Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

Magyarország népessége csaknem tíz és fél millió Illegalitásba bénpzerítib a dohányzóját Finnországban törvény készöl a dohányzók ellen — A többi skandináv országban is nehéz napok várnak rájuk Mi lenne, ha 1980-ra, vagy 2000-re kilenc, nyolc — vagy akár csak ötmillió- an lennénk? A feltevés természetesen abszurd, mindössze játék a számokkal. Egyáltalán, nem játékos gondolat viszont an­nak a ténynek a következ­ményeit, elsősorban gazda­sági következményeit fel­mérni —, hogy a jelenlegi születésszámot feltételezve — már negyven-ötven év múlva is kevesebb lakosa lesz Magyarországnak, mint jelenleg. Ha nem is fenye­get nemzeti katasztrófa, ha nem is kell balladai sötétsé- gű jóslatokba bocsátkozni, tény, hogyha nem növeke­dik a születések száma — akkor a századforduló vé­gére néhány tíz-, vagy száz­ezerrel mindenképpen ke­vesebben leszünk. Többféle számítás te vizs­gálja: hogyan alakul a most csaknem tíz és fél mil­liót számláló népességünk a jövőben? Nézzünk két al­ternatívát. Az első: tegyük fel' bogy a születések átlagos száma a hatvanas évek szintjén ma­rad és a családonkénti át­lagos gyermékszám csak az 1,8-at éri eL Nos, ezzel az alacsony termékenységgel számolva, az ezredfordulóra az ország népessége már csak az 1968-as szintnek fe­lelne meg, 2020-ra pedig már csak 9 millió 453 ezren lennénk, ami majdnem 10 százalékkal kevesebb a je­lenlegi népességszámnáL összehasonlításul: utoljára 1961-ben volt ennyi az <*'- szág lakóinak száma. A másik alternatíva: hogy a családok átlagos gyermek­száma 2,16 század lesz. Ez esetben már biztosítva len­ne a népesség úgynevezett „egyszerű reprodukciója” — tehát ugyanannyian lennénk, mint ma és megközelítőleg azonos korösszetételben. Ah­hoz azonban, hogy a népes­ség száma akárcsak kis mértékben is növekedjék, jóval több háromgyermekes családra lenne szükség, mint amennyit manapság számon tartunk. Sok szó esik mostanában demográfiai helyzetünkről: igen sokan vizsgálták és vizsgálják: milyen tényezők következtében alakult ki a jelenlegi helyzet: az Euró­pában is igen alacsonynak számító születésszám. Ma már közismertek ezek az okok: mindenekelőtt — gaz­dasági struktúránk átala­kulásával — megfogyatko­zott a hagyományosan ter­mékeny paraszti réteg, a másik tényező, hogy a nők egyre növekvő számban vál­lalnak részt a gazdasági-ke­reső tevékenységekből; és nem utolsósorban megvál­toztak a fogyasztási struktú­rával, az életszínvonallal kapcsolatos elvárások, azaz a családok nagyobb jólétet akarnak biztosítani — a ke­vesebb számú gyermeknek Nézzük tehát most az érem másik oldalát: milyen gaz­dasági körülmények között milyen életszínvonalon fog­nak élni unokáink 2000- ben, 2020-ban? Egy bizonyos: sok gond­juk lesz és gyakran fogják emlegetni a ma élő — vagy­is a mi nemzedékünket. Biztos ugyan, hogy 2000- re, 2020-ra sokkal több gép áll majd az emberiség szol­gálatában, sokkal több auto­matizált üzem lesz, mint napjainkban. Ha azonban a népesség — mint az előbbi számítások is bizonyították _ abszolút számában is m egfogyatkozik, fennállhat az a veszély, hogy a szapo­rodó gépekre sem jut majd elegendő munkáskéz. A gé­pék sohasem pótolhatják tel­jes egészében a meg nem született munkaerőt, arról nem is szólva, hogy a meg nem született gyermekekkel potenciális szellemi munka­erő is kárba vész. Mindez pedig azt jelentheti, hogy negyven-ötven év múltán, az ezredfordulóra lelassulhat egész gazdasági növekedé­sünk. A nagyobbik baj: hogy a jelenlegi születésszám állan­dósulásával nemcsak a né­pesség számának abszolút csökkenése jár együtt, ha­nem jelentős korösszetétel­változás következik be. A számítások szerint 2020-ban már 2,4 millió 60 éven fe­lüli lakosa lesz Magyaror­szágnak — ma ez a szám l millió 750 ezer. A kifizetett nyugdíjak összege ennek arányában nő majd és a 40 —50 év múlva élő munka­képes korú nemzedékre —, akik számban kevesebben lesznek a ma élő hasonló korú nemzedéknél — jóval nagyobb eltartási terhek hárulnák. 1970-ben az össz- népesség 21 százaléka a 14 éven alüH volt, 62 százalé­ka tartozott a keresőképes korúakhoz, és 17 százaléka volt 60 éven felüli. A jelenlegi alacsony azü- letésszám állandósulása ese­tén 2020-ra a számok így alakulnának: csupán 16,3 százalék lesz 14 éven aluli, mindössze 58,5 százalék tar­tozik majd a keresőképesek­hez, s a 60 éven felüliek aránya 25^2 százalékra emel­kedik. A gondol átment folyta­tása előtt érdemes leszögez­ni : a népesség fokozatos öregedése általános európai jelenség; és a civilizált tár­sadalmak mind egyetértenek abban, hogy erkölcsi köte­lességük az öregékről való gondoskodás. A megoldás tehát ne» az eltartási terhek növekedé­A bejárat oszlopain két" kő­oroszlán. Szembe fordulnak egymással Ügy vigyázzák a múló időt, kerítésen belül pe­dig azt a száz, magára mara­dottat, akiknek a hosszú, sárga épület negyedszázada végoltalom, utolsó menedék. Szerény ez a „Halász-kas­tély”. S ilyen néven ma már jobbára csak a falubeliek tisz­telik, egykori gazdája után. A benne otthonra leltek sze­mében mégis többet jelent a budai várpalotánál! Mert nem egyszerű fedél villámlásban, jégverésben, hanem illúzió is. Az elveszett paradicsom, a fészek és a család illúziója. De törvényszerű-e, hogy itt találkozzék, itt fusson össze száz életfonál? E pályaállo­mások nem fednek-e gyer­meki nemtörődömséget, spe­kulációt? Nem nyújtanak-e menlevelet a lelketlen kénye­lemnek, a harácsolás szelle­mének? # A lakószobákban rend és tisztaság. Az ágyak bevetve, gazdátlanul nyújtózkodnak. Jobb most a bokros, fás ud­var hűvös padjain üldögél­ni, vagy szedni a málnát, amelyből szörp készül. Egy tányérnyi jut nekünk is. Azt szemeljük, miközben lassú folyócskaként megerednek Gyöngyösi Erzsébet szavai. — Indulástól itt vagyok, legrejtettebb indulatukat Is úgy ismerem ezeknek az em­bereknek, mint a magamét. Múltjuk, sorsuk, akár egy film, lepereg előttem, bár­melyik jön hozzám gondjával, örömével. Küzdelmes életpá­lyák ezek jobbára, s a föld­höz, a paraszti világhoz kö­tődnek. De ott az olyan utak egynegyede, amelyeknek görbületét sehogyan sem ér­tem. sehogyan sem tudom megmagyarázni magamnak! Jól szituált gyermekek cse­lédként dolgoztatják anyju­kat, apjukat, míg azok erővel bírják. Aztán kezdődik a sza­ladgálás. Inkább kiegészítik sének kritizálása — hanem a megfelelő munkaképes ko­rú nemzedék biztosítása len­ne. Persze, a ló másik olda­lára sem szabad átesni: az aggodalmakat átérezve sem lenne helyes 20 — vagy akár harmincmilliós Magyar- ország létrehozására töre­kedni. Mint annyi közgazdasági kérdésnél, itt is az opti­mumról — a lehető legjobb megoldásról — van csupán szó. Az optimumot régi tör­ténelmi idők óta keresi az emberiség: már Plafonnak is voltak demográfiai javas­latai. A görög városállamo­kat körülvevő földek korlá­tozott voltára tekintettel Platon olyan szaporodást tartott helyesnek, amely a népesség egyszerű repro­dukcióját biztosította volna, tehát sem abszolút szám­ban, sefn pedig korösszeté­telben nem lettek volna je­lentősebb ingadozások — és ezzel a javaslatával a görög filozófus tulajdonképpen minden népesedési kérdés kulcspontjára tapintott rá. Ez pedig a következő: so­hasem a népesség abszolút száma a döntő szempont. Éppen ellenkezőleg: a né­pesség alakulásának legfon­tosabb ‘ kritériuma az inga­dozások nagysága. Vizsgál­junk 10, avagy 100 milliös népet — mindenképpen rendkívül káros gazdasági következményekkel jár, ha rövid időszak alatt jelentő­sen megnő, vagy megfogyat­kozik a népesség száma, mert az ezzel együtt járó korstruktúra-egyenetlenség igén nagy zavarokat okoz­hat az adott ország társadal­mi és gazdásági életében. Az optimum alapján arra kell tehát törekedni, hogy megfelelő születési arány­számmal biztosítva legyen a népesség mindenkori egész­séges korösszetétele a szülő nyugdíját, csak ve­gyük fel! Persze, nem raj­tunk múlik. Ha van is üre­sedés, hozzánk minden gon­dozott hivatali határozattal jut be. A csányi szociális otthon vezetője jó pár esztendővel ezelőtt, érdekes cselekedetre szánta el magát. Megrendezte az ápoltak és gyermekeik ta­lálkozóját. Kicsinek bizo­nyult a ház, az udvar. Közel háromszáz hozzátartozó se­reglett össze az országból. Volt köztük nem egy, ame­lyik tíz éve nem látta az any­ját. Az akció javított az öre­gek helyzetén. Rendszeressé vált a szülök és fiaik között a levelezés, majd forgalma­sabbak lettek a látogatódél­utánok. De még mindig tucatra te­hető azok száma, akik vizit­napokon hiába ácsorognak az oroszlános kapu közelében, hiába lesik a távoli kedvest! Juliska néni egyszer meg­sokallta a reménytelenséget. Kimenőt kért, s megtakarított pénzén Egerbe buszozott. Ta­vaszi vasárnapon, ebéd után történt. Órák telhettek el csu­pán, újra itt volt. Fia hozta vissza. Még le is teremtette. — Anyuka, ha legközelebb ilyet csinál, leveszem magá­ról a kezemet. Dedós maga, hogy csak nekiindul a világ­nak. .. ? Gyöngyösi Erzsébet szeme éppen úgy csillogott e sza­vakra, mint ahogyan Julis­ka néni arcát elöntötték a könnyek. fS — Es leveheti a kezét? Mármint a könyörtelen fiú? Az otthon vezetőnője fejet ráz. — Azt megteheti, hogy rá 6em néz az anyjára, de anya­gilag felelőö a gyermek min­A LEGKEVÉSBÉ szeny- nyezett országok — a skan­dináv államok — fogták fel legkomolyabban az orvosok figyelmeztetését a dohány­zás káros hatásáról. A leg­szigorúbb intézkedésekre Finnország készül. A finn „dohánybizottság” a dohányzókat valósággal il­legalitásba kényszerítő tör­vényjavaslatot dolgozott ki. A törvényjavaslat szerint ti­los a dohányzás az összes nyilvános helyeken, az üzle­tekben, a vonatokon, az au­tóbuszokon és repülőgépeken, iskolákban, kórházakban, ét­termekben stb. A dohányzók Csak otthon áldozhatnak szenvedélyüknek, ha a házi­ak eltűrik őket. Esetleg a dohányzótermekben, ha eze­ket felépítik. A törvény el­len vétők súlyos pénzbünte­tést fizetnek, súlyosabb ese­tekben pedig tíz hónapig terjedő börtönnel is büntet­hetők. Eero Tala egyetemi tanár, az említett állami bizottság den hozzánk kerülő szülőért. Ha például az ápolt nyugdíja nem éri el tavaly november­ben 1200 forintra felmelt gondozási, eltartási Költséget, akkor ezt a közvetlen hozzá­tartozóknak kel kiegészíte­nie. Elárulorn magának, még egyetlen gyermek sem akadt, aki önmagától vállalta volna az összeget. Minden esetben a hatóságnak kellett beavat­koznia. Természetesen az el­tartási, illetve kiegészítő költ­ségek megoszlanak a gyerme­kek között. S a hat."ság még azt is figyelembe veszi, hogy az eltartásra kötelezettek mi­lyen anyagi viszonyok között élnek. — Van, akinek a nyugdíja meghaladja a gondozás dí­ját? — Kevés! De míg azoknál is meghagyunk belőle h sz százalékot, akik után csak pár száz forintot utal hoz ánk a nyugbérrel foglalkozó hiva­tal. Ezt aztán arra költik, amire akarják. Legidősebb lakónk, a 94 éves Harangozó néni például gyakran hátá­ra veti lenvászon tarisznyá­ját, felkapaszkodik a bus ra, s meg sem áll Gyöngyöspatá­ig. Ott nincs usyan már ro­kona, de akadnak ismerősök. S persze illik szemrevételez­ni a kis háztájit, aminek ho­zamából szőlő, pénz csurran- cseppen néhanapján. 55 Múlt -télen, egy hétköznap délutánon, csillogó fekete autó állt mag a „Halász-kas­tély” közelében. A falubéliek csak azt látták, hogy jött ebéd után, s ott időzött fél órát. Sofőrje unott képpel méricskélte a közeibe me­részkedő kíváncsiakat, akik­nek homlokán ez állt: — Ugyan kire vár a fekete Mercedes? Elárulom, egy gyárigazgató érkezett rajta Csányba. No, elnöke, máris Karkinen egészségügyi miniszter elé terjesztette a törvényjavas­latot. A dohányzó finnek ezt az intézkedést terrorként fog­ják fel, amely korlátozza az ember szabadságát. Lebujok- ba kényszerítenek bennünket mint az ópiumszívókat — mondják, UGYANAKKOR a nem dohányzók is azt mondják, hogy terrorizálják őket a bűzös füstfelhőkkel, amely az ő egészségüket is olyan mértékben veszélyeztette, mint a dohányzókét! A dohánybizottság abból indult ki, hogy a dohányzás tüdőrákot okozhat, habár azt is megjegyezte, hogy ez tel­jes mértékben még nem bi­zonyosodott be. A bizottság a dohány rek­lámozásának betiltását java­solja. A törvénytervezet sze­rint tilos dohányt eladni 15 évnél fiatalabb személyek­nek. nem azért, hogy valamiféle fióküzemmel javítson a hely­béliek foglalkoztatottságán, hanem édesanyjára volt kí­váncsi. Két esztendő múltán, s egyetlenként az öt testvér közül, akik szülőjüknek mondhatják a fejkendős, nyolcvan félé ballagó nénikét. Hogy bármelyik az öt kö­zül ne tudná othonába fogad­ni ? Olyanoknak engedve fé­rőhelyet, akik teljesen elha­gyottan, pár száz-forintokból, viskókban élnek? Lehetetlen! Mind vezető állásban van, s tágas lakások, házak birtoko­sa. Csak így kényelmesebb. Csak így olcsóbb. Csak így az egyszerű, pallérozatlan ma­ma nem rontja a proletársor­ból kivakarózott, osztályát fe­ledett gyermek „renoméját”. k— te — Hálásak-e az ápoltak? — Nem várjuk el. De szá­ma nincs, ahányszor bejön­nek hozzám, vagy megsimo­gatják munkatársnőim ke­zét, ruháját. Végtelen meg­ható, szíven ütő pillanatok ezek, s csak növelik bennünk az indulatot, hogy minél de­rűsebbé tegyük az idős asszo­nyok, férfiak napjait Visz- szük is őket kirándulásra. Van televíziónk. Termetük­re csináltatunk ruhát, kö­penyt. Nagyon szeretnek für­deni. S olykor, ünnepeken, iskolások jönnek hozzánk szó­rakoztató műsorokkal. Megtudom később hogy minden magabíró az otthon körüli munkától sem idegen­kedik. Azt tesznek, amire erejükből telik. Franciska és Laci bátyó például szép las­san felaprította már az öt­ven mázsa fát, ami gyűjtés­ként kerül a téli lakószobák­ba. Bedő Erzsiké éppen a málnaszörp főzése körül szor­goskodott, amikor a kony­hába látogottunk. Mások a park sétányát sepresették, vagy a larsaigopan taitarítot­Finnország tehát nemcsak helyesli a skandináviai ál­lamok illetékes szervének felhívását, hanem még to­vább is megy. A jelek sze­rint a dánok nem lesznek ilyen szigorúak. Norvégia azonban elsőként fogadta el a felhívást és már március­ban betiltotta az összes do­hányipari termékek reklámo­zását. Ugyanakkor kötelez­te a dohánygyárakat és a behozatali vállalatokat, hogy minden dobozon hívják föl a figyelmet a dohány káros hatására. A svédek nemcsak a dohány, hanem a szesz rek­lámozásának betiltására is készülnek. Mivel Svédország­ban ez a sajtószabadság kér­dése, máris hozzáfogtak a sajtótörvény módosításának előkészítéséhez. A törvény- módosítás csak 1974 tava­szán lép életbe, a termelők­nek és eladóknak tehát egy egész év áll a rendelkezé­sükre, hogy alkalmazkodja­nak az új helyzethez. A svédek is megtiltják a do­hány eladását a 16 évesnél fiatalabbaknak. A skandináv országok le­vegője és általában az em­beri környezet a legtisztáb­bak közé tartozik a világon. Az összes észak-európai or­szágok az emberi környezet tisztaságának őrzésére köte­lezik az ipart, az iskolák­ban, a családokban pedig valóságos tisztaság- és ter­mészetkultusz éL A SKANDINÁV országok­ba érkező idegent meglepi az utcák és a levegő tisztasága, az észak-európaiak mégis elégedetlenek a helyzettel, pedig a többi európai szinte légfürdőzni jár hozzájuk. Nem csoda tehát, hogy a skandinávok a világon az elsők között üzentek hadat a dohányzóknak, és ezen a té­ren máris a legtöbbet tették. tak, hogy tiszta legyen, mire felharsan a tv-híradó szignál­ja. Pedig mindez nem köteles­ségük. De munkál bennük a megszokás és a „jóért jót” szelleme, ami különösképpen dirigáló erő ebben a közös­ségben. & Kerek virágoskertre nyílik a hall ajtaja. Itt megállók még rövid időre, mielőtt bú­csút vennék a kastélytól. A kényelmes fotelekben leg­alább húszán kuporognak, s első pillanatban úgy néznek rám, mint előkelő idegenre. Nem tudják, hová tegyenek? S rám bízhatják-e apró tit­kaikat? Jégcsapok, nehezen eresztenek fel. Hanem aztán, ahogy a leányságukra, legényéveikre tárunk ablakot, vége a tartóz­kodásnak. Régi-régi csínyte­vések, hamisságok bomlanak ki, mint hirtelen hajtó, tarka szegfűk, violák. Feledik a je­len időt, idézik fiatalságuk sorsfordulóit. De csak a szé­pet, csak a jót. Kézfogót, lag- zit, gyermekáldást, névnapo­kat, a júniusi kaszapendülést amely az új kenyér el követ­keztét hirdette fennhangzó szóval! Mi ez? Mintha valahány aranypapucsban lépegetett volna a múltból a mába? Pe­dig, a szarkalábbal teli ar­cok, meggvötört, bütykös kéz­fejek mást mondanak. Igen. A szemérem. Az egy­szerű. tiszta emberek ragyo­gó tulajdona. Ha fáj valamid, ha csak rosszat tudsz monda­ni, legyen „hallgass” a ne­ved! Ügy is köszönünk el egymástól, akár a lakodalom kellős közepéből tennénk. S együtt fújjuk: Száz forintnak ötvan a fele. egye meg a fész­kes fekete fene, megverem a csizmám szárát, csókolom a babám száját... Oszlopokon a két kőoroszlán, mintha derűsen ránk kacsin­tana Moldvay Győző Forgács KataUn Az etső magyar közlekedési miniszterről, Széchenyi Ist­vánról elnevezett keskeny nyomtávú nagycenki kisvasú- ton — a mozdony vezetését kivéve — a szolgálatot úttörő­vasutasok látják eh A kisvasút a Sopron megyei Fertőboz és Kastély állomások között közlekedik. MTI Foto Tóth István — KS Kire vár a fekete Mercedes? jpn. Július L, vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom