Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

AAAAAAAAA«SAAAAAAAAAAAAAAA«^AaA<WVMvSAAAA/VSAAA#V> Péntek esti külpolitikai kommentárunk XT ■■ 1 ■■ *■ Különös kongresszus A HÍRÜGYNÖKSÉGEK jelentései szerint Peking- ben megtartotta első ülését a Kínai Kommunista Párt X. Kongresszusa során megválasztott új Központi Bi­zottság. A világsajtó hasábjain egyébként mind több szó esik erről a kongresszusról, amely még kínai vi­szonylatban is több szempontból különösnek, rendha­gyónak nevezhető. Mind az előzményekre, mind a lebonyolításra a legtalálóbb kifejezés alighanem a titokzatosság. Hosszú időn keresztül szállingóztak a legkülönbözőbb híresz­telések arról, mikor és milyen körülmények között ül össze a KKP kongresszusa. Néhány nappal ezelőtt kül­földi megfigyelők jelentették, hogy szokatlanul nagy gépkocsikaravánok érkeznek a tanácskozás feltétele­zett színhelye felé, ahová viszont ezeken a konvojokon kívül mást nem engednek be. ÍGY ÉS KIZÁRÓLAG így vált először valószínű­vé, majd biztossá,. hogy a kongresszus megtartására végül is sor került. A világsajtó kommentátorai nem­csak a titokzatosságban értenek egyet, hanem abban is, hogy Pekingben is, másutt is az a megfigyelők be­nyomása: a kínai vezetők szerették volna ezt a kong­resszust mielőbb lebonyolítani. A párt legmagasabb fó­ruma csaknem negyedszázada, 1949. óta nem tanácsko­zott ilyen rövid ideig. Mi az, amit mégis meg lehet, sőt meg kell állapí­tani a rejtélyeskedés és a sietség kulisszái mögött? Az általános érdeklődésre számot tartó személyi kérdése­ken túl (a kongresszus jóváhagyta Lin Piao „kiátkozá- sát” Csou En-laj pedig most már minden szem­pontból az ország második emberének tekinthető), pél­dául azt, amit az osztrák KP lapja, a Volkstimme így fogalmaz meg: minden „a kínai vezetés mélységes el­szigeteltségéről tanúskodik”. A japán Jomiuri szerint „különös kongresszus volt... Jellege arra vall, hogy a nyolc éve tartó megráz­kódtatás hullámai nem ültek el Kínában”. TEGYÜK HOZZÁ: a szovjetellenesség hullámai sen^r, A KKP X, kongresszusáról kiadott közlemény gyakorlatilag a Szovjetuniót minősíti „fő-ellenségnek”. Folytatja munkáját a genfi előkészítő koordinációs bizottság Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszát, előkészítő koordinációs bizottság most folyó ülésén megkezdte an­nak a kérdésnek megvitatá­sát, milyen formában nyil­váníthatják nézeteiket a konferencia egyes napirendi pontjaival kapcsolatban a Földközi-tenger térségének Európán kívüli országai. Ez­zel kapcsolatban tájékozóló munkacsoport alakult, amely az erre vonatkozólag előter­jesztendő javaslatokat elbí­rálja majd és azokról jelen­tést tesz a koordinációs bi­zottságnak. Olaszország máris három­pontos javaslatot nyújtott be: Pompidou Kínába látogat Párizsban pénteken hiva­talosan bejelentették, hogy Pompidou elnök szeptember 11-e és 17-e között hivatalos látogatást tesz a Kínai Nép- köztársaságban. Az elnök szeptember 10-én délután in­dul el Párizsból és másnap érkezik meg Pekin gbe. Az elnök négy napot tölt a kí­nai fővárosban és közben több ízben is találkozik a pe­kingi vezetőkkel, majd Ta- tungban, Hancsauban és Sanghajban tesz látogatást. A francia elnök Pekingben sajtóértekezletet is tart. A látogatás bejelentésével kapcsolatban francia hivata­los körökben rámutátnak: a Kínai Népköztársaság meg­alakulása óta elsőízben tesz francia államfő hivatalos lá­togatást Pekingben és Pom- • pidou elnök lesz az első nyu­gat-európai államfő is, aki el­látogat a Kínai Népköztársa­ságba. 1. Algéria és Tunézia írásban járulhassanak hozza a konferencia munkájához, de képviseltethessék magu­kat nagykövetek által. 2. A konferencia titkársá­ga tájékoztassa erről a dön­tésről a két ország korma nyát. 3. Ugyanez az eljárás le­gyen alkalmazandó a Föld­közi-tenger partján elterülő többi ország vonatkozásában is. amelyeknek meghallga­tási kérelmét a konferencia • résztvevő valamelyik tagor­szág közvetíti a konferencia titkárságának. Algéria és Tunézia részvé­teli kérelmét még Helsinki­ben Málta terjesztette elő. Nixon fellebbez Nixon elnök vezető jogta­nácsosaival folytatott beható tanácskozás után úgy dön­tött, hogy a washingtoni szö­vetségi fellebbviteli bíróság­hoz fordul fellebbezéssel Sirica főbíró közzétett végzé­sével szemben, amely elren­delte a Watergate-ügyre vo­natkozó titkos fehérházi magnetofonszalagok átadá­sát „zárt ajtók mögötti tör­vényszéki megvizsgálásra.” Jőltájékozott források sze­rint Nixon elnök 24 órai gondolkodás után elvetette egyik tanácsadójának azt a javaslatát, hogy fellebbezés helyett egyszerűen ne vegyen tudomást a washingtoni tör­vényszék főbírájának végzé­séről, amelynek a bíróság fizikailag amúgyis képtelen érvényt szerezni az USA el­nökével szemben. Előreláthatólag csak októ­berben kerülhet az ügy a legfelsőbb bíróság elé, amely fórum „határozott” döntésé­nek Nixon elnök ígérete sze­rint engedelmeskedni fog. Roscsin a leszerelés kérdéseiről A leszerelési bizottság nyári ülésszakának csütör­töki záróülésén — amelyről már hírt adtunk — felszó­lalt Alekszej Roscsin, a Szovjetunió képviselője. A szovjet nagykövet a többi között hangoztatta: korunk egyik legfontosabb feladata, hogy mindenáron megerő­sítsük a fegyverzet korláto­zása és a leszerelés • terüle­tén elért megállapodásokat, arra törekedjünk, hogy ezek­ben minél több állam (első­sorban nukleáris hatalom) vegyen részt. Roscsin megjegyezte, hogy a vegyi fegyverek eltiltása f A MÓDOSÍTOTT „szuper- 1 hatalom” elmélet, és a ,,köz- f beeső övezetek” legújabb / változatáról szóló elmélet ki- f dolgozása adja a kulcsot ah- 1 hoz a magatartáshoz, ame­lyet a jelenlegi kínai külpo­litika a harmadik világ orszá­gaival kapcsolatban tanúsít. Itt' azonban emlékeztetni keli még egy elméletre, amelynek szerzője ma már eltűnt a kínai belső hatalmi harc süllyesztőjében — ma­ga az elmélet azonban új for­mában nagyon is érvényes. A szóban forgó elképzelés Lin Piao, a most kizárt hajdani „második ember” nevéhez kapcsolódott, aki 1965-ben írott cikkében kifejtette, hogy a harmadik világ fej­lődő országai a „világfalu”, a fejlett ipari országok, köz­tük a szocialista országok pe- i dig a „világváros”. Az elke­rülhetetlen összeütközés so­rán a „világfalu” erői, élü­kön természetesen Kínával, győzelmet fognak aratni a fejlett országok felett. Ezt az elméletet ma Kínában ép­pen a szerzője miatt nem­igen hangoztatják, világos azonban, hogy szervesen ki­egészíti a többi, már felso- , rolt külpolitikai elméletet. f Mindezt figyelembe véve I Kínának a harmadik világ- I gal szembeni politikája meg- ! határozott helyet foglal el a kínai külpolitika összefüg­gő rendszerében. A főellen­ségnek tekintett Szovjetunió­val szemben minden nem­zetközi kapcsolat felhaszná­lása megengedett é« szüksé­ges. Az Egyesük \Ham-’kkal és a Szovjetül óval. mint Szuperhatalmakkal szemben támaszkodni kell az ..első közbeeső zóna", tehát a töb­bi fejlett tőkés ország össze­fogására és önálló törekvé­seik erősítésére. Végül pedig A kínai külpolitika ösvényein III. Hegemónia a „vi!ág<alu” felett kérdésében — az aktív vita ellenere — egyes nyugati hatalmak vonakodása miatt nem sikerült előbbre jutni. A másik fő problémával, a nukleáris robbantások eltil­tásával kapcsolatban a szov­jet nagykövet aláhúzta: a bizottságban folytatott vita ismét bebizonyította annak a szovjet delegáció és több más delegáció által védel­mezett tételnek a helyessé­gét, hogy a föld alatti nuk­leáris robbantások eltiltása ügyében történő előrehala­dáshoz mindenekelőtt az ál­lamok politikai döntése szükséges. '<rsr MFfü. szeptember l,, sasiubai az összes eddig felsorolt partnerekkel szemben Kíná­nak politikai és ha lehet gazdasági, sőt később straté­giai hegemóniát kell szerez­nie a „második közbeeső öve­zet”, azaz a fejlődő országok felett. Ez ugyanis az első lé­pés abban a láncolatban, amely a kínai világhatalmi célok megvalósítása felé mu­tat! AMIKOR KOVALOV, az Izvesztyija szemleírója a kö­zelmúltban kifejtette ennek a harmadik világ irányában folytatott kínai politikának az ismérveit és elvi alapjait, joggal állapította meg: „En­nek semmi köze a marxista —leninista osztálypolitiká­hoz .. a maoisták a naciona­lista és faji előítéletekre spe­kulálva próbálják elvonni a fiatal államok figyelmét az antiimperialista harc fel­adatairól”. Miután Peking nemzetkö­zi ereje és befolyása jelen­leg korlátozott, csak néhány nemzetközi példa áll ren­delkezésre, ezek is világosan illusztrálják azonban a pe­kingi „elméleteket”. Ilyen volt mindenekelőtt az az egyértelmű és látványos po­litikai támogatás, amelyet a kínaiak Pakisztánnak nyúj­tottak az ország hajdani ke­leti tartománya, a jelenlegi Bangla Desh felszabadulásá­nak megakadályozására. Ez az akció élesen megmutatta, hogy a kínai politikának semmi köze sincs a nemzeti felszabadító harc támogatá­sához — hiszen Pakisztán reakciós katonai diktatúráját egyszerűen hatalmi okokból istápolták. Azért, hogy Indiát elszigeteljék, a szovjet—in­diai együttműködést meg­torpedózzák és egyúttal nö­veljék politikai-stratégai be­folyásukat Pakisztánban. A kísérlet — ismeretes módon — kudarcot vallott, de mind­máig legtanúlságosabb pél­dája annak, milyen utakat követ Kína a fejlődő orszá­gok viszonylatában. NEM KEVÉSBÉ tanulságos Pekingnek a közel-keleti konfliktussal kapcsolatban tanúsított magatartása is. A Za Rubezsom című szovjet külpolitikai folyóirat ezt úgy foglalja össze, hogy célja kettős. Először: reakciós, na­cionalista hangulatot szít az arab országokban, hogy meg­gyengítse kapcsolataikat a Szovjetunióval, másodszor: elutasít minden javaslatot, amely a konfliktus politi­kai rendezésére irányul — egyszerűen azért, mert érde­kelt a jelenlegi közel-keleti konfliktus fennmaradásában, az újabb összetűzésektől ter­helt helyzet fenntartásában! A harmadik világgal szem­beni kínai célkitűzéseket je­lenleg a gazdasági és segély­politika illusztrálja legjob­ban, miután ma ez a kapcso­latok fő tartalma. Peking a saját gazdasági helyzetéhez képest viszonylag magas arányú kölcsönöket és segé­lyeket folyósít. Általános vé­lemény szerint ezek megha­ladják a nemzeti jövedelem 1,2 százalékát. A kínai kölcsön- és segélv politika egyik gócpontja elő­ször Indonézia, az Indiát körülvevő országok (tehát Nepál, Ceylon, Burma és Pakisztán), valamint néhány fekete-afrikai ország volt. (Elsősorban Tanzánia, Zam­bia és Uganda.) Az első szakaszban (amely­nek csúcspontján Csou En- laj 1964—65-ös ázsiai—afri­kai útja jelentette), meglehe­tősen nagyszabású stratégiai I elgondolás körvonalai bonta­koztak ki: Peking vezetése alatt egy Pakisztánra és In­donéziára támaszkodó ha- I talmi csoportosulásé. Ennek 1 szolgálatában Kína nagymér­tékben felelős azért, hogy In­donézia baloldali politikai erőit a kalandorság irányá­ba hajszolta. Az 1965-ös ka­tonai puccs és a nyomában fellángoló ellenforradalmi terror jó időre „kikapcsolta” Indonéziát Peking potenciá­lis szövetségeseinek sorából. Ettől kezdve a kínai segély- politika a megmaradt pozí­ciókra, tehát Pakisztánra és Nepálra, Afrikában pedig Tanzániára és Zambiára kon­centrált. MAGATÖL értetődően Kí­na segélypolitikája és a har­madik világgal szembeni egész magatartása rendkívül hullámzó és ingadozó, — hi­szen nem a fejlődő országok érdekeinek elvi támogatása, hanem hatalmi célok vezér­lik. A felsorolt, vázlatos pél­dák is mutatják azonban, hogy ezeknek az országok­nak a többsége nem hajlan­dó elismerni Kína hegemén J törékvéseit. E politika eddi­gi mérlegét Alekszejev ta­nulmánya így foglalta össze: „A harmadik világ országai sorában is nő a bizalmatlan­ság a maoista politikával szemben, mert a harmadik világ országai nem óhajta­nak Kínával olyan kapcso­latokat, amelyek szovjetelle­nes bázison létesülnek. A szovjetellenesség a fejlődő országokkal folytatott kínai politikában is bukásra van ítélve. Minél hamarább fel­ismerik ezt Pekingben, an­nál többet használnak a kí­nai nép alapvető és hosszú lejáratú érdekeinek”. ^ l—i—e) r? Gyöngyösi vegytisztító sza­lonban való foglalkoztatás­sal felveszünk 4—5 éves gyakorlattal ren­delkező tfeqyész­íeciiniSiust. Jelentkezni lehet: Heves megyei, Patyolat Vállalat., Gyöngyös, Fő tér 11. sz. alatt. 1z emlékezés naple Szeptember 1-én emléke­zik a világ. Harmincnégy évvel ezelőtt, 1939. szeptem­ber 1-én indította be a né­met fasizmus azt a gépezetét, amely azután több mint öt éven át ölt, pusztított, fel­égetett, megsemmisített, ki­irtott. Ezen a napon robban­totta ki Hitler a második vi­lágháborút. A Lengyelország elleni tá­madás napját jelölte ki a világ közvéleménye nemcsak az emlékezés, hanem a fa­sizmus elleni harc és össze­fogás nemzetközi napjának. Több mint huszonnyolc éve, hogy a szovjet hadsereg csapatai az egykori német birodalom fővárosában ki­tűzték a győzelem vörös zászlaját. Az öreg kontinens, Európa viharos története nemigen ismer olyan kor­szakot, amelyben huszon­nyolc évig hallgattak a fegy­verek! Az első világháború­nak utolsó puskalövése után alig több mint két évtized­del dördültek el Lengyelor­szág határain a német ágyúk. S bár nem mondhat­juk, hogy a világon teljes volt a béke 1945 óta, hiszen alig volt pillanat, amikor va­lahol helyi háború, fegyve­res összeütközés ne rombol­ta volna az emberi otthono­kat. de az egész glóbusra ki­terjedő konfliktust sikerült megakadályozni. Sikerült megakadályozni, mert abból a nemzetközi antifasiszta összefogásból, amelyet szeptember 1-én tisztelünk meg az emléke­zéssel, végül is olyan világ született, amelyben merőben mások az erőviszonyok, mint bármikor ezelőtt voltak. Ma Európában, de nagy­részt az egész világon is olyan viszonylag enyhült 'nemzetközi légkör uralkodik, : amelyre csak közvetlenül 'HM5T a győzelem u,tén és ak­kor is csak rövid Időre volt példa. De nagy könnyelmű­ség volna — különösen a fa­sizmus elleni nemzetközi harc napján — nem emlé­kezni arra, hogy a múlt ma­radványai és erői még létez­nek és működnek. A világ sok táján megtalálhatók » fajüldözés, az elnyomás, az embertelenség, a vérgőzös gyilkosság — vagyis a fa­sizmus — követői, hívei, S még inkább akadnak olva- nok, akik talán nem kíván­nak a fasizmus végleges módszeréig elmenni, csak (!) éppen a békés egymás mel­lett élés politikáját váltanák fel a hidegháborús kalandok régebbi módszereivel. A fasizmus elleni nemzet­közi harc napja ezért nem­csak az antifasiszta harco­sokra — élőkre és a hősi ha­lált haltakra — emlékezés ideje. Az erők összefogásá­nak napja Is, hogy soha töb­bé ne virradjon ránk olyan nap, mint 1939. szeptember 1.! N. J. napok! szeptember 3-161 8-ig a Heves megyei szövetkezeti bútoráruházakban: Füzesabony, Heves, Kápolna. Pétervására, Verpelét tekintse meg az AGRIA Bútorgyár termékeit! Kedvező árak! Jó minőségi Nagy választék! Aíi

Next

/
Oldalképek
Tartalom