Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

A köszörűs és az írógép

Hárman az egri adminisztrátorképzőből

A szokásos rutinkérdéssel kezdődött.

— Neve?

— Juhász Andrásné.

— Hol dolgozik?

— A Bervában.

— Szakképzettsége?

— Köszörűs.

— S adminisztrátorképzőbe jelentkezett?

— Nem vagyok egyedül. Több szakmunkás t6 próbálkozott — válaszol annak az embernek a nyugalmával. aki nagyon is természetesnek tartja elhatározását, nem is gondolva arra, hogy ezen sokan meglepődnének, mert a köszörű és az írógép bizony egymástól meglehetősen távoleső két világ. Nem könnyű áthidalni.

Vagy mégis?

— Ügy látszik, igen —tájékoztat Orbán Jolán tanárnő, aki a tanfolyam egyik legfontosabb tárgyát, a gyors- é6 gépírást tanítja a felnőtt tanulóknak. Nem marad adós az indoklással sem:

— A "harmincöt diák közt jócskán akad szakmunkás, s olyan is, aki csak nyolc osztályt végzett. Mégis vállalkoztak: kifizették az 1500 forintos tandíjat, s eljönnek hetente háromszor, otthagyva a családot, a kis gyereket, s írógéphez ülnek, ismerkednek a gyorsírás alapelemeivel a magyar stílusé« helyesírás szabályaival, a német nyelv titkaival. Igaz, csak július közepén indultunk, de úgy látom, hogy az első napok igyekezete nem lankad, a szorgalom ma is töretlen.

— Mit nyújt ez a tanfolyam?

— Lényegében alapképzést. Javaslatunkra a TIT Heves megyei Szervezete indította be. Kellett, mert mindenki nem juthat be a gyors- és gépíró iskola délutáni tagozatára. Nem tehetjük azt, hogy elutasítsuk az igényeket. Ezen a kurzuson jó adminisztrátorokat szeretnénk képezni, olyanokat,

Juhász Andrásné

l

akik viszonylag ügyes gyors- és gépírók, ismerik az üzleti, a hivatalos levelezés szabályait, s nehézség nélkül másolnak német nyelvű szöveget. Eljutnak a tízpercenkénti négyszáz szótagos sebességig. Ez ugyan kevesebb mint a szakképzett gépíróké, de éppen elég egy talpraesett adminisztrátornak.

— A hallgatók kapnak oklevelet, vagy bizonyítványt?

— Csak egy látogatást igazoló okmányt, megfelelt, jól, kitűnően megfelelt minősítéssel méltatjuk a szorgalmat, a törekvést. Ezzel aztán ki-ki úgy él. ahogy tud

Nem hivatalos végzettség, nem olyan okmány ez. amellyel bárhol lehet pályázni, csak egy jártasságot igazoló dokumentum. Értéke annyi, amilyen életrevaló, talpraesett tulajdonosa. Harmincöt lány és asszony mégis vállalta az elfoglaltságot, s kitartóan gyakorol.

1973. augusztus 1., szerda

Kövendi Szabolcsúé

tanul, úgy a tanfolyamon mint otthon.

Vajon miért döntöttek így?

Juhász Andrásné, a köszörűs szakmunkás:

— Mielőtt gyermekgondozási szabadságra mentem, meósként dolgoztam. Olykor akadt adminisztrációs feladat is.

— Ellátta, ellátná ezt a tizenegy hónapos tanfolyam nélkül is.. . Nem arra gondol, hogy jobb beosztásba kerül?

— Nem, elégedett vagyok így, ezzel. Mégis jelentkeztem, mert van elég szabad időm, s miért ne használja fel az ember hasznosan, ha csak huszonegy éves. Eredetileg a gyors- és gépíró iskolát akartam elvégezni az otthon töltött évek alatt. Oda azonban nem vettek fel. Itt megkapom az alapképzést, s már csak rajtam múlik, hogy hogyan jutok tovább. Azt hiszem, ha szorgalmasan gyakoriok — írógépem már van — akkor elérem a hivatásos gép- és gyorsírók szintjét.

Murányi Jánosné a Patyolat Vállalat Sass úti telepén átvevőként dolgozik. Ö így indokolja elhatározását:

— Én is gyermekgondozási szabadságon vagyok. A fiam már két és fél éves, nem kell már annyit foglalkozni vele, mint kisebb korában. Ha tétlenül ülök otthon, annak semmi haszna, így viszont, ha képzettséget nem is szerzek, annyit azért

elsajátítok, hogy gyakorlással továbbjussak. Gyors- és gépíró szeretnek lenni.

— A cégnél?

— Természetesen, remélem, hogy alkalmaznak is majd.

Kövendi Szabolcsúé szintén a gyermekgondozási szabadságot ákarja tartalmasán felhasználni, ügyesen beosztva szabadidejét. Korábban a Heves -megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál dolgozott, mint az igazgató titkárnője.

— Érettségi után, amint erre lehetőség adódott, elvégeztem — a szintén a TIT által szervezett és indított. — titkárnőképző tanfolyamot. Ügy éreztem azonban, hogy ez kevés.

— Mi hiányzott még?

— Egy jó titkárnő ügyes gyors- és gépíró is. Az viszont külön plusz, ha eliga’fcsw«- - i nft.1 íiw0t0

Murányi Jánosné

zódik a német nyelvben. Mindezt megkapom a tanfolyamon.

Folytatódik az óra. Harmincöt gép billentyűin mozognak a szorgos ujjak egyenletes ritmusban. Rögződnek a reflexek, senki sem mélázik, ,merf nem akar lemaradni, mindenki törekszik, s azt Szeretné, ha tervei megvalósulnának.

Tizenegy hónap múltán vagy később ...

Pécsi István

V. JEGOROV dvkumentumregénye:

Kelten a követségről

— Mit szólsz, Hans, menynyire elszémtelenedtek ezek a helyi firkászok, — a nehézkes, hosszú hajú, szőke férfi — már túl a negyedik ikszen — felemelkedett az asztalka mellől és odanyújtott egy iráni újságot beszélgetőtársának.

— Max, úgy látszik, felháborodásodban azt is elfelejted, hogy nem tudok perzsául.

— Majd én felolvasom — és Max, ahogy a másik nevezte őt, vagyis von Ettél, az iráni német követ, lassan, akadozva fordítani kezdte német nyelvre az említett cikket;

„Országunk fokozatosan olyan képet ölt, mintha civil ruhás, német csapatok bekebelezték volna. Allah a tanú rá: nincs az ország politikai és gazdasági életének egyetlen olyan területe s^m, ahol ne ülnének ott a német tanácsadók, konzultánsok. Vajon maradt-e, akárcsak egyetlen német vállalat, amely ne képviseltetné magát országunkban állandó személyzettel, amely fittyet hány hivatalos szerveink rendelkezéseire?! Nyílt titok, hogy e tanácsadók és vállalati megbízottak többsége va- lójábarl politikai tevékenységet folytat, feldúlja az életünket. .. ’’

„Kérem a jogosítványt \a

Hivatásos és önkéntes rendőrök közös akciója Hatvanban

Néhány perc híján délután 2 óra. A hatvani rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályán utolsó eligazítást kapnak még a félnapos akció „szerelői”, hivatásos és önkéntes rendőrök, majd nekivág a három kocsi a városnak. Feladat: ellenőrizni a közúti forgalmat, kiszúrni a szabálytalankodókat!

Az akció irányítója három megfigyelőpontot jelölt ki a 3-as főútvonal mentén. A három gépkocsi most oda tart, rádió adó-vevőkkel felszerelve. Az egyik jármű volánjánál dr. Láng Mihály sebészfőorvos, a másiknál dr. Kovács Andor ül. A harmadik kék-fehér rendőrségi autó

__

• • •

A Pápagáj-háznál táboro- zóknak nem kell sokáig tétlenkedniük Kevéssel fél 3 után megszólal Kállai Miklós kezében a rádió-vevő:

— Szürke „Zsiguli”, rendszáma ÜB 16-72, a cukorgyári gyalogos átkelőhelyen nem adott elsőbbséget az úttestre lépett járókelőknek, kérjük feltartóztatni.

Alig hal el dr. Hargitai

Rezső szava a készülékben, feltűnik a gépkocsi, majd a jelzőtárcsa intésére szépen félreáll. Vezetője persze méltatlankodik, kikéri magának, hogy szabálytalanul hajtott volna. De amikor a cukorgyári megfigyelőhelyről,

rádión keresztül, fejéfe ol7 »

vassák „bűnét”, vakarózik keveset, majd nyugta ellenében „legombol” 50 forint helyszíni bírságot.

• • •

Két órával később, a katolikus templomnál.

Az út széle a kerékpárosoké, motorosoké. De mintha soha sem hallottak volna a KRESZ-ről! Jön három motoros is egymás után, személykocsik közé sorolva. Aztán megrakott, hatalmas teherautók haladnak folyamatosan a kelső közlekedési sávon, ami megint tilos. Lassítja a forgalmat, növeli a főútvonalon a baleseti veszélyt. Akad „úrvezető”, aki nem jelzi irányváltoztatási szándékát. Azt, hogy kerül, vagy sávot változtat. Egy zöld Renault, magyar rendszámmal, legalább 80 kilométeres sebességgel hajt. De arra a sorsra jut, mint a többi szabálytalankodó. Megállítják. S fizet.

— A fene enné meg, drága lesz ez a hal... — morog

félhangosan a vezető, S visszaül horgászfelszerelése mellé az utastérbe.

Mint kiderül, a bányatóhoz tartott, némi horgászszerencse reményében. Csak hosz- szúra nyúlt a délutáni ulti- parti, azért a nagy sietség.

• • •

Erősen szürkül már, amikor lefújják az akciót, és sor

kerülhet a tapasztalatok összegezésére. Hallgassuk meg Szilágyi József százados véleményét a hivatásos és önkéntes rendőrik együttesen végzett munkájáról.

—■ Hiába a KRESZ, hiába az intelligencia, a józan ész, változatlanul sok a szabálytalankodó járművezető utain- kon. Megfékezésükre igen hatásosak az alkalomszerű, de átfogó ellenőrzések, amilyen a mostani is volt Hatvanban. A rádiós háromszögből nem bújhat ki sear ki, hálónkban fennakadnak a veszélyes „halak". Azok a vezetők, akik sem a maguk, sem embertársaik testi épségével nem törődnek, hanem a gyorsaság megszállottjai. Néhány óra alatt ezért kellett közülük-tizenkettőt helyszínen megbírságolnunk, s még számtalan szabálytalankodót, köztük gyalogosokat isi figyelmeztetünk. Ügy gondolom, érdemes lesz a jövőben sűríteni a hasonló akciókat. S kiterjeszteni a különböző városrészek forgalmára. Mert ott is vannak hibák, szabálytalanságok, amelyek ugyanúgy áldozattal járhatnak, mint amelyeket főútvonalon követnek el... Az önkéntes rendörök közlekedés- rendészeti csoportja egyesként sokat segít rajtunk. Köszönet illeti az akcióban részt vevőket. S mi továbbiakban is számítunk áldozatos munkájukra . -,

(moldvay)

Ismét olasz turnéra készül a gyöngyösi Vidróczki néptáncegyüttes

(Burányi Imre tudósítónktól):

Az elmúlt három-négy évben jelentős hazai sikerekkel büszkélkedhetett a gyöngyösi Vidróczki néptáncegyüttes. A „Ki mit tud”-ban elért nagyszerű helyezés mellett az országos találkozó (Debrecen, Sátoraljaújhely), első helyezései is bizonyították, jó úton halad a fiatal gárda. A csoport 1971-ben

már részt vett egy olaszországi vendégszereplésen és kiemelkedő sikerüknek köszönhető, hogy az idén újra meghívást kaptak egy tíznapos fellépésekkel összekötött turnéra. A csoport 48 tagja augusztus 8-én indul Olaszországba. Műsorukba, melynek „Ködellik a Májra” címet adták többek között szerepel a Méhkeréki tap- sos, a kunsági pásztorbotoló is és természetesen ízelítőt

adnak a mátrai táncokból. Augusztus 9. és 20-a közöt t. az Alpok lés a Velencei-öb >: festői környékén lépnek fel. A meghívást a Villa Santinn tartomány (nűvészeti szövetségétől kapták. A táncosokkal együtt utazik népi zenekaruk Schubert Henrik vezetésével és Forró Erzsébet énekes. Az együttes tagjai egy hétig Noszva.ion készülnek fel a tíznapos szereplésre.

— Elég ebből! — von Ettél dühösen összegyűrve az újságot, behajította -a papírkosárba. — Azt hiszem megérted. Hans, hogy az ilyen irományok mennyire csökkentik iráni befolyásunkat.

Von Ettél elhallgatott, keze idegesen játszadozott az asztali cigarettalartóval.

— Max, te csupán azért hívtál ide, hogy felolvasd nekem ezt a cikket?

■— Nem, csak még mindig hatása alatt vagyok annak a kellemetlen beszélgetésnek, amit reggel a külügyminisztériumban folytattam, éppen az iráni sajtó zabolátlansága miatt. De a bosszúság nem jár egyedül. Félórával ezelőtt kaptam Berlinből egy kínos rádiogramot. Winkler ismét követeli: gyorsítsuk meg a kaukázusi és a közép-ázsiai ügynökségek felkészítését. Ez a szemrehányás téged illet, Hans!

Von Ettél beszélgetőpartnere, a testes, hatvan év körüli, ' kopaszra borotvált férfi testalkatához mérten aránytalanul fürgén felpattant az alacsony karosszékből és odament az ablakhoz. A párkányra könyökölve dühösen kifakadt:

— Winkler tábornok azért hepciáskodik, mert utál engem. Megtudtam, hogy egyszer italos állapotban kije lentette: „Majd én leszámolok ezzel a von Schőnhausen nevű trotlival”. Winklernek köszönhetem, hogy ide, az isten háta mögé száműztek, \övetségi titkárnak.

— Nocsak Hans, azt hittem

’ülsz. hogy velem dolgozol!

Számomra te olyan tapasztalt felderitőnek számitsz, aki különösen . fontos küldetést teljesít.

— Csakis a barátságunk

miatt maradok itt — dohogta Schönhausen.

— Még nem mondtad el, mi történt köztelek...

— Bagatell dolog. Maga alá akart gyűrni, összárop- pantani, hogy vakon végrehajtsam a fantazmagóriáit, én pedig tudtára adtam, hogy törtető, tehetségtelen fráternek tartom, fantáziátlan katonaembernek, akinek fogalma sincs a hírszerző munkáról.

— Elviselhetetlen vagy. Miért rúgod össze a port olyan emberrel, akitől az előmeneteled függ! Ne haragudj, ha a barát jogán őszinte leszek: nem vagy tárgyilagos. Winkler természetesen nem eléggé tapasztalt, de nem is ostoba. Azt hiszem azért haragszol, mert ő került abba a beosztásba, amelyikre te pályáztál.

— Ezzel együtt buta, mint a sötét éjszaka. S gondold

el, ez a kretén vette magának a bátorságot, hogy engem kioktasson, amikor ideutaztam. Egy álló óra hosszat ködös célzásokkal igyekezett tudtomra adni, hogy a mi egész hadműveletünk csak a keleti győzelemmel ér véget. Mintha én ném tfidfárn ezt! Mintha as» dolgoztunk volna együtt a Barbarossa-terv részletein!' Tudva, hogy é>. kiválóan tájékozott vagyoK a közel- és közép-keleti politikában. unalmasan arról győzködött. hogy alapvető célunk — a katonai szövetség Iránnal, elfoglalni Indiát, s megszerezni az iraki olajat az Oroszország elleni háborúhoz. Különösen hosz- szan és zavarosan ecsetelte, hogyan szervezzem meg a szabotázsakciókat Bakuban. Nem győztem cérnával és megmondtam, ne kábítson engem a buta közhelyeivel.

— Jobb lett volna hallgatni. Most egyre követelőzőbb lesz.

— Igazán nem vallottunk szégyent. Megszerveztük az iskolákat, tapasztalt instruktorokkal rendelkezünk, folyik a felkészítés. A közeli napokban megkezdjük ügynökeink átdobását Oroszországba. Mit akar még tőlünk?

— Winkler a bakut rezidens miatt nyugtalankodik.

— Bemutattam egy sor jelöltet az orosz emigránsok közül, de Winkler ragaszkodik hozzá, hogy az illető szovjet ember legyen, aki élvezi a helyiek bizalmát.,. Mit csináljak — utazzam át, hogy megfelelő embert találjak?

— Sötéten látod a helyzetet, Hans. Megoldhatjuk a problémát anélkül, hogy elutaznál. Téged tanítsalak rá — hogyan?

— Max. te ma egyszerűen rossz hangulatban vagy. OV hagytam az :!imban Her- kertet, befejezem vele a dol- genn és visszajövök. Lejátszunk egy parti biliárdot

(Folytatjuk)

/