Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-23 / 223. szám

-• - y ' «&. mz. wszmmm BMBMWWMWWI ■•(*'•'^-7 f A párt propagandistái S okszor mondjuk és jog­gal, hogy a pártokta­tás sikere elsősorban a jól felkészült, az oktatásra és nevelésre valóban rátermett propagandistáktól függ. Ér­vényes ez az igazság most is, amikor az új oktatási év elő­készítésének utolsó szakaszá­ban tartunk. Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — szok­tuk idézni a régi latin mon­dást, programként tanulók­nak, tanítóknak egyaránt. S ha e régi bölcsesség ma a köz­oktatás alapelve nálunk, akkor kétszeresen az a pártoktatás­ban. Nemcsak azért, mert itt felnőttek tanulnak, akik lég­ióként nem elraktározni, ha­nem kamatoztatni akarják is­mereteiket, hanem azért is, mert a marxizmus a cselek­vés, a világ megváltoztatásá­nak a tudománya. A propa­gandistának éppen ezért nem csak ismereteket kell nyúj­tania, hanem a tanultakat szorosan hozzá kell kapcsol­nia a politikai célok, felada­tok tudatos megvalósításához. A több tízezer propagan­dista, — megyénkben közel kétezer — aki az elmúlt ok­tatási évben több mint 700 ezer párttagot és pártonkívü- lit oktatott — • lényegében megfelelt ennek a kívána­lomnak. A propagandisták többsége régi, kipróbált ok­tató, s azok között él, dolgo­zik, akiket tanít. Megkönnyí­ti ez a hivatásukat, hiszen a közös munkahely gondjai, megoldásra váró feladatai valóban az életet hozzák be a szemináriumi terem falai közé. Könnyebb így megvilá­gítani azt is, hogyan kell al­kalmazni a tanultakat a gya­korlatban. S lehet-e nagyobb elismerés az oktató munká­ért, mint az, ha a hallgatók elmondják: jobban értik az üzem gazdasági munkájának összefüggéseit, vagy éppen si­kerrel oldottak meg egy-egy feladatot, alkalmazva a fog­lalkozáson tanultakat. Az elmúlt oktatási év érté­kelésekor helyenként más ta­pasztalatokat is szereztek. Akadnak propagandisták, akik — amint azt például egy értékelésben olvastuk — „nem kapcsolják hozzá az el­mélet megértéséhez a gya­korlat elemzését”. Elhamar­kodott ítélet lenne azonban csak ezt állapítani meg és nem elemezni az okait. Kiderül ugyanis, hogy a gyakorlat elemzésének elma­radása —- leszámítva azt a kevés oktatót, aki hajlik az eiméletieskedésre, vagy nincs elég gyakorlati ismerete, ta­pasztalata — helyi okokra vezethető vissza. Ahogyan azt egy másik értékelésben megfogalmazták: a helyi gya­korlat nem mindig jó bizo­nyítási anyag, mert a jó el­képzelések egyes munkahe­lyeken eltorzulnak”. Az ilyen üzemekben, vállalatoknál nem ritka, hogy a hallgatók elmondják az „elméletet” és rögtön utána következik a „de”, vagyis a helyi hibák, torzulások elemzése. Néhol oly kimerítően és vissza-visz- szatérően, hogy már-már háttérbe szorítja a tananya­got, kevés idő marad annak beható tárgyalására. Az ilyen helyeken kétszeresen is ne­héz a dolga a propagandistá­nak. Hiszen miközben el kell sajátíttatnia a tananyagot, válaszolnia kell a helyi prob­lémákra, ráadásul a megol­dást is meg kell mutatnia, sőt hallgatóit úgy kell taníta­nia, nevelnie, hogy képessé váljanak a hibák kijavításá­ra, a rossz gyakorlat megvál­toztatására. Ebből már következik te a propagandista másik fontos feladata: a nevelés. Ezzel kapcsolatban hallani még ma is a vitákat arról, hogy a propagandista az értelemhez szóljon-e inkább, vagy első­sorban az érzelmekre hasson. A marxizmus tudomány, el­sajátíttatása tehát elsősorban oktatói munkát, értelmi rá­hatást kíván. Mégis úgy vél­jük, hogy az említett alterna­tíva valójában hamis, mert két egymástól elválaszthatat­lan hatást különít el egymás­tól. Aki valóban érti, magáé­vá teszi a marxizmust, az nemcsak az eszével, hanem érzelmi világával is a szocia­lizmus ügyéhez kötődik, együtt, egyszerre. Az érzelmi nevelésnek, ráhatásnak mégis tudatos tevékenységnek kell lennie minden propagandis­tánál. A marxizmus ugyanis nem elvont, száraz tudo­mány, amelyet csak megta­nulni kelL Legalább annyira fontos, hogy pártosan, oda­adással terjesszük is a taní­tásait, s személyes, minden­napos tevékenységünkben is alkalmazzuk azokat. Ez pe­dig már nemcsak értelmi, hanem érzelmi azonosulást is kíván. Igen fontos, hogy a propa­gandista tudjon differenciál­ni a hallgatók adottságainak megfelelően. Az értelmi és érzelmi ráhatás módszerei nem lehetnek ugyanazok minden esetben. A módszer megtalálásában a legfonto­sabb a hallgatók személyes ismerete, ami azt is jelenti, hogy a propagandisták kap­csolata velük nem korláto­zódhat csak a foglalkozás óráira, hanem munkatársi, baráti, elvtársi kapcsolatra van szükség. Ehhez persze idő, alkalom kell. A többi között ezért is indokolt a fel­adat, amit a következő okta­tási évre országosan is kitűz­tünk: csökkenteni a propa­gandisták túlterhelését, na­gyobb rangot, megbecsülést adni a pártoktatói hivatás­nak. A párt szervezeti szabály­zata a kommunisták kötelező feladatává teszi, hogy ne csak ismerjék a párt politi­káját, hanem képviseljék is azt, és védjék meg a ferdíté­sektől, a támadásoktól. Ké­pessé tenni erre a kommu­nistákat — ez jelentős mér­tékben a propagandistákon múlik. Le ebet-e nagyobb öröme és elismerése a propa­gandistának annál, amikor látja, hogy hallgatói munká­jukkal, életvitelükkel, közéle­ti és magánemberként is szi­lárd meggyőződéssel állnak ki a marxizmus eszméi, a párt politikája mellett és si­kerrel küzdenek érte a rájuk bízott posztokon! Azok az igazán alkalmasak a propa­gandista hivatásra, akik te­vékenysége nyomán ilyen párttagok és pártonldvüliek nevelődnek. Ahol ilyen em­bereket választottak ki, azok­ban a pártszervezetekben eredményesek lesznek az ősz­szel kezdődő tanfolyamok. F. .7. Ilit szolgálnak a szolgáltató A FOTELEKEN megko­pott a kárpit, ezért a tulaj „hátára vette” a székeket és bekopogtatott a szolgáltató üzem kárpitosrészlegébe, és feltette kérdéseit: Kicserélik- e a kárpitot? Mikorra készül­nek el? Mennyibe kerül a ja­vítás? Néhány pillantás a fotelek­re, aztán a felvevő szaki gyorsan megadta a válaszokat: Két héten belül megcsinál­juk, de hogy mennyibe ke­rül, az csak a végszámlázás­kor derül ki. Kettő-, kettő­ezer ötszáz forint biztosan rá­megy. .. A tulajnak nem tetszett a válasz, felfogta a foteleket, és elballagott az egyik jó ne­vű, maszek kárpitoshoz, aki­nek szintén feltette tájékozó­dó kérdéseit, .,Uram — hang­zott a gyors válasz —, három napon belül jöhet a fote­lekért, s a javítás pedig ponto­san ezerégyszáz forintba ke­rül. ..” A példát megyénk egyik ve­zetője mesélte el a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak legutóbbi ülésén, ame­lyen — az elmúlt évben már többször is — ismét napi­rendre tűzték a lakossági szol gáltatás megyei helyzetét, a (fejlesztések eredményeit, a gondokat, a hiányosságokat. NEM VELETLEN ez a gyakori számonkérés, a szol­gáltatás rendszeres figyelése, elemzése. Mert azzal együtt is, hogy valamennyi szolgál­tató kívülről fújja, hogy a szolgáltatás politikai célokat is szolgál, hogy megyei szin­ten az egy főre jutó ipari szolgáltatás értéke meghalad­ja a vidéki országos átlagot, a lakosság mellett a vérehaj- tó bizottságot sem elégítették ki, nyugtatták meg az eddigi eredmények. Többen a lassú fejlődés, a sok fonákság okainak forrá­sait elsősorban abban, a szol­gáltatókra jellemző szemlé­letben, magatartásban látják, amelyből jelenleg még az sem derül ki világosan, egy­értelműen, hogy: kiket is szolgálnak a szolgáltatók? Mert itt van például a la­káskarbantartás. Kormá­nyunk, megyénk az elmúlt években is tetemes milliókat juttatott az említett karban­tartási tevékenység végzésé­re lérehozott állami, szövet­kezeti egységeknek. A pénzt meg is kapták, el is költöt­ték, s mindezek ellenére, az 1970-es évihez viszonyítva, a lakáskarbantartási kapacitás mindössze 5 százalékkal nö­vekedett. Támadás: 16.00-kor — a fegyelem vizsgája 'K fogoly vallomásából: hat tagú csoportunk feladata volt!, hogy megtámadja és meg­semmisítse az objektumot, . megsemmisítse a védőket is... Természetesen, amíg a „fo­goly” vallomása jegyző­könyvbe került, sokminden történt ezen a félig borús, félig napsütéses délutánon, amikor megkezdődött az egri járási munkásőr zászlóalj teljes ■ állományának őszi, több mint kétnapos gyakor­lata. A feltételezés a követ­kező volt: diverzáns csoport támadja meg az objektumot, hogy megsemmisítse védői­vel, őrzőivel együtt. Ennek meghiúsítására kellett felké­szülnie a gyakorlatot kezdő siroki szakasznak. A felké­szülés persze nem az, a „tá­madást” megelőző négy-öt óra hossza volt, hanem egy teljes kiképzési esztendő megfeszített, olykor bizony színtelen gyakorlati munká­ja. Mert nagyon sok óra erő­feszítése van amögött, amíg a munkásőr megtanul kato­násan jelenteni, őrségbe menni, amíg vérévé válik a fegyelem. Ennek a fegyelem­nek a vizsgája volt tulajdon­képpen a gyakorlat is, hiszen sikere ezen múlott. A kijelölt objektumban minden őr a helyén állt. És figyelt, kitartóan, hiszen a támadás valamikor és vala­honnan az erdő felől várha­tó. Ám az első esemény mé~ a puszta térség felől tör­ten! Tűz gyulladt a kerítés fellett. Az őr jelent tia­dó . i; fedezve futó emberek hogy megerősítsék minden oldalról az objektumot, hi­szen előfordulhat, hogy a tűz éppen a másik oldal felől érkező támadókról terelné el a figyelmet. Eloltják a tüzet, s a várakozás órái, percei, pillanatai követkéz- • nek? Ki tudja? A védők kö­zül senki. őrségváltás. Az új őr fi­gyelmesen járkál a számára kijelölt helyen. Idegtépő per­cek. És ez már nem játék. Az őr most már nem a si­roki gyár munkása, hanem harcos, akinek vigyáznia kell. Őrködni az alatt a két óra alatt, amíg ő áll ott, raj­ta múlhat a siker. Most csak a siker. Komoly helyzetben, emberek élete. Figyel, hallgatja a közeli horhos zaját. Madár cser­reg, messziről a traktorok zaját hozza a szél. Egyszer csak megmerevedik. Aztán már nyúl a telefonhoz, riasztja a többieket. A kö­vetkező pillanatban már lö­vések lobbannak. Riadó! Emberek jönnek futva és magukat fedezve, a támadá­si helyre. Hosszúnak tűnő percek következnek, amíg tisztázódik a „hadihelyzet”. A diverzánsoknak nem si­került észrevétlenül megkö­zelíteni az objektumot. Tü­zelve hátrálnak. Üldözésük­re indul egy csoport. Óvato­san, a horhos bokrai most fedezéket jelentenek üldö­zőnek és üldözöttnek egy­aránt Aztán nyílt terepre ér az üldözők csoportja. A közeli szénaboglya körül gyanús nyomok, s a következő per­cekben már megadásra szó­lítják fel a bújkálókat. Két diverzánst elfogtak. Bekísé­rik a parancsnokságra, s megkezdődik a kihallgatás. Mert ezektől az adatoktól függ, hogyan folyik tovább a gyakorlat. Az első feladatot sikeresen végrehajtották, hi­szen az ellenség nem jutott az objektumhoz. Elfogták, vagy menekülésre kényszerí­tették. Az objektum éppségben maradt! Hadijáték? Nem jóval több ez ennél. Az emberek pró­bája, a bátorság, a fegyelem vizsgája. Mert mint kiderül az értékelésnél sok sok apró­ság van ami befolyásolhatja a sikert, „Civil” szemmel ap­róságok, máskülönben éle­tekbe kerülhető na**- hibák. Puskás Anikó felvételei Ez a próba sikerült. Bizo­nyítva, hogy az emberek, akik a munkapadok, az író­asztalok mellett békésen dol­goznak felkészültek a harc­ra is. A délelőtt még béké­sen számolgató, most szem­üvegét igazítva feszülten fi­gyel .. az esztergályos sző­kéivé indul az ellenség ül­dözésére ... a marÓ6 a tele­fonnál ül, szinte egybenő a készülékkel, mert pillanato­kon is múlhat a győzelem. Estébe hajlik az idő. Üj szakasz érkezik. Űjabb em­berek feladata az objektum védelme, önkéntelenül kínál­kozik a párhuzam. A béke­kongresszuson arról beszél­tünk, hogy az emberek bé­kében és nyugalomban akar­nak élni. De fegyverünk is van. Ennek a nyugalomnak a védelmére! Embereink is vannak, akik a minden napi munka mellett felkészültek e fegyverek kezelésére! Azt is mondhatjuk tehát, hogy az érintett gazdasági egységek jól átverték a támo­gatást biztosító szerveket, hi­szen a pénzt nem arra for­dították. amire kérték, ami­re kapták. Irodákról, termelő gépekről álmodoznak, terme­lőüzem kialakítását szorgal­mazzák, beruházások után szaladgálnak, a tatarozás he­lyett, üzemszerű termelés a vágyuk. A napokban az egyik szol­gáltató részlegben meg is jegyezte a művezető: „Hát nem emlékszik, hogy a Taná­csi Építőipari Vállalat is ta­tarozóként kezdte.. AZ ÜGGYEL kapcsolatban pillanatnyilag annyi a bizta­tó: a pohár betelt, az illetékes felügyeleti szervek — a vég­rehajtó bizottság döntése alapján — rövidesen számon- kérik, hogy mire is költöt­ték a pénzt, miért nem a ter­vezett mértékben nőtt .az ál­lami, a szövetkezeti szolgál­tatás kapacitása. Szolgáltató szövetkezet egyik vezető beosztású dol­gozójától hallottam a napok­ban: „festeni kellene a la­kást, csiszolni a parkettát, csak azt nem tudom, kivel csináltassam”. Talán a szö­vetkezettel, javasoltam. „Még csak az hiányzik — vág­ta rá gyorsan —, ha valaki, hát én tudom, hogyan dolgoz­nak a mi embereink..' Hát igen. A lakosság is lezárt húzódik az ilyen — tisztelet a kivételnek, például az egri UNISZERVIZ, a gyön­gyösi szolgáltató szövet­kezetnek — vállalkozóktól, ezért megy — ahogyan a vb ülésén is elhangzott — életében „kétszer” —, elő­ször és utoljára az ilyen szol­gáltatóikhoz. Választja in­kább a maszekot, aki, ha meg is kéri a pénzét, de becsüle­tesen megmondja: ekkorra leszek kész és ennyibe kerül. Ráadásul nem nyavalyog a felvonulással, az alkatrészek­kel, akikor megy, amikor hív­ják, s azt csinálja, .amit kér­nek tőle. Más kérdés, hogy a lakosság igényei, még a ma­szekok kapacitásával együtt is, messze túlhaladják a szol­gáltatók kapacitását, a szol­gáltatók kínálatát. Eay-egy zár, ablak megcsináitatása még ma is napokba kerül. Ez egyben azt is bizonyít­ja: lenne, illetve van bőven munkájuk a szolgáltatóknak. Legalábbis azoknak, akik szeretnek, akik tudnak dol­gozni, akik tudják, hol kell, hol lehet dolgozni. Mi sem bi­zonyítja jobban, hogy me­gyénkben is évről évre nő azoknak a magankisipárosok - nak a száma, akik a bejelen­tett jövedelmük után, igen­csak tetemes összeget fizetnek az- adóba. A sírás, a magya­rázkodás. a szaladgálás he­lvett jobban tennék tehá’:. ha az állami, a szövetke- ti szektor szolgáltatói is, ha ala­posabban szétnéznének, hl, s mihez van szükség, igény rájuk? A VÁLLALATI, a szövet­kezeti gazdálkodás érdekében hasznos lenne egyszer azt is megvizsgálni: vajon a mű­szak végén mivel tőlük sza­bad idejüket az állami válla­latoknál, a szövetkezetekben dolgozó szolgáltatók? Ne le­pődjenek meg. ha azt tapasz­talják, hogy dolgoznak, vi­dáman és jó pénzért végzik azokat a javításokat, külön­böző szereléseket, munkálato­kat, amelyekről munkaidő­ben, a vállalatot képviselve még úgy nyilatkoznak: nincs hozzá alkatrész, sokba kerül, nem is érdemes már meg­csinálni. Mint ..maszekok”, viszont a délutáni, az esti órákban mégiscsak nekivág­nak, és az esetek többségében becsületesen el is végzik. Ter­mészetesen nem ingyen, és nem is a vállalat pénztárcá­jába. A szolgáltatás sok gyermek- betegsége közül végezetül még egyet szeretnék az-ille­tékesek figyelmébe ajánlani. Nevezetesen azt, hogy a kü­lönböző szolgáltató egységek megyénkben mit sem törőd­nek önmaguk, munkájuk, szolgáltatásaik reklámozásá­val. a lakosság körében tör­ténő megismertetésével. A különben is szétszórt, apró irodákról részlegekről a la­kosság többségének fogalma sincs — a debreceni KISZÖV- nek például külön reklám­irodája van — hívják ezért az ismerősöket, a maszekokat, a kontárokat. Pedig. hogy szolgáltató egységeink munkájukban, gondjaikban mennyire nin­csenek egyedül, azt minden­nél jobban bizonyítja az a je­lentős anyagi támogatás is, amelyet fejlesztésre kaotak — csak nem arra költöttek — s valamennyien tudjuk tóvá’: bá. hogy az elmúlt időszak­ban több párt-, kormánvhatá- rozat is született é szolgálta tás javításának érdekében, szolgáltatás ösztönzésére, szolgáltatás színvonalé;’ növelésére. JOGOS A KÉRÉS, az igény tehát: most már a szolgálta­tókon a sor, a lehetőségeket kihasználva, korrekt és jó minőségű munkával azokat szolgálják végre, akik igényt Bartanak munkájukra, akik - várják a szolgáltatókat, akik fizetnek a szolgáltatásért. Koós József Pénzügyminiszter! rendelet egyes eljárási illetékek módosításáról Visszajár az illeték jogos panasz vagy fellebbezés esetén A pénzügyminiszter ren­deletet adott ki egyes eljárá­si illetékek módosításáról. A szabályozást az indokolta, hogy a csaknem nyolc évvel ezelőtt kiadott korábbi ren­delet sok vonatkozásban már elavult. Az államigazgatási tevékenység ugyanis az utób­bi időben jelentősen kiszéle­sedett, s a megsokasodott munka nehézségeit növeli, hogy gyakran indokolatlan fellebbezéseket, panaszokat nyújtanak be az ügyfelek. Különösen sok döntést, mun­kát igényelnek a vagyoni ügyek, s nagy forgalmat kell lebonyolítania a vállalatok és más gazdálkodó szervek ügyeiben is. így az új ren­deletnek fontos célja, hogy az eljárási illetékek mérté­kének, fizetési módjának és az illetékmentességnek sza­bályozásával — az állampol­gárok jogénak sérelme nélkül — ösztönözzön az indokolat­lan fellebbezések és a már két fórumon is elbírált ügyekben keletkezett pana­szok számának csökkentésé­re, Fontos törekvés az is, hogy főként a vagyoni jelle­gű és az ügyfél anyagi érdé­két szolgáló államigazgatási eljárásokban és ügyfajtákban a korábbinál költségarányo- sabb legyen az beadványi és fellebbezési illeték. A rendelet új vonása, hogv a jövőben a fellebbezés és a panasz illetéke lényegében csak azokat terheli, akik megalapozatlanul vették igénybe az államigazgatási eljárást.^ Az új rendelkezés ugyanis szem előtt tartja azt a jogpolitikai irányelvet, hogy az ügyfelet alapos fel­lebbezése vagy panasza ese tében úgy kell tekinteni, mintha már az első fokon el­járó szerv helyesen döntött volna ügyében. Ezért kimondja a rende­let, hogy a lerótt illetéket az ügyfélnek vissza kell téríte­ni, ha a felülvizsgálat, hatá­rozat vagy intézkedés az ügyfél hátrányára bálysértő volt, 1973, meggtanber S&, v—trnaE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom