Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-31 / 177. szám

r ík.

Ifjúsági napok Szegeden

Szeged, a „-napfény városa’, már pár órával a VII. szegedi ifjúsági napok megnyitása előtt is fesztivál-láz- ban égett. A város minden pontién éneklő, vidám fiatalokkal találkoztunk. Hazánk legnagyobb VlT-rendezvé- nyere az ország minden részéből tízezernél több fiatal érkezett 11 kiUönvonaítal és 25 busszal. Az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda Heves megyei kirendeltségének szervezésében csaknem négyszáz fiatal utazott Szegedre. A hevesi csoport nagy városnéző sétán vett részt, az első napon, megtekintették a Dóm teret, a Zsinagógát, a néprajzi kiállítást és inás érdekességeket.

A VII. szegedi ifjúsági napokat szombaton délután, a X. Világ-ifjúsági Találkozóval csaknem egyszerre nyitották meg. Szűcs Istvánná, a KISZ központi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Emlékeztette az ifjúságot a

rájuk váró feladatokra, és a szegedi találkozó résztvevőinek nevében üdvözletét küldte a berlini VIT-re.

Ezután a szegedi KISZ- szervezetek jelmezes karneválja következett, amelyen élőképekkel elevenítették tol a közelmúlt politikai eseményeit. Elvonult a néző* * előtt a Felszabadulási Emlékmű mása. aÉ szovjet és az amerikai űrhajók összekapcsolódása, Brezsnyev NSZK-beli és amerikai útja. Ügyes fiatalok megelevenítették Vietnam népének harcát, s életre keltek aktuális hazai gondjaink, jelezve például a húsprogram, az ifjúsági lakásépítés és a közlekedés problémáit, eredményeit. A ruhagyáriak a női egyenjogúságot hirdették, a gyufagyár m inkásai Piccassóra emlékeztek.

Szombaton este hétezer nézője volt a szabadtéri színpadon Madách Imre drámai költeményének, a Mózesnek, amelyet Marton Endre rendezésében, kiváló színészek közreműködésével adtak elő. Kár, hogy az esős idő zavarta a produkciót.

A tiszai fáklyaúsztatás, tűzijáték sokáig éiő emlék marad minden résztvevő számára. A színes rakéták nappali világosságot varázsoltak a környékre, s mint hulló csillagok zuhantak a Tisza vizébe. A színes program hajnalig tartó utcabállal zárult.

Vasárnap délelőtt a vendéglátók Express Show 73 címmel zenés műsorral kedveskedtek a résztvevőknek. Az előadáson neves énekesek, együttesek léptek fel. A legnagyobb sikert Déri Tibor: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválon című művének egy részlete aratta, melyet Monyók Gabi, Payer András és a Corvina együttes adott elő. A közönség velük együtt énekelte a Ringasd el magad című slágert.

(urbln)

AllfnfÓlfPflv Ostoroson Igen sok háziasszony szStte-fonta szőnyegét a kis fa- #"\S ívO V lust házakban. E régi szokás még ma is él, igaz, hogy már

csak az idősebbek körében. A rongyhulladékokból nemcsak szőnyegei, hanem horgolással lábtörlőket és székpárnákat is készítettek. A tsz-járadékosok napközi ottho in napjainkban is igen sokan készítik ezeket a horgolásokat, pusztán időtöltésből. Vezetőjükkel naphosszat elbeszélgetnek, elnótáznak, s közben varrogatják, vágják a színes alapanyagot. Ha lenne még több hulladékanyag, talán soha nem unatkoznának, hiszen a fáradt ujjaknak még mindig jólesik a mozgás, s az alkotókedv.

(Foto: Tóth Gizella) 1

Ligyija Alekszandrovna

Esteledett, amikor a Citroen megérkezett Teherán európai jellegű északi résiébe. Három-négyemeletes házak. tágas ablakokkal, széles aszfaltozott utcák, parkok, emlékművek. Az utcán azonban a legújabb típusú autókkal lovaskocsikkal, szamárfogatok, tevekaravánok keverednek. A kétpúpú óriások komoran lépegetnek, mintha azon töprengenének, hogy e régi, kényelmes utakat miért is borították be bitumennel.

A Citroen a „Nagyeri” szállónál fékezett. A kereskedelmi képviseletre már késő lett volna belátogatni, így hát Szergejev elfoglalta a

£1, Mamim

«73. július 31., kedd

szobáját és kényein. •->. .-cgighevert a díványon.

Reggel, elgyalogolva Teherán legforgalmasabb útkereszteződéséig, az üzletekkel zsúfolt Lalezár és az elegáns Isztambul utca sarkáig, befordult a Lalezár utcába. Ebben, költői neve ellenére (Virágosrét utca) egyáltalán nem pompázott virág, de még egy fűszál sem, viszont nagyon élénknek, vidámnak tetszett. A kirakatok

— a szövettől a szivárvány színeiben csillogó drágakőig

— roskadoztak az árutól.

Szergejev hamarosan a fényes, de nem túl hosszú utca végére ért, ott már a Pami- nár kerület kezdődött, mely a kereskedelmi képviseletnek is otthont nyújtott. Nem sokáig kellett keresgélnie,

néhány perc múlva felkapaszkodott az épület második emeletére. íme — megkezdődik

a munkája. A folyosón sok ember — többségük helyi kereskedő — várakozott.

Szergejev megállt egy ajtó előtt: ,,L. A. Zagorujko főkönyvelő”. Bekopogott.

— Szabad — hallott egy csengő hangot az ajtó mögül.

Belépett, s határozatlanul megtorpant. Azt képzelte, hogy egy száraz „számkukac” fogadja majd, de csodálkozására egy huszonöt év körüli, kedves arcú nő emelkedett fel az asztaltól. Szergejev zavarában olyasmit motyogott, hogy ö a főkönyvelőt keresi, de a másik határozottan kezet nyújtott:

— Zagorujko Ligyija Alekszandrovna, a főkönyvelő. Miben állhatok rendelkezésére? — kérdezte hivatalos

hangon, elértve a belépő

meglepetését.

— Szergejev Jakov Va- sziljevics könyvelő jelentkezem szolgálatra.

Ligyija Alekszandrovna arca megváltozott:

— Moszkvából? A népbiztosságról?

— Nem. Bakui vagyok — válaszolta Szergejev és nehézkesen leült a székre.

— Igieeen ? — a nő s nem palástolta csalódottságát.

Kínos szünet állt be.

— Mi újság Bakuban ? —

törte meg a csöndet Ligyija Alekszandrovna. — Mindig öröm olyan emberrel találkozni, aki hazulról érkezik. Bár eyi csak néháiyi órát tölCamping, tizenéveseknek

Negyedéve annak, hogy

örömmel üdvözöltük a kezdeményezést, s tájékoztattuk olvasóinkat arról,' hogy az idegenforgalom megyei szakemberei gondolnak a kispénzű fiatalokra is, s ifjúsági campinget létesítenek az egri Szépasszonyvölgy- ben.

Méltattuk az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda megyei kirendeltségének kezdeményezését, az Eger- Tourist, a vállalatok segítségét, s elmondtuk azt is: milyen lesz a régen várt olcsó camping. Kis pénzért kényelmét, szórakozást a javából! Ez volt a jelszó.

A tábort június elsején avatták az első vendégek, a Szegedről jött diákok. Azóta a csoportok váltják egymást.

Vajon hogy érzik magukat? Azt kapták, kapják-e, amit reméltek?

A környezet festői, kétségkívül a legjobb' helyet választották. Körül a völgyet őrző dombok vonulatai, s árnyatadó, dús koronájú

lőttem Bakuban, de megtetszett nekem. Fél esztendeje, amikor ideutaztam.

— Baku szépül, terjeszkedik.

Arra gondolt, hogy untig elegendő a rövid válasz, hiszen ez a nő úgysem ismeri az új lakónegyedeket, parkokat.

— Azonnal láttam, hogy honnan érkezett. Vajon a mi férfiaink miért mindig kék bosztonruhában utaznak külföldre? — évődött Ligyija Alekszandrovna.

— Mert akik ellátják őket, ezt tartják a legalkalmasabbnak — dörmögte Szergejev, végigpillantva a ruháján.

A beszélgetés megint megszakadt.

— Hol szállt meg... Jakov

Vasziljevics?

— A „Nágyeri” szállodában.

• — Még ma bemutatom magát a gazdasági helyettesünknek. Jó az ismeretsége, keres majd egy kellemes lakást. Egyedül érkezett, vagy a családjával? ...

— Nincs családom.

— Nos, kezdje a munkáját tájékozódással: meg kell ismernie a piaci konjunktúrát, a megkötött szerződéseket. Azután nézze át a tavalyi, 1939-as beszámoló jelentést. A konkrét tennivalóira később térünk rá.

Ligyija Alekszandrovna azonban elég részletesen elmagyarázta, hogy mi lesz a feladata. Szergejev örömmel vette tudomásul, hogy a nő nagyszerűen ismeri a rábízott ügyeket. Végül Ligyija Alekszandrovna felállt az asztaltól, Szergejev követte a példáját.

— Menjünk, bemutatom.a

képviselet vezetőinek és a könyvelés dolgozóinak.

Mindketten kiléptek az irodából.

(Folytatjuk)

fák mindenütt. A város közel, zaja mégsem hallik ide. Ideális környezet ez kikapcsolódásra, pihenésre. A rendben sorakozó sátrait szinte csábítanak a nomád életre, a civilizációs „áldásoktól” kevésbé háborított nyugalomra.

Ha az ember tervez mindjárt a pénztárcára gondol, azon töpreng, hogy mit, mennyiért kap.

— A vendég egy éjszakára tizenhét forintot fizet. Nem nagy összeg a horribilis szállodai árakhoz viszonyítva. A diákoknak még ennél js kevesebbe kerül, mert igénybe vehetik az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács által nyújtott kedvezményeket. Az Express megyei irodáiban megkapják a kedvezményes ifjúsági szállásutalványokat, ez napi 6 forint költségcsökkenést jelent, mert a szállást tizenegy forintért kapják. Ehhez jön még az ebédhozzájárulást biztosító tikett — hét forint ötven fillérrel olcsóbban étkezhetnek a másod- és harmadosztályú éttermekben —, és az ötvenszázalékos utazási kedvezmény. így már el lehet indulni országjárásra — vélekedik Boros László gondnok, s mindjárt arról beszél, azt mutatja, hogy mit kap a fiatal a tizenegy forintos szállásdíjért.

A sátrak négyszemélyesek. A vaságyakon szalma és gumimatrac. Jó ötlet volt az is, hogy a villanyt mindenhová bevezették. A viszonylagos kényelemhez nélkülözhetetlen a mosdó és a zuhanyozó. Elégedettek lehetnek a kényelmesebbek is, hiszen a campingtól néhány méterre ott a Szépasszcmy- völgyi kertvendéglő, reggelizni, ebédelni, vacsorázni itt is lehet, méghozzá úgy, hogy a pénztárca se sínyli meg nagyon.

Aki ide .beteszi a lábát, nem szívesen mozdul ki, gondolom magamban, csak azt furcsállom, hogy egy vendéggel sem találkozom.

— Rendszerint reggel elmennek, s csak késő este jönnek vissza, aludni — mondja a gondnok.

— Ügy hallottam, hogy itt is akad szórakozási lehetőség. Van társasjáték, lábteniszpálya...

Sorolnám tovább, úgy ahogy ezt negyedéve meg is írtam, de Boros László lehűti lelkesedésem:

— Két tollaskészlet s egy gumilabda. Ezzel zárult is a kör. Jó lenne a gazdagabb választék, de akad ennél fontosabb teendő is bőven.

Nem túlzott, erről magam is meggyőződhettem négy mindszenti fiatalember segítségével. Volt mit mutatniuk, volt miről beszélniük.

Vida Ferenc a sátrakra panaszkodik;

— Az ágyak a földbe süppednek, ha egy nagyobb eső jön, bokáig érő a sár. nincsenek kőkockák, amire léphetnénk.

Acs János a meleg vizet hiányolja.

— Kellene egy boyler, most ugyan még így is el lehet viselni, de mi lesz szeptember közepén?

Juhász Mihály pingpongozni szeretne, de nincs asztal, Vacsi Károly a iocit sóvárogja, de .hiába, már megelégedne a sakkal is, de nincs.

■— Szerencsére itt a város. Még sosem voltunk Egerben. így hát van mivel eltölteni az időt. Kár. hogy annyit kell gyalogolni, míg beérünk Jó lenne buszjáratot indítani.

Bizony, erről is szó volt, csak más cég ígérte, ám a megvalósítás éppúgy késik, mint a negyedév,, előtti .elképzelések valóra váltása.

A "’négy mindszenti fiatalember eiTŐl mit sem tud, csak arról beszélnek, hogy miként lehetne kényelmesebbé, otthonosabbá tenni a campinget. Még egy megjegyzésüket érdemes közzétenni :

— Kevesen tudnak az országban erről a camping- ről. Mi is csák a véletlenben bíztunk, csak Egerben tudtuk meg, hogy ilyen is van. Nem ártana a propaganda. Több lenne a vendég.

Kétségtelen, de az is tény, hogy többet is kellene nyújtani. Szép, szép a nomád élet, de még inkább az illúziója. Kell a minimális kényelem, kell a kavicsozott út a sártenger helyett, kell a meleg víz, s nélkülözhetetlen a szórakozási lehetőség, a gazdag választék.

Nem kis dolog volt létrehozni ezt a campinget. Mégis összejött a pénz, adott mindenki aki tudott, ki pénzt, ki társadalmi munkát, méghozzá töprengés nélkül, önzetlenül, csak arra gondolva, hogy ezzel a kispénzű diákokon segít. Ügy érezzük, hogy a következő lépést már könnyebb megtenni. Ami ma hiányzik, könnyebben pótolható, kevesebbe kerül, s ráadásul sok időt sem igényel. Megnyugtató, hogy a távolabbi jövő sokat ígér: lesznek faházak, lesz boyler, lábteniszpálya is egykor. Nógrádverőcei ifjúsági tábor minisítve. Ilyennek tervezik a szépasszonyvölgyi campinget. Addig azonban eltelik egy-két év.

Kár lenne megfeledkezni arról, hogy a vendégek naponta jönnek: néznek, látnak, s nem mindig szívderítőt.

Pécsi István

«