Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
Hatvani csomópont: Október 14n adatják Uj titkár az „utazó" alapszervezet élén A hatvani csomópont kilenc KISZ-alapszervezeíében 220 fiatal végez mozgalmi munkát, összefogásuk, a körükben végzendő politikai nevelő tevékenység azonban igen sok nehézségbe ütközik. Szétszórtan dolgoznak ezek az ifjak, s legtöbbjük utazó szolgálatot lát el. Két esztendővel ezelőtt Kecskés László, Tóth Magdolna és Káló László személyében három alapszervezet élére új. titkár került A „vérfrissítés” használt a mozgalomnak. Rendszeresebbé vált a szervezeti élet népesebbé váltak a kulturális és sportrendezvények, de egyre több hatvani vasutas fiatal kapcsolódott be a különböző társadalmi munkaakciókba is. A; kulturáltabb utazás biztosítása érdekében többször vállalták például a személyszállító szerelvények nagytakarítását, részt vettek üzemi munkahelyük környékének csinosításában, a sportélet fellendítését pedig kispályák építésével segítették elő. Ahogyan szerte megyénkben, úgy a vasúti csomópont KISZ-alapszervézeteiben is most folynak az újabb vezetőségválasztó taggyűlések. Éspedig a frissítés, a fiatalítás jegyében. Az állomás 1-es alapszervezatének élére így került most Újházi Szilveszter vonatvezető. Nem lesz könnyű dolga az elkövetkező két évben. Nem, mert éppen annak az alap- szervezetnek lett a titkára, amely csupa utazó fiatalból áll. Megválasztói valameny- nyien vonatvezetők, jegyvizsgálók, akik — sokszor 48 órás szolgálatuk közepette — a világ négy égtája felé vo- natozgatnak. Ez az alapszervezet még taggyűléseit is két- három részre bontva tudja megtartani. S különösképpen nehéz a körükben végzendő nevelőmunka, kulturális tevékenység. Mi várható az elkövetkező esztendőkben ettől a nomád, mindig mozgásban levő alapszervezettől? A múlt felmérése mellett némileg erre a kérdésre is választ adott a tisztújító taggyűlés. Elsősorban létszámukat szeretnék növelni. S erre van lehetőség. Egyre több fiatal vállalt munkát az utóbbi időkben a ■vasútnál! Leszűkítve bár,. s inkább a hatékonyság növelésére törekedve kívánják végezni szervezeti tevékenységüket. Ami' viszont egészes sajátos vonás a KISZ-életben: szabad teret nyitnak s kis létszámú, egy-egy vonaton együtt szolgálatot teljesítő baráti körök, kialakításának. Arról van itt szó tulajdonképpen, hogy a másfélkétnapos szolgálat szabad perceit, óráit használják majd fél az alapszervezet 3— 4 fős csoportjai az oktatási feladatok megoldására, műveltségük gyarapítására, máskor a közös szórakozásra. Újházi Szilveszterrel együtt Női "kezek. Kedvesek, finomak, melegek. Ujjak. Női ujjak, karcsúdé, érzékenyek, vibrálók. Cukrászsüteményt vásárolsz és a női ujjak emelik a tányérodra a tortaszeletet. Pedig ott a fém- lapátocska is, kimondottan azért, hogy senki se fog- dossa kézzel végig a tésztát. Tíz deka szalámit tesz a zsírpapírra az eladó. Ott állsz a széles kirakatüveg előtt az utcán, és látod, hogy az ifjú és csinos hölgy az ujjái használja a villa helyett. Pedig ott a villa, alig tudja elkerülni, hogy a karjával le ne lökje. Szalvétát tesznek a pohár mellé a büfében, hogy a három deci kakaó után megtorolhasd a szád sarkülönben négy alapszerveaet élére került az idei választások során új titkár. A távközlés KISZ-istái Raéb Mihályt, a vontatásiak Dávid Pált, az állomás 2-es alapszervezetének tagjai pedig Bódi Csabát tartották méltónak e megtisztelő funkcióra. Ami már a kezdet kezdetén biztatónak mutatkozik munkájukat illetően: az a mozgalmi életben való jártasság, otthonosság! Mind a négyen korábban tagjai voltak alap- szervezetük vezetőségének, s részt vettek különböző továbbképző iskolákon, amelyeket a KISZ megyebizottsága szervezett részükre. De szólnunk kell a csomópont pártvezetőségéről, valamint a vasúti főnökség mindig, segítőkész magatartásáról is! Ezek nélkül nehezen képzelhető el az ifjúsági mozgalom életének hatékonysága, sokszínű volta. (m. gy.) kát. A fiatal eladó megnyá- lazza az ujját, mert így könnyebben húz le a szalvétacsomag tetejéről egy szál papírt. Igaz, ezt a szalvétát csak kézzel lehet odatenni a pohár mellé, de miért kell előbb a nyálas ujját az eladónak beletörölnie? Kezek, puha, meleg női kezek, karcsú, érzékeny női ujjak: mégis milyen kellemetlen, amikor a nemtörődömség és felületesség miatt a higiénia ellenére használják őket. Lehet, hogy mindez nem kelt visszatetszést mindenkiben. Pedig gyakori mozdulatok ezek, főként a fiatalabb korosztályhoz tartozó eladók élnek vele. Hajaj, finom női kezek, karcsú ujjak! (—ár)- * SZÜLIKE (Foto; Perl Márton) C sinos öreg ház a Fasor út végén, Tama- bod szélében. A veranda előtt szőlőt érlelő lugas, gyümölcstehertől roskadó fák, pompázó virágok. Tiszta, jói berendezett lakásba lépünk. Három nezedék lakik itt, az anyós, a meny s annak legénykorú fia — nagyanya, anya, unoka. Az asszonyok hosszú évtizedek óta özvegyek. A szülike, Kecskés Jánosné, kilencven- nyolcadik esztendejét számlálja, menye is belépett már az időbe. — Itt a faluban szülike a legidősebb... A verandán beszélgetünk, virágok között. A meny állva adja a szókat. Szülike föMmism szeptember 3A, vacátaap szerényen, csendben a fonott fotelban üldögél. Beomlott száját szigorú ráncok zárják körül. Kiabálni kell hozzá, mert már restül hall. A válaszai is olyan erőtlenek, mint halk sóhajtások. így inkább menye a forrásunk, ő tart bennünket szóval, hiszen legjobb ismerője szülike elmúlt életének, mostani napjainak— Jászszentandráson jegyezték nevét az anyakönyvbe. Tanyán élt, 6ok gyerekkel, mindig ínségben, szegénysorban, örökös cselédként. Neki nyolc gyermeke született, de csak négyet tudott felnevelni, a többit elvitte az éhség, betegség. Mostanra is nagy családot mondhat magának, hiszen tizennyolc unokát és huszonhárom dédunokát számolhat össze. A gyermekei közül két lánya él még. A verandára besüt a déli nap, sugárzó fénye körülöleli szülike apró alakját. — Dohányosok voltak, de minden más csalédmunkát is végeztek. Tanyáról tanyára vándoroltak. Erdőtelek, Adács, Tamóca, Kenyérvár, így emlegeti azokat a helyeket, ahol valaha megíordul- ,tak, dolgoztak. A tarnámérai Nagy-tanya volt vándordíjuk utolsó állomása. 1933- ban aztán ideköltözött a család Tamabodra. Nem sokkal azután, hogy a fia feleségül vett, hozzánk jött lakni ő is. Harminchét esztendeje élünk már egy fedél alatt. Szülike mozdulatlan, mint egy szobor. Fekete kendője beárnyékolja a homlokát, szemének mély udvarait. Csak egyik szemében csillog az élet tüze, enyhe Őszutói ragyogás* Sokszor ellesik a könny csillagai, ha eszébe jutnak a régen volt bánatok, régi szomorúságok. — A mérai Nagy-tanyán veszítette el bal szeme világát, 1931-ben: Egyik szomszédasszonyának segített a meszelésben. A szomszedasz- szony várandós volt, így szülike mászott a létra tetejébe. A létra elcsúszott vele, s a vederből a mész a szemébe csapódott. Kicsi, szikár asszony szű- like. Fekete kendő a fején, a ruhája is fekete. Van, hogy egész nap szavát se lehet venni, aztán este megállás nélkül mesél. Máskor dudorászni kezd, valami régi éneket. Legkedvesebb dalát is elzümmögi olykor: Kék ibolya búnak hajtja a fejét, Mert a harmat nem öntözi a tövét. SzáUj le harmat a kék ibolya száraz tövére, Most találtam egy igaz szeretőre... — Ibolya helyett szülike nefelejcset mond. De az is igazán szép virág ... Arca is szikár, emberi töretlenség honol rajta. Pedig de megtiporta, de meggyötörte életének nehéz sora, az elszállt idő. Kezét ölén nyugtatja, a ruha fekete alapján. Olyan kidolgozott, csontos ez a kéz, akár a férfié. Mindennemű munkát megpróbált, kemény, embert emésztő feladatokat teljesített. Pedig gyenge gyermekkez volt valamikor és karcsú, kecses leánykéz- nek indult. Szinte ez a kéz uralkodik szoborba kívánkozó alakján. — Két éve történt, hogy eltört a bal keze. Az orvos ati mondta, aam forr az Az ország kertle a Népligetben A hevesiek kertrészletei. Egy Öregedő, szikár ember, vállán csákánnyal átballagott Nógrádból — nádasok mentén — Győr-Sopron megyébe. Az építésvezető hívta — igazítaná meg ezt az útszélt, vágjon kis mezsgyét a gyepen. Nem lehetetlenségről, van szó — Nógrádból Győrbe, a Fertő tavacska mentén haladni 1-: öt hektárnyi kis birodalomban megépült Pesten (egy öreg, álmodó, lassan elfelejtett ligetben) az ország kertje, öt hektáron — így is mondják pontosabban: „Centenáriumi Park” —, Pest, Buda, Óbuda egyesítésének századik évfordulójára az ország tizenkilenc megyéje elküldte (elültette) szülőföldjét tükröző képét — füvet, fát, követ, dombot, patakot meredélyeinek görgeteg kavicsait, szikláit, a szemhatárig sík mezőinek virágait, vizeinek zúgó nádasait. Országkert — jobb sző, mint a Centenáriumi Park —, de az ültetők, az építők is az ország különböző vidékeiről jöttek. Az ember, aki vállán csákánnyal átballag most Nógrádból Győrbe, hajdúsági, Egyekről val, Kovács Ferencnek hívják. A Fővárosi Kertészet dolgozója, éppúgy mint Simon Lajos, aki meg Győrből jött Pestre kertet építeni, medencéket, csobogókat rakni. A Fővárosi Kertészet, a „kivitelező” építette a Népliget Könyves Kálmán útját behatároló szegletében ezt az országkertet. Egyedül csak Borsod ültetett— építkezett — egyedül. Borsod a kis világát a miskolci Kertészeti Vállalatra bízta, ők hozták el' ide építették a Bükk szikláiból a sziklakertet. Egy öreg, álmodó, lassan elfelejtett ligetről beszéltünk. Ide jöttek, ide utaztak Baranyából, Szabolcsból, Somogy- ból, Csongrádból, - Hevesből, a fák, virágok,. kövek, vizek, tizenkilenc megye, az ország — ország kertje lesz —, ébmár össze soha.. Hát összeforrott. Annyira, hogy kezébe veszi a fejszét és vágja a fát. Hiába a kérlelés, abba nem akarja hagyni a favágást. Szülike, ez a kilencvennyolc esztendejét számláló asszony dolgozik még most is. Mindent megcsinál, elvégez a konyhában, a ház körül. Gondot visel az apró jószágra, kisepri az udvart, takarít, főz. Abból az asz- saonyfajtából való, kinek természetévé vált a murú?h, s addig tart, amíg az élet, nélküle pedig értelmetlenné válna a létezés. — A kacsákat is a kezéből eteti, annyü-a gondos. Kihüvelyezte az összes babot és most már morzsolja a kukoricát. A múltkorában kitettem a konyha asztalára egy liter tarkababot, hogy majd megfőzöm. Dolgom akadt, az után mentem és mire hazajöttem, csak csodálkoztam, mert ez a jő tündér szépen megfőzött. Mindent megcsinál, amit" bír. Szülike, mintha csak hallaná a dicsérő szavakat, lehajtja a fejét. — Hatvanéves korában senki ki nem mert volna állni, hogy vele versenyt kapáljon. Fel nem egyenesedett, míg a sor végére nem ért. Mi, fiatalok, nem bírtuk vele a munka iramát, gyakran megálltunk pihenni. „El kéne verni a derekatokat!” — így pirongacott bennünket. Tiszta, hófehér csendben ülünk. — Nagy családunkban az unokákat is mind 6 nevelte fel. Főzött, sütött nekik, mosott rájuk. Kettőt is a karjára vett, úgy legeltette a libát. És kapált úgy, hogy kendőben, hátára kötve aludt valamelyik unoka. Mi mesz- sze, summás munkán voltunk és ő törődött gyermekeinkkel, otthonunkkal Nagyon sok köszönettel tartozunk neki; óvjuk, vigyázasd reszti újjá.. Hová érkeztek a meszi vidékekről a fák? Ahogyan a hajdani krónikások nevezték, a pesti Hyde Parkba, a Népligetbe. Túl van már a századik születésnapján, a mostani kertavatás, újjászületés* a százötödik évében van. A borostyánnal befuttatott emlékkő szerint ilencfalvy Sárkány József városatya indítványára „ez ültetvény alapíttatott az 1868. évben”. De hát olyan gyorsan nő a fű, úgy temet a homok! A tegnapi — gyermekkori — sétautakat, mígnem ez év elején az építők hozzá nem láttak a munkához, alig lehetett megtalálni, benőtte a fű, a hajdani vursli bódéi aZ időtlenségbe dermedtek, egy elhagyott, korhadó palánkvá- ros szálló homokkal temetkezett utcáinak kövén kidugta már fejét a kamilla is. Az új park avatásán mondjuk fel hát, emlékezve, a történetét ■ ■ ■ Az 1860-as években először merült fel az a gondolat szeretettel, hogy csak öröm érje és semmi szomorúság ne búsítsa a lelkét — Egészsége? — Romlatlan. Mindent megeszik, mindent szeret. A húst szerette különösen. Nem bánta, ha főtt kutya van előtte, azt is megette volna tán. Egy idő óta már nem nyúl a húshoz, nem eszi. Bezzeg imádja a szalonhát. Nyersen eszi. a füstöltet, mert sütve nem szereti. Azt mondogatja: a sült szalonnáról semmi nem tapad az oldalamhoz. Pedig hát igen soványka már, mi is tapadna már hozzá, ilyen korban. Egy foga van még a harminckettőből, így él már negyven esztendeje, de megeszi a szalonnabőrt is. Eltördeli apróra és úgy eszi. Kiballagunk a napra, s a szőlőlúgas előtt szülikéről fénykép is készül. Ott, meséli a menye, hogy nemrég egy százesztendős asszonyt mutattak a televízióban, s azt szülike is megnézte. — Tudja, mit mondott utána? „Biztos nem dolgozott az az asszony annyit, amennyit én gürcöltem életemben, azért érhette meg a százat...” Pedig hát dolgozhatott eleget amaz is, nem látszott rajta, hogy kényelmes úrifajta volna. Azt mondom, megéri a száz esztendőt a mi szülénk is. Ha ilyen egészséges marad és nem ront rajta betegség, megéri cs túl is haladja. Semmi az a pár esztendő, ami a százig hátra van ... Búcsúzunk. Szülike kezet fog, s annyit mond halkan: „Köszönöm...” Fürge léptekkel átvág a szőK-lugason és még autóba San ülünk, már azt látjuk do>g«.zik serényen. Nagy örrtözoKanná- ból locsolja vízjel a hús. végében épülő szoba alapzatát. S tán duionász'k is egy régi dalt: „Kék nefelejcs búnak hajtja a fejét ...” ^ Pataky Dezső hogy városerdő, néppark lene, mert Pest déli részén akkor még egyetlenegy kert* pihenőhely sem volt. Sárkány József indítványára; fogtak hozzá az itteni faiskola rendezéséhez. Tíz évvel a századforduló előtt már kiültették a faiskolából kinőtt, öreg tanulókat Előbb egy nagy, körbefutó utat ültették be velük, — a Nagy Kört —, de nyaranta még az ifjú platánokat, hogy ki ne pusztuljanak, ponyvákkal pólyázták be. Aztán jötték a hármak, a celtiszek, amerikai kőrisek, kaliforniai zöld juharok, szilfák. JSurópa egyik legnagyobb és legszebb közkertje. lett 1906-ban mát főbb mint két és fél millió négyzetméter volt a. területe, - jóvá! nagyobb, mint ' a - Városligeté. Aztán szobrokat,'s"díszkutakaí is kapót a Népliget Ha valahol fölöslegessé vált, útban áHt a növekvő fővárosban egy szobor, vagy egy kút: felpakolták és kivitték a ligetbe. (Még most is hány szoborismerősünkkel találkozunk a régi Pestet őrző parkban?! Nemrég - Tinódi még ; a Nemzeti Színház előtt állt, de a színház lebontása óta már ő is a népligeti platánok alatt pengeti kőlantját.) Megöregedett a százéves park — homok fútta- be a mutatványos utcák bódéit —, elnéptelenedett. Régebben tervek születtek — helytelen térvek — hogy 1 sportpályákra parcellázzák fél ezt : a parkot. Szerencsére ezek nem valósultak meg. Straridot is akartak . építeni, termálvizet kerestek itt — nem találtak. Néhány évvel ezelőtt a Fővárosi Tanács városrendezési osztályának munkatársa, kertmérnök, a pesti, parkok gazdája ezt mondta: örüljünk annak, hogy van egy ilyen csodálatos parkunk, mint a Népliget, de életet kell vinni bele. Annál is sürgetőbb ez, mert a szomszédságában felépült, szinte körbeölelte a parkot az Üllői úti lakótelep, egy egész kis város. Másik oldalán'pedig — épp, ahol az Országkeri épült — gyárak, szakmunkásképző intézetek. s n m Az Országkerten át „faburkolaté út”, öreg talpfákból épített út vezet. Pécs környékéről valók ezek a: talpfák, az építők ketté.fŰrés7el ték, s impregnáló kátránnyal átitatva lerakták. Kanyarog az út — messzi időkbe, inúitbr tűnt már a valaha ezeken a talpra tóm ‘zörgő vonat —, íia- tai gyökeret eresztő fák, hármak, fenyők közt hevesi, baranyai, zempléni, bácskai tájakon. Kőbányai Győr»
