Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-27 / 226. szám
Gondolatcsere és döntés "Társadalmunkban a po- ■ litikai döntések előkészítésének és végrehajtásának lényeggs mozzanatait és állomásait végigkíséri a vezetésnek a tömegekkel való termékeny gondolatcseréje. Attól függően, hogy az adott helyzetben ez a gondolatcsere a döntés előkészítését, vagy a végrehajtását hivatott-e elsősorban segíteni —, a vélemények mozgásának egyik vagy másik iránya kerül előtérbe, válik dominánssá. A döntések előkészítésének időszakában, főként a „mit tegyünk?” kérdése köré összpontosul a gondolat- csere. A teendők fő irányának és legfontosabb célkitűzéseinek kialakítása közben egymáshoz közelíti a vezetés és a tömegek szemléletét, hogy a döntés a „fent” és a „lent” nézeteit egyaránt magába foglaló, széles körű társadalmi tapasztalatra támaszkodva fogalmazódjon meg. Csak az ilyen politikai döntés lehet a tömegek cselekvésének optimális munkaprogramja. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessünk a Központi Bizottság 1972. novemberi ülése előtt lezajlott gondolatcserére. A vezetés és a tömegek akkor határozottan és egybehangzóan igényelték a párt politikai irányító és ellenőrző és szervező funkciójának erősítését, e tevékenység módszereinek továbbfejlesztését. Helyeselték a párt kezdeményezte és képviselte, nagy horderejű intézkedéseket, amelyek összességükben, fejlődésünk szocialista irányának biztosítását szolgálták. Közös igényként fogalmazódott meg az eszmecserében az • is, hogy a társadalom minden szférájában érvényesüljön következetesebben a marxista —leninista politika elsődlegességének elve. A vezetés és a tömegek egyaránt szorgalmazták a munkásosztály társadalmi vezető szerepének és szövetségi politikájának erősítését, a marxista- leninista eszmék hegemóniájának biztosítását a társadalom szellemi folyamataiban. Együttesen szorgalmazták az anyagi és erkölcsi ösztönzés összhangjának, a magasabbrendű érdekkategóriák elsődlegességének elv- szerűbb érvényesítését. Közös nézetként kristályosodott ki, hogy az értékarányos árrendszert csak a lehetőségekkel és politikai célkitűzésekkel összhangban, fo- fokozatosan lehet érvényesíteni. Lent és fent, egyaránt sürgősen szükségesnek ítélték az állami nagyüzemi munkások keresetében mutatkozó viszonylagos lemaradás érdemleges korrekcióját. A végső következtetések a Központi Bizottság 1972. novemberi döntéseiben megfogalmazódtak. Egyértelműen pozitív politikai visszhangjuk ismételten bizonyítja, hogy a tömegek magukénak érzik azt a politikai döntést, amelynek kidolgozásához önmaguk is hozzájárultak. A kedvező fogadtatás nem a gondolatcsere megszakadását jelenti, hanem új szakaszának kezdetét. A végrehajtás folyamatában ez főként arra irányul, hogy az emberek megértsék és helyesen értelmezzék a döntés lényegét, és pontosan tudják, hogyan cselekedjenek. Ezért a gondolatcsere jellegzetes oldala a tömegek tájékoztatása és meggyőzése a „hogyan”-ról. A kettő között szoros összefüggés van. Egyfelől, a meggyőzés kiindulópontja az érdemi tájékoztatás, másfelől a meggyőzés elmélyíti a tájékoztatást, segít meglátni a mélyebb kapcsolatokat. A meggyőzés továbbá feltárja és érthetővé teszi a jelenségek mögött reálisan érvényesülő, a döntést befolyásoló, de a tömegek előtt addig kevésbé nyilvánvaló összefüggéseket. A tájékoztatás, és a hozzákapcsolódó meggyőzés igaz információt ad azzal, hogy a döntést indokoló-kiváltó-ma- gyarázó tényeket, adatokat és összefüggéseket, célszerűen csoportosítja. így több, újabb és sokoldalúbb információt nyújt, mint a puszta tényszerű tájékoztatás. Ugyanakkor a meggyőzés úgy szól konkréten az érdekeltekhez és érintettekhez, hogy feltárja nemcsak objektív, hanem személyes ér- 'dekeltségüket, s ugyanakkor kiváltja belső készségüket és elhatározásukat. A meggyőzés egyben lelkiismereti ösztönzést ad a tömegcselekvés munkaprogramja — más szóval: a politikai döntés — megvalósításában való személyes részvételre! A gondolatcserének ez az oldala és szakasza nemcsak igényli, hanem egyúttal fejleszti is az emberek önálló gondolkodását. A tájékoztatás és meggyőzés alakítja a gondolatokat, irányítja és fejleszti a közgondolkodás szocialista elemeit, korrigálja nem szocialista vonásait, erősíti a tömegek tulajdonosi szemléletét, és nem azonosítható a „szájbarágóssal”! A politikai döntések végrehajtásának elkerülhetetlen velejárói a „menet közbeni' korrekciók. A politikai döntést eredeti és egyedi módon lehet helyesen alkalmazni az adott helyi viszonyokra. Az adaptálás és értelmezés azonban egyben a$ eredeti döntés torzulásainak forrása is lehet. Ezeket szükséges módosítani, hozzáigazítva az alkalmazást a döntés eredeti értelméhez és lényegéhez. Továbbá: a politikai döntés mindig az adott valóság megváltoztatását célozza. A jó döntés valóban i formálja-alakítja-íejleszti a sokrétű társadalmi valóságot. Ezért „menet közben” kell a döntés lényegét hozzáigazítani a társadalmi valóságban mutatkozó, általa előidézett változásaihoz. A politikai vezetés és a tömegek termékeny gondolatcseréje az egymás iránt táplált. kölcsönösen megújuló bizalom egyik kiapadhatatlan forrása. Pártunk ezért tartja elsőrendű Í jelentőségűnek, hogy nagy gonddal fejlessze azokat a tömegkommunikációs eszközöket, módszereket és csatornákat, amelyek segítségével egyfelől a vezetés naprakészen érzi-tapintja a közvélemény-közhangulat áramlását. másfelől a tömegek megismerhetik, figyelemmel kísérhetik a vezetés céljait, törekvéseit Döntés előtt érdemben hozzájárulhatnak annak kidolgozásához, döntés után pedig a tömegcselekvés munkaprogramjának végrehajtásához. Nádasát József flz összefogásra íniilnplt Az összefogásból epmneK Történetünkben nagy szerepet játszik egy közmondás. Sokan és sokszor emlegetik, amikor a nehézségek szóba kerülnek. Így hangzik: Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Aranyigazság. Történetünk mégis, mintha erre akarna ékes cáfolatot adni. o o o o Nagyon kellene egy új művelődési ház Gyöngyösön. De egy óvodára is olyan nagy szükség lenne, hogy azt már kimondani sem lehet. Aztán itt van az ifjúság. Mióta várják, hogy ők is kapjanak valamiféle saját helyet, ahol jól érezhetik magukat, ahová szívesen mennek, mert hasznosan tölthetik el az idejüket. Valamennyi és még ezeken túl is sok más egyéb nagyon kellene. Ha már üzemelnének, sem lenne baj. De honnan vegyék ezekre elő a milliókat? Addig nyújtózkodj... 8 — Mi azt mondtuk a vállalatok, üzemek vezetőinek — idézi a megbeszélés lényegét Keresztesi Lajos, a városi tanács elnökhelyettese •—, hogy a dolgozóik gondjának könnyítése, életkörülménye, pihenése és szórakozása nemcsak városi feladat. A gyárkapun kívül is törődniük kell a munkásaikkal, alkalmazottaikkal. — Hogyan fogadták ezt a véleményt az érintett vezetők? — Minden különösebb ellenvetés nélkül. Legfeljebb azt tették szóvá a megjelentek, hogy nem csak ők léteznek a városban, rajtuk kívül még több kisebb üzem, szövetkezet is működik. v Mi lett a gyakorlati eredménye ennek az egyetér- Maneki . __________ — Figyelembe vettük minden üzem, vállalat, szövetkezet helyzetét, anyagi erejét, és megmondtuk, kinek-KT- nek milyen arányban számítunk a segítségére. o o o o A százszemélyes óvoda teljes egészében úgy épül meg, hogy a közösség adja össze a pénzt hozzá. Cserébe azonban a pénzéért minden vállalat, üzem kap egy vagy több férőhelyet. Ahányszor ötvenezre^ befizet, annyi oyodást vesznek fel a nála dolgozók családjából. Nagyon tisztességes „üzlet” ez így, azt is mondhatjuk. A szükséges ötmillióból már 3,5 millió együtt van. De a többi pénz sem hiányzik — elvileg. A fennmaradt összegre „hitelt” kaptak azok, akik a későbbi befizetés lehetőségét kérték a tanácstól. Jó pénz ez, miért ne előlegezné meg a városi vezetés? Ott volt a gond. ahol a központ nem gyöngyösi illetékességű. Ilyen az Izzó és a Kitérőgyár. A helybeliek nem ajánlhattak fel semmit abból a pénzből, amit Pesten kezelnek. De nem is akarták kihúzni magukat. Mit tettek hát? A kitérőgyáriak megszervezték a kommunista szombatokat. Ezeknek a társadalmi munkáknak az ellenértékét befizették a közös számlára. Példájukat más városi üzemek is követték, és így varázsolták elő a várt és megajánlott összeget. Néhányan azt kérték viszem*, hogy. ők a részükét munkával hadd törlesszék. A brigádok annyi munkát végeznek az építkezésen, amennyi kiegyenlíti a pénzösszeget. Ezt is örömmel fogadták el a város vezetői, o o e o Ügy higgyük el, hogy valamiféle közfelkiáltással, lelkes hurrázással ajánlották fel a százezreket, esetenként a milliókat a gyöngyösi vállalatok, üzemek? Szó sincs róla. De nem is ágáltak ellene. Tudomásul vették, hogy a dolgozóik érdekében ezt tenniük kell, mert a gyárban végzendő munka mennyiségére és minőségére is erősen rányomja a bélyegét a kerítésen kívüli általános hangulat. Ha úgy tetszik: a helyi politika tartalma, iránya, mozgása. Egyébként is nagy szégyen lett volna, ha a „nagyok”, a sok-sok millióval gazdálkodó vállalatok elkezdtek volna húzódozni, amikor a javaslat előterjesztése után azonnal, a magasba lendült néhány kéz, és a kért összeg felajánlása pillanatok múlva el is hangzott. Igen, az alaphangulat. Ennek a megteremtése sem közömbös a továbbiak szempontjából. Az első hozzászólókon nagyon sok múlik. A tapasztalt közéleti emberek jól tudják ezt. o o o o Az új művelődési házhoz 16 milliót, a százszemélyes óvodához az ötmilliót, az ifjúsági parkhoz ötszáz, a szabadtéri színpad felújításához 300, a strandfürdő medencéjének betedésehes lüú, a Befejezés előtt a negyedik budapesti házgyár Albertfalva határában, a Dana-parton epul u főváros negyedik házgyára. Jelenleg a gépsorok összehangolt működését célzó úgynevezett hidegpróóak folynak. A próbagyártás " októberben kezdődik. (MTI-foto — Csikós Gabor felvelele — KS) A több tejért többet kell tenni! Hatvani felülvizsgálat, hasznos tapasztalatokkal A Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőség évtizedek óta komoly szolgálatot tess annak érdekében, hogy állatmi gazdaságaink, termelőszövetkezeteink tehenészeti telepei mindinkább megfeleljenek a korszerű követelményeknek, s hozamuk gazdagítsa államháztartásunkat. A felügyelőség szakemberei rendszeresen látogatják a megye állattenyészeteit. ellenőrzik azok működését, s ahol szükséges, hasznos útmutatással látják el a vezetőket. Hatvanban a Lenin Termelőszövetkezet még az 1967—• 68-as években megépíttetett egy zárt rendszerű szakosított tehenészeti telepet, amely megközelítően négyszáz tehén, illetve másfél száz borsportcsarnok építéséhez kétmillió. a mátraházi autóparkolóhoz^ 300, a honvédlakótelep sportlétesítményeihez 400, a patakmeder kiépítéséhez 200 ezer forintot adtak össze a gyöngyösi üzemek, vállalatok, intézmények, szövetkezetek a már ismertetett módozatok szerint. A siker tehát nagyon valós forintokban is mérhető, az esetleges kétkedők megnyugtatására is. Még annyit ehhez a részhez, hogy a módszer nem új, de nem is az így elérhető maximumot biztosítja. Gondoljuk el, micsoda erőtartalék húzódik meg a sok száz szocialista brigádban, hiszen tagjai eleve/készek a közösségi gondok enyhítésére. Azt is mondhatjuk: alig várják, hogy valami hasznos és mutatós társadalmi munkát végezzenek, amit büszkén naplózhatnak is maguknak. Ezeknek a brigádoknak már kész terveket kellene kézhez kapniuk vállalásaik megfogalmazása időpontiában, hogy világosan lássák: miket terveznek a városban, mihez, hogyan tudnak ők a saját körülményeikből kiindulva a leghatósabban hozzájárulni. o o © © Gyöngyösön tovább nyújtózkodnak, mint ameddig a takaró ér. Ezt a végkövetkeztetést vonhatnánk le, ami bizonyára érdekes lenne és újszerű. Megdönteni egy régi közmondás aranyigazságát, önmagában is remek dolog. De csak annyi történik ebben a városban, hogy a „takarót” toldják meg a közösség erejével, a közösségre támaszkodva, a közösség érdedben. Ez sem lebecsülendő. G. Molnár Ferenc jű tartására, nevelésére alkalmas. A közelmúlt napokban itt tartott felülvizsgálatot a felügyelőség, természetesen a gazdaság szakembereinek bevonásával, keresve a továbblépést gátló tényezőket, s azokat a lehetőségeket, amelyek elősegítik az állattartás gazdaságosságát. Vegyes benyomások — Régen volt alkalmunk tanulmányozni a hatvani termelőszövetkezet tehenészetét, ezért a lezajlott négynapos vizsgálat sok érdekes jelenséget hozott felszínre — mondotta a tapasztalatok összegezésekor Török Pál felügyelő. — Benyomásaink vegyesek! A tehénállomány kondíciója ugyanis jobb a közepesnél. Sikerült a gumókért is kirekeszteni a telepről. Ismét felütötte azonban a fejét egy másik betegség, a brucellózis. A belső technológia korszerűtlensége miatt pedig igen magas a telepen foglalkoztatott fizikai dolgozók száma, ami jelentősen befolyásolja az egész telep működésének gazdaságosságát. S komoly hiányosság az 'is, hogy a telep alkalmazottai között jóformán alig akad szakmunkás. A tejhozam fejlődése sem megnyugtató. Az utóbbi esztendőkben éppen csak tartani tudta a tehenészet az állaton- kénti háromezer liter körüli átlagot. Vágó József telepvezetővel, dr. Nagy József üzemi állatorvossal, valamint Gellért János szaktanácsadóval természetesen megvitattuk a- különböző észrevételéket, s mindjárt kerestük- kutattuk a tennivalót, a javítás módozatait. Kettős műszak Melyek a legelső és legfontosabb tennivalók a tehenészeti telepen? Elsőrendű feladat a technológia korszerűsítése, amely úton az első jelentős lépéseket már meg is tette a szövetkezet vezetősége. A régi fejőrendszert most újítják fel modem berendezésekkel. De egyéb műveletek korszerűsítésére is sor kerül a közeljövőben. ami lehetővé teszi a foglalkoztatottak létszámának csökkentesét, az olcsóbb termelést. Meg kell oldani például a fejési művelet külön épületben való végzését. Módosítani kell az istállók belső berendezését. S ami az állattartás szempontjából talán a legtöbbet jelentheti: szükséges a kétműszakos munka bevezetése a tehenészeti telepen. A több, a nagyobb hozam, a korszerű állattartás alapfeltétele ugyanis az állandó felügyelet, a jószágok figyelmes kiszolgálása. 3500 liter tej A kormányprogramnak megfelelően a Lenin Termelőszövetkezet vezetői egyébként azt a célt tűzték maguk elé, hogy szakosított telepükön 1975-re elérik a tehenenként: 3500 literes tej hozamot. E feladat megoldásának azonban csak égjük ösvénye mindaz, amit eddig lejegyeztünk. A célt megközelíteni, illetve elérni komplex módon lehet, s ennek másik összetevője a takarmánygazdálkodás. — A gazdaság szakembereivel e kérdésben szinten egyetértésre jutottunk, s felvázoltuk a takarmán>rozás korszerű alapokra való helyezésének lehetőségeit — mondotta a későbbiekben Török Pál. — Amit igen pozitív lépésnek tartunk: a tehenészeti telep szomszédságában száz hektárnyi legelő telepítését tervezi a gazdaság. Ennek hatalmas jelentősége van! Egyrészt lehetővé válik a tápdús, intenzív nyári legeltetés, de megjavulnak ugyanakkor, a téli abraketetés feltételei is. Ami ezen felül mindenképpen követendő: a tehenészet vezetőinek kerülniük kell a takarmányösszetétel többszöri változtatását! S figyelmüket arra kell összpontosítaniuk, hogy a jószágállomány mind^ két takarmányozási időszakban olyan táplálékhoz jusson, amelyben a keményítő és a fehérje aránya megfelel a tejhozam szempontjából fontos követelményeknek. Mint az elmondottakból kitűnik, a tehenészeti ágazat jövedelmezőségének növelése sokrétű munkát igényel. Különböző speciális feladatokat kell összehangolniuk azoknak, akik e munkaterületért felelősek. Hogy csak egyet, említsünk még az elmondottakon kívül: a gazdaság bérezési rendszere is korrekcióra szorul! Egy azonban bizoryVos, és pedig a választott út helyessége. Ha következetesen kitart mellette a szövetkezet, megvalósulnak reményei. Moldvay Győző 1973. szeptember 27., csütöríöi»
