Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
T" *r—~—v ÉRINTÉS Svéd—amerikai film A filmben David, a darab építészhőse kiás egy Madonnaszobrot. A szobor fából van, ötszáz éves, a késő középkor naív bája, mosolya, hite és időtlensége ragyog az arcán. Ebben a szoborban, rejtekhelyén, levegőtől elzár- tan szunnyadtak a titokzatos férgek ötszáz évig, s most, hogy napvilágra kerültek, működni kezdtek és menthetetlenül felfalják az egész szobrot, az egész szépséget, az ötszáz évig érintetlen művészi remeklést. Úgy érezzük, Ingmar Bergman pontos diagnózisát adja mindannak, amit az emberi érzésről, a szerelemről el akar mondani. Ezzel a látszólag jelentéktelen epizóddal, ezzel a faszoborral nyitná fel a szemét Dávidnak is, Karinnak is, ha azok ki akarnák nyitni a szemüket, ha azok egyáltalán látni tudnának és akarnának ebben a mindent emésztő érzelmi viharban. Az egész szerelem közhelyszerűen kezdődik. David meglátja Karint, a síró asz- szonyt, aki éppen meghalt édesanyját siratja, a tudat első kétségbeesésével. David nem sürgeti, csak várja a pillanatot, hogy a további találkozások során bevalhassa szerelmet Karinnak. Karin menekül előle, körülveszi magát a családjáért végzett munkával, s nem veszi észre, nem akarja észre venni, hogy ez a menekülés egyre gyor- sulóbb iramban kergeti Dávidhoz. Külső ok nincs, hogy hűtlen legyen Andreas-hoz, a férjéhez, aki gyengéden szereti őt, tizenöt évi házasság után is félszeg kívánságokkal és mozdulatokkal ragaszkodik hozzá. Ingmar szövegben és képben bebizonyítja, hogy nem lehet ellenállni az érzelmek hatalmának. David környezete taszító, egész sor bizonytalansági tényező van mögötte, benne és munkájában; idegen, egy berlini ideggyógyász-orvosnak a fia, aki a nácik elől menekült anyjával is Sarah nővérével Ameriká- a, jelenleg, jobb híjján Lon- onban él. De mit tud Karin ről a férfiről? Mit tud ad0, az átlag asszony ennek , sebzett idegrendszerű embernek, és mindig robbanásig feszült állapotú léleknek? Adja a test odaadását és a lélek odahúzódását, azt a megfejthetetlen mágnesességet, amely bizalomból és bizalmatlanságból van összeszőve. Mindketten biztosítják egymást érzelmeik őszinteségéről, arról, hogy sorsszerűén Mi lehet benne ; ? (Foto: Perl Márton) összetartoznak. Mégis gyil- kolják-őrlik egymást, mert sohasem lehet tudni, mikor kerekedik felül a rideg ész, a józan megfontolás és a kötelességérzet. Addig azonban nincs semmi erő, ami a vágyakat az egymás teljes bírására visszatarthatná. Leplezni kell az összetartozást? Kettős életet kell élni a kivirult és zsarnoki érzés miatt? Kérdésekre kell válaszolni ide is, oda is, és mi legyen a jó válasz, a még tűrhető hazugság és a tűrhetetlen igazmondás? Megér- demli-e' a másik? Mit tudok a másikról? Belelátok-e génjébe, a titokzatos érzelmi erőkbe, amik nélkül halott az emberi élet? És milyen tragikus ennek a szenvedélynek, ennek a szerelemnek a háttere: Karin későn, vagy túlhamar tudja meg, Londonban, Sarahtól, hogy ő és David ugyan testvérek, de elválaszthatatlanok. Úgy tűnik, innen a túlfűtöttség, meg onnan talán, hogy David is meg Sarah is közös betegségben, izomsorvadásban szenvednek. Nem szörnyű ez a bizonyosság, amit a szerelem parancsára csak későn, végzetszerűen akkor kell megtudnunk, amikor a szerelem szépsége kivirágzott és gyümölcsöt teremni készül? David mondja a film egyik jelenetében, maga is nevetségesnek 'tartja, mennyire köz- . napi, közhelyszerű az, amit mond, talán hitele sincs. Így igaz. Bergman közhelynek látszó elemekből, szavakból és mozdulatokból alkotja meg filmjét, miközben olyan intim, a lélek teljes kitárulkozását megmutató pillanatokat örökít meg, amikért érdemes élni. A szerelmet nemcsak a test áldozatának, éhségének és beteljesülni vágyásának fogja fel, legalább annyit megmutat és feljegyez a lélek követelőzéséből. A találkozások és a búcsú mindig befejezetlenek ebben a filmben. Nincs megnyugtató mozzanata a békességes egymásra találásnak sem, de nem zárja le az egymásért, az egymás ellen folyó harc egyetlen szakaszát sem. Végül is Karint azzal vádolja David, hogy hazudik és Karin ezt a vádat sem visszautasítani nem akarja, sem megcáfolni. Viszi a sorsát előre, terhesen, az olasz könyvekkel a kezében, a viharzó őszi időben, a nagy cseppek- ben hulló esőben. Bergman kitűnően és szűkszavúan jellemez. Csak a legfontosabbat közli mindenkiről, mert vannak árnyalási lehetőségei színnel és hanggal. Karin mindig a vörös és a világos színek keretében jelenik meg, David hozzá képest durvább és rikítóbb árnyalatokban. A sírás és a színek összhangja mindig meghökkent nála. Más zenei kíséretet ad a jelentektelen dolgoknak és megint mást a döntő változásoknak. Karin anyjának halálakor harangszó csendül, a boldogság viszonylagos nyugalmában ugyancsak, de fülsértő gépfűrész reszelő hangja sívít, amikor a tragikum a közelben jár. Az Érintés asszonyát Bibi Andersson alakítja. Az asz- szonyi belső történéseket ritkán lehet ilyen őszinte kifejezésekben látni, érzékelni, nyomon követni, mint ahogyan ez a már nem is egészen fiatal asszony — rendezőjének engedelmeskedve — feltérképezi nekünk. Elliott Gould Dávidja és Max von Sydow Andreasa épp az ellentétes jellemek következetességével hatnak. Ez a film kemény beszéd, pontosan átgondolt alkotás a szerelemről. Nem szórakoztat, arra kényszerít, hogy végiggondoljuk — a történettel párhuzamban — a mi szerelmi világunk genezisét is. Mert mindenüt lehetnek Madonna-szobrok elrejtve, nemcsak templomban, akár magánházban is. Farkas András I SInn»lt nmt Karinthy „ÖsberrAitató" című kisregéM lim&n *«•* 99 tj**Ili gfl fiI ®I nyéből készülő tv-film forgatását az elmúlt napokban befejezte a MAFILM stábja. Az utolsó felvételeket Kecskeméten, a régi varosközpontban, a Katona József Színház mellett, éjszaka készítették. Főszereplők: Gór Nagy Maria és Gábor Miklós. Rendező: Szabó István. Operatőr: Bornyi Gyula. Bemutató: előreláthatóan 1974. januárjában lesz. Képünkön: Gór Nagy Mária és Gábor Miklós a felvétel előtti pillanatban. (MTI Foto: Karaik Imre) Mai tv-aján latunk-; 20.05-kor: VIHAR Shakespeare drámájának magyarul beszélő tevéfüm- változata. A Vihar különleges helyet foglal el a Sha- kespeare-i remekművek sorában. Nemcsak azért, mert a drámaíró utolsó alkotása volt (halála előtt négy évvel, 1612-ben készült), hanem azért is, mert ebben a művében már érezzük, hogy szinte tudatosan búcsúzott a színpadtól, a színház világától. A Viharban az a bölcs Shakespeare lép elénk, aki a humánum legmagasabb csúcsára ért. Á főszereplő Prospero, az emberséges varázsló, akit öccse, Antonio elűzött a trónról, s aki egy- szigeten él leányával, Mirandával. A természet titkainak tanulmányozása során hatalmat szerez a sziget szellemein, s amikor az általa keltett vihar a szigetre veti kisemmizőit, mégsem áll bosszút rajtuk érdemük szerint, megbocsát, megtisztult bölcsességgel tekint ie az emberi gyarlóságra. Szabadon bocsátja Ariéit, szellemszolgáját és kettétöri varázspálcáját. .. A mű közel száz esztendeje, 1874-ben került először színre hazánkban, ezúttal Babits Mihály fordítása ' felhasználásával, angol tévéfilmen láthatjuk. A főszereplők magyar hangjai: Mádi Szabó Gábor, Sinkoviis Imre, Ver- sényi László, Hámori Ildikó, Tahi Tóth László, Gálcsiki János, Bárány Frigyes, So- mogyvári Rudolf, Tyll Attila, Horkai János és Gyenge Árpád. A számok tükrében Óvodák és óvodások ii, szeptember vasárnap Életünk egyik paradoxona, hogy míg egyik oldalon igyekezünk kialakítani a gyermekkultuszt — vagyis egyre több gyermeket szeretnénk —, addig a másik oldalon a gyerekek egy jelentős részét nem tudják felvenni az óvodákba. Nem, mert így is zsúfoltak az óvodák. Egy példa: Az egri Széchenyi utcai óvoda 60 férőhelyes. Most 90 gyermek jár az óvodába. Szeptember elején újabb 80 szülő jelentkezett azzal a kéréssel, hogy vegyék fel a gyermekét. Tizenkét gyermeket felvettek, 18-at más óvoda fogadott, 50 gyermek felvételét pedig el kellett utasítani. Mert nincs hely. Pedig indokolt lett volna a felvételük, hiszen szüleik dolgoznak. ... Eredmények és igények Az igényekről szólva, mindjárt el kell mondani, hogy az utóbbi években megnőtt az óvodák társadalmi szerepe, rangja. Úgy is mondhatnánk, hogy a szükségből igény, sőt követelmény lett. Egy évtizeddel ezelőtt még legtöbben csak azért vitték a gyereket óvodába, mert szüleik dolgoztak, és napközben nem tudtak mit kezdeni vele. Manapság más a helyzet. A szükség ugyan most is szerepet játszik, de mellette előtérbe került a jogos igény, hogy tanuljon, formálódjon a gyerek, s közösségben, jó szakemberek irányításával készüljön az iskolai évekre. A szülők tehát megtanulták értékelni, becsülni — nemcsak az óvodát, hanem az ott iaüfó pedaauáai munkát ja. Nézzük a számokat, amelyek egyformán jelzik a fejlődést, de az igények alakulását is. 1965-ben száz óvodája volt Heves megyének, most 115 van. 65-ben 5278 volt a férőhelyek száma, most 6578. 1970-ben az óvodás korosztályúak 51,6 százaléka járt óvodába. Ebben az évben ez a százalék 56,3-ra emelkedett, de még így is alatta van az országos 62 százaléknak. Megyénkben tehát rosszabb a helyzet az országos átlagnál. Igaz, a városokban sokkal jobb az arány, Egerben például eléri a 80 százalékot. Pontosan mérhető a zsúfoltság is. Míg 1965- ben az óvodák kihasználása nem érte el a száz százalékot sem, 70-ben már 109 százalékra emelkedett, ma pedig megközelíti a 117 százalékot. Az országos átlag jobb ennél: 115.5 százalékos. Még jobban szemlélteti a helyzetet, ha leírjuk, hogy különösen a három városban zsúfoltak, az óvodák: Egerben például 141 százalékos a ki használás. De vannak a me gyeszékhelynek olyan óvodái is, ahol 150. sőt, 170 százalékos a zsúfoltság. A Hadnagy utcai lakótelep 75 férőhelyes óvodájába például 120 gyermek jár! Nézzük a kérdést az igények oldaláról. A fentebb ismertetett számvetés azt mutatja, hogy megyénkben, 1965-től napjainkig — tehát 8 év alatt — 15 óvoda épült, 1300 férőhellyel. Mint ahogyan tapasztaljuk, az igényekhez mérten ez nagyon kevés. Ismét az 1965-ös esztendőt idézzük. Ekkor mindössze 290 gyermek felvételét utasították el az óvodák. 1970-ben, már 700 gyermeket nem tudtad tebjegpj 72-ben már több mint ezret. S ebben az esztendőben még nem tudni pontosan, milyen magasra emelkedik az elutasított kérelmek száma. Hogy jóval felül lesz az ezren, az bizonyos, hiszen egyedül a megyeszékhelyen 418 kérelemre kellett nemet mondani. Pedig új óvodák is épültek. .Zsúfoltság Egerben Az elutasított kérelmeket és a jelenlegi zsúfoltságot vizsgálva, eljutunk óvodai helyzetünk egy másik ellentmondásához is. Az óvodák pedagógiai szerepéről, egyéniségformáló erejéről már szóltunk. Erre figyelve, nyilván arra törekednek az óvodák, hogy minél kevesebb gyermeket.zárjanak ki a közösségi életből. Csakhogy, ha több gyermeket basznék fel, még inkább zsúfollak Lesznek az óvodák, s egyre kevesebb az a pedagógiai hatás, amely megfogja a gyermek értelmét, érzelem-j világát. Az óvodai foglalkozások is a csoportokra épülnek. Huszonöt gyermek egy csoportban — ez lenne az ideális. Ettől persze messze vagyunk. 1965-ben megyei átlagban 27 gyermek jutott egy csoportra. A múlt évben már 31. Ez még nem is lenne olyan rossz. Csakhogy Egerben közel 40 gyermek jut egy csoportra, nem beszélve arról, hogy van olyan óvoda is, ahol 50 gyermeket számlál egy csoport. Ilyen körülmények között bizony nehéz megvalósítani az új nevelési programot. Érdemes itt megjegyezni azt is, hogy az ország városai között Egerben a legzsúfoltabbak. az óvodai csoportok. Ez a körülmény egymagában is sürgeti a fejlesztést, de ugyanakkor a lehetőségek jobb és céltudatosabb kihasználását is. A régi úttörőházat például még mindig nem alakították át óvodának. Kevés az óvónő Ismét egy ellentmondás. Jelentős állami és társadalmi segítséggel építjük az új óvodákat, egyre több és több gyermeket lehet elhelyezni ezekben a népszerű intézményekben, s Ugyanakkor kevés az óvónő. A szakmai vezetés véleménye szerint — figyelembe véve azt, hogy 20 óvónő szülési szabadságon van — jelenleg még 30 óvónőt tudnának elhelyezni. De nincs... Cseppet sem vigasztaló, hogy az óvónőhiány országos probléma. A megyei tapasztalatok azt sugallják, hogy az óvónőhiány okait elsősorban a képzési rendszerben kell keresni. Mint ismeretes, 1955-ig, a káli középfokú óvónőképző megfelelő számú szakembert adott Heves megyének is. Ezt a fajta képzést azonban megszüntették, s helyette Sopronban, Kecskeméten és Szarvason megkezdték az érettségire épülő, kétéves képzést. Megyénk most Szarvashoz tartozik. Keretünk már eleve kevés: évi 20 hallgató. Az elhivatottság. a vállalkozó kedv nem hiányzik: háromszoros, a túljelentkezés, mégis kevés az óvónő. Kevés, mert semmi garancia nincs arra, hogy a fiatalok visszatérnek a megyébe. Nem beszélve arról, hogy évente 30 óvónőre lenne szükség. Igaz, van a szarvasi képzőnek levelező tagozata is. Megyénkből húszán járnak. Csalihát öt napba telik egy- egy konzultáció. Szarvas mesz- sze van, nem^tudja megoldani Heves megye utánpótlását. Ez a körülmény is siettette azt a bátor kezdeményezést, amelynek nyomán a múlt évben, óvónőképző tagozat indult az egri Gá'-odnyi Géza Gimnaaum e» Szkktozty-*kolában. Három év múlva 37 óvónőt ad ez az iskola. Mindez persze, nem jelent végleges megoldást. S éppen azért, mert országos gondrol van szó, építeni kellene az egri tanárképző főisleolára is. Elképzelhető lenne például egy tanszék, ahol felsőfokom képeznék az óvónőket. így vagy úgy, de találnál kell valamilyen megoldást, Üj óvodák épülnek, még több óvónőre lesz szükség. Nem beszélve arról, hogy előbb- utóbb felül kell vizsgálni azt a szemléletet is, amely nem az óvodások, hanem egyedül a csoportok számához igazítja az óvónők létszámát, így most, az időbeosztástól függően, előfordul, hogy egyetlen óvónő vigyázza az udvaron játszó 80—90 gyermeket. Ez nemcsak pedagógiailag kifogásolható, hanem veszélyes is egyben. S ha változtatnak ezeken a normákon, akkor még több óvónőre lesz szükség. k A számok és tapasztalatok ilyen helyzetet mutatnak. Igaz, az utóbbi két esztendőben megmozdult a társadalom, s ennek nyomán egymás után épültek és bővültek az óvodák. De igazat kell adni annak a szakembernek, aki igy summázta véleményét: tíz évvel ezelőtt kellett volna elkezdeni ezt a nagy nekirugaszkodást. Most sem késő. A megyei tanácsülés is meghatározta a feladatokat: a IV. ötéves tero időszakában több mint kétezerrel növekedhet az óvodások száma. Sürgetésül hadd álljon iii egy előzetes felmérés: 1953 és 1955 között volt a demográfiai csúcs. Az akkor született kislányok többsége ma már asszony. Ezekben az években nyilvánvalóan több lesz a csecsemő. S három én múlva már sorban állnak az óvodáért... Lesz-e számukra óvoda?... Es óvó néni?... ^ Márkusa Lásúó ^JL-
