Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-02 / 205. szám
Könnyebb-e a dolguk ? A művezetők helyzetéről Ükkor kezdtünk sokat beszélni, amikor gazdaságunkban a legfontosabb témák közé került a szervezettség, a munkafegyelem, a hatékonyság. Megbecsülésük, elismerésük nem mindenütt állt arányban munkájuk fontosságával; ezt elismerték központi, országos tanácskozásokon, határozatokban, a demokrácia különböző fórumain. Történt-e változás az elmúlt hónapokban? Ezt kérdeztük a termelés parancsnokaitól az egri Finomszerel- vénygyárban. SALETI KAROLY a vállalat tmk-üzemének főművezetője, húsz esztendeje kezdte ugyanitt géplakatosként. Munka után végezte el a technikumot, most az üzem egyik legtöbb sikert aratott szocialista brigádjának tagja. — A központi béremeléseknél szóba kerültek a művezetők is. Azért hangsúlyozom, hogy „is”, mert lényeges mégis csak a fizikai állomány bérének emelése volt. Ez természetes, de egyúttal azt is mutatja, hogy anyagilag most sem „nőttünk” nagyon a szakmunkásgárda fölé. A jobb szakemberek fizetése túlórákkal, prémiumokkal együtt ma is eléri, meghaladja a művezetőjük fizetését. Nálunk ugyanis nincs túlóralehetőség, bár a munkánkat nem mindig tudjuk egy műszakfía beleszorítani. Hogy mégsem panaszkodom? Nézze: a béremelés után a jövedelmekkel nagyjából már meg lehetünk elégedve. Az pedig sohasem baj, ha a beosztottak között vannak olyanok, akiktől nagyobb segítséget várhatok, éppen a fizetésük alapján. — Viszont nem könnyű a tekintélyt megtartani... — Én a mostani munkatársaim közül emelkedtem erre a szintre. Sok régi barát is van köztük, tudni kell mikor, milyen hangot használ az ember. De a munkások egy pillanat alatt látják, mi van a nagy hang mögött, s a tekintély ezen áll vagy bukik. — A tmk-nak speciális a feladata. Ha leáll egy több milliós gép, veszélyezteti a tervet, az emberek keresetét. A javítások jó megszervezésének alapja, ha jó kollektívát tudunk kialakítani. Ez nálunk sikerült; ha változásokról, a művezetők munkájának könyebbé válásáról akarunk beszélni, akkor ezt feltétlenül el kell mondani. Egy példa: a 31-es-ben nem is olyan régen elromlott egy nagy teljesítményű gép. A legkritikusabb időben, s ráadásul hosszú időt vett volna igénybe a javítás. A brigádvezetők kerestek meg azzal, hogy szeretnék társadalmi munkában megjavítani, mert tudják, mit jelent az üzem munkásainak a teljesítés. Két nap alatt kész voltak: ahogy ilyenkor mondani szokás: „szaggatták a hámot” ... A TERMELESBEN némileg más szerep jut a művezetőknek, mint a karbantartásnál, az ő gondjuk a kiadott terv pontos teljesítése. Csuhái Miklóstól, a 31-es üzem művezetőjétől először azt kérdeztem, hogyan segítenek nekik ebben felülről? — önállóbbak lettünk, ez kétségtelen. Valóban sok lehetőségünk van rugalmasan szervezni, irányítani a munkát. A főnököt nem érdekli, ki mikor megy szabadságra, ki hiányzik igazolatlanul, a lényege a terv. Persze ennek a szemléletnek sem örülhetünk mindig, mert ha nincs megfelelő anyag, szerszám, lerobban egy gép, akkor bizony kiabálhatunk, szidhatnak engem is, eredménye nem lesz. A művezető munkájából ezek a gondok szerintem soha nem tűnnek el, persze könnyíteni sokat lehet rajtuk. Én is csak azt tudom mondani: brigádokkal, jó közösségekkel. .. — Azt hiszem, jó lenne, ha túlórákat a művezetők is elszámolhatnának. Nekünk, ha olyan feladat adódik, illik bennmaradnunk a gyárban, illik tudni mindenről, előkészíteni a munkát kezdés előtt, s ha fújtak, még azután is akad mit csinálni. Lehet, hogy ha valami hiba van, a délutáni helyettesek közül valamelyik úgy vélekedik: na, akkor ülhetünk egyet. Hát erre is kell vigyáznunk. Nem élnénk visz- sza a túlóra lehetőségével. — 68 után nagyon sok jó szakember itthagyott bennünket. Nem kis zűrzavart okozott ez, sajnáltuk is őket. Egy-két éve szerencsére megszűnt már a munkaerővándorlás, ami szintén sok gondot levett a vállunkról. NAGY SÁNDORT, a 35-ös üzem művezetőjét nehéz volt szóra bírni. — Űj gyártmánnyal, új emberekkel kezdtem és nagyon sok váratlan nehézséggel. Mikor először kérdeztek meg, vállalom-e a művezetői beosztást, nemet mondtam. Üzemtechnikusként már ismertem a művezetők gondjait, tudtam, nehéz beosztás. Mindenképpen üzemben akartam maradni, no és persze előrelépni, végül csak elfogadtam a kinevezést. Jött az új gyártmány, egy MEC- MAN-elem, selejt, lemaradás. Nagyon sokszor úgy éreztem, belebuktam az irányításba. De ebben a hónapban már túljutottunk a begyakorlás nehezés, föl lehet kicsit lélegezni. — Hogyan sikerült kilábalni a bajokból? — Segített a többi művezető az üzemben. Meg mások is. Azért azt figyelik, kinek, milyen gondjai vannak; most már én is eljutottam odáig, hogy segíteni tudok másoknak. — A pénzem Jóval több lett, különösen a bérrendezés révén. De én azt is bizonyítani akartam, tudom a szakmát, van szervezőkészségem, s itt észreveszik, ha produkálok valamit. Tanulásra van lehetőség, sőt minden támogatást megadnak, hogy iskolába menjünk. Tulajdonképpen mi adjuk a pénzt az embereknek, nekünk kell biztosítani a sikeres munkát, s nehézségünk is lesz mindig. •ér Könnyebb lett-e a dolguk? Nyilvánvaló, megérte, hogy egy időre az ország figyelmének középpontjába kerültek a termelés parancsnokai. De — a példák mutatják — ezután sem szabad elfeledkezni róluk. Hekeli Sándor Befejeződött a rehonstrÉció Hollóházán 1964-ben kezdődött a FIM Hollóházi Porcelángyárának rekonstrukciója, amelynek során a termelés folyamiios emelése mellett új technológiára: propán-bután gázos égetésre tértek át. A fejlesztés eredményeként a termelés négyszeresére növekedett. Míg 1966-ban 20 millió forint értékű árut adtak, addig 1973-ban már 60 millió forint értékű terméket szállítanak a megrendelőknek. A beruházással 600 új dolgozó talált munkalehetőséget a gyárban. (MTI Foto — Bara István.) II tavalyinál kiegyensAlyozoltabb lesz a mezőgazdaság őszi anyagi-műszaki ellátása A gépek és vegyianyagok őszi forgalmazásáról tájékoztatták az AGROTRÖSZT illetékesei az MTI munkatársát. Általánosságban a tavalyinál jobb, kiegyensúlyozott és zavartalan ellátásra számíthatnak a termelők. A legtöbb cikkből a kereskedelem kínálati pozícióban van. Néhány termékből azonban többre lenne szükség, ezeknél számítani kell nagyobb feszültségre, amelyen az árukészletek belső mozgatásával, átcsoportosításával igyekeznek enyhíteni. A kereslet fokozódását azzal magyarázzák, hogy az idei kedvezőnek mutatkozó termésátlagok következtében megnőtt a gazdaságok bevétele, s így az elmúlt évinél is nagyobb beszerzésekre szántak el magukat így van ez például a műtrágyáknál, ezekből az utóbbi "két évben nagyobb volt a kínálat, mint a kereslet. Idén azonban a kereslet-kínálat már egyensúlyban van, annak ellenére, hogy augusztus elejéig 781 ezer tonna hatóanyagban számított műtrágyát értékesített a kereskedelem, 20 százalékkal többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. Október 31-ig csaknem 1,2 millió tonnányi műtrágya áll a termelők rendelkezésére, időarányban 10 százalékkal több a tavalyinál. Növényvédő szerekből is kielégítik az igényeket. Egyedül a Lindán-tartal- mú szerekből nem tud a kereskedelem elegendőt szállítani, de helyette új, nagy hatású talajfertőtlenítő szereket bocsátanak a gazdaságok rendelkezésére. A raktárakban nagy számú traktor és pótkocsi vár eladásra. Szeptember 30-ig 7800 vontatót biztosítanak a megrendelőknek, ezerrel többet, mint egy évvel korábban. Pótkocsikból is ezerrel többnek az értékesítésére készültek fel. Az őszi betakarításhoz szükséges gépekből a tavalyinál nagyobb a kínálat. A raktárakban kétszer annyi kukorica-adapter van, mint amennyire megrendelés érkezett. A burgonyaszedéshez 30 NDK-kombájnt adnak el és 370 szedőgéppel kielégítik a keresletet. Nyugati importból 120 cukorrépa-betakarító gépsort biztosítanak a termelőknek, ezenkívül csehszlovák és magyar gépsorok egészítik ki a választékot. A második félévre összesen kétmilliárd forint értékű gépalkatrésszel töltötték fel a raktárakat ez elegendő lesz a gépek javításához. A MEZŐGÉP Tröszt vállalatai soron kívül importgépekhez is készítenek alkatrészeket (MTI) Egy hatvani vizsgálat hátteréről... Nagyhalak és keresztapák Ez év februárjában, amikor lapunkban hírt adtunk a hatvani sírkerték kupecéről, aki márvánnyal és sírhelyek megváltási árával manipulált, többen megjegyezték Csataynál nagyobb halak is akadnak a Városgazdálkodási Vállalatnál, csak azoknak tekintélyes keresztapjuk van, simán kimásznak minden bajból. Aztán neveket, vélt vagy megesett visz- szaéléseket emlegettek. E disputákon az igazgató, a főkönyvelőnő és néhány részlegvezető, valamint tanácsi illetékesek személye került leginkább az indulatos megjegyzések kereszttüzébe. Nos, a jósok, mint annyi esetben, ezúttal is melléfogtak. Elfeledték, hogy időlegesen kijátszhatja bárki az ellenőrzést, kitérhet a felelősségre vonás elől, de előbb-utóbb utoléri a végzet. így vonja mo6t ítélőszék elé Hatvan város tanácsának végrehajtó bizottsága a felügyeleti jogkörrel visszaélő műszaki osztályvezetőit, érvényesíti a kártérítésre vonatkozó igényét a tanácsapparátus néhány további személyével szemben, s a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálati javaslata alapján így kívánja az egész ellenőrzési anyagot átadni a városi ügyészségnek. A visszaélések azonban nem új keletűek. Ezt elöljáróban le kell szögeznünk. A Heves megyei Tanács pénzügyi osztálya már 1971-ben ellenőrzést tarjáit a hatvani Városgazdál- ktXiási Vállalatnál, figyelmeztetve a vezetés gyengéire, a bizonylati rendszer fogyatékosságaira, a vezetés és a felügyeleti hatóság között kialakult elvtelen kapcsolatra, s az anyaggazdálkodás területén észlelt súlyos hiányosságokra. Akkor — bízva a felelősök ígéretében — különösebb szankciót nem alkalmaztak velük szemben. Amint azonban az eltelt időszak eseményei beigazolták, a „kesztyűs kéz” nem bizonyult célravezető módszernek. Ha lehet, még fokozódtak a szabálytalanságok a cég portáján, s a Csatay-ügy csak részjelensége volt mindazoknak az v anarchikus gazdálkodási elveknek, amelyek eluralkodtak a Városgazdálkodási Vállalatnál. Így válhatott például lehetővé építőanyagok „kölcsönadása” és számlázásuk elmaradása, ami jelentős pénzösszegtől ütötte el a vállalatot. Különböző személyek, vállalaton kívüli dolgozók, ekként jutottak 53 esetben jogtalan fuvarkedvezményhez, mintegy húszezer forint erejéig. Két esztendő alatt így számolhattak el maguknak 226 ezer forint összegű útiköltséget és napidíjat a cég vezető tisztviselői magántulajdonban levő személykocsijuk révén. S azt is a vezetők „nagyvonalúsága” eredményezte, hogy az üzem asztalosműhelye bútordarabokat, használati eszközöket gyárthatott egyes tanácsi tisztviselők otthonába — térítésmentesen. Rendeld szabályozza a szocialista ipar és a magánkisiparosok együttmunkálkodását, mindenkor a gazdaságosság, a jobb szolgáltatás vezérelvének figyelembevételével. Ezen az úton szintén megcsúszott a Városgazdálkodási Vállalat irányítóinak a lába. Hogy mennyire így történt, elégedjenek meg az olvasók egyetlen szemléletes példával! Parkettázás, anyagszállítás címén 7559,— forinttal terhelte meg a hatvani vállalat Fábís Béla aszódi kisiparost. Ezt az összeget Fá- bis nem fizette ki, ellenben „rekompenzációs” elszámolásként benyújtott a cégnek egy 6100,— forintos számlát, mintha ő vontatta volna ki a hatvaniak Szirák-virágos- pusztán szakadékba csúszott lánctalpasát. Holott — ezt maga Fábis vallotta! — a vontatásnál katonák nyújtottak önzetlen segítséget a cégnek. Különböző javítási munkák címén ugyanez a kisiparos produkált olyan 53 ezer forinton felüli számlát is, amelynek egyes tételei saját munkaként már szerepeltek a műhelynaplóban, s az értük járó pénzt nem Fábis, hanem a vállalat igazgatója vette fel. S a „visszafuvarok”! Számtalan lehetőség és mód a cég teherkocsijaival való visszaélésre. Gyulavári Sándor igazgató engedélyével például a horti TÜZÉP-telep vezetője építőanyagot szállított Őszödre, a „vissza- fuvarként” felrakott parketta pedig Dombóvárról ugyancsak, Hortra utazott. Kérdezzük: milyen „visszfuvar” az, amikor egy cég teherkocsija nem a saját telephelyéről fuvaroz távoli vidékre, s a visszaúton szállított áru is szomszédos településre fut be? Ráadásul az egész ügyletről akkor készül szabályos számla, amikor javában tart a vállalatnál a NEB vizsgálata! Jogtalanul felvett tervezési munkadijjal is találkozni a Városgazdálkodási Vállalat zavaros bizonylati rendszerében, illetve a másra átruházott munkálatoknál! Eredetileg 120 ezer forintért vállalta a cég a Kom- polti Kísérleti Gazdaság különböző épületeinek tervezését, a ezzel Hortobágyi Dénes, Homolya György, Ősi Attila vállalaton kívüli szakembereket bízta meg. A munkát később átvállalta a hatvani Lenin Termelőszövetkezet, De amikor az érte járó díj kifizetésére került sor, a Városgazdálkodási Vállalat dr. László Imre személyében olyan mérnöknek is kiutaltatott 11 ezer forintot, aki jószerint a tervekkel életében sem találkozott. Vagy egy másik eset a lezser, nagyvonalú, a társadalom zsebére menő pénz- gazdálkodásra ! A vállalati igazgató, Makarész György főkertész társaságában, 22 ezer forintért hollandiai „tanulmányútra” utazott. Célszerűség? Írásos anyag az út hivatalos jellegéről? Ezek hanyagolandó apróságok voltak. Az egész kiruccanásra a felügyeletet gyakorló műszaki osztály vezetője, Endrei László is csak akkor adta áldását, amikor kitudódott, hogy népi ellenőrök buzgólkodnak a vállalati gazdálkodás dzsungelében. De minősíthetetlen ügyvitelnek kell ítélnünk azt is, amely lehetővé teszi, hogy a bizonylatokkal egyéb módon manipuláljanak! Az asz- talosműhelu kétesztendei mühelynaplójának például nyoma veszett. S hiányoznak a vállalat szekrényeiből az 1970-es év egynegyedének menetlevelei, holott ezeket máig őrizni kellene. Nem erkölcsös jelenség egy-egy vállalatnál a pénz, a bevételi terv olyan jellegű hajszolása sem, amit hivatali nyelven „túlszámlázásnak” titulálnak. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy valamely üzem olyan költségvetést készít újonnan vállalt munkájáról, amely erősen átlépi a törvényes kereteket. A hatvaniak, sajnos, e tekintetben sem mondhatók feddhetetlennek! Az elmúlt évben a Kőolajvezeték Vállalat telephelyén tereprendezést, valamint kerítésépítést vállalt a cég. Költségvetést nem készítettek hozzá. Majd a munkát 497 ezer forint összegben számlázták, amiből a beruházó csupán 268 ezer forintot fogadott el, s fizetett ki. De a NEB SaJ, László vezette vizsgáló csoport még ennél az összegnél is felfedezett olyan 30 ezer forintot, ami mögött nem volt munka. Az ilyesféle üzleti szellem elhatalmasodásáért Karácsony István főmérnök és Takács Ferenc művezető okolható elsősorban. De kérdezzük, vajon nem e vezetők és a vezetettek kölcsönös lekötelezettsége, egymásnak való kiszolgáltatottsága vitt-e oda, hogy Haraszti Istvánná fökönyve- lőnö „lerobbant” személykocsijának bevontatásával kapcsolatban is fiktív számlát állítson ki a vállalat, s ennek birtokában az Állami Biztosítótól illetéktelen ösz- szeget vegyen fel? Avagy munkaköpeny címén ezer forintot megközelítő áron vásárolt porköpenyt kapjanak a vezető beosztású tisztviselők? Sorolhatnánk még az ilyen és hasonló cselekményeket, vétségeket. De hát nem a lajstromozás a célunk. S a büntetőjogi felelősségre vonás megint „más asztala”. Egyet azonban — summául, tanulságként — ki kell mondanunk: sose visz jóra a felügyeleti szervek és az alájuk rendelt intézmények, vállalatok túlzott barátkozása, annak a bizonyos „három lépésnek” a kiiktatása a szükséges kapcsolatból! Ez óhatatlanul az elvtelen ösz- szeíonódáshoz visz el, s azokra is rásóz a felelősségből, akik szemet hunynak, eltekintenek a különböző visszásságok felett. Még világosabban fogalmazva arról van szó a hatvani Városgazdálkodási Vállalatnál felfedett szabálytalanságok, visszaélések esetében, hogy: megoszlik a felelősség! Tehát a vizsgálatot követő fegyelmezésben nem csupán a cég irányítóinak kell ezúttal sem osztozni uk, hanem ide soroljuk a h úyí tanács mindazon vezető munkatársait, akiknek kötelességük leit volna a korábbi vizsgálat során feltárt hibák kijavításának számon kérése, a továbbiakban pedig az „erős kéz” elvének alkalmazása az izem gazdasági életében. Akkor nem beszélhetnénk most „keresztapákról”, s az úgynevezett „nagyhalak” is nyilván kevesebb anyagi, erkölcsi kárt okoznak a társadalomnak. Moldvay Győző NwíísíbG% 1973, szeptember 2., vasárnap
