Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-31 / 177. szám
Vezetők - a felgyorsult időben Néhány évvel ezelőtt a mezőgazdaságban véget ért az „arcnélküli” vezetők időszaka. Ez a nem éppen tudományos, tk nagyonis találó kifejezés arra utal, hogy a direkt tervutasításos rendszerben szinte egyetlen vezetőnek sem volt „önálló arca”, mindenki arra kényszerült, hogy az utasításokat végrehajtsa s nem volt lehetősége tudásának, egyéniségének kibontakoztatására. A gazdaságirányítási rendszer reformjával lényegesen változott a helyzet, a döntések ma már „lent születnek”, ennek következtében a termelőszövetkezeti vezetőknek ma már nem csupán lehetősége, de kötelessége is hogy szakmai tudásukkal, ötletességükkel, leleményességükkel a gazdálkodást minél eredményesebbé tegyék. Annál is inkább, mert mezőgazdaságunk a műszaki- technikai forradalom időszakát éli. Az elmúlt esztendőkben valóban forradalmi változások Születtek. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a közelmúltban Kaposváron, a TIT országos vándor- gyűlésén a következőképpen fogalmazott: „A műszakitechnikai forradalom diktálta fejlesztés és korszerűsítés olyan termelési-gazdasági mozgásformákhoz vezetett, amelyet korábban csak kevesen hittek és vallottak. A termelés alapvető nagyüzemi kereteinek kialakulásával rendkívüli módon meggyorsult a termelés koncentrációja és a szakosítás.” Ennek kapcsán elegendő ha arra utalunk, hogy megyénk jóné- hány gazdasága is egyre erőteljesebb lépéseket tesz a szakosítás irányába. Igaz, hogy nem egy közös gazdaságban még ma is 16—18 féle növényt termelnek, de akad olyan is, sőt egyre több akad, amely csupán négy-öt növényt termel, de azt hatalmas területen. Megyénkben is egyre inkább terjednek az úgyn evezett zárt termelési rendszerek. A cukorrépatermesztés után tárgyalások folynak arról is, hogy tíz-ti- zenkét megyei szövetkezet a kukoricatermesztésben is megvalósítja a legújabb termelési eljárást. Az új eljárások terjesztése, alkalmazása nem könnyű feladatot jelent a vezetőknek. Egyrészt azért, mert a legmodernebb technika alkalmazásához az az alapfeltétel, hogy a vezető értse és ismerje a technikát. Ma a felgyorsult időben, amikor a tudásanyag négy-öt év alatt elavul, bizony komoly erőfeszítésekre van ahhoz szükség, hogy a napi megterhelő nehéz munka után a vezetők elővegyék a különböző szakkönyveket s ne csak olvassák, de elemezzék az azokban leírtakat. A műszaki- technikai forradalom állandó továbbképzésre kényszeríti egyrészt a vezetőket. Másrészt, például a zárt termelési rendszerek alkalmazása rendkívüli fegyelmet kíván. Az egyes munkafolyamatok olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy abból egyetlen láncszemet sem lehet kihagyni. A vezetőre tehát az a feladat hárul, hogy maga A lakosságnak is, a szövetkezeteknek is érdeke Az ipari szolgáltatás egy éve Egerben Mint ismeretes, az MSZMP K. kongresszusa határozatban az ipari szövetkezetek együk fontos feladataként jelölte meg a lakosság részére végzett javító-szolgáltató tevékenység fejlesztését. Ezzel a témával foglalkozott az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülése, elemezve az elmúlt esztendőben született tapasztalatokat. Jelenleg tíz ipari szövetkezet működik a megyeszékhelyen, s ezek mellett a Füzesabony és Vidéke Szolgáltató Ktsz is több telephellyel rendelkezik a városban. Ami a tevékenységet illeti, három szövetkezet kizárólag árutermeléssel foglalkozik, két másik (vas és fém, bútoripari) ktsz pedig elenyészően csekély mértékben végez javító szolgáltatást. A felmérés szerint — s ez eléggé elgondolkodtató! — az elmúlt esztendőben egy szövetkezet sem érte el a szolgáltatás területén a százezer forintos értéket... Melyek azok a szövetkezetek, amelyekre lehet számítani? Nem túl sok: az Univerzál Szerviz, a Tech- nolux Ktsz, az Épületkarbantartó Ktsz, a Háziipar, és az említett füzesabonyi ktsz .egri telephelyei. A felvevő helyek száma jelenleg negyvenöt, s a negyedik ötéves tervre előírt fejlesztési terv- alapján összesen ötvenötre emelkedik ez a szám. Még egy adat: a szocialista szektor, valamint a magán- kisipar együttes szolgáltatási értélre tavaly 50,2 millió forintos értéket képviselt, melyből az ipari szövetkezetek még az ötven százalékot sem érték el... A felmérés megállapította, hogy az ipari szövetkezetek .javító-szolgáltató munkájában a mérték utáni tevékenység, a vasipari és a faipari javítás és a fényképészet területén az előző évekhez visszafejlődés tapasztalható, melyet részint szakmunkás hiánnyal, részint a lakosság körében egyre népszerűbbé váló barkácsolással (?) magyaráznak. A kormány rendeletéi az átlagosnál nagyobb mértékű fejlesztést írnak elő a kiemelt szolgáltatásoknál. Ennek megfelelően sikerült tavaly hatvan százalékkal növelni a lakáskarbantartással, a gépjármű javítással és az elektromos, illjetve az elektroakusztikai készülékekkel kapcsolatos szolgáltatásokat. Az egri ipari szövetkezetek közül meg kell említenünk az Univerzál Szervizt, amely elsőrendű feladatának tekinti a fejlesztést, a lakosság jobb ellátását. Bizonyítékként: az elmúlt esztendőben több, mint harmincezer ügyfél fordult meg itt, és kilencezer esetben keresték fel a részlegeket vevő-szolgálati tanácsadásért. Mindezek mellett a reklamációk száma elenyésző: 1972-ben huszonhét panasz érkezett. Ide kívánkozik még az az adat is, hogy az egri ipari szövetkezetek árbevételének több, mint hetven százalékát a ki- iemelt szolgáltatási ágakban ez a szövetkezet teljesítette! A ktsz-ek a saját alapjaik mellett jelentős segítséget kaptak és kapnak a fejlesztéshez a megyei tanácstól is. A közvetlen anyagi támogatás mellett az ösztönzést szolgálják a központilag nyújtott különböző (bér és adó) kedvezmények. A városi tanács végrehajtó bizottságának tagjai megállapították, hogy az úgynevezett tiszta profilú szövetkezetek a legalkalmasabbak a magasabb szintű szolgáltatás megvalósítására és az egyenletes fejlesztésre. Gyakran lehet találkozni azzal a jelenséggel, hogy az ipari szövetkezetekben képzett szakemberek még szövetkezeti tagságuk idején kiépítik kapcsolatukat a megrendelőkkel, aztán — iparengedélyt, vagy működési engedélyt váltanak. Az Egerben folyó szolgáltatási tevékenység — a még meglévő problémák mellett —nem foglal el rossz helyet a megyei átlagban. A továbbiakban még inkább szükséges, hogy a negyedik ötéves terv hátralevő részében a szövetkezetek a kiemelt és a hagyományos szolgáltatásban tovább fejlesszék a munkájukat. Érdeke ez nemcsak a lakosságnak, de maguknak a szövetkezeteknek is. ....................... K. <3, I karusz, Radnóti, Mező Imre ... Hatvani névadók, s akik a neveket viselik is százszázalékosan betartsa, de másokkal is betartassa a technológiai előírásokat. Pártunk Központi Bizottsága nem véletlenül hozott határozatot, hogy minden termelő üzemben kiemelten kezeljék a munka- és üzemszervezést. A mezőgazdaságban is hamarosan megkezdődik a műszaki-technikai forradalom1 második szakasza, melyben a fejlődés alapvető záloga éppen a munka- és üzemszervezés lesz. A ,,szervezés forradalma” nyilván, hogy hatalmas feladatot ró majd a vezetőkre. Hiszen elsősorban nekik kell feltárni a különböző lehetőségeket, tartalékokat. A szervezés ma már tudomány s éppen ezért a közeljövő — vagy éppen a ma? — vezetőjétől el lehet és el is kell majd várni, hogy ne csupán az állattenyésztésben vagy a növény- termesztésben legyen szakember, hanem a szervezésben is. Ma a termelőszövetkezetek valódi nagyüzemek. Egy-egy ágazati vezetőhöz többszáz vagy többezer hektár, többmillió forint értékű gép, vegyszer tartozik — nem beszélve a szakmunkások gárdájáról. De nem csupán egy- egy ágazati vezetőnek, hanem a brigádvezetőknek is sok feladata s komoly hatásköre van. Minden vezető felelős gazdája egy-egy területnek. Éppen emiatt „arcuk” egyre határozottabb, sokoldalúbb. A lehetőségek is egyre inkább adottak ahhoz, hogy vezetői egyéniségük kiteljesedjék. A követelmény velük szemben az, hogy egyéniségükkel is a közösséget, az eredményes gazdálkodást szolgálják. Kaposi Levente ] Intézmények, szervezetek, brigádok nevet választanak, hogy jobban meg lehessen őket különböztetni a többitől, illetve így áldozzanak ama kiváló egyéniség emlékének, akinek nevét zászlójukra írták ... De vajon mennyire él a névadó személye a viselőkben? Mit tudnak róla? Mennyire igyekeznek méltóvá válni a név használatára? Ápolják-e kultuszát, avagy talmi csillogás a név? És ha így van, szándékuk-e a felfedezés, a megismerés? Mennyi kérdőjel! Ám nem hiábavaló. A hatvani Kossuth téri ÁBC-áruház egyik ifjú eladójával folytatott röpke szóváltás legalább is erről győzött meg. Mert azt még csak előhalászta emlékezete mély vizéből, hogy KISZ-szervezetük Radnóti Miklóst választotta névadóul, de a tragikus sorsú költő kiléte felől bizony hallgatott a buzgó fiatalember. — Ez ügyben nem csupán a felnevelő iskolát, hanem minket is némi szemrehányás illethet — mondja az eset kapcsán, Horváth Vilmos, az ÁFÉSZ KlSZ-szer- vezetének titkára. — Legkevesebb, hogy névadónk személyét, munkásságát ismerjék tagjaink. Mentségül egyelőre annyit, hogy a szervezet nem régen vette fel a költő nevét, s éppen abból az alkalomból, hogy az elnökség zászlóval ajándékozott meg bennünket. Egyébként méltók akarunk lenni Radnóti nevéhez. Erre az is kötelez bennünket, hogy a költő a második világháború alatt munkaszolgálatosként sokáig az itteni cukorgyárban dolgozott, tehát életének helyi vonatkozásai vannak. JVIilyenek a terveink? Minden esztendőben, születésnapja táján, emlékműsort rendezünk klubtermünkben, amelyre meghívjuk a többi ifjúsági szervezet tagjait is. Ennél jelentősebb azonban, hogy művészetkedvelő fiataljaink, Cseh Edit, Mészáros Ilona, Varga Lászlóné, Sisa Tamás, arra készülnek, hogy összegyűjtsék a költőre vonatkozó hatvani emlékeket. Itt elsősorban kortársak visz- szaemlékezéseire gondolunk. S szeretnénk hiteles képet nyújtani az altkoriban Nagygomboson szervezett munkaszolgálatos tábor életéről. Persze, irodalmárok nem vagyunk. Irányítást néhány hatvani tanárembertől várunk . „ Cukorgyár, villanyszerelő műhely. Itt tömörül a „Mező Imre” szocialista brigád, amely igen jó hírnek örvend. Elérték már az aranykoszorút, s a tagok éppen azu.i fáradoznak, hogy a nagyjavítással kapcsolatban tett munkafelajánlásuknak időnap előtt eleget tegyenek. Vincze János mögött képzett, szakmájukat szerető munkások sorakoznak. Mint Bagi Miklós, Demeter Ferenc, Oroszi István, Kiss Zoltán, Takács László, Ma- tula Mihály.. — Hogyan él önökben a brigád névadója? — A kommunista eszméhez halálig hű harcos példaképeként — mondja . a brigádvezető. — Egyébként abban az esztendőben vettük fel Mező Imre nevét, amikor gyárunk fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünnepeltük. Le is jött akkor közénk a Gábor Áron Vasöntödéből az 1956-os mártír egyik társa, s nagyon sokat mesélt közös élményeikről, együtt végzett pártmunkájukról ... Itt nálunk különben mindenki ismeri Mező Imrét. Még arcvonásait is, hiszen fényképe a brigádnapló első lapját díszíti. A közeljövőben pedig arra készülünk, hogy egy budapesti kirándulás alkalmából koszorút helyezzünk névadónk sírkövére. — Tíz „belevaló” szeret® dolgozik a mi brigádunkban — kezdi a szót Vigh István, a hatvani AKÖV-te- lep lakatosa. — Hogy miért vettük fel Ikarusz nevét? Hát kérem, immár másfél esztendeje a 2-es szemlén hibásnak talált autóbuszok helyrehozása a dolgunk. Innen a név! — S a busz, meg az autógyár neve kitől származik? Némi hallgatás, majd Kiss István szerelő siet munkatársa segítségére. — Egy mitológiai alaktól! Aki szárnyakat csinált magának, hogy repüljön. De aztán lezuhant... — Hát én ezt nem tudtam! — csóválta fejét a bri- gádvezető-helyettes, majd rögtön hozzáteszi: — De úgy vélem, vannak még igy néhányon, s nem árt, ha a legközelebbi brigádgyűlésen erre is sort kerítünk! Persze a meló mehet még ettől... Megy is. Semmi baj a kréta körül. Ikarusz „fiai” már most teljesítették éves társadalmi munkavállalásuk kétharmadát. S például közel negyven plusz órát áldoztak arra, hogy a kezük alól kikerülő autóbuszok minél szebbek, minél üzembizto- sabbak legyenek. Hetedszer permetezik a szőlőt Novajon A község központjában, a termelőszövetkezet irodája előtt találkoztunk a kis törpe bolgár lánctalpas traktorral. Indult vezetőjével, Szabó Józseffel, a község fölötti dombokra, a közös gazdaság nagyüzemi szőlőjébe az utána kötött 12 hektoliteres permetező berendezéssel, hogy megkezdje az idei hetedik permetezést. — Eddig öt permetezést helikopterrel i. végeztünk, egyet — az elsőt —, ugyanezzel a földi géppel — tájékoztat Szucsik István, a nova jí közös gazdaság fiatal szőlészeti-borászati agronó- musa. A falu fölött, a szőlőtáblában értük utol Szabó Józsefet, aki már megkezdte a munkát (alsó képünk), s az első sorok bepermetezése után Szucsik Istvánnal (felső képünk), közösen vizsgálják, hogy a szőlőlevelek mindenütt megkapták-e a szükséges permedét. _____ .(Foto; Tóth Gizella) H árom munkahely, háromféle kép. Itt-ott pettyek, de általánosítani semmiképpen sem lehet. Ifjak és idősebbek, szervezetek és munkás csapatok nem csupán díszként viselik egy-egy kiválóság, olykor képzeletbeli hős nevét, hanem ismerik példájukat, vagy legalábbis erre törekszenek. Van különben helye az ilyesféle „keresztelőnek?" Nincs. Csak így. Hogy mindenki tudja: kinek a nevében lép előre, miért választott eszményképet. Körkérdésünk szintén e szellemben fogant. S talán nem hiába. Moldvay Győző 1933. július HL* ksáS