Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-18 / 218. szám

I Szilfaiak szép szavak — Petőfi Sándorról — Televíziós kabarészfnház A Petőfi-évforduló meg­mozgatta az egész magyar szellemi életet, határainkon túl is izzásba hozott nem egy szellemi gócot, írót, művészt. Hiszen a példa, a nagyszerű, a megismételhetetlen röppe­ntse egy emberi életnek és szellemi lángolásnak egy ki­csit mindig izgatja az emberi fantáziát. Képzeletünkkel, a szavak olykor omlatag ere­jével keressük a magyará­zatot, hogyan és miért is tör­ténhetett minden így. Mi sem természetesebb, hogy az üs­tökös visszfényét magunkban keressük és arról számot ad­ván szeretnénk tovább lelke­síteni azokat, akik ritkábban emelik magasabbra a fejüket. Pénteken a zalaegerszegi Reflex-színpad Kortesbeszéd címmel és a tatabányai Bá­nyász Színpad Petőfi-sírató címmel mutatta be Pelőfi- műsorát. Amíg a Kortesbe­széd érvelt Petőfi mellett, addig a Petőfi-sírató valaho­vá a félistenek, az emberek fölé, vagy az emberektől messze magasságba emelte a költőt Mintha távolodóban lenne tőlünk ez az óriás, mintha elvesztenénk, mintha a költő egykori lobogását az olimposzi messzeségre nézve siratná ez a kórus, mintha Euripidész drámáinak szag­gatott ri fcmusában siratná a a végzetet, amely a költő jel­telen sírjával és harcmezős pusztulásával mindmáig ro­mantikus képzeteket és ál­mokat szül. Az nem baj, ha a halhatat­lan emberi nagyságot a mai ember, mai életérzéssel köze­líti meg. Módszereiben is le­hetnek a mai szellemű divat tagadhatatlan jegyei. Csak egyet ne tegyünk! Mítoszt ne barkácsoljunk, mitológiát ne gyártsunk a valóság helyett! Egy félre sikerült hangsúly, vagy egy mondat erejéig sem, jó szándékkal sem! Még csak vitatni sem lehet a bá­nyász színjátszók ünnepi jó szándékát, de a jelenet meg­írt forgatókönyvét a koreog­ráfia, éppen a görög drámák kórusának, zeneiségének és tragikumának bejátszásá­val, a képek ritmusának ösz- szeállításával a realitások fö­lé, vagy mögé vitte. S innen már csak egy lépés a mítosz. Petőfiben éppen az p nagy­szerű, hogy őt nem kell el­siratni, sorsát nem kell gyá­szolni, mert —úgy, ahogyan élt és hatott — az maga a legszebb történelem. Szombaton este nyolcvan percet kaptunk a lévé kaba­részínházából. Ha úgy vesz- szük sok, h‘a úgy vesszük, ke­vés. Nem könnyű dolog és nem könnyű műfaj a humor. Ha a néző csak az elmúlt két-három esztendőre igyek­szik visszaemlékezni, rájön, mennyi mindent csináltak a humorral a szakemberek, akárcsak a tévében is. Jöttek a humoristák csapatostul, szóvivővel, szóvivők nélkül, viccekkel, magánszámókkal, aprócska jelenetekkel és szö- kellő villámtréfákkal. Voltak versengéseik, csetepatéik, ár- nyékbokszolásaik, mert min­dig igyekeztek valami új for­mát adni a régi tartalomnak, — bocsánat! — a régi szán­déknak: hogy ugyanis a né­zőt meg kell nevettetni, lehe­tőleg olyan dolgokkal, amik a kíváncsit éppen érdeklik. Ez azonban nem olyan köny- nyű, nem olyan egyszerű fel­adat. Most is volt szóvivő, Ráday Imre ezt nagyon ke­délyesen és rokonszenvesen csinálta, de a sablon sablon, s ez mindig visszaránt, mert a sablon meg yagyon írva. így aztán jött Stiglicz-bácsi, alias Kabos László a viccek­kel, Kibédi Ervin a vetélke­dővel. Sinkovits Imre is meg­mutatta egy jól rendezett magánszám erejéig, hogy ezt a műfajt nagyon komolyan veszi és így meg is jön a csattanó hatás. A házasságról több variációt láttunk-hallot- tunk, de tessék elhinni, hogy ez a filmhetét a színházban nem megy egészen jól — még a képernyőn sem. .Itt a néző megszokta, hogy előtte színészek alakítanak a Kato­na József Színház aprócska színpadán, akkor ne vigyék ki az utcára, mert megszűnik a színház atmoszférája és élménye. A színházi propaganda és közönségszervezés új útjait és módjait bemutató, hosz- szúra nyúlt tréfa némely szá­ma telitalálat lett volna, ha a lélektani sorrendet nem a véletlen döntötte volna el. Nem mindegy ugyanis, hogy Hamletet és Bicska Mafcszit mikor veszem elő és hogyan. A valódi színház és valódi kabaré az a régi kis írás, a Lőrinci Miklósé volt, amely­ben a főszerepet, a jelzőkkel agyonaggatott titkárnőt Go­bi Hilda alakította. Szöveg és szituáció fedték egymást, a jellem meg- és kijátszása nemcsak Gobbi Hildának, hanem a többieknek ia sike­rült. Hisszük, hogy a magyar humoristák, humoros írók és a színészek nem adják fel a küzdelmet: továbbra is, újabb és újabb formákkal keresik a nevetni vágyó kö­zönség kegyét. És újabb tar­talommal, mivelhogy ez is fontos lenn«. {farkaré Mai tévéajánlatttnkt Joseph Heller: Irány New Haren A kétrészes színmű közve­títése ä Thália Színház elő­adásában, felvételről. Heller nevét a világhír A 22-es csapdája című regénye meg­jelenéskor kapta szárnyra. A könyv csakúgy, mint a be­lőle készült film, idehaza is nagy siker volt. Az Irány Ntew Haven az író első szín­műve, s témája a háború. Haller sikerének egyik titka az, hogy bár gyilkos iróniá­val és humorral kezeli té­máját, mégsem válik nevet­ségessé. Heller bizonyít: a háború öntörvényei között mindenki csak áldozat lehet — aki egyszer s,ide betette a lábát.1* A megalkuvó dezer­tőr, a vívódó és a lázadó — mind halálra van ítélve. A mű gondolkodásra késztet amit az író a darabhoz írt utasításokban is igyekszik elősegíteni — mindig „itt ét most” kell eljátszani (csak­úgy mint az ősbemutatót — New Havenben, a Yak Egyetem Színházban). A Thália 1971 tavaszán mutat­ta be a darabot, s a dráms végén a bombázóegység utol­só célpontja ezért változik Budapestre! A cél bármelyüt város lehetne, s ha nem te­szünk ellene, minden lehet­séges ... Algériába készül a Harlekin Bábegyüttes Az egri Harlekin Bábegyüttes a megye ipari szövetkezeteinek támogatásával működik. Mint arról beszámoltunk, a közeljövőben Algériába utaznak, tíznapos vendégszereplésre. Gyermekműsorunkban négy darabot, felnőtteknek az együttesre jellemző parodisztikus műsort mutatnak be. Az együttes művészeti vezetője Pilisp Elemérné, a díszleteket az egyik tag, Lovast László tervezte. Képünkön: Prokofjev „Péter és a farkas”, }. (MTI Foto: Erezi K. Gyula)----------------------*-------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Á Megyei Művelődési Központ és a hatvani Hazafias Népfront őszi programjából A megyei művelődési köz­pont az őszi idényben is gazdag programmal várja lá­togatóit. Ízelítőül a rendez­vényekből: szeptember 28-án rendezik meg a mezőgazda­ságban dolgozó fiatalok szakmai és kulturális vetél­kedőjét. é. reklám pszicho­lógiai ligásával kapcsolat­ban kerekasztal-beszélgetés színhelye lesz — szeptember 27-én a művelődési központ klubterme, ahol Király Jó­zsef pszichológus tart' vita­indító előadást. Október 1-én nyílik az Egri Kisgalériában Bene József festőművész ki­állítása. Ugyanitt rendezik meg — amint ezt már jelez­tüje olvasóinknak —r az új­pesti képzőművészek, s az egri és az újpesti fotóklub tagjainak kiállítását október 28-tól. Az Egyesült Izzó Ko­dály kórusának és az Egri Szimfonikus Zenekarnak kö­zös hangversenyét november 2-án rendezik meg. Novem­ber 5-én a Delta és az Élet és Tudomány szerkesztőségi ankétjára kerül sor. Novem­ber lö—30. között rendezik meg a művelődési központ­ban a műszaki hónap témáit illusztráló kiállítást. Egerben és a megye másik két váro­sában november 26—decem­ber 3. között vendégszerepei a csehszlovákiai Hodontr» város szimfónikus zenekara, viszonozva az egri együttes novetn bér 4— 11. közötti, csehszlovákiai turnéját. ★ fTudósítónktól.) Az idei tanácsválasztósok előkészítése és lebonyolítása komoly feladatot hárított a Hazafias Népfront Hatvan városi bizottsága vezetőire, aktivistáira. Munkájuk ered­ményességét azonban mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Jelölőgyűléseken az orszá­gos átlag feletti 40 százalé­kos lakossági létszámot sike­rült biztosítani, « a válasz­tások is rendben, gyorsan és zökkenő mentesen zajlottak le. Mint azt dr. Barlos Imre, a népfrontbizottság titkára elmondotta, az idei munkát egy kulturális bizottság lét­rehozásával kezdték. A bi­zottság tagjai — Varga And­rás, Ködmön Ferenc, Bárá­ny i Károly, Horváth Vilmos, Strauss József és társaik — nagy lelkesedéssel láttak munkához. A tavasz folya­mén a Művelődési Közlont- tal közös rendezésben jól sikerült fórum műsorral mu­tatkoztak be. Mint egy 300 résztvevő találkozott itt a város vezetőivel, s kapott tá­jékoztatást a lakosságot érintő eredményekről, hiá­nyosságokról. A sikeren felbuzdulva ősz­szel megismétlik a műsort, ezúttal külpolitikai kérdé­sekről, s oly neves vendé­gekkel, mint Pálfy József, a Magyarország főszerkesztője, valamint Róbert László, A rádió párizsi tudósítója. A bizottság további fe4i adatként a város ipari tizei meinek és szövetkezeteinek történetét feldolgozó tanul­mányok megírását jelölte meg. Korábban már megje­lent a cukorgyár történetét ismertető füzet. Elkészült a Lenin Termelőszövetkezet rövid monográfiája is Stan- kovits István jóvoltából, s előkészületben van az ÁFÉSZ eddigi munkáját, működését dokumentáló ta­nulmány. Hasonlóan kiemelkedő ese­ménynek Ígérkezik a Magyar Rádió által meghirdeteti „Játék a könyvtárban” cím’' vetélkedő 12 magyar város részvételével. Hatvan csapa­ta az első fordulóban Kiskun­félegyháza 30 főnyi együtte­sével mérkőzik. Szalmást György AWVSAí Bentley Scott: Az eső beleszólt a tervbe Nekünk, rendőröknek az a legnagyobb bajunk, hogy ép­pen akkor akad a legtöbb dolgunk, amikor a lekevésbé várjuk. Én is éppen a szol­gálat végén kaptam a tele­fonjelentést. Már kényelmes, puha ágyamról álmodoztam. Hűvös, derűit hajnal volt. Éjszaka zuhogott az eső. Az úton csak elvétve bukkant fel egy-egy autó. Harkis ét­terme néhány mérföldre nyu­gatra volt Fresnótól. O’Dó- nell lefékezett a bejárat előtt. Középkorú, középtermetű férfi várt bennünket. — Sam Harkis? — kérdez­tem tőle. — Devon felügyel- lő vagyok, ön telefonált pár perccel ezelőtt? — A feleségemről, Júliáról van szó. Az este elment, és még nem tért vissza. — Megmondta, hova megy? — Autóval indult. azt modta, Hiltonba, moziba. De Hilton alig néhány mérföldre van innen! Éjfélre itthon kellett volna lennie. — Esett az eső. Talán meg­aludt egyik ismerősénél. — Nincs ismerősünk arra­felé. Valami nincs rendbén. érzem. Valami történt. Ta­lán szerencsétlenül járt... — Megkérdezzük a közle­kedési rendőrséget. Milyen márkájú gépkocsijuk van? ÓIMÉ WH szeptember 18., kedd — Piros, szürke tetős Ford. — Kérem, adjon személy­leírást a feleségéről. Harkis szó nélkül egy fényképet vett elő, Szőke nőt ábrázolt. jóval fiatalabbat Harkisnál. — Eléggé elhagyatott he­lyen élnek — mondtam —, felesége időnként biztosan magányosnak érezte magát. —■ Az ő ötlete volt, hogy költözzünk ide. Azt mondta, az utasok özönleni fognak ét­termünkbe. De kiderült, hogy tévedtünk. Épphogy csak megéltünk. Júlia csak az utóbbi időben mutatkozott nyugtalanabbnak. O’Donell tért vissza, szo­morú arccal. — A hiltoní rendőrség kö­zölte, hogy Harkisné szeren­csétlenül járt. Egy órával ez­előtt autóval'lezuhant az út­ról. Halott. Vele volt Olsen, egy rendőr is. .. — Olsen? — kapta fel a fejét Harkis. — Ismeri? — Hogyne! Ezen a vidéken tartott ügyeletiét. Szinte min­dennapos vendég volt ná­lunk. Tisztességes fiatalem­bernek tartottam. Júlia is szerette, sokat beszélgettek, nevetgéltek. — Hiltonba megyek — mondtam. — O’Donell ön­nel marad addig, Harkis úr. A szeren sótlenség színhe­lyén reitdőrök dolgoztak. A holttesteket már elvitték, az autóroncs a szakadékban’ fe­küdt. — Nem ertem, miért ette menték? — szótelt meg az egyik rendőr. — Nagyon ve­szélyes az út itt, ha esik az eső. Hiltonba mentem, a rend­őrállomásra. — Úgy látszik, hiába rán­gattuk ide, Devon — szóit bocsánatkérően a parancs­nok. — A jelentés már kész. Mivel Olsen nem jelentke­zett a szolgálat letelte után, utánanéztünk, hogy mi van vele. A háziasszonyától meg­tudtuk, hogy tíz óra tájban otthon járt. összecsomagolt, és távozott Az asszony, akit a kocsiban vele találtunk, többször meglátogatta. Való- tiinuieg el akartak szökni. — De miért tértek le a fő- utrol? — Biztosan nem akartak elhajtani az étterem előtt. — Olsen motorkerékpárját megtalálták? — kérdeztem. — Megvan. Valószínűleg azon a helyen hagyta, ahol Júlia Harkisszal találkozott. ★ Amikor visszatértem az étterembe. O’Donell éppen falatozott. Harkis a másik szobában ült, magába ros- kadva. — Olsen tegnap lemondta szobáját —• mondtam neki. —■ Többször is látták a felesé­gével. Ügy látszik szökni akartak .. — Szóval megcsalt? — kér­dezte szomorúan Harkis. — Mi volt tegnap rajta? Hová ment? — Kabátot vett fel, mért 5 esett az eső. Miért kérdezi, $ felügyelő? — Mert a feleségét megöl­ték. — Megölték... — bámult 5 el Harkis. — Miért ölte volna? meg Olsen? — Nekem úgy tűnik, hogy mindkettőjüket ön ölte meg, aztán meg telefonált a rend­őrségre, és megjátszotta az aggódó férjet. — Megőrült! — Megölte őket, és az au-? tóba tette holttestüket. Az-Í tán elvette Olsen kulcsait,! motorkerékpáron elhajtott) Olsen lakására, összecsoma-) golta holmiját, hogy minden-> kivel elhitesse: el akart saök-1 — Megőrült! — hördült fel? Harkis. — Badarságokat be-? szél. Ezt soha nem fogja be-^ bizonyítani! — Olsen motorkerékpárja? ott lehet valahol elrejtve a? szerencsétlenség színhelyén. ? Megtaláljuk, erre szavamat 5 adom! Elvezettük a hiltoni rend­őrállomásra. Útközben foko-) zatosan vesztett önbizalmá-5 ból. és nem tetette magát 5 többé. — Mi sugallta azt, hogy én? öltem meg őket? — kérdez-^ te. — Azt mondta nekem, hogy< felesége éppen akkor indult? el, amikor esni kezdett az? eső. Az összeroncsolt autó te-? teje azonban nyitva volt. Ez? árulta el önt. Az eső rontotta? el a terveit. Amikor ugyan-? is megölte őket, ölég derült? 07 íáo 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom