vendéget, azt a Vass KároUjt kérték fel. aki évekkel ezelőtt nagyon sok prózai és verses játékot vitt színre és sikerre, mint ennek a színháznak a főrendezője. Moliére — ezt nem kell különösebben bizonygatnunk — örökifjú színházi szerző. A kárpitos fiából jogász lett, majd a paragrafusokon csiszolt elme erkölcsbíró a színpadon, XIV. Lajos ke- gyence, vagy mondjuk finomabban. kedveltje, aki eléggé alulról jött ahhoz, hogy bátran odamondhasson a kor társadalmának, ilyen-olyan gézengúzainak, hitványaknak, hazudozóknak és egyéb károkozóknak. Tartuffe is ilyen. A sötétből jön és a darab végén oda is tér vissza. Bízik abban, hogy szándékát és múltját nem ismerik fel. Az arcátlan és minden méretet felülmúló kegyesség majdnem az élet- szentség glóriájába vonja őt, egy szerény szellemi adottságokkal rendelkező párizsi polgár házában, míg ezt a dicsfényt önnön aljassága semmisíti meg. Egy felvonásnyit beszélnek róla, míg végül megjelenik, felmutatja magát, hogy leleplezze szándékait, rövid diadalt arasson, kétségbeesést és tépelődést hagyva maga után, hogy aztán a jó vég, a fejedelmi bölcs akarat mindent a helyére tegyen. A vígjáték a közeire látó ostobaság drámája. Orgon, a ház ura, aki családja fczinte felháborodása ellenére védi ezt a képmutatót, egyre inkább a kezébe adja magát. Orgon nem tud szabadulni a szélhámos bűvöletéből, mert ő égieket sejt ott. ahol a legvadabb földi ravaszság munkálkodik. Moliére rímes verssorai, ezek a mérgezett fogú és nyelvű alexandrinok mindenki húsába belemarnak, miközben megfigyelhetjük, hogyan tartják magukat a jellemek szilárdan vagy gerinctelenül ebben a darabban. A játék nem is indul rosz- szul. Orgon anyja forgatja a szót Tartuffe védelmében, kioktatva az egész házat, a menyét, az unokákat és legfőképp Donnát, ezt a cserfes szájú társalkodónőt, aki többnyire a józan észt képviseli ebben az ingatag polgári környezetben. Aztán Búcsúznak a költöző madarak A hajnali hidegekben már fáznak a költöző madaraink, megkezdték az úti előkészületeket. Mezőtúr környékén legalább negyven gólyát számláló csapatot figyeltek meg, amely búcsúköröket írt le a nagy út előtt. Számos gólyafészek üresedett meg a Jászságban és a tiszazugi területeken is. A madarak költözésével egyidejűleg a' természetbúvárok számvetést készítettek a Közép-Tisza vidék madárvilágáról. Megfigyelésük, hogy a civilizáció térhódítása megváltoztatja a természet rendjét, a madarak mozgását. A Tisza II. vízlépcső építése fészkelőhelyeket bolygatott meg, így a táj értékes szárnyasai, a kiskócsagok, a szürkegémek, a bakcsók, a gólyák más területeken kerestek menedéket. Qjymwi 1*73. Oktober 10., isrda meglepetten vesszük észre, hogy a verses szöveg indokolatlanul gyorsulni kezd, a ritmus és a gondolatok adta lejtés mintha nem akarná meghozni azokat a mozgalmas színpadi jeleneteket, amik a darabban adottak. Ügy érezzük, mintha a játékmester! fogásokat oly jól ismerő Vass Károly nem folytatta volna végif* a küzdelmet a színészekkel a szöveg teljes és értékes birtokbavételéért. Mintha mindenki azért sietne itt, ezen a színpadon, hogy túl legyen a jeleneten, mert neki ez nem egészen szívügye, vagy azért játssza itt azt, amit ráróttak, mert ez a kötelessége. Ez a megállapítás talán így igazságtalan és túl summás. Talán nem veszi figyelembe azt a nem lényegtelen körülményt sem, hogy a színészek az évad nagy részében, évről évre prózai szöveget mondanak a színpadon, és így nem tudnak hirtelen akklimatizá- lódni a verses játékhoz. Ez és még más is lehet magyarázat, de nem adhat felmentést: aki a színpadra lép és aki Moliére-re vállalkozik, az törje be magát a vershez, ismerje ki az alexandrinok titkait, keresse meg hozzájuk a mozgási stílust és akkor fáradozását siker koronázza. Szokták ellenvetésül felhozni azt, hogy az eredeti Moliére jobban, beszélhető, jobban deklamálható, és egyáltalán: a fordítás mindig csak félmegoldás. Esetünkben Jankovich- Ferenc áttöltéséről nem lehet azt állítani, hogy döcög, nehézkes. Ízes magyarsággal, szellemesen és minden ritmikai pótlékolás, vágy nehezék nélkül ülteti át Moliére-t magyarra és a színpadra. A címszerepet Csiszár András játszotta. Kitűnő szerepekben élveztük már kitűnő megoldásait. Ez a Tartuffe azonban mintha minden áron le akart volna mondani a jellemalakításról ■ Karín még egyszer visszanézett a férjére, aztán elhagyta a nappalit, (az előszobában könnyű kabátba bújt, és a toalettasztalkáról magához vette az autókulcsokat. Elégedetten csapta be a kertkaput. Felhőtlen, derűs nap volt, bizonyára kellemes lesz a repülés Párizsig. Belenézett a visszapillantó tükörbe: frizuráját rendben levőnek találta, csinos : arcát, a diszkrét festék tökéletessé varázsolta. Rámo- : solygott a tükörképére, és : beindította a motort. Kora délután a külvárosi : utcák majdnem teljesen ki- : haltak voltak, gyorsan ha- : ladt előre. Hogy ne unat- : kozzon, bekapcsolta az autó- I rádiót. ' A készülék recsegett- ropo-1 ! gott, kisvártatva azonban ; Karin halk beszédfoszlányo- : kát hallott. Kíváncsian csa- ' varta hangosabbra. I — Bertának! — harsant • fel a rádióban. — Bertának ■ a központból. Feltűnt a kék ’ Opel, amelynek tegnap je• lentették az ellopását... > Karín kuncogott. Anélkül, ■ hogy akarta volna, pont a > rendőrségi 'URH adót csípte > el. Kedve telt benne, hogy > figyelemmel kísérheti a je> leütéseket. A központ lead> ta a keresett Opel ismertető- 1 jeleit és pillanatnyi tartóz- l kodási helyét. ? — Itt Berta! — hallatl szott később alig kivehető< en és torzítva. — Értettem. í Vége < Karin erősebben nyomta < le a gázpedáh. Izgalmasnak < találta, hogy közvetlenül be< kapcsolódhat a rendőrség < munkájába, kellemes válto< zatosságot jelentett az egy- S hangú úton. Különösen ak< kor, amikor pár perc múlva $ meg kellett állnia egy útke- t reszteződésnél, < ' — Marillának és Izabellá- t nak! — Karin megcsóválta < szőke fejét: érdekes, hogy a £ cendőrbég molyén closzeieés csak arra törekedett volna, hogy külsőséges lógásaival hasson a közönség neve- tőizmaira. A kétszínűség nem azonos a kétarcúsággal. Attól nem lesz egy jellem nyilvánvalóan arcátlan és elvet- nivaló, mert más képet matat elölről és az áldozat háta megett. A játék ez esetben is jobb és tartalmasabb lett volna, ha a főhős a színpadi atmoszférán belül marad és nem kacsint ki nyilvánvaló szándékkal a közönségre. Orgon alakjában Dariday Róbert drámát játszott. Jámborságát és értelmét néha a túlharsogott szavakkal bizonyítva tette önmagát illuzórikussá és szánalmassá előttünk. Máthé Eta, mint Orgon felesége, csendesen meghúzódott ebben a családi viharban. Ahogyan Tartuffe-ot kioktatta, az a befnutató egyik legjobb részeként sikerült. A társalkodónőt Máthé Éva Jászai-díjas, érdemes művész játszotta. Némely jelenetben harsányabb szövegmondásával és ötleteivel kilógott az együttes sietősre hangolt játékából, de kérdés, nem lett volna talán jobb, ha az egész együttes vele együtt bővérű komédiázást csinál a sokáig tartó recita- tivo helyett. Kulcsár Imrétől is többet vártunk Cléante alakjában. A fiatal szerelmespár, M. Szilágyi Lajos és Héczey Éva így, ahogyan e játékban éltek, még nem az igaziak. Kisebb szerepeikben Ko- roknay Géza, Kanalas László, Győrvári János és Pintér Ila nyújtottak megbizhatót. Suki Antal díszletei a tarkaság egy fajtájával jókedvre hangoltak volna, ha a játék derűje is felért volna ezekhez a színekhez. Gergely István jelmezei stilizál- tan utaltak a korra. Ha a rövid summázatot az irodalmi szakácskönyvből vennénk, azt mondanánk: több só, több paprika és hosszabb főzés kell ehhez a koszthoz. Farkas András tettel nevezi el nőkről az URH-s kocsikat! — Itt a központ! Éppen most futott be jelentés egy gyilkosságról! Karin érdeklődéssel csücsörítette össze a száját. Tarkóján enyhe borzongás futott végig. Gyilkosság! — Ismétlem: Marillának és Izabellának! Keressék+ a W 122265-ös rendszámú sötétvörös sportkocsit. A volánnál valószínűleg egy koránál fiatalabbnak tűnő harminckét éves nő ül. A neve; Karin Pelt. Személyleírása: szőke, kék szemű, az arcán apró anyajegy, lehet, hogy a púder eltakarja. Alapos gyanú van arra, hogy meggyilkolta a férjét, Paul Pelt gyárost. A gyilkosság elkövetésének ideje és körülményei egyelőre még tisztázatlanok. Azonnal tartóztassák fel. Fegyver valószínűleg nincs nála. Megértették? Karin nagy sebességgel indította el a kocsit. Arcára ráfagyott a mosoly, olyan volt, mint egy torz álarc. — Itt Izabella! — hangzott fel a készülékből. — Értettem. Vége. Ez nem lehet a vég, villant át az agyán. Martin a repülőtéren várja. Húsz perc múlva a gép Párizs felé repül. Ha már egyszer ott lesznek együtt, onnan mindenhává eljuthatnak. Paul pénzén persze, amely már régen át volt utalva egy párizsi bankba. — Itt Martha! Értettem. Vége. Karin összeszorította a fogait. Nyitott kocsiján Őrült tempóban rákanyarodott a repülőtér felé vezető útra. A sebességmérő száztíz kilométert mutatott, a kocsi biztosan siklott a száraz úttesten. Most egy rendőr «am „Icuka, találjon már ki valamit...” De sokszor elhangzik ez a kérés, s egyben biztatás is, ebben a recski kis házban, mely a Hevesi Népművészeti és Házi-’ ipari Szövetkezet hímzőrészlegének otthona, s egyben egyik alkotóháza a Népművészeti Tanácsnak. A múzeumnak is beillő palóc szoba szomszédságában igazi elhivatott népművész keze alól új és új formák, minták születnek. A recski hímzés éled itt újjá. A kétrészes műsor első részének közvetítése. Az antropológia embertant jelent. Az antropológusok együttműködnek a régészekkel, s a régi sírokban fellelhető emberi maradványok alapján vonnak le fontos következtetéseket az ember fejlődéséről, a típusok kialakulásáról. Persze az antropológusok az élő emberrel is foglalkoznak, vizsgálják az arányokat, a hajat, a végtagokat. A televízió á tudomány új eredményei bemutatásatudta volna feltartóztatni, olyan gyorsan száguldott. Milyen végtelenül hosszú ‘ ez az út! Karínnak kiszáradt a torka, a nyelve kellemetlenül durván dörzsölte a szájpadlását. Folyton az járt a fejében, hogyan lehetséges, hogy tettét már felfedezte a rendőrség. Alig negyven perccel ez- ' előtt mixelte Paulnak a szokásos déli martiniját. Az utolsót, amit megivott életében. Tíz százalék arzént tartalmazott. Ki jöhetett az üres, elhagyott házba? Paul valamelyik barátja? Egy táviratkihordó? ... Végtére is Paul senkit sem értesíthetett hiszen már halott volt, amikor Karin távozott. — Marthának és Izabellának! Az imént jelentették: valószínű, hogy a gyilkosság miatt körözött Karin Pelt meg fogja kísérelni elhagyni az országot. Zárják le a városból kivezető utakat! Karin arcára cinikus moValamikor, esztendőkkel ezelőtt az öreg Szabó Erzsi néni maga sem gondolta, hogy életművének folytatóját tanítgatja annyi türelemmel, a kalodás öltéseire, a keresztszemes hímzés fortélyára. Mert Bárdosné, a szomszédék „kis Icája'1, mindúntalan ott lábatlanko- dott Erzsi néninél. Órákon át leste, ahogy a néni keze alatt perdül az orsó, s milyen boldogság volt, amikor kezébe nyomták a „gongyolát”, a lennek, kendernek maradékát, 1- ,y fonjon belőle. Erzsi néni a parasztasszonyok ösztönös pedagógiájával így nevelte az ősi művészetre a gyereket. És Icának ennél már csak az jelentett nagyobb örömet, amikor Erzsi néni kiment valahová, jószágot etetni, s kezébe vehette az igazi gu- •zsalyt, titokban belefonva, s utána kíváncsian lesve, vajon észreveszik-e a kis kezek „kontárkodását”. Hosszú évekig hímezgetett, térvezgetelt, csak úgy, a saját örömére, szórakozására, Iákása díszitésére. Igazán komolyan akkor kezdte venni ezt a dolgát, amikor 1957-ben összetalálkozott Tompa Bélá- néval, a hevesi népművészeti szövetkezet elnökével, ötőle kapta az első komoly biztatást. Egy régi függöny mintáiból tervezett először díszt val már eddig is sokat tett a korszerű természettudományos szemlélet és műveltség kialakításáért, s ez a műsor is ennek a koncepciónak része. Az adásokban ismert tudósok — dr. Nemeskéri János antropológus, dr. Bökönyi Sándor, a biológiai tudományok doktora, dr. Lengyel Imre orvosantropológus és mások —•, beszélnek kutatásaikról. a legújabb eredményekről. soly ült. Még néhány perc és célhoz ér ... Elégedetten hallgatta, hogyan énekel a motor. A sebességmérő mutatója százba rm i n c -szá znegy- ven között ugrált ide-oda, olyan elevenen, mint' a higany. Az egyik kanyarban Karin túl későn vette le a gázt. Homlokát kiverte a verejték. A kocsi megtánto- rodott, megtorpant, de aztán újra biztosan száguldott tovább. — Itt Izabella! — hallatszott az egyre erősödő sercegésen keresztül. — A W 122265-ös rendszámú sötétvörös sportkocsi a repülőtér felé tart. A sarkában vagyunk. Karin keze remegett a törmánykeréken. Előbbi magabiztosságának szikrája sem maradt. A sorompó! A vasúti átjárónál a sorompó lefelé ereszkedett; vonat, valószínűleg egy hosz- szú, unalmas tehervonat fog itt eltotojázni. Karin mélyen előrehajolt, ütközésig nyomta a pedált. A kocsi, mint egy süvítő kisértet, rohant az országúton az átjáró felé. Még hatvan meter... A soegy női blúzra. Ezer forintot és egy díjat nyert a Hunga- rotex kiállításán. Ez volt a kezdet. S «'.után élni kezdtek újra a régi minták. Addig is gyűjtögette úgy magánszorgalomból azt, ami szép volt. Azután már úgy nyúlt a régi hímzésekhez, mint a kincsesládába, amely kimeríthetetlennek bizonyult. A népművészet sikere. Kiállítások Budapesten, s Brüsszelben, ahol egy fél világ megnézte, amit alkotott. Siker itthón és külföldön. Általa tervezett hímzésű blúzokban járnak dán fiatalok, térítői számos külföldi háziasszony féltett kincsei közé kerültek. És végül az eddigit betetőző, a Kisjankó Bori Nívó-díj, amely jelenleg a legtöbb, amit a magyar népművész elérhet. S a hosszú évek alkotómunkája után következett végre a szűkebb haza elismerése is, a megyei tanács Művészeti Dijának II. fokozata. — Nagyon örültem neki — mondja, s hangsúlyában bentie van, valóban büszke rá. S mivel telnek a népmű- vészet mesterének napjai a sikerek után — kínálkozik a kérdés. — Munkával — így szól a felelet. — Vjabb tervek alakulgatnak bennem, s már hozza is a hófehér kalodás mintás térítőt, amelyre ráz álmodta piros-kék hímzéssel azt a mintát, amit a búcsúsok „lábastarisznyáján’’ még gyermekkorában látott. Ezernyi ötlet vár még megvalósításra, s ha fáradna, akkor biztatják munkatársai, akik tűvel valósítják meg az ő terveit, s akik névtelenül lettek híres munkatársak; „Icuka, találjon ki valami újat...” És ő elgondolkozva forgatja kezei között a régi slingolt lepedőszélt, a vőlegény! inget, a foszló szélű térítőkét, s már rajzolódnak is az új minták.. ez egy blúzra lenne jó, amit Párizsba készítenek, ez meg terítő lesz moszkvai asztalokronnpó már megtette fele útját... Negyven... Húsz... A sorompó egyenletesen ereszkedett lefelé; a vége abban a pillanatban érintette a támasztékot, amikor a sötétvörös sportkocsi, mint egy lövedék, beleütközött. Áttörte a védőhálót, mégpör- dült a tengelye körül, gro- teszkül szökdécselt a síneken, majd felfordulva a szemaforhoz vágódott., Miután fém- és acélcsikorgás, éles üvegcsörömpölés közepette megnyugodott, a motorházból lángnyelvek törtek elő. Karin nem halt meg rögtön; öntudatlanul feküdt a roncs belsejében. Nem érzékelt többé semmit, azt sem, hogy valami csodás véletlen folytán a rádió még mindig szólt. Azt a hangot, amely most hallatszott, minden recsegés, torzítás nélkül, mindenesetre felismerte volna. — Kis feleségem, bizonyára meg fogod bocsátani nekem, hogy ezt a kis technikai trükköt megengedtem magamnak. Ma, amikor — állítólag egyedül — Párizsba utazol nyaralni, az autórádió helyére magnetofonszalagot szereltem. Egy kicsit meg akartalak ijeszteni arra az esetre, ha netalán megfordult volna a fejedben, hogy a fiatal Martinnal örökre Párizsban maradj. Meg arra az esetre, ha szándékodban állna eltenni engem az útból, mivelhogy tudod, soha nem egyeznék bele a válásba. . .. Vedd jól fontolóra még egyszer a terveidet, és bocsáss meg a huncut tréfáért a te szerető Paulodnak.... Persze, talán már az elején ráismertél elváltoztatott hangomra. Köny- nyen meglehet, hiszen ismerem rendkívüli intelligenciádat ... Fordította: . Zahemszky László ra.. — Deák Rózsi R. C. TRAMONTANA: 4 huncut áldozat Mai fv-ajánlafunlc 17.30: Antropológia
