Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-18 / 218. szám

I Á munkahely és légköre A minap egyik üzemünk vezetőjével arról be­szélgettünk, hogy az alkotó munkahelyi légkör milyen sok össztevőből áll. Minde­nekelőtt számolni kell azzal, hogy a munkás, a kétkezi dolgozó a munkahelyén tel­jes érzelemgazdagságával és érzékenységével van jelen s ez éppoly fontos körülmény, mint a szorgalma, szakmai tudása és mesterségének sze­retető. Persze mindezek, a termelés tárgyi oldala mel­lett „emberi forrás”/ként je­lentkező hatóerők, amelyek­kel gazdálkodni mind fonto­sabb feladatköre a vezetés­nek. Egész politikánkból kö­vetkezik, hogy a munkásem­bereket be kell vonni az üzem irányításába, s ehhez gazdag eszköztárat kínál az üzemi demokrácia érvényesítése. Csakúgy, mint a szocialista brigádmozgalom életformát alakító hatásrendszere.-De elképzelhető-e a mun­kahelyi légkör erősödése- -a dolgozók és az üzemi vezető­ségek párbeszéde nélkül? Aligha. Ilyen párbeszéd, ? gondolatok cseréje mind­amellett csak akkor jöhet létre, ha a gazdasági, a párt­ós tömegszervezeti vezetők ^legalább olyan figyelemmel és körültekintéssel töreked­nek megismerni c vállalat „emberi oldalát”, a dolgozók szociális helyzetét, mint ahogy a gazdasági, termelési tényezőket. A kapcsolatterem­tés akkor válik hatékonyab­bá, ha minél „nyitottabbak* az embereik, ha a'munkahelyi légkör alapja a rendezettség és bizalom. Ha a döntések többségi álláspontot is kép­viselnék. Ehhez az szükséges, hogy az „üzemi négyszög” tagjai és vezető beosztású munkatársaik messzemenően megismerkednék minden egyes dolgozó problémáival. Van-e lakása, rendezett-e a családi élete, tanulnak-e a gyermeked, s milyen a mun­kahelyi, továbbá a társadal­mi közérzete? Nehezebb így vezetni? Ne­hezebb, de eredményesebb. Az ember fejlődése, önmeg­valósítása a munkája által megy végbe, összhangot te­remtve a munkahelyi és sza­bad időbeli tevékenysége közt. A fejlődés társadalmi méretekben is mindinkább gyors ütemű és dinamikus.. Ez viszont előírja, hogy egész életformánknak is alkalmaz­kodnia, korszerűsödnie kell ahhoz, hogy megfeleljünk a mindennapi feladatainknak. A két világrendszer közti küzdelemben máris szemmel látható a szocializmust építő társadalmak fölénye, így ha­zánké is. Elsősorban a társa­dalmi viszonyaink rendezett­ségével és etikai vonatkozás­ban a kisebb és nagyobb cso­portok együttélése terén. Olykor mégis úgy tűnik, nem élünk eléggé bátran és kez- deményezően azokkal az ér­vekkel, amelyek megfogal­mazhatók e társadalmi szipi- biózis eredményeként. Pedig volnának — és van­nak — érveink bőviben. Tör­ténelmi előzmények nélkül bontakoztattuk lei, hihetetle­nül rövid idő alatt a szocia­lista demokrácia segítő (tár­sadalmi szabályozó) rendsze­rét. A munkahely életében ennek része, vetüíete az üze­mi demokrácia. Persze • az üzemi demokrácia is folya­matként érvényedül s éppen az egyenlőtlen fejlődés tör­vénye miatt a megvalósulás lépcsőzetes lehet. Itt van sze­repe a cselekvésre késztető politikai és kulturális tu­dati oimáló, nevelőmunká­nak. a közművelődést elő­mozdító oktatási formáknak és az üzemi demokrácia nyílt fórumainak. Ez utóbbiak fontosságára rávilágít, hogy az erkölcsi és anyagi ösztön­zők is csak akikor válhatnak eredményessé, ha egy-egy ilyen természetű döntés, le­gyen az egyszémély? béreme­lés, találkozik a többségi ál­lásponttal. Tíz esztergályos vagy laka­tos ' egyazon munkahelyen pontosán ismeri egymás em­beri és szakmai értékeit. Pon­tosabban mint bármely mun­kahelyi vezetőség, ha még oly jól is irányítja á rábízott üzemrészt. A termelékenység, a hatékonyabb munka szem- potnjából is indokolt, hogy a munkahelyi csoportok, vagy üzemi kollektívák, szocialista brigádok ne éljnek át ellent­mondásokból eredő káros fe­szültségeket. Nem kevésbé fontos ez az emberi oldal szempontjából. Aki ismeri az üzemek világát, tudja, hogy minőiig adódnak váratlan helyzetek, rendkívüli felada­tok. Egy szociológiai felmérés kimutatta, hogy a munkával kapcsolatos elégedettségre vagy elégedetlenségre olyan tényezők hatnak — főképpen a fiatal munkások esetében —, mint a munka tartalma, a kereset, a szakképzettség növelésének lehetősége, a munka változatossága, a munka szervezettsége, a ve­zetők és a munkások, jó vi­szonya és végül a fizikai megterhelés. Ezzel ki is rajzolódik a vezetési kultúra mai követel­ményrendszere. Az egészsé­ges es alkotó munkahelyi légkör tehát nem önmagától előálló folyamat, hanem na­gyon is tudatos szervező-irá­nyító munkát igénylő fel­adatkör. Igényli nemcsak a tájékoztatást, hanem a tájé­kozódást is mindkét oldalról. Örvendetes, hogy mind na­gyobb számban akadnak jó példák országszerte, megye- .szerte. Nos, ha minden egyes vezető ismeri a saját mun­kájának összefüggéseit — az irányítás gazdasági és emberi oldalát , s ha gyakran ki- sebb-nagyobb konfliktusok feloldása útján, de létrejön az egyeztetés, akkor már be­szélhetünk' igényes vezetesi gyakorlatról- Ebben helye van a gazjtasägi-üzamä fel­adatok pontos és széles körű ismeretének, a póri- és to- megsaervezeti élet dinamikus, 'fejlődésének, annak, hogy’ minden egyes dolgozó egész­ség«» , közérzettel végezze, munkáját, az eddiginél job­ban tulajdonosnak érezze ma­gát, s a munkahelyi tevé­kenységéhez kösse saját fej­lődését is» E hhez csakis a szocializ­must építő társadal­munk ad mind nagyobb lehe­tőséget. Úgy is» nánk, hogy h^zasaerecetünk a munkahely — és a szűRebb lakókörnyezet — szeretete ál­tal realizálóóik, válik való­ságossá. Nagy szerepük van ebben a közösségi vonások­nak, az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek egyensú­lyának, mint a mindennapi munkában kiküzdött ered­ménynek. H. J. Akinek nem inge, ne vegye magára...! Furcsa kérdés,' de jogos. Mert a külső jegyek nem je­lentenek mindent. S nem egyértelműek. A kommunális feladatok megoldása, a több­szintes építkezés csali felszín. Állhat egy település megany- nyi emeletes házból, lélek- száma rúghat tízezrekre, et­től még érdemtelen a városi rangra, e cím birtoklására, Az anyagiakhoz, ' materiális javakhoz társuló szellemi te­lítettség, igény és hajlandó­ság: ezek adják meg igazán egy település rangját, ezek feltételezik,' hogy nevét vá­rosként ejtse ki száján az ember! E feladatot ’betölteni a legszebb, legnemesebb hi­vatás mindazoknak, akikre tartozik. □ □ □ Alakuló városközpont, né­hány új épülettel, emlékmű­vel, templommal. Utóbbi alapkövét hatszáz éve rakták le. Legöregebb épület a tájon. Aztán egy reggelen cirkuszos kocsik lepik el a központot, a csérjékkel frissen, körül ülte­tett teret, s mire delet kon­gatnak. zsibvásár az egész környék. Idegen szó. Vadál­latok bőgése és penetráns il­lata. Emelkedő sátorponyvák kupolaive Népség-katonaság. Kitört, földre hajlott facse­meték sóhajtása. Szóval káosz! Trágyával, pusztulással, a környező la­kótelep éjszakai álmatlanság­tól begyulladt szemű, feldúlt idegzetű embereivel/ És mélységes kiábrándultsággal, megrendüléssel. Megrendüléssel mindazok iránt, akik két nap olcsó lát- wányosságáért ügynökök, üz­letkötők kezére bízták a vá- kotponíiatj akik falusi .li­balegelő szintjére süllyesztet­ték legszebb, legrangosabb épületeinek környékét. □ □ □ Ideges hangulat egy másik város intézményének főnöki irodájában. Zúgás-morgás, a telefonkagyló vandorútja kézről kézre. — Jöjjön csak, jöjjön! — szól a' főnökhelyettes, aléltan hanyatt dőlve székében. — Második órája csengetünk ide-oda, hogy a múzeum tár­lóit újabb rendeltetési hely­re vitessük, és nincs aki vál­lalja ... Hát hallott ilyet? Megáll az ész. Európa. Ma­gyarország. Harmincezres vá­ros. És azon a szinten sincs a szolgáltatás, hogy pór mázsa bútort valamely intézmény egyik utcából a tizedikbe szállíttasson. — Talán az AKÖV? — Es a \va,sút? — Könyörgöm, ne hergel­jen! Itt is ott is próbálkoz­tunk. Nem és nem. Tovább adtak a labdát. Új telefon- szám, új labda . . . Szemei eszelősen csillog- * nak, minek következtében keresem a kilincset, hogy mi­előbb kikerüljek a viharzó­nából. □ □ □ Nem nagy, de tisztes, jó hírű kórház. Tisztes, jó hírű orvosokkal, akik tisztességük, jó hírük alapját nemcsak gyógyító tudományuknak kö­szönhetik, hanem ama szerte­ágazó Rátától eveken ységryík, amelyet az iütgzmgnjí HuJüí­ralis tanácsának tagjaiként folytatnak. Ez a-tudományos tanacs — fennállása óta — megszám­lálhatatlan ülésen juttatta fó­rumhoz a kórház orvosait, s olyat produkált, amivel a kis magyar haza kevés helyén találkozni. Az elhangzott ér­tekezéseket egybegyűjtötte, keservesen összekapart pén­zen kinyomatta, hogy minden elért eredményük közkinccsé váljék, s közvetett úton a' társadalom legszélesebb réte­geinek egészségügyét szolgál­ja. Tíz esztendő, öt vaskos kötet! •S hogy miként vélekedik minderről a hivatal? Gyanakszik. Fanyalog. S olyasféle véleményt képvisel, ami semmiképpen nincs össz­hangban általános művelő­déspolitikai célkitűzéseinkkel, amelyek megbecsülést, tiszte­letet követelnek minden jó szándékú társadalmi vállal­kozásnak, minden öntevé­keny mozgalomnak’, ha az emberközpontú és egybevág a szocializmus nagy felada­taival. Az aggályoskodás, gancsos- lcodás — úgy véljük — ez esetben megint ama bizonyos ló másik oldalát jelenti! □ □ □ Európa-szerte elismert mű­vész kiállítása nyílik hét de­rekán a városka egyik kultu­rális központjában Másnap ukáz fentről: szombatnál to­vább nem maradhat, mert a a következő héten összeírás! EtiOtoS» íifiZtefr -kötelesség. WS f» « * d». ®* t Ü is Bátor község termelöszövetkez ete -t- az adottságokat kihasz- 17M r«, náiva _ mészégetéssel is foglalkozik. Az ilyen, nem iparilag előállított mész különlegesen jó minőségű és keresett áru. (MTI Foto: Kunkovács László) örömök és gondok Opnpslialászon (T udositonktoty? A GYŐZELEM Termel® •Szövetkezet irodája előtt ove- rállos férfi — nézetem sze­rint traktoros — kémleld vá­rakozóan a gomolygófelhő­ket — Megered.-»—adom a hozzáértőt, no meg a közele­dés szándéka is szót követelt. — Nem sokat érő... —, int a szemével az útmenti dús porrétegre, ahol néhány kövér esőcsepp gömbölyödött apró felhőt verve. — Az elnök? • Már csak úgy indulóban inti n dupla ablak felé. » -IP. Bányai ’ TTcza' főág fonó m íissál.' Az asztalon papírok, ki­mutatásokkal, számoszlopok­kal. Mindent látni, osztást, szorzást, ami ilyen időben megszokott dolog a • gazda­ságokban. — Valahol szorít a ci­pő. .. ? Bányai Géza mosolyogva nézi a lapot. — Valahol mindig szorít. Helyet mindenképpen bizto­sítani kell azokra a hetekre, amíg tart! Nem is ez ■itt a bibi. Hanem az, hogy még három hasonló kulturális központ létezik a városban, de oda nem viszik az össze­írásokat. ' Pedig azok konga­nak, pedig azok közelebb es­nek vasúthoz, buszállomás­hoz, pedig azok szívesen fo­gadnák ama forintokat, amit az igénybevételért kifizet a hatóság. Nem. Azért sem. Bénuljon meg évről évre a legmozgal­masabb, legtartalmasabb munkát végző művelődési központ élete hetekre, hóna­pokra, . mintsem csökönyössé­gét feladná a hivatal. Egy­szer a pártbizottság első tit­kára közbelépett, s mindjárt lön ésszerűség, célszerűség, s összeírok költözködése másik intézménybe. De hát a párt- bizottság nem közigazgatás, nem feladata a mindennapi botlások korrigálása. — Teremtsenek rendel a tanácsiak, orvosolják a bajo­kat, az ö kötelességük az ef­féle gondoskodás! /— így a pártbizottság titkára az újabb hajcihő alkalmával. A felelősök, á kultúra nap­számosai azonban mehettek Poneiustól Pilátusig, bezárul­tak a fülek, megbénultak a kezek. Mert kevés a bátor­ság. S mert „csak” kultúráról van szó. Tárlatról, amit szá- - zak néznének még meg. Klubfoglalkozásokról, ame­lyek a rendszertelenség miatt elnéptelenednek majd. Kon­certekről, ahol a város lakói­nak zenei ízlését palléroznák. Szóval, tetszenek már ér­teni, mitől falu- s ''érés? Moldva Gyám j, De megnyugtató, hogy ivem gazdasági értelemben.... — Fogy a tagság... —■ foly­tatja Jithász László elnök. — A kieső munkaerő pót­lására pedig gépek kellenek, ami nagyon sok pénzt jelent a kiadási oldalon. Itt szorít a ■cipő.... " (Igen, itt is. mint más he­lyen, a fáradt, nyugdíjba vo­nuló öregek által letett szer­számot alig, vagy egyáltalán nem veszik át a fiatalok. Akad ugyan néha jelentke­ző, de csak a gépekre. Pe­dig a át sem lehet mondani, hogy az anyagi lehetőségek hiánya ijeszti el az embere­ket, mert egy tízórás munka­nap többet ért 100,— forint­nál a múlt évben. Sőt, a ve­zetők már az 1973-as évet is biztosították, mert csak a tartalékalap meghaladja a kétmillió 500 ezer forintot. 84 DOLGOZD tagot tarta­nak nyilván, de a napi mun­kára mintegy hatvanan je­lentkeznek. És mivel főleg asszonyokról van szó, így érthető a többiek távolmara­dása az ügyes-bajos családi és egyéb problémák miatt. — Nálunk tehát létszükség­let a gépesítés és a szakosí­tás, — fejezi be az elnök. — És milyen intézkedése­ket tettek és hajtottak végre . ennek érdekében? Bányai Géza válaszol. — Míg 1968-ban a kerté­szetben mintegy tízféle nö­vényt termeltünk, ma e?t le­szűkítettük háromfélére. — Területet is csökkentet­tek? — Ez helytelen intézkedés lett volna a részünkről. Meg­hagytuk a régi területet, ami 30 hektár, és 15 fő műveli. — A terméseredmények? — Paradicsomból hektá­ronként 350 mázsa. Ahogy elmondják, a kerté­szet es a kalászosok többet fizettek1 a tervezettnél, ám a szőlő már vitt abból, ami jött a réven. Talán hanya­golták a munkát vagy nem jutott ide eső? Sem egyik, sem a másik. 11 esetben szórták meg a szőlőtáblákat helikopterről, de a li&zthar- mat ennek ellenére tetemes kárt okozott 55 hektáron. KÖZBEN néhány esőcsepp koppant az ablakpárkányra, ami új irányba terelte a be­szélgetést. — Szép nagy vízgyű j tőjük van itt az út jobb oldalán. Használják...? Bányai János válaszol. — A zöldségféléket, a lu­cernát és a zöldtakarmányt locsoljuk mintegy 180 hektá­ron. — Többet is tudnának? — Bírnánk- úgy 250 hek­tárt. .. — És mi akadályozza? — A régi öntözőberendezé­sünk már kiöregedett. Nincs alkatrész sem hozzá. Újat pedig 1974-ben terveztünk. A másik ok pedig, hogy ha be­rendezésünk lenne, létszá­mot nem bírnánk ide biztosí­tani. És igy kanyarodtunk visz- ‘ sza ismét az égető munkaerő­hiányra. Az átlagos életkor Gyöngyöshalászon 54 év. Ez sokkal kedvezőtlenebb képet nyújtana, ha nem számíta­nánk ide a fiatal traktoroso­kat és egyéb gépkezelőket. TÖBB FÓRUMON felvető­dött már az ilyen probléma, mármint a munkaerő. Ám addig húzódozni fognak a fiatalok, amíg a mezőgazda- sági munkát nem emelik a súlyát és jelentőségét megil­lető rangra. Laczik János 30 ezer forint segély a nagy családosoknak Az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaságban már szin­te hagyománynak számít, hogy az iskolaév megkezdése előtt számbaveszik az egye­dülálló anyákat és a nagy csa­ládosokat, s segítséget nyúj­tanak nekik a rendkívüli ki­adásokat okozó bevásárlások­hoz. A nők helyzetéről szóló határozat megjelenése előtt is segélyezték a nagy családo­sokat, azóta azonban még na­gyobb gondot fordítanak rá­juk. A vállalat szakszervezeti nőbizottsága minden őszön és felmérést végez a nagy csa­ládosok és a gyermekeiket egyedül nevelő anyák köré­ben, s ezek alapján utalják ki a rendkívüli segélyeket. Az idén a vállalat 30 ezer forintot fizetett ki, segítve azokon a gondokon ,amelyek az ősz, az iskolaév megkez­désével fokozottan jelentkez­nek a családoknál. 1SÍÍL. si£&temb££ li:^ k£d^ Mitől falu a város?

Next

/
Oldalképek
Tartalom