Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-02 / 179. szám

Fejlődésünk a számok tükrében r A KÖZPONTI Statisztikai Hivatal jelentése szerint az idei év első félévében a tervezettnél gyorsabban nőtt az ország ipari termelése. A szocialista ipar összesen 6,6 százalékkal termelt töb­bet, mint. egy évvel koráb­ban. Általában azok az ága­zatok fejlődnek gyorsan, amelyek egy-egy jelentős programhoz kapcsolódnak. A fellendülést nagyban előse­gítették az elmúlt hónapok­ban befejezett nagy beru­házások, rekonstrukciók. Jelentős előrelépés történt megyénkben is, ahol a vi- sorotai G agarin Hőerőmű, il­letve Thorez Külfejtéses Bánya beruházása a közeli múltban fejeződött be. Ve- lük együtt a szocialista ipar nálunk jóval meghaladta az országosan is kedvező fejlő­dési átlagot: összesen 19 százalékkal termelt többet megyénk ipara, mint a ta­valyi első félévben. A sta­tisztikai hivatal megyei igazgatóságán kapott adatok alapján, elmondhatjuk, hogy több vállalatunk gazdálko­dásában kedvező fordulat történt. A selyp! azbesztce- ment-nyomócsőgyár 32 szá­zalékkal növelte termelését, kevesebb selejt mellett, s igen örvendetes, hogy egyre -csökken az elfekvő készle­tük is. A Mátravidékl Kőbá­nya Vállalat 21 százalékos termelésnövekedés mellett a készlete csaknem a felével kevesebb, mint az év ele­jén, s ez eredményezte, hogy a veszteséggel zárt év után már figyelemre mél­tó nyereséget értek el. Élelmiszeripárunk fejlődé­se is magasabb az országos átlagnál annak ellenére, hogy egyes cikkekből keve­sebbet forgalmaztunk, mint tavaly ilyenkor. Takar­mánykeverékből például 25 százalékkal, ^cigarettából pe­dig 12 százalékkal fogyott kevesebb. Minőségében ki­válónak ígérkezik a zöld­borsó, viszont a tavalyinál mintegy 11 százalékkal ke­vesebb konzervet tudnak készíteni. A paradicsomfel­dolgozást előbb kezdik meg, mint az elmúlt évben és jó 30 százalékkal többre is számitanait a konzervgyá­riak. , A TERMELÉKENY 9ÉG alakulása megyei iparunk­ban — a visontai bánya- és hőerőmű révén — valamivel jobb az országosnál. A ter­melés növekedése mintegy 83 százalékkal a termelé­kenység javulásából eredt. Mindenképpen figyelemre méltó viszont az, hogy ha leszámítj ült a két korszerű új létesítményt, a többi gaz­dálkodó egységnél már csu­pán 54 százalékban nőtt ter­melékenység révén a terme­lés. Mint ismeretes, az elvá­rás 80 százalék körüli. A megyei székhelyű vál- ■ falatok, szövetkezetek árbe­vétele ebben a félévben el­érte a négymilliárd forintot, ez 611 millióval több a ta­valyinál. Némileg csökkent a beruházások a mezőgazda­ság és a belkereskedelem ré­szesedése ebből az összeg­ből. Az viszont jó eredmény­nek számít, hogy az export nagyobb arányban nőtt a termelésnél; a külkereske­delmi forgalmunk igen jó ütemben fejlődik. A foglalkoztatottságról és a bérekről a következőket mondják a számok: az ipar­ban az alkalmazotti lét­szám 'még mindig gyorsab­ban nő a munkásokénál, a túlórák száma pedig vala­mivel kevesebb a tavalyi­nál. Az átlagbérek 8,3 szá­zalékkal emelkedtek, a mű­szaki dolgozóknál ez a szám négy százalék. A legjobban egyébként a bányászatban nőtt a bérszínvonal, itt ugyanis a központi bérfej­lesztésen kívül is emelték a közös alapból a fizetése­ket. BANKI információk sze­rint a félévi készpénzkifize­tés öt százalékkal több a tavalyinál, ebből 18 száza­lékkal nagyobb a társadal­mi juttatások mértéke. Mindkét szám alatta van az országos átlagnak: ott a ki­fizetések hét százalékkal, a társadalmi juttatások 20 szá­zalékkal emelkedtek. (bekell) Néprajz és gazdálkodás Hegyvidéki búzakísérlet Bodonyban Kevés olyan települése van hazánknak, ahol ma is annyira él a néphagyomány, mint a kis mátraalji köz­ségben, Bodonyban. Sok ház­ban most is molnárkalácsot sütnek, naponta folklór kin­csünk régiségeiből énekelnek és a néprajzi hagyományok egész sorát őrizték meg a ■XX. század emberének. Dolgos nép lakik ebben a völgybe ékelt apró faluban, ahol az embereknek évtize­dek óta a föld, és az ezen termő gabona adta a meg­élhetési forrást. Nem is cso­da tehát, hogy az ittlakó pa­rasztokban ma is él a búza iránti tisztelet. A házakban esténként gyakran felcsen­dül egy-egy öreg ember szá­jából a régi idők aratásáról szóló emlék. — Sommások voltunk va­lamennyien — mondja a falu főutcájának egyik régi háza előtt álldogáló paraszt bácsi. — Ott fent azok a hegy­oldalak, a dűlők — mutat a távolba —, azok adták itt a legjobb búzát. ,A dombokon, a lankás hegyvonulatok oldalában az éles lejtők miatt persze ma is nehezen dolgozik az em­ber és a gép. Tavaly például alig tízmázsás átlagtermést adott a fertődi búza. Ezen próbált segíteni a termelőszövetkezet új veze­tősége. Az elnök, a bodonyi. születésű Farkas József ja­vaslatára — ismerve e táj és a falu hagyományait — a ko­rábbi alacsony termésered­mények ellenére továbbra is, a búza mellett döntöttek. De valahogy mégis másként láttak hozzá a gazdálkodás­hoz, mint elődeik. Feltérké­pezték a határt, korszerű ter­melési módszereket dolgoztak ki, és ezen a vidéken eddig ' nem termelt búzafajtákat szereztek be. A bodonyi hegyoldalakon kísérlet kezdődött. 500 hek­táros nagyüzemi tábládon és mellettük 23 hektár kis par­cellákon. Szovjet Bezosztája. Rannája és Auróra, francia Moisspn, olasz Etaile és Li- bellula magvak kerültek a földbe. A bodonyiak az' őszi vetés pillanatától kalászéré­sig érdeklődéssel figyelték a napról napra szépen fejlődő gabonafajtákat. Érdeklődés­sel szemlélték az egri járás szövetkezeti vezetői is a meg­változott bodonyi határt, az új búzafajtákkal ékesített táblákat. Sokan nem akarták elhinni, hogy mennyire át­alakultak a gyenge talaj- adotfeágú domboldalak. A szö­vetkezetek vezetői ezek titkát keresték. Ezután következett a má­sik meglepetés. Bodonyban az idén a korábbi évekhez képest jóval hamarabb beér­tek a búzák és már július első napjaiban hozzáláttak az aratáshoz. Ahogy teltek a nappk, úgy gyűltek a tapasz­talatok, az érdekes adatok és bejegyzések a főmezőgazdász füzetében. — Nagy az örömünk — mondja Koncz István, meri •*" az új fajták mind beváltották a hozzájuk fűzött reménye­ket. Bebizonyosodott, hogy intenzív búzákkal hegyvidé­ken is érdemes foglalkozni. ‘Nincs ennek nagyobb titka, csupán az, hogy sikerült ki­választanunk az itteni viszo­nyoknak legjobb fajtákat. Azután kellően műtrágyáz­tunk, megszerveztük a nö­vényvédelmet és a betakarí­tást. Egyszóval többet törőd­tünk ezekkel a növényekkel. — Mennyi az átlagtermés? — Hektáronként megköze­líti a 28 mázsát. — Ez rekordnak számít? — Ilyen termés tudomásom szerint még nem volt Bo­donyban. — Mely fajták bizonyultak a legjobbnak? — Főként a takarmánybú­zák, a Moisson, a Lilbellula és az Etaile. — És a kenyérgabonák közül? — Különösen a Rannája. — Tulajdonképpen helyi kísérletről van szó? — Mi kezdetben annak szántuk, de a nagyüzemi és a mintaparcellás' adataink, vizsgálódásaink támpontul szolgálhatnak az egri járás más gazdaságaiban is a hegyvidéki búzatermesztés­hez. eredményeik alapján a már meglevő fajták mellé ősszel két újabbat, a Martonvásári —2-t és szovjet Kavkázt is vetnek a bodonyi hegyolda­lakon. Ez további kísérletet jelent, melynek eredményei újabb adatokat szolgáltatnák majd. Mindenesetre a ke­nyérnek való örvendetesen, egyre nagyobb területet hó­dít meg a régi hagyományo­kat őrző mátraalji tájon. A bodonyi példa alapján vár­ható, hogy a hegyvidéki ga­bonatermesztés javítására másutt is hamarosan beve­zetik az inter víz búzafajtá­kat. Wen hisz Károly Várják a cukorrépát megyénk gyáraiban A hatvani, felfújható raktár mellett épül a fémvázas, újabb nagy tároló. (Foto: Perl) Hagyományosan nagy • ké­szülődés előzi meg az idén is d cukorgyári szezont. Jel-' lemző a munkákra, hogy megyénk két feldolgozó üze­mében — Hatvanban és Selypen —, együttesen, több mint 80 millió forintot fordí­tanak a fenntartásra, fej­lesztésre. Az összegből, Hat­vanban — egyebek, mellett/ — három új szeletpréssel gyarapítják a berendezést, s négy zagysűrítőt készítenek. Selypen ugyanekkor egy, na­pi 10 vagonos kapacitású szeletszárítóval, három auto­mata centrifugával és zsák­töltő berendezéssel korszerű­sítik a gyárát. A leglátványosabb munka azonban kétségtelenül a hat­vani új, szeletraktár építése — amit képünk is mutat. — A modern létesítmény a ta­karmányüzemi társulás beru­házásaként valósul meg. A 800 vagon szárazanyag befo­gadására alkalmas tároló ki­vitelezéséhez a tavasszal kezdett a Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalat, s már az idei szezonra végez is feladatával. A raktár fon­tos kiegészítője lesz a cukor­gyári melléktermékeket hasz­nosító takarmányüzemnek, hasonlóképpen a már ta­valy óta meglevő, felfújható tárolóhoz. Ami pedig a cukorrépát illeti: biztató hírek érkeznek a földekről. Jónak ígérkezik a termés, s ha a továbbiak­ban a növény megkapná a kellő napsütést, kedvezően emelkedhetne a cukorszáza­lék — a tavalyinál minden bizonnyal eredmény&sebb évre számíthatnának. Az idén is folytatják a ré­paátvétel korszerűsítését. A munka gyorsítására, könnyí­tésére további három va­gonbuktatót helyeznek üzem­be: Hajdúszoboszlón,' János- hidán és Kábán. S ezzel a két gyár körzetében már húszra emelkedik a modern , átvevőállomások számai A gyárakban ezekben a napokban az előkészületek utolsó „felvonása” kezdődik. Ügy tervezik, hogy augusz­tus második felében meg­tartják az üzempróbákat, s aztán, szeptember 6-ig Hat­vanban és Selypen is hoz­zálátnak az idei„ cukorrépa feldolgozásához. (— ni) Árasztással mentik a Hortobágy mocsárvilágát Az első kézzel fogható jeT lei mutatkoznak már az idén annak a tervszerű termé- . szetvédelmi munkának, ame­lyet a hortobágyi Nemzeti Park és a vízügyi szakem­berek az elmúlt év végén kezdtek a‘ pusztán a párat­lan ritkaságé madárvilág megmentése érdekében. A nagyiványihoz közeleső kunkápolnási mocsár az el­múlt esztendők száraz, csa­padékban rendkívül szegény időjárása következtében kezdett kiszáradni, pedig ez volt az átvonuló madarak legkedveltebb megállóhelye. A mocsár vizét a Tiszából vezető csatornák közvetíté­sével mesterségesen pótolták. s a nyár közepéig három­millió köbméter vizet en­gedtek rá a területre. Ezzel nemcsak az eredeti állapotát kapta vissza a kunkápolnási mocsár, de a fészküket ha­gyott ritka madarak is visz- szatértek. A réti füles ba­goly ott neveli három fióká­ját, s ismét tanyát ütött a fekete szárnyú széki-csér, amelyet utoljára 1840-es években láttak a Hortobágy környéki, Tiszatsege határá­ban. A Hortobágy másik külön­leges természetvédelmi terü­lete a jusztus fekete-rét. En­nek a mocsarát is árasztással mentik meg. A szövetkezetben az idén tovább egyszerűsítettük a növénytermesztés szerkeze­tét. A kukorica mellett a búza így is központi növény marad. A kedvező kísérleti A Krím és Egerszalók A bban az időpontban, amikor a Krímben ta­lálkoztak a testvérpártok ve­zető titkárai, Egerszalókon is találkoztak a tanácstagok. Aki most azt hiszi, hogy gú­nyolódni akarok és egy jó- poén kedvéért komolytalan­ra hangolom a krími találko­zó jelentőségét és nevetség tárgyává teszek egy kis fa­lu huszonegynéhány tagútes-- tületét — az téved. Ellehke-j zőleg. Éppen olyasféle töp­rengés nyomán kerültek pa­pírra ezek a sorok, amelyek során a kis dolgok és a nagy ügyek, az egész és a rész, a világ és annak egyik kis pontja közötti összefüg­gés volt a meditáció témája. Mi köze lehet Egerszalók- nak Krímhez? Vagy Pélynek Brezsnyev amerikai útjához. Egernek például az ősszel új­ra kezdődő európai béke- konferenciához? Egerszalókon az iskola és a közrend volt a napirenden, meg a lejárt határidejű ha­tározatok sorsa, még az „egyebek”. Krímben, a meg­jelent közlemény szerint ....... Kifejezésre juttatták azt. a z egyöntetű eltökéltségüket, hogy ebben az irányban fej­lesztik (mármint az egyete­mes béke biztosítása felé) a szocialista országok aktív együttműködését, megerősí­tették azt a készségüket, hogy elősegítik az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet sikerét." az utop­éi helyen világszerte ismert és elismert politikusok tár­gyalták a világ felvetetté na­pirendeket, Egerszalókon művezető az AFIT-ból, szö­vetkezeti elnök helyből, tsz- tag és ipari munkás,. iskola- igazgató, jobbára^ kétkezi munkás emberek vitatták a falu élete által felvetett prob­lémákat. Ugyancsak eltökélt és talán megmosolyogni is való aka­rat kelletik tehát ahhoz,, hogy ezt a két eseményt, amelyet időben valóban sem­mi, térben azonban többezer kilométer és rangban, vilá­got érintő súlyában a meg­mérhetetlen választ el egy­mástól, — együtt emleges­sük. Pedig hát- minderről szó sincs. Mert az igazság a2, hogy a világ békéje, a' szo­cialista országok összehan­golt cselekedetei „a nemzet­közi küzdőtéren a szocializ­mus ügye és a béke megszi­lárdítása érdekében... ” nem valamiféle soha nem volt és nem lesz, elvont „politikai világban”, hanem e földön valósulnak meg. Valósulhatnak meg! Amíg hallgattam a beszá­molókat a kis létszámú tes­tület komoly figyelme köze- ' pette, akaratlanul is azt je­gyeztem fel a noteszomba, hogy lám az élet a kis közös­ségek sejtjeiből és sejtjei­ben zajlik, a kis testületek döntései cementezik össze keménnyé, biztossá a kisebb közösségek sorsát és dolgát. 8 ha jól és okosan döntenek a maguk kis ügy eiben mond­juk Egerszalókon, vagy a valamivel nagyobb közösség­ben, például Egerben, akkor van alap, amire az országos döntések épülhetnek. A jó országos döntések. És garan­cia is egyben, hogy a más szórend is igazság legyen: az országos döntések jók legye­nek. Az országtól, hazánktól már lépést sem kell tennünk, hiszen már ott ás vagyunk: a szocialista országok ereje, e nagy közösség ereje az őket alkotó részek erején alapul. S ha gondolatban most visz- sza, — és végiggondoljuk e sajátos „erőrendszpr” építőkö­veit, mikrométerekben talán, de ott van ebben Egerszalók ülésező községi tanácsa, az Iskola, a tantestület élete és munkássága, a közrend és közbiztonság, ott vannak a tanács lejárt idejű határoza­tai és ott vannak az „egye­bek” is, ott van a falu életé­nek minden rezdülése.. Teljesen felesleges lenne és - illuzórikus is akár a Krímben, akár Genfben, vagy Helsinkiben tanácskoz­ni egymással, vagy bárkivel, ha! a tanácskozók, a szocia­lista országok legfőbb vezetői és testületéi nem érezhetnek maguk mögött a döntési rendszerek végtelennek tűnő hálózatát, t a megszámlálha­tatlan testületi döntésekben is kifejezésre jutó és egyet­értő népakaratot. A munkás- osztály akaratát. A parasz­tikéi. A mérnökét es a peda­gógusét. A háziasszonyét. A terhes kismamáét. Minden­kiét. Megmosolyogni való-e va­lóban a megállapítás: abban az időpontban. amikor a Krímben a pártok vezető tit­kárai találkoztak, akkor ta­lálkoztak Egérszalókon is a községi tanács tagjai? Megmosolyogni való, — hát persze, hogy az. De nem kinevetnivaló. Mosolyogni az érdekes igazságok, a sajátos összefüggések meg-, és felta­lálásakor szoktunk, megelé­gedetten. Kinevetni akkor nevetünk ki valamit és vala­kit, ha ott keres összefüggést, ahol nem is lehet találni, — elégedetlenségükben. És ki ta­gadhatná, hogy Egerszalók sorsa összefüggésben van Krímmel és Helsinkivel és összefüggésben lesz Genf fel is majdan? A z egerszalóki tariács- ülésről egyébként kö­zös közleményt nem adtak ki, s hogy volt ilyen tanács­ülés, azt is csak e sorok író­jának serénysége révén tud­hatták meg azok, akik egyál­talán kíváncsiak erre. így hát Egerszalók tanácsának ülése aligha kerül be a tör­ténelemkönyvek • lapjaira, Dehát nem a történelem­könyvek írják az ember, ha­nem megfordítva, az embe­rek írják a történelemköny­vek lapjait. Gyurkő Géza ÍSU augusztus- ik, csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom