Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
Dáriusz fejét keresik «sAAAAAAAÄAA* TENAGY SANDOIL. Ragyogás Nem volt akárki. „Dáriusz vagyok, a királyok királya, a népek királlyá, a világ királya, Hüsz- taszpész fia. Ahura-Ivlazda véd engem es mindent, amit én alkottam!” Ennek ellenére ő is meghalt, 2500 évvel ezelőtt, egyiptomi hadjárata idején. Sokat utazott, akárcsak Napóleon és hasonló indoklással. Az ő Waterlooja a Marathon nevet viselte: egyenjogú górok állampolgárok időszámításunk előtt 490-ben szétzúzták ezt a kolosszust. Azt mondják, hogy sirt a vesztes csata után, de hát nem is tehetett egyebet. Később fia 300 ostorcsapásra ítélte a tengert, mert hullám- zani merészkedett azon a napon, amelyen ő Görögországban kikötött. Dáriusz és utódai sokkal inkább szertelenségük, mint műveik révén maradtak nevezetesek a történelemben. Francia régészek a Délke- let-Iránban fekvő Susában 1895 óta kutatják a perzsa birodalom több évezredes múltját. Minden télen magas fokú képzettséggel és diplomákkal rendelkező urak és hölgyek érkeztek Susiana dombjaira, hogy Dáriusz nyomait kutassák az évezredek porában. Az iráni munkások népes csapata segít nékik a kutatásban, ami nem csupán kereseti forrás, hanem a Francia régészek szenzációs felfedezése Sósában: megtalálták a perzsák első királyának holttestét, de a feje nélkül. nemzeti dicsőség feltárását jelenti számukra. Az évek hosszú során át kiásták a 10 méteres mesterséges magaslatra épített óriási apadanai palotát. Nem tudhatták azonban, hogy valóban Dáriusz palotája volt-e. Ennek megállapításához szobrokra, feliratokra lett volna szükség, de korábban semmit sem találtak. Végre a Jean Perrot archeológus vezetése alatt álló francia misszió 1970. februárjában meglepő felfedezésre jutott: két teljesen érintetlen szürke márványasztalt talált, amelyek ékírásos szövege elmondta a palota alapításának ' történetét. Valóban Dáriusz palotáját ásták ki a homokból, s a misszió rövidesen másik palotát fedezett fel, amelynek csupán kihallgatási termében 100 oszlop állt: ez Dáriusz unokájának, Ar- taxerxésznék palotája volt, Ügy látszott hogy a múlt mintegy kapitulált a francia és az- iráni kutatók módszeA lurkó néhány sehíQin- get kér az apjától. — Minek néked a pénz? — kérdi a?_fpa.„. , — Mogbá akarok.^'menni, — Nepu.mész! —kiáltja mérgesen az' ápá. Tegnap autószerencsétlenséget láttál, tegnapelőtt egy lakóház égéséhez vittelek el. Azt képzeled, hogy az élet csupa szórakozás ... ? □ □ □ A cirkuszporondra kilép az áUatszelidítö egy kiskutyával meg egy macskával. A macska hátsó lábaira áll és sanzonénekesnő módjára énekelni kezd, a kutya pedig apró zongorán kíséri. A közönség odavan az elragadtatástól. Csak egy unatkozó ábrázatú néző súgja oda a szomszédjának: —Csalás az egész. A macska egyáltalán nem tud éne-' kelni, csak tátog. / x — Akkor honnan jön a hang? — A kutya hasbeszélő. □ P □ A vonaton egy nagykövet és egy püspök azon vitázik, hogy melyikük rangja magasabb. — Engem „excellenciád- nak” titulálnak — bizonygatja a nagykövet — Engem pedig „eminen- ciádnak” — vág vissza a püspök. Az ugyanabban a fülkében utazó kereskedelmi utazó erre így szól: — Hármunk közül az én rangom a legmagasabb. Amikor beállítok a vevőhöz, e szavakkal fogad: „Istenem! Már megint itt van!” □ □ □ Prospert megharapta a kutya. Rosszul érezte magát és elment az orvoshoz. — Szegény barátom — mondta az orvos —, magát veszett kutya harapta meg. Valamennyi tünet erre vall. Prosper elkomorodott. Majd hirtelen felugrott, az asztalhoz szaladt, felkapott egy papírlapot és írni kezdett. — Csak semmi pánik — szólt az orvos. — Én megres „bekerítő hadmozdulatai" következtében. A 6usai csoport frissen kánevezett vezetője, Mónik fíervran régésznő 1972. december 24-én reggel megkezdte munkanapját. Csoportja a „k. 16” négyszögben fogott az ásáshoz, s félnapi munak után, délután 3 óra tájban szoborszerű formákat fedezett fel. Egy kéz körvonalai bontakoztak ki, mire izgatottan tovább folytatták a munkát Másnap, december 25-én délután hieroglifák tűntek elő. A sietve odahívott epigráfus megállapította: ez valóban Dáriusz szobra. A felirat szövege szerint „íme a kőszobor, amelyet Dáriusz készíttetett Egyiptomban, hogy akik látják, tudják: a perzsa emberek elfoglalták Egyiptomot.” A szobor csaknem 2,50 méter magas, súlya 4 tonna, Perzsa öltözéket visel: hosz- iszú tunikát, széles övvel, övébe dugott tőrrel A szobrot most megtisztítják a Rárakódott földtől és átszállítják a susai múzeumba. A munkások izgatottan várják a további ásatást, mert még nem került elő Dá- riusznak a „királyok királyának” feje. Márpedig mindannyian szeretnénk látni csodálatos arcát, amelyről egy másik feliraton azt olvashatták: „Arca az Isten tökéletes mása.” T 1 ff» 1 ír Időjelző „béka Szerelmet ad a sző, ahogy kimondták, tudod-e, bizsergést reggelizem és lángolást kortyolok rá részegen szállók akkora fényben, akkora nyárban akárha szemed vizében, anyám sóhajában, érdes és édes nyelv: ízlellek, só és víz kitárt ege-földje, falánk hullámzás: átölellek s magamba zárlak, ragyogás lázas porszeme, szállók, tudod-e, akkora magányban, akárha sejtmag száll időtlen plazma-árban, nem láthatsz te sem, hunyt szemhéjam beborít, csak hiszed, hogy megtalálsz, s én is, hogy élek, keringlek csak, gyökerem, csöppként az aszályban, keringetlek, parányi Földem, újra-még sugárban, megszületnék már, gondoltam, megszületnék, a fény pirkadó bőrét áttörve, kihasítva, csakhát mihez kezdjek a csontjaimmal, gyönyörű, nehéz csontjaimmal... AAAAAA/W») ^^\AAA/VVV\A.AAA/VNAAAA/V\AAAAAy\AAA/VVSAAAAAA/VNAA/VVSA/VVVVVVNAA/V>^^^A/\AAAAAAAAAAAA^^AAAAA<‘ 09 gyógyítom. Ügy, hogy tseas szükséges végrendeletet írnia. — Ez nem végrendelet -*• válaszolt^ Prosper. — Azoknak a névsora, akiket meg : ’ kiéli harapnom, mielőtt ön meggyógyít, □ □ □ — Es miből készíti a piláfot? — Bárányhúsból. \ — No, és a bárányhúst!? □ □ □ Az építésvezető irodájába lihegve beront egy munkás: — Nagy baj van! Az a ház, amelyet tatarozunk, mindjárt összeomlik. — Hát nem megmondtam nektek, szerencsétlenek, hogy le ne bontsátok az állványokat, amíg a szobákat mind jó erősen be nem vonjátok tapétával! □ □ □ — Szégyellő magad — mondja fiának az apa. — A te korodban én senkinek sem hazudtam. — És mikor kezdted el? — kérdi kíváncsian a fiú. □ □ □ A kislány megkérdezi az apjától: — Papa, miért nem akarsz játszani velem? — Mert nincs időm. — Miért nincs időd? — Mert dolgozom. — És miért dolgozol? — Hogy pénzt keressek. — És minek kell pénzt keresni? — Hogy enni adhassak neked. A kislány elgondolkodik. — Tudod, most nem vagyok éhes, úgyhogy nyugodtan játszhatsz velem. □ □ □ Két ismerős beszélget — Akkor találkozzunk holnap. — Jól van. — Hol? — Ahol akarod. — Hány órakor? — Mindegy. — Szóval, megbeszéltük! As amerikai férfiak ete= csenek többé ráutalva a rá- dió és a televízió Időjaras- progiiózlsaira; az Egyesült Államokban állítólag olyan mandzsettagombokat hoztak forgalomba, amelyek színüket változtatják aszerint hogy eső, vagy szép idő várható. Kozmetikai divat —• persze csak annak, akinek tetszik. (Puskás Anikó felvétele) ^^MMA^MM<»MAMMAMAMMMAAAAAAAAAM/VWWAAAAAAMAAAMAAAAAAAAAAAMAA»VVWVjlWWWVWVSf A mellékutca már néptelen volt ebben a késő esti órában. A nő — bronzhajú, negyven év körüli, enyhén móléit teremtés — idegesen fordult hátra: követik-e? Megnyugodva látta, hogy követik. A szikár, magas férfi, homlokába húzott kalappal, gumitalpú cipőben, hangtalanul lépkedett a nyomában. A nő most megállt egy háztartási bolt kirakata előtt, és hosszan, elmerül- ten gyönyörködött a petróleumosüve- gekben. A férfi közvetlenül a háta mögé került. Halk sikoly. A nő izgalmában levegő után kapkodott. A szikár alak egyetlen szó nélkül elhaladt mellette és gyorsan befordult a sarkon. Ekkor a nő, kopogó tűsarkú cipőben, utána futott, majd a férfi mellé érve. lassított és közömbös, ráérős léptekkel sétált az oldalán. így mentek egyetlen hang' nélkül: egyik utcából ki, a másikba be. Jó félóra múlva a nő haragtól szikrázó tekintettel, erélyes hangon megszólalt: — Ne gondolja, hogy gyenge ellenféllel van dolga! Figyelmeztetem, hogy nem ijedek meg ilyen alakoktól, mint maga! Ha nem viselkedik tisztességesen, szólok a legköMAAMA/WWWM VWVVVWl CSAPDA ben talál, megiszom magával egy kávét a presszóban. — Igenis. Bocsánatot kérek, ha zavartam. Kézit csókolom ... —■ Álljon meg ® menet! Hová siet? Teljesen elveszítette az önbizalmát? Maga viszonylag jó megjelenésű férfi. Ha tetszik magának egy nő, ne legyen zavarban. Ha valóban úgy érzi, hogy nehéz lenne most elszakadnia tőlem, azt a kávét, amit egy hónap múlvd ittunk volna meg, most ts megihatjuk itt, a sarki cukrászdában. Világos? — Világos — bólintott engedelmesen a férfi. — Magába karolok, mert látom, hogy reszket az örömtől, alig áll a lábán — mondta a nő nagyon határozottan. A cukrászda előtt megálltak. Félig lehúzott redőny fogadta őket. — Záróra van1 — mormolta halkan a férfi. — Ha meg tetszik engedni, akkor talán majd máskor ... Galambos Szilveszter A megfelelő szót — megfelelő helyen Ebben a rövid közleményünkben a közéleti, a hivatalos nyelvhasználat néhány jelentéktelennek tűnő hibájára hívjuk fel a figyelmet, mert ezek a hibázások az egyértelmű, a pontos közlésnek mégiscsak akadályozói, s a közlő szándéknak, a közölt tartalomnak sem megfelelő nyelvi formák. Válogatnunk kell tehát e szavakban, s olykor egészen finom megkülönböztetésre is gondunk legyen. Nem mindegy pl. hogy valakiért aggódunk vagy miatta aggódunk. A szavak kifejező és használati értékét tekintve különösen ügyelnünk kell arra, milyen társításban, milyen beszédhelyzetekben vállalhatnak szerepet. A jelentős szóalakot pl. helytelenül társítjuk a hiba szóhoz. A hiba, a visszafejlődés szavak jelentéstartalma, használati értéke negatív irányú, a jelentős szóé pedig pozitív irányulásű. Ezért ne írjunk és ne beszéljünk így: jelentős hibákat fedezték fel, jelentős visszafejlődést, tapasz- ialtűnK TÍeiyés a * fetéhtös szó torsi tilsa ’’ á; következő nyelvi formákhoz: jelentős jövedelem, haszon, előrehaladás, előbbre jutás stb. A hiba, a bűn, a hibázás, a lemaradás legyen nagy, súlyos, tetemes stb. Az utóbbi hetekben gyakran jegyeztük fel a következő mondatokat: „Községünk messzebbre jutott már azon az úton, amely a szocialista átalakuláshoz vezet el bennünket.” — „Egyre messzebbre jutottunk azon az úton, amely a szocializmusba vezet” stb., stb. A közlő szándéknak s a kifejezendő, tartalomnak megfelelően az előbbre jut nyelvi formát kellett volna inkább felhasználni. A messze, mész- szebbre, messzire szóalakok elsősorban a következő jelentésváltozatokat hordozzák: távol esik, távolra jut, meg sem közelíti stb Az igényes, a hivatalos közleményekben, a publicisztikában, az újságnyélv- ben, a riportokban nincs helyük olyan szavaknak, nyelvi képleteknek, amelyekkel elsősorban a közvetlenebb beszélgetésben, a társalgási stílusrétegben vagy éppen a bizalmas és bizalmaskodó beszédhelyzetben élünk. Ezért „stílustalanok” s egyúttal a szabatos fogalmazás akadályozói ezek az újságokból szemelgetett nyelvi formák: „Azután uzsgyi (?!) a betörők kereket oldottak.” — „A római ideálok elközönségesedtek (?!). — „Az olaszok általában izgága (?) emberek.” — „A vulkán kitörése és a lávafolyam kapóra jött (?!) ” — „Ez az érv kilóg (!?) a többi közül.” A szabatos, az egyértelmű közlés érdekében kerülnünk kell ezeket a rostára tett hi- bá zásokat. Dr. Bakos József zelebbi rendőrnek, s az majd megtanítja móresre! Meglát egy csinos, magányos nőt, és mindjárt szemte- lenkedik. Azt hiszi, ha belenézek a két szép szemébe, azon nyomban a karjaiba szédülök? Nagyon téved, barátocskám! Bennem emberére talált. Figyelmeztetem, hogy elvégeztem egy alapfokú cselgáncstanfolya- mot! A férfi tisztelettel levette a kalapját: — Elnézést kérek, drága hölgyem. Most fejeztem be a gyárban a délutáni műszakot. Jólesik egy kis gyaloglás a friss levegőn hazafelé. Eszem ágában sincs, hogy tolakodóan viselkedjem. Soha nem vennék bátorságot ahhoz, hogy az utcán megszólítsak egy ismeretlen hölgyet. A nő mérgesen megragadta a férfi gallérját: — A leghatározottabban kikérem magamnak! Milyen jogcímen sérteget engem? Olyan csúnya, szánalomra méltó nő vagyok, akivel nem lehet néha elbeszélgetni? Elképzelhetetlen, hogy valaki elmenjen velem ef)y MVWWWVWWWWWWCl moziba, színházba, hangversenyre? Olyan kiállhatatlan, undok nő vagyok én? A férfi nagy, kockás zsebkendőjével megtörölte a homlokát. — Ellenkezőleg. Maga rendkívül csinos. s máris megszerettem azt a búgó, simogató hangját. A nő gúnyosan mosolygott: — Azt hiszi, ezekkel az ócska bókokkal megszédít? Velem nem lehet csak úgy egyszerűen megismerkedni az utcán. Egy férfi legyen szellemes, találékony. Derítse ki, hol lakom. Naponta küldjön egy csokor rózsát. Mellette egyetlen sor: „Hódolattal egy rajongója.’’ Később egy kis bonbont, édességet is küldhet. Egy jó hónap után aztán megvárhat a kapu előtt, és bevallhatja, hogy maga küldte az apró ajándékokat. Ha jókedvem-
