Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-27 / 252. szám
A Miniszter (quaes tárgyalta Az egész ipar programja A közúti Járműprogram második szakaszáról tárgyalt a Minisztertanács. Nem először, és az is biztos, hogy nem utoljára, hiszen a párt Központi Bizottságának tavaly novemberi ülése is megfogalmazta: „Rendszeresen be kell számolni a Minisztertanácsnak a központi fejlesztési programok végrehajtásáról és javaslatot kell tenni az esetleges teendőkre.” A mostan: ülésen már nem csupán a nagy' sorozatú közúti járműgyártás elve szerepelt terítéken, hanem ennek a gyakorlata is mérlegre kerülhetett. Annak ellenére, hogy éppen ebben a második szakaszban, tehát a jelen ötéves terv eddig eltelt esztendeiben kellett a legtöbb akadállyal is megküzdeni A gazdasag szigorú mércéje a közúti járműgyártás kiemelt vállalatait is érintette és — mint ismert — alapvetően átformálódott a volt Vörös Csillag Traktorgyár termelése, a Hajtómű- és Felvonógyár nemcsak nevet „változtatott”, ha- •.era termékeket is. S lé- egében ugyanez a folyamat indult meg és tart a etkező esztendőkben 1 is Csepel Autógyárban. A nehézségek felsorolását hetne folytatni, mégis nyugodt lelkiismerettel megállapítható, hogy: ez az átrendeződési folyamat gyorsitot- . ta a közúti járműprogram végrehajtását! A statisztika nyelvére fordítva mindez azt jelenti, hogy: amíg 1970-ben a KGM gépiparán belül a termelés több mint 15 százalékát adta a közúti jármű- gyártás és a gépexportnak pedig mintegy huszonkét százalékát, addig az előrejelzések szerint ebben az évben a termelésben huszonegy, az exportban pedig mintegy huszonkilenc százalékkal fog részesedni a járműipar. Ezek a számok önmagukban is sokat mondanak. Sokat mondanak, de: még többet követelnek! Hazánkban kialakult, legyünk szerények és fogalmazzunk úgy: kialakulóban van egy olyan iparág, amely minden tekintetben állja a versenyt az éles konkurenciával és egyre több tekintetben felel meg a gazdasági követelményeknek. Ha a közúti járműgyártás számait nézzük, egyre inkább a tízezres jelző kerül újra és újra elő. Az autóbuszgyártás az ötéves terv végére eléri az évi kilencezer-ötszáz darabot, azaz megközelíti az évi tízezret Érdemes mellé tenni, hogy húsz esztendővel ezelőtt enTűnődés szabályokról és emberségről Az asszony talpig feketében. Jó ötvenesnek néztem, s alig bírtam elrejteni csodálkozásom, amikor kiderült, alig van még túl a negyvenen. Míg beszél, könnyeit iörülgeti. Egy évvel a tör- éntek után sem tud még rugód tan beszélni arról a aprói. „Reggel elmentem a mál- r isba, vállaltam egy kis r í unkát. Mert tetszik tudni, c i nem dolgoztam sehol. Cg amikor a két gyerek ideái volt, akkor mondta az :m, maradjak én csak . i lettük. Akkor még nem v üt óvoda nálunk, mint est. Hát eljárogattam ide ,s, oda is. Mint akkor nap. Az uram éjszakás volt. Reggel kicsit később jött haza. Úgy mesélte anyám, hogy bejött a kapun, sápadt volt Letette a kabátját, s csak annyit mondott: mama, én meghalok. És elesett. Mire felemelték, halott volt. Ügy szaladtak utánam a szomszédok, hogy gyere haza, valami nagy baj van az uraddal. Siettem. Már ki volt terítve, mire hazaértem. A szíve ölte meg. Az én uramat mindenki szerette, meg tisztelte. Kérdezze meg az ismerősöket, egy külön kocsi vitte a koszorúkat, mert annyi virágot kapott. A sírnál szóltak a munkatársai is, hogy milyen derék ember volt. ígérték, hogy nem feledkeznek meg az árvákról. Jaj, nagyon nehéz ez így nekem. Özvegyi nyugdijat kapok, 900 forintot,. mert nem tudok dolgozni. A szívemmel van baj. A fiam után, ő még kiskorú, szintén 900 forintot kapok. 1209 forintot keres a lányom. És még ott van a két öregem, hetven éven felüliek. A háromezer forint, amit kapunk, kevés ennyi embernek. Hiába van a ház, meg a kert- A gyerek no, olyan derék, szép ember lesz, mint az. apja. képzelje el, hogy 15 esztendős, de már neny~ venkettes a cipője. Most kellene neki új, de nincs pénzem. Tüzelőt kell beszerezni télire, kabát kellene a nagylányomnak, nekem már jó így is, ami van, de hát ő még csak húszesztendős. Nem flancol, nagyon szerény kis: lány, de öltöztetni csak kellene. A fiam is kinőtte a nadrágjait, nem győzöm le- •ngedni. találkoztam az utca« as te mmikatáxsávalj mondja: tegnap emlegettük a férjét. Nincs olyan értekezlet, hogy valaki ne említené, milyen rendes, jó munkaerő volt. Gondoltam egyet, ha emlékeznek meg rá,, hogy milyen rendes ember, akkor tán arra is emlékeznek, mit ígérlek a sírjánál. írtam a szakszervezetnek, hogy itt a tél, kevés a pénz, még kiskorú az egyik gyerek, segítsenek. Ezt kaptam ...” Olvasom a levelet: „Szociális segély kérelmére válaszolva közöljük, hogy az ön részére a vállalati és szak- szervezeti segélykeretből kifizethető összeget kifizettük, további kérelmét sajnos, nem tudjuk teljesíteni.” Aláírás: a szakszervezeti bizottság. Elgondolkozom a levél felett. Való igaz, hogy a szakszervezeti bizottságnak is, a vállalatnak is megvan a maga segélykerete, amivel gazdálkodik. Gsak valahogy sehogyan sem illik ösz- sze az a bizonyos ígéret, a sír felett, hogy: „segítünk majd árváidon”, meg ez a meglehetősen rideg hangú levél. S ha ehhez még hozzáteszem, hogy a megboldogult egy hónap híján éppen 25 évig volt ennek a szak- szervezetnek a tagja, hogy legalább ugyanennyi nagyon becsületesen végzett munka van mögötte, kevésnek érzem azt a segítséget, amit addig kaptak. S arra gon. dolok, mi kellene még az alatt a két esztendő alatt, amíg a kisebbik gyerek is szakmát kapva, talpára áll. Ügy érzem, itt a szabályokra való hivatkozás mögé egy kicsit az embertelen részvétlenséget bújtatták. Kegyetlen dolog a halál, amely egyik pillanatról a másikra megfoszt egy családot a biztonságtól. Ezért nem szabad megelégedni az- . zal, hogy csak a részvét pii lanataiban ígérünk. Azokat az ígéreteket, talán a szabályokon túllépve is, meg kellene tartani. ★ Amikor befejeztük a beszélgetést, azt kérte az asz- szonyka, ne írjam meg Vállalat és ne az ő nevét, Restellné. Talán igaza is van. A ninccsel senki sem dicsekszik szívesen. De ha ' valamelyik vállalatnál ma. gukra ismernének, s tennének is, jé lenne. peták Köss! ... p.._?58fc tfsáífetó»» nek a tizedére volt csupán képes az IKARUS-gyár. De ez már a irúlt, mint ahogy a rége Dói típusú autóbuszok is a múlté. Ez év második felétől az új IKARUS 290- as család uralja a gyárat, csak ezeket készítik a korszerű szelt;1 (iszalagokon és így a részegységek szakosításával, a esaladelv alkalmazásúval a gyár jövedelmét is növerni lehet. Ugyancsak a tizvzres jelző illik a győri futóművek mellé is. még pontosabban: illett. Mert az idén már — a Vörös Csillag Traktorgyár kapacitásának hasznosításával — elérik a negyvenezres szériát. Ezzel példát mutatnak a nemzetközi együttműködésre is, mert a magyar hát- sóhjddai futnak a szovjet au.oouszok és cserébe mell- sőbidakat kapunk. A Raba- Mann motor szérianagysága is megközelíti a tervidőszak végére az évi tízezer darabot, hozzátéve, hogy az első motor Győrben 1969-ben készült el. A „tízezresek” klubjába tartozik a Csepel Autógyár szervokormánya is. Mindez annak is a tükörképe, hogy: korszerű közúti járművet — csakúgy mint bármely modem ipari terméket — csakis a széria- nagyság előnyeinek kamatoztatásával lehet készíteni. A sorozat „tízezres” jelzője azonban a közúti járműgyártásban nem csupán a résztvevő vállalatok belső tennivalóit helyezte a „gazdasági mikroszkóp” alá, hanem azt is, hogyan lehetne a program megvalósításában résztvevő vállalatok együttműködését javítani. Hazánkban a közúti járműgyártás fejlesztése nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy nagy sorozatban gazdaságosan készülnek az autóbuszok, hanem ennél sokkal többet. Formálódik egy olyan iparág, amelyet a műszaki haladás arra kötelez, hogy egy lépéssel mindig előbbrejárjon, épp azért, hogy mások kénytelenek legyenek ehhez igazodni. Ezért a közúti járműgyártási program nem csupán az autóbusz-készítőket érinti, hanem az a gépipar egyre szelesedé ágazatának, mondhatjuk így is: közvetve, vagy közvetlenül az egész iparunk programja. Bán János Yiaszis'lak Vlsontán is Megtartották a beszámoló és csúcsvezetőiséget választó küldöttgyűlésüket a Visontai Gagarin Hőerőmű ifjúkommunistái is. A fiatalok tanácskozásán — amelyen a vállalat politikai, gazdasági vezetőin kívül részt vett Németh László, a KISZ Heves megyei bizottságának és Veres Tibor, a KISZ Gyöngyös járási bizottságának titkára is — Zemlényi Béla, a KISZ-bi- zottság titkára ismertette az előző választás óta végzett munka eredményeit. Többek között hangsúlyozta, hogy tovább erősödtek az alapszervezetek, munkaj uk színesebbé, tartalmasabbá vált, a politikai, a szervezeti feladatok megvalósítása mellett nap mint nap helytálltak Vi- sonta ifjúkommunistái a termelésben, az ország legnagyobb erőművének üzemeltetésében is. Ezt bizonyítja többek között, hogy a KISZ központi bizottsága, valamint a Nehézipari Minisztérium oklevéllel tüntette ki a beruházás megvalósításán dolgozó KISZ-szervezctek, ifjúkommunisták munkáját. Az elmúlt időszakban 16 fiatalt vettek fel a párt tagjainak soraiba, igen nagy a tanulási kedv a vállalatnál, az elmúlt két évben nem kevesebb', mint 227 fiatal szerzett szakmunkás-képesítést a yállaiat által szervezett tanfolyamokon. Szervezetten segítik a pályakezdő fiatalok beilleszkedését a vállalatnál, több nagy sikerű rendezvényt szerveztek az alapszervezetek, egyre színesebb a Vasas Ifjúsági Klub munkája is. Jó a kapcsolat a vállalat gazdasági, politikai, tömegszervezeti vezetőivel, a fiatalok lakáshelyzete az országos átlagnál is jobb. Végezetül arról szólt a KISZ-bizottság titkára, hogy mivel a beruházás befejeződött, s így több száz KISZ- fiatal vett búcsút Visontától, ezért a szervezeti szabályzat érteim ében ezután a KISZ- bizottság helyett csúcsvezetőség irányítja majd az alap- szervezetek munkáját a vál- lalatnáL A vezetőség beszámolóját élénk vita követte, a vállalat gazdasági, politikai vezetői örömmel fogadták, hogy a fiatalok felajánlották: a továbbiakban is védnökséget vállalnak az erőmű üzemeltetése, gazdasági, politikai feladatainak teljesítése fölött. Ezután a küldöttek megválasztották az új vezetőséget. A csúcsvezetőség titkára Zemlényi Béla lett. Üdülőtái lesz Márkáz A Mátra déli részén, a népnyelv által elnevezett Hegyes-Cseres és a Tatár-mező hegyek hajlatában természeti szépségekben gazdag falu húzódik meg. A határában levő XIV. századi gát stílusú várrom a múlt megmaradt emlékét őrzi. A falu a régi hagyományokat ápolva ma is a nevezetes szőlőtermő vidék. Fehér borai, a mátra- alji borvidék ékességed között tartják számon. A Márkáz főutcáján végighaladó idegen sok új közművesített kétszintes házat lát. Ezek főleg az utóbbi öt évben épültek. A falu Vison- ta felé eső részén új lakónegyed alakult Iá. A házsorok a Jókai, a Felszabadulás és a József Attila utcákat alkotják. Van még üres telek ezen a részen, több mint 40 házhelyet parcelláztak föl. amely beépítésre vár. Igénylő Is akad. Bár sokan eljárnak Vi- sontára dolgozni, mégis szívesen építkeznek ebben a hangulatos kis hegyi faluban. Az újdonságokat nemcsak az emeletes házak jelentik Markazon. Hamarosan elkészül a község házasságkötő terme, és új helyre költörk a klubkönyvtár is. Ez utóbbit a megyei könyvtár rende- . zi be bútorokkal, és könyvállományát ezer kötetre növelik, var"■ A falunak külön szépséget kölcsönöz a határában nyújtózó hatalmas víztároló, amely hűtővizet szolgáltat a szomszédos visontai Gagariin Hőerőműnek. A tó ideális fekvése, napsütéses partja kiválóan alkalmas üdülőtáj kialakítására. A part mentén már van néhány víkendház, amely azt sejteti, hogy távlatokban ezt meg is valósítják. Az üdülőtáj kialakítását elősegíti a Minisztertanács két évvel ezelőtt hozott határozata, amely a Mátra és a Bükk üdülőterületek fejlesztését irányozza elő. Ebben a programban más mátrai községek között rangos helyet szánnak Márkáznák. A megyed tanács végrehajtó bizottsága tavaly decemberben irányelveket fogadott el a Mátra és a Bükk fejlesztésére. A markazi községi tanács ezeket figyelembe véve elkészítette a község üdülőkörzetté fejlesztésének programját. Ez a tanulmányterv, amelyet a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat készített — sok érdekességet tartalmaz. Többek között előirányozza. hogy 108ő-ig Markazon közel ötszáz közművesített, felparcellázott telket értékesítenek hétvégi házak építéséhez. A vízisportok és horgászok örömére megépül a csónakház, valamint a fürdésre ideális kétezer férőhelyes strand. Emellett különböző szolgáltató egységek is helyet kapnak az üdülőcentrumban. Így élelmiszerüzlet, zöldség-gyümölcs-, dohány-, hírlap-, könyv-, és édesség pavilon létesül. Az üdülőtelepet a következő tíz évben akarják kialakítani. Az első lépcsőként a teljes közművesítésre kerül sor. Ez a községi tanács . fejlesztési tervei között is szerepel. Az ötéves terv végéig megépül az egész falun áthaladó vízvezeték-rendszer. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a tó partján fekvő telkeket is el- lásák ivóvízzel, és később megépítsék a szennyvízhálózatot is. A markazi üdülőtáj megvalósítására vonatkozó elképzelések részei lesznek a megyei tanács által jövőre elkészítésre kerülő fejlesztési programnak. A markazi tervek megvalósításához amellett, hogy jelentős pénzösszegekre lesz szükség, a községen kívül a környező üzemek és intézmények ösz- szefogása is szükséges. Közös társadalmi érdek, hogy a Mátra déli részén is mielőbb új, korszerű üdülőkörzet alakuljon ki.. ^ (pléiÚUSZ) (Foto: Perl Márton) Hű az elnök nincs otthon Különös dolog, de nem egy mezógazdasagi termelőszövetkezetben még ma is előfordul, hogy az újságírót nem tájékoztatják semmiről, ha az elnök nincs otthon. És újra hangsúlyozni kell: nem pusztán kényes kérdésekről, hanem szimpla, hétköznapi dolgokról sem ejtenek egy szót sem. Mert még azt meg lehetne érteni, hogy a szövetkezet egész tevékenységét döntően érintő, befolyásoló kérdésekről az első számú vezető fenntartja magának a jogot a véleménynyilvánításra. A beosztott vezetők többnyire azzal védekeznek, amikor elnökük távollétiben információkat kér a sajtó, hogy ők „nem nyilatkozhatnak”. És ilyenkor aztán hiábavaló sok esetben a szerény érvelés: nem is nyilatkozatért, hanem olyan információkért érdeklődünk, amelyek tények, eldöntött dolgok, s mint ilyeneket — ha van szövetkezeti demokrácia — még az érdeklődő, egyszerű tsz-tagnak is tudnia kell. — Nem, nem és nem. Mégis ez a válasz. Az elmúlt napokban az egri járás egyik termelő- szövetkezetében, Szajlán, újabb „színfoltokkal” gazdagodott az információt, a tájékoztatást megtagadó példatárunk, Annak ellenére, hogy előző nap telefonon jeleztük, hogy szeretnénk a szövetkezet eredményeiről, terveiről tájékozódni, szándékunk mégis meghiúsult. Azazhogy mégsem teljesen. Azt ugyanis egyértelműen és világosan megtudtuk: ebben a szövetkezetben félnek a helyettes és középvezetők bármiféle információt nyújtani a pozitív eredményekről is. Igen: félnek. Félnek, mert az elnök bizonyára sajátosan értelmezi a demokratikus centralizmus, s az egyszemélyi felelősség elvét. A jóról, a pozitívról ugyanis főleg nem „nyilatkozhat” rajta kívül senki, mert az csakis őt népszerűsítheti. Az is elhangzott, hogy nem szereti az elnök, ha „cikkeznek” a szövetkezetről. „Minek hivalkodjunk?” — hangzott a szerénységbe burkolt nagyképűség, amely különösen azutan tűnt annak, amikor még azt is hozzátették: ismerik ami eredményeinket országosan is, a megyében ezért nem is lényeges, ha nem tudnak rólunk...” A felsorolt példák jól illusztrálják, hogy milyen megmosolyogni való torzulásokhoz vezet az indokolatlanul szigorú információkorlátozás. (faludi) Mimin 0 1973, október 27.., szombat
