Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

Hosszú távú terv az 1976—1990-es évekre f Az Országos Tervhivatal ' irányításával több éve foly­nak hazánkban a népgazda­ság hosszú távú tervezésé­nek munkálatai. Első lépés­ként az utóbbi 15—20 év gazdasági fejlődését vették mélyreható vizsgálat és elemzés alá, majd az 1971— 1985 közötti tizenöt éves időszakra végeztek számítá­sokat, alakítottak ki fej­lesztési elgondolásokat a központi tervező szervek. A hosszú távú népgazda­sági terv alapvető feladata, hogy támpontot adjon, irányt szabjon a hosszú átfutási idejű és hatású társadalmi­gazdasági folyamatoknak. Így elősegíti a KGST-orszá- gok hosszú távú gazdaság- politikájának összehangolá­sát és támpontul szolgál az ötéves tervek kidolgozásá­hoz. A hosszú távú tervezés so­rán olyan összefüggések ki­dolgozására koncentrálják a figyelmet, mint például a társadalompolitikai célok megvalósítását szolgáló gaz­dasági feladatok, a gazdasá­gi élét leglényegesebb szer­kezeti változásai, a nemzet­közi gazdasági együttműkö­dés hosszú távú fő irányai­nak meghatározása. Fi ter­vezőmunka folyamatában tárják fel a gazdasági nö­vekedéshez szükséges felté­teleket, az emberi környe­zet és a bioszféra védelmé­nek alapvető irányait és feladatait, az ország terüle­ti és települési szerkezeté­nek változásaival kapcsola­tos feladatokat. A hosszú távú tervezésben nagy a jelentősége a tudo­mányosan megalapozott prognózisoknak, amelyek a világgazdasági környezet várható feitételeit, a tudo­mányos és technikai forra­dalom alakulását, eredmé­nyeit tárják fel. Üj feladatok elé állította a hosszú távú tervezést a KGST 1972. évi 26. üléssza­ka, amelyen a tagországok elhatározták, hogy egyönte­tűen, az 1976—1990-es évek közötti 15 éves időszakra dolgoznak ki hosszú távú népgazdasági tervet. E hatá­rozatnak megfelelően a Mi­nisztertanács megtárgyalta az 1976—1990-es évekre szó­ló hosszú távú népgazdasági tervezés módszerét, munka- programját és a program­ban megvalósítandó munka- megosztást. Eddigi hosszú távú ter­vezőmunkánk az 1985-ig ter­jedő időszakra szólt, tehát az időtávot most öt évvel ki kell terjeszteni. E feladat azonban nem csupán az ed­digi tervezőmunka meghosz- szabbítását ielenti. Üj felté­telt jelent a tervezésben az is, hogy a KGST határoza­ta nyomán a hosszú távú tervezőmunka valamennyi tagországban párhuzamosan folyik és várhatóan minde­nütt 1975-ben fejeződik be. Ez lehetővé s egyben szük­ségessé is teszi a hosszú tá­vú elgondolások nemzetközi egyeztetését. A KGST-orszá­gok hosszú távú tervezése a Komplex Program elvein Űzetni kezdeményezés Iskolai segély - szülőknek A gyerekek még javában élvezték a nyári „aranysza­badságot”, amikor néhány üzem szakszervezeti irodájá­ban már izgatottak lapoz­gatták a naptárt: hány nap is van még a tanévkezdésig, nehogy elkéssenek... No, nem az iskolából, hanem a segítséggel. Egy-két éve ugyanis általános szokássá vált néhány Heves megyei üzemben, hogy az iskolai tan­év kezdete előtt rendkívüli segélyben részesítik a nagy- családos, illetve a gyermekü­ket egyedül nevelő dolgozó­kat. Köpenyre, tanszerre, tornafelszerelésre... Az egri Finomszerelvény- gyárban az elmúlt évben fi­zettek először segélyt a rá­szoruló dolgozóknak, hogy időben megvásárolhassák gyermekeiknek az iskolai kö­penyt, a tanszereket, a tor­nafelszerelést. Az idén újból felmérték, hogy az üzemek dolgozói közül kik szorul­nak támogatásra, kik azok, akik egyedül nevelik a gyer­meküket, vagy akiknek há­rom, illetve ennél több is­kolás korú lányuk, fiuk van. Mint Berecz János, a válla­lat szakszervezeti titkára el­mondotta, a Bervában jelen­leg 51 nagycsaládos dolgo­zót tartanak nyilván. Ré­szükre az üzemi szakszerve­zet gyermekenként 250 fo­rint iskolai segélyt utalt ki. Az előzetes felmérések so­rán 21 olyan nő-, vagy fér- fidolgozót találtak, aki egye­dül neveli és járatja iskolá­ba gyermekét. Természete­sen valamennyien megkap­ták a 250 forintos segélyt. Külön intézkedtek arról, hogy hasonló támogatásban részesüljön az a tizenegy dolgozó is, aki a vállalat hevesi, illetve a budapesti részlegében, kooperációs irodájában végzi a munká­ját. «összesen tehát nyolcvan- károm rászoruló család de­rült a szakszervezet segé­lyezési listájára, amelyre ma már felkerült a végösszeg is: 49 ezer 300 forinttal já­rultak hozzá ahhoz, hogy az a néhány gyermek sem szenvedje a szükséges isko lai felszerelések hiányát. Háromszáztól hatszáz forint iu A megye más vállalatai­nál, üzemeiben is hasonló támogatási akciót kezdemé­nyezett a helyi szakszerve­zet. Kiemelkedő az a gon­doskodás, amellyel az Izzó gyöngyösi gyárában meglep­ték a rászoruló dolgozókat Mint Megyes István szak- szervezeti titkártól megtud­tuk, konkrétan foglalkoztak valamennyi nagycsaládos, il­letve egyedülálló édesanya problémájával. Megvizsgál­ták, hogy ki milyen támo­gatásra szóiul, milyen körül­mények között neveli a gyer­mekét. így döntöttek aztan arról, hogy ki kap három-, ki négy-, ki pedig ötszáz fo­rintos rendkívüli segélyt augusztus utolsó napjaiban. A töbgyerrnekes családok ha­sonló elbírálás alá estek, így részükre hat-hétszáz forin­tos támogatást szavazott meg az üzemi szakszervezeti bi­zottság. összesen 15 ezer forintot osztottak ki tehát üzemi szinten. Ez valójában egy vállalatnál nem nagy összeg, ám ha azt nézzük, hogy egy-egy iskolásnak mi mindent megvásárolhattak belőle a szülők, máris kife- jezhetetlen értékű a segít­ség .., Mint említettük, nem csu­pán a két nagyüzem szak- szervezeti bizottsága kezde­ményezett hasonló támoga­tási akciót. Hírt kaptunk a segítőkészségről máshonnan is, kisebb-nagyobb munka­helyeidről, amelyeknek a dolgozó közössége összefo­gott a — gyermekekért... (szilvás) alapul, figyelembe veszi an­nak realizálási menetét, s egyben a hosszú távú fej­lesztési elgondolásokon ala­puló nemzetközi együttmű­ködéssel konkretizálja, ei is mélyíti azt. A párhuzamos és összehangolt tervezés, a fő elgondolások kölcsönös kicserélése nagyobb bizton­ságot, szilárdabb alapot ad hosszú távú tervezésünk számára. Üj feltételt jelent a terve­zésben az is, hogy a követ­kező két évben párhuzamo­san folynak a hosszú távú terv és az 1976—80-as évek­re szóló ötödik ötéves terv kidolgozásának munkálatai, s 1975-ben a két tervet együtt terjesztik illetékes vezető szervek elé. Ennek megfelelően szoros kapcso­latban és kölcsönhatásban van a két tervezőmunka. A pá rhuzamcsan folyó két idő­távú tervezés eredményei és következtetései kölcsönösen felhasználhatók, így az ötö- cik ötéves terv, varmint a hosszú távú terv 1976—80- as szakaszára vonatkozó el­gondolások fő vonásaikban megegyeznek majd egymás­sal. A tervmunka űj szakaszá­ban az Országos Tervhiva­tal mellett fokozottabban és szervezettebben kapcsolód­nak a hosszú távú tervezés­be a minisztériumok és or­szágos hatáskörű szervek is. Jelentős feladatok várnak az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottságra és a Magyar Tudományos Akadémiára a hosszú távú terv gazdasági- műszaki és tudományos megalapozásában. Vala­mennyi ágazati főhatóság is kidolgoz hosszú távú elgon­dolásokat saját ágazatának fejlesztésére. Az átfogó és az egyes té­mákra, területekre vonatko­zó hosszú távú fejlesztési el­gondolásokat, koncepciókat a terv kidolgozása során az Állami Tervbizottság és a megfelelő tudományos és társadalmi szervek több íz­ben megvitatják. (MTI) Megrendelt iwzi­asszonpii Mint a mesében: csiribi- csiribá és máris kész min­den. Piszkos az ablak? Po­ros a szőnyeg? Fényezni kell a parkettát? — Sajnálom, fiacskám, én nem érek rá ilyen dolgok­ra. — De a szépet, a rendet megköveteled! — Vedd fel a telefont, és kérj egy háziasszonyt. Eny- nyi az egész. És akkor nincs vita sem köztünk. • • • Kényszerházasság volt. Ha hasonlítani kellene valami­hez, így fejezné ki a leg­pontosabban a két érdekelt fél lelkiállapotát a nem mindig hiánytalan szó. — Bomlóban volt a taka­rítórészleg a háziipari szö­vetkezetnél — emlékezik vissza a nem is régi múltra Bokros László, a Gyöngyö­si Szolgáltatóipari Szövetke­zet elnöke. — Jöttek hoz­zánk, vegyük át őket. Akkor még fodrász- és fényképész szövetkezet volt a nevünk. Mit csinálunk velük? Hogy jön össze a fodrászat és a fényképész szakma a taka­rítással? Fejest ugrottunk a mély vízbe. Mert éreztük, hogy tennünk kell valamit. — És igy, utólag visszate­kintve? —- Egy biztos, ha csak a magánlakások takarítását végeznénk, ráfizetnénk erre a tevékenységünkre. De a közületi megrendelőink ki­egyenlítik a számlát, a szö­vetkezetünk nyereséget könyvelhet eL • • • — Hová való? — Nagyrédére. Onnan já­rok be. minden nap. Mehet­nék a tsz-be is dolgozni, ott sem keresnék rosszabbul, de itt fedél van a fejem fe­lett. . — Tudják otthon a szom­szédok, hogy takarítással szerez jövedelmet? — Nem szégyellem én azt. A munka mindenütt mun­ka. — Milyenek a megrende­lők? ~~ .,v4<±. .; — Az egyik ilyen, a másik olyan. De nem panaszkod- hatom rájuk. — Ha saját magának csi­nálná, különb munkát vé­gezne? — Nem. Ide még máskor is el kell jönnöm, nem csap­hatok össze semmit. — Neve? — Sebök József né. • • • Az egyik megrendelő Szí­vós József né. Így érvelt: — Azelőtt minden szabad időmet a takarítás kötötte le. Most tudok a családom­mal is foglalkozni, ha eljön a hét vége. Már csak ezért is megéri.' Elégedett vagyok a munkájukkal. Holló Erzsébet azonos vé­leményt mondott összegezé­sül. De hozzátette, amikora testvére megtudta, hogy egy vadidegenre rábízza az egész lakást, megbotránkozott az általa könnyelműségnek mi­nősített magatartásán. Most már ő is odaadja a lakás­kulcsot a szövetkezet dolgo­zójának. — Borravalót soha nem adtam. Ha otthon vagyok, kávét főzök, természetesen megkínálom a takarítót is — fűzte hozzá még az elő­zőekhez Holló Erzsébet. T örzsgár daj el vény t nem kapnak NEM HORDANAK jel­vényt. Se aranyat, se ezüs­töt nem. Bronz se jár nékik akik értő szemmel, jó szív­mind ezért, amit tesznek. Pe­dig törzsgárdatagok ők is, akik mindig és mindenkor az első vonalban harcolták meg az elvek vajúdását a gyakorlatig, és majd mindig ők voltak azok. az első vo­nalban voltak azok, akik a gyakorlat kínjában fogal­mazták meg a helyesebb el­veket. ök voltak azok, akik végrehajtották, akik segítet­tek végrehajtani és segíte­nek ma is, de ők voltak és lesznek azok továbbra is, akik értő szemmel, jó szív­vel, tiszta emberséggel szor­gos méhként gyűjtögetik fel a tapasztalatokat. Hogy a ta­pasztalatok kovászából a holnapi, még reálisabb poli­tika mindennapi kenyere készüljön. A politikai munkásoknak, a politika munkásainak nem jár törzsgárda jelvény. A szo­cializmus építésének nagy „üzemében” pedig öt, vagy huszonöt esztendőt töltött el közülük mindig becsületben, de sosem tévedhetetlenül, mindig nemest akarva és ezért néha meg is botolva. A szakszervezeti aktivista, az alapszervi párttitkár, a nép­frontos, vagy a véradó moz­galom szervezője, az, aki az MHSZ-ben dolgozik, vagy az ifjúság dolga-sorsa jobbítá­sára tette fel lassan koroso­dó életét, — a politikai mun­kásoknak nem jár törzsgár­da jelvény. HOGY MIÉRT NEM? Azt hiszem, sejtem a nyit­ját! Nagyon sok kellene belőle. És nagyon nehéz lenne ki­mutatni, kinek mennyi idő után és milyen jelvény járna. Hiszen az a nagyszerű eb­ben, hogy aki bármely szin­ten eljegyezte magát a poli­tikával, mégha kezdetben tette ezt úgy- is, hogy esküd­ni mert volna rá: ő ugyan nem politizál, — nos, aki bármit tett és tesz a politi­ka munkásai közül, soha fel nem jegyzi, mikor teszi azt. Soha fel nem írja, mikor tet­te az első tennivalóját. A po­litika örvendetesen nagyszá­mú munkásai nem jegyzik, hol mikor mit csináltak, ők csak egyszerűen ott és azt teszik, amire kérik őket, amihez tehetségük, szívük, lelkűk van. Pedig megírták tetteik naplóját. Legutóbb például a tizedik kongresszusa a párt­nak, de jegyezni fogja a kö­zeljövőben ülésező magyar békekongresszus jegyzőköny­ve, felírja minden tettüket az országgyűlés, a tanácsülés jegyzőkönyve is. És felírják az égre a toronyházak, a da­ruk, az új gyárak kéményei és belevésik tetteiket a föld­be az épülő országutak me­rész ivű alfabetjei, a csator­nák kemény upnalai és, # traktorok szántotta csillogó barázdák feketéi. TÖBBEK KÖZÖTT! Mert nehéz, sőt lehetetlen lenne leírni és megírni mind­azt, amit a politika szürke és névtelen, éppen ezért együtt mégis fénylő és híres-neves munkásai tettek a szellem hangyaszorgalmával, a hit és az elkötelezettség sziklake­mény segév el ezért az orszá­gért, ezért a népért — vég­eredményben az egész szo­cialista közösség holnapjáért. Helyes és kitűnő dolog, hogy üzemekben, intézmé­nyekben aranygyűrű jár, vagy jelvény, ezüstérem, vagy bronz, kinek-kinek és aszerint, mennyi ideje törzs- gárdatagja a kollektívának. Tudom, jól tudom, megoldha­tatlan, hogy a politika mun­kásainak, a politikai munká­soknak valamiféle nagy és országos vagy akár csak me­gyei „vállalati” ünnepségen megtegyék ugyanezt, mond­ván: te öt éve dolgozol, hát bronz a jutalom és az elis­merés, te tizenöt esztendő­nél is több ideje vagy „ná­lunk”, hát itt az arany érte. A politikai munkások nem is várják ezt el. Csak annyit várnak el, amennyit megér­demelnek: tisztes és jogos megbecsülést, tetteik értéké­nek elismerését. Elvárják? MEGKÖVETELHETIK! m, Gyuxkó Géza (Foto: Tóth Gizella) összesen öten dolgoznak most a szövetkezet takarító- részlegénél Páki András irá­nyításával. Több asszonyra is szükségünk lenne, de.egye­lőre többet nem tudnak megkötni. Főként a cigány- származásúak tekintették áí- járóháznak a részleget. Be­jelentkeztek munkára, aztán legfeljebb egyetlen napot dolgoztak. Kezdetben előfordult az is, hogy a vándormadarak kö­zül valamelyik nem tudott ellenállni a kísértésnek, • és néhány apróságot, ami meg­tetszett neki, zsebre tett. — Nálunk csak nagyon megbízható ember dolgozhat. Ezért is kell válogatnunk. Az is igaz, hogy maga a takarítónői munkakör sem vonzó. Az elnevezés nem csillog. Van tehát gondunk, bár az igények egyre nőnek a mi általunk nyújtott szol­gáltatás iránt. • • • Iskolák, hivatalok takarí­tását is vállalják. Ma még nagyon kevés gépük van, inkább a kézi munka a dön­tő. Keresik, kutatják a fej­lődés lehetőségét, de ez nem könnyű. Terjed a szőnyegpadló használata az új lakásokban. Ki tisztítsa és hogyan kell tisztítani? Még nincs meg­nyugtatóan megoldva. Állí­tólag az olaszoknak van va­lami ügyes kis gépük, ami jó eredménnyel dolgozik. De hát azt megszerezni...! Keresik az újabb utakat. A VI-os iskola nagytakarí­tását már ők végezték ei. Ha valamelyik nagyobb vál­lalat, akár az Izzó, akár a kitérőgyár őket bizná meg a rendcsinálással, szívesen rá­állnának. Mert csak az ilyen és ehhez hasonló, állandó munka ad alapot a szövet­kezetnek is a fejlesztéshez. • • • — Annyira jószivűek a szövetkezetiek, hogy a ma­gánlakások takarításánál a nyereségre sem töreksze­nek? — Megelégszünk azzal, ha nem fizetünk rá. Mert az egyéb takarítási munkák ki­húznak bennünket a csává­ból. De gondolunk arra is. hogy a szolgáltatás egyre fontosabb teendő. Ezt az ol­dalát is nézzük. Biztosak vagyunk abban is, hogy a szolgáltatás fokozásával a számításainkat megtaláljuk — fejezte be az összegezést Bokros László, a szövetke­zet elnöke. ★ Valami elindult Gyöngyö­sön, ami még inkább csak a jövőt sejteti. De lehetősé­get ad arra, hogy a család­anyáknak a második mű­szakját megkönnyítse, az otthon töltött idő jobb, kor­szerűbb felhasználását lehe­tővé tegye. Nem is kevés ez. G. Molnár Ferenc 1973. September L, szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom