Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-09 / 185. szám
Első látásra senki sem gondolná professzornak, megjelenésében semmi komolykodó, semmi katedraízű vonás. Kellemes, szellemes társalgó, épp olyan, amilyennek az olasz entel- lekttiel-típust elképzeljük. Am, amint szakterületére, a műemlékvédelemre célzok, mintha kicserélnék: a munkáját szenvedélyesen kedvelő ember széles gesztusaival magyaráz, s szeretne mindent úgy elmondani, hogy a témában járatlan partnert is az alkotómunka részesévé avassa. Ez bizony nem kóny- nyű dolog, mert a műemlékvédelem majd minden területén otthonosan mozog. Roberto di Stefano a műemlék-restaurálás nyilvános, rendes tanára a nagy múltú nápolyi egyetemen, igazgatója az építészettörténeti intézetnek, vezeti azoknak az olasz építészmérnököknek továbbképzését, akik a történelmi városközpontok megmentésére specializálták magukat, főszerkesztője a Restauro című, nemzetközi hírű szakfolyóiratnak. — A sok cím, megbízatás sok elfoglaltságot is jelent. A cél azonban azonos: minél hatékonyabban dolgozni a pusztuló műemlékek megmentésén. Olyan feladat ez, amelyhez sosem elég sem a szakember, sem a pénz, s ráadásul az idő is sürget. — A magyar szakemberek érdeklődnek az önök eredményei, gondjai iránt. Beszélne ezekről? — Felgyorsult az urbanizáció, egyfe többen rohamozzák meg a városokat. Ez nemcsak olasz specialitás, hanem európai, 6Őt világjelenség. A korszerű — a betonnal, az üveggel operáló. — építéstechnika betör a történelmi múltú, évszázadok titkait őrző városközpontokba is. Nem mindegy, hogy miként kap helyet, teret. Nekünk, a műemlékvédelem szakembereinek arra kell ügyelnünk, azért kell dolgoznunk, hogy megteremtsük a múlt és jelen harmóniáját, megőrizzük a história ránk maradt értékeit. S még egy: a nagy múltú épületeket, városcentrumokat a ma embere számára is összkomfortossá kell varázsolni. Feladatunk azonos az önökével, csak a gondjaink nagyobbak, hiszen szinte megszámlálhatatlan műemlékünk van. Legnehezebb a pénzt előteremtem. Érthető mert a munka csillagászati összegeket igényel. Csak Velence esetében 100 milliárdos tételekkel számolunk. V. JEGOROV dokumentumregénye: A nyári egyetrm vendégkönyve Professzor, HípolüMI kötelező udvariasság, amit mondok, azt tények bizonyítják. Kollégáimmal tavaly nyáron részt vettem a Budapesten megrendezett ICO- MOS-kongresszuson. Megvallom őszintén; meglepett, amit láttunk, hallottunk. Igen, mert nem gondoltuk, hogy ilyen színvonallal találkozunk. Önök — kiváló szakemberekkel — nagyon eredményesen dolgoznak a Velencei Charta irányelveinek szellemében. ' Eredményeiket az olasz nagyközönség is megismerhette Később a Firenzében megrendezett magyar műemlékvédelmi kiállításon. Az anyag oiyan színvonalas és érdekes volt, hogy úgy döntöttünk, elvisszük szűkebb hazánkba, Nápolyba is. Nem túlzók, amikor azt mondom, hogy munkájukat világszínvonalon végzik, műemlékvédelmi tevékenységük minta lehet bármelyik ország számára, ötleteiket bárhol hasznosíthatják. Eredményeiket számon tartják a legrangosabb nemzetközi szakmai berkekben. S hadd emeljem ki szakembereik felkészültségét, sokoldalúságát. Folyóiratomban ezért adtam készséggel helyet annak a terjedelmes tanulmánynak — negyven illusztrációval színesítve — amelyben dr. Merényi Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója összegezte a magyar műemlékvédelem negyedszázados eredményeit. Olyan sikerek ezek, amelyeket há’.'s feladat népszerűsíteni. S még egy: örültem, hogy Egerbe jöhettem, hogy meghívtak előadónak a műemlékvédelmi tagozatú nyári egyetemre. Nemcsak azért, mert beszámolhattam az olasz földön folyó munkákról, hanem azért is, hogy ismét alkalmam adódott eszmecseré <e. Higgyék el: önöktől lehet és érdemes is tanulni... Pécsi István tériumainak támogatósa. Ezek jó három éve alakultak, de a rövid i’dő alatt is bizonyították á decentralizáció előnyeit, mert például a nápolyi feladatokat, gondokat jobban ismerik Nápolyban, mint Rómában. S végül, rendkívül sokat jelent a helyi műemlékvédelmi felügyelők aktivitása: rajtuk is múlik, hogy lesz-e elég pénz, fölük is függ, hogy milyen anyagi segítséget nyújtanak a magánemberek s az egyházi szervek illetékesei. Megnyugtató az, hogy szakembereink száma gyarapszik: Rómában es Nápolyban kétéves továbbképző intézetek működnek: diplomás építészmérnökök ismerkednek itt a jellegzetesen műemlékvédelmi feladatokkal. Rajtuk, rajtunk múlik, hogy mind többen értsék meg: a pillanatnyi, talán túl nagynak tűnő anyagi áldozat idővel busásan megtérül. A turizmus sok pénzt hoz a konyhára: az idegent nemcsak az olasz föld szépsége, a tenger varázsa, hanem a történelmi múlt is vonzza. Arra törekszünk, hogy az eredeti szépségében helyreállított műemléki épületek hasznosan funkcionáljanak: otthont adjanak könyvtáraknak, közintézményeknek. Ügy tudom, önök is így gondolkod nak, ezt csinálják. — Nem először jár hazánkban. Módjában állt megismerkedni műemlékvédelmi tevékenységünkkel. Mi a véleménye erről? — Először egy félreértést tisztázzunk. Véleményemet nem befolyásolja a vendéget (10.) aitóstói a házba? — Milyen a szervezeti olasz műemlékvédelem? — Nálunk is az állam irányítja, mert ez az egyetlen járható út. Így lehet az°nos elképzelések alapján, összhangban tevékenykedni mindenütt Örömmel mondhatom, hogy a közelmúltban ismét előreléptünk. Területünk eddig a közoktatás- ügyi minisztérium fennhatósága alá tartozott. Most, hogy hivatalba lépett a Humor-kormány, két új minisztérium is alakult: egyik a környezetvédelmi, a másik a kulturális javak megőrzésére hivatott. Ezek az intézmények foglalkoznak majd az országos szintű műemlékvédelem irányításával, szervezésével. Ez az új megosztás rendkívül előnyös, mert tisztázódnak a feladatok, bővülnek a lehetőségek. Természetesen idő kell, míg megszokjuk az új metódust, az átállás mégis megéri. Sokat jelentett, s jelent ezután is a regionális — több megyét egybefogó — towmányzat illetékes miniszMásnap reggel Heckert beszámolt főnökének a Szergie- jevvel folytatott beszélgetésről. Schönhausen a rátarti szavakat hallgatva kinyújtotta a lábait, elmerült a hatalmas bőrfotelben. — Hogyan, Heckert úr, minden előkészítés nélkül, ajtóstól rohant a házba? Tudja, még a császár idejében volt egy Hagelberg ezredes nevű főnököm... Ha megtudja, hogy én hasonló módszerrel toborzom az embereket, legalább egy évre felmentett volna a szolgálat alól. Egyszer például... Felhasználva, hogy Schön- hausen emlékeiben motozva egy pillanatra elhallgatott, Heckert gyorsan közbeszólt: — Excellenciás uram, Szer- gejev — katonatiszt, tapasztalt ember, aki néhány szóból is megértette jövetelem célját. Ingadozását annak tulajdonítom, hogy ugyancsak zavarban volt. — S nem gondolja, hogy végül is kárba vész a fáradtságunk? — dörmögte Schön- hausen, láthatóan bosszankodva, hogy megzavarták visszaemlékezésében. — Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb elfogadja javaslatunkat. Itt majd, a követség hivatalos helyiségében másként fog viselkedni, a körülmények hatással lesznek rá. Véleményem szerint Szergejev elsősorban hazafi. Excellenciád nem tudja feltételezni, hogy egy ember — szülessen bar külföldön — neveltetése alapján igazi németté váljék? Én hiszek az érzések öröklődésében és mélységében. Az ő anyja tisztességes, bajor családból származik. A fivére él. Egy kis faluban lakik. Königsberg mellett. — Feljegyezte a szükséges információkat? — Természetesen, von Schönhausen úr. — Már érdeklődtem Berlinben is. Hangverseny - szívességből Inkább családias jellegű muzsikálásnak, semmint igazi, komoly hangversenynek lehetne minősíteni azt a néhány negyedórát, aminek keretében kamaraelóadást rendezett három művész. A helyszín a gyöngyösi öregek napközi otthona volt. Az asztal egyik oldalán közel félszáz idős ember figyelt, fülelt, érdeklődött, mosolygott és tapsolt lelkes örömmel és meghatódottan. A másik oldalán pedig Pri- bojszky Mátyás citeramű- vész, Forgács Éva énekes és Bogotái Tamás előadóművész mutatta meg képességének, tehetségének mértékét. A környezet is, az előadás is nagyon családias jellegű volt, otthonos, meghitt, bensőséges. Hiányzott minden ceremónia, merev külsőség, protokolláris távolságtartás. A művészek is csak az idős emberek kedvteléséért, egy őszinte hangon elmondott „köszönöm”-ért zenéltek, énekeltek, szavaltak. Köznyelven szólva: ingyen léptek fel. Második kiadásban megjeleni Lenin Válogatóit Művei I — 111. kötete A háromkötetes mű első kötetében az 1807 januárjától 1917-ig, második kötetében az 1917 januárjától 1918 júniusáig, harmadik kötetében pedig az 1918 júniusától 1923 márciusáig írott művek találhatók. Ugyancsak a Kossuth Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot a Négy- szemközt a chilei forradalomról című érdekes, időszerű munka: Eduardo La- barca újságíró huszonhét órás kötetlen beszélgetése Luis Corvalánnal, a Chilei Kommunista Párt főtitkárával. Ez a • szívességhangverseny nem is az első volt a gyöngyösi idősek napközi otthonának történetében. Maga Pribojszky Mátyás, aki művészi pályafutásának egyre ívelő útján lényegében Gyöngyösről indult el, korábban is bemutatta már itt legújabb összeállítását.. Valahogy olyan módon, mintha a legközvetlenebb hozzátartozók előtt tenné ezt a művész, felmérni akarván az első benyomásokat, önkontrollként is felhasználva a közelállók véleményét. Ma még nem általános érvényűek az ilyen jellegű rendezvények. Éppen a nevezett előadók említették. meg, hogy ők is, ismerőseik bármikor szívesen tennének eleget ilyen és hasonló meghívásoknak, ha abban a városban aznap úgyis hangversenyeznének. Mint történt e£ Nyári tervek Hevesen Gyöngyösön, az esti, hivatalos fellépés előtt. Amiért elmondtuk a példát, annak a célja is ez: kövessék mások is azt, amit a gyöngyösiek tettek. Nemcsak az idősek napközi otthona, hanem minden, hasonló, zártabb kis közösség számára felkérhetik a vendégként odaérkező előadókat, hogy művészi produkciójukkal ajándékozzák meg azokat is, akik már nem tudnak a nyilvános hangverseny hallgatói lenni. Tehetik ezt azok örömére, akik meghatottan fogadják ezt a figyelmességet, és azok készségére, akik jó szívvel „osztják szét” tehetségük megnyilatkozásait a kisebb létszámú, de nagyon hálás közönség között — szívességből is, emberségből is, térítés nélkül is. Ingyen. (O. Molnár F.) Amatőr kisfilmesek klubja alakul Előkészítő tanfolyam a dolgozók gimnáziumában — Augusztusi vendágegyiittes: a Heolon Nyáron sok művelődési. házban csendesebb az élet. A települések lakói inkább strandolni, nyaralni mennek. A hevesi művelődési központban nyáron is működnek a szakkörök, a klubok. Az érdekes programok még ilyenkor is becsalják az érdeklődőket. A közelmúltban például az alapfokú műszaki-rajz- tanfolyam hallgatói tettek sikeres vizsgát, s a képzés csaknem minden résztvevője el szeretné végezni a középfokú tanfolyamot is. Nemsokára kezdődik az új tanév a dolgozók gimnáziumában is, s ezért befejezéséhez közeledik az iskolai előkészítő tanfolyam. Az elmúlt évek kedvező tapasztalatai alapján az idén is indul német nyelvtanfolyam. A -Közeljövőben kezdi meg a munkáját az amatőr kisfilmesek köre, valamint a fotó- és a bábszakkör is. Az őszi és téli előadásokra készül az irodalmi színpad. A tanulás és a munka mellett jut idő a szórakozásra is: vasárnap, augusztus 12-én például a Neoton együttes és Katona Klári ad koncertet a Hevesi Művelődési Központban, augusztus 26-tól pedig minden második vasárnap a község KlSZ-alap- szervezetei rendeznek műsoros, zenés klubokat, A legtartalmasabb műsort nyújtó alapszervezetet jutalomban részesítik. — Ennek ellenére Szergejevet alaposan próbára kell tenni. — Egyetértek. Amikor megérkezik a követségre, egy órácskára átadom Fritz- nek, vigye le magával a pincébe. Bármit forgat is a fejében, Fritz kiszedi belőle. — Magának elment az esze, Heckert! Szergejev beteg ember, az első percben belehal, ha az a gorilla megüti öt. De ha túl is éli: hogyan tekintene ránk ilyen „ellenőrzés” után? Hogyan működne együtt velünk?! — Megmagyarázom neki, hogy ez elengedhetetlen procedura — a haza érdekében. Nem ostoba ember, megérti. — Nem, nem Heckert... — Nem tartaná szükségesnek excellenciád, hogy Berlint tájékoztassuk Szergejenről? — szakította félbe ismét a főnökét, nehogy űjabb történetbe kezdjen. Schönhausen szinte belepirult a gondolatba: milyen viharos tetszést arat majd a hír az Abwehrban, egy szovjet tisztviselő beszervezéséről. Nagy csábítást érzett a jelentés azonnali elküldésére, de óvatossága felülkerekedett. — Ne siessük el a dolgot. Előbb magam is találkozom vele, azután összeállítjuk a jelentést. Másnap este Heckert elment Szergejevért. Az utcák néptelenek voltak: a teherá- niak este nem szívesen mozdulnak ki az otthonukból. Tíz óra felé már alom na merül a város. A világosszürke Opel a sarok mögött várakozott. Heckert a volánhoz ült, s egy szőnyeget dobva a hátsó ülésen elhelyezkedő Szergejev lába alá, figyelmeztette öt: — Szergejev úr, úgy kell ülnie, hogy kívülről ne láttassák meg. Ne haragudjon a kényelmetlenségért, de az ön érdekében történik. Szergejev lejjebb csúszott az ülésen és mélyen előrehajolt. Tiz perc múlva a gépkocsi már a Doule-Allén járt, vagyis a „követség útján” — így nevezték ezt az •árnyas-zöld utcát, amelyen a diplomáciai képviseletek többsége összpontosult. A német követség épülete előtt Heckert megnyomta a kürtöt. A kapu zajtalanul kitá- rult, mintha a kürtjei egy rejtett mechanizmust működtetett volna. A gépkocsi behajtott az épületet övező parkban és megállt egy oldalbejárat előtt. Heckert kiszállt a gépkocsiból, saját kulcsával ajtót nyitva betessékelte Szergejev et. Amikor a késői vendégek átlépték a szoba küszöbét, Schönhausen felállt hatalmas íróasztala mögül. A szoba komornak és zsúfoltnak tetszett. Az idős ember — nem nevezve meg magát — kezet nyújtott Szergejevnek és hellyel kínálta. Heckert a mellettük levő díványra ült. — örülök, hogy megismertem, Szergejev úr. Heckert őrnagy már említést tett hazafias érzelmeiről. Ez dicséretes dolog. Mi, németek., bárhol, éljünk is, mindig készen állunk a haza szolgálatára, amely most történelmi küldetést teljesít. A Führer vezetésével Németország átformálja a világot. — Schön- hausen egy félfordulattal a háta mögött függő Hitler- portréra tekintett. Heckert felugrott a helyéről, karját előrelenditette és elrikkantotta magát: „Heil Hitler!” Szergejev zavartan felállt a helyéről. Schönhausen tanácstalan mozdulatot téve, rászólt: — Üljön csak le, Szergejev úr. Von Schönhausen folytatta volna a beszélgetést, de Heckert ízetlenkedése elvágta benne az előre kigondolt mondatok fonalát. A beállt szünetben sehogyan sem sikerült összeszednie a gondolatait. „öreg bútordarab, megérett az ócskáspiacra” — mondaná Hodzsa Ali — gondolta Heckert gonoszkodva. — Herr... Herr... — próbálta megtörni a csendet Szergejev, de nem tudta, hogyan szólítsa meg Schön- hausent. — Von Schönhausen — szólt közbe az öreg örömmel, azt remélve, hogy a társalgás kedvező fordulatot vesz. — Von Schönhausen úr, el kell mondanom, hogy betegségem miatt nem vállalhatom el a megbízatást. — O, ez nem akadály, tiszaiéit Szergejev úr. Amíg ön Iránban tartózkodik, megbízunk egy tapasztalt orvost a felügyeletével. — Ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan. — Ugyan már. Az orvos Heckert. úrhoz jár majd, önnek csak át keli mennie a szomszédos lakásba. Ez nem. tűnhet fel senkinek. Hír-fa csak ide a dqktort — fordult Heckerthez — használjuk ki az alkalmat, hogy Szergejev úr nálunk tartózkodik. Az őrnagy felemelte a kagylót, tárcsázott és egy Zeich nevű urat kért a telefonhoz. — Hadd vizsgálja meg önt a mi kiváló belgyógyászunk, azután majd visszatérünk az ügyre — mondta Schön- hausen. íFolytatjuk.)