Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

Hogyan írt

verset

Petőfi?

Kedvelt területe a legendagyártásnak, hogy milyen alkotó módszereik, szokásaik voltak — vannak — a költőknek, művészeknek. Petőfi műhelytitkai is sokakat foglalkoztattak. Érthetően: verseit olykor villámgyorsan írta és kéziratain alig akadt törlés, javítás.

Az Akadémia 1951-ben kiadott Petőfi-gyűjteménye 855 verset regisztrál — ezeket körülbelül egy évtized alatt írta.

Köztudott, hogy Petőfi kitartó gyalogló, volt. Vándorúíjai több ezer kilométert fognak át, s útjai nem csekély részét gyalog tette meg, 855 verset «5 községben írt.

Egyenletes, kimért ritmusos járással rótta az utakat — járásának jellegzetességéből egyébként több ismertetője is megemlékezik. Kicsiny, sovány termete alkalmazkodott a hosszú, kitartó járáshoz. Tekintete a tájat pásztázta, gondolatai velejártak és a lépés ritmusára versbe formálódtak. Ugyanis — és ez a kutatók másik feltételezése, amit több jelenség is alátámaszt — Petőfi versekben gondolkodott.

Ami a fejében megszületett, versalakhaú született meg. Az pedig nem titok, hogy a ritmuson mozgás elősegíti a ritmusé« gondolkodást. E kettő benne olyannyira ötvöződött, hogy amikor Pesten letelepedett, többnyire akkor is járkálva dolgozott Sűrű pipafüst közt rótta az olykor igen csak szűk szobát, miközben kezével egy rézgarast hajigáit, mind a járást, mind a labdázást a vers üteméhez szabva; vagy a vers ütemét igazítva annak ritmusához. A János vitézt egy hét alatt írta egy néhány lépésnyi szobában, de ezt a hetet a szobában „át* gyalogolta*’.

Mindehhez csatlakozik a „Petőfi-titok” harmadik tényezője, köztudott nagyszerű emlékezőtehetsége. Verseit fejből szavalta, ■ amikor felbosszaDkod va egy kötetnyit összetépett, remek- müvek vesztek volna el, In ew lékezetből nem lett volna képes valamennyit újra leírni — ez a magyarázata törlés nélküli, hibátlan kéziratainak. Az ő fejében sem hibátlanul alakultak ki a remekművek, javította, módosította őket, de többnyire csak fejben. Mire papírt, tollat vett a kezébe, már készen állott a költemény. Mikor elkészült egy gyel — gondolatban letisztázta memóriája egy lapjára, és hozzálátott a következőhöz. Ha szállására ért, este vagy akár egy hét múlva —, egyszerre vetette papírra valamennyit. Nincs rá közvetlen bizonyíték, hogy így alkotott, csak a tudomány rakja ösz- sze, következteti sok-sok apró Jelből;

issii

Nylna Gfigorjeva, a CSASZSZK a Csuvas Drámai Színház tagja.

éiűemes művésze,

(Foto-, M. Szavin)

Etnkr a Marson 1980-Wen?

A jövendő Szoíuz—Apollo. repülés szovjet legénységének nyilatkozata

Alekszej Leonov és Valeri] Kuhassov, <i Szojuz és , az Apollo 1975. júliusi űrtalálkozójának két szovjet pilótája nyilatkozott a L’Humanité tudó’-'tójának.

A két űrhajós nem „új fiú” az űrkutatásban. Alekszej T.eonóv ezredes — V) éves — erélyes, s ugyanakkor közlékeny ember. 0 indult elsőnek „űrsétára” 1965.

március lS-ár., a Vosshod 2. fedélzetiről. Sétája mindössze 20 percig tartott, de korszakot alkotott a kozmosz meghódításában. A 38 esztendős Valerij Kubaszov mérnök rendkívüli felkészültségű, tartózkodó, szűkszavú ember. A Szojuz 6. legénységéhez tartozott 1969. októberében, amikor is ő végezte el az első hegesztést az űrben, a súlytalanság állapotában.

Feltesszük az első kérdést.

— Hol tartanak a Szaljut űrállomás programjának végrehajtásában?

Egyáltalán ml a Szaljut 2. kísérletének az értelme? Egyes nyugati kommentátorok nem haboznak kudarcról beszélni. Valóban az volt?

A. Leonov: „A Szaljutnak megvan a maga saját programja. Ha fellőtték, nem kell okvetlenül embert is küldeni utána. A Szaljut 2. jelentős mértékben hozzájárult az űrállomások fellövésének tanulmányozásához, elérte célját. Űj konstrukciós elemeit kipróbálták, most tanulmányozzák azokat az értesüléseket, amelyeket az űrből küldött.”

— ÜJ űrhajón dolgoznak-e a szovjet tudósok a Szojuz 11. tragikus balesete és a három űrhajós halála után? Esetleg újabb Szojuz-ürhajót terveznek?

A. L.: „Pontosan tudjuk, hogy mi történt a Szojuz 11-gyei. A visszatérésre szolgáló pilótafülkét és a visz- szatérés előtt elhagyott „or- bitális” fülkét jó néhány „áramkör” köti össze: a villanyáram, a hidraulika, a levegő stb. körei, amelyek megannyi hermetikus illesztésből és csatlakozóból. állnak. A két kabin elválásakor — mintegy 200 kilométer magasságban — az egyik ilyen „dugó” elvesztette lég- hatlanságát s a kabinból eltűnt a levegő.”

— A nyomás megszűnése természetesen halálos volt

V. Kubaszov: „Elvileg

nem kísérletezünk új űrha- jóyal: mnden újabb változat „Szojuz”. De megvizsgáltuk a légszivárgás problémáját és elgondolkodtunk rajta. Ebből hasznot húztunk, amennyiben bizonyos módosításokat hajtottunk végre a hajón. Három űrhajós helyett csak kettő lesz á fedélzeten, ami lehetővé teszi újraöltözésüket.”

— Több Apollo űrhajósai jártak a Holdon. Milyen lehetőségekre van kilátásuk a szovjet űrhajósoknak ezen a területen?

V. R.: „Számunkra igen távoli kilátás a bolygókon tett látogatás. Bonyolult műszaki kérdéseket kell megoldani ahhoz, hogy az ember ilyen hosszan tartó és távoli űrrepülésre vállalkozzék. De majd ha ezeket megoldottuk ... aktkor igen! Semmi esetre sem 10 éven belül.”

A. L.: „Talán majd 1980- ban vagy 1982-ben eljutunk a Marsra ... Azt azonban még nem' tudjuk, képes-e az ember súlytalanság nélkül

élni hosszú időn át s nem kell-e mesterséges nehézke- dés.t teremteni számárg.”

V. K.: „Erre a kérdésre még valóban nem kaptunk választ: nyilván még nem tudja senki Sem.”

— Hát a Hold?

A. L.: „Az automatagé-, pekkel végzett szovjet Hold- kutatás véleményem szerint nem drága és bőségesen tájékoztat bennünket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lemondtunk az űrhajósok repülőútjairól. Tovább dolgozunk ebben az irány- bap, de programunk mindenekelőtt a nagysúlyú űrállomások röppályára juttatásán alapul.”

V. K.: „Valóban ez kutatásunk fő iránya.”

— önök vesznek részt' 19?5-ben a Szojuz és az Apollo együttes repülésén. Jelent ez önöknek valamilyen különleges problémát?

V. K.: „Egyik legfontosabb probléma . . az idegen nyelv tanulása. De treníroznunk kell szimulátorokon, tanulmányoznunk kell a Szojuz és az Apollo űrhajókat stb., stb. A közös edzést már ezen a nyáron megkezdjük : Houstonba megyünk egy hónapra. Az'án ősszel amerikai kartársaink i;mnek el a Szovjetunióba, a Csillagvárosba.”

A. L.: „A közös program leglényegesebb szakasza a biztonság kutatása, a mentési lehetőség tanulmányozása. a Föld körüli röppá- lyán. De további szakaszok is megnyílnak előttünk, abban a mértékben, amelyben előbbre jutunk a tervek tanulmányozásában és a program unkban." ,

Fene Pichelin (Ford.: Halmy Ferenc)

E

Igyik partról a másikra segítette, hozta, vitte az utak vándorait Most ő maga lett az utas, egy nálánál is nagyobb révész kompján. Olyan kompon, mely örölttól fogva jár és járni fog az idők végezetéig; egyik parttól a másikig ...

Szépen beszélt a nap Megtelt hangjával az udvar, benne füröd- , tek a fák koronái. A szálló szónak nyomában pedig ott vergődtek, botladoztak a nehéz léptű emberi gondolatok, hogyhát. mivé leszünk, s hová tűnik a papi beszéd zengéséből mindaz, ami nem fér el itt, a koporsó körül. Beúszik tán a folyó sodrába és viteti magát arrafelé, ahol az öreg révész kompja szelte át a vizet? Meglehet, hogy arra megy, s ha arra jár, biztosan lehajtott fővel bandukol, de nem áll meg, mert a víznek sodra van. A part menti füzek oltalma alatt már futva szökik a zuhatagos folyó felé, s amikor átbukfencezik a tréfáskedvű habok hátán, elfelejti, hogy temetésről jött.

Mint jómagam is, de hát ki a vétkes benne? Mindenképpen Da- nyi bátyám, aki úgy ment ki a világból, hogy szóhoz jutott a saját temetésén. Mert világéletében olyan volt, hogy csak a huncutságokon törte a fejét

Én már láttam, hogy baj lesz. Mindenki látta. A pap is látta. Csak hát próbáljon akkor szólni valaki, amikor prédikál a pap, hogy vigyázzon, Eszti néni, kapja el a szitát! Kapkodott az szegény anélkül is, miután a vállával lebillentette a nyári konyha faláról, de már akkor késő volt. Sőt, egyenesen káros, mert úgy suhintotta oldalba a szitát, hogy gellert kapott. Attól pedig, mint az örvény, forogni kezdett a földön, a műkedvelő kántorok előtt. De azok tették magukat, mintha nem látnák. A tiszteletes bűvölhette el őket, akit egyáltalán nem hozott ki

Varga Nándor:

yalult forgács

sodrából a földi dolgok ilyen múlandó eseménye. A fekete sereg pedig, látván az egyházi személyek tétlenségét,- maga is veszteg maradt. ,

0 szitát a gyerek állította meg, a gyászoló unoka. Ott állt fejtől a ’koporsónak, és az aranyozott betűket feszegette, meg tán a nagy titkot is parányi eszével, hogy miért tették ebbe a csillogó, fényes ládába nagyapát, miért nem jön már ki onnan, mit akar ez a sok bácsi meg néni, és miért sír az édesanyja, mikor nem bántotta senki?

— De hát mit akart azzal a szitával a Danyi?. Minek kellett volna az neki, hogy úgy leszólította a szögről? — találgatták később az öregasszonyok, mihelyt szóhoz jutottak, és szentül meg voltak győződve, hogy az elköszönő révész keze van a dologban.

— Mintha csak a papnak felelt volna.

— Mit is prédikált a pap?

— Hogy az idő perceket szita} az évekre. Így mondta. Vagy nem? — De így.

— És pont akkor vágódott oda a szita.

— Nohát, ez a Danyi!

— Ez rávall.

— Jól tette, ha ő tette. Nem is ártana, ha szitán engednék át az emberek napjait. •

— Szentigaz.

— De a Danyi csak ne tolako jón azzal a szitával. Neki jó nap ., hulltak anélkül is.

— Jók is, meg rosszak is.

— Inkább jók, mint rosszak

E

— Hát nem panaszkodhat.

— Nagy ob űr volt, mint Frankli, akinek szolgált.

'.tanulta az űri tempót. Rászoktatta az utasokat, hogy húzzák helyette a kompot.

— De ő is fogdosta a kötelet!

— Csak fogdosta, de nem húzta!

— A ladiknál persze nem tudta átjátszani a munkát.

— Az rosszul vette volna ki magát. ,

— Igái, hogy nem tudott úszni?

— Beszélik... Ez már a szocializmusban tudódott ki. Vizsgáztatták a komposokat úszásból és a Danyit is levetkőztették. Állítólag megbukott, de titokban tartották, mert negyvenéves szolgálat után ez már nagy csúfság lett volna rá.

— Csak a szivarokhoz értett!

— Milyen parádét művelt velük! Válogatta. Csak a világossárgát vette.

— Különbül szivarozott, mint az urak.

— Nem tudta szívni! Mindig kialudt neki.

— ülíert eloltotta. Csak akkor szívta, ha látták.

— Tette magát. Pedig csak révész volt. A testvérei mind kitanult mesterek lettek; ácsok, kőművesek. Az Andri meg gőzekés.

— Neki is volt tanult mester-' sége. kovács volt Fegyverneken.

— De csak inas. Hiszen megszökött. Tán még egy ráfot sem tudott felhúzni a kerékre.

— No, ne mondja! Hát felismerte saját lőcseit a kompjába tévedt szekereken. Dicsekedett' velük, hogy ő csinálta — isten bűnéül föl ne rója —, mert dicsekedni azt tudott; halakkal, melyeket soha ki nem fogott, vidrákkal és víziborjúkkal, a zöldárvizekkel, meg a jégmenéssel, boszorkány okkal, kiket macska képiben látott éjszakának jdején a topolyafákon, vagy lúdkasban lefelé úszni a Garamon ...

H

Én szépnek láttam ezt az emlékezést, mely már a temetési menetben ott szállongott, cikázott a koporsó körül. Színes szitakötők járnak így a ladik után, s a bögölyök sem ártó szándékkal röppennek közéjük. Én mondom ezt, Danyi bácsi nevelt fia, hiszen büszke vagyok a hagyatékára. A sok örökös között nekem is van mibe fogódzkodnom, és ne vegyék tőlem rossz néven, ha nyomban herdálni kezdem a jussomat. Jut isj marad is.

amarjában nem is tudom, mihez nyúljak, mert emlékezetem polcain nagy az összevisszaság. A huzatos termekben kitépett lapok kergetőznek: tört

arany valamennyi. A juss. Hajlok utána, de kicsúsznak a tenyeremből, sötét odúk rácsai mögé húzódnak. Aztán megelevenednek és hívás nélkül, lapítva jönnek, mint alázatos nyulak. Előmásznak a kicsinyeik is. Hunyorogva jönnek a fény felé, aztán megtántorodnak, és akkora hancúrozást csapnak, hogy talán nem is illik kibeszélni.

Ami engem illet, eskü alatt merem állítani, hogy nagy művész volt Danyi bácsi, finom dolgokhoz értő, ritka talentum. Hogy nem dobálta a görög hálót, és nem emelgette a lesőt? Minek tette volna?! A halat megfogták helyette mások, de a fogásban benne volt az öreg révész magas tudománya, amit kellőképpen honoráltak a nagy halak nyomába igazított emberek.

— Most erre jár egy borjúnagyságú harcsa. Este fél nyolckor szokott jönni. Aluról indul mindig. Szembe az árral, csak úgy hömpölyög a víz — árultá el bizalmasan valakinek, olykor több embernek is egyszerre, de mindenkinek kü- lör.-külön négyszemközt. És mindig megfogták a Danyi bácsi halát. Ha nem aznap, hát máskor. Hogy olykor messzebb került horogra a járásától? Akkor is az a

hal volt! Az1 űzött halak útjai kiszámíthatatlanok. Ha pedig kisébb volt, mint a híre, hát istenem! Ravasz a víz, fürge a hal, és hátha a halász ügyetlenkedte el a szerencséjét.

Egyszer kibolondította a szocialista szektort, a damásdi nagyszerszámos halászokat, hogy valami istentelenül hosszú állat tekereg a sági partnál. Fölúszott már kétszer a kissárói kanyarig, egészen odáig, aho! megroggyant lábakkal egy öreg malom ácsorog. a térdig érő vízben, de ott megfeneklett, és kénytelen volt visszafordulni. Visszafelé mentében a komp alatt úszott el és úgy megmozgatta, hogy zörgött a csiga, megfeszült a kompkötél. Valóságos csoda, hogy él nem szaladt. Pedig száz szál drótból fonták!

Járatták a kerítőhálót, három nap és három éjjel a damásdi nagyszerszámos halászok, aztán mérgesen elvonultak. Hazafelé vonulásuk közben híresztelni kezdték: aki Danyi hala után indul, az olyan, mint aki kompnak, ladikr ' nak nyomát keresi a vízén. Rá pár napra saját falujuknál szétszaggatta hálójukat egy tengerekről elkóborolt viza. Míg ezek a foltozással bajlódtak, vízre szállt egy már sík szövetkezet. A harmadik húzásra partra vonták a kifullasztott jószágot, örömükben két kiló ikrát küldtek Danyi bácsinak, aki eképpen nyilatkozott a futárnak:

— Ha ikra volt benne, a menyasszonyt fogták ki. A vőlegény is lehet valahpl, mert párba járnak a vizák. Nászúton voltak. De a vőlegényt most ne keressék. Bánatában beúszott valami pandal alá. Nem is jön fel onnan, csak hét esztendő múlva, amikor, letelik neki a gyásza ...

P

andal alatt, a partoldalba mosott üregekben megpihen a hal. Oda nem vetnek horgot az emberek. Pandal alá úszik az ember is, csakhogy beléje száz horoggal kapaszkodnak az élők.

Viszik Danyit: gyalult forgács a derékalja.

A forgácsból maradt itt egy kassal. Elherdálom azt is szépen. Beszórom a zord folyóba: Ráeresztem, vigye a víz, teregesse kavicsokra, fatövekre, szerteszét.