Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

Dáriusz fejét keresik «sAAAAAAAÄAA* TENAGY SANDOIL. Ragyogás Nem volt akárki. „Dáriusz vagyok, a kirá­lyok királya, a népek kirá­llyá, a világ királya, Hüsz- taszpész fia. Ahura-Ivlazda véd engem es mindent, amit én alkottam!” Ennek ellenére ő is meg­halt, 2500 évvel ezelőtt, egyiptomi hadjárata idején. Sokat utazott, akárcsak Na­póleon és hasonló indoklás­sal. Az ő Waterlooja a Ma­rathon nevet viselte: egyen­jogú górok állampolgárok időszámításunk előtt 490-ben szétzúzták ezt a kolosszust. Azt mondják, hogy sirt a vesztes csata után, de hát nem is tehetett egyebet. Ké­sőbb fia 300 ostorcsapásra ítélte a tengert, mert hullám- zani merészkedett azon a napon, amelyen ő Görögor­szágban kikötött. Dáriusz és utódai sokkal inkább szerte­lenségük, mint műveik ré­vén maradtak nevezetesek a történelemben. Francia régészek a Délke- let-Iránban fekvő Susában 1895 óta kutatják a perzsa birodalom több évezredes múltját. Minden télen ma­gas fokú képzettséggel és diplomákkal rendelkező urak és hölgyek érkeztek Susiana dombjaira, hogy Dáriusz nyo­mait kutassák az évezredek porában. Az iráni munkások népes csapata segít nékik a kutatásban, ami nem csupán kereseti forrás, hanem a Francia régészek szenzá­ciós felfedezése Sósában: megtalálták a perzsák el­ső királyának holttestét, de a feje nélkül. nemzeti dicsőség feltárását jelenti számukra. Az évek hosszú során át kiásták a 10 méteres mester­séges magaslatra épített óriá­si apadanai palotát. Nem tudhatták azonban, hogy va­lóban Dáriusz palotája volt-e. Ennek megállapításához szobrokra, feliratokra lett volna szükség, de korábban semmit sem találtak. Végre a Jean Perrot archeológus vezetése alatt álló francia misszió 1970. februárjában meglepő felfedezésre jutott: két teljesen érintetlen szür­ke márványasztalt talált, amelyek ékírásos szövege el­mondta a palota alapításának ' történetét. Valóban Dáriusz palotáját ásták ki a homok­ból, s a misszió rövidesen másik palotát fedezett fel, amelynek csupán kihallgatá­si termében 100 oszlop állt: ez Dáriusz unokájának, Ar- taxerxésznék palotája volt, Ügy látszott hogy a múlt mintegy kapitulált a francia és az- iráni kutatók módsze­A lurkó néhány sehíQin- get kér az apjától. — Minek néked a pénz? — kérdi a?_fpa.„. , — Mogbá akarok.^'menni, — Nepu.mész! —kiáltja mérgesen az' ápá. Tegnap autószerencsétlenséget láttál, tegnapelőtt egy lakóház égé­séhez vittelek el. Azt képze­led, hogy az élet csupa szó­rakozás ... ? □ □ □ A cirkuszporondra kilép az áUatszelidítö egy kiskutyá­val meg egy macskával. A macska hátsó lábaira áll és sanzonénekesnő módjára énekelni kezd, a kutya pedig apró zongorán kíséri. A közönség odavan az el­ragadtatástól. Csak egy unat­kozó ábrázatú néző súgja oda a szomszédjának: —Csalás az egész. A macs­ka egyáltalán nem tud éne-' kelni, csak tátog. / x — Akkor honnan jön a hang? — A kutya hasbeszélő. □ P □ A vonaton egy nagykövet és egy püspök azon vitázik, hogy melyikük rangja ma­gasabb. — Engem „excellenciád- nak” titulálnak — bizony­gatja a nagykövet — Engem pedig „eminen- ciádnak” — vág vissza a püspök. Az ugyanabban a fülkében utazó kereskedelmi utazó erre így szól: — Hármunk közül az én rangom a legmagasabb. Amikor beállítok a vevőhöz, e szavakkal fogad: „Istenem! Már megint itt van!” □ □ □ Prospert megharapta a ku­tya. Rosszul érezte magát és elment az orvoshoz. — Szegény barátom — mondta az orvos —, magát veszett kutya harapta meg. Valamennyi tünet erre vall. Prosper elkomorodott. Majd hirtelen felugrott, az asztalhoz szaladt, felkapott egy papírlapot és írni kez­dett. — Csak semmi pánik — szólt az orvos. — Én meg­res „bekerítő hadmozdulatai" következtében. A 6usai csoport frissen ká­nevezett vezetője, Mónik fíervran régésznő 1972. de­cember 24-én reggel meg­kezdte munkanapját. Cso­portja a „k. 16” négyszögben fogott az ásáshoz, s félnapi munak után, délután 3 óra tájban szoborszerű formákat fedezett fel. Egy kéz körvo­nalai bontakoztak ki, mire izgatottan tovább folytatták a munkát Másnap, december 25-én délután hieroglifák tűntek elő. A sietve odahí­vott epigráfus megállapítot­ta: ez valóban Dáriusz szob­ra. A felirat szövege szerint „íme a kőszobor, amelyet Dáriusz készíttetett Egyip­tomban, hogy akik látják, tudják: a perzsa emberek el­foglalták Egyiptomot.” A szobor csaknem 2,50 mé­ter magas, súlya 4 tonna, Perzsa öltözéket visel: hosz- iszú tunikát, széles övvel, övé­be dugott tőrrel A szobrot most megtisztítják a Rárakó­dott földtől és átszállítják a susai múzeumba. A munkások izgatottan várják a további ásatást, mert még nem került elő Dá- riusznak a „királyok királyá­nak” feje. Márpedig mind­annyian szeretnénk látni cso­dálatos arcát, amelyről egy másik feliraton azt olvashat­ták: „Arca az Isten tökéletes mása.” T 1 ff» 1 ír Időjelző „béka Szerelmet ad a sző, ahogy kimondták, tudod-e, bizsergést reggelizem és lángolást kortyolok rá részegen szállók akkora fényben, akkora nyárban akárha szemed vizében, anyám sóhajában, érdes és édes nyelv: ízlellek, só és víz kitárt ege-földje, falánk hullámzás: átölellek s magamba zárlak, ragyogás lázas porszeme, szállók, tudod-e, akkora magányban, akárha sejtmag száll időtlen plazma-árban, nem láthatsz te sem, hunyt szemhéjam beborít, csak hiszed, hogy megtalálsz, s én is, hogy élek, keringlek csak, gyökerem, csöppként az aszályban, keringetlek, parányi Földem, újra-még sugárban, megszületnék már, gondoltam, megszületnék, a fény pirkadó bőrét áttörve, kihasítva, csakhát mihez kezdjek a csontjaimmal, gyönyörű, nehéz csontjaimmal... AAAAAA/W») ^^\AAA/VVV\A.AAA/VNAAAA/V\AAAAAy\AAA/VVSAAAAAA/VNAA/VVSA/VVVVVVNAA/V>^^^A/\AAAAAAAAAAAA^^AAAAA<‘ 09 gyógyítom. Ügy, hogy tseas szükséges végrendeletet ír­nia. — Ez nem végrendelet -*• válaszolt^ Prosper. — Azok­nak a névsora, akiket meg : ’ kiéli harapnom, mielőtt ön meggyógyít, □ □ □ — Es miből készíti a pilá­fot? — Bárányhúsból. \ — No, és a bárányhúst!? □ □ □ Az építésvezető irodájá­ba lihegve beront egy mun­kás: — Nagy baj van! Az a ház, amelyet tatarozunk, mindjárt összeomlik. — Hát nem megmondtam nektek, szerencsétlenek, hogy le ne bontsátok az állványo­kat, amíg a szobákat mind jó erősen be nem vonjátok tapétával! □ □ □ — Szégyellő magad — mondja fiának az apa. — A te korodban én senkinek sem hazudtam. — És mikor kezdted el? — kérdi kíváncsian a fiú. □ □ □ A kislány megkérdezi az apjától: — Papa, miért nem akarsz játszani velem? — Mert nincs időm. — Miért nincs időd? — Mert dolgozom. — És miért dolgozol? — Hogy pénzt keressek. — És minek kell pénzt ke­resni? — Hogy enni adhassak ne­ked. A kislány elgondolkodik. — Tudod, most nem va­gyok éhes, úgyhogy nyugod­tan játszhatsz velem. □ □ □ Két ismerős beszélget — Akkor találkozzunk holnap. — Jól van. — Hol? — Ahol akarod. — Hány órakor? — Mindegy. — Szóval, megbeszéltük! As amerikai férfiak ete= csenek többé ráutalva a rá- dió és a televízió Időjaras- progiiózlsaira; az Egyesült Államokban állítólag olyan mandzsettagombokat hoztak forgalomba, amelyek színü­ket változtatják aszerint hogy eső, vagy szép idő vár­ható. Kozmetikai divat —• persze csak annak, akinek tetszik. (Puskás Anikó felvétele) ^^MMA^MM<»MAMMAMAMMMAAAAAAAAAM/VWWAAAAAAMAAAMAAAAAAAAAAAMAA»VVWVjlWWWVWVSf A mellékutca már néptelen volt ebben a késő esti órában. A nő — bronzhajú, negyven év körüli, enyhén móléit te­remtés — idegesen fordult hátra: köve­tik-e? Megnyugodva látta, hogy követik. A szikár, magas fér­fi, homlokába húzott kalappal, gumitalpú cipőben, hangtalanul lépkedett a nyomá­ban. A nő most meg­állt egy háztartási bolt kirakata előtt, és hosszan, elmerül- ten gyönyörködött a petróleumosüve- gekben. A férfi köz­vetlenül a háta mö­gé került. Halk si­koly. A nő izgalmá­ban levegő után kap­kodott. A szikár alak egyetlen szó nélkül elhaladt mellette és gyorsan befordult a sarkon. Ekkor a nő, kopogó tűsarkú ci­pőben, utána futott, majd a férfi mellé érve. lassított és kö­zömbös, ráérős lép­tekkel sétált az ol­dalán. így mentek egyetlen hang' nél­kül: egyik utcából ki, a másikba be. Jó félóra múlva a nő haragtól szikrázó te­kintettel, erélyes hangon megszólalt: — Ne gondolja, hogy gyenge ellen­féllel van dolga! Fi­gyelmeztetem, hogy nem ijedek meg ilyen alakoktól, mint maga! Ha nem vi­selkedik tisztessége­sen, szólok a legkö­MAAMA/WWWM VWVVVWl CSAPDA ben talál, megiszom magával egy kávét a presszóban. — Igenis. Bocsá­natot kérek, ha za­vartam. Kézit csóko­lom ... —■ Álljon meg ® menet! Hová siet? Teljesen elveszítette az önbizalmát? Ma­ga viszonylag jó megjelenésű férfi. Ha tetszik magának egy nő, ne legyen zavarban. Ha való­ban úgy érzi, hogy nehéz lenne most el­szakadnia tőlem, azt a kávét, amit egy hónap múlvd ittunk volna meg, most ts megihatjuk itt, a sarki cukrászdában. Világos? — Világos — bó­lintott engedelmesen a férfi. — Magába karo­lok, mert látom, hogy reszket az örömtől, alig áll a lábán — mondta a nő nagyon határo­zottan. A cukrászda előtt megálltak. Fé­lig lehúzott redőny fogadta őket. — Záróra van1 — mormolta halkan a férfi. — Ha meg tetszik engedni, ak­kor talán majd más­kor ... Galambos Szilveszter A megfelelő szót — megfelelő helyen Ebben a rövid közlemé­nyünkben a közéleti, a hiva­talos nyelvhasználat néhány jelentéktelennek tűnő hibá­jára hívjuk fel a figyelmet, mert ezek a hibázások az egyértelmű, a pontos köz­lésnek mégiscsak akadályo­zói, s a közlő szándéknak, a közölt tartalomnak sem meg­felelő nyelvi formák. Válo­gatnunk kell tehát e sza­vakban, s olykor egészen finom megkülönböztetésre is gondunk legyen. Nem mind­egy pl. hogy valakiért aggó­dunk vagy miatta aggódunk. A szavak kifejező és hasz­nálati értékét tekintve kü­lönösen ügyelnünk kell ar­ra, milyen társításban, mi­lyen beszédhelyzetekben vál­lalhatnak szerepet. A jelen­tős szóalakot pl. helytelenül társítjuk a hiba szóhoz. A hiba, a visszafejlődés sza­vak jelentéstartalma, hasz­nálati értéke negatív irányú, a jelentős szóé pedig pozitív irányulásű. Ezért ne írjunk és ne beszéljünk így: jelen­tős hibákat fedezték fel, je­lentős visszafejlődést, tapasz- ialtűnK TÍeiyés a * fetéhtös szó torsi tilsa ’’ á; következő nyelvi formákhoz: jelentős jövedelem, haszon, előreha­ladás, előbbre jutás stb. A hiba, a bűn, a hibázás, a le­maradás legyen nagy, súlyos, tetemes stb. Az utóbbi hetekben gyak­ran jegyeztük fel a követ­kező mondatokat: „Közsé­günk messzebbre jutott már azon az úton, amely a szo­cialista átalakuláshoz vezet el bennünket.” — „Egyre messzebbre jutottunk azon az úton, amely a szocializ­musba vezet” stb., stb. A közlő szándéknak s a kifeje­zendő, tartalomnak megfe­lelően az előbbre jut nyelvi formát kellett volna inkább felhasználni. A messze, mész- szebbre, messzire szóalakok elsősorban a következő je­lentésváltozatokat hordoz­zák: távol esik, távolra jut, meg sem közelíti stb Az igényes, a hivatalos közleményekben, a publi­cisztikában, az újságnyélv- ben, a riportokban nincs he­lyük olyan szavaknak, nyel­vi képleteknek, amelyekkel elsősorban a közvetlenebb beszélgetésben, a társalgási stílusrétegben vagy éppen a bizalmas és bizalmaskodó beszédhelyzetben élünk. Ezért „stílustalanok” s egy­úttal a szabatos fogalmazás akadályozói ezek az újsá­gokból szemelgetett nyelvi formák: „Azután uzsgyi (?!) a betörők kereket oldottak.” — „A római ideálok elkö­zönségesedtek (?!). — „Az olaszok általában izgága (?) emberek.” — „A vulkán ki­törése és a lávafolyam ka­póra jött (?!) ” — „Ez az érv kilóg (!?) a többi kö­zül.” A szabatos, az egyértelmű közlés érdekében kerülnünk kell ezeket a rostára tett hi- bá zásokat. Dr. Bakos József zelebbi rendőrnek, s az majd megtanítja móresre! Meglát egy csinos, magányos nőt, és mindjárt szemte- lenkedik. Azt hiszi, ha belenézek a két szép szemébe, azon nyomban a karjaiba szédülök? Nagyon téved, barátocskám! Bennem emberére talált. Figyelmezte­tem, hogy elvégez­tem egy alapfokú cselgáncstanfolya- mot! A férfi tisztelettel levette a kalapját: — Elnézést kérek, drága hölgyem. Most fejeztem be a gyár­ban a délutáni mű­szakot. Jólesik egy kis gyaloglás a friss levegőn hazafelé. Eszem ágában sincs, hogy tolakodóan vi­selkedjem. Soha nem vennék bátorságot ahhoz, hogy az utcán megszólítsak egy is­meretlen hölgyet. A nő mérgesen megragadta a férfi gallérját: — A leghatározot­tabban kikérem ma­gamnak! Milyen jog­címen sérteget en­gem? Olyan csúnya, szánalomra méltó nő vagyok, akivel nem lehet néha elbeszél­getni? Elképzelhetet­len, hogy valaki el­menjen velem ef)y MVWWWVWWWWWWCl moziba, színházba, hangversenyre? Olyan kiállhatatlan, undok nő vagyok én? A férfi nagy, koc­kás zsebkendőjével megtörölte a homlo­kát. — Ellenkezőleg. Maga rendkívül csi­nos. s máris meg­szerettem azt a bú­gó, simogató hang­ját. A nő gúnyosan mo­solygott: — Azt hiszi, ezek­kel az ócska bókok­kal megszédít? Ve­lem nem lehet csak úgy egyszerűen meg­ismerkedni az utcán. Egy férfi legyen szellemes, találé­kony. Derítse ki, hol lakom. Naponta küldjön egy csokor rózsát. Mellette egyetlen sor: „Hódo­lattal egy rajongó­ja.’’ Később egy kis bonbont, édességet is küldhet. Egy jó hó­nap után aztán megvárhat a kapu előtt, és bevallhat­ja, hogy maga küld­te az apró ajándéko­kat. Ha jókedvem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom