Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-27 / 226. szám

Hangversenyen, overallban Beszélgetés a munkásművelődésről Népművelésünk — orszá­gos szinten — évről évre fi­gyelemre méltó sikereket produkál, . olyan eredménye­ket mutatva tel, amelyekre érdemes felfigyelni. Termé­szetesen ez az éremnek csak egyik oldala, -hiszen olykor aggasztó gondok is akadnak bőven. Régen hangsúlyozták már, hogy a közművelődési munkának meglehetősen el­hanyagolt területe a mun­kásművelődés. Ez is szóba került pártunk Központi Bizottságának 1972. novemberi ülésén, méghoz­zá a konkrét tettek, a va­lódi előrelépés igényével. Precíz helyzetfelmérést meg­szabó határozat született,' s a gonddal előkészített, ösz- szeállított anyagot a jövő évben megtárgyalja, megvi­tatja a Központi Bizottság. A munka országszerte fo­lyik, tennivalókra azonban az állásfoglalásig is szükség van. Ezekről beszélgettünk Hidy Péterrel, a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának népművelési csoport- vezetőjével. Uj szemlélet — Mi magyarázza, hogy eddig bizony országszerte 'mostohagyermekként kezel­ték a munkásművelődést? — A régi. a már túlha­ladott népművelési szemlé­let és gyakorlat beidegzett- sége. A múlt század tradí­ciójaként örököltük a felsza­badulás után. A kapitaliz­mus fejlődésének, erősödé­sének korszakában jött lét­re altkor, amikor valóban szükség volt az elmaradott, főként falusi, paraszti nép­rétegek kulturális felemelé­sére. Rendkívül nagy az ér­deme azoknak a narodnyik ihletésű néptanítóknak, akik lelkesen szerveztek műked­velő csoportokat, szívesen tartottak ismeretterjesztő előadásokat, s megszeretet­ték a népkönyvtárakat. Kel­lett ez a Horthy-korszakban, sőt egy ideig a felszabadulás után is. Aztán az lett, ami annyiszor történik: a gyor­san fejlődő, formálódó va­lóság túlnőtte a megszokott szemléletet, módszereket. Változást csak az 1970-es országos közművelődési kon­ferencia hozott. A népmű­velést átkeresztelték. A köz- művelődés szó épp a lénye­get fejezi ki, azt, hogy min­den társadalmi réteg műve­lődését kell segíteni. Ebből következik az is, hogy a .többet , igénylő munkásosz­tályról se feledkezzünk meg. Adósságot kell törleszteni, olyan tartozást, amelyet a hagyományos szemlélet gya­korlata produkált. Vetélkedők — szocialista brigádoknak — Meddig jutottak, mi­lyen ötleteket, elképzelése­ket valósítottak meg a gya­korlati munka során? — Rendezvényekkel, kü­lönböző előadóestekkel, is­meretterjesztő előadásokkal segítettük azt, hogy az üze­mek. a vállalatok szocialista brigádjai teljesítsék kulturá­lis vállalásaikat. A Megyei Művelődési Központ már két' évvel ezelőtt megszervezte | az ifjúsági szocialista bri­gádvezetők fórumát, A kí­sérlet sikere igazolta, hogy olyan érdeklődés van, amire már lehet alapozni. Tavaly az építőipar dolgozói vetél- ; kedtek ugyanitt. Az idén a KISZ Eger Városi Bizottsá­ga és a Megyei Művelődési Központ közösen hirdette meg, ■ bonyolította le /— méghozzá nem is akármi lyen sikerrel! — a város üzemeiben tevékenykedő szo­cialista brigádok nagyszabá­sú versengését. Jövőre már : megyeivé formálják ezt a rendezvényt. Egyre gyümöl­csözőbb a művelődési ott­honok és a munkásszállások együttműködése. A TIT He­ves megyei Szervezete és az MMK színvonalas műsoro­kat — hangversenyeket, elő­adásokat, előadóesteket — rendez a munkások máso­dik otthonában. Hasonlóra törekszenek — a munkás- iakta körzetekben — a me­gye művelődési otthonai is. Természetesen idő kell ah­hoz, amíg zökkenőmentessé formálódik a kapcsolat: a kezdet, a pillanatnyi siker azonban így js biztató foly­tatást. ígér. Követendő pél­daként említhetném azt a szocialista szerződést, amit a Heves megyei Múzeumi Szervezet és az Egri Do­hánygyár kötött egymással. Az üzem segítséget nyújt a karbantartási munkák el­végzéséhez, a múzeum cse­rébe előadókat, tárlatveze­tést biztosít. Így aztán mind­két fél jól jár. A színvona­lasabb, a kiváló előadómű­vészek felléptével rendezett műsorok biztosítására ebben az évben ötvenezer forint tá­mogatást adtunk a gyöngyö­si, a hatvani művelődés- ügyi osztályoknak. Segítet­tük, segítjük a dolgozók munka utáni tanulását, Elő­készítőket szerveztünk mind Egerben, mind másutt azok részére, akik az általános iskola, vagy a gimnázium valamelyik osztályábó'l ma­gánvizsgát óhajtanak, tenni. A szakmunkásokat külön­bözeti vizsgára készítjük fel. Tervek és a szakemberhiány- — Tudomásunk szerint a jövőben még többet óhajta­nak tenni . a munkásműve- iődés támogatására. Nem nehezíti ezt a még ma is aggasztó szakemberhiány? — Tennivaló kétségkívül akad bőven. Szeretnénk még szervezettebbé formálni a szocialista brigádokkal ' ki­alakított kapcsolatot. El akarunk jutni az iizernei.be, hogy felmérjük a valódi igé­nyeket, hogy rangos szinten azt adjuk, ami kell, amit kívánnak. Megoldjuk a be­járó dolgozók művelődésé­nek gondjait is, azon mun­kálkodunk, hogy jobb együtt­működés formálódjék a köz­ségi tanácsok és a vállala­tok között, s közösen gon­doskodjanak a szabad idő <WWVWSA/VWVv'V'v'N' v'VVVVVVW tartalmas felhasználásáról. Kutatjuk azokat a módsze­reket, amelyekkel legjobban fel lehet kelteni a munká­sok érdeklődését. Ezt való­ban csak jól képzett népmű­velői gárdával lehet megva­lósítani. Sajnos, ma még ke­vés a szakember: jelenleg húsz főhivatásút tudnánk fo­gadni. A végleges megoldás még várat magára, kiutat csak a nagyobb létszámú képzés jelentene. Amíg ez megvalósul, azzal kell sá­fárkodnunk. ami van: leg­jobb embereinket oda állít­juk, ahol leginkább szükség van rájuk. Több pénz, több lehetőség — Az új elképzelések si­kere nem kis részben a ■ fo­rintkérdésen is. múlik. Van-e, lesz-e elég pénz a munkás­művelődés támogatására? — Örömmel mondhatom,, hogy a legnagyobb akadály, legalábbis részben megszűnt. Meg, mert tudtuk' azt, hogy anyagi alap nélkül rendsze­rint csődbe jut minden job­bító ötlet. Igyekeztünk meg­teremteni a feltételeket' a munkáslakta területeken végzett munka sikeréhez. A megyei tanács ebben az év­ben egymillió forintot bizto­sított a művelődési otthonok állami támogatásának ki­egészítésére. Elsősorban a meglehetősen mostoha hely­zetben levő városi művelő­dési házak kapták, s része­sültek belőle a munkásíak- ta területek is. Kellett a pénz, mert a művelődési in­tézmények zöme éipp az ál­lami költségvetés kis össze­ge miatt folyvást műsorpoli­tikai megalkuvásra kény­szerült. Zöld jelzést adtak a jóvészt színvonaltalan, kom­mersz programoknak. Azt szeretnénk elérni, ha erre egyre ritkábban kerülne sor. Jól jött az a félmillió is, amit, a berendezés korsze­rűsítésére ajánlottunk, jut­tattunk, azoknak az intéz­ményeknek, amelyek legin­kább rászorultak.. Ekkora összeget kaptak a járási és a városi könyvtárak is. Erre mái lehet alapozni, ezzel már lehet mit kezde­ni,,. Pécsi István A^^'WVWVWS UDS. szeptember 27,, csütörtök — Jó munkát szívem — ■'gzott a gy g;d, meg- ugtat,' hang.’— Este- hét- or találkozunk. Herbert Wiggam szíve egv pillanatra elszorult. Hiányoz­ni fog ez a kedves reggeli ceremónia, gondolta, miköz­ben magához ölelte anyja szürke flanellruhába bújta­tott, törékeny alakját. Aztán elegánsan, ti án kilépett a napfényben r -Ha utcára. A Tupper és Társa Rész­vénytársasági 1 dóig zptt. Irodájában hat íróasztal állt, az övé egy kissé kijjebb a Mai ív-ajánlatunk; 18.25: Szemtanúk A sátán neve a középkoi bigott keresztényeit borzasz- totta el, a pestis- és kolera- járványok .még a múlt szá­zad embereinek szívét is szorongással töltötték el, a mai kor iszonyt keltő sza vainak egyike így hangzik: Dachau. A modern barbár­ság birodalmában, a hitleri Németországban, ez volt az egyik első koncentrációs tá­bor, az első a milliós nép­irtás nagyüzemei közül. A fasiszta Németországban és a nácik által megszállt Eu­rópában több tucat ilyen lá­ger működött, s több mint 6 millió embert nyeltek el a krematóriumok. 1945. kora tavaszán a dachaui tábor foglyai végrendeletet fogal­maztak meg, amelyben ki­nyilvánították azon akaratu­kat, hogy ha valamilyen csoda folytán lesznek közü­lük olyanok, akik túlélik e pokoli borzalmakat — ne en­gedjék a világnak elfelejte­ni az áldozatokat. Dachauban 27 743 embert gyilkoltak le. 38 ország fiai lelték itt halálukat, csaknem minden európai nemzetből rabos­kodtak, szenvedtek itt. Es az életbenmaradottak emlékez­nek, s emlékeztetik a vilá­got. S ezt nemcsak az áldo­zatok emléke indokolja, de a ma -rémtettei is — M.y Lai, a mozambiki vérengzés, s a többi —, arra intenek, hogy a barbárság gyökerei még mélyek... A Nemzeti restaurátor műhelyében sorból, a fő helyen. Nem meglepő, hiszen 23 éve dol­gozott a cégnél. Amikor megérkezett Frisbie. az újonc, aki alig két éve vol: alkalmazásban, odabiccentett neki. Pomfitt kisasszony meg­igazította a haját. Befutott Chanskaw és Louise is. Fél tizenegykor Tupper, a- igazgató megállt Herbert :>r tálánál. —■ Jó reggelt, Wiggr Délben cs .mag részvét.. érkezik. Ön veszi' át. Na­gyon fontos küldemény, min­den bankban beváltható. Megjelent a Hevesi Szemle 3. száma Kaphaió az újságárusoknál. Herbert kinyitotta fiókját, és elővett egy köteg elismer­vényt. Nem volt kitöltve. Amikor egyedül maradt, las­san kitöltötte őket a sorozat­számokkal. Az ebédszünet alatt el­hagyta a cég épületét, és egy közeli étterembe ment. Az egyik félreeső asztalnál ket­ten várták. Az egyik ala­csony volt, a másik magas, erős állkapcsú. A rendőrsé­gen jól ismerték mindkettő­jüket. Apró kis bűnözők vol­tak. Herbertnek nem kis munkájába került felkutatni őket. Gyorsan, kapkodva el­mondta nekik, miért fogadta fel őket. Nagyon pontos tervet eszelt ki. Minden mozzanatot be­tervezett, az értekezletet egy emelettel lejjebb, a 'két jó­madár elmenekülését a hátsó lépcsőn, Pomfitt kisasszony fésülködési szenvedélyét (öt perccel a munkaidő letelte előtt a mosdóba sietett, hogy rendbe hozza magát). Elgondolása szerint Bebs- ter és Muggsi, a két bűnöző akkor támadja meg, ami­kor a részvényeket beviszi Silvester Tupper irodájába. Mindkettőjüket leütik (ter­mészetesen Herbert jóval ki­sebb ütést kap). A két gengszter lelkes arc­cal hallgatta a tervet, aztán az egyik elkomorodott: — Várjunk csak, mi lesz, ha Pomfitt kisasszony előbb ijön a mosdóból? Elfognak ■snnünket, és elveszik a rész­vényeket! — Nem fogják elvenni — ijondta Herbert. — Nem is ■hetik el, mert nem lesz ■ álatok Ide figyeljetek! Amikor a részvényeket elra­gadjátok totem, beleteszitek az én irodámban a papírko­A Nemzeti Múzeum restaurátor műhelyében, a mú­zeum profiljába tartozó — őskori, római kori, középkori és újabb kori — leleteket restaurálják és konzerválják. Res­taurálnak fát, kerámiát, üveget, vasat és nemesfémet. Képünkön: Ásatások során előkerült római kori üvegeket tartósítanak. Fiatalok helyzete a fogyasztási szövetkezetekben Hogyan halad az ifjúság­politikai határozatok végre­hajtása: milyen a fiatalok helyzete a fogyasztási szö­vetkezetekben? — a kérdés­re a SZÖVOSZ a közelmúlt­ban készült -felmérésével ke­reste a választ. Megállapí­totta: az 1,6 milliós tagság­nak mintegy Í4 százaléka 30- éven aluli, tehát körülbelül 225 ezren KISZ-korú fiata­lok. Az 564 ÁFÉSZ közül 260-ban tevékenykedik ön­álló KISZ-szervezet, számuk 210-zel több, mint az ifjú­sági törvény megjelenése előtt. ' Mint kitűnt, számos szö­vetkezetben alig, vagy egyál­talán nincs is fiatal, s rész­vételük ennek megfelelően a vezetőségekben területenként nagy eltérést mutat. Néhol mindössze négy-öt, vagy an­nál is kevesebb százalék a fiatalok ' képviseleti aránya, míg másutt, mint például a rakamazi, a kiskőrösi és. a sárba. Én majd néhány ira­tot hagyok az asztalomon, az­zal letakarjátok. Aztán a mellékkijárat felé siettek, a folyóson levehetilek az ál­arcot. — Remek — bólintott a magasabbik gengszter. — Ha véletlenül el is fognának bennünket, nem találnak ná­lunk semmi terhelőt. — A rendőrség ki fog hall­gatni — folytatta Herbert. — És természetesen megállapít­ja. hogy ártatlan vagyok. Mi­helyt elmennek, kiveszem a részvényeket a papírkosár­ból, a táskámba teszem, és el­megyek. — Mennyit kapunk a mun­kánkért? — kérdezte az ala­csonyabb. — Külföldön 150 000 font sterlinget kaptok a részvé­nyekért. ★ Amikor megérkezett a részvényköteg, Herbert a rá­csos tolóablakon átvette őket. Kávét rendelt az egyenruhás küldöncnek, és íróasztalához ment. Ügy tett, mintha el- / lenőrizné a küldeményt. — Wiggam! Elkészül ötre? — kérdezte Tupper telefo­non. — Még előbb is — vála­szolt. öt óra előtt öt perccel Pomfitt kisasszony kiment a mosdóba. A rablás az előre megbeszélt terv szerint ját­szódott le. Amikor Herbert bement a főnökhöz, mindket­tőjüket leütötték. A tolvajok eltűntek. Egy órával később egy vö­rös arcú. ideges nyomozó sorba vette az alkalmazotta­kat. Miután Pomfitt kisas­szonyt és Tupper urat kihall­gatta, Herbert került sorra. — Szóval, nem tud eze­szegedi ÁFÉSZ vezetőségé­ben eléri a 20 százalékot is. Az arányokon egyébként az 1974—75-ben sorra kerülő tikztújításkor még javítani kívánnak. A SZÖVOSZ vezetői gond­dal, szeretettel foglalkoznak a fiatalok ügyeivel. Az idén az elnökség -is megtárgyalta az ifjúságpolitikai munka to­vábbfejlesztésének feladatait, s ezzel kapcsolatban aján­lással fordult a szövetkeze­tek vezető testületéihez. Elemezték az ifjúsági la­kásépítő és hásfenntartó szövetkezetek helyzetét is. A KISZ KB és a SZÖVOSZ tízezer ifjúsági szövetkezeti lakás .felépítésére kötött megállapodást. A SZÖVOSZ elnöksége említett ajánlásá­ban felhívta a figyelmet ar­ra is, hogy különösén az újonnan alakuló lakásszövet­kezetek törekedjenek ifjú­munkás és fiatal házas ala­pítók bevonására. I AAANWWVVNAAAVvWvAAAkAAWWM mélyleírást adni a tolvajok­ról? — kérdezte. — Sajnos, nem — felelte Herbert. — Álarcot viseltek. Csak ani^it mondhatok, hogy az egyik alacsony ter­metű volt, a másik magas. — Az ellopott értékpapírok jegyzéke megvan? — kér­dezte a nyomozó. — Igen — bólintott és szó­rakozott tekintettel a papír­kosárba nézett. Aztán meg­dermedt rémületében. A pa­pírok alól kilátszott az egyik részvényköteg csücske. Sze­rencsére a nyomozó elgondol­kodva bámult ki az ablakpn, úgyhogy sikerült letakarnia. — Mit csinál? — szólt rá a nyomozó, aki fel neszeit a pa­pírcsörgésre, és kutatói kez­dett a papírkosárban. — Kis híján eldobta a leírt soro­zatszámokat ! És most jöjjön, átnézünk Tupper úr irodá­jába. Amikor visszatértek, Her­bert az asztalához lépett. A papírkosár üres volt, a taka­rítónő mindent elvitt! Mihelyt a réndőrök elmen­tek, Herbert kirohant az ut­cára, és megállította az első taxit. Mire a repülőtérre ér­kezett, a Rio de Janeiróba tartó utasokat felszólították a beszállásra. Hét óra volt. Herbert odalépett a 3-as ki­járat mellett álldogáló, piros kabátos asszonyhoz. — Látod, anyuka, még ide­jében megérkeztem — mond­ta neki. — Jól van, kisfiam! Herbert gyengéden mo­solygott, miközben beszálltak a gépbe. Anyja arcán mint­ha kisimultak volna a rán­cok. De hát miért ne? Ma dolgozott utoljára a Tupper és Társa Részvénytársaság­nál mint takarítónő:

Next

/
Oldalképek
Tartalom