Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-02 / 205. szám
Zoli és Laci Feldebrőről Még egy nap, s megszólal a csengő, kezdődik a tanév«, Äz Iskolákat elfoglalják a diákok, hogy újabb és újabb ismereteket szerezve előrelépjenek a tudás, a műveltség lépcsőfokán. Széles körű társadalmi együttműködés kezdődik, amelynek középpontjában az iskola, a pe- dagógus áll. Éppen ezért most az iskoláról kérdeztük olvasóinkat.», Ä pedagógusoktól függ, mire viszi a gyerek Feldebrő. Érdeklődtünk kis elsősök után. Pontosabban olyan édesanyát kerestünk, akinek a gyereke most megy az első osztályba. Több javaslat is elhangzott, de mi Mezner Józsefnét, a községi tanács egyik előadóját választottuk. Hogy miért? Egyszerűen csak azért, mert egyszerre két fia lépi át az első osztályt: Zoli és Laci. Ikrek. Van még egy fia, Józsi, de ő már a harmadik osztályt tapossa. — Mit vár az iskolától? — Nagyon sokat. Nem tudom, sikerül-e pontosan megfogalmazni, amit mondani akarok. Azt szeretném, ha fiaim társadalmunknak megfelelően igaz emberek lennének, és megtanulnának mindent, amire szükségük van, vagy lesz az életben. Tudom, hogy az iskola nem pótolhatja a szülői nevelést, mégis én azt mondom, hogy elsősorban az iskolától függ, mire viszi a gyerek. Én nagyon kevés időt töltök velük, öt órakor megyek haza, mosok, főzök, takarítok, miközben megpróbálom ellenőrizni, elkészültek-e a leckével. Minden más az iskolában dől el. Ezért várok én olyan sokat a pedagógusoktól. Nagyon fontos az iskola és a szülök jó kapcsolata is. Ha valami probléma van a gyerekkel, hívjanak, beszéljük meg, és igyekezzünk közösen keresni a baj gyökerét. — Ki a felelős a gyerekért, a nevelésért? — Már említettem, hogy én nagyon kevés időt tölthetek a gyerekeimmel, mégis azt mondom: elsősorban a szülő a felelős. De azt hiszem, a mi falunkban a tantestület szívesen magára vállalja a felelősség jelentős részét... Éviből óvónéni lesz... 40 holdas paradicsomtábla előtt áll meg a gépkocsi. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai szorgoskodnak a szedéssel. Ez alkalommal olyan riportalanyt kerestünk, akinek középiskolás gyereke van. Választásunk az egyik munkacsapat-vezetőre. Gulyás Ist- vánnéra esett, többek között azért, mert neki három gyermeke van. Az egyik, András, már 22 éves, végzett iskoláival, szerelő, a legfiatalabb, Kati. most megy a negyedikbe, míg a középső, Éva, hétfőtől másodikos gimnazista lesz. — Évi lányom óvónő szeretne lenni. Erre készül, ez jár a gondolatában. Ezért én nem várhatok mást az iskolától, mint azt, hogy úgy neveljék, oktassák a lányomat, hogy megfeleljen majd hivatásának. Először is, hogy felvegyék a képzőbe, másodszor pedig, hogy művelt ember legyen. Azért jár iskolába. Mert hogy mire fejlődik a gyerek, az bizony az iskolától függ. A szülő feladata, hogy megfelelő családi légkört és körülményeket teremtsen a tanuláshoz. Én mást nem tehetek, a tanulásban nem tudok segíteni. Csak az iskola. Lényegében ott van a gyerek egész nap, a pedagógusok ismerik Szabó Miklós Kömlöről Megkérdeztük olyasóinkat : figyelemmel kísérik fejlődését, s ha valami hiba van, nekik kell segíteni. Én nagyon elégedett vagyok a hevesi gimnáziummal, lányom is szereti az iskolát. Azt hiszem, ez is fontos, szeretni kell az iskolát. A tanárok megérzik ezt a ragaszkodást, hálásak érte és ennek is a gyerek veszi hasznát. Idehaza nehéz pi ói étának lenni A pedagógusok között is vannak olyanok, akik szívdobogva lépik át az iskola kapuját. A pályakezdő tanítókra és tanárokra gondolunk. Tiszanánán felkerestünk egy pályakezdőt. Meleg Rózának hívják, Jászberényben végzett, ott szerzett tanítói képesítést. — Mit vár az iskolától? — Hogy átsegít a kezdés nehézségein. Ez az első emelkedő, vagy buktató az életemben, amit jó lenne szépen és biztonságosan áthidalni. Nem beszélve arról, hogy ez az első lehetőségem arra, hogy a gyakorlatban valósítsam^ meg mindazt, amit a képzőben tanultam. Ez bizony nem könnyű, különösen a saját falujában nehéz az embernek prófé- táskodnia, hiszen én. itt jóformán mindenkinek egyszerűen csak Rozi vagyok. A negyedik osztályt kaptam. Nehéz és felelősségteljes feladat. Szerintem ugyanis nagyon sok — legszívesebben azt mondanám: minden —, függ a pedagógustól. Ebben az esetben az én munkámtól. Ott állok majd a katedrán, velem szemben a figyelő tekintetek, s nekem ki kell elégítenem a gyerekek sokoldalú érdeklődését, tudásszomját. Én bízom ugyan magamban, de természetesen számítok a tantestület segítségére is. Nekem ez lesz az első munkahelyem, s nem mindegy, hogyan fogadnak, milyen légkörben dolgozhatok. Én mindent megteszek azért, hogy az ismeretanyagon túl, valami pluszt is adjak a gyerekeknek. Az érzelmi nevelésre gondolok, amely nélkül nincs jó iskola. Azt szeretném, ha kis diákjaim megállnák majd a helyüket a felsőbb iskolákban, de legfőképp az életben, s a szó igaz értelmében jó emberek lennének. A művelődés központja legyen ,Kömlőn a tanács elnökét kerestük. Értekezleten van — mondták —, pontosabban tantestületi ülésen. Megvártuk Szabó Miklóst, aki már több mint egy évtizede tölti be az elnöki tisztet, s tudni kell róla azt is, hogy lánya az iskolában tanít, fia pedig Gödöllőn végzi az Agrártudományi Egyetemet. — Mit vár a tanácselnök az iskolától? — Én valóban nagyon sokat várok. Mintegy háromezer ember lakja a falut, s én azt kívánom, hogy ezeknek az embereknek a gyermekeiből hazájukat szerető, dolgos és művelt emberek legyenek. Tudom, mindez nemcsak az iskolán múlik, de vitathatatlan, hogy az alapot a pedagógusok rakják le. Jámbor Ferenc Átányjból Gulyás Istvánná Hevesről A gyerekek neveléséért, általában az ifjabb nemzedékért az egész társadalom felelős — tehát a szülő is —, de az iskola szerepe mégis rendkívüli hangsúlyt kap ebben a munkában. Ezért én azt várom a pedagógusoktól, hogy megtanítják a gyerekekkel mindazt, ami szép és jó, s aminek később hasznát veszik az életben. Ehhez a nehéz munkához megvan az emberi és a szakmai képességük, de rendelkezik az iskola a szükséges tárgyi feltételekkel is. A gyerekek rendszeres oktatásán túl még mást is várunk az iskolától. Arra gondolok, hogy ahoi együtt van 18 művelt ember, ott jut az energiából, a lelkesedésből másra is. Többek között a kulturális munkára. A mi iskolánk nemcsak oktatási, hanem kulturális központ is egyben. Jó esztergályos, vagy technikus szeretnék lenni Jámbor Ferenc még nincs 18 éves, de nagy vonalakban már tudja, mit kínál számára az élet. S ehhez az élethez igazítja elképzeléseit ez az átányi fiú, aki az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola tanulója. — Mit is várhat egy diák az iskolától? Főleg azt, hogy tanítsák, és neveljék is egy kicsit. De ez utóbbit csak módjával és észrevétlenül, mert a diák bizony nem nagyon szereti, ha látványosan nevelik. Én jó esztergályos, vagy technikus szeretnék lenni, tehát elsősorban azt várom az iskolától, hogy felkészítsen a szakmára. Nálunk most csupán hetenként egy nap a gyakorlati idő. Ez bizony nagyon kevés. Tudom én, hogy fontos az alapműveltség, az érettségi, de azért több gyakorlat kellene. A szünidőben hat hétig Leninvárosban dolgoztam. Azt nevezem gyakorlatnak. Persze, sok mindent várok még az iskolától, amely azt is mondhatnám, nekem második otthonom. Többek között kulturális és sportolási lehetőséget. A mi iskolánknak csak jövője van Eger új városrészében — Csebokszáribáu —, új, 16 tantermes iskolát avattak, amelyben új tantestület dolgozik, új igazgató vezetésével. Ennyi „új” már egymagában is felkelti az érdeklődést, nem beszélve arról, hogy egy ilyen lakótelepi iskolának még rendkívüli feladatai is lehetnek. Az új iskola új igazgatónője Király Gyu- láné, így összegezi véleményét: — Ez modern és korszerűen felszerelt iskola. Minden lehetőségünk megvan, hogy a gyakorlatban is kipróbáljuk az új módszereket. A legfontosabb persze mégis csak az, hogy olyan közösség, olyan pedagógiai alkotó- műhely legyen ez az iskola, amelynek hatása kisugárzik és túljut az épület falain is. Ügy érzem, jó és érdeklődő tantestület jött össze, a telep lakói, nyugodt szívvel ránk bízhatják a .gyerekeket. A várakozás persze óriási. Nemcsak azért, mert új az iskola, hanem azért is, mert új módszerek lépnek be. s a csökkentett tananyagot új formában igyekszünk tanítani. Az iskola megfelelő otthont nyújt a gyerekek számára és remélem, sikerül olyan »gkört teremteni, amelyben kibontakozhat a személyiség, érvényesül a tehetség, a szorKirály Gyulámé Egerből Meleg Róza Tiszanánárál 'S galom. Es amelyben gyümölcsözik a tudás. A pedagógusok és a gyerekek tudása egyaránt. Mert mondanom sem kell, hogy a most induló tanévben mi, pedagógusok, tanulva tanítunk az iskolában. Számolni kell azzal is, hogy a ml iskolánknak különleges szerepe lesz ezen a lakótelepen, ahol eddig ez az egyetlen kulturális intézmény. Lesz úttörőszobánk, könyvtárunk, van jól felszerelt tornatermünk, tágas udvarunk — ahol esetleg lehet majd vetíteni is —, így iskolánk olyan központféle lesz, ahol a telep gyermekei, de olykor még a felnőttek is hasznosan tölthetik szabad idejüket. Több idő marad a nevelésre Befejezésül dr. Nagy Andor főiskolai docenst kérdeztük. Rá azért esett a választás, mert évek óta foglalkozik neveléselmélettel, kutatási területe a tv-pedagógia, tagja volt annak az országos bizottságnak, amely előkészítette az oktatáspolitikai határozatot, végül, de nem utolsósorban van egy 16 éves fia, aki a Gárdonyi Géza Gimnázium második osztályos tanulója. — Mit vár az iskolától? — Minden tanévkezdés előtt hevesebben ver a pedagógusszív, hiszen a megvalósításra váró ötletek, elgondolások, frissebb munkára serkentenek. Ez a tanév azonban a megszokottnál is többet ígér, s ezért a pedagógusoknak és szülőknek egyformán érdemes lelkesedniük. Az oktatáspolitikai párt- határozatot ugyanis számos olyan rendelkezés követte és követi a jövőben is, amely mind az oktatásban, mind a nevelésben változást hoz. Én ezért elsősorban azt várom az iskolától, hogy okosan, és körültekintően alkalmazzák az új módszereket, zökkenőmentesen hajtják végre a tananyagcsökkentéssel kapcsolatos rendelkezéseket, s ennek nyomán alaposabban tanítják az ismereteket, és ami még fontosabb; több idejük marad a nevelésre is. Sokat várok az új rendtartás bevezetésétől is. Ez a rendelkezés már jól alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. A szülő számára megnyugtató mindaz, ami a tanulók jogaival és kötelességeivel foglalkozik, de hasznosak azok a rendelkezések is, amelyek megtiltják a dohányzást, illetve az alkoholfogyasztást és igyekeznek felszámolni azt az állapotot, hogy az iskolák divatbemutatók színhelyei legyenek. Tapasztalatból tudjuk, hogy a gyermeki személyiség fejlesztésére egyre több gondot és energiát kell fordítani. Az is természetes, hogy ezt a felelősségteljes feladatot nem lehet és nem szabad csak az iskolára átruházni. Arra is figyelmeztet az új tanévkezdés, hogy úgy vállaljunk feladatokat, úgy osszuk be munkánkat, hogy közben ne feledkezzünk meg arról: gyermekünk is van, aki — különösen a pubertásproblémák világában —, joggal elvárja tőlünk, hogy ne csak otthont biztosítsunk számára, hanem megértő partnerei is legyünk. A válaszok bár különbözőek és másként fogalmazódtak, egyvalamiben mégis összecseng a sokszínű kívánság: úgy neveljen, úgy oktasson az iskola, hogy ember, igaz ember váljék a gyerekből. Mindez persze nem Is olyan egyszer ü kívánság .. Feljegyezte: Márkusa László Foto: Tóth Gizella és Puskás Anikó Dr. Nagg Andor Egerből Mit várnak ez iskolától?
